MAI SZEMMEL
A
második világháború a hadműveleti anyagi szolgálat terén is számos új, értékes tapasztalatot hozott. Most, amikor a nagy- mérkőzés már végetért és mindenütt összegyűjtik, kiadják a háború tanulságait, érdemes az anyagi tapasztalatokon is végig -tekinteni.Az első leglényegesebb tapasztalat az anyag jelentőségének, óriási megnövekedése. Nem egészen ú j dologról van szó. Az anyag mindig, már a legrégibb idők 'háborúiban is nagy jelentőséggel bírt. Természe- tes, hogy a régi koroknak a háborúiban az anyag aránylag még szűk korlátok közé volt szorítva. Később egyre nagydöib tömegek jelenték meg a csatatereken, egyre több fegyvert, harceszközt alkal- maztak, ennek megfelelően az anyag jelentősége is egyre nőtt. Az első világháború a milliós hadseregek harcbaállításával, a gyalogsági fegyverek számának és fajtáinak a megnövelésével, a tüzér tömegek- alkalmazásával, rengeteg lovas jármű mellett a gépjármüvek, mint ú j szállító eszköznek a beállításával és a páncéljárművek, repülők első szerepeltelésével hatalmasan megnövelte az anyag jelentőségét minden előző háborúval szemben.
De még az első világháború anyagi méretei is eltörpülnek a má- sodik világháborúé mellett. Ez a háború már igazán anyagi. háború, volt. A háborúban résztvevő hadseregek létszáma az első világháború- hoz képest újra megnőtt. Hatalmasan, emelkedett a fegyverek száma, a fegyverfajták, újabb meg újabb harceszközök sokasága. Még nagyobb tüzértömegek szerepeltek. Rengeteg gépjármű, páncéljármű és repülőgép működött állandóan. De a beállított lovak száma is óriási volt. Mindez elkerülhetetlenül oda vezetett, hogy az anyag döntő jelentőségű, az egész háború sorsára kiható, elsőrendű fontosságéi
tényezővé lépett elő. A mai magasabb pararfcsnoknak mielőtt had- műveleti tervét megalkotja, tájékozódnia kell, hogy a tervezett had- művelet anyagi szempontból végrehajtható-e vagy nem. Mert a legszebb terv is csak papíroselképzelés marad, ha nem lehet anyagilag megala- pozná. és végrehajtását anyagilag táplálni. Az elmúlt háboréi igen sok hadműveletének a sikerét vagy sikertelenségét döntötte el az anyag.
A második igen lényeges tapasztalat volt az anyagfogyasztás hihe- tetlen megnövekedése. A háború mindig nagy anyagfogyasztással járt.
Ezt mindenki tudja. Az első világháború már alapos leckét adott abból, hogy mennyi anyagot fogyaszt a korszerű háború. Ennek alapján
készült fel minden ország az elkövelkező világháborúra. De a második világháború az anyagfogyasztás terén minden elképzelést felülmúlt.
A lőszeríogyasztás, a fegyverek, harceszközök, ruházat és felszerelés elhasználódása, a fogatolt és gépjármüvek, páncéljárművek és repülő- gépek kiesése hihetetlen méreteket öltött. Az óriási anyagveszteségek pótlása nemcsak a háborúban résztvevő kisebb országoknak, de á nagyhatalmaknak is a legsúlyosabb gondokat okozta.
A harmadik általános érvényű tapasztalat, hogy az emberekben nincs meg az anyag szeretete. Nincsenek ránevelve az anyaggal1 való helyes gazdálkodásra, nem hatja át őket az anyagkimélés fontosságá- nak tudata. Könnyelműen, felületesen, hanyagul kezelték a rájuk- bizott anyagot. Sokszor komoly ok nélkül el is hagyták. így igen nagy mennyiségű értékes anyag ment veszendőbe, vált idő előtt haszna- vehetetlenné. Sajnos a magyar emberből általában — tisztelet a kevés kivételnek — hiányzik a rábizott anyagról való gondoskodás szüksé- gességének, az anyag szeretetének az érzése. Nagyon sok ember a saját holmiját sem tudja rendben tartani. Persze/^ hogy a rábizott kincstári anyagnak még kevésbbé viseli gondját. Ezzel az adottsággaal egyelőre számolnunk kell. Ezen változatni, komoly és hosszú időt igénylő nemzetnevelési feladat.
Ezekután az általános érvényű megállapítások után nézzük meg, milyen fontosabb tapasztalatok adódlak a hadműveleti anyagi szol- gálat részleteiben. Vegyük sorra őket:
í.Vezetés.
Az anyagi szolgálat vezetésére a . magasabb parancsnokságok hivatottak. Ezeknek az anyagi osztályát a háború tapasztalatai alapján kell kiépíteni. Parancsnokságaink szervezete ezen a téren kezdetben igen szűkös, a korszerű követelményeknek nem megfelelő volt. Rög- tönzésekkel kellett segítenünk, hogy a szolgálat folyamatos működésé- ben fennakadás ne álljon be. Pedig ezen a téren nem szabad kicsi- nyesnek lenni. Egy megtakarított szakember, vagy akár csak egy irnok hiánya az anyagi szolgálat zavartalanságát és így közvelive á csapat harcképességét befolyásólja károsan.
Az az elgondolás, hogy az anyagi szolgálatot a hadosztályokra és a hadseregre alapozzuk, a hadtestek lehető kikapcsolásával ( had- testparancsnokság csupán nyilvántartó és közvetítő parancsnokság lett volna, egészen kicsi anyagi osztállyal és hadtest közvetlen vonat nélkül) a gyakorlatban nem vált be. A valóságban a hadtestparancs- nokság nagyon fontos szerepet jászot az anyagi szolgálat vezetésében és egyáltalán nem volt kikapcsolható, bebizonyosodott, hogy szüksége van teljesen kiépített anyagi osztályra, sőt nem nélkülözheti a meg- felelő vonatalakula,lókat és intézeteket sem.
Külön említésre méltó egy új beosztás rendszeresítése. A tapasz:
talatók alapján szükségesnek bizonyult minden seregtestnél a rendel- kezésre álló összes szállítóeszközöknek egy kézben való összefogása.
Hiszen a jól működő anyagi szolgálat nagyrészt szállítási probléma.
Ezért minden magasabb parancsnokságnál működött egy ,,.utánszállí-
tásvezető". Az ő hivatása volt — az anyagi vezérkari tiszt utasításai szerint — az összes szállítási feladatok megoldása.
Az anyag jelentőségének megnövekedése a csapat anyagi szolgá- latának vezetésében is változtatást követelt. A régi elgondolás, hogy a zászlóalj segédtiszt és az ezred másodsegédliszt sok egyéb teendőjük mellett még a csapat anyagi ellátását is vezetni fogják, nem bizonyult megvalósíthatónak, Az anyag fontossága már túlnőtt ezen a kereten.
Nem lehet mellékes teendőként kezelni. Kitűnt, hogy minden alakulat- nál kell egy felelős közeg, akinek egyetlen gondja az anyagi ellátás.
Á háború vége felé már kezdtük kiépíteni azt a szervezetet, amely szerint minden alosztálynál egy anyagi tiszthelyettes, minden osztály- nál és ezrednél egy anyagi tiszt lett volna, beállítva azzal a feladattal,- hogy alakulatának anyagi ellátását biztosítsa. Ezt a jövőben már a béke szervezetnél meg kell valósítani.
Az anyagi szolgálat zavartalan működésének alapfeltétele a jó híradás. Ez a tapasztalat szerint csak külön anyagi hírrendszer létesí- tésével biztosítható. Ha az anyagi híradást is a vezetési hírrendszer vonalain kell lebonyolítani, akkor a hadműveleti vonatkozású jelen- tések és parancsok mindig megelőzik az anyagiakat és ezek elkésve kerülnek továbbításra. Az anyagi hírrendszer létesítését szervezésileg is biztosítani kell. E célra külön híradó egységeket kell a seregtestek szervezetébe beállítani.
2. Szervezés.
Igen fontos és érdekes tapasztalatok adódtak a szervezés terén.
Ezeknek világos megértéséhez elsősorban tisztán kell látnunk az anyagi szolgálat lényegét. Miről is van szó? A csapatoknak a harc eredményes megvívásához különféle anyagokra van szükségük. Ezeket az anyagokat először elő kell teremteni, azután el kell juttatni a csa- pathoz. Az előbbi nagyrészt nem katonai feladat. Ez függ a hátország nyersanyaghelyzetétől, mezőgazdasági és ipari teljesítőképességétől, a rendelkezésre álló munkaerőtől és még sok mástól. A hadműveleti anyagi szolgálat az anyag előteremtésében csupán a helyszíni beszerzés és a megrongálódott anyagok kijavítása formájában vesz részt. Ez pedig a teljes anyagszükségletnek csak egy töredékét teszik ki. De ha egyszer az anyag rendelkezésre áll -— akár a hátország adja,, akár helyszíni beszerzésből származik — akkor ezt az anyagot "el kell juttatni a csapathoz. Ez már tisztán katonai feladat, mégpedig szállí- tási feladat. A tapasztalat azt mutatta, hogy ez a feladat: az után- szállítás, az anyagi szolgálat legfontosabb és legnehezebb része. Jól működő ^anyagi szolgálat csak jól működő utánszállítás mellett lehet- séges. Mert arról, hogy a hátország valamilyen anyagot nem tud rendelkezésre bocsátani, nem tehet a hadműveleti anyagi szolgálat.
De azért, hogy a rendelkezésre álló anyag a kellő időben és helyen a csapathoz jusson, azért az anyagi szolgálat felelős. Tehát jól működő utánszállítás., ez az anyagi szolgálat legfontosabb feladata. Ehhez pedig sok és jó szállítóeszköz kell. Mindebből az következik, hogy a sereg- testek vonatába bőségesen, az eddiginél jóval nagyobb kiméretben kell
beállítanunk szállítóeszközöket. Mégpedig nem fogatolt, hanem gép- kocsioszopokat. A tapasztalat megmutatta, hogy a fogatolt jármű a mai háborúban már csak a csapattesten belül felel1 meg utánszállításra. A seregtesteknél jól működő utánszállítás csak gépkocsioszlopokkal lehet- séges; Az elmúlt háborúban a szállítóeszközök hiánya miatt igen nagy nehézségeink voltak.
De az utánszállítás fontos kérdésén kívül is adódott sok értékes tapasztalat. A seregtesteink vonatalakulatai és intézetei szükségképpen el tudták látni a rájuk háramló feladatokat, de ez igen sokszor csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült. A legtöbb vonataiakulat1 és intézet szervezete nem felelt meg a korszerű követelményeknek. Külö- nösen sok baj volt a mozgatással. Az alakulatok nagyrésze fogatolt lévén, csak lassan és nehézkesen tudott áttelepülni. Emiatt sokszor nem tudták működésüket a kellő időben és helyen megkezdeni. Még rosz- szabb volt a helyzet azoknál az alakulatoknál, amelyek semmiféle szállítóeszközzel nem rendelik ezt ék. Az ilyen alakulatokat tréfásan
„lábatlan" alakulatoknak nevezték. Az elnevezés találó, mert ezek tényleg nem tudtak önerejükből mozogni. Mindig vasúton vagy gép- kocsin kellett őket a települési helyre szállítani. Mindebből levonhatjuk a tanulságot: korszerű háborúban csak a gépkocsizó seregvonat felel meg. Igen, a seregtestek egész vonatát gépkocsizóvá kell tenni. Foga-' tolt alakulatok már nem idevalók. A „lábatlan" alakulatoknak pedig egészen "el kell tűnni a hadrakelt seregből. Minden alakulatnak kell annyi szállítóeszközzel rendelkeznie, hogy önerejéből tudja helyzetét változtatni. Persze ez a követelmény erőteljes molorizálást, gépkocsik- nak nagytömegű beállítását jelenti. De érről korszerű hadsereg nem mondhat le. Ha még mindig volnának olyanok, akik a régi érvekkel hadakoznak a kiadós motorizálás ellen (költséges, sok üzemanyagot fogyaszt, jó útak kellenek hozzá, érzékeny az ellenséges behatással szemben), azokat figyelmeztetnünk kell arra, hogy a háború megdönt- hetetlen tényként igazolta a gépjármű sokoldalú használhatóságát.
