Kurze, Günter: A szarvasmarha-tenyésztés minőségi mutatói számításának módszerei és eredményei

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

933

A munkaügyi statisztika fejezetét há—

rom kérdésre tagolják: a munkaerő-ál—

lomány és összetételének, valamint ki—

használásának vizsgálata, a termelékeny—

ség színvonalának és időbeli változása- nak elemzése, és végül a munkabér—

statisztika. Az első kérdéssel kapcso—

latban a mezőgazdasági termelőszövet—

kezetekben folyó munkaerő—, illetve munkaidő-nyilvántartást éri bírálat, mi—

szerint az egy tagra jutó teljesített munkaegységek száma nem alkalmas a munkaidő—kihasználás megnyugtató elem—

zésére.

A termelékenység színvonalának mé—

résére a természetes mértékegységben mért termelési mutatók mellett a ,,saját termelési értéknek" a teljesített órák, illetve átlagos állományi létszámhoz való viszonyítását javasolja a könyv.

Operatív célokra azonban érdemesnek tartja a munkanemenkénti (műveleten—

kénti) termelékenységi mutatók kiszámí—

tását is.

A munkabérstatisztika mindössze aZ összes kifizetett bér (béralap) indexének két tényezőre való felbontására szorit- kozik (létszám és átlagbér).

A fejezet Végén a három kérdés ösz—

szefüggő elemzésének lehetőségeit mu—

tatják be a szerzők.

Az önköltségstatísztika képezi a nyol—

cadik fejezet témáját. A főkérdések a témával kapcsolatban: a termelési költ—

ségek szerkezetének alakulása, a ter—

mékcsoportos önköltség számításából adódó problémák, az önköltség és ter- melékenység alakulásának összefüggése es végül az önköltség üzemek (gazdasá- gok) közötti összehasonlítása.

A pénzügyi statisztika című utolsó fejezet a jövedelmezőség legfontosabb statisztikai mutatószámainak (így a gaz- daságok tiszta jövedelme, a nyereséghá—

nyad, a költséghányad) és az ezekre ható tényezőknek az elemzését, össze- függését ismerteti. A második téma a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tag- ságának jövedelme (és pénzjövedelme ezen belül). Ezzel kapcsolatban találjuk meg a könyvben a korrelációszámítás alkalmazását, amikoris az egy munka- egységre jutó bruttó és nettó jövedelem közötti korreláció számítását mutatják be a szerzők.

A könyv végén található irodalom—

jegyzék német nyelven (és egy kivétellel német szerzőtől) megjelent forrásokat említ meg.

(Ism.: Ay János)

KURZE, GÚNTER:

A SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS MINÖSÉGI MUTATÓI szÁMITAsANAK

MÓDSZEREI És EREDMÉNYEI

(Methoden und Ergebnisse der Berechnung dualitativer Kennziffern der Rinderproduktion im Bezirk Potsdam.) —— Statistische Praxis. 1965.

3. sz. 116—119. p.

A lakosság élelmiszerrel való ellátá—

sában igen nagy jelentősége van a szar—

vasmarha—tenyésztésnek. A marhahús—

és tehéntejtermelés fokozásának feltéte—

le a tehénállomány gyors növelése. En—

nek érdekében a Német Demokratikus Köztársaság mezőgazdasági üzemei azt a feladatot kapták, hogy minden tovább—

tenyésztésre alkalmas borjút felnevelje—

nek, valamennyi üszőt 18—22 hónapos korában fedeztessenek, a teheneket minden évben leellessék, és átlagosan legalább 8—10 évig tenyésztésben tart—

sák. E feladatok megvalósítását ellen—

őrizni, az eredményeket mérni kell. E célt szolgálja a szerző által bemutatott mutatószám—rendszer és a potsdami kör—

zet gazdaságainak adatai alapján vég—

zett elemzés. A feladat az, hogy a szűk—

séges mutatókat a rendelkezésre álló statisztikai adatokból számítsák ki.

Első mutatóként az átlagos fedeztetési (tenyésztésbe vételi) kor (D) megállapí—

tására kerül sor, amelyre a következő képlet szolgál:

N a: —— 18 D : ._— . 18 ..

n

ahol:

N — a 18 hónapnál idősebb üszők átlagos száma,

n — a fedeztetett 18 hónapnál idösebb üszők száma,

N a: :: . 18

M.

E képlet segítségével az üszők átlagos számából és a fedeztetések számából

—— az (x—18):2 korrekció révén —- az átlagos fedeztetési életkor hónapban ki—

fejezve kapható meg.

E mutatót a potsdami körzet 1964. évi adatai alapján következőképpen számítot—

ták ki. Az alapadatok:

a 18 hónapnál idősebb üszők átlagos száma ...

a fedeztetett 18 hónapnál idősebb

üszők száma 27 700

934

39 800

——————- 18 —- 18 39 800 27 700

— 18 - :21,9

27 700 2

Duma

azaz a körzet üszőit átlagosan 21,9 hó- napos korban vették tenyésztésbe.

A következő lépés a fedeztetések eredményének és az első elléskori át- lagos életkornak (E) a megállapítása, amely a leellett és a fedeztetett üszők arányának, valamint az átlagos fedezte- tési kornak a felhasználásával történ—

fhet a következő képlet segítségével:

a!

EzzD-I- 94-(1—-—T-) n

ahol :

af —— a december 1 és augusztus 31 között;

azaz 9 hónap alatt leellett üszők száma,

— a báefedeztetett üszők száma november 30- n.

E számításnál a korrekcióra — 4-1—

—-(a, :n*) — az eredménytelenül fedezte—' tett üszők miatt van szükség, hiszen azok továbbra is a fedeztetett üszők csoport—

jában maradnak, és növelik az első el—

léskori átlagos életkort.

E mutató jelentőségét nem kell hang—

súlyozni. Az első ellés után kezdődik a tehén produktív kora, és ennek korai bekövetkezése növeli a tejtermelés gaz—

daságosságát, a tehenek életteljesítmé- nyét. így szükség van a tehénállomány korstruktúrájának és a struktúra válto—

zásának vizsgálatára, amelyek alapján kiszámítható a tehenek átlagos haszno—

sítási ideje.

A korstruktú—ra vizsgálata négy (kor- csoportba való sorolással történt. Ezek:

m'

—3—-i-6, 'la—10, 11—14 és '15—318' évi Ezen ., korcsoportok állományának a vizsgalt időszak alatti változását a korcsoportba tartozó tehenek átlagos hasznosítási ride- jével (tehát 2,5, 6,5, 10,5 és 14,5 évvel)

szorozva, !

elosztva az állományváltozással, az átla—

rgos hasznosítási időt kapjuk.

a részadatokat összeadva és

Továbbiakban szükség van az elletési eredmény és a borjazások közötti átla—

gos idő vizsgálatára is. Ez utóbbit a szerző a rendelkezésre álló tehénállo—

mány (azaz a november 30—i állomány csökkentve a december 1 és augusztus 31 közötti fogyatékkal) és a december 1 és november 30 között leellett tehenek számának hányadosaként számította, vagyis az az előző mutató reciproka (a mutató értékének hónapokká való át- alakítása lz—vel való szorzással történt), és alkalmas annak megállapítására, hogy a tehenek évenkénti elletése meg—

történt-e.

Végül a szerző a tejtermelés szem—

pontjából fontos elemzésre is kitér. Azt vizsgálja, hogy a tehenek hasznosítási idejére átlagosan hány laktáció esik. A laktációk átlagos számát a már koráb—

ban ismertetett két mutató, a tehenek átlagos hasznosítási ideje és a borjazá- sok közötti átlagos idő segítségével, azok hányadosaként számította ki. E mutató megmutatja, hogy a tenyésztési munka változatlansága, esetén is, csupán a lak—

tációk számának az optimálisra való emelésével a tehenek tejtermelőképes—

sége jobban kihasználható lenne. (A potsdami körzetben az átlagos haszno—

sítási idő hatszori elletést is lehetővé

tenne a jelenlegi 4,5—5—szörivel szem—

ben.)

(Ism.: Domokos Attila)

BIBLIOGRÁFIA

A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárába az alábbi fontosabb könyvek erkeztek be:

STATISZTIKAI ÉVKÖNYVEK

Anuario estadistico de Espan'a 1965. Ano 40.

Madrid. 1965. lnst. Nac. de Estadistica. XXV, 791 p., 3 térk.

_ Spanyolországstatisztikai évkönyve, 7965.

1 34 C 24/1965 Anuárlo estatistico 1964. Vol. 1. Metrópole. — Annuaire statistioue 1964. Vol. 1. Métropole. Lisboa.

1965. Inst. Nac. de' Estat. VI, 452 p., 4 t., 1 térk.

Portugália statisztikai évkönyve, 7964.

_ . [35 B 111964/1

Australia 1963; Official handbook. Ed. by the Australian News and" information Bureau, Depart—

ment of the Inferior. Melbourne. 1964. Print.

Wilke. 316 9. v

Ausztrália hivatalos évkönyve, 1963. _ 11634 The Commonwealth and the sterling area. Sta- tistical abstract No. 85. 1964. Ed. by the Board of Trade. London. 1965. H. M. S. 0. IV, 75 p.

A Brit-Nemzetközösség és a sterlingterület statisztikai évkönyve, 7964. '

I 36 B 72/1964