STATISZTIKAi IRODALMI FIGYELÓ
szükséglet kielégítése. E szükséglet kielégi- tésének szóródását — érdekes módon — úgy javasolják meghatározni. hogy feltételezik:
minél erősebb valamely társadalomban a konformitás irányába ható társadalmi presz—
szió. annál kisebb a lehetőség e szükséglet kielégítésére a társadalom minden tagja szá—
mára.
A különböző kategóriájú szükségletek ki- elégítése közötti erős korreláció azt jelzi.
hogy a kérdéses társadalomban erős a tár—
sadalmi igazságtalanság (ha a társadalmi helyzet erősen meghatározza az egyén anya- gi. jövedelmi helyzetét) vagy a diszkrimi- náció (ha a jövedelmi helyzet erősen össze- függ az egyén szímpátiájával, meghatározza azon személyek körét, akikkel szorosabb kapcsolata van. akikkel szolidáris), vagy az előitélet (ha a társadalmi helyzettől függ, hogy az egyén kivel szimpatizál).
Mindezek a fogalmak még tisztázásra szo—
rulnak és tovább kell vizsgálni operaciona- lizálásuk lehetőségeit. Ezért a szerzők ebben a tanulmányban figyelmüket az anyagi jólét szóródásának mérésére összpontosítják, mert a társadalmi egyenlőség kérdését a skandi—
náv társadalmakban különösen fontosnak tartják. Sten Johansson az életszinvonalnak kilenc alkotóelemét különböztette meg a svédországi alacsony jövedelmű réteg vizsgá- latában, ezek: 1. az egészség, 2. a táplálko—
zási szokások, 3. a lakás, 4. a gyermekkori életkörülmények és a családi kapcsolatok.
5. az iskolai végzettség, 6. a foglalkoztatás (munkanélküliség) és a munkakörülmények, 7. az anyagi erőforrások, 8. a politikai erőfor- rások (hatalom) és 9. a szabadidő. Kis mó—
dositással ezt a koncepciót követik a szer- zők is.
A négy skandináv ország összehasonlí- tására a következő mutatószámokat használ- ják fel. A népesség egészségi állapotát a
769
születéskor várható átlagos élettartam és a csecsemőholandóság alapján hasonlítják össze. A táplálkozási szokásokat speciális interjus vizsgálat alapján kívánják felmérni.
A laikásviszonyokat a lakásonkénti szoba- számmal, valamint különböző tartós fogyasz—
tási javak (telefon, porszívó, hűtőszekrény.
gépkocsi) és a közművesítettség (folyó me- legvíz. fürdőszoba) meglétével jellemzik. A gyermekkori életkörülmények és a családi viszonyok felderítésére szintén interjus vizs—
gálatokat terveznek. ltt abból indulnak ki, hogy a rossz gyermekkori életkörülmények az egész felnőtt életen keresztül éreztetik ne—
gatív hatásukat. A munkakörülmények téma- körében a munka fizikai és pszichés köve- telményeit, valamint a zajt, a levegő szeny- nyezettségét, a munka piszkosságát stb.
akarják vizsgálni. Az anyagi helyzetet az egy főre jutó nemzeti jövedelemmel jellem—
zik. Figyelmet érdemel, hogy míg száz év—
vel ezelőtt Svédország még a harmadik he—
lyen volt Dánia és Norvégia mögött, ma Svédország egy főre jutó jövedelme kiemel—
kedően a legmagasabb. A jövedelemegyen- lőtlenség Norvégiában látszik a legkisebb—
nek. utána következik Svédország. A vagyoni helyzetet és egyenlőtlenséget a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján nem tudják mérni. Speciális vizsgálatok szükségesek a szabadidő eltöltése minőségének mérésére is.
Végül speciális interjus vizsgálattal sem lát—
ják megközelithetőnek a szerzők a politikai hatalom koncentráltságának. a demokrácia fokának mérését.
A különböző társadalmak tényleges fejlett- ségének összehasonlítása után. következő lépésben lehetőség fog nyilni (: fejlettség kü- lönböző oldalai és más tényezők közötti oko—
zati kapcsolatok elemzésére.
(Ism.: Andorka Rudolf)
lPARSTATlSZTlKA
MASINSZKU. !. A.:
A MUNKA MUTATÓI ÉS ALKALMAZÁSUK
(Trudovüe pokazatelí i ih primenenija.) Moszkva.
1972. lzd. Ékonomiko. 205 p.
Szerző a munkaráfordítások mutatói közül a munkaigényesség következő válfajait külön- bözteti meg:
l technológiai munkaigényesség;
— műhelyi (üzemrész színtű) munkaigényesség;
—— vállalati munkaigényesség;
— népgazdasági szintű munkaigényesség.
A különböző szintű munkaigényességi mu- tatószámok közgazdasági tartalma más és más és különféle elemzésre nyújt le- hetőséget. A munkaigényesség kategóriája az
árutermeléstől függetlenül létezik. A szocia- lizmus viszonyaiban, az értéktörvény érvénye- sülésének körülményei között a munkaigé- nyesség mutatója nem szoríthatja ki az ér—
tékmutatókat. Az egyes termékek árának és népgazdasági szintű munkaigényességének egybevetésével azonban felmérhető (: társa—
dalmilag szükséges termelési költségektől vo- ló eltérések mértéke. A népgazdasági szin- tű munkaigényességi mutató a termelékeny- ség különböző szempontokból történő elemm zésének elvégzésére is alkalmas.