A régi, sokat hangoztatott hátrányok eltörpültek a motorizálás óriási előnyei mellett.
A mozgatástól eltekintve is sok vonatalakulatunk és intézetünk szervezete nem bizonyult korszerűnek. Ezeket a háborús tapasztalatok alapján korszerűsíteni, kell. Szükség lesz bizonyos új, eddig nem szerepelt alakulatok beállítására is.- Külön említést érdemelnek az ellátó oszlopok. Ezek ebben a háborúban szerepeltek először és igen jól megfeleltek a három főanyag (lőszer, ' élelem, üzemanyag) kezelésére.
A seregtestek anyagi ellátása lényegében az ellátó oszlopokon nyugo- dott. Szervezetük még némi változtatásra, .tökéletesítésre szorul, de továbbra is az anyagi ellátás fő támaszpontjai lesznek.
3. Felszerelés.
A vonatalkkulatok és intézetek felszerelésében — amint azt fentebb már láttuk — a legnagyobb hiány a kevés vagy korszerűtlen szállítóeszköz volt. De mutatkoztak egyéb hiányok is. Egyes alakula- tok szakfelszerelése nem felelt meg a korszerű követelményeknek, s így feladataikat csak hiányosan vagy késedelmesen tudták megoldani.
Ezeknek a szakfelszerelését a háborús tapasztalatok alapján korszerű- síteni kell. Kisebb-nagyobb korszerűsítésre tulajdonképpen minden vonatalakulatnál és intézetnél szükség van. De a tapasztalat szerint különösképpen szükséges ez a fegyverzet, tüzérségi és optikai anyag, a vonafanyag és a gépjármű anyag javítására és pótlására hivatott, továbbá az egészségügyi és állategészségügyi ellátást végző intéze- teknél.
Általános tapasztalat volt, hogy a seregvonat alakulatait az eddiginél fokozottabb mértékben kell harcra, önvédelemre képesíteni.
Az első világháborúban, az arcvonal mögött néhány kilométerre tele- pült alakulatok teljes biztonságban, zavartalanul, szinte a béke hely- őrségi szolgálathoz hasonló körülmények között láthatták el szolgá- latukat. Ellenséges behatás nem érhette őket. Földi behatásról szó sem lehetett, légi behatás pedig csak az első világháború vége felé kezdett csekély mértékben érvényesülni. Mindez megváltozott a má- sodik világháborúban. A szüntelenül folyó légitámadásoknak minden alakulat, akármilyen messze volt is az arcvonal mögött, állandóan ki volt téve. De nemcsak légitámadás érhette a seregvonat alakula- tait, gyakran földi támadás ellen kellett védekezniük. Egyrészt ellen- séges ország területén működve állandóan számolniok kellett az ellen- séges érzelmű lakosság (partizánok) kisebb-nagyobb támadásaival, amelyek sok kellemetlenséget okoztak. Másrészt nem egyszer megtör- tént, hogy az arcvonalon áttört páncélosok és gyorsanmozgók-hirtelen az arcvonal mögött nagy mélységiben törtek előre és. a seregvonat részeit támadták meg. Mindebből az következik, hogy a seregvonat alakulatokat jobban fel kell fegyverezni. Képesíteni kell őket páncél- elhárításra is.
Csak a sereg.vonat alakulatok felszereléséről emlékeztünk riieg. A csapat felszerelésében és a minden katonát érintő egyéni felszerelés terén adódott tapasztalatok tárgyalása túllépné ennek a tanulmány- nak a kereteit.
4. Kiképzés.
Nézzük először az anyagi szolgálat vezetésére hivatott magasabb parancsnokságok személyzetét. A magasabb parancsnokságok ans'agi osztályának a személyzete kisebb részben hivatásos tisztekből (anyagi vezérkari tiszt, fő szolgálati ágak vezetői, esetleg néhány beosztott tiszt), nagyobb részben tartalékos tisztekből (néhány szolgálati ág ve- zetői, beosztott tisztek zöme) állott. Az anyagi osztályba beosztott tiszthelyettesek és legénység egy-két kivételtől eltekintve mind tarta- lékosok voltak. Természetes, hogy a beosztottak kiképzettsége igen különböző volt. A tartalékosok csaknem kivétel nélkül először kerültek ilyen beosztásba. Szolgálatukat,. feladataikat egyáltalán nem ismerték. Ott kellett nekik megtanulni a hadműveleti területen. Nem - csoda, hogy kiképzetlenségiik, gyakorlatlanságuk — különösen kez-
detben — sok súrlódást okozott. De a hivatásosaknál is voltak nehéz- ségek. Egyrészük (anyagi vezérkari tiszt, hadiműszaki törzskari tiszt, hadbiztos, orvos, állatorvos) igen jól látta el a szolgálatát, mert arra már békében kiképezték. Mások, akik teljesen ú j és ismeretlen munka-
körbe keriilek, hasonló nehézségekkel kűzködtek, mint a tartalékosok.
Példának megemlítem a lőszertiszti és fegyvertiszti beosztásokat. Ilyen helyre általában hivatásos, sőt néha 'tartalékos tüzértiszteket osztottak he. A beosztott tüzértiszt igen jól ismerhette a tüzérségi csapafszolgá-
latot, de persze azért még nem volt kiképzett lőszertiszt vagy fegyver- liszt. Ezt a hadműveletek során kellett megtanulnia, ami nem csekély hátrányokkal járt.
Ezeket a kiképzési hiányokból eredő bajokat meg kell szüntetni.
Először is azokat a hivatásos és tartalékos tiszteket, akik szolgálatuk során az esetleg rájuk váró munkakörre nem nyertek kiképzést, külön
••tanfolyamokon ki kell képezni feladataikra. Másodszor kívánatos lenne vezetési és egyéb gyakorlatokon hadiállományú törzsekkel az anyagi vezetést is gyakorolni. Végül az is szükséges, hogy az, anyagi törzsekhez beosztottak beosztása lehetőleg hosszú-ideig ne változzék Csakis így számolhatnánk kiképzelt és összegyakorolt törzsekkel.
Ezután térjünk át az anyagi szolgálatot végrehajtó alakulatok személyzetére. A seregvonat alakulatai túlnyomórészt tartalékos tisz-
tekből és legénységből állottak. A hivatásosak létszáma elenyészően kevés volt. Igen sok alakulathoz egyetlenegy hivtásos tiszt vagy tiszt- helyettes sem jutott. A seregvonat alakulatai békében nenT élő alakula- tok. Természetes tehát, hogy ezeknél az alakulatoknál kiképzettségről, gyakorlottságról alig lehetett szó. Emiatt a különböző alakulatok működésük megkezdésekor nagy nehézségekkel kűzködtek, s az anyagi szolgálatban igen sok kellemetlen súrlódás adódott. Csak keveset eny- hített a helyzeten az a tény, hogy az alakulatok egyrésze már az előző években mozgósítva volt. Ugyanis akkor a vonatalakulatok és intézetek zöménél tényleges működésre nem került sor. így a seregvonathoz beosztott tisztikar és legénység legnagyobb részének a hadműveleti területen kellett a szolgálata ellátásához szükséges elméleti tudást és gyakorlottságot megszereznie.
A tapasztalatok alapján feltétlenül szükséges a seregvonathoz beosztásra kerülő tisztek és tiszthelyettesek részére szaktanfolyamok tartása, ahol a szolgálatuk ellátásához szükséges elméleti és részben gyakorlati kiképzést is megkapnák. Ezenfelül kívánatos lenne a sereg- vonal alakulatokkal gyakorlatok tartása. Ez biztosítaná a személyzet részére a szükséges gyakorlati kiképzést. így aztán jól kiképzett, teljes értékű vonatalakulatokkal és intézetekkel számolhatnánk.
Már a felszerelés kérdésénél szóba került, hogy a seregvonat ala- kulatokat az eddiginél fokozottabb mértékben kell harcra képesíteni.
Ez természetesen nemcsak a hatásosabb, több fegyverzettel való fel- szerelésre, hanem a kiképzésre is vonakőzik. A mai háborúban a vonatalakulatok és intézetek gyakran kerülhetnek olyan helyzet!;'.', hogy önvédelmi harcot kell vívniok. Erre megfelelően elő kell készí- teni őket. A seregvonat alakulatok tisztjeinek és legénységének harc- kiképzése tehát fokozott jelentőségűvé vált.
Röviden végigpillantottunk a hadműveleti anyagi szolgálat terén felmerült legfontosabb háborús tapasztalatokon. Természetesen csak a
legjelentősebbdket tárgyaltuk. Ezeken kívül még igen sok érdekes és értékes tapasztalat adódolt az ütánszállftás végrehajtása, az egyes szolgálati ágak működése, a hátsó területek Lerendezése, a vonatszol- gálat stb. területén.
Ha most mégegyszer összegezni akarjuk az elmúlt háború anyagi tapasztalatait, akkor az eredményt egy mondatban sűríthetjük össze:
az anyag a háború sorsára döntő jelentőségűvé vált. Ez úgy hangzik, mintha azt állítaná, hogy az anyag most már minden másnál fonto- sabb. Erről szó sincs. Nehogy valaki ezt értse belőle. Csak azt a k a r j a kifejezni, hogy az anyag kivívta magának a háború sorsát eldöntő tényezők között az őt megillető elsőrendű fontosságú helyet. Ez a gondolat talán felébreszti egyesekben a régi vita.emlékét: „erkölcs vagy anyag". Emlékezzünk meg hát erről is. A vita tulajdonképpen már régen eldőlt és a megállapítás helyességét a háború csupán iga- zolta. Nem „erkölcs vagy anyag" hanem „erkölcs és anyag". Mind- kettőre szükség van. Minden gépnek lelke az ember. Ezt nem pótol- hatja semmi. Az anyagilag legjobban felszerelt hadsereg sem érhet el sikert, ha hiányzik belőle az erkölcsi erő. Viszont az erkölcsileg legmagasabb fokon álló hadsereg sem győzhet megfelelő anyagi fel- készültség nélkül. Ez egészen egyszerű és világos tény. Ha ezt min- dig szem előtt tartjuk, akkor nem eshetünk túlzásba egyik irány- ban sem. .
Hogy milyen lesz a jövő háborúja, azt senki sem tudhatja előre.
Az ú j háború-általában sohasem szokott olyan lenni, amilyennek a legutolsó háború alapján elképzelték. Mindig hoz váratlan meglepeté- séket. De egy mégis biztosnak látszik: az anyag a jövő háborújában is döntő jelentőségű szerepet fog játszani. Ezt ne felejtsük el.
r Halmay József
