Az anyagi–műszaki ellátás statisztikája

RÉTI P'ÁLNÉ :

AZ ANYAGI—MÚSZAKI ELLÁTÁS STATISZTIKÁJA

A folyamatos anyagellátás biztositásá tervei—nk teljesítésének és ezen

keresztül népgazdaságunk fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Alapanya -, iparunk dolgozói átérzik munkájuk fontosságát és öntudatos, fegyelmezet _

munkával a tervek maradéktalan teljesítésére törekednek, hogy ezzel is a dolgozó nép jólétét, hazánk felemelkedését, ragyogó jövőnket szolgálják.

Mint ismeretes, hazánk több fontos nyersanyagból nem rendelkezik ele-

gendő belföldi forrással és ezért ezeket import útján kell beszereznünk; Vilá- gos tehát, hogy a komoly áldozatok árán behozott importanyagokra még fokozottabban vonatkozik a takarékosság szükségessége. Ha importanyago—

kat takarítunk meg, növelhetjük tenmelésünuket az import növelése nélkül, ha viszont elpazaroljuk őket, újabb import válik szükségessé, anélkül, hogy a termelés növekedne, a szükségletek kielégítést nyernének. ,

Ma, amikor komoly share folyik minden tonna acélért, minden csille szénért, minden bála gyapotért, senkinek sem lehet közömbös; hogy ezek—

kel az anyagokkal mi történik, hogyan gazdálkodnak velük. Ennek ellenére

vannak még hiányosságok az anyagok elosztása és az anyagtakarékosság terén. Sok acél, színesfém, gyapot, fa és egyéb nyersanyag vész kárba gon—

datlan gazdálkodás, nem megfelelő raktározás következtében. Az anyagok nem gazdaságos felhasználása, az anyagfelhtasználási nonmák túllépése, a jelentős és felesleges hulladék kiesést jelent a termelésben, megnehezíti a dolgozó nép szükségleteinek kielégítését, megkárosítja a dolgozókat.

A szocialista gazdálkodásban, ahol a kapitalista gazdálkodástól el—

térően az anyag áramlását, az ipari; anyágellátás egész rendszerét a nép- gazdaság terve szabályozza, lehetséges és egyben szükségszerű is, hogy a számvitel segítségével végigkísérjük az anyag teljes útját a termelőtől a felhasznáelóig.

Az anyag-számvitel fejlesztése, a számviteli rendszer tökéletesítése tehát elsőrendű feladatunk Ez egyaránt vonatkozik az anyagkönyvelésre és az lanyagnyilvántartásra, az anyagfelhasználási normákra és az utókalkulá- cióra, valamint az ezekből a bizonylatokból felépülő anyagi-műszaki ellátás statisztikájára.

Az anyagi—műszaki ellátás statisztikája a helyes anyaggazdá—likodáis ellenőrzésének, az ányagellátási tervek teljesítése vizsgálatának fontos esz—

köze. Az anyagi-műszaki ellátás statisztikája az anyagokra, gépekre, szer—

számokra és épületgépészeti cikkekre terjed ki.

Azon túlmenően, hogy népgazdaságunk vezetői az anyagi-műszaki ellá- tási statisztika összesített adataiból (képet kapnak az ország anyagihelyzeté-

ről, az anyag— gép- és műszergazdálkodásban elért eredmények-

ről és hiányosságokról, az avnyag'statisztika minden anyagelláitási és érté-

kesítési szerv számára is nélkülözhetetlen, mert képet ad az egész terület

RÉTINE: AZ ANYAGI—MUSZAKI ELLÁTAS STATISZTIKÁJA 567

anyaghelyzetéről. Rámutat a túlságosan magas készletekre, a beszerzési és

értékesítési tervek teljesítése, az arányos elosztás körüli hiányosságokra és

ezzel lehetővé teszi azok kiküszöbölését.

Az anyagfelhasználás indokolatlan növekedésére is az anyagellátási sta- tisztika mutat rá. A norirnaszerinti anyagielihasználás statisztikája lehetővé teszi az anyagfelhasznáilás gazdaságosságának, valamint a normák helyes—

ségének ellenőrzését.

*

f'A'z anya'gstatisztiikai adatszolgáltatás elsöízben 1951-ben indult, kez—

dettől fogva decentralizáltan. A decentralizált rendszert az tette szükségessé, hogy maguk az operatív szervek is képet alkothassanak anyaghelyzetükről.

Mint minden új statisztikániál, az anyagstatisztikánál is igen sok nehéz—

ség merült fel, mind a bizonylati alátámasztás, mind a számszerű helyesség

és a tárcák ellenőrző munkája terén. Ezért szükségessé vált a. gyakorlati

követelményeknek megfelelően az adatszolgáltatáisi rendszer átszervezése, és végül 1953- ban új rendszer bevezetése.

1953- ban elsőízben készültek anyagi-műszaki ellátási tervek, amelyek

meghatározzák, hogy a tárcáknak az egyes anyagokból, gépekből és mű—

szerekből mennyit kell 1953—ban beszerezni, ill. értékesíteni. A tervezésnek

ez az új rendszere felvetette a tervek mérésének szükségességét.

Az eddigi rendszer nem tette lehetővé a tervek mér—ését, mert a minisz- tériumok eddig csak mechanikusan összesítették a vállalatok jelentéseit.

Ennek eredménye az volt hogy nem úgy vizsgálták a minisztériumi adato- kat, mint valamely zárt egység, önálló terület adatait, hanem csak mint össze- sitett adatok halmazát. Nem tűnt ki az adatokból, hogy ténylegesen mennyi anyagot szerzett be és mennyit értékesített a minisztérium, mert a tárcák

ellátási és értékesítési igazgatósáigain belüli anyagforgalom is szerepelt a

beszerzési, ill. az értékesítési adatokban. Ez a rendszer nem volt alkalmas a beszerzési, illetve értékesítési tervek mérésére.

Szükséges volt tehát egy olyan rendszer kidolgozása, amely alkalmas

arra, hogy következtetéseket vonh—assunk le a jelentésekből a minisztérium

anyagellátására, anyagigazdálkodásária vonatkozóan. E célnak felel meg az 1953. évi rendszer, amely szerint a minisztérium minden kiemelt fontos anyagról külön, úgynevezett ,,tárcaanyagmérleg" formájában elszámol. Az adatoknak ez az egységes, összefüggő rendszere egyben biztosítja az adatok helyességének ellenőrizhetőségét is, Ugyanakkor, mivel az új rendszer az anyagtervezés 1953. évi rendszeréhez alkalmazkodik, lehetővé válik az , anyag- műszaki ell átási és értékesítési tervek teljesitésének mérése is.A be- szerzési és értékesítési adatok az új rendszer alapján nem tartalmazhatják a tárca ellátási és értékesítési igazgatóságán belüli anyagmozgásból eredő ha 1-

;mozód áisokat

*

Az anyagi—műszaki ellátási statisztikának a minisztérium területén tör- ténő megszervezéséért, a minisztériumi jelentések elkészítéséért az Ellátási.

illetve Értékesítési Igazgatóság vezetője felel. -

A minisztériumok feladatai az anyagi-műszaki ellátási statisztikával kapcsolatban a következők:

]. A minisztériumok területén meg kell szervezni az egységes anyag- számvitelt. Biztosítani kell az anyagkönyvelés és 'anyagnyilvántartás ada—

tainak egyeztetését. Az anyaggazdálkodásban és az anyaigiszám'vitelben az Egységes Arulista cikikszámait kell alkalmazni, hogy ezáltal a beszerzési,

568 gari PALNE , '

felhasználási és értékesítési adatok egyeztethetők legyenek. A vállalati utó- kalkuláció fejlesztésével és az anyagfelhasználási normák kidolgozásával

lehetővé kell tenni a fajlagos anyagfelhasználás adatainak ellenőrzését.

2. A minisztériumra vonatkozó beszámolási rendszert olyan formában

kell megszervezni, hogy a vállalati jelentésekből a minisztériumi jelentések helyesen kitölthetők legyenek. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy az egyes

minisztériumok szakmai sajátosságaiknak megfelelő vállalati jelentéseket

vezessenek be és ezáltal az operatív céloknak megfelelően legyenek felhaSz- málha—tók.

3. A minisztériumoknak gondoskodni kell arról, hogy az anyagstatisz—

tik-ai feldolgozásra megfelelő létszámú munkaerő álljon rendelkezésre mind a vállalatoknál, mind az Igazgatóságokon, valamint, hogy ezek a dolgozók

az anyagstatisztikával kapcsolatos szakmai ismereteket elsajátítsák.

4. A vállalati jelentéseket ellenőrizni kell. *Az ellenőrzésnek ki kell ter—

jedni a bizonylati alátámasztásra, a számszerű helyességre, az egyes rova-

tok értelemszerinti, helyes kitöltésére, valamint a felmerülő elvi problémák

tisztázására.

5. Az Igazgatóságokon az ellenőrzés, feldolgozás és*összesités münká'e ját úgy kell me szervezni, hogy a jeléntőlapok határidőre az utasításnak

megfelelően a kijelölt szerveknél legyenek. '

'A minisztériumi jelentőlapokhoz kiértékelést kell—csatolni, amely a kész-

letek, beszerzés, felhasználás és értékesítés adatainak elemzését kell, hogy

tartalmazza.

6; Az Igazga-tóságokon az adatokról olyan nyilvántartást kell megszer-

vezni, amely időrendben mutatja az adatokat. így lehetővé válik az adatok dinamikájának vizsgálata és az ellenőrzés is könnyebb, mert a számszerű

hibák a nyitó és zárókészletek egyeztetésével, valamint az egyes időszakok adatainak összehasonlításával kiküszöbölhetők.

7. Az adatokkal ne csak a statisztikusok foglalkozzanak, hanem az egyes

anyagok előadói is; egyrészt az adatok szakmai ellenőrzése, másrészt az

adatok operatív felhasználása céljából. A

Az lanyagstatísztika csak akkor töltheti be igazán feladatát, ha a minisz- tériumok, akár a Minisztérium statisztikai tájékoztatójában, akár külön tájé—

koztatóban értékelik anyaghelyzetüket és az anyaggazdálkodásban felmerülő

* problémákról tájékoztatják a vezetőket. A kiértékelő munka folyamán igen sok olyan, az anyagstatisztikával kapcsolatos elvi probléma is merülhet

fel, amelynek megoldása minőségi javulást eredményez a statisztikában is.

Az 1953. l. negyedévi minisztériumi jelentések azt mutatják, hogy a minisztériumok még igen hiányosan látják el az anyagstatisztikával kapcso- bat? felladlataikat. A felmerült hiányosságok közül a legfontosabbak az aláb—

ia vo ta : l

1. Az anyagszárnvitel, az anyagstatisztíkai adatok bizonylatai nem egy—

ségesek. Számos vállalatnál az anyagkönyvelés, más vállalatoknál az anyag- nyilvántartás adataiból készítik a statisztikát. Az anyagkönyvelés, az anyag—

nyilvántartás adatait nem egyeztetik, ezért igen sok esetben az anyagkarto—

nokon negativ készletek szerepelnek, ami azt jelenti, hogy anyagkivitelezés történik olyan anyagokból is, amelyekből a nyilvántartólap szerint már nincs

készlet. ,

Az Építésügyi Minisztérium és a MAV az anyagszámvitelben nem alkal—

mazza az Egységes Arulista rendszerét, hanem más csopOrtosításban tartja * nyilván az anyagokat. Ilyen eset előfordul más tárcák egyes vállalatainál is.

az ANYAGI—MUSZAKI ELLATAS STATISZTIKAJA ' * 569

A Lenin Kohászati Művek pl. a hántolt és csiszolt rúdacélok kiszámlázásá—

nál nem tüntette fel a számlákon az Egységes Arulista cikkszámát, ezért mivel ezen anyagok könnyen összetéveszthetők más hengerelt acélféleségek—

kel, a felhasználó vállalatok kivétel nélkül más cikkszámok alatt jelentették.

2. 'A minisztériumi beszámolási rendszereket későn mutatták be jóvá.—

hagyásra és így a vállalatok későn szerez—tek tudomást az 1953. évi új rend- szerről. Ez természetesen zavarta a vállalatok előkészítő munkáját és ron- totta az első negyedévi adatok minőségét.

Az utolsó pillanatban hevenyészetten elkészített utasítások sok esetben

hiányosak és félreérthetők voltak.

A Kohászati Minisztérium Ellátási és Értékesítési Igazgatósága pl.

mechanikusan átvette az Általános Gépipari Minisztérium beszámolási rend- szerét, holott az abban közölt szakmai utasítások nem feleltek meg a kohá—

szat sajátosságainak. A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Értékesítési Igazgatósága csak a szénbáznyászatban szervezte meg az értékesítési adat- szolgáltatást, az érebányászatban nem. A Belkereskedelmi Minisztérium nem hajlandó megszervezni a statisztikát létszámhiá—nyra való hivatkozással.

A Belkereskedelmi Minisztériumnak ez az eljárása több cikknél lehetetlenné teszi, hogy a népgazdaság egészére vonatkozóan tiszta képet alkothassunk

a készletekről és a lakosság felhasználásáról. Az Állami Gazdaságok és

Erdők Minisztériuma Erdészeti Értékesítési Igazgatósága sem! szervezte meg az adatszolgáltatást.