A vállalati szintű mutatók meghatározási módjával foglalkozva a szerző megállapitja hogy a termékek munkaigényességének meg- állapitása közvetlen módon nem végezhető
770 STATISZTIKAI iRO DALMI FIGYELÓ
el. Kivétel az az eset, amikor a vállalat csu- pán egyféle terméket gyárt. A termék mun- kaigényességének megállapításához a válla- lat munkásainak munkaidejét szét kell osz- tani a termelt termékre.
Az alaptevékenységű munkások munkará- forditásainak megállapítására egységes mód- szer áll rendelkezésre, míg a többi munkás tekintetében többféle eljárás ismeretes. A szerző szerint a vállalati termelés munkaigé—
nyességének meghatározására legcélszerűbb a kalkulációs típusú számításokat használni.
A szerző a kalkulációs számítások figyelem- bevételével közli a termelés munkaigényes—
ségére, illetve munkabér-igényességre vonat- kozó mutatószámok általános képletét.
A népgazdasági szintű mutatók *megállapí- tását tárgyalva, szerző megállapítja, hogy a teljes ráfordítások meghatározásának techni- kája a mérlegrendszerek számítási módsze- reihez hasonlatos. a termelés és az elosztás
— természetes mértékegységű vagy értéki — ágazati kapcsolati mérlegei alapján áll.
A természetes mértékegységen alapuló módszer gyakorlatilag ma még nem valósít- ható meg, a népgazdaságban végbemenő anyagi folyamatok bonyolultsága miatt. A pénzben kifejezett teljes ráfordítások módsze- re egyszerűbb'. A rendelkezésre álló ÁKM alapján nem nehéz a teljes ráfordítási együtt- hatókat kiszámítani. A teljes ráfordítás így megállapított értékei azonban eltérnek a ténylegestől.
A konkrét termék népgazdasági szintű meg- határozására a szerző Fedorenko akadémi- kuss—al közösen kidolgozta az ún. lépcsőzetes számítási módszert. Ennek lényege: a teljes munkaráforditásokot egyszeri alkalommal a termékek és munkafajták viszonylag szűk kö- rére határozzák meg, majd az így nyert ada- tokat mint számított értékeket használják fel a többi termék népgazdasági szintű munka- igényességének megállapításánál. Ennek so—
rán a holt munkát az állóeszközökben. illet—
ve az anyagokban megtestesülő munka cso- portjaira bontják.
A számítások első lépéseként a teljes mun- karáfordítások együtthatóínak az ÁKM alap—
ján történő megállapítása szerepel.! Ehhez a közvetlen és a teljes anyagfelhasználás mu- tatóit is ki kell számítani. Az amortizációt is tartalmazó új matrix invertálásával lehet meg kapni a teljes ráfordítások együtthatóinok
matrixát. '
A számítások második lépése az állóeszkö- zök újratermelésével kapcsolatos teljes mun—
karáforclítások (illetve munkabér—ráfordítások)
megállapítása; harmadik lépésként pedig a különféle tüzelőanyagok kitermelésére és fel- dolgozására vonatkoztatott teljes munka'rá- fordítás (munkabér—ráfordítás) szerepel.
A negyedik, ötödik. stb. lépés a kohászo—
ti. a fafeldolgozó és az építőanyagipari ter—
mékek. majd a vegyipari. a mezőgazdasági.
a könnyűipari és az élelmiszeripari stb. ter- mékek hasonló mutatóinak a megállapítása.
Ezt, a számítások egyszerűsítése érdekében 25—30 különböző termékféleség összevonása alapján nyert blokkok szerint ajánlja a szer- ző elvégezni.
A teljes munkaráfordítások számitott ada- ta több okból eltérhet a ténylegestől. Az ága- zati teljes munkarátordítás együtthatójának értékbeni mutatójából származó hiba megkö- zelítésére az abszolút, illetve a relatív hiba kimutatására szolgáló képletet közöl a szer- ző. A számítások végrehajtására az azonos termékeket gyártó vállalatok véletlen kivá- lasztásán alapuló reprezentatív módszer al- kalmazását javasolja. A széles körben elvég- zett kísérleti számítások alátámasztották a termelés népgazdasági szintű munkaigényes—
ségének megállapitására kidolgozott lépcső—
zetes módszer realitását.
A szerző a szovjet közgazdasági szakiro- dalom alapjón röviden ismerteti a munka redu'kálásáról kialakult véleményeket. Ezek szerint a munkák közötti különbségek érzé—
keltetésére más és más módszerek az aján- latosak. igy a különbségek kifejezésére töb- bek között a munkabér. a munka termelé- kenysége, a szakképzett munkaerő felkészü—
lési költségei, illetve munkaráfordítása. új- ratermelési költségei szolgálhatnak.
A munkaerő újratermelésének a költségei két részből állnak. Ezek közül a létfenntar- tás költségei csak közvetetten kapcsolatosak a munka bonyolultságával míg a szükséges ismeretek megszerzésével összefüggő költ—
ségeket közvetlenül a munka bonyolultsága határozza meg. A szerző véleménye szerint ezért a munka redukálásához csupán ez utóbbit kell figyelembe venni. mégpedig nem csak az ismereteket elsajátítá dolgozó rá- fordításai. hanem a társadalom részéről fel—
merülő összes munkaráfordítás szem előtt tartásával.
A munkatermelékenység mérésénél ismé- telten felmerül a munkaráfordítások egységes mérésének, az egyszerű és a bonyolult mun—
ka, az élő- és a holtmunka—ráfordítások egy- séges kifejezésének problémája. A munka- termelékenység vizsgálatánál rendszerint az az ipari termelőmunkások munkaidő-ráfordí- tásait veszik figyelembe, holott a termelési folyamatban a dolgozók más csoportjai is részