Az MTA Pedagógiai Bizottsága : Nagy Sándor elnök jelentése a Pedagógiai Bizottság és az albizottságok 1963. évi munkájáról, hozzászólások

tud sikeresen megbirkózni lelki problémáival.

A tanácsadás szakembere. a pszichológus.

A továbbiakban a szerző ismerteti a legfonto- • sabb diagnosztizáló eljárásokat: RORSCHACH, SZONDI, TAT teszt, gyermekeiméi a „világ- j á t é k " teszt. Érdekes néhány korszerű kezelési mód ismertetése: autogén tréning, a TEIRICH:- féle zene-terápia és a csoportos terápia. Külö- nösen vonzóak számunkra a csoportos terápia, vagy még helyesebben, a csoportos pszicholó- giai foglalkozás eredményei. K o m o l y a n fonto- lóra kell vennünk a szerző javaslatát, hogy

„csoportos lélektani gyakorlatokat" rendezzünk főiskolai-hallgatók részére. Az ifjúságnak azt

a spontán igényét elégítenénk ki, hogy velük a „ n a g y " kérdésekről beszélgessünk.

A könyvet gazdag példaanyag illusztrálja.

A képanyag kiválasztásánál erősen érezhető a szerző i m m á r több évtizedes amerikai környe- zete. A példák és a képek is amerikai ízű idillt szugerálnak, amitalán vonzó lehet a nagyközön- ség előtt, de tudományos értéke nem nagy.

Ilyen és még sok más kritikai szempont mel- lett is CH. BÜHLER műve megérdemli, hogy behatóbban tanulmányozzák és egyes részeit esetleg magyarra le is fordítsák.

GÁSPÁR KÁLMÁN NÉ

A Z M T A P E D A G Ó G I A I B I Z O T T S Á G A

NAGY SÁNDOR

elnök jelentése a Pedagógiai Bizottság és az albizottságok 1963. évi munkájáról, hozzászólások

A Pedagógiai Bizottság 1963. évi munkája-^

nak értékelésekor természetesen azokból a fel- adatokból kell kiindulnunk, melyek az akadé- miai bizottságok előtt általában állnak, s az elvégzett m u n k á t ezek alapján szükséges mérle- gelnünk.

Az akadémiai bizottságok — amint ez köz- ismert — alapvetően azt a célt szolgálják, hogy tudományszervezési és tudományirányító tevé- kenységet fejtsenek ki, összhangban a Magyar Tudományos Akadémia egyetemleges feladatai- val. '

A tudományszervezési és tudományirányító tevékenység feltételei és körülményei azonban nem egészen azonosak a különböző bizottságok esetében. Ezért figyelemmel kell lennünk azok- ra a jellegzetességekre, melyek az egyes bizott- ságok esetében a tudományszervezés viszony- latában fennállnak.

Bizottságunk esetében mindenekelőtt tekin- tetbe kell vennünk azt a körülményt, hogy tudományszervező tevékenysége az elmúlt esztendőben — más bizottságokéhoz képest — némileg változott; bizonyos értelemben csök- keni látszott, végső soron azonban differenciál- tabb lett. Ez a sajátos helyzet úgy érthető meg, ha tekintetbe, vesszük, hogy a távlati kutatási tervben szereplő pedagógiai fő feladat (a 67.

sz. fő feladat) felelőse nem az Akadémia, hanem a Művelődésügyi Minisztérium. E fő feladat koordinációs munkálatai tehát nem Bizottsá- gunk hatáskörébe tartoznak, hanem a Minisz- térium által felállított Koordinációs Bizottság feladatkörébe.

E b b ő l a helyzetből azonban a Pedagógiai Bizottság korántsem vonhat le olyanféle követ- keztetést, mintha a kutatási terv által meg- határozott kereten belüli és e kereteken kívül eső kutatások irányító számontartásáért és gondozásáért végső soron nem volna felelős. És olyan következtetést sem, hogy a távlati kuta-

tási terv által meghatározott kutatások orszá- gos koordinálását, szervezését, irányítását egyszerűen a Koordinációs Bizottság feladatá- nak tekinti, ő maga pedig megelégszik a tudo- mányszervezésnek azzal a szintjével, mely tudománypolitikai, elvi és metodológiai kérdé- sek gondozását jelenti.

Bizottságunk nem is elégedett meg ezzel, hanem m ú l t évi programjába tervszerűen be- állította annak megvizsgálását: milyen módon t u d j a segíteni a Koordinációs Bizottságot fontos funkciójának teljesítésében. M ú l t évi m u n k á n k egyik fontos állomása volt az ezzel kapcsolatos ülés, és igen lényegesek azok az elvi megállapodások, melyekre ekkor Bizott- s á g u n k — a Koordinációs Bizottság elnökének előterjesztése és javaslatai alapján — jutott.

A megállapodások lényegileg arra vonatkoztak, hogy a Koordinációs Bizottság nemcsak lehet- ségesnek tartja, hanem egyenesen igényli a Pedagógiai Bizottság és albizottságainak közre- működését a távlati kutatási terv feladatainak irányításában, elvi támogatásában, s a jelent- kező eredmények tudományos értékelésében.

. , Annak ellenére, hogy az elvi megállapodá- sok e tekintetben kialakultak, még további kérdések tisztázására kell majd sort keríte- nünk, hogy Bizottságunk a maga feladatait ebben a vonatkozásban minél hatékonyabban t u d j a megoldani. A kutatásban résztvevő felső- fokú intézményekben, illetve azok bevonásá- val rendezett ankétokon, a Magyar Pedagógia értékelését is szolgáló beszélgetéseken látszik ez leginkább megfelelő módon keresztülvihetó'- nek, továbbá természetesen egyes tudományos anyagok bizottsági, illetve albizottsági vitáin.

Még ehhez is szükséges azonban az, hogy maga a Koordinációs Bizottság a maga tevé- kenységének pregnánsabb körvonalait még- kapja, illetve kialakítsa. Ennek jelei az utóbbi időben egyre jobban mutatkoznak.

11 Magyar Pedagógia 277

Úgy gondolom, a két bizottság vezetésének együttműködési szándékában a jövőben sem lesz hiány, s az együttműködés konkrét formái- nak kimunkálása tekintetében ez az egyik legfontosabb feltétel.

Azt hiszem, igen lényeges körülmény, hogy

• a távlati kutatási terv részletes „lebontásban"

való ismertetése egészen rövid időn belül Bizottságunk folyóiratában, a Magyar Peda- gógiában megtörténik. Messzemenően egyet lehet érteni e tekintetben is annak a fontos tanulmánynak a megállapításaival, mely „ A magyar- neveléstudomány helyzete és felada- t a i " címmel a Magyar Tudomány 1964. évi 1.

s z á m á b a n F A L U D I S Z I L Á R D és N A G Y L Á S Z L Ó tollából megjelent. I t t többek között ezt olvashatjuk: „ A távlati kutatási terv témáinak pontos lebontása és a terv ismertetése annál is inkább fontos, mert ez nemcsak a kutatási terv közvetlen végrehajtásában részt vállaló intézmények és személyek kutató m u n k á j á t teszi tudatosabbá és tervszerűbbé, hanem tájékoztatja a széles pedagógus közvéleményt is a legfontosabb témákról. Egy ilyen tájékoz- tatás jelentőségét most, amikor rengeteg helyi kezdeményezésről, a pedagógiai kérdések iránt érdeklődők számának szaporodásáról, spontán kísérletekről, valóságos pedagógiai

»erjedésről<< tudunk, nem lehet túlbecsülni".

(Id. t. 18.)

Bizottságunk tudományszervező és -irányító tevékenységében fontos előrelépést jelentett az elmúlt esztendő kezdetén az új albizottságok m u n k á j á n a k megindulása. A m i n t ismeretes, korábban csak a neveléstörténeti albizottság működött a Pedagógiai Bizottság mellett. H á l a annak a támogatásnak, melyet Bizottságunk az MSZMP Tud. és Kulturális Osztályának tudo- mányos alosztályától több vonatkozásban is kapott, a I I . Osztály egyetértésével 1963 elején elkezdhették működésüket a neveléselméleti, valamint a didaktikai-metodikai albizott- ságok.

Jeleznem kell itt azt a körülményt, hogy a I I . Osztály más bizottságai mellett ilyen al- bizottságok nem működnek; ez a helyzet t e h á t szintén speciális körülmény a Ped. Bizottság' esetében. Ez a helyzet sajátos teendők és belső koordinációs munkálatok egész sorát igényli a bizottságtól, egyszersmind azonban jelentős mértékben járulhat hozzá — legalábbis pers- pektivikusan — akciórádiuszának növekedésé- hez.

Az albizottságok munkásságára a későbbi- ekben külön is kitérek; m á r itt szeretném azonban jelezni, hogy a hozzájuk fűzött remé- nyeket — meggyőződésem szerint — messze- menően beváltották; előrelépést jelentettek a neveléstudományi irányítás akadémiai lehe- tőségeinek kibővítése tekintetében, s meg- szervezésük egyszersmind fontos lépést jelen- tett tudományos életünk demokratizmusának fejlődésében.

Bizottságunk a m ú l t esztendőben ismételten foglalkozott egyes albizottságaink m u n k á j á v a l és kiadói tevékenységével; természetes azon- ban, hogy ezt a m u n k á t — ilyen szélesebbkörű albizottsági rendszer még első esztendőben m ű k ö d v é n — éppen csak megkezdhette. A Bizottság ilyen irányú tevékenységét fokozot- tabban kell ebben az esztendőben kibontakoz- tatni. S ebben az esztendőben m á r a feltételek is jobbak lesznek ehhez, rendelkezünk m á r a legminimálisabb tapasztalatokkal az albizott- ságok m u n k á j á t illetően. Ügy gondolom, nem lett volna helyes a m ú l t évinél j o b b a n elébe menni ezek munkásságának; ki kellett várni

— és érdemes is volt kivárni — az indulással kapcsolatos saját erőfeszítésekből származó eredményeiket.

I t t kell beszámolnom arról az egyébként közismert és sajnálatos tényről, hogy ameny- nyire örvendetes előrelépés az albizottságok rendszerének kialakulása, annál kevésbé örven- detes, hogy az előzetesen kilátásba helyezett perspektívák, és biztató előjelek ellenére pedagógiai kutatócsoport az A k a d é m i a kere- tében nem j ö t t létre; így az elmúlt évben sem teremtődött meg a bizottsági m u n k á h o z oly nélkülözhetetlen vagy legalábbis e tekin- tetben sokat jelentő intézményes bázis, mely- lyel a legtöbb akadémiai bizottság rendelkezik.

Nem kívánom i t t külön bizonyítani, milyen nagy különbség v a n ilyen tekintetben a m i lehetőségeink s egy olyan bizottság lehetőségei között, amely mögött nagy akadémiai k u t a t ó intézet vagy akár csak egy szerény k u t a t ó csoport áll.

Ü g y gondolom, nem volna célszerű i t t részletesen ismertetnem azt a sajnálatos húza- vonát, amely amiatt következett be, hogy a Művelődésügyi Minisztérium 1962 végén azt a szándékát közölte az Akadémia I I . Osztályá- val, hogy pedagógiai kutató csoportot k í v á n felállítani, később pedig ettől a szándékától elállt; a bejelentéssel érthető m ó d o n leállította azt a folyamatot, mely valamivel korábban az Akadémián kezdetét vette s egy elméleti jellegű pedagógiai kutató csoport felállításának lehe- tőségével biztatott.

Természetesen fontos körülmény, hogy a pedagógiai kutató csoport az Akadémia elnök- ségének távlati tervében szerepel, az igények azonban ezen a vonalon annyira sürgetőek, hogy m á r az is késői lenne, ha a m a i n a p o n elkezdené működését egy ilyen k u t a t ó részleg.

Aligha kell ugyanis ismételten bizonyítani, hogy a fundamentálisnak tekinthető pedagógiai kutatások lehetőségei több tekintetben igen kedvezőtlenek, esetenként pedig szinte a mini- mális lehetőségek sincsenek adva. E g y olyan helyzet

circulus vitiosus-áhól

; 2 7 8

perspektivikus terv alapján dolgozó akadémiai kutató csoport tevékenysége ú t j á n volna leliel- séges. Az erre vonatkozó igény indokoltabb, mint bármikor, és úgy gondolom, ennekismételt leszügezése m a i ülésünkön is elkerülhetetlen.

Legyen szabad itt ismételten hivatkoznom a Magyar Tudomány imént már idézett cikkére, melynek legfontosabb megállapításai között ott találhatjuk ezeket a mondatokat:

,,A következő időszak legfontosabb fel- adatai közül kiemelten kell foglalkozni a tudo- mányos kutatómunka szervezésének és irányí- tásának megjavításával. .Véleményünk szerint elengedhetetlenül fontos a MTA szervezésében létrehozni a Pedagógiai K u t a t ó Csoportot.

A kutatócsoport m u n k á j á t mindenekelőtt a legfontosabb alapproblémák kimunkálására kell felhasználni". (Id. t. 20.)

A továbbiakban néhány szót Bizottságunk

folyóiratáról

publikációs tevékeny- ségéről

Folyóiratunk

Hasonló értelemben foglalkozott a Pedagó- giai Bizottság is a Magyar-Pedagógiával az elmúlt esztendő egyik ülésén. Megállapítható, hogy mindaz, amit bizottsági tagjaink kritikai észrevételekként megtettek és javasoltak, messzemenő támogatást jelentett a szerkesztés munkájában. Űgy gondolom, hogy az idei esztendőben a folyóirat megvitatását (bár ez az elmúlt esztendőben is kibővített ülésen tör- tént) még szélesébbkörű plénumon kell elvé- geznünk. I t t mindenekelőtt az albizottságok tagságának a vitába való minél szélesebb értel- m ű bevonására kellene elsősorban gondolnunk.

Ezen a helyen a folyóirattal kapcsolatban mindössze két észrevételt legyen szabad meg- tennem. Az egyik észrevételnek szükségképpen

• önkritikus jellegűnek kell lennie. Az elmúlt esztendőben ugyanis elhatároztuk, hogy meg- kezdjük olvasóankétok rendezését, s ezeknek a folyóirat, de'általában a Bizottság szempont- jából való jelentőségét is alig ha kell részle-

tesebben fejtegetnem. Sajnos, csak az első tájékozódó lépéseket t u d t u k megtenni ebben az irányban, s különböző okok m i a t t az első ankétokat megrendezni csak ebben az eszten- dőben tudjuk.

A másik észrevétel arra vonatkozik, hogy mind az elvi-elméleti jellegű, konkrét kutatási eredményeket tartalmazó tanulmányok, m i n d a recenziók tekintetében mindmáig nem ren- delkezünk túlságosan gazdag repertoárral.

Ezen a helyen szeretném ismételten megemlí- teni, hogy a folyóirat a Pedagógiai Bizottság, és szélesebben szólva: a pedagógiai bizottságok folyóirata. Űgy gondolom, a folyóirat színvona- lához méretezett anyagokkal a folyóiratot támogatni — bizottságaink egész tagságának egyetemleges és a jövőben valamivel fokozot- tabban teljesítendő feladata.

Bizottságunk az elmúlt esztendőben is tovább folytatta olyan irányú publikációs tevékenységét, mely

tanulmánykötetek

Bizottságunk az említett ülésen — kibővít- ve sorait külső szakértők bevonásával is — igyekezett reálisan és érdemének megfelelően mérlegelni a szóban forgó kötetet, természetesen nem hunyva szemet annak egyes fogyatékos- ságai felett sem. Ez a reális értékelés annál inkább szükségesnek mutatkozott, mert annak a vitának a során, mely

Elmélet és gyakorlat a pedagógiában

Ez a vita — egyes problematikus megnyil- vánulások ellenére — mégis bizonyos tanulsá- gokkal szolgált; mindenekelőtt nyilvánvalóvá tette, hogy az elméleti eredmények gyakorlati hasznosításában mutatkozó nehézségek okai sokfélék. Az okok között ott szerepel a pedagó- gusok túlterhelése mellett a pedagógiai kiad- ványok nehezen hozzáférhetősége • és igen gyenge propagálása is (hogy csak néhány okra hivatkozzunk); ebből a helyzetből természetesen le kell vonnunk ölyan következtetéseket is, amelyek az általunk történő hatékonyabb propagálás irányába esnek, miközben reméljük, liogy más illetékes fórumok is többet tesznek majd a jövőben annak érdekében, hogy az elméleti munka eredményei jobban eljussanak a gyakorlathoz. Ezt annál inkább is remélnünk

11*

kell, mivel az iskolareform irányában minél eredményesebben előrehaladni csakis úgy lehet, h a a különböző területeken megszülető peda- gógiai eredmények, pozitív javaslatok minél teljesebb integrációját tudjuk elérni.

Legutóbb megjelent t a n u l m á n y k ö t e t ü n k megvitatása még előttünk levő feladat; ugyan- akkor már jelenthetem, hogy előrehaladott stádiumban van 1963-ban összegyűjtött tanul- mányaink megjelenése, és bizottságunk meg- vitatta — vagy legalábbis előkészítette — azo- kat a terveket, melyek a következő két tanul- mánykötet jellegét és tartalmát körvona- lazzák.

Egy további igen fontos szektora volt a bizottság m ú l t évi működésének azoknak a leg- fontosabb

közoktatáspolitikai, elvi-pedagógiai, metodológiai kérdéseknek

az iskola- reform

pedagógiai szociológia

képességek

képviseli. — Más, ugyancsak fontos kérdéseket is napirendre t ű z t ü n k (például a felnőttoktatás pedagógiai kérdéseinek, valamint az össze- hasonlító pedagógiai kutatás nemzetközi hely- zetének és hazai feladatainak megtárgyalását), azonban a munkaterv némileg maximalistának bizonyult, ezért egyes feladatokat kénytelenek voltunk a mostani esztendőnek meghagyni.

Természetesen nem volna célszerű a Bizott- ság által- gondozott tartalmi kérdéseknek a körét elsősorban azokon a t é m á k o n mérni, melyeket viszonylag nem nagy számú ülésein- ken közvetlenül meg t u d t u n k vitatni; feltétle- nül ide tartoznak mindazok a kérdések is, melyeket egyrészt évenként megjelenő tanul- mánykötetünkben, másrészt negyedéves folyó- iratunkban programunkba vettünk és gondoz- tunk. H a e három területet együttesen figye- lembe vesszük, akkor túlzás nélkül elmondhat-

juk, hogy Bizottságunk a neveléstudomány alapvető kérdéseinek viszonylag széles körét tekintette át és lehetőségéihez képest fontos, lépéseket tett e fundamentális kérdések meg- oldása, a pedagógia ezek mentén elterülő törzsanyagának gazdagítása érdekében.

