• Nem Talált Eredményt

A székely eredetkutatás mérlege

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A székely eredetkutatás mérlege"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

D e m é n y L a jo s

A szé k e ly ered etk u ta tá s

mérlege

S z e g e d e n h a g y o m á n y a v a n a s z é k e l y t ö r t é n e t k u ta tá sá n a k . E z t a z e ls ő v ilá g h á b o rú u tá n K o lo z sv á rró l o d a á t t e le p e d e t t m a g y a r e g y e te m tu d ó s p r o f e s s z o r a , S z á d e c z k y -K a rd o s L a jo s a la p o z ta m eg . K ő v ári L á sz ló , J a k a b E le k é s S z a b ó K á r o ly m e l l e t t a m ú l t s z á z a d m á s o d ik fe lé b e n é s s z á z a d u n k e le jé n ő v o lt a sz é k e ly tö rté n e le m e g y ik le g jo b b is m e rő je , k u ta tó ja . F o ly ta tta a S z a b ó K á r o l y - á l t a l m e g k e z d e t t

Székely oklevéltár

k ia d á s á t, J a k a b E le k k e l e g y ü tt ír ta m e g a z

Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig

c ím ű a la p o s m o n o g rá fiá t, é s ő a d ta ki a m a i n a p ig is le g jo b b ö s s z e fo g la ló t a s z é k e ly tö rté n e le m rő l

A székely nemzet története és alkotmánya

c ím m e l 1 927-ben.

Halála után, de mindenek fölött a második világ­

háború után úgy tűnt, hogy a Magyarországon akkor nem kívánatos témaként kezelt székely történelem kutatása Szegeden is megszakítja a folytonosságot.

Hogy ez nem egészen így történt, abban nagy érdeme volt a Tisza-parti városban felkarolt, a középkori magyar történelem kutatását serkentő központnak. Az új központ élén két neves szegedi professzor: Kristó Gyula és Makk Ferenc állott. Érthető, hogy ezek után Szeged lett a székely történelemkutatás egyik erős bázisa az anyaországban. Az itteni iskola fiatalabb nemzedéke fordult a székely történelem kora-középkori és legújabbkori kérdései felé a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején.

A z m á r t e r m é s z e t e s v o l t , h o g y a s z é k e l y e r e d e t c s a k n e m m á s f é l é v s z á z a d o s m ú l t r a v i s s z a t e k i n t ő k u ta tá s a ú jra h o m lo k té rb e k e rü lt.

A kérdés közismert tudósai Györffy György középkorász és Benkő Loránd nyelvész rendszéresen közölt mindig érdekkeltő és alapos tanulmányokat.

Hozzájuk csatlakozott Bóna István, Benkő Elek és a szegedi Kordé Zoltán.

em hagyhatjuk szó nélkül, hogy ugyancsak Szegeden jelent meg 1993-ban az itt indult új történelmi folyóirat, az Aetas székely kü- lönszáma. Több tanulmány próbálta felmérni azt is, hogy hol tart ma a tudomány a szé­

kelyek eredetéről, abban az összefüggésben, hogy mit lehet(ne) ma mondani újat, hol van a megoldás nyitja a sokat vitatott kérdésben. Az ilyen irányú tanulmányok közé tartozott a Kordé Zoltáné is, amelyről annak idején A Hét hasábjain beszámoltunk. •

Újabban Kristó Gyula külön könyvet^szentelt a kérdésnek A székelyek eredetéről címmel. Ha Kordé Zoltán a kérdést az elméletek (hunelmélet, „kettős honfoglalás”, a magyar eredet és csatlakozott katonai segédnép) összefüggésben járta körül, ezzel szemben Kristó professzor a szempontok (etim ológiai, néptörténeti, társadalomtörténeti, régészeti, nyelvjárási és névtani, valamint egyház- és településtörténeti) és a felhasználható források oldaláról közelíti meg azt. Az említett hat szempont után rögzíti végkövetkeztetését.

Ezt rögvest ide is jegyzem: „Török eredet nélkül egyál­

talán nem lettek volna székelyek, magyar eredet nélkül viszont semmiképpen sem lennének ma székelyek".

A mondat persze magyarázatra szorul, mert Kristó Gyula professzor, a szempontok vizsgálata után, úgy véli, hogy az eredet kérdése csupán abban áll: „ide­

genek-e (törökök-e) avagy magyarok" eredetükben a székelyek. Válasz: a székelyek egy kis csoportja ere­

detében a magyarokhoz csatlakozott török nyelvű volt, ám korán elmagyarosodott mind nyelvében, mind pedig etnikumában. „A 14. században a székelyek nevet viselő népesség nagyobbik - talán túlnyomó - része már mindenféle értelmezés szerint magyar .”

Megpróbáljuk — persze helyszűke miatt vázlatosan - összefoglalni, hogy miként jutott a szerző a fenti következtetésre. A név legkorábbi előfordulását vizs­

gálva Kristó Gyula már az etimológiai szempont vizs­

gálata elején leszögezi: „a székelyek mint embercsoport neve a kútfőkben kivétel nélkül csakis népnevek társaságában fordul elő”. Szerinte a székelyek név a volgai, tehát nyugati türk bolgárokból kiszakadt törzse nevéből vezethető le. ,

A néptörténeti szempont vizsgálatában a szerző először azt a három eltérő és sajátos mozzanatot emeli ki, amely a székelyek esetében a magyaroktól eltérő népcsoportra utal. Ezek: az adózás, a rovásírás és az Attila-hagyomány. A három elem bemutatása kapcsán *

* Kristó Gyula: A székelyek eredetéről. Szeged 1996.

170 oldal. Megjelent az ugyancsak Kristó Gyula szerkesztette Szeged Középkortörténeti Könyvtár című sorozat 10. köteteként.

je lz i, h o g y a sz é k e ly e k a v o lg ai b o lg á ro k b ó l k iv á lt é s a m a g y a ro k h o z c s a tla k o z o tt n é p e le m . K iz á rja e z e k u tán ,

hogy a székely név foglalkozásnévből alakult volna át népnévvé. Kristó Gyula szerint a székelyek a 9.

sz á z a d b a n - talán an n a k e ls ő fe lé b e n - c s a tla k o z ta k a m a g y a r o k h o z é s íg y a c s a tla k o z o tt n é p e k c s o p o r tjá b a ta rto z ta k ; e re d e ti sz á rm a z á su k és n y e lv ü k a tö rö k . S z á z év v e l a c sa tla k o z á s u tán k é tn y e lv ű e k m ár.

A székelyek tehát Kristó professzor szerint a kavarokkal együtt „a magyarokhoz csatlakozott katonai segédnép volt”. Ebben a minőségükben a királyi hadat az előnyomuláskor megelőzték, visszavonuláskor meg követték.

A t á r s a d a l o m t ö r t é n e t i s z e m p o n t r a v o n a t k o z ó in f o r m á c ió k a t v iz s g á lv a a s z e r z ő ú g y v é li, h o g y „ a k a v a r o k a z

egyetlen

m a g y a r c s a t la k o z o t t s e g é d n é p i s z e r v e z e t n é p e s s é g é n e k ö s s z e f o g la ló n e v e v o lt” . íg y s z e r in te a k a z á ro k k ö z ü l k iv á lt k a v a r o k ,. a k ik u g y a n ­ c s a k a h o n fo g la lá st m e g e lő z ő e n (a 9. s z á z a d k ö z e p é n ) c s a tla k o z ta k a m a g y a ro k h o z , m a g u k b a n fo g la lh a ttá k a s z é k e ly e k e t is. N em k iz á rt, h o g y a h á ro m k a v a r tö rz s e g y ik é t, v a g y a z e g y ik tö r z s r é s z é t a lk o ttá k . L é le k ­ s z á m ú k a t a m in te g y s z á z e z e r fő t k it e v ő h o n f o g l a ló m a g y a rs á g k e re té b e n „ le g a lá b b ö t-, le g fe lje b b tíz e z e r fő b e n á lla p íth a tju k m eg , é s c sa k n e m k é t é v s z á z a d o n át a „ k a v a ro k ré s z e k é n t a m a g y a ro k k a to n a i s e g é d n é p e i s z á m á r a m e g s z e r v e z e t t p o l i t i k a i k é p z ő d m é n y b e n é lte k ” . F e lte h e tő e n e re d e tile g a n y e lv ü k a tö rö k v o lt, d e a c s a t la k o z á s u k tó l s z á m ít o tt e g y é v s z á z a d a la t t, te h á t a 10. sz á z a d k ö z e p é re m á r k é tn y e lv ű e k k é v á lta k , a z a z tu d ta k m a g y a ru l is. E re d e n d ő e n lo v a s n o m á d o k , sa já to s a d ó z á su k az ö k ö rs ü té s, a m it a k irá lly a l sz e m b e n (k o ro n á z á s k o r, h á z a s s á g a k o r és e ls ő fia s z ü le té s e k o r) r ó tta k le. A m a g y a r n o m á d á lla m h a tá r v é d ő s z e r e p e t b e tö ltő , c s a t la k o z o t t s e g é d n é p e k é n t a p e r e m v id é k r e te le p íte tté k le ő k et. K ristó G y u la k ie m e li, h o g y szó sem le h e te tt „ in te n z ív , e rő s z a k o s fe je d e lm i (ille tv e k irá ly i) te le p íté s rő l” , d e b iz o n y o s ré s z ü k e t m é g is é rin te tte .

