•prózai képeiben, hanem kötött formái- ban is megfigyelhetők e csevegés pon- gyolaságának töltelékszavai. S a hétköz- napok felfedezése sokszor nem lírájának szubjektív átélése, h a n e m a legjobb eset- ben valamilyen kifelé forduló epikus magatartás leíró-lajstromozó tevékenysé- ge felé tart, néha pedig megelégszik az impresszionisztikus zsurnalizmus felületi csillogást megragadó és visszaadó mód- szerével.
Ennek az alkotói korszaknak tiszta és szép reprezentánsa, ars poeticája az Ol- dódó körök. Vallomásá a ma adekvát közéleti költészetéről így hangzik:
És higgyétek el! mert meggondoltam, [hogy m a a sorsunk más nem lehet, csak ez, ami van, hogy [együtt éljünk.
Kiöregedtek a próféták. Nem lesz itt több [nagy gyújtogatás!
Mint hasznos lámpák, mi a holnapra [oktatva égünk.
Nem a k a r j a „semmi-kozmosszá" f ú j n i véges-magát: a mai költők szerinte nem prédikátorok és hadvezérek, hanem okos tanítók, ú j munkadalok regősei. Szerény,
•de vonzó vallomás ez: „Élek, mint se- rény mesterember, kinek kezéből jó na-
pokon kikerül egy-egy tisztább ének".
Egyéni élete révbeérésével egy időben tehát egy hasznos és csendes, életünket igenlő közéleti líra p r o g r a m j á t bontotta ki. A szocializmust építő nép világában magát otthon érző költő, aki „ódát zen- geni n e m tud", m e r t „Nem vág ez a m ű - faj sem alakomhoz, sem hangomhoz, amely igazán halk," (Hexameterek) úgy érzi, megtalálta igazi h a n g j á t , s elutasítja magától a népvezér pózát.
Anélkül, hogy saját útjából és költői ter- mészetétől való elfordulásra a k a r n á m r á - bírni, azt hiszem, jelenlegi, egyéni bol- dogságával- is összefüggő lírai fejlődési szakaszában ú j r a feltűnik kezdő költé- szetének egyik gyengesége, melyet akkor még a fiatalság indokolhatott: az idilli- zálás veszélye. A szocialista társadalom jövő közéleti költészete valószínűleg az ő mostani ideáljához fog hasonlítani, de az ilyen típusú költészet a n n a k legalábbis egyik f ő vonala lesz. Ma azonban még esztétikailag magasabb r e n d ű n e k és hasz- nosabbnak érzem a továbbsietésre osto- rozó, a korai megelégedés ellen perlő korunk és fejlődésünk ellentmondásait, feszültségeit mélyebben átélő és vissza- adó közéletiséget. (Tiszatáj—Magvető, 1965.)
CSETRI L A J O S
VÁSÁRHELYI T A N U L M Á N Y O K
Vásárhely kulturális arca „kívülről"
nézve, az országos közvélemény szemé- ben, eléggé egyoldalúnak látszik. Ha a város szellemi teljesítményeiről esik szó, az átlagember a nagy hagyományokkal rendelkező, rangos képzőművészetre gon- dol. Vásárhely mélyebb, közvetlenebb is- merői azonban jól tudják, hogy ott a szépirodalom, az irodalomtörténet, a hely- történet és a városhoz kapcsolódó témák- kal foglalkozó gyakorlati tudományok számos érdemes és eredményes művelője tevékenykedik. A vásárhelyiek egészsé- ges városszeretete, a helybeli szellemi igé- nyesség e területek alkotóit, kutatóit is áthatja. Az elszármazottakkal, akiket erős szálak fűznek a szülővároshoz, s a nem Vásárhelyen élő, de a várost érintő témák feltárásával szívesen foglalkozókkal
•együtt, az érdeklődők széles körét is ide- számítva, jelentős, súlyos igényt képviselő
réteg várta helyben és vidéken egyaránt, hogy a vásárhelyiek a helyismeret terén
;is rangos életjelt adnak magukról vala-
.218
milyen kiadvány f o r m á j á b a n . Mint m á s városokban is, a fentebb emlegetett' ágak munkásai küzdenek leginkább a publiká- ciós lehetőségek hiányával. Ami Szegeden is égetően kellene (a társadalmi és "a m ű - szaki-természettudományi közlési f ó r u - mot biztosító s évek óta tervezett szemle f o r m á j á b a n , m i n t pl. a Vasi Szemle), az Vásárhelyen ugyanúgy szükséges, h a n e m is rendszeres kiadvány, h a n e m az alkal- mi kötetek vagy füzetek megoldási lehe- tősegei keretében. Elég csak a szomszédos Békés megyében sorra megjelenő, ilyen célú kiadványokra gondolni, hogy azok szükségességét s Szeged és Csongrád m e - gye e tekintetben fennálló, m i t t a g a d j u k , eléggé kedvezőtlen helyzetét, az utóbbi években tapasztalható stagnálást t u d o m á - sul vegyük, s mielőbb változtatni pró- b á l j u n k r a j t a .
A Vásárhelyi Tanulmányok megjelené- sét (bár a benne szereplő versek és rep- rodukciók tanúsága szerint eredetileg an- tológia a k a r t lenni, s némi v a j ú d á s u t á n
é r t e el jelenlegi formáját) éppen a fentiek miatt nagy örömmel üdvözölhetjük. Szín- vonalas, a százoldalas terjedelem lehető- ségei között sokoldalú, tudományos, de ugyanakkor közérthető, érdekes és olvas- mányos is, a tömegek számára, a népmű- velés céljaira sokat nyújt. A vékonyka kötet a n n a k bizonyítéka, hogy megjelen- tetési lehetőség esetén elegendő értékes, minden tekintetben nívós írást lehet ösz- szegyűjteni. Azt is beismerhetjük, hogy ennyi m u n k á n a k még a folyóirattá vált Tiszatáj sem t u d n a teret biztosítani, a legnagyobb jóakarat mellett sem.
A kis kötet leghosszabb s legtöbb ed- dig ismeretlen anyagot felvonultató írása
•Oltvai Ferenc tollából származik s A Szántó Kovács János-féle agrárszocia- lista mozgalom makói és Csanád megyei hatása címet viseli. Jelentősége elsősor- ban abban áll, hogy a mozgalom kör- nyékbeli erjesztő hatását, Vásárhely ha- tárain messze túlnyúló szervező m u n k á j á t
— amelyről eddig semmit sem tudtunk — széles körű forrásfeltárás nyomán, tu- dományosan elemzi és bizonyítja. Dolgo- .zatához t é m á j á b a n szorosan kapcsolódik
Péter László igen értékes, sok ötlettel teli tanulmánya Tömörkény Istvánnak a vá- sárhelyi parasztvezér 1895-ös peréről írt tudósításairól, amelyek a nagy szegedi író állásfoglalására vetnek fényt. (A kikül- dött tudósító: Tömörkény István.) Rö- vidsége ellenére nagy forrásanyagot fel- használó, példamutató kutatás eredménye Gaál Endre dolgozata. (Az 1918. június 21-22-i tüntetések Hódmezővásárhelyen.) A város dolgozó tömegeinek forradal- masodé hangulatát és akkori helyzetét, az országos összefüggésekbe ágyazva, a tüntetések hátterét m u t a t j a be.
A pár évvel ezelőtt külön kötetben megjelent nagykőrösi felméréshez és tervtanulmányhoz hasonló, vásárhelyi tárgyú k u t a t ó m u n k a eredménye Erdei Ferenc és Kovács Kálmán: A mezőgazda- ság helyzete és fejlődése Hódmezővásár- helyen c. dolgozata, amely azt a számos tudományág eredményeit ötvöző, komp- lex módszert alkalmazza, amely Erdei Ferenc minden m u n k á j á t úttörővé tette.
A napi politikai m u n k a és a hosszabb
időre szóló, átgondolt gazdaságfejlesztési tervezés egyaránt alapvető kiindulópont- ként használhatja fel az e tanulmányban olvasható elvi és konkrét megállapításo- kat. A mezőgazdasági problémák egyikét, a vásárhelyi szikes talajok jellemzését és javításának módját tárgyalja Á b r a h á m Lajos rövid írása, a kísérletek eredmé- nyeit felhasználva.
A Vásárhelyi Tanulmányok irodalmi- irodalomtörténeti írásai, Péter László em- lített tanulmányán kívül, a kis kötet utolsó h a r m a d á t teszik ki. Valamennyi rövid lélegzetű, együttesen mégis színes és eleven egységet alkotnak. Németh László, a város nagy szerelmese, Az író és modelljei címen írói alkotóműhelyébe vezeti el olvasóit, s arról beszél, hogyan formálódtak egyes alakokról szerzett be- nyomásai regényhőseinek jellemvonásai- vá. Külön ír vásárhelyi modelljeiről is.
Kárász József Sárospataki emlék-ében forrásértékű, egykorú levelekből vett, fontos idézetekkel tűzdelt visszaemléke- zést közöl a sárospataki diákság bátor tet- tet jelentő antológiájának megjelentetésé- ről. Érdekes, szép írások Simonka György Tornyai emlékei és Kristó Nagy István kultúrtörténeti szempontból és helybeli szemmel hasznos, elgondolkoztató cikke.
(Egy dilettáns emlékezete.) Örömmel ol- vastuk Tóbiás Áron rádióriportjának szö- vegét Vásárhely kiváló szülöttéről, Kiss Lajos néprajztudósunkról. A kötetkéből hiányzó néprajzi tanulmányt is szívesen vettük volna Kiss Lajos tollából!
A Vásárhelyi Tanulmányok tehát első kísérlet létére kiemelkedően színvonalas, elmélyült kötetként tartható számon, ösz- szeállítása, a tartalmában tükröződő szer- kesztői magatartás (bár Grezsa Ferenc a szerkesztő nevét nem közli!) komoly igé- nyességről, szigorú alaposságról tanúsko- dik. Az eredményes, megalapozott, élet- erős kezdeményezést, az útmutató-útke- reső törekvést köszöntjük a Vásárhelyi Tanulmányokbah, s mielőbbi folytatását v á r j u k ! Éppen az ilyen jellegű kiadvá- nyok adhatnak nagy lendületet a Vásár- helyen folyó alkotó- és kutatómunkának.
(Hódmezővásárhely, 1964.)
SZABÖ FERENC
219.