Még viszonylagosan sem lenne teljes ez az.

egyébként nagyon is vázlatos beszámoló, h a nem szólnék arról a fontos fejlődésről, mely az elmúlt esztendőben azáltal következett be, hogy létrejött az átszervezett T u d o m á n y o s Minősítő Bizottság keretében

a pedagógiai szakbizottság.

Mivel ezek az ügyek a jelenlegi szervezeti meg- oldás szerint az osztályok hatásköréből kike- rültek, nyilvánvalóvá lett annak szükségessége, hogy az osztályok által szervezett bizottságo- kon kívül megszervezett szakbizottságok legye- nek ezeknek a kérdéseknek a gazdái. Í g y j ö t t létre a pedagógiai szakbizottság is. E n n e k természetes következménye, hogy a minősí- tésekkel kapcsolatos ügyek, melyeknek felelős- sége Bizottságunkban nemegyszer felmerült, egyértelműen gazdára találtak. Természetesen aligha képzelhető el ebben az esetben sem, hogy Bizottságunk a megfelelő áttételeken keresztül ezekben a kérdésekben a szükséges mértékben álláspontját ne képviselje. Ü g y gondolom, hogy ennek feltételei adva vannak, hiszen a szakbizottság elnöke és titkára tagjai a Ped.

Bizottságnak is. Ugyanakkor talán nem feles- leges azt a kívánságot kifejezésre j u t t a t n i , hogy a két bizottság vezetőinek személyes" elvtársi kapcsolatain t ú l az együttműködés kérdéseit nem lesz felesleges akadémiailag valamely ide- vonatkozó d o k u m e n t u m b a n is meghatározni, illetve elrendezni.

Engedjék meg, hogy a továbbiakban néhány szót arról az értékes munkáról szóljak, melyet

albizottságaink

•Legrégebben m ű k ö d ő és kialakult hagyo- mányokkal rendelkező albizottságunk, a

neve- léstörténeti albizottság,

Ü g y gondolom, első helyen kell említeni m u n k á j á n a k azt a jelentős eredményét, mely a neveléstörténeti füzetsorozat első köteteinek

;2 8 0

megjelenésében jelentkezett. Miközben az

•első három kötet megjelent, további ötnek a kézirata m á r elkészült és újabbak vannak készülőben. Ezeket a fontos kiadványokat -a közvélemény általában pozitívan fogadta.

Az albizottság további igen fontos publi- kációs tevékenységeként kell említeni a Tanul- mányok a neveléstudomány köréből 1962-es kötetében több alapvető neveléstörténeti köz- leménnyel való részvételt, továbbá egy önálló kötet szervezését és szerkesztését, mely a „Feje- zetek a munkára nevelés hazai történetéből"

címmel fontos tanulmánygyűjtemény megje- lenését engedi remélni. Ez utóbbinak az albi- zottság valamennyi t a n u l m á n y á t megvitatta

s így maximális erőfeszítést tett ennek a nagyon időszerű problématörténeti kötetnek magas

•színvonaláért.

Differenciált és alapos értékelést kapott az albizottság egyik ülésén a „Tanulmányok a magyar népi demokrácia neveléstörténetéből / I I ) " című tanulmánykötet; a vita jó segítséget

adott az egyes tanulmányok továbbfejlesz- téséhez.

Általában megállapítható, hogy az albizott- ság eleven publikációs tevékenységet végez és .mozgékonyan, gyorsán reagál a megjelent neveléstörténeti kiadványokra. Ehhez tartozik az is, hogy az elmúlt évben színvonalas nemzet- közi és hazai neveléstörténeti folyóiratszemlét tartott, melyen felmerült a külföldi szaklapok- ban való publikálás, a nemzetközi kapcsolatok tevékenyebb ápolásának igénye, s ebben az irányban bizonyos javaslatok is kimunkálásra kerültek.

Az albizottság a vázolt fontos publikációs

•és kritikai tevékenység mellett színvonalas megemlékezések egész sorát tartotta. Ezek közül külön is megemlítendő az Albizottság 1963. szeptemberi ülése Szarvason. I t t KEMÉNY GÁBOR halálának 15 éves évfordulója

alkalmából emléktáblát helyezett el a? óvónő- képző intézet falán, és megemlékezett BENKA GYDXÁról, valamint a 100 éves szarvasi taní- tóképzésről., Színvonalas megemlékezést tar- t o t t továbbá az albizottság EÖTVÖS JÓZSEF- TŐl, PÉTERÉI SÁNDORról és GAAL MÓZES-ről összefoglalóan megállapítható tehát, hogy

•az albizottság érdemben foglalkozott a nevelés- történeti hazai publikációk szervezésével, lek- torálásával és kritikai elemzésével; megemlé- kezései pedig hozzájárulást jelentettek haladó neveléstörténeti hagyományaink ápolásához.

Mindezek mellett folyamatosan és eredménye- den intézte a hazai neveléstörténeti kutatások- kal kapcsolatos legfontosabb szervezési fel- adatokat.

Az albizottság m ú l t évi munkatervét egészé- ben teljesítette. Üléseiről rendszeresen és igen pontosan, tartalmas jegyzőkönyvek ú t j á n

tájékoztatta a Pedagógiai Bizottságot. Ezt külön is szeretném kiemelni, mert a tájékoz- t a t á s igen jó eszközének bizonyult ez a vázlatos,

de minden fontos tartalmi kérdést rögzítő dokumentum.

Az albizottság a mostani esztendőbén - a megkezdett úton kíván tovább haladni (a beterjesztett munkatervi javaslat szerinti tárgyakban), azzal a többlettel és tervvel, hogy a neveléstörténeti kutatás legfőbb metodológiai problémáiban szeretne további előrehaladást elérni.

Neveléselméleti albizottságunk

Az Albizottság megállapította, hogy alap- vető feladata a neveléselméletnek a rendel- kezésére álló eszközökkel való továbbfejlesz- • tése. E feladat megvalósítása érdekében figye- lemmel kíséri a fontosabb neveléselméleti kutatásokat, elsősorban a Távlati Kutatási Tervben foglaltak végrehajtását, javaslatokat tesz a kutatások koordinálására, az elhanyagolt kutatási témák felkarolására; megvitatja a legfontosabb neveléselméleti problémákat és jelentősebb műveket; elősegíti az elmélet és gyakorlat egységének megvalósulását, ezen belül a neveléselmélet tudományos kutatóinak és a gyakorló pedagógusoknak minél szélesebb körű együttműködését ; támogatja neveléselmé- leti kiadványok megjelenését.

