ZALA JÚLIA:
STATISZTIKA És BÚROKRÁCIA
A PÁRTKONGRESSZUS MEGVILAGITÁSÁBAN
Néhány héttel ezelőtt zajlottak le a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresz- szusának tanácskozásai. A kongresszusi beszámolók, a beszámolókat követő vita, valamint a kongresszus határozatai számos olyan alapvető kérdést vetet- tek, fel, amelyek egész párt- és állami életünket érintik. E kérdések tükrében—
felül kell vizsgálni egész politikai, állami, gazdasági munkánkat, így a sta-
t tisztikaimunkát is "
A Magyar Dolgozók Pártja "III. kongresszusa összegezte a felszabadulás óta —— és különösen a II. pártkongresszus óta —— eltelt időszak eredményeit—
és rámutatott az elkövetett hibákra. A hibák okainak feltárásával utat muta—
tott a következő időszakban megoldandó feladatokra a követendő munka irányára. Az útmutatás nemcsak arra teríedt ki hogy mit kell tennünk hanem
az eddigieknél sokkal nagyobb nyomatékkal vetette fel a pártkongresszus azt, * hogyant, kell a kitűzött feladatokat elérni, milyen lényeges változásokat kell végrehajtani, főként az állami munka, a vezetés módszereiben.
A III. pártkongresszusnak mindazok az útmutatásai, amelyek az állami és gazdasági munkák tartalmát, különösen pedig a munka módszereit meg- határozzák, alapvetően befolyásolják a statisztikai munkát is.
1.
Egyik l'egfontosabb feladatunk azt tisztázni, hogy a kongresszusi tanács—
kozások nyomán milyen kérdések vizsgálatára irányítsuk elsősorban a sta—
tisztika fényszóróját, azaz mi legyen a következőkben a statisztikai munkák fő tartalma.
Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség beszámolóiában rámutatott azokra , a főbb V'onásokra, melyek az új szakaszt gazdasági szempontból jellemzik. * E jellemvonások érvényesülésének vizsgálata mindmegannyi meghatározott statisztikai feladatot ielent. Milyen főbb statisztikai feladatok adódnak az új;
szakasz jellemző vonásaiból?
Figyelemmel kell kísérni a t, hogy a termelő erők fejlesztésével biztosi—
tottuk--e az egész nép életszinvonalának állandó emelését. Ennek érdekében nem elegendő a termelő erők fejlődését önmagában vizsgálni, nem eléged-'— * hetünk meg a munkaeszközök mennyiségének összetételének a technika ; '
változásának külön- külön való vizsgálatával, hanem meg kell figyelnünk azt, hogy milyen irányban feílesztíük a termelő erőket. hogy az úi munkaeszközök , , gyártása és üzembeállítása révén megfelelő mértékben biztosítva van--e az élet— ,
'I."
W
444 , ,, ZALA JÚLIA
színvonal szakadatlan emelkedése. Gyártunk vagy importálunk—e megfelelő mértékben olyan munkaeszközöket, amelyek, a fogyasztási iparok és első- sorban a mezőgazdaság fejlesztését szolgálják. A lakosság anyagi és kulturá—
lis eliátottságának színvonalát—, figyelve, állandóan vizsgálni kell azt, hogy milyen az élelmiszer- és az iparcikkellátás, állandóan fokozódik—e a lakosság kulturális, szociális szükségletei kielégitésének'mértéke. Lassult-e az A. szek-
; '_ tor és gyorsult-e a B. szektor növekedésének üteme?
Nagyon fontos útmutatás a statisztikusok részére az, ami az új szakasz- nak abból a jellemzőjéből fakad, hogy meg kell szüntetni az aránytalanságokat és meg kell akadályozni új aránytalanságok keletkezését. A helyes arányok alakulásának vizsgálata alapvetően statisztikai eszközökkel történhet Főként a statisztikusokra hárul az a feladat, hogy állandóan figyeljék, kiküszöböl- tük——e már és milyen mértékben népgazdaságunkban azokat az aránytalan-
; ságokat, amelyek elsősorban az ipar és a mezőgazdaság, a nehézipar és a fogyasztási iparok, a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek gyártása, a bányászat, villamosenergia, kohászat, valamint av gépgyártás között és még néhány más területenfennállnak. Ezenkívül a statisztikának fontos feladata, hogy menetközben, az elkövetkező fejlődés során, gondosan ügyeljen arra, nincsenek-e keletkezőben új aránytalanságok, akár a népgazdaság egyes ágai között, akár egyes népgazdasági ágakon belül, a különböző iparágak, növény- termesztés és állattenyésztés, közlekedés egyes ágai stb. között is. Hasonló- képpen nagyOn fontos feladat annak a vizsgálata, hogyan alakul az egyes társadalmi szektorok köz" arány a népgazdaság egészében és a népgazda- ság egyes ágaiban külön- kü ön is.
Az eddiginél sokkal mélyrehatóbban és sokoldalúbban kell megfigyelni a szocialista tábor országaival való gazdasági együttműködés alakulását, mert az új szakaszban a szocialista iparosítás fokozott mértékben támaszkodik a nemzetközi gazdasági együttműködésre. E vizsgálatok kapcsán olyan elem- zések—et is kell végezni, hogy milyen cikkekből gazdaságos a kivitel, illetőleg a nemzetközi együttműködésben országunk milyen területeken képes a leg—
kedvezőbb ön*költséggel résztvenni a népi demokráciák közötti árufor- galomban.