I s m e r e t l e n s z e r i n t e , h o g y a 1 0 . s z á z a d b a n a sz é k e ly e k hol é lte k , d e an n y i á llíth a tó , h o g y „az ak k o ri m a g y a r s z á l l á s t e r ü l e t p e r e m e i n ” , a z a z B i h a r b a n , U g o c sá b a n , B a ra n y á b a n és P o z so n y k ö rn y é k é n .

A z e rd é ly i sz é k e ly e k k ö z é p k o ri tá r s a d a lo m tö rté n e ti sa já to s s á g a it K ristó p ro fe ssz o r a k ö v e tk e z ő h a t je lle m ­ z ő m o z z a n a tb a n ö ssz e g e z i: 1. az ö k ö rs ü té s, 2. a n e m ­ z e tis é g i, n e m e k é s á g a k sz e rin ti tá r s a d a lo m s z e rk e z e te m e g e lő z te a 14. s z á z a d e le jé tő l k ia la k u ló s z é k s z e rv e ­ z e te t, 3. m e g s z á llá su k „ n e m e n k é n t és á g a n k é n t tö r té n t”

é s a k e z d e t i á g i f ö l d k ö z ö s s é g e t a f a l v a k s z e r i n t i fö ld k ö z ö ssé g v á lto tta fel, 4. n e m z e tsé g i sz e rv e z e tü k és a fö ld k ö z ö s s é g m e g a k a d á ly o z ta a 13-14. s z á z a d b a n a m a g á n b i r t o k k i a l a k u l á s á t , a m i a z i r t á s f ö l d e k k e l e g y i d e j ű l e g v e tt e k e z d e t é t , 5 . e r e d e t i l e g m in d e n k i sz a b a d v o lt, és a b írá sk o d á st é s h a d v e z e té s t a k ö z ö ssé g v á la s z to t ta tis z t s é g v is e lő k lá ttá k e l, d e a z 1 2 3 5 -tő l m e g je le n ő sz é k e ly isp á n t a k irá ly n e v e z te k i, „ so h a se m a s z é k e ly e k k ö z ü l” , 6. a h ad i k ö te le z e ttsé g te lje s íté se .

r-u s z e r z ő s z ü k s é g e s n e k lá t ja k i f e j e z n i á l l á s ­

ul I

p o n tjá t a „ sz é k e ly e re d e tk é rd é s ” v e le jé rő l, ar-

( / \ \ ró l n e v e z e t e s e n , h o g y a m a g y a r o k k a l v a ló e g y e z é s e k v a g y k ü lö n b ö z ő s é g e k a d ö n tő e k . S z e rin te „ k iin d u ló p o n tu l

csakis

a z e g y e z é se k s z o lg á lh a tn a k a

székely

n é v é s a s z é k e ly e k k e l e l v á ­ la s z th a ta tla n u l ö s s z e fo n ó d o tt k a to n á s k o d á s .A v á la s z t o tt k e ll m e g le ln ü n k : m ié rt és h o g y a n » ro m lo tt e l« a z E rd é ly e n k ív ü li sz é k e ly e k h a jd a n i s z a b a d s á g a , ille tv e u g y a n c s a k m i o k b ó l é s m i k é p p e n ő r z ő d ö t t m e g a z E rd é ly b e k e rü lt s z é k e ly e k é ? ”

K ris tó G y u la e z e k u tán té r ki a k é rd é s re , h o g y m it m o n d a n a k a r é g é s z e t i l e l e t e k a s z é k e l y e k m e g t e ­ le p e d é sé rő l é s m e n n y ire ille té k e s e k a z e tn ik a i a z o n o ­ s í t á s r a . I t t e l s ő s o r b a n B e n k ő E le k k e r e s z t ú r s z é k i k u ta tá s a ir a é p ít. A k é rd é s re , h o g y h o n n a n k e rü lte k a sz é k e ly e k a S z é k e ly fö ld re , a sz e rz ő m in d e n e k fö lö tt a n y e l v j á r á s t a n b a n é s n é v t a n b a n k e r e s i a v á la s z t. A m a g y a r n y e lv tu d o m á n y n a k azt a m e g á lla p ítá s á t e m eli k i, h o g y „ a S z é k e ly f ö ld n e k n in c s e g y e tle n e g y s é g e s n y e l v j á r á s a , h a n e m a K á r p á t - m e d e n c e k ü l ö n b ö z ő n y e lv j á r á s a iv a l m u ta t r o k o n s á g o t” . A to v á b b i a k b a n B e n k ő L o r á n d k ö z i s m e r t n y e l v é s z p r o f e s s z o r m e g á l l a p í t á s a i t k ö v e ti a s z é k e l y f ö l d i n y e lv j á r á s o k k a p c s o l a t a i r ó l a z e g é s z m a g y a r n y e l v j á r á s o k re n d s z e ré b e n . B e n k ő L o rá n d p e d ig n y e lv já rá s tö rté n e ti a la p o n k im u ta tta , h o g y „ a s z é k e ly s é g e re d e tile g n e m v o lt e g y s é g e s , h a n e m k ü lö n f é le n y e lv i c s o p o r to k b ó l v e r b u v á l ó d o t t ” . E b b ő l é s a S z é k e l y f ö l d h e l y - é s s z e m é ly n é v a n y a g á n a k v iz s g á la tá b ó l B e n k ő L o rá n d a z t

a k ö v e tk e z te té s t v o n ta le , h o g y a „ tö r ö k s é g n e k é s a s z é k e l y s é g n e k e g y m á s h o z n y e l v i l e g é s e t n i k a i l a g c s u p á n a n n y i k ö z ü k v a n , a m e n n y i a m a g y a r s á g e g é s z é n e k ... A s z é k e ly sé g n em tö rö k fajú n é p .”

Noha Kristó Gyula elvitatja Benkő Loránd végkövetkeztetését és a székelyek nyelvváltásáról újra megemlíti, hogy szerinte a 9. század dereka és a 12.

század eleje között eltelt két és fél század alatt a szé­

kelyek nyelvet cseréltek, vagyis eredeti török nyelvüket a magyar váltotta fel. Kristó Gyulával együtt kiemeljük, részünkről még hangsúlyozottabban, hogy a következtetés, miszerint a székelyek eredeti nyelve és etnikuma török volt, a nyelvcserével együtt a tudományos hipotézis szintjén mozog.

Ez nem zárja ki a megállapítást, hogy a székelyek nem voltak Erdély őslakói, hanem bevándorlás révén leltek itt végleges hazát. Letelepedésükkor itt gyér szláv lakosságot találtak, de semmi nyoma sincs annak, hogy az őslakosság a Székelyföldön román lett volna, amit a román történészek és (részben a) nyelvészek állítanak, ám bizonyítékok hiányában.

r-v z egyház- és településtörténet kapcsán Kristó y i I Gyula kiemeli, hogy „a magyarok és szé- (

m

\ \ kelyek közti válaszvonalak gyors leomlásá­

hoz döntően járult hozzá az, hogy a szé­

kelyek eredendően pogányok voltak; s ugyanúgy ke­

resztény térítés eredményeképpen jutottak vallásukhoz, mint a magyarok”. A székelyek szerinte „pontosan úgy s talán pontosan akkor lettek keresztények, mint a magyarok”. Érvei között első helyen említi a ke­

resztény nevek (István, Domokos, Miklós, Jakab, János, György stb.) gyakoriságát. Utána idézi Benkő Loránd figyelemkeltő megfigyelését, hogy „a György, Lázár, Imre, Benedek, Tamás, Domokos típusú vezetéknevek Csík- és Kézdiszék névanyagának jó hatvan százalékát teszik ki”, ami jellemző Magyar- ország délnyugati részére is! Kristó Gyula szerint összekötő kapocs a nyugati magyar és a székely „a templomcímekből alakult falunevek gyakorisága”.

Tanulságos e szempontból az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékekben előforduló 165 székelyföldi falunév felsorolása. Az itteni falvak túlnyomó része magyar eredetű nevet visel, nem kevés még a szláv, de elenyésző a török eredetű falunév.