Az elmondottak alapján — úgy gondolom—

egészen nyilvánvaló, hogy neveléselméleti albizottságunk körültekintő gonddal és helye- sen határozta meg feladatait; ezek a feladatok a maguk egészében megegyeznek azokkal az igényekkel, melyek az adott időszakban objek- tíve szükségessé tették ennek az albizottság*

nak az életrehívását.

A neveléselméleti albizottság 1963. évi munkaterve a maga egészében a fenti feladat- meghatározás alapján állt össze.

Mindenekelőtt részletesen megvitatta a neveléstudomány Távlati Kutatási Tervének neveléselméleti témáit. A megbeszélés feltárta, hogy mely témák gondozása nincs ezideig biztosítva és hogy melyek a kutatás koordiná- lása terén felmerülő legfontosabb feladatok.

A vita kiemelte a tanulók munkavégzésével kapcsolatos legfontosabb pedagógiai problé- m á k fontosságát. Mindezzel az albizottság jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a Koordinációs Bizottság és az Akadémián működő bizottságok tudományszervező tevékenysége között.

Kiilön is kiemelendőnek tartom azt a bátor kezdeményezést, amellyel az albizottság a pedagógiai rendszertani problémákhoz nyúlt.

A neveléselmélet rendszertani problémáit tár- gyaló ülés élénk vita, éles problémafelvetések színhelye volt; ugyanitt figyelemre méltó kísér- letek is történtek egyes rendszertani problémák megoldására. E problémák azonban olyan nagy-

;281

ságrendűeknek bizonyultak, hogy egy vita semmiképpen nem vállalkozhatottmegoldásuk- ra. Ezért az albizottság úgy döntött, hogy a megbeszélés anyagának publikálásával szé- lesebbkörű nyilvánosságot biztosít s egy ké- sőbbi időpontban visszatér a kérdés meg- tárgyalására.

Hasonlóan fontos problémák feltárásához vezetett az albizottságnak az az ülése, melyen a Nevelési Terv egyik fontos kérdését, a köve- telmény szintek és a tevékenységi formák közti kapcsolatot tárgyalták meg. Az ülés gazdag anyagának ellenére megállapítható volt, hogy egyelőre szinte csak jelezni lehet a megválaszo- lásra váró kérdések hosszú sorát, ezért az a p bizottság úgy határozott, hogy ezek megvita- tására visszatér.

Fontos rendezvénye volt az albizottságnak az említetteken t ú l az az ülés, melyen ,,A tanu- lók világnézeti és erkölcsi fejlődése" című m ű v e t vitatták meg; ezzel az albizottság meg- kezdte annak a programjának teljesítését, mely szerint figyelemmel kíséri és megvitatja a legjelentősebb neveléselméleti műveket.

összefoglalóan megállapítható, hogy az albizottság munkaterve értékes feladatkitűzé- seket tartalmazott, a munkaterv reális volt s azt az albizottság eredményesen hajtotta végre. Ez a tevékenység egy igen fontos terü- leten eredményesen egészítette ki a Pedagógiai Bizottság erőfeszítéseit és értékesen kapcsoló- dott azokhoz.

Didaktikai-metodikai albizottságunk

Ezért alapvető tartalmi kérdések egész sorával kellett behatóbban foglalkoznia, beleértve természetesen a didaktika és metodika viszony- problémáit. Az albizottság az ezzel kapcsolatos ülések egyikén arra az álláspontra jutott, hogy

„a metodikákat nem az egyes szaktudományok, hanem az általános pedagógia rendszerébe tartozó, önálló kutatási területtel rendelkező tudományágaknak kell tekinteni". A további témák megbeszélésekor igen kedvezőnek bizo- nyult az a körülmény, hogy az Albizottság

— összetételénél fogva — együttesen tudta érvényesíteni az általános didaktika és az egyes szaktárgyi metodikák szempontjait.

Az emb'tett problematikán túl a tartalmi kérdések "elismerésre méltóan gazdag anyaga szerepelt az Albizottság múlt évi munkájában.

A történelemtanítás és módszertanának fogal- ma, az óratípusok és a szabad óratervezés

kérdései, a tankönyvek és segédkönyvek aktu- ális összefüggései éppúgy felsorolhatok i t t , mint a házi feladatok didaktikai problematiká- jának és a munkaoktatás didaktikai vonatko- zásainak mindenképpen időszerű anyaga.

Csak elismeréssel lehet szólni arról a fáradozás- ról, mellyel az albizottság a nyilvánosságot tájékoztatni törekszik m u n k á j á r ó l ; szinte valamennyi referátum megjelent vagy meg- jelenés előtt áll. Ezeken a fontos publikációkon túl széles szakmai körökkel törekedett az Albizottság egyéb úton is felvenni a kapcso- latot.

S itt kiemelten szeretném említeni azt a kezdeményezést, mely metodikai ankétok rendezésére vezetett. Bár különböző okok miatt a tervezett liat ankétból csak h á r m a t volt lehetséges megtartani, mégis megállapít- ható,-hogy m á r ezek is megfelelő alkalmai vol- tak az egyes, tantárgyak metodikájával foglal- kozó szakemberek véleménycseréjének, s egy- ben azt is lehetővé tették, hogy az Albizottság megbeszélésein kialakult nézetek szélesebb körben elterjedjenek. (Egyébként az elmúlt esztendőben a magyar nyelvtani, a kémiai és a munkaoktatással -kapcsolatos metodikai ankétok megrendezésére került sor.)

Alapvető tartalmi kérdések megvitatásán és metodikai ankétok rendezésén t ú l egy harma- dik irányban is jelentős eredményről számol- hatunk be a didaktikai-metodikai albizottság tevékenységét illetően. Ez nem kevesebb, m i n t az akadémiai tanídmánykötetek sorában egy önálló tanulmány-kötet megtervezése és szer- kesztésének megkezdése. A szerkesztés elvi és'gyakorlati szempontjainak ismertetése cél- jából az elmúlt év decemberében az albizottság megbeszélésre hívta össze a t a n u l m á n y o k meg- írására vállalkozó albizottsági tagokat és külső résztvevőket. A megbeszélés 20 résztvevője egyrészt tervezett t a n u l m á n y á n a k t é m á j á t ismertette, másrészt az azonos tantárggyal foglalkozó szerzők tisztázni törekedtek a t é m á k pontosabb elhatárolását.