El kell mélyíteni a város és a falu közötti termelési, áruforgalmi és kultu—
rális kapcsolatok fejlődését tükröző statisztikai vizsgálatokat. Állandóan ügyelni kell arra, hogy nincs—e ezen a téren a fejlődést gátló, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megszilárdulását fékező aránytalanság.
Sok feladatvár a statisztikusokra olyan fontos kérdések vizsgálatának továbbfejlesztésén-él, mint a munka termelékenysége, az önköltség és a minő—
ség vizsgálata. A népgazdaság egyes területein, elsősorban a mezőgazdaságban, a munkatermelékenység és részben az önköltség vizsgálatának megfelelő mód- szereit is ki kell dolgozni más népgazdasági ágakban, mint az iparban és az építőiparban, nem annyira újmutatószámok, új elemzési módszerek beve—
zetéséről van szó (bár a minőségvizsgálat ilyen kérdéseket is felvet), hanem sokkal inkább az adatszolgáltatás helyességének biztosításáról. A statisz- tikusoknak szüntelenülharcolniok kell a számvitel alapjainak megteremté—
séért, a helyes adatokért, hogy felszámolható legyen az a sajnos még igen gyakori jelenség, hogy elsősorban az önköltségre vonatkozó adatok éppen a hibás adatszolgáltatásmiatt, még csak tájékoztató jellegűnek sem tekint—
hetők. ' 1: H
STATISZTIKA ES BUROKBACIA A PARTKONGRESSZUS MEGVILAGITASABAN ; L445 _
Új módszerbeli és elemzési feladatokat jelent a statisztikusok számára az egész gazdálkodás valamennyi tényezőjének alakulását magában foglaló mutatónak: a gazdaságosságnak a vizsgálata. A mennyiségi tervteljesítésre való törekvés mellett egész népgazdaságunkban :elhanyagoltuk a gazdaságos—
ság kérdését. A kongresszus határozata szerint a jövőben fontos kérdésnek kell tekinteni üzemeink, vállalataink. állami gazdaságaink gazdaságos működésé—
nek, a beruházások gazdaságos voltának biztosítását. Ki kell dolgoznunk e kérdés vizsgálatára a legmegfelelőbb statisztikai módszereket, mert a gazda- ságosság elhanyagolása természetesen nemcsak magára a gazdálkodásra, hanem a statisztikai vizsgálatokra is jellemző.
Mindezek a feladatok, amelyek a statisztikai munka tartalmának irányt szabnak, azt jelentik: hogy a statisztikusoknak eddigi szemléletüket sok vonat—
kozásban meg kell változtatniok. Statisztikai vizsgálataink középpontjában eddig a mennyiségi tervteljesítés vizsgálata állott és bár termelékenységi, önköltségi, minőségi, valamint más kérdésekkel eddig is foglalkoztunk,
de az elemzések sorában e vizsgálatok csak mintegy kiegészítő, másodlagos szerepet játszottak. A jövőben —— és e fordulat a Központi Vezetőség júniusi határozata óta már meg is kezdődött munkánkban —— a mennyiségi tervtelje- sítés mérése mellett sokkal nagyobb nyomatékkal és alapossággal kell foglal—
koznunk azzal, hogy a szükségleteknek megfelelő termékeket termelünk-e, nincs-e valahol felesleges, öncélú, ,,csak a tervteljesítés kedvéért" történő gyár- tás. Mind e mellett vizsgálatunk középpontjába az egész gazdálkodás minő—
ségét jellemző gazdaságossági, ezen belül önköltségi vizsgálatokat kell tenni.
Il.
Különös jelentősége van egész statisztikai munkánk módszere, szervezete szempontjából a pártkongresszus azon megállapításainak, amelyek állami életünk, a vezetés módszereinek fogyatékosságait tárják fel.
Népi demokráciánkban a statisztika az állami vezetésgés ellenőrzés egyik fontos eszköze. A statisztika segitségével mérjük le a tervek és utasítások végrehajtását. a statisztika segítségével vizsgáljuk az elért eredményeket és tár— * juk fel az elkövetett hibákat. Abból, hogy a statisztika a vezetés fontos eszköze, természetszerűleg következik az, hogy a statisztika szükségképpen tükrözi a vezetés adott színvonalát. A Magyar Dolgozók Pártja lll. kongresszusa megállapította, hogy a vezetést nálunk a bürokrácia és ennek ikertestvére.
a túlzott centralizáció jellemezte. ,.A bürokrácia és a túlzott centralizáció kezd egész fejlődésünk akadályává válni" —— mondotta Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség beszámolójában.
Ha bürokráciáról van szó, akkor igen sokan, az állami és pártfunkcioná—
riusaink nagy része is, nyilvántartások és statisztikák tömkelegére gondol.
E gondolattársílás ellen a statisztikusok gyakran megkísérlik felvenni a har- cot magyarázva, hogy a jó statisztika milyen hasznos, hogy számbavétel nélkül a szocializmus építése elképzelhetetlen. E harc azonban a legtöbb eset- ben nem sok sikerrel jár. Helyes tehát a kérdést a gondolattársítás okát
mélyebben megvizsgálni Kissé alaposabb vjzsgálat után hamarosan arra , _ a következtetésre jutunk hogy sok igazság rejlik a bürokrácia és a nyilván- tartások statisztikák tömkelegének azonosításában A kérdés azonban nem úgy áll, mint ahogyan sokan gondolják, mintha a vezetés azért volna bürokra—
_.1446 X
ZAtA mustikus, mert sok a statisztika, a nyilvántartás és az utasítás, hanem megfer-, ,ditva: azért sok a statisztika és a felesleges nyilvántartás, mert a vezetés
bürokratikus, túlságosan centralizált. A túlsok statisztika tehát nem oka.
hanem következménye, tünete a bürokratikus vezetésnek.
Ahhoz, hogy a pártkongresszus útmutatásai nyomán sikerrel felvehessük a harcot a statisztikai bürokrácia ellen, tisztázni kell magának a bürokráciá—
nak a lényegét, forrásait. 4
_ Mi a bürokrácia lényege és gyökere? Hogyan kell harcolni a bürokrácia _ ellen? A bürokrácia elleni harc az osztályharc egyik legnehezebb formája.
_A bürokrata ugyanis legtöbbször szorgalmas, ,,jó munkaerőu képében jelenik meg. A bürokrata a vezetés munkáját, a minisztériumok, a hivatalok munká—
ját, utasitásokat ,,termelő" munkává változtatja. A bürokrácia burzsoá örök—
ség, de mérge gyakran megfertőzi az államapparátusba bekerült friss erőket is. A bürokrácia ugyanis amellett, hogy a mult káros öröksége, könnyen kivirágzik a proletariátus államhatalma helytelen értelmezésének talaján.
_ Sokan, akik valamely állami helyen kisebb vagy nagyobb parancsnoki állást töltenek be, gyakran azt gondolják, hoy mint az államhatalom képviseloi,
* lényegében tetszés szerint utasítgathatnak, , parancsolgathatnak, ——az utasítás nemcsak joguk, hanem munkájuk lényege, tartalma. Az ilyen emberek úgy , gondolják, hogy ők másoknál, nevezetesen az alárendelt szervek vezetőinél ,,hivatalból" okosabbak. Az ilyen bürokraták véleménye szerint az alsóbb vezetők lényegében képtelenek egyes feladatok önálló megoldására és ezért azok minden lépésére utasításokat kell gyártani. Az ilyen bürokrata akkor elégedett, akkor gondolja, hogy jó munkát végzett, ha minél több levelet írt, ha minél több ügyben adott utasítást ha minél több és részletesebb statiszti—
kán és jelentésen k reszlül beszámoltatta az alája rendelt szervek vezetőit, ha _ '; minél jobban megkbti a kezüket, egyszóval, ha —— az ö értelmezésében ——
; *_minél hathatósabban él a ráruházott hatalommal.
A bürokratikus vezetés veszélye, amelynek szükségképpeni megjelenési formája a túlzott centralizmus, azért is nagyon reális veszély, mert sokkal könnyebb a vezetés kommunista módszerénél. Könnyebb papirokat aláiio—
gatni, mint a fontos, lényeges kérdésekben alaposan elmélyedni, megismerni azok gyökereit, összefüggéseit más kérdésekkel. Könnyebb utasításokat oszto—
gatni, mint embereket önállóságramevelni, irányít-ani, munkájukban valóságos _ érdemi segitséget nyujtani, ellenőrizni munkájukat, bátorítani és bírálni öket, _a lehető legnagyobb mértékben kifejleszteni képességeiket. Nagyobb ,,lát- _szatja" van a munkának akkor, ha a hivatalban vagy a minisztériumban sok száz vagyiezer ember körmöl, gépel, ontja a leveleket, utasításokat, táviratoz, ,,intézkedik" a végrehajtásért felelősek helyett, mintha e felsőbb szerveknél, a
— minisztériumoknál dolgozók kétségtelenül nehezebb, de valóságos irányító munkát: érdemi útmutatást, emberek irányítását, azok önálló elgondolásokon
alapuló munkájának valóságos ellenőrzését végeznék.
A túlzott centralizmus és a bürokrácia önteltté teszi a minisztériumokban és hivatalokban dolgozókat, mert azt a látszatot kelti, mintha a minisztériumi M Jdés hivatali dolgozók számos körlevéllel, rendelettel irányítanák a vállalatok életét. A valóságban érdemben az ilyen irányítás sohasem lehet hatékony, ugyanakkor azonban minden ,,túlcentralizálás csökkenti a közép- és alsófokú vezetők felelősségét és lassítja fejlődésüket" —— állapitja meg a Központi Vezetőség beszámolója. A túl sok megkötés, a túl sok előírás lényegében ott
STATISZTIKA es ennem/meta A*rAarKoNGRES'szUs',MEGVILAGiTAsAa'm " " * '*' '; *4
x
, 47
x.:szüntet meg minden jó kezdeményezést ésK gondolatot, ahol a feladatokkal—tp végre kell hajtani: a vállalatoknál, a tanácsoknál, ahol a legközvetlenebb afin, kapcsolat az egyes dolgozókkal, ahol az élet a maga sokrétűségébenp sok-r' "
szinűségében jelentkezik. Elképzelhetetlen olyan jó határozat, amely rész—
leteiben képes előírni, hogy egy-egy kérdésben, adott esetben hogyan kell eljárni. Elképzelhetetlen,*hogy ilyen utasítás az ország egész területére tel—
jesen azonos mértékben és formában alkalmazható legyen. ,,Ha a helyi különbségeket nem vennék figyelembe mindezekben a kérdésekben, *az, bürokratikus centralizmust stb. jelentene, azt jelentené, hogy gátoljuk a helyi
funkcionáriusokat a helyi különbségek figyelembevételében, holott ez az
észszerű munka alapja'**) —— mondotta Lenin. ' f
Állami vezketésünk fő hibája a ,,bürokratikus centralizmus" (ahogy Lenin nevezte), teljes egészében tükröződik statisztikai rendszerünkben. Gyakran *
hangzott el olyanwbiráló megállapítás, hogy statisztikai rendszerünk túlságosan sok és részletes adattal terheli meg az adatszolgáltatókat és túlságosan sok , és részletes adattal árasztja el a vezetőket. A statisztika egyszerűsítést munká—
latai során nyilvánvalóvá vált, hogy e megállapítás helytálló, a gyűjtött; és továbbított adatok száma jelentősen csökkenthető. E csökkentés azonbanj csakis akkor lehet tartós, csakis abban az esetben nem jelentkeznek tömegesen újabb és újabb adatigények, ha a vezetés módszerei alapvetöen megváltoznak.
Megvizsgálva ugyanis azokat az okokat, amelyek a statisztikai adatszolgáltatá— * sokat ilyen nagy tömegűvé, részletessé, gyakran lényegtelen kérdésekre kiter-
jedővé tették, megállapítható volt az, hogy az adatok ilyen részletessége, elsö- ' sorban abból adódott, hogy a statisztikának túlságosan aprólékos, részletes,
az alsó- és középfokú vezetők önállóságát korlátozó tervek és utasítások tömegének végrehajtását, kihatásait kellett megmérnie. Ilyen nagyböségü
statisztikai adathalmaz begyűjtése mögött az az elgondolás volt, hogy a felső _ vezetőknek és ennek megfelelően részletesebben a minisztereknek, igazgatóság—
vezetőknek stb. gyakran egy—egy vállalat életének egyes mozzanatait is naponta _ _, vagy 10 naponta kell látni. Nem egy minisztérium a statisztikákon túlmenően '- is úgynevezett diszpécser gyors jelentőszolgálatot épített ki, amelynek segítsé—
gével a miniszter vagy az igazgatóság vezetöje akár vállalatonként vagy más gazdasági egységenként bármikor intézkedni tud.
A nagyon sok és részletes adatszolgáltatás nagymértékben összefügg a túl—_ha_
ságosan részletes, különféle utasítások nagy tömegével. Ilyen utasítások pl."
azok, amelyek előírják a vállalatoknak, hogyan kell a normaóráknak meg—
oszlaniok műszaki, statisztikai és becsült normatípusonként, milyenek legyenek az alkalmazottaknál munkakörönként az átlagbérek, vagy hogy
a különböző bérhatárok között munkakörönként hány alkalmazott legy—en foglalkoztatva, a különféle túlórarendelkezések, a termelés ütemességére, a tervszerű megelőző karbantartásra, az igazgatósági alap felhasználására, a különféle premizálásokra vonatkozó rendelkezések, a forgóeszközcsökken—
tésre vonatkozó részletes előírások (anyag-, befejezetlen termelés-, késztermék-, készletnormák stb.), az önköltségre vonatkozó sok és különféle előírás, a rezsi—:, ; költségek normalizálása, a különféle költségek szabályozása, az adminisztratív—
gazdasági költségek részletes előírása, a beruházások finanszírozására és le— ?
r ! p "! ! K ! r ? _ LV
bonyolítására vonatkozo ClOlI'áSOk, a vállalati nyeresegelszamolas, veszteség—
xtérítés elszámolásának részletes utasításai stb., stb., nem szólva egész terve—
*) Lenin Művei, 33. kötet, Szikra, Budapest, 1953., 361. oldal.
48 _ ; " — _ _, [_ x ,; ' ZALAJWA
A ' zésiink részletekbe menő bonyolult rendszeréről. Mindezek a nyilvántartások , és áz adatszolgáltatások túlzott részletes—ségét eredményezték. ;
' , Az adattömeget az egyes területeken elért eredmények ellenére nem esők—_
kentette megfelelően a Központi Statisztikai Hivatalnak a statisztikai törvény—
ben adott az a felhatalmazás sem, amely engedélyhez kötötte a különböző adatszolgáltatások elrendelését. Az engedélyezés rendszere lényegében csak arra korlátozódott, hogy szükség van—e az adatszolgáltatásra valamilyen uta- sítás végrehajtásához vagy ellenőrzéséhez. Ha volt terv vagy utasítás, a Sta—
tisztikai Hivatal az adatszolgáltatás szükségességét általában nem vitatta és az engedélyszámot megadta. A III. pártkongresszus, rávilágított arra, hogy milyen sok felesleges és részletes utasítást adtak ki az egyes szervek. A statisz- tikai adatszolgáltatások felülbírálata és engedélyezési rendszere —— a kongresz—
szus útmutatásai nyomán — igen alkalmas eszköz lehet arra, hogy az adat- szolgáltatás szükségességét elvileg vessük fel: vajjon a közép— vagy felsőfokú szerveknek valóban szükségük van-e az irányításhoz a kért részletességű ' és'tartalmú adatra, vajjon nem a bürokrata önteltsége, a látszattevékenységre való törekvés a mozgató rúgója egy—egy adatkérésnek. Küzdeni kell az olyan helytelen szemlélet ellen, hogy egy adatkérésre azért van szükség, mert az alsóbb fokú szervek vezetői ,,képtelenek" feladataik megoldására, mert az alsó- és középfokú szervekben a vezető helyen lévő káderek ,,színvonala
* - gyenge" és ezért felülről kell mindent látni és ellenőrizni. Ha ilyen sZempont— , ból vizsgáljuk az adatkéréseket, akkor azonnal felvethető az, hogy már maga , , a kiadott ut'asitás esetleg helytelen, szükségtelen tehát a végrehajtását a sta-
tisztika révén mérni.
Az adatszolgáltatások számának csökkentése sohasem lehet csak a.sta—
tisztika ügye. Gyökeres javulást csakis akkor lehet elérni, ha a pártkongresszus Itanításait a vezetés minden szintjén megvalósítjuk. Ez pedig szívós harc kérdése: E harcban azonban a statisztikai engedélyezési rendszernek, mint eszköznek fontos és aktív szerepe kell, hogy legyen. *
III.
A III. pártkongresszus tanácskozásai és határozatai nyomán a statisztiku- sok legfontosabb soronkövetkező feladata, hogy tudatosan, elvileg megalapo—
7 ., zottan, felvegyék a harcot a bürokratikus centralizmus ellen.
ff Mit kell tennünk, hogy e feladatot a statisztikai munka területén sikerrel végrehajthassuk?
, Túlságosan sok a statisztikai adatszolgáltatás a népgazdaság és állami életünk legtöbb terület—én. Például: az Élelmiszeripari Minisztérium a Köz- ponti Statisztikai Hivatal által kért adatokon kívül naponként több mint 1000, tíznaponként több mint 2000, havonként 14 000 féle adatot gyűjtött be eddig rendszeresen. A Begyüjtési Minisztériumhoz naponként közel 500, tiz—
naponként 8300, havonként 46 000 féle adat érkezett be. A Központi Statisz- tikai Hivatal a népgazdaság, a szociális és kulturális élet különböző területei—
ről havi adatokra átszámítva több mint 50000 különféle adatot gyüjtött be eddig rendszeresen.
4
Soronkövetkező feladatunk tehát az, hogy lényegesen csökkentsük a válla- latoktól, intézményektől és egyes gazdasági egységektől begyűjtött adatok számát. A csökkentésnek kettős irányúnak kell lennie: meg kell szüntetni a túlságosan részletes adatoknak a gyűjtését. Az adatgyűjtések körének meg— ,
sm'nsz'nm És BUROKRACIAV A PARTKONGRESSZUS MEGVILAGITASABAN 449É
szabásánál figyelemmel kell lennünk arra, hogy a vállalatok, üzemek, gazda—' sági egységek élén önálló, tapasztalt vezetők állnak. E vezetők felelősek a vál—
talat vagy a gazdasági egység jó működéséért, az állami va gyon rájuk bízott tészének megőrzéséért, kötelesek a népgazdasági terv egy részét határidőre, jó minőségben, gazdaságosan végrehajtani. E fontos feladatok végrehajtásá—
hoz önállóságra van szükségük, teljesen felesleges tehát őket ,részletutasntások statisztikai ellenőrzésével zaklatni és a sok adattal elvonni a figyelmet a válla-' latvezetés döntő, lényeges kérdéseiről.
A csökkentés másik formája a túlságosan gyakori adatkérések megszün—
tetése keIl, hogy legyen. Néhány egészen lényeges kérdéstől eltekintve, a napon— ' kénti intézkedés nem a közép- és felsőfokú vezetők dolga, hanem a vállalat- vezetés eleven gyakorlati munkája. Napi, tiznapi vagy egyes kérdésekben havi adatszolgáltatás ugyanolyan feleslegesen zaklatja és ugyanúgy megterheli a vállalati igazgatókat, a gazdasági egységek vezetőit, mint a túlságosan rész—
letes adatok gyűjtése. Naponta, tíznaponként vagy egyes kérdésekben akár , havonta lehetetlenség felülről intézkedni, kívülről belenyúlni a vállalat mun—
kájába. Legtöbb esetben ilyen intézkedésre nem is kerül sor, de az adattömeg azért változatlanul eljut a közép— és felsőfokú szervekhez. Például a Bel- kereskedelmi Minisztérium titkárságának jelentőszolgálata naponta begyűjti az összes megyei tanácsoktól egyes kijelölt kereskedelmi vállalatok cukor, zsír, olaj, liszt, kenyér, hús és húskészítmény eladási forgalmának adatait.
A Budapesti Városi Tanácstól ezenfelül további 25 cikk eladási forgalmának adatai érkeznek be naponként a miniszteri titkárságra.
A Földművelésügyi Minisztérium Tervfőosztályára az állami gazdasá—
gokra vonatkozóan a tavaszi munkákról 9 féle ötnapos és 11 félevtíznapos, a nyári munkákról 11 féle ötnapos és 14 féle; tíznapos, az őszi munkákról 18 féle ötnaposés *14 féle tíznapos, a növényápolási munkákról pedig 21 féle tíznapos távirati jelentés érkezik be. Az összes gépállomásoktól a minisztérium távirati úton ötnaponként arra vonatkozó adatokat gyűjtött be, hogy hány darab eke, kultivátor, vetőgép, traktortáresa stb. javítását fejezték be, hány (1 benzint, etról'eumot, gépolajat használtak fel, mennyi volt a ledolgozott és a kiesett raktorműszakok száma, a kiesést okok szerint is részletezni kellett.
, A naponként, hetenként vagy általában sűrü időközönként bedgyűjtött adatok nagy része legtöbbször teljesen feleslegesen jut el a felsőbb szervek- hez. A túl gyakori adatszolgáltatás a kiadott számtalan felesleges és gyakran végre nem hajtott vagy végre nem is hajtható utasításnak a látszatellenőrzése.
Azb ilyen adatok begyűjtését az adatszolgáltatás elrendelője legtöbbször azzal indokolja, hogy jó, ha az adatok megvannak, hátha szükség lehet ráj,uk' hátha eg.,yszer megnézik őket és akkor Dmilyen biztonságtudatot ad az, hogy ' ,
az adatok rendelkezésre állnak. A valóságban gyakorlatilag soha és senki meg nem nézi az adatokat, ilymódon nem ellenőrzi az utasítások végrehajtását.
Néha olyan meggondolásokkal is találkozunk, hogy a gyakori és rend- _ szeres adatszolgáltatás révén meg lehet szervezni a számvitelt, ,,rendre lehet __
szoktatni" a vállalati igazgatókat tanácselnököket és általában az alsófokú vezetőket. Az ilyen meggondolások szerint azzal, hogy a vállalati igazgatók vagy községi vagy járási tanácsok vezetői kötelesek egy- egy kéldésről napon—
ként táviratilag, telefonon vagy írásban beszámolni a felsőbb vezetőknek, elérhetjük azt hogy az alsófokú vezetők állandóan számolni fognak az ellen—
őrzéssel. Azt gondolják, felettes szerveik ,,mindent tudnak" Dmunkájukrólp Ez a felfogás alapvetően helytelen. A valóságban a vállalati igazgatók, köz-
l
öóf
ségi, járási tanácsok vezetői teljesen tisztában vannak azzal, hogy az adatokat általában senki sem nézi meg, az adatok révén senki tőlük semmit nem kér számon sem érdemben, de még olyan vonatkozásban sem, hogy a számok helyesek—e, 'jól— vannak—e összeadva, nem tartalmaznak-e ellentmondásokat.
, Az ilyenfajta ellenőrzés megcsúfolása az utasítások végrehajtása valósá—
gos ellenőrzésének, mint ahogy a sok és szakszerűtlen utasítás megcsúfolása , laz irányításnak, a vezetésnek. A szakszerűtlen és végre nem hajtható utasítá-
sokat természetesen nem hajtják végre, de közben nem hajtják végre a fontos utasításokat sem. A felesleges, bürokratikus statisztikát maguk az adatszolgál- tatók sem nézik meg, formálisan készítik el, mechanikusan írják alá és
"ugyanakkor természetesen ,sok igazgató, főmérnök, üzemvezető a vállalat és ' az üZemek, műhelyek munkáját jellemző legfontosabb mutatók naponkénti ,gy tíznaponkenti alakulását nem kíséri kellő figyelemmel A fölfelé tör—
ténő adatszolgáltatások csökkentése nem jelentheti ugyanakkor azt, hogy a vállalatoknál, üzemeknél ne épüljön ki a jelenleginél talán több vonatkozás—
ban részletesebb, de a vállalat vagy üzem jó vezetéséhez szükséges statisztikai
* jelzőrendszer. A vállalati igazgatónak, főmérnöknek, üzemvezetőnek sűrű idő- közökben részletes adatokra van szüksége, olyan adatokra, amelyek alapján valójában és azonnal intézkedhet, de amelyekre általában a felsőbb vezetésnek .már nem lehet Szüksége.
A kongresszus megállapította, hogy állami és különösen gazdasági veze—
tésün'kben a túlzott centralizmus olymódon is érvényesül, hogy a felső veze—
tők, a minisztériumi vezetők, az igazgatóságok vezetői olyan kérdésekben tartják fenn maguknak a döntés és ellenőrzés jogát, amely nem volna felada—
tuk. .. a nagyfokú központosítás oda vezetett, hogy a naponként jelent- kező problémákat nem azon a szinten oldották meg, ahol a gazdasági, politikai és műszaki feltételek biztosítva voltak, hanem rendszerint egy--két lépcső—
_ fokkal feljebb A vezetésnek ilyen ,,módszere" azt eredményezte, hogy vál la—
lati igazgatóink zömét szinte leszoktattuk az önállóságról", mondotta Hidas elvtárs az MDP lll. kongresszusán.
Az ilyen ,,közvetlen irányítás" nem jelenti azt, mintha a vállalatvezetés—
hez szükséges részletességű kérdésekben a minisztériumi szervek valójában ' érdemben döntenének, döntésük gyakran csak formális, az ellenőrzés pedig
holt papirúsellenőrzés, igen gyakran az sem.
Vezetésünknek tehát az a hibája, hogy a vezetés nem fokozatős, lépcső—
zetes, hanem az érdemi ügyintézést helytelenül magyarázva, a felső vezetők lényegében a vállalat igazgatója helyett kívánnak intézkedni, tükröződik sta- tisztikai rendszerünkben is. A vállalati igazgatónak lényegesen részletesebb 'kérdésekben kell intézkednie, tehát részletesebb adatokra is volna szüksége, mint a trösztigazgatónak vagy a minisztériumi igazgatóság vezetőjének.
'A minisztériumi vezetőknek természetesen lényegesen kevésbbé részletesebb adatokkal kell dolgozniok, mint a vezetés alsóbb fokain álló vezetőknek. Ezzel szemben statisztikai rendszerünknek jelenleg egyik legnaggyobb hibája az, hogy a vállalatoktól begyűjtött adatok nem fokozatosan csökkenő részletesség—
ben, karesúsodó torony formájában jutnak el a felsőbb szervekhez, hanem lényegében teljes részletességűkben, sőt a többféle kombináció miatt (nép—
gazdasági ági, iparági, igazgatósági, területi stb. összesítés), esetleg a válla- lati adatoknál nagyobb bőségben továbbítják azokat a minisztériumi vezetők- höz, sőt az Országos Tervhivatalhoz és a legfelsőbb vezetőkhöz is.
J'* , " ""
,suriszrim es BUROKRACIA A PARTKoNGnEsszus' MEGVILAGITASABAN , . 4571
Fontos feladatunk tehát a kongresszus útmutatásai nyomán, hogy _a statisztikai adatszolgáltatás alulról felfelé csökkenő részletességű, piramisa '" '
szerű kiépítésével harcoljunk minden túlcentralizálás ellen, amely —— a Köz- ponti Vezetőség beszámolójában foglalt megállapítás Szerint -—— ,,csökkenti a közép- és felsőfokú vezetők felelősségét és lassítja fejlődésüket".
, A túlságosan nagytömegű és részletes jelentések gyűjtése nemcsak a—
minisztériumok munkájára jellemző, hanem túlságosan sok és részletes jelen- _, tés készül a legfelső vezetők számára is. 'A felső vezetés tájékoztatása a Köz- ; ponti Statisztikai Hivatal fontos feladata. A Statisztikai Hivatal a statisztikai * törvény értelmében azt a célt tűzte maga elé, hogy gyorsan és minél több— . oldalúan tájékoztassa a Minisztertanácsot és a felső vezető szerveket. VE célt "
—— elsősorban a felmerült igények alapján —— oly módon kívánta elérni, hogy állandóan szélesítette a napi, heti, dekádjele—nte'sek körét, részletes elemzéseket, ,
igyekezett adni nemcsak egyes népgazdaSági ágak fejlődéséről és helyzetéről, hanem egyes fonto—sabb, sőt néha az ország vezetése szempontjából kevésbbé fontos, különböző területeket érintő részletkérdésekről is.
A Statisztikai Hivatal jelentéseinek száma ily módon olyan nagy mérték- ben megnőtt, hogy például csak május hónapban, elsősorban a felső vezetés ' számára, a napi, tíznapi jelentéseken kívül 20 tájékoztatót készített, közel
félezer oldal terjedelemben. Ha ehhez a számhoz hozzávesszük azokat a jelen— ' téseket, amelyeket az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminiszte'rium, a Magyar" _ Nemzeti Bank, a Beruházási Bank és más országos szervek készítenek ugyan- csak a legfelsőbb vezetők számára, akkor még nyilvánvalóbbá válik az, hogy ilyen papir- és adathalmaz áttanulmányozása nemcsak a legfelsőbb vezetők, hanem a Minisztertanács apparátusában dolgozó előadók számára is teljesség- , gel lehetetlen. A túl sok jelentés azt a veszélyt is magában rejti, hogy a meg—
állapítások és adatok tömegében elsikkad az a néhány lényeges megállapítás és adat, amelyekre a felső vezetésnek valóban szüksége van/. A statisztika és a beszámolójelentések —— ha ilyen tömegben készülnek ——-— nem tölthetikjwe szerepüket, nem lehetnek az állami vezetés és ellenőrzés hatékony eszközei.
Soronkövetkező feladatunk tehát, hogy a legfelsőbb vezetőknek küldendő jelentések rendszerét az eddiginél lényegesen szűkebb körre, a legfontosabb ' V számok és megállapítások közlésére korlátozzuk E jelentésekből ki "kell _
küszöbölni mindazoknak a részletes adatoknak és megállapitásoknak a köz-k,, 'lését. amelyek csak a közép- vagy alsófokú szerveketsegíthetik munkájukbangr
vagy amelyeket az egyes minisztereknek a saját hatáskörükben lehet csak és kell megoldaniok. Ugyanakkor a jelentésekben rá kell mutatnunk azokra; ? a lényeges eredményekre vagy hibákra, amelyek a népgazdaság egészének _
fejlődését jellemzik vagy gátolják. " * *
Helytelenül értelmezett centralizmus és ezért bürokratizmus jelentkezett abban is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az állami beszámolórendszert '
vállalatokig lemenő részletességben, központilag egységesen írtakelőz, Ezt a * gyakorlatot arra a feltételezésre alapoztuk, hogy ha a Statisztikai Hivatal f nem írná elő a vállalatok számára a legnagyobb részletességgel, hogy milyen adatokat mil—yen értelmezésben kell a saját felettes szervüknek adniok, akkor a statisztika egysége országosan nem lesz biztosítható. A Statisztikai Hivatal—É;
ezzel az eljárással feleslegesen kötötte meg az igazgatóságok és minisztériu-V mok kezét, gyakran az egységes rendszer kedvéért egy-egy minisztériumra;
részletkérdésekben is olyan adatok gyűjtését írta elő, amelyre csak egy másik
452 t , ; , í § ; , ZALA mu
minisztériumnak volt szüksége. Mindennek az lett a következménye, hogy a minisztériumok lényegében nem érezték magukat felelősnek a (saját terü- letük beszámolási rendszeréért.
, Elfeledkeztünk arról, hogy az adatszolgáltatás egységét nem a felülről megszabott részletes egyöntetűséggel, azonossággal kell biztosítani, hanem az egységnek csak alapvető, lényeges kérdésekben kell meglennie. A részleteket a helyi és szakmai sajátosságoknak megfelelően nem felülről, egyöntetűen a Központi Statisztikai Hivatalnak kell megszabnia, hanem ez csak az egyes minisztériumok, sőt azon belül az igazgatóságok dolga kell, hogy legyen.
A centralizmus és a felesleges egyöntetűség olymódon csökkenthető, ha a szak- mai beszámolórendszerre vonatkozó javaslatokat —— a Központi Statisztikai HiVatal által szigorúan megszabott minimális egységes mutatószámok alkal- mazásával -— az egyes igazgatóságok, majd a javaslatokat egybehangolva
—a minisztéri—L __ok készítik el. A Központi Statisztikai Hivatal a minisztériumi javaslatokat éljilvizsgálja, a felülvizsgálat eredményeképpen engedélyszám—
_ mal látja el.
.
_ A felülvizsgálatnak kettős irányúnak kell lennie: a Központi Statisztikai Hivatalnak egyrészt azt kell vizsgálnia, hogy a részletes szakmai utasítások
—megfelelnek-e az országosan egységesen érvényesítendő és központilag kiadott alapelveknek, másrészt pedig azt, hogy túlságosan részletes és gyakori adat-
kérések elrendelésével az egyes minisztériumi szervek nem alkalmaznak-e
felesleges, bürokratikus módszereket.
A túlcentralizáltság kiküszöbölése érdekében tehát a statisztikai beszá- ' molórendszert (: jövőben a szakmai sajátosságok Iegmesszebbmenő figyelembe—
'* vételével, évenként a minisztériumoknak kell összeállítaniok. A Központi Sta-
"tisztikai Hivatal a minisztériumi javaslatok elkészítése előtt, a miniszter- _' tanácsi tervek méréséhez, az országos jelentőségű lényeges utasítások elő- ukészitéséhez szükséges adatok minimális körét és tartalmát tételesen meg 1 kell, hogy határozza. A minisztériumok saját javaslatukat e központilag meg- ' szabott adatoknak —— mint minimális követelménynek a figyelembevételé—v
ivel —— saját szükségletüknek megfelelően készítik el.
E módszerrel elkerülhető lesz, hogy e'yes tárcák saját területükre olyan adatokat gyűjtsenek, amelyekre nincs szü ségük. A jövőben lehetőség nyílik arra, hogy a szakmai igényeknek megfelelő adatszolgáltatások beépüljenek az egyes minisztériumok egységes adatszolgáltatásának rendjébe és ne külön—
külön engedélyezve, mintegy adalékként szerepeljenek a már amúgy is túl- , ságosan bőséges, központilag előírt rendszerhez. Mindezek eredményeképpen a minisztériumok valóban felelősek lesznek teritletük egész statisztikai beszá-
molórendszeréért.
Centralizmus és helytelen gyakorlat érvényesült a statisztikai ellenőrzés területén is. Az ellenőrzés a vezetés munkájának szerves része. Mint minden ' munka, úgy a statisztikai munka ellenőrzését is annak a szervnek kell ellátnia,
amelyik a munka elvégzéséért felelős. A statisztikai munka megszervezéséért és zavartalan végrehajtásáért a statisztikai törvény értelmében, az egyes miniszterek és főhatóságok vezetői a felelősek, nekik kell tehát biztositani a statisztikai munka ellenőrzését is, azaz ennek az ellenőrzésnek a révén az adatok pontosságát, megbízhatóságát, a számviteli és statisztikai fegyelem ,_ Emegszilárditását. A Statisztikai Hivatalnak minden erőfeszítését arra kell for- Adítania, hogy a miniszterek és főhatóságok vezetőinek a figyelmét felhivja a területükön folyó statisztikai munka hiányosságaira és hogy saját ellen—
STATISZTIKA ÉS BUROKRACIA A PARTKONGRESSZUSXMEGVILAGITASABAN_ ' ' 453
' %b
őrzései révén mintegy rábírja a minisztériumokat az ellenőrzések végrehajtá- sára., E meggondolások alapján foglalkozott a Statisztikai Hivatal kollégiuma a statisztikai ellenőrzés feladataival és határoZat formájában rögzítette a köve- tendő irányelveket. (Az ellenőrzési irányelveket tartalmazó kollégiumi hatá- rozatot a Statisztikai Szemle ugyanezen száma közli és ezért ezzel a kérdéssel A e cikk keretében szükségtelen részletesebben foglalkozni.)
*
Egy cikk keretében természetesen nincs lehetőség arra, hogy a statisz—
tikusok előtt álló valamennyi feladat, amelyet a'III. kongresszus anyagának alapos tanulmányozása után meg kell oldani, akár csak megközelítő tel jesség—
gel is felsorolható legyen. A fentiekben felvetett kérdések a statisztikai munká- nak bár lényeges területeit érintik, mégis csak példaszerűnek tekinthetők.
Minden statisztikusnak, bármely területen dolgozzék is, a legközelebbi jövő—
ben a legalaposabban el kell mélyednie a kongresszusiheszámolóknak, a viták—
nak és a határozatoknak az anyagába, felül kell vizsgálnia saját munkáját is és Végre kell hajtania azt a fordulatot. amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusának útmutatásai értelmében, magas színvonalra emelhessük a statisztikai munkát.
/
A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"
cimű kiadványsorozat negyvenedik számaként megjelent
PÁLOS ISTVÁN
KÖNYVVITEL ÉS STATISZTIKA KAPCSOLATA
AZ IPARBAN
c. könyve
A könyv a tervfejezetek sorrendjében tárgyalja a könyvvitel és a statisz- tika összefüggéseit és az adatok útját a bizonylatokból kiindulva mutatja be, az alkalmazható feldolgozási táblákon keresztül az adatszolgáltatásig. Az I. fejezet ismerteti a könyvvitel, a statisztika és az operatív számvitel felada—
tát és a közöttük fennálló összefüggések általános (jellemzését adja. A II. feje- zet a három számviteli ág kapcsolatainak részletes tárgyalásával foglalkozik.
A könyv nagy segítséget nyujt a képesített és mérlegképes könyvelői vizsgára, valamint a középfokú iparstatisztikai viz'sgára készülőknek az elő—
irt tananyag könnyebb elsajátításához; továbbá a könyvviteli és statisztikai _dolgozók számára, akiknek gyakorlati munkájuk sikeres elvégzéséhez mind
nagyobb szükségük van a számvitel egész területének áttekintésére.
Ára fűzve 18,-—- Ft