3. A vállalatoknál, trösz-töknél, de a minisztériumoknál is harmadrendű.

kérdésként kezelik az anyagstatisztikárt. Nincsen egységesen szabályozva, hogy ki a felelős a vállalati anyagstatisztikáért. Egyes vállalatoknál az

anyagkönyvelés, másutt a tervosztály, vagy raktárnyilvántar'tás, van ahol

az anyagbeszerzés, van ahol a statisztikai csoport felel az adatokért. A vál—

lalatok jelentékeny részénél a műszaki vezetők felelősek az anyagstatiszti- káért, akik a termelés zavartalan biztositását tartják legfontosabb ,ielada—

tuknak és bizonyos fokig lebecsülik az adatszolgáltatás adminisztratív mun—

káját. A feldolgozást olyan dolgozók végzik, akiknek nincs megfelelő szak- mai képzettségük. Még egyes minisztériumokban (pl. Bányászati Értékesí- tési Igazgatóság) is előfordul, hogy gyakran gépírókra bízzák az anyagsta- tisztikai jelent—és összeállítását —— mint mellékes feladatot. Az anyagstatisz—

tikával foglalkozók rk'özt igen nagy a hullámzás. Vannaik vállalatok — sőt minisztériumok —, ahol az végzi el az anyagstatísztikával kapcso-latos munkát, aki éppen ráér.

A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Ellátási Igazgatóságán pl. egy előadó van kijelölve az egésZ tárca anyagellátási jelentőlapjainak elkészíté—

sére, és az I. negyedévi feldolgozásnál csak jóval a határidő lejárta után

kapott egy-két főnyi segítséget. '

Az anyagstatisztikai munka lebecsülésére jellemző, hogy egyes épitő- ipari trö—sztökn-él pl, hat számviteli ellenőr mellett csak egy anyagellenőr működik. A filléres számviteli hibáknak napokon át történő keresésére tehát mód nyílik; de sokezerforintos anya'gpazarlások feltárására nincs ellenőr.

4. ?! minisztériumok a vállalatokkal nem tartottak megfelelő kapcsola-

tot. Nem ellenőrizték az adatok összeállítását és így 'a hibák, a különböző elvi problémák is csak összesítés során derültek ki. Igy fordulhatott elő pl., hogy a Kohászati Minisztérium adatait háromszor át kellett dolgozni, mert a Kohászati Alapanyagkészletező Vállalat könyvelésében nyilvántartott ada—

tok nem egyeztek meg a tároló vállalatok által jelentett adatokkal, vagy a

570 RET! mim Könnyűipari Minisztériumnál a Bőrellátó Vállalat rossz adatai miatt az összes értékesítés adatai nem egyeztek a részadatok összegével és a válla- latok értékesítése a Bőrellátó Vállalat felé nem egyezett meg a Bőrellátó Vállalat beszerzési adataival. A különbözetet plusz—minusz tételként a Mi— 7 nisztérium beállította az értékesítés részletezésébe ,,Különbözet Bőrellátó—

nál" cím alatt és ezzel olyan. jelentést adott, amelyről maga is tudta, hogy

rossz, ahelyett, hogy a hibát kijavította volna. Hasonló eset előfordult az

Általános Gépipari Minisztérium Értékesítési Igazgatóságánál is.

Mindezek a hibák megfelelő előzetes helyszíni ellenőrzéssel és lelkiisme- retes ielülvizsgálattal kiküszöbölhetők lettek volna.

5. Az anyagstatisztikaimun—ka lebecsülése és a nem megfelelő létszámú

és szakképzettségű murikaerők következtében egyes minisztériumi jelenté—

sek 1953. I. negyed-évben több héttel a határidő után, számos esetben pedig hibásan készültek el.

Bánya— és Energiaügyi Minisztérium, Könnyűipari Minisztérium és Élelmiszeripari Minisztérium Ellátási igazgatósága, pl. háromhetes késéssel küldték be a jelentőlapokat. A Közlekedésügyi Minisztérium értékesítési jelentése (összesen 4 cikk) egy havi késéssel—wkészültek. Az Állami Gazdasá- gok és Erdők Minisztériuma ellátási jelentése egymást keresztező miniszté-

rium—i utasítások következtében több, mint öt hetet késett.

Ugyanakkor az Általános Gépipari Minisztérium és az Építőanyagipari Minisztérium ponto—sam, határidőre készítették el jelentéseiket, ezzel iga- , zolva azt, hogy helyes szervezéssel a határidő ilyen intenzív adatszolgál—

tatásra kötelezett tárcáknál is tartható. Meg kell jegyezni, hogy ezek a tárcák adták be minőségileg is a legjobb jelentéseket, bár kisebb hibák ezeknél is

akadtak.