Öss zefoglalóan megállapítható, hogy b á r a didaktikai-metodikai albizottság 1963. évi terve meglehetősen zsúfoltnak bizonyult, az albizottság a terv teljesíthetőségének h a t á r a i között eredményes m u n k á t végzett, sok terü- leten kezdeményezően lépétt fel, a működésével kapcsolatos reményeket beváltotta. K ü l ö n is szeretném kiemelni azt az ismételten meg- nyilvánuló szándékot, mely az albizottság vezetése részéről a Pedagógiai Bizottsággal való jó együttműködés tekintetében konstatálható volt. Ú g y gondolom, ez a bizottságok koordi- nált tevékenységének fontos és eléggé nem méltányolható feltétele.

Kedves Elvtársak, jelentésem végcrc érve, engedjék meg, hogy visszatérjek ahhoz a kez- deti megállapításhoz: a Pedagógiai Bizottság tudományszervező és -irányító tevékenysége az elmúlt esztendőben differenciáltabb lett, h o l o t t

;282

első pillanatra kevesbédni látszott. H a az al- bizottságok tevékenységét, a Bizottsággal való együttműködésük sokféle lehetőségét és szük- ségességét, valamint a Bizottságnak a Koordi- nációs Bizottsággal való helyesen értelmezett együttműködését átgondoljuk, akkor máris nyilvánvaló, hogy a Bizottság tudomány- szervező munkálkodása valóban differenciál- tabb, komplexebb jellegű lett. E z a körülmény megkívánja a bizottságtól, hogy a szokásos munkatervi feladatokon túl egyéb feladatokat is teljesítsen; szinte azt lehetne mondani, hogy

a feladatoknak kettős sora jelentkezik :

Meg vagyok győződve, hogy mind ezeket a feladatokat, mind egyéb, ugyancsak jelentős és a Bizottság hivatásából következő teendőket Bizottságunk — az albizottságok támogatásá- val — egyre jobban, egyre hatékonyabban fogja megoldani. Bizonyos speciális feladatok megoldása érdekében megfontolandó az a javaslat, mely gyógypedagógiai albizottság létesítésére vonatkozik. És azt hiszem, a bizottsági rendszer csak teljessé válnék, ha az óvodai nevelés kérdései is szervezett gondozást kaphatnának a pedagógia akadémiai irányító szisztémájában.

Abban a reményben, hogy mind a Pedagó- giai Bizottság, mind az albizottságok m ú l t évi tevékenységéből valóban a leglényegesebb vonásokat sikerült kiemelni, jelentésemet befejezem. Ű g y gondolom, a jelentés részben indokolja is azokat a munkatervi javaslatokat, ámelyeket a Bizottság és az albizottságok elkészítettek, s melyek ülésünk második napi- rendi pontjaként megvitatásra kerülnek. Mi- előtt azonban erre rátérnénk, kérnem kell e jelentés szíves tudomásulvételét, illetve annak

megvitatását, s a szükséges kritikai és kiegé- szítő észrevételek továbbá természetesen a megfelelő javaslatok megtételét.

A beszámolót élénk vita követte, melynek során a Pedagógiai Bizottság és az albizottsá- gok végzett m u n k á j á v a l és jövőbeli tevékeny- ségével kapcsolatban jelentős észrevételek, fontos javaslatok hangzottak el. Kiss Á R P Á D mindenekelőtt arra utalt, hogy a jelentést tudomásul lehet venni, azzal, hogy az akadé- miai Bizottságnak nagy és sokirányú felelőssége van, a lehetőségei viszont meglehetősen kicsik.

Meggyőződése szerint a felelősség és a lehető- ségek közötti ellentmondás feloldása nagyon is szükséges volna. Szükségesnek tartja ismé- telten felvetni egy Pedagógiai Társaság létre- hozásának gondolatát, illetve ennek szüksé- gességét. J A U S Z B É L A csatlakozott ehhez a javaslathoz, hangsúlyozta Pedagógiai Társaság megszervez ésének fontosságát. Megemlítette, hogy nézete szerint a jelentés végén ismé- telten alá kellett volna húzni egy akadémiai kutató csoport felállításának szükségességét.

Ezzel a beszámolót elfogadta. Mint a Ne- veléstörténeti Albizottság elnöke, javasolta, hogy a leendő akadémiai csoportban a neve- léstörténeti kutatás megfelelő módon képvi- seltessék. S Z O K O L S Z K Y I S T V Á N megemlítette, hogy a didaktikai-metodikai albizottság jelen- legi létszámkerete nem látszik kielégítőnek, illetve szükséges volna, hogy mindazoknak a tárgyaknak, melyeknek az albizottságban specialistája nem szerepéi, megfelelő tudomá- nyos képviselete legyen a jövőben. S I M O N G Y U L A annak az aggodalmának adott kifeje- zést, hogy amennyiben esetleg az albizottságok száma tovább növekszik, a Pedagógiai Bizott- ság folyóirata pedig változatlan terjedelemben és csak évnegyedenként jelenik meg, nem bizonyul-e majd ez a publikációs lehetőség egyre kevesebbnek? H E R M A N N ALIOEüdvözölte egy óvoda-pedagógiai albizottság létrehozásá- nak a beszámolóban jelzett esetleges lehetősé- gét. O R O S Z L A J O S kifejezte helyeslését amiatt, hogy a Pedagógiai Bizottság cs az albizottságok évenként együttes ülésen tárgyalják meg az elmúlt év munkájáról szóló jélentést és, a munkaterveket. Részletesen szóit a pedagógiai kutatásnak kísérleti iskolákban való megszer- vezéséről, m i n t igényről és szükségességről.