Noha Szűcs Jenő a nyolcvanas évek elején úgy vélekedett, hogy a székelyek eredete a soha ki nem bogozható kérdések közé tartozik, Kristó Gyula szerint időnként szükséges az eredmények „kritikai átros­

tálása” és a továbblépés útjainak kijelölése. Ezt a munkát végezte most el Kristó Gyula. Tudja jól, hogy

„végleges megoldásról” szó sem lehet, ám búvárkodá­

sai alapján kifejti véleményét. Kerülte, hogy írása polemikus élt öltsön. Azzal is számolt, hogy a rész­

letesebben elemzett hat szempont mellett figyelmet érdemelnek az embertani, művészettörténeti és néprajzi szempontok, s tegyük még hozzá: a folklór is.

írásunkban nem tértünk ki azokra a pontokra, ahol kételyeink lennének (például a kétnyelviség és a nyelvcsere). Az ismertetést tartottuk fontosabbnak, hogy felkeltsük az olvasók figyelm ét, és arra ösztönözzünk, hogy minél többen vegyék kézbe az egész magyar történelmünk egyik legvitatottabb s egyben legérdekfeszítőbb kérdéséről szóló összegezést.

efejezésül álljon itt ismételten Kristó Gyula végkövetkeztetése: a székelyek eredetükben a 9. század első felében a magyarokhoz csatlakozott török ajkú nép volt, nevük a volgai bolgárok egyik törzseként említett eszel, eszekel névből vezethető le. Őshazájukból hozták magukkal az Attila népe hiedelmet és a rovásírást, a katonai segédnép szerepét töltötték be, s mint ilyenek a 10. század második felében a magyar nomádállam nyugati, de meglehet keleti határain is teljesítettek szolgálatot. Már a 10. században kétnyelvűek, a magyarokkal együtt tértek át a kereszténységre, és valószínűleg már a l l . században teljesen áttértek a magyar nyelvre, hosszú időn át nemzetiségi társada­

lomban éltek, és megőrizték szabadságukat. Közéjük éppen ezért jelentős számú magyar állott. A l l . század második felétől elkezdődött az ország nyugti, délnyugati részeiről az állandó támadásnak kitett keleti részekre való vándorlásuk. Bihar, Szabolcs és Ugocsa (talán Arad is) a következő állomás, ahonnan útjuk a későbbi Szászföldön vezetett előbb Telegdiszékbe (Udvarhelyszékre). Kristó Gyula szerint nyitott kérdés, hogy kiváltságlevelet kaptak-e valamelyik királytól.

Igazán szabad néppé a székelyek Erdélyben lettek, éppen katonai szolgálatukból kifolyólag. Nevük a szabadsággal lett egyenértékű. A Székelyföldre szilárd falukeretek között települtek le, s számuk a 14. század harmincas éveiben 25-28 ezer lehetett. A tagadhatatlan tények és feltevések közötti székely eredet és kora- középkori történet érdekfeszítő összegezését kapja, aki Kristó Gyula könyvét veszi kezébe. Megérdemli.

1997. augusztus 28. A HÉT 10

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

vévén, az én házomb[a] valo fele részéért, kit most a fia, Cserepi Pál öcsém bir, hogy az Atyai ház nállam és maradékimnál maradjon...” MNL OL E 148

Természetesen minden vers sajátja a hang, amelyen megszólal, ám úgy gondolom, a társalgó versek abban különböznek a monologikus beszédtől, hogy az előbbiek hangja

Éppen ezért a tantermi előadások és szemináriumok összehangolását csak akkor tartjuk meg- valósíthatónak, ha ezzel kapcsolatban a tanszék oktatói között egyetértés van.

Ennek során avval szembesül, hogy ugyan a valós és fiktív elemek keverednek (a La Conque folyóirat adott számaiban nincs ott az említett szo- nett Ménard-tól, Ruy López de

Feltételezhető az is, hogy a kitöltött szünetek észlelését más jelenségek is befolyásolják, vagyis a hallgató hezitálást jelölt ott, ahol más megakadás fordult

A vándorlás sebességét befolyásoló legalapvetőbb fizikai összefüggések ismerete rendkívül fontos annak megértéséhez, hogy az egyes konkrét elektroforézis

A második felvételen mindkét adatközlői csoportban átlagosan 2 egymást követő magánhangzó glottalizált (az ábrákon jól látszik, hogy mind a diszfóniások, mind a

(Véleményem szerint egy hosszú testű, kosfejű lovat nem ábrázolnak rövid testűnek és homorú orrúnak pusztán egy uralkodói stílusváltás miatt, vagyis valóban