NÉPESSÉG, KÖZEGÉSZSÉG
Résumé. L'homme peut vivre, tout au plus, un peu plus de cent ans; cela ressort des chiffres
ournis par les Recensements. Ajoutons ;; cela gulen voyant les marimums enregistrís. il ne faut pas roublieraue—Surtout dansles pays ayantbeauemip
d'illettrés — les declarations des vieillards ne sont pas toujours exactes.
. Ces derniers temps, la longe'vité augmentait;
eela apait un étroit rapport avec le prolongemenl de la vie moycnne. Maintenant, dans beaucoup de pays, la vie moyenne est de 60 ans. Jadis, peu de gens ont attcint l'áge de 40 aus, et ceux de 60 ans
étaienl rares_
A présent, les slatistiaues des vieilles gens ont uurtoui pour but de montrer les particularite's hysiologigues du vieillis'sement. Aussi, pour établir de telles statistigues, on a recours a des enguétes
les méthodes statistigues ordinaíres n'y
C'est en 1935 gue la Statistigue oilicielle a fail pour la premiere fois, en Hongrie, une enguéte spéciale sur les vicilles gens, en se renseignant sur les habitants ayant 90 uns ou plus. El en 1943. elle a exe'cuté encore une enguete pareille, gui portait
ur les gens de 87 (ms ou de plus de 87 ans.
ki Cette derniere enguéte,—fomlée sur le Rei—ertse—
ent général de 1941, ani avait enregistré 16.03!) rsonnes ayant au moins 87 aus, —.— a été Iaite de
[neon suivante:
' Les
( ces personnes par le Recensement ont été renseignements démographigues fournis
mcn'is sur des gueslionnaíres spéciauac. Chague _édecin de Pe'tat civil a reeu un guestionnaire sur es vieilles gens de sa section, et il s'est rendu chez gens-lá, afin de les auestionner et d'examiner, as de besoin,— leur état de santé. C'est dlaprés guestionnuíres remplis par ces médecins gu'a établie la slatistigue en guestion.
§Parmi les guestionnaires remplis, 7931 se rap-
portaient a des personnes mortes entre temps, et
"386 a des vieilles gens en vie (nous Iaissons de óte' les auestionnaires dont les renseignements
aient inutilisables).
es habitants ayant 87 ans ou plus, on a fait un ,artogramme, publíé ci—dessous. On voit, par ce car—
gramme, gue par rapport (: la population tolale.
s vieillards étaíent les plus nombreux dans deux:
mitals des confins du Sud-Est, ainsi gue Dlapre's les renseígnements ainsi recueillis sur
Az aggkorúak statisztikája.
Une statistigue hongroise des vieillards.
dans guelgues comitats de Transdanubie, et gu'ils nombreux dans le Nord-Est.
D'apres un graphigu'e, donne' également ci-dessouus, la proportion des vieilles gens avait un étroit rap-
port avee l'accroíssement de la population; elle
tenait encore, pour une certaine part, a la situation ge'ographigut.
Parnu' les 7.386vieilles gens vivant au moment de l'enguéte de 1943, il y avait 2.876 hommes et 4.510 femmes. 92'7% de ces derniéres étaíent veuves; la proportion des veufs était de 69'2%.
Voici encore guelgues chi/fres fournis par l'enguéte iaite en Hongrie en 1943:
Bien des íemmes, gui avaient eu de nombreua:
eniants. ont vécu longtemps. La proportion des enfants nés e'tait, en moyenne, de 575 pour] vieille femme marie'e, veuve ou divorce'e. les 21'5% stétaient mariés pluSi'eurs fois; Ia proportion correSpondante était de 12'8%
pour les vieillcs. —— Ouant á la répartition par langues maternelles des vieillards, elle eorrespondait en gros aux proportions générales de la population.
élaient les moins
—— Parmi vieux hommes,
Mais (l'aprés leur répartition par religions, la pro- portion des israe'lites et des unilaires était deux fois plus grande gue celle gue les habitants israélites el unitaires avaient dans la population totale. _ Sur les vieilles gens, 343370, étaient illettrés; 5'4% seule- ment avaient fait des études scolaires supérieures a I'instruction prímaire élémentaire. — En ce gui concerne la répartition par pro/essíons, la pluth des vieilles gens appartenaient a' la catégorie de la production du sol. — Ouant aux de'/nuts physiaues, il y avuit relativement beaucoup d'aveugles parmi les vieux hommes, et la surdité étaít fre'guenste ehez les vieilles. —— 83% des vieux hommes avaient un méiier exercé au grand air; cette proportion repré—
65'0% ehez les Parmi les
ascendants et les enfants des vieillards, il y avait
beaucoup de gens égés; donc, la longévité peut étre héréditaire. —— La grande majorite' des vieilles gens
sentail vieilles. ——
n'ont jamais eu de maladie grave; au moment de I'enguéte, en général, ils se portaient bien, guoí- gue ehez la plupart d'entre eux, le fonctionnement de certains organes laissat a désirer. — La plupart avuient peu de dents. Llenguéte a trouve' peu de vieillards ayant un rátelier. —— En général, ils étaient maigres. — Les deux tíers en e'iaient voútés. —- De nombreux vieux hommes avaient guiite' l'habitude
de fumer. Les deux tiers [umaient réguliérement au moment de I'enauéte.
6
4—5. szám __78._ 1944
I. A hosszú élet titkának nyomozása. —— Recherches sur le secret de la longévítéÁ)
Az emberi élettartam elérhető vég—ső ha—
tára nincs pontosan megállapítva. Annyi bizonyos, hogy ez a határ 100 esztendőn felül van, hiszen a mindenkori népszám- lálások is több, ízgy legutóbb az 1930. és 1941. évi magyar népszámlálások is 44, illetőleg 136 embert találtak 100 éven felüli életkorban, de amíg 1930-ban a legmaga—
sabb életkornak a 110 esztendő bizonyult, mert 4 ilyen magas korú szerepel az össze—
írásban és ezeknél idősebb egy sem akadt, 1941-ben már egy 120 évest is kimutat a népszámlálás. Ha helyesnek vesszük a nép- számlálás eme adatait, akkor minálunk 120 esztendőben lehetne megállapítani az elérhető legmagasabb életkort, mert ha csak egyetlen ember is valóban elérte ezt, az is ténybeli bizonyíték arra, hogy ez az életkor elérhető az összes kedvező körül- mények közrejátszása esetén. Erősen két- séges azonban, hogy éppen a legidősebb korúak életkoradatának bevallása megfelel—e a való tényeknek. A népszámlálási össze- írás idején nemigen van rá mód és idő, hogy a koradatok bevallását kétséget ki- záró módon, okmányok alapján felülvizs—
gálják, bár erre a népszámlálási utasítások figyelmeztetik az összeírót. Már csak azért is hasznos az aggkorúakna-k röviddel a népszámlálási felvétel lezajlása után való ismételt és alapos kikérdezgetése, mert ennek során az életkoradatok pontosabban állapítthatők. meg. Bulgáriában például az 1926. évi népszámlálás alkalmával 1756-an vallották magukat 100 évnél idősebbeknek, az utólagos felvétel során ezek közül azon- ban csupán 158-nál volt kétségtelenül meg- állapíthat—ó a 100 éven felüli életkor. A mi 1935. évi összeírásunk 28 száz éven felüli—
ről számolt be, s az ennek alapján végre- hajtott u'rbólagos felvétel során csak 10 bizo- nyult kétséget kizáróan 100 éven felülinek.
Az 1941. évi népszámlálás által összeírt 100 éven felüliek közül is sokat talált az
utólagos felvétel valójában lényegesen fia-
talabb korúaknak. Az életkoradat beval- lásának eme pontatlansága nem teszi lehe—
tővé, hogy teljes határozottsággal jelölhes—
sük meg az emberi élettartam elérhető leg- végső határát, de talán nem tévedünk sokat, ha azt ma és nálunk 110 esztendő körül keressük.
Az életkoradat bevallásának megbízha- tósága főleg az általános kultúrszínvonal—
lal van párhuzamban. A legtöbb művelt európai államban, ahol a népesség széles tömegei a műveltségnek bizonyos maga- sabb fokán helyezkednek el és ahol a szü- letési anyakönyvi bejegyzés és nyilvántarf tás már régebbi idő óta rendszeresítve van, továbbá ahol már sok évtized óta szabá—
lyos időközökben hartatnak népszámlálá- sok, amelyek a népességet a helyes kor—
adatbevallásra reászoktatták, sokkal keve- (_
sebb a 100 éven felüliek— aránya, mint ' egyebütt. A svéd statisztikai hivatal 34 § államról állított össze egy kimutatást az "
1930 körüli népszámlálások alapján a 95 ' évesek és a 100 éven felüliek számáról Az előbb jellemzett államokban a 100 éven ; felüliek a 95 éveseknek tíz százalékát sem érik el, ezzel szemben rendkivül megbiz- hatatlannwak minősül néhány állam erre ' vonatkozó adata, mint pl. Görögországé, , ahol 6370, Oroszország—é, ahol 45%, Chiléé, Venezueláé, ahol több mint 40%, Hondu- rás-é, Mexikóé, ahol több mint 35% a 100 éven felüliek aránya a 95 évesekéhez
viszonyítva. '
Az elérhető legmagasabb életkorhatár kitolódásának tagadhatatlanul van kapcso-' lat-a az átlagos életkor meghosszabbodásá- nak folyamatával is, de utóbbi főleg és
legnagyobb kiterjedésében a csecsemő- és gyermekhalandóság 'csöklkenésében, a jár- ványos betegségek mindegyre sikeresebb megfékezésébem, a védőoltások elterjedt—
ségében, a gyógyintézmények és gyógyító személyek számának megszaporodásában, a széles néprétegek életstandardjánafk eme-
lésében gyökerezik. Kétségtelen azonban, hogy minél magasabb az átlagos emberi életkor, annál inkább növekednek az eshe- tőségek az elérhető legmagasabb életkor emelkedésére is. III. Ince pápa 1208-ban kelt ,,De contemptu mundi" című művében
azt írja, hogy kevés ember éri el a 40. élet-
1) A Nemzetközi Népességtudományi Unió Magyar- országi Csoportja 1944. II. 29-én tartott ülésén el-
hangzott előadás kivonata. — Eactrait d'une confé- rence, fait: le 29 fé'ur. 1944, au Comité hongrois de l'Um'on Internat. pour liétude scientifigue des pro- blemes de la population.
4—5. szám _79— 1944 évet és csak igen kevesen a (SO—at. Még
1400-ban is a francia Deschamps a ,,Miroir
du Mariage"-ban azt írja, hogy az ember hamar megöregszik ésa 60. esztendő tekint- hető az emberi életkor végső határán]. Ma már az átlagos életkor is 60 éven felül van.
Ez a fejlődés azt mutatja, hogy az emberi életkor határa kedvező körülmények meg- teremthetősége mellett tágíthiató. A mult század nyolcvanas éveiben Weismann, a fiziológiai halál elméleti kutatója kísérletei alapján azt írta az életkorról írott mun- kájában: ,,Nem hiszem, hogy az élettartam azért korlátozódott bizonyos mértékre, mert természete szerint nem lehetne korlátlan."
De mitől függ és hogyan érhető el az élettartam megnyujthatósága?
A kutató munkára tehát szükség van, mert ezek alapján a hosszú élet titkának legalább is megközelíthető hozzáférhető—sé- gére számítani lehet. A nyomok azonban két irányban vezetnek, Az egyik nyom a biológusnak laboratóriumain át vezet, ennek a nyomnak követése a biológus feladata.
A másik nyomon a statisztikusnak kell elindulnia. .
Utóbbinak célja az öregedési folyamat fiziológiai sajátságainak feltárása, vagyis nyomon követése annak, hogy mely utak és módok látszanak alkalmasaknak a hosszú élet elérhetéséne. A statisztika — mely tömegészlelrésen alapuló ténymegfigye- lésekfkel foglalkozik — ezt a feladatot akként látja el, hogy a hosszúéle'tűek számbavétel-ével támpontokat keres arra vonatkozóan, hogy ezeknél az aggkorúak- nál mire vezethető vissza az emberi életkor vég-ső határának elérése. Kifürkészi élet- körülményeiket, élethivatásukat, szociális helyzetüket, táplálkozási viszonyaikat, vér- mérsékletüket, fizikai, szellemi fölépitésü- ket, öregkori gyenfgeségeiket; egészségügyi vonatkozású életmódjukra, al narkotikum- nak élvezetére, származási körülményeikre, termékenységükre stb. vonatkozó adatokat gyűjt azért, hogy számszerű eredmények alapján akár közvetlen megállapításokat tehessen, akár — ha ez nem lehetséges — az orvos és a biológus számára a további nyomozáshoz útmutatással szolgáljon.