Csak ilyen módon lehetne például a politech- nikai képzés lenini programjának realizálásával kapcsolatos tudományos tapasztalatokra szert tenni, egy olyan politechnikai képzés kapcsán, mely nem a szakképzéssel párhuzamosan törté- nik. Kifejtette azt a véleményét, hogy ha kutató csoport létre is jönne, az elsősorban a megfigyelés módszerével kellene hogy dolgoz- zék. Általában véve is megállapítható, hogy a „rövidzárlatos" kísérletekkel is elsősorban nem a teljesítményképes, hanem a „vizsga- képes" tudást mérjük csupán. Az adott helyzet túlhaladásának szükségessége mellett foglalt

;283

állást.

ugyancsak melegen támogatta a nevelési folyamat egészét érintő kísérleti iskola megvalósításának gondolatát.

Megemlítette az albizottsági beszámolók pub- licitásának problémáját; a beszámolók meg- jelenése nélkül esetenként az „önképzőköri jelleg" veszélye fenyeget. Felhívta a figyel- met arra, hogy a Magyar Pedagógia esetében a számok tematikus jellegéhez való ragaszko- das — tapasztalata szerint — a gyakorló pedagógusok köreiben a folyóirat olvasottságát csökkenti. Javasolta napirendre tűzni a peda- gógiai könyvkiadás problematikáját.

a bizottságok munkájával kapcsolat- ban a nyilvánosság kérdését tette szóvá.

Meggyőződése szerint a minél többirányú kapcsolatok kiépítése szempontjából igen lényeges volna minél többször nyilvános ülése- ket szervezni. J ó lehetőséget adna erre például a neveléstörténeti füzetsorozat megvitatása.

S Z B N T I S T V Á N Y I G Y U L A

a bizottságoknak azzal a feladatával foglalkozott, melyet ki kellene- fejteniök, vagy legalábbis hatékonyabbá ten- niük a gyakorló pedagógusok kísérletezéseivel kapcsolatosan. Feltétlenül szükségesnek mon- dotta a pedagógiai irodalom nagyobb példány- számban való megjelenését és terjesztését.

W A L D A P F E L E S Z T E R

helyeslőén csatlakozott ehhez a javaslathoz. Egyszersmind javasolta, hogy a nyilvános ülésekre csak indokolt ese- tekben kerüljön sor. Vannak ugyanis olyan kérdések, melyekben először maguknak az albizottságoknak kell mintegy belsőleg kifor- málni a véleményüket s csak azután válik valójában lehetségessé a nyilvánosság bekap- csolása.

részletes hozzászólás során kifejtette, hogy a Pedagógiai Bizottság.

az Osztály megítélése szerint az egyik leg- tervszerűbben dolgozó bizottság. Természetes, hogy van még itt is javítanivaló, de jelentős eredményeket, a gyakorlat szempontjából is fontos tevékenységek egész sorát lehet a Peda- gógiai Bizottsággal és az albizottságokkal kap- csolatban felemlíteni. Bámutatott a kommu-.

nista aktíva működésének jelentőségére a Bizottság szempontjából. Jelezte, hogy ebben az évben a Bizottság megbízatása lejár, illetve annak újra való megbízásáról kell majd gondos- kodni. Kifejtette azt a véleményét, hogy lassan elérkezik egy Pedagógiai Társaság létrehozásá- nak lehetősége. Ez a jelenleginél is szélesebb bázist biztosítana a Bizottságnak s egyben ez biztosítaná a valódi nyilvánosságot is.

Elmondta, hogy a pedagógiai kutatócsoport felállítása szerepel az akadémia elnökségének távlati tervében, egy olyan kutatócsoporté, mely a szükséges és nélkülözhetetlen alapkuta- tásokat végezné. A továbbiakban részletes tájékoztatást adott az Akadémiai kiadás egyes kérdéseiről, s a pedagógiai kiadványokkal kapcsolatban jelezte annak szükségességét, hogy a jelenlegi volument — mindenekelőtt monográfiák megjelentetése tekintetében —

szükséges lenne túlhaladni. Közvetítette az Osztálynak azt a kívánságát, hogy a Pedagó- giai Bizottság foglalkozzék részletesebben a távlati kutatási tervben szereplő munkálatok koordinálásának kérdéseivel, mert az Osztály- nak is csak így lehet megfelelő betekintése ezekbe a munkálatokba.

szóvátette azt a kérdést, mely a leendő Peda- gógiai Társaság szempontjából alapvető jelen- tőségű, hogy ugyanis ennek szüksége van meg- felelő akadémiai háttérre, illetve bázisra.

Még egy kutatócsoport is viszonylag szerény bázisnak mutatkozik, mégis legalább ennyi elengedhetetlen. Javasolta a továbbiakban, hogy a Pedagógiai Bizottság fokozza az idő- szerű közoktatáspolitikai kérdések megvitatá- sának intenzitását, és igyekezzék elérni, hogy ezekhez a kérdésekhez még az „előkészítő fázisban" hozzá tudjon nyúlni, ezekkel kapcso- latban véleményt tudjon alkotni és illetékes helyre eljuttatni.

a kiadás kérdéseivel foglalkozott. Kérte az Osztály segítségét abban" a vonatkozásban, hogy a Kiadó az éves tervvel kapcsolatban lehetőleg időben foglaljon állást és közölje ezt az állás- foglalást a szerzőkkel.

a kiadással kapcsolatos problémákról szólva megemlítette, hogy á „Tanulmányok a munkáranevelés történetéből" c. kötet esetében ismételten meg- mutatkozik az átfutási idő rendkívüli hosszú- sága. Szóvá tette a tiszteletdíj problémáját is.

Mindenképpen szükségesnek mondotta az átfutási idő jelentős rövidftését, ha csak nem akarják, hogy egyébként értékes tanulmányok időközben részben aktualitásukat veszítsék.

Á G O S T O N G Y Ö R G Y

elmondta, hogy a kutató- csoport létrehozásának nem lenne ellenzője, de mint tanszékvezetőt, ennél jobban érdekelné az, hogy az egyetemi tanszékeken kibontakozó kutatások a jelenleginél nagyobb támogatást kapjanak. Nem létszámra gondol, hanem a szükséges költségeknek a jelenleginél fokozot- tabb biztosítására. Ez időben talán még fon- tosabb lenne, mint a kutatócsoport felállítása.

Felvetette azt a kérdést, vajon a bizottságok- ban folyó vitákat meghallgatják-e a közokta- tásügy vezetői? Szükségesnek tartotta a Bizott- ság erőfeszítését abban a tekintetben, hogy a kibontakozó pedagógiai mozgalmaknak foko- zottabban elébe menjünk, mert ezáltal válik lehetségessé ezeket eleve helyes mederbe terelni.

A

felszólalásokra válaszolva

mindenekelőtt köszönetét fejezte ki azért a gondos elemzésért, melynek körvonalai a hozzá- szólások összességéből a bizottságok munkájá- val és feladataival kapcsolatban kibontakoz- tak, továbbá azokért az értékes javaslatokért, melyek elhangzottak. Egyetértését fejezte ki azokkal a megjegyzésekkel, melyek a Pedagó- giai Társaság megszervezésére vonatkoznak.

Nézete szerint már az albizottsági rendszer létrehozása céltudatos lépés volt ebbe az irány-

;284

ba, és most, esetleges ű j á b b albizottságokkal ismét tovább léphetünk a Társaság létének reális megalapozása felé. Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a Pedagógiai Bizottság és az albizottságok tovább fokozzák azokat-az értékes erőfeszítéseiket, melyekkel m á r eddig is jelentős aktívahálózatot sikerült kiépíteniük.

Feltétlenül szükségesnek mondotta továbbá annak a minimális bázisnak a létrehozását — egyetértve az idevonatkozó javaslatokkal —., melyet egy akadémiai kutató csoport jelent- hetne a leendő Pedagógiai Társaság és általá- ban a pedagógiai kutatás akadémiai ügyeinek, alapvető feladatainak intézése szempontjából.

Azt a meggyőződését fejezte ki, hogy azok a javaslatok, melyek a Pedagógiai Bizottság mellett kísérleti iskola létesítésére vonatkoz- nak, szintén csak attól a pillanattól kezdve kapnak realitást, melyben egy kutató csoport létével számolni lehet; egyébként ugyanis olyan ellentmondásos helyzet keletkeznék, hogy egy társadalmi m u n k á t végző és megfe- lelő akadémiai apparátussal nem rendelkező testület próbálna kísérleti iskolát irányítani, ami nyilvánvaló képtelenség. Ez nem jelenti a kísérleti iskola szükségességének tagadását, hanem ismét csak a kutatócsoport létének szükségeségére, létrehozásának halaszthatat- lanságára utal. Általában véve egyetértett a kísérletek jelentőségének és a kísérleti iskolák szükségességének gondolatával, mely a vitá- ban nagy hangsúllyal felmerült; szükségesnek tartotta azonban a kísérletekkel kapcsolatban a nagyobb differenciálást, mivel aligha kétséges a nevelési folyamat egészére kiterjedő kísérlet fontossága, másrészt azonban a neveléselméleti vagy didaktikai részletkérdésekben folyó kísér- leteket is hiba lenne „rövidzárlatos" kísérle- teknek mondani. — A továbbiakban értékelte azokat a megjegyzéseket, melyek a nyilvános- ság szélesítésével, a Magyar Pedagógia jellegé- vel, a pedagógiai kiadványok számának növelé- sével és egyéb, a bizottságok szempontjából

fontos kérdésekkel foglalkoztak. Kifejezte an-

" nak szükségességét, hogy valamennyi elhang- zott észrevétellel és javaslattal megfelelő mér- tékben foglalkozzanak a bizottságok s mind- ezekből a rájuk tartozók hatékony megvaló- sulását lehetőségeikhez képest szorgalmazni és szolgálni törekedjenek. Lényegesnek minősí-.

tette a vitának a kiadással kapcsolatos észre- vételeit és javaslatait; köszönetét fejezte ki ezzel kapcsolatban azokért az értékes infor-

• mációkért, melyekkel a I I . Osztály képviselője szolgált az ülésen. E g y hozzászólás kapcsán kifejtette azt a meggyőződését, .hogy nem helyes a kérdést úgy feltenni: vajon a kutató- csoport létesítése szükségesebb, sürgetőbb-e, vagy a kutatási összegeknek a pedagógiai kutatásra nézve arányosabb elosztása az egyetemeken. Ez két külön kérdés; az egyik az Akadémia illetékességi körébe tartozik, a másik a Művelődésügyi Minisztériuméba.

Nézete szerint mindkét területen szükséges az előrelépés. A m i pedig azt illeti, hogy a Bizott- ságnak és az albizottságoknak fokozniok kell erőfeszítéseiket, hogy élére álljanak a kibonta- kozó pedagógiai mozgalmaknak, — ez kétség- telen. Ennek azonban az a másik oldala, hogy amikor a Bizottság valóban az „élére á l l "

egy ilyen mozgalomnak — s erre jó példa az oktatási folyamattal foglalkozó nemzetközi munkaértekezlet — , akkor a Bizottságnak, m i n t kollektívának, nagyobb együttes erőfeszí- téseket kell végeznie. Általában véve alapvető kérdés, hogy a Bizottság és az albizottságok tagsága egyenletesebben és nagyobb intezitás- sal végezze a bizottsági tagságból adódó fel- adatokat.

Befejezésképpen köszönetét fejezte ki a I I . Osztály Vezetőségének, a kommunista aktívának, a bizottsági és albizottsági vezetők- nek, valamint a bizottságok tagságának azok- kért a munkálatokért, melyeknek a Jelentés- ben felsorolt eredmények köszönhetők.

Az MTA Pedagógiai Bizottsága 1964 május 18-án tartott ülésén megvitatta a

Tanul- mányok a neveléstudomány köréből,

Jóboru

Temesi Alfréd

A Bizottság határozatot hozott

Magyar Pedagógiai Lexikon

Nagy Sándort,

Földes Évát,

titkárát és

Kiss Árpád

;285

BEKÜLDÖTT KÖNYVEK ÉS FOLYÓIRATOK

Beszámoló az

Hermann Alice:

Illés Lajosné

Katona Ibolya:

Budapest, Kossuth Könyvkiadó 1964. 31 1. Szülők Könyvtára.

Magyar Pszichológiai Szemle,

B. Vince Ágnes:

Zrinszky László:

Felelős kiadó az Akadémiai Kiadó igazgatója A kézirat beérkezett: 1964. I I I . 17.

Műszaki szerkesztő: Vidosa László

— Terjedelem: 14,8 (A/5) í v

— Példányszám: 2000

64.58598 Akadémiai Nyomda, Budapest — Felelős vezető: Bernát György