8 . szam.
gazdaságok üzemi viszonyaiba azok számtartásain keresztül is bepillanthassunk. Ennek a módszer—
nek a meghonosodását igyekszik előmozdítani a debreceni gazdasági akadémia íizemtani tanszéke is, mely az utóbbi években már rendszeresen fog- lalkozik gazdasági számtartások szakszerű ellen—
őrzésével és feldolgozásával s melynek vezető ta—
nára most már másodízben teszi közzé idevágó vizsgálódásainak eredményét.
A közlemény ezúttal az 1931—33. évekre vo—
natkozó adatokat mutat be megfelelő magyarázat
kíséretében. Sajnálatos a közölt
adatok
ben) 23 gazdaságra vonatkoznak s így általános következtetésekre —— különösen abban a mérték—
azonban, hogy
mindössze 15, 8, illetőleg laz utolsó év-
ben, mint ahogy azokat a szerző felhasználja _ nem alkalmasak.
A könyv egyébként az adatgyűjtés ismerteté—
sével kezdődik, majd ,,íl feldolgozott üzemek ter- melésére kiható külső tényezők" és ,,a számtartási
eredmények" tárgyalására tér át s végül a vizsgált gazdaságok ,,jövedelmezőségi eredményeit" ismer- teti igen részletesen.
A kiválasztott gazdaságok egy része Debre- Miskolc környékéin fekszik. Az előbbiek átlagos nagysága kb. 100, az utóbbixaké pedig mintegy 30 kat. hold.
een és vidékén, egy másik része pedig
A számtartási eredmények ismertetése talán kissé rövidre fogott, de eléggé kárpótol bennünket ezért a jövedelmezőségi viszonyoknak a legkü- lönfélébb kombinációkban való feldolgozása.
A bőséges számadatokból csak azt emeljük ki, hogy a Vizsgált alföldi gazdaságokban a befekte—
tett tőkék 1931—ben 3't%—os tiszta jövedelmet adtak, 1982-ben 1'2%-os veszteséget szenvedtek s 1933-ban igen jól sikerült termés mellett is csak 1'8%—ot jövedelmeztek; pedig ugyanekkor a kat.
holdankint számított összes vagyon is a.megelőző évi 1.200 pengőt-ől 943 pengőre csökkent. Az északi dombosvidéken fekvő gazdaságokra vonat- kozólag csak 1933. évi vannak, melyek szerint azok katt holdankint számitott értéke 1010 pedig 2'5%—os volt. S ennél a számításnál a gazdák adósságai még figyelmen kívül maradtak!
adatok
P; jővedelmezősego
A jövedelmezőségi viszonyok egyébként gaz—
daságonkint igen különböző módon alakultak s a jövedelem alakulására a munkából kiolvashatólag elsősorban a gazdasági szaktudás, a jó termés és a főleg sokoldalúságban és változatosságban meg- nyilvánuló helyes üzemvezetéts volt kedvező ba-
tással, különösen azokban az esetekben, ha ugyan- akkor a gazdacsalád munkaerejét is jól használ- ták ki s csak a legszükségesebb termelőeszközö- ket vásárolták.
—221-— 1935
A részletesen megtárgyalt adatok alapján meg—
állapítja a szerző, hogy ,,a gazda csak úgy tudott valahogy megélni a birtokából, hogy az adó nö- vekedése mellett egyéb rezsíjét csökkentette, el- mulasztotta az épületek, gépek, eszközök karban- tartását, a növények, állatok ápolását, az anyagok
beszerzését" stb. s hogy ,,ez főleg a jövőben fogja mutatni jövedelemrombotó hatását".
Alig szorul ma már bizonyításra, hogy a me- zőgazdaság helyzetének, különösen jövedelmező- ségi szempontból való megismerése köz— és ma- gángazdasági szempontból egyaránt roppant fon- tosságú; az agrárpolitika
birtokpolitikai pedig
most szőnyegen levő helyes eldöntéséhez nélkülözhetetlen. A
adatokat gazdaságkategóriánkint és iizemágankint másképen, mint a gazdaságok számtartásain ke-
resztül alig ismerhetjük meg kellőképen.
S. I. (Ir.
kérdéseinek
egyenesen szükséges
Bernát Gyula dr.: Az abszolutizmus föld—
tehermentesítése Magyarországon.
Dr Jules Bernát: Le fac/tat des terres de serfs sous le régime absolu m Hongrie.
Budapest, 1935. 29.) lap. —- p.
Bernát Gyula, a fiatal agrár írógárda kiváló tagjának most megjelent könyve a ,,Nlagyar job—
bágyfelszabadítás eszmeáramlatai" elni alatt pár év előtt kiadott nagyobb tanulmányának folytatása.
Míg abban az úrbériség megszüntetésén—ek okait és előzményeit tárta fel, újabb művében az 1848-iki
iktatott
végrehajtó abszolut osztrák kormány birtokpoli- országgyűlésen törvénybe örökváltságot
tikai és pénzügyi rendelkezéseit s az ezeket meg- előző hosszas tanácskozásokat és előmunkálatokat ismerteti behatóan a szerző. Széleskörű, eredeti t'orráskutatásai során a bécsi állami levéltárak erre vonatkozó 5 eddig nagyrészben ismeretlen gazdag anyagát szintén feldolgozva Bernát Gyula oly ada—
tokat hozott napvilágra, melyek a bécsi kormány- férfiak és szakemberek akkori felfogásába és tö- rekvéseibe a politikai élet más terein is betekintést nyujtanak. A szerző kimutatja, hogy a becsi hiva—
talos körök az 1848 előtti magyar rendi ország—
gyűlések birtok- és gazdaságpolitikai határozatait messzemenően figyelembe venni igyekeztek s ez-
törekedtek, hanem egyben e törvények értékét is elismerték.
zel nemcsak népszerűségre
Tanulságos a könyv a.ma része is, mely a po- rosz és az osztrák földtehermentesítés lebonyolí- tását s következményeit ismerteti s a mienkével összehasonlítja. A szerző részletesen taglalja to- vábbá a hazai úrbéri viszonyból folyó szolgáltatá—
sok és jogosítványok különféle nemeit s azok pénz—
beli értékét, mindezeket pedig egybeveti a földes- urak részére megállapított kártalanítás összegével,
3. szám
— 222 ——
1935 ami vidékenkint többé vagy kevésbbé, de niinden- Ez a népi határ _ szerző szerint "is —— (136.
hol messze alatta maradt az elvesztett jogosítvá— l.) ,,nemcsak ,hatát", hanem egyszersmind nyílás, nyak és ingatlanok értékének.
Délkeleteurópa kapuja, Magyarország átmenet A anai szemmel nézve különösen figyelemre—
méltó a könyv ama része, mely az őrökvál—tság pénzügyi megoldását s az ősiség megszüntetésének a gazdasági életre gyakorolt hatását, továbbá az egyes vidékeknek és kategóriáknak a generális álltalános rendelkezésekből folyó fokozottabb mérvű károsodását világítja meg. A földtehermentesítés következményeinek elbírálása során a szerző tüze—
tesen rámutat azokra a külső és belső okokra, amelyek birtokrendszeriink gyökeres átalakulásá—
nak előnyeítől sok esetben magukat a felszabadí—
tott jobbágyokat is megfosztották a megfelelő tőke és hitel hiányában a kapitalista termelésre áttérni nem tudó földesurak jelentékeny részét pedig tönkre juttatták.
Statisztikai szempontból a könyvnek az a része legérdekesebb, amelyik az örökváltság előtti és utáni esztendők mezőgazdasági termelési költsé—
geit egymással szembe állítja, azoknak pár év alatt csaknem megnégyszereződését megvilágítja, egyben az ország adóterheinek a teher-rendezéssel össze- függő nagymérvű növekedését 1849—57 közt év- ről—évre részletezi, továbbá a jobbágytelkek 1848 előtti forgalmi értékét jelző s vidékek szerint 900 és 3800 forint közt mozgó, sok vételáradatot közül, amelyek messze meghaladták a jobbágytelkek után kárpótlásként megállapított összeget, amit emellett csak évek mulva kaptak kézhez a földbirtokosok, a névértéknél jóval kisebb értékű kötvények alak- jában.
Sajnálatos az, hogy az alkotmány helyreállí- tása óta a földtehermentesítés lebonyolítását be—
fejező pénzügyi batóságaink pár évvel ezelőtt meg- semmisítették az erre vonatkozó gazdag okmány—
tárt, amiből az örökváltságnak községek és ura—
dalmak szerinti adatait és következményeit is meg lehetett volna állapítani. A szerző érdeme azonban az, hogy nagyobb utánjárással bár, de ezen anyag hiányában is jó, teljes munkát tudott végezni.
B. A. dr.
Die südostdeutsche Votksgrenze. Der Grenz- raum Wien-Pressburg-Radkersburg-Osttirol.
Volk und Reich, Verlag Berlin, 1934. 297 l. —— p.
,,A könyv egy körhöz tartozók közös munká—
jának eredménye" (Bevezetés 8. l.) 13 értekezés 33 térképpel és 174 fényképpel.
Magyar szempontból a legfontosabb Otto Al—
brecht Isbcrt—nek, a berlini egyetem Magyar Inté- zete asszisztel'isének ,,1)er (1eutsch—magyarische Grcnz-
raumű c. tanulmánya (136—168. l.).
,,Nem
minden nyelvlratár jelent oly sokat, mint ez itt, a pozsonyi és szentgotthárdi két hármas nép—
összeszögelléas (Dreivölkereoken) között."
(Zwisehenglied) a Balkán felé, a magyar tér körül tömörülnek a délkeleti német népcsoportok, a Duna mentén áramlottak le a telepesek a Fekete—tengerig, itt ér el a német lSZ'eliC'nlhálÓZ'tlt (Kulturvert'lechltung) Törökországizg."
Módszelrben Balogh Pált követi lsbert, ha itt nem hivatkozik is rá, mint szakkörökben közismert tudori értekezésében?)
,,A népi határ nem egy vonal, hanem tulajdon- képen kellő, mely a két zárt nyelvterület szélső községeit köti össze. Ha vegyes lakosságú öv esik kÖZÓjütk, az elkülönítve vizsgálandó." (157. l.).
A magyar nyelvhatárt majdnem teljesen egye- zően vonja meg (139. l.) Balogh térképe—vet,?) s csupán a magyar nyelvsziget-es'k közül felejti ki Pusztaislomorját, A németet azonban —— különösen Felsőpulya körül —— lényegesen visszahúzza nyugat felé. így lsbert térképéből még jobban kidombo—
rodnak a kevert népességű területek és az, hogy ,,a horvátok jórésze a magyar és a német nyelv—
határ közé van beékelve s éppen olyan joggal lelhe- tett volna őket Magyarországnál hagyni, mint ami- lyen joggal a németnyelvű Ausztriához csatolták."3)
Ezt különben lsbert a maga részéről is meg—
erősiti (164. l.):
,,Kőszegtől északkeletre, valamint liohonctól délnyugatra egy—egy horvát nyelvsziget nyúlik be Burgenland belsejéből a magyar előtérbe (a felső pulyai és az ,alsó horvátok-é). Daduruch ist es hier zu Grenzirrtiimer gekomnien," Habár szerinte ,,den
Ansallz einer gesolilosseuen Siedlnngsfront bringt ors-t das magyarísche llinterland."
Hal: városias gőcpontot (Pozsony, Moson, Ma—
gyaróvár, Sopron, Kőszeg és Szentgotthárd) népi szempontb'ól vitásnak tekint lsbert:
1) Das südwesll—iche ungarische Mittelge'rbirge, Bau-ernsiedlung und Deutschtnm: Deutsclhe Hefte für Volks— und Kuulturbodenforschungl Abhlandlun—
gen Nr. 1. Langesalza—Berlin————Leipzig. 1931. 65.1ap.
?) ,,Nyelvhatárok és nyelvszigetek tul a Dir nán." XVll. melléklet ,,A népl'ajok Magyaronszágon"
cimű köteltréhez, mely 1902—ben jelent meg Buda- pesten, de még az 1890. évi népszámlálás adatai alapján készült.
3) Kovács Alajos (IV.: ,,Az Ausztriához csatolt
nyugatmagyarországi terület fontosabb adatai". Az 1920. évi népszámlálás első részének általános je—
lentése 19*. 1. (Magy. Stat. Közlemények. Új Soro—
zat 69. kötet.) V. ö. Traeger Ernő: ,,Az elszakított nyugati részek." (Magyar Szemle. 1928. októberi szám 183. lap.)