A legtöbb hiba a jelentésekben abból adódott, hogy a vállalati jelen-té-

seket mechanikusan összesítették, a hibák tisztázása, a vállalatok értesítése nélkül, belejavítotftak a Vállalati adatoiklba, és nem szűrték ki a tárcán belüli halmozódásokat.

A Kohászati Minisztérium pl. az ellátási jelenlté—snél a beszerzésbe bele—

vette a saját termelést is, a felhasználói készletbe a termelői készletet. Az értékesítési jelentésnél, hogy elérje a mérlegszerűséget, belejavított a vál—

lalati záró készletjelente'sekbe, noha az eltérés helytelen importadlatokból származott.

Nem szűrte ki teljes mértékben az Ellátási Igazgatóságon belüli for—

galmat az Általános Gépipari Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, a Begyüjtési Minisztérium, az Építésügyi Minisztéruim, _a Postaügyi Minisz- térium, a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Gazdaságok és Erdők

Minisztériuma és a Munkaerőtart-alékdk Hivatala.

Az összefüggő adatokat a minisztériumokon belül nem egyeztették. Igy

pl., az ellátási jelentés beszerzési adatainak egyeznie kell az értékesítési

jelentés megfelelő adataival. Az ellátási és értékesítési igazgatóságok azon—

ban nem egyeztették az adatokat és így azok csak a legritkább esetben egyez- tek. Ugyancsak nem egyeztek az értékesítési jelentésen szereplő termelési adatok a gyáripari statisztikában, jelentett termelési adatokkal sem.

Kétségtelen, hogy az új rendszer szerinti első adatszolgáltatás sok új problémát vetett fel és újszerű munkát jelen—tett mind a vállalatok, mind a

minisztériumok számára, de jó szervezéssel, több gondossággal a hibák

nagy része már az I. negyedévben is kikerülhető lett volna.

AZ ANYAGI—MUSZAKI ELLATAS STATISZTIKAJA 571

6. A minisztériumok nagy része még távolról sem aknázza ki mindazt a segítséget, amit az anyagstatisztika az operatív munkához nyújthat.

Az adatokról nem vezetnek rendszeres nyilván—tartást, az egyes anyag-

előadők nem ellenőrzik (az adatokat. Igy fordulhatott elő, hogy a felülvizsgá—

latnál nagyságrendi hibák nem ugrottak ki és tizedespontelírásokból szár—

mazó hibák is maradtak a jelentésben, pl. az, Élelmiszeripari Minisztérium

és Általános Gépipari Minisztérium ellátási, valamint a Vegyipari Miniszté- ritlm értékesítési jelentéseiben.

Az anyagstatisztika lebecsülését mutatja az is, hogy a Minisztériumok

statisztikai tájékoztatói nem foglalkoznak —— az Általános Gépipari Minisz-

tériumot kivéve —— az anyaggazdálkodás kérdésével, bár ez a terület ma központi kérdés népgazdaságunk minden ágában.

Nyilvánvaló, hogy a minisztériumok vezetőit, de a többi gazdasági veze- tőket is érdeklik az anyaggazdálkodás kérdései. Azonban a tárcák általában belenyugodtak abba, hogy az anyagstatisztiikai adatok túlságos-an későn készülnek el és így nem közöllhetők a tájékoztatókbanu.

Itt ismét az Általános Gépipari Minisztérium példáját kell felhoznunk, ahol nem kis részben a határidő pontos betartására ösztönözte a statisztikai osztályt az is, hogy az adatok szerepeltek a minisztériumi tájékoztatóban.

Nyilvánvaló, hogy ezt más tárca is megtehetné. Ugyanakkor helyes volna az is, hogy egy külön tájékoztatóban negyedévenként egyszer kiértékeljék a minisztérium anyaghelyzetét, anyaggazdálkodási munkáját.

*

Összefoglalóul megállapíthatjuk, hogy az anyagst—atisztika 1951 óta kétségtelenül sokat fejlődött és az 1953. évi új rendszer lehetővé teszi, hogy továbbfejlődjék. A minisztériumoknaík azonban tovább kell menniük annál, hogy elvben elismerik az annyagstatisztika fontosságát és a gyakorlatban is minden eszközzel, mind a szervezés terén, mind a kádernevelés tekinteté—

ben harcolni kell azért, hogy az anyagi-műszaki ellátás statisztikáját minő-.

ségileg megjavíthassuk, tekintélyét növelhessük. így válik lehetővé az anyag—

gazdálkodásnak a beszámolójelen—téseken. keresztül történő ellenőrzése, ami,,

—-— ha tekintetbe vesszük,'hogy az ipari termelés értékének mintegy 50%-a anyagköltség; —— az önköltség csökkentéséért folytatott harc egyik fontos.

fegyvere.