Ennek is —— mint minden tudományos mód- szernek —— lényege az, hogy az eredményei
halmozódnak.
A kutatás módszeréről szólván, meg kell említeni, hogy a tágabb értelemben vett statisztika csupán az aggkorúak számának és talán még néhány általános jellegű ada-
tainak megállapítására kell, hogy szorit—
kozzék, a részletesebb kutatásra a statisz- tika egy erre alkalmasabb ágazata, az ankét jöhet számításba.
A kutatás tárgya maga az aggkorú, ami nehéz feladat elé állítja *a kutatót, mert már a koradatok bevallásának megbízhatósá—
gára vonatkozó előbb ismertetett tapaszta- latokból kitűnt, hogy óvatossággal kell el- járni a többi részletes adatok kipuhatolásá- nál is, hiszen az aggkorútak telmészet sze- rint nem sorolhatók a jó adatszolgáltatók közé, nehezen lehet kikérdezgetni őket, igen sok, ebből a szempontból jelentős kérdésre nem tudnak válaszolni, mert sok mindenre nem emlékeznek már, vagy nem emlékez- nek tisztán, nem is érdekli őket az egész probléma és zaklatásnak veszik kikérdez- te'te'süket.
Maga az ilyenféle statisztikai kutatás eléggé újkeletű, de azért már többen és több helyütt behatóan foglalkoztak vele, úgyhogy már beszélhetünk a történetéről is. A mult század hatvanas éveiben Mayr György München város aggkorúira vonat- kozóan végzett ilyen kutatást. Poroszország- ban még ezt megelőzően folytak a 100 éven felülielkre vonatkozó nyomozások. Ameriká- ban magánsta-tisztikusok, mint Pearl Raj- mond, igyekeztek a 90 éven felülieket ujság—
hirdet—és útján jelentkezésre bírni, Angliá-
ban Young hasocnló módon kísérletezett,,
de ő a biztosító intézetek támogatását is igénybe vette. Olaszországban az 1921. évi népszámlálás alapján történt utólag az agg- korúakra vonatkozó felvétel. Igen eredmé- nyes kutatómunkát végzett a cannstadti orvos, Greeff I. A., aki személyes kihallga- tások -és orvosi vizsgálat alapján hivatalo—
san is támogatott fáradságos munkát vál—
lalt. Foglalkoztak ezzel a kérdéssel MarceIIi, Macdonell, továbbá Pearson Károly, aki az életkor határaiban beállott változásokat 2000 évre visszamenően próbálta kideríteni.
Az 1926. évi bulgár népszámlálás adatai alapján utólagos felvételt hajtott végre Michajkoff Demeter, a bulgár legfelsőbb stat. tanács elnöke. Auerhan János a volt Csehszlovákia népességében kutatta az aggkorúak viszonyait. Az egész kérdés—
komplexum egyik legalaposabb ismerője, Henninger Vilmos dr., a bajor stat. hivatal kormány—tanácsosa, aki egymagában is és a hivatal elnökével, Zahn Frigyessel is együttműködve számos tanulmányban tartja napirenden a problémát, az én ada—
taimat is jórészt az ő műveiből merítettem.
610!
4—5. szám
Magyarország is eléggé korán kapcsoló- dott bele ennek a problémának munka- körébe. A képviselőválasztói jogosultság megállapíthatását célzó 1935. évi népössze- írás alkalmát használtuk fel legelső ízben arra, hogy az itt megállapított 90 éven felü- liekről röviddel utóbb egy ankétszerű kü- lön felvételt hajtsunk Végre. Ennek a fel- vételnek eredményei a ,,Magyar_ Statisztikai Szemle" 1936. évi 10. számában kerültek magyar nyelven és a ,,Joumal" című fo- lyóirat 1937. évi 4. számában francia nyelven közzétételre. Az 1941. évi nép- számlálás alapján tehát már másodízben követjük nyomon a hosszú élet titkának problémáját. Tekintve azonban, hogy az 1941. évi népszámlálás feldolgozásánál más- irányú sürgős adatösszeállítások a kor—
adatok nyilvánosságra kerülését lényeg-esen késleltették, az utólagos ankétszerű fel- vételre csak 1943 elején nyílt mód, aminek következményeképpen az aggkorúa'knak csupán körülbelül a fele volt kikérdezhető, mert időközben a népszámláláskor még életben velt aggkorűak felét elragadta a halál.
Mind 1935-ben, mind 1943-ban az
ankét alapját képező helyi felvétel végre—
hajtására a járási, tiszti orvostársadalmat kértük fel, mert egyrészt a kérdések nagy—
része orvosi vonatkozású volt, továbbá fel- tételeztük, hogy az aggkorúak az orvossal szemben nagyobb bizalommal fognak a kérdésekre válaszolgatni. Tisztában voltunk vele, hogy terhes feladat hárult ezzel az or- vosokra, de végeredményében ezz-el a fel- vétellel az orvostudománynak is szolgálatot kívántunk tenni és helyesnek véltük, ha az együttmunkálkodás kapcsolatait már a fel- vétel végrehajtásánál vesszük fel egymás- sal, sőt már azt megelőzően a kérdőív meg—
tervezésénél is igénybe vettük az orvos szakismeretet.
A nyomozás tehát megindult, habár eddigelé az ada'rtanyag egymástól messze elhatárolt, kevés számú területekről, vagyis inkább helyi vonatkozásokban és szám—
szerint véve is mérsékelt terjedelemben áll csupán rendelkezésre; az eddig elért ered—
ményekhez nem szabad ezért vérmes remé- nyeket fűzni. A hosszú élet titkát még sűrű bozót takarja, de már sikerült azért itt—ott néhány nyílást szabaddá tenni a hozzá ve- zető csapáson; Nyilvánvalóvá vált így első- sorban, hogy a nők lényegesen többen van- nak az aggkorúa—k között, mint a férfiak. A nőknek tehát kedvezőbb kilátásaik vannak
—80——
1944a hosszú életre, mint a férfiaknak. Nagy szerepe lehet ebben annak, hogy a nők álta- lában mértékletesebb életmódot folytatnak és tartózkodnak az alkohol és a nikotin él- vezetétől. Természetesen itt az aggkorű nők—
ről van szó, akiknek fiatalsága idején a do- hányzás a nők között még nem volt divat- ban. Még az endokrén mirigyek működésé- nek is szerepe van egyesek szerint a nők hosszú élete magyarázatánál. Azonban néhány felvétel, így a bolgár és a cseh azt állapította meg, hogy a nők, ha nehéz testi munkát kénytelenek végezni, pl. földművelő munkálatokat, akkor az életkor-határukra csöklkenö hatással van.
A foglalkozás különben általában is szo—
ros viszonyban áll az élettartammal, sajnos,
azonban éppen itt kell a felvételnek a leg- nagyobb nehézségekkel megküzdeni. Az aggkorúak ugyanis foglalkozásul rendsze- rint az összeírásuk idején űzött foglalkozá- sukat jelölik meg, márpedig olyan (megjelö- lések, mint nyugdíjas, tőkés, szegényházi ápolt, elhartásos, stb. semmitmondóak. A legutóbbi magyar felvételnél ezért azt is megkérdeztük, hogy mi volt a foglalkozá- suk életülk túlnyomó részében, de még erre a kérdésre sem kaptunk kielégítő válaszo- kat. Mindazonáltal számos felvétel adatai—
ból azt a tapasztalatot lehet leszűrni, hogy az aggkorúak zöme a mezőgazdasági fog- lalkozásúak köréből kerül ki. A mező—
gazdasággal foglalkozók között több az agg- kort elérők aránya, mint a városi foglalko- zásúak között.
Nem csak a pozitív, hanem a negatív megállapítások is figyelmet érdemelnek.
így például kitűnt, hogy a bő gyermek—
áldás nem korlátozza kedvezőtlenül az élet—
kor legfelsőbb határát, mert számos felvé-
tel, a miénk is mindkettő, azt mutatta, hogy az aggkorú nők átlag több mint 5 gyermek—
nek adrtak életet, sőt a bolgár felvétel több mint 7 gyermeket talált átlag egy—egy agg- korú anyánál.
A kultúrszínvonal emelkedettsége lénye—
ges kihatással van a hosszú életl-ehetőségre.
Ne tévesszen meg itt bennünket az, hogy az aggkorúak igen magas hányada analfabéta, vagy a műveltségnek csak igen alacsony fokán áll. Vegyük figyelembe, hogy az agg- korúak legnagyobb tömegei — mint előbb jeleztük —— a mezőgazdasági munkásságból rekrutálódnak, továbbá ne felejtsük el azt sem, hogy ezek a ma arggkorúrak akkor vol- tak iskolaköteles korban, amikor az isko- láztatási viszonyok megközelítőleg sem ál-
4—45. szám
——-81——'
1944 lotta'k olyan magas fokon, mint ma. Jel—lemző ezzel szemben azonban, hogy a köz- tudomásúlag műveltség tekintetében promi- nens helyzetben lévő unitáriusok és izraeli- ták között aránylag lényegesen több az aggkorú, mint a többi felekezetek között.
Kétségtelen megállapítást nyert már az elöző felvételek során, hogy az átöröklés—
nek domináló szerepe van a hosszú élet el—
érhetése tekintetében. Az aggkorúalk nagy többsége olyan szülőktől származik, akik szintén hosszú életnek örv.endhettek Ép—
pen ezért ezt a mozzanatot alaposabban b-oncolandó, az 1943, évi felvételünkben az aggkorúak felmenő, lemenő és oldalági ro- konságának életkorát- beható kutatásnak vetettük alá, ezzel széles rést remélünk
vágni a titkot rejteg-ető bozótban.
A testalkat és a termet is olyan tényező, melyre méltó figyelmet kell fordítani a hosszú életkor elérésének— vizsgálatánál, mert az eddigi felvételek azt mutatták, hogy az aggkorúak jórésze inkább a sová- nyak közül kerül ki. A svéd Wahlund ta- nár pedig a növekedés okait kutatván, meg- állapította, hogy Svédországban a test- magasság fejlődésével párhuzamos volt az élettartam növekedése is. A mult század
— első felében az átlagOS férfi testmagasság 165 cm volt, ma 175 cm,— a mult század első felében a svédek átlagos valószínű élettar- tama 47'8 esztendő volt, ma 72'2-re emel- kedett, ezen a téren tehát ,a viszonylagos változás még sokkalta nagyobb is. A fejlő- dés vonala természet-esen ezen a téren sem zárult le.
A hosszú élet elérésének egyik igen szá- mottevő tényezője a mértékletes, a termé- szet követelményeinek megfelelő életmód, az életélvezetnek és munkának túlhajtott—
ságától való tartózkodás, továbbá a növé—
nyi eledeleiknek a húsételekikel szemben való előnyben részesítése és a dohányzás- tól való tartózkodás kivált idősebb korban.
Világviszonylatban a helyzetet a stock—
holmi központi statisztikai hivatal kimuta- tása szemlélteti az egész világra kiterjedően a százéves emberekről. A kimutatás szerint kereken 2500 ember él a földön, aki száz évnél idősebb. Ebből a számból egyedül Bulgáriára 1200 esik. A lakosság lélek- számához viszonyítva Bulgáriában minden millió lakosra 228 ember jut, aki százéves, vagy még korosabb. Második helyen a délamerikai Brazília és Columbia állam következik. Ezekben az államokban egy- millió lakosra 120 százéves esik. Harmadik
,
helyen Svédország áll, negyedik helyen pe—
dig Dánia, ahol az arányszám 65, illetve 31.
Németországban, Svájcban és Olaszország- ban egymillió lalkosra már csak két száz- éves aggastyán jut, míg a világ többi orszá- gában az arányszám még; ennél is jóval alacsonyabb. Ez az összeállítás azonban nyilvánvalóan a nyers népszámlálási adat- soron alapul, a számadatok felhasználásá—
nál itehát kellő óvatossággal kell eljárni, hiszen itt Bulgária 1200 száz éven felülivel szerepel első helyen, holott az előbb elmon- dottakból már tudjuk, hogy Bulgáriában Michaikoff professzor már megállapította, hogy a népszámláláskor összeírt 100 éven felüliek közül csak minden tizedik bizo- ny ult valóban 100 éven felülinek. Második helyen Brazília és Columbia szerepel, ezek pedig ama délamerikai államok közé tar—
toznak melyekről már szintén jeleztük hogy n—épszámlálásaik kivált magas kor- adatai rendkívül valószínűtlenek.
Végezetül kitérünk még arra, hogy mi az oka a halálnak az öregkorban és mit lehet az élet elérhető legvégsőbb határául tekinteni. Not'hnagel szerint százezer halál- esetből egy olyan halálozás van, melynél valószínű az aggkori v'éwge'lgy-engülés, más kórboncnokok és biológusok szerint még ez a szám is túlzottnak tekinthető. A ter—
mészetes halál, mely a szervezet végelgyen—
güléserkövetkeztében áll be, tehát nagyon
ritka. Az öreg-edési folyamat sokkal koráb- ban kezdődik, mint amit általában az öre- gedés korának szoktunk nevezni. Már cse—
csemőkorban találkozhatunk a szervezet öregedési jelenségeivel. Az öregkor jellemző tünetei ama szöveti elváltozásokban nyilvá- nulnak, ahol a működési anyagcsere arány.—
lag kis mértékben vesz részt a szervezet általános anyagcseréjében. Az öregkori el- változásokat nagy általánosságban a funk-
ció csökkenése és a b—ehatásokra való csök- kent reakciós képesség jellemzi. Itt meg—
említjük, hogy utóbbira vezethető vissza az a jelenség is, hogy a halálos balesetet szen- vedett áldozatok között aránylag sok az öreg ember. Ama betegségekre vonatko- zóan; melyek az idős embereket ragadoz—
zák el, Aschoff, a freiburgi patológus kuta- tási eredményeiben találunk pontos adato- kat. Asohoff négyszáz 65 évesnél idősebb
hullán végzett boncolás alapján 18'5%-nál
arteriosklerosis, 7'5%_nál hypertensio (ma'- gas vérnyomás), 15'25%-n'á1 az emésztő;szervek rákja, 6'75%—nál prostata-hiper—
trophia, 4'25%-ná1 tuberkulózis, 3'75%-ná1
4—5. szám _82__ 1944 cholelithiasis (epekőbántalom) és ugyan-
csak 3'75%-nál tüdőgyulladás, 3'24%-nál
női nemi szervek rákja, 2'5%-nál 'sérv volt
a halál oka, a többinél kisebb számadatok-
kal egyéb halálokok szerepeltek. ' Kiitűnik
ebből az összeállításból, hogy az öregeknél az érelmeszesedés vezet a halálokok között, természetes végelgyengüléses halál alíg for- dulelő, a halál közvetlen oka valamely be- tegség szokott lenni még akkor is, ha az
élőn nem figyelték meg. —
Ha az orvostudomány, mely oly számos csatát nyert már meg a betegségek elleni küzdelemben, diadalainlak tetőpontjára jut és a végelgyengü'léses, temészetes halál lesz a gyakori, akkor beszélhetünk az elér- hető emberi kor legvégső határáról. A vég- elgyengüléses halál bekövetkezésének vár- ható időpontjára következtethetünlk az érettség időpontjának bek'öve'tkeztéből, ille- tőleg a csontosodás befejeződésének idő—
pontjából, mert a várható teljes élettartam és az érettség időpontjának elérése között állandó viszony van. Christoph Wilhelm Hufeland számításai szerint ez 200 év, Dar- win adatai szerint 180—200 esztendő, lVenzmer szerint 195 év. Ettől némileg el-
tér az a számítási eredmény, mely a cson- tosodás befejezését az élet első hatodának végére teszi, ami embernél különböző szá- mítások szerint 130—150 esztendőnek fe- lelne meg. A kilátások tehát elég kecsegte- tőek, érdemes a feléje vez-ető utalt nyo- mozni, egyengetni. Az öregek nem teher- tétel egy népközösségben. Az átlagos emberi életkor meghosszabbodása folytán mind többen és többen emelkedhetnek matuzsá- lemi korba töretlen munlktak-észséggel meg- áldottan. A hosszú élet lehetőségeinek nyo- mozása tehát indokolt, igaz, hogy ma még embrionális stádiumban van, de megkezdő- dött és ez a fő, mert az örök érvényű régi latin mondás is azt tartja: dimidium facti, gui coepit, habet.
Főbb fomások:
Friedrich Zaha—Dr. H enninger: Die Lamglebig- kelt in der Internationalen Statisliik.
Dr. Wilhelm Henning—er: lStatistik und Alters—
forschung.
Rapairs Raymund: Halhatatlanság a biológiá- ban.
A. W. —Haslett:
problémái.
Mihállcovics Szilárd dr.: Öregkor és képesség,
A tudomány megoldhatatlan
munka—
II. Az 1943. évi adatgyűjtés eredményei. —— Résultats de Penguéte de 1943.
(Az 1941. évi népszámlálás alapján. —— D'aprés le Recensement général de 1941.) Az agglkorúak életviszonyajról Magyar—
országon első ízben az 1935. évi összeírás alapján folytattunk statisztikai kutatáso- katf) az aggkorúak adatait (az 1941. évi január hó 31—én végrehajtott népszámlálás alapján) tehát most immár másodízben vesszük gondos megfigyelés alá. 1935-ben a 90 éven felüliekre vonatkozott az össze- ir—ás, most pedig valamivel alábbi korévnél, a 87-ik életévnvél kezdettü'k meg a kutatást.
Az agglkörúakna vonatkozó mind részle- tesebb adattok időnkénti gyűjtésének célja, hogy az emberi szervezet amaz élettani titkait fürkésszük, melyek a matuz'sálemi életkorok eléréséhez elvezetnek. Ha nem csupán az ,,ember"—re korlátozzuk a ker- dést, hanem általános biológiai szemszög- ből vizsgáljuk, igen optimisztikus kép tárul elénk. Egyes természetkutatók szerint ugyanis ,,a természettudományi kutatás 1) Mozolovszky Sándor dr.: ,,Próbafelvétel az 1935-ben 90 évet meghaladott korúalkról". M. Stat.
Szemle 1936. .évuf. 833. lap. —- Dr A. Mozolovszlcy:
,,Une enguéte stabistigue en Hongrie sur les person- nes (lui ava'ient plus de 90 ans en 1935." Revue Hongroise de Shat, 1936, p. 833.
. természetes.
sok évtizedes erőfeszítésének semmiféle olyan biológiai tényt, vagy okot sem sike- rült felfedeznie, ami akár az öregedés, akár a halál bekövetkezésének szükségességét bizonyítaná. Ellenkezőleg, a regeneráció, a sebgyógyulás tanuhnányozása oda veze- tett, hogy a határtalan, az örökös élet a Ezt a felfogást a szövette- nyésztés és túlélő szervek kísérleti eredmé- nyei bizonyították"? Sőt már az a meg- állapítás is elhangzott, hogy ,,a halhatat- lanság az élet alapja, melyet a halál így vagy úgy korlátozhat, de mai biológiai is—
mereteink szerint kétségtelen, hogy min—
den élőlényben benne lalkozik és nem el- képzelhetetlenek többé olyan soksejtű szer- vezetek sem, amelyekben uralkodik a ha- lálonf")
Helytelen volna azonban a soksejtű szervezetek legmagasabbrendű egyedeinél, az ,,ember"-nél ilyen optimisztikusan gon- dolkodni, de mégis ebben az irányban (kell
1) Reők István dr.: A sebész találkozik az Isten- nel.
2) Rapaics Rajmunderallhatzavtllyanság a bioló-
giában. '
4—5. szám
a fürkészésnek megindulnia, mert a leg- újabb biológiai kutatások a letális gének felfedezésével jutottak el oda, hogy mit jelent igazi biológiai értelemben a sejt- osztódás korlátozása a szomatikus test—
ben és a sejtek korlátozása a soksejtű
szervezetben. ,,A halálos gének ismerete vezet el a' halál általános és helyes biológiai értelmezéséhez. A korán elhaló fajták nem kivétel, , hanem csak szélsőséges eset, amelytől közvetlen kapcsolat vezet a ren- des élet :korlátaihoz. Miként a halálos faj- ták korai halála fajtulajdonság', azon- képen a fajra jellemző életkorok és halá- lok faji tulajdonságokfa) Az aggkorúakra vonatkozó eddigi kutatások során már eddigelé is kétségtelen megállapítást nyert, hogy a hosszúréletűek leginkább hosszúéletű elődöktől származnak, a hosszú élet tehát nagyrészt örökölhető fajtulajdonság is. A hosszúéletűeknél ezért széleskörű részle- tességgel kell kutatni a felmenő, lemenő és oldalági legközelebbi hozzátartozóiknak életkorát, de más nyomok kifürkészését sem szabad elhanyagolnunk. Igy talán idő- vel sok minden olyan oknak fogunk nyit- jára jöhetni a magas életkor elérhetésének körülményei tekintetében, melyek ma még rejtve vanna'k előttünk. Nehéz és göröngyös az út, amelyen haladhatunk, hiszen nagy- részt az egyedeknek, maguknak az agg- korúaknak bevallásaira vagyunk ráutalva, akiknek az emlékezőtehetsége meggyöngült már és sok esetben megbízhatatlan adato- kat szolgáltatnak.
Bár az agglkorúaalkra vonatkozó adatok gyűjtögetése világszerte még eléggé új- keletű, mégis Európa és Amerika egyes országaiban számosan és eléggé mélyre- hatóan foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel, mint arra az 1935. évi adatgyűjtésünk ismertetésénél is kitértem. Ismételten Ikl kell azonban itt emelnem Hennínger W.
dr.-t, a bajor sta'tiszti'kust, aki ennek a témának födrészünkön legalaposabb isme- rője és művelője, és akinek a legutóbbi esz- tendőkben is több cikke, értekezése foglal- kozott ezzel a kérdéssel, többek között ösz—
szefoglaló tanulmányai: ,,Statistik und Al—
tersforschung'F és Zahn F.—sel együtt írottan ,,Die Langlebigkeit in der intemationalen Statistik" címmel.
Az aggkorúaknak Magyarországon tör- tént eme második számbavétele akként bonyolódott le, hogy mihelyst ismeretessé
1) Rapaícs Rajmund: Halhatatlanság ra bioló- giában.
—83-—
1944vált az 1941. évi január hó 31-én meg- számlált népesség korévenkénti összetétele, az alapanyagból a 87 éves és ezt meghala—
dott korúak egyéni lapjai kiemeltettek és főbb demográfiai adataik egy-egy, az agg- korúra vonatkozó számos más kérdőpontot is magába foglaló kérdőlapra átmásoltat- tak. Ez a munkálat csak 1943 februárjá— . ban ért véget, mikoris a demográfiai ada—
tokkal ekként már kitöltött 'kérdőlapokat a járási (városokban tiszti) orvosoknak küldöbtük meg azzal a kéréssel, hogy a lapokon megnevezett aggkorúakat keressék fel és azok bevallása, valamint saját meg- figyelésük alapján töltsék ki a még üres kérdőpontokat. A beküldési határidő 1943.
évi március hó 16. volt, de ezt a határidőt sok esetben meg kellett hosszabbítani, úgy hogy a fevétel lezárásának időpontja 1943 április hó 30-a volt.
Kikiildésre került 18.039 k—érdőlap, mert
ennyiben állapította meg az 1941. évi nép- számlálás a 87 évesek és azon felüli korban lévők számát Magyarországon. A 87 évesek és azon felüli korban lévők száma azonban a valóságban ennél a számnál valamivel kevesebb, mert -— tekintettel arra, hogy e felvételnek egyik célja éppen az életkor helyes bevallásának ellenőrzése is volt — sok esetben bebizonyosodott, hogy az élet- koradat az időskorúaknál az 1941. évi népszámlálás alkalmával történt bevallás—
nál tévesen került a számlálólapra. A ki- küldött 18.039 kiérdőlapból a felvétel lezá—
rásánalkl időpontjáig 16.951 került vissza..
Ezt a visszakerült tápanyagot 4 csoportra osztottuk. Az első csoportba kerültek azok—
nak a lapjai, akik már nem tartózkodtak azon a helyen, ahol őket az 1941. évi nép- számlálás találta és hollétük már nem volt kinyomozható. A második csoportba azok- nak a lapjai kerültek, akiknek életkora a népszámláló lapon bejegyzett adat ellenére.
87 évnél alacsonyabbnak bizonyult. Ez a két csoport, összesen 1634 lap, a további feldolgozásra alkalmatlan és így nem for- dítlmk rájuk több figyelmet. A harmadik csoportot azoknak a lapjai alkotják, akik 1941-ben 87 évesek vagy idősebbek voltak, de az aggkorúak felvételének lezárása előtt elhaltak. Erről a 7931—ről nem voltak' ki- tölthetők az aggkorúakra vonatkozó kü—
lönleges kérdőpontok, tehát csupán a ha- landósági viszonyaikat áll módunkban vizs- gálni. Végül a negyedik csoportba soroltat- bak azoknak a lapjai, akik 1941-ben 87 évesek 'vagy idősebbek voltak és akiket az
4—5. szám
agg—korúakra vonatkozó felvétel életben ta- lált még. Ennek a 7386 főt kitevő csoport—
nak a lapjai kerültek részletes feldolgozás
alá. :
Egy vonatkozásban az egész tömeget,
vagyis az összes 87 éveseket és idősebbe- ket is felhasználhatjuk; statisztikai vizsgáló-
dásra. Állandó lvakhelyüknek ismerete alap-
ján megállapíthatjuk ugyanis, hogyan osz- lanak meg az ország területén vidékentként és milyen arányt foglalnak el az illető vi- dék népességében. Ilyen Vidéki egységül a vármegyét (közig. kirendeltségeket) válasz- tottuk, beleértve a megyei és törvényható—
sági jogú városok területét is. Ezen térbeli megoszlást az illető vidék népe'ss-égében elfoglalt arányszámuk alapulvételével a mellékelt kartogrammon mutatjuk be (a tisztán számszerű megoszlás ugyanis nem mutatna semmi jellegzetességet, hiszen az
aggk'orúaknak majdnem a negyedrésze a két legnagyobb vármegyére, Pest-Pilis-Solt- Kiskun és Bács-Bodrog vármegyékre esik, beleértve természetesen az összes városo—
kat is). '
A kartogramm első rápillantásra is érde- kes képet mutat. Meglátjuk ugyanis belőle, hogy a helyi népességhez viszonyítva aránylag legtöbb aggkorúamai országterü—
let délkeleti csücskén, Udvarhely megyé—
ben; továbbá a vele szomszédos Háromszék vármegyében van, ezt megközelítő arányok Sopron, Bars és Veszprém megyékben mu- tatkoznak, legkevesebb pedig az ország északkeleti részén elterülő máramarosi és beregi közigazgatási kirendeltségek terüle- tén található, továbbá igen ritka még az öreg ember az innen délnyugat felé húzódó szomszédos vtámnegyéken át Hajdu és Bihar vármegyéket is magában foglaló össze- függő területen.
Bár a kartogramm igen szemléltető képet fest az aggkorúak arámylagos megoszlásá- ró'l vidékek szerint, bizonyos kritikával kell azt kisérni. A kartogrammból nem szabad
ugyanis minden felt-étel nélkül azt olvasni le,'hogy azokban a megyékben, ahol arány—
lag nagyszámú vagy kevés számú öreg él, egyedül a földrajzi 'faaktorok'kal áll ez a helyzet szoros kapcsolatban. Sokkal inkább függ ez (hiszen az illető vidék népességéhez víszonyítottuk az ará—nyszámokat) a népes—
ség szaporodási viszonyaitól. Ennek illusz- trálására kiragadjuk a két szélsőséget mutató területet, Udvarhely vármegyét és a máramarosi közig. kirendeltséget. Udvar- hely vármegyében 100.000 lélekre 208'2
_. 84 _ 1944
, lakosságának külön-külön vizsgáljuk arány—
aggkorú jut a 117658 főt kitevő népesség- ből, a máramarosi közig. kirendeltségben 100.000 lélekre csak 575 a 271605 főnyi lélekszámbó'l. Ha azonban Udvarhely vár- megye és a máramarosi közig. kirendeltség lagos népességi összetételét 10 éves korcso- portonkint és aztán a kettőt egybevetjük, a 2 sz. grafikonon megrajzolt kép tárul elénk. Ez a kép pedig azt mutatja, hogy 'a máramarosi közig. kirendeltség területén Udvarhely vármegyéhez viszonyítva arány- talanul tőmöttehb a legalsó korcsoport- beliek száma, vagyis a máramarosi közig.
kirendeltség területén a természetes nép- szaporodás lényegesen nagyobb arányu mint Udvarhely megyében. Ezzel együtt—
járóan a máramarosi közig. kirendeltség területén az ,,emberi élet" nagy crőtarta—
lékkal ered útjára, de egyre rohamosabban kopitk, morzsolódik is a magasabb korcso- portok felé, míg Udvarhe'lymegyében sze- rényebb keretek között sarjadó, de mintha a ,,természet" takarékosabban is osztaná azt el az idősebb korcsoportok között.
Mégis nem osupán a népességnek ilyen más és más alakulása, hanem valóban a genius loci is szerepet játszhat a legöregebb ko- rúak számának a két területen észlelt kii—
lönbözőségében, hiszen míg a máramarosi közig. kirendeltség területén, mely Udvar- hely vármegyénél jóval nagyobb és népe—
sebb, csak 931 ember él 80 éves vagy ezt meghaladó korban, addig Udvarhely me—
gyében ennél lényegesen több, 1.328 em- ber?)
Eme kis kitérő után forduljunk vissza vizsgálódásunk tulajdonképeni tárgyához ama aggkorúakhoz, akiket a népszámlálási felvétel utáni időben történt külön összeírás még életben talált. A demográfiai adatok ismertetésével nyitjuk meg a sort és már itt is több jellegzetességre van alkalom a figyelmet ráterelni.
A népszámlálás időpontjától számított 37 hónap elmultával még 7.386 olyan agg—
korút talált életben a 1külön összeírás, akik 87 évesek vagy idősebbek voltak és pedig
1) A földrajzi faktoroknak a hosszú élet elérhe- tésére vélt hatását akkor lenne módunk behatóbb vizsgálat alá vonni, ha minden más zavaró hatás—
tól, mint pl. vidékenként elterjedt egyke-rendszer,
helyenként —— kivált egyes városokban —- a nyug—
díjasok tömörülése stb., előbb megtisztítanók az egyes vidéki egységterületeket. Ez a hosszadalmas számításokat igénylő munka ismertetésünk kereteibe nem illeszthető be, de külön tanulmány formájá- ban lehetöüeg még visszatérünk rá.
L A 8 7 É V E N F E L Ú L I E K A R Á N Y A 1 0 0 0 0 0 L É L E K R E M E G Y É N K I N T 1 9 4 1 - B E N
GENSDEPLUSDE87ANSPOUR100000HABITANTS.PARCOMHATS,EN1941 100000lélekreesik87évesésidősebbkorú:' Gensayant87ansoupluspour100000habitants:5 0 7 9 8 0 — 9 9 1 0 0 4 2 4 1 2 5 - 1 4 9 3 5 6 - 1 6 9 1 7 0 — 1 8 9 1 9 0 — 2 1 0
R.H.Ge81.1944M.SY.SZ.1944..._ 86 _. 1944 kedvezőbb halandósági vi——
az élet nehezebb terhét vi- kidőlő és életmódjukban nem annyira mértékletes férfiak.
! Ennél a témánál helyén-,
való lesz kitérni egy adat-'
csoport közelebbi megfigye- ;
lésére, mely a felvétel egyik igen becses mellékhajtásául tekinthető.
A 87 éves és idősebb korú—
aknál már teljes joggal bev szélhetünk befejezett házas termékenységről, az aggkorú házas, özvegy és törvénye- sen elvált nők házas termé—
kenységét feltüntető adatok tehát a házas termékenység teljes keresztmetszetét tár-.
4—5. szam
u Mt 10 mewtxg lfáilíilí'eé'a'ilm' VÁRMEGVÉM' szonyok közé kerülnek, mint
Popuunou ou comm o'uovnmtgáguggssgcjssg55331"?mr ssfcm os MARAMAROS, selő, munkából korábban
1941.
elfifíá'ltfa. 0 10 2.0 300/0
0—9 éves - nna ' m
10—19 . mm
2049 .. m
30—39 '- " mmm
40—49 , - mm
50—59 , -
60—69 _ Udvarhely m.
70—79 ,, ,, Comita! d'Udvamaly
80—89 _ ::ólerzílgginlnvztrspécia! de ummams
90—99 mo éven felül Au-dessus ne ma ans
". SLSX. ISM R HACOSUIN
ják elénk. A 4.371 házas, 2.876 férfit és 4.510 nőt. Az ország egész
népességében is nőtöbblet mutatkozik, mert a nők aránya az ország népességében
50'8%, az agg-korúaknál a nőtöbblet már
tekintélyes arányokat ölt, az a—ggkorúak 61'1%-a nő. Ez a jelenség, valamint ennek a magyarázata is annyira közismert, hogy itt bővebben nem szükséges foglalkozni vele. A családi állapot tekintetében is szá- mottevő különbség mutatkozik a férfiak és nők között. Természetes, hogy az agg- korúak túlnyomó többsége özvegyi sorban él, de míg a nők között 92'7% az özvegy, a férfiaknak csak valamivel több mint két- harmada, 69-3% él özvegységben. Ez szin- tén azt az élettani jelenséget erősíti meg, hogy a nők bizonyos kor elérése után jóval
1. Az aggkorűak megoszlása családi állapot szerint.
Vieillards, suívant l'état matrimom'al.
Férfi Nő Együtt
C s alá d i álla p ot Hommes Femmes Ensemble
État matn'mom'al szám szam szám
nom- / nom- % nom— %
bres ' bras bre:
abs. abs. abs.
Nőtlen-hajadon —— Céliba- !
taires des deux sexes . . 50J 1-7 139 31 189 2'5 Házas —— Man'és des deux
sms 803 279 179 4'0' 982 1333
Özvegy — Veufs :! veuves 1.993 69'3 4.182 92'7 6.175 83'6 Törv. elvált — Dívorcés et
divorcées ... 1 0'0' 4! 01 5 O']
Ismeretlen —- Etat matr. *
íncomm ... 29 11 _Gl 01 35 0'5
Összesen —- Total 2.87aj100'oj45101100-oj iselmo-ol
!
özvegy és törvényesen el- vált asszony összesen 25.149 gyermeknek adott életet, vagyis egy-egy anyára átlag 575 születés esett. Ha a házas termékeny- ség fokát jelző arányszámokon pillantunk végig, szintén az 5 gyermekes anyáknál látjuk a relatíve legmagasabb arányt (11'IU/O) és az ezt leginkább megközelítő arányokat a 3—8 gyermekes szülőknél.
Az 5 gyermekes házasságok még abban a tekintetben is középhelyet foglalnak el, hogy a legfeljebb 5 gyermekes anyák aránya majdnem a'kkora (50'9%), mint az 5-nél több gyermekeseké (49'10/0). Az összesen született 25.149 gyermekből a fel- vétel időpontjában csak 10.451 volt már
életben (41'5%), de azok közül a gyerme-
kek közül, akik a legfeljebb 5 gyermekkel
megáldott házasságokból származtak 47 "3 %,
míg az 5 gyermeknél nagyobb gyermek- áldást felmutató családokból csak 39'7%
maradt életben a felvétel időpontjában is.
A szélsőségek az egygyermekes és a 15-nél is több gyermekes családoknál ütköznek ki e téren; az egygyermekes házasságok gyermekei közül ugyanis 63'O% van még életben, míg a 15 és több gyermekes csa-
ládok gyermekei közül csupán 27'1%. A
2 gyermekes családok gyermekei közül egészen a 10 gyermekes családokig az élet- ben lévő gyermekek száma az összesen
szülöttek felénél valamivel kevesebb, ez az arány, minél nagyobb számú volt a gyer- mekszületés a családokban, fokozatosan annál inkább romlik és a 11—14 gyerme—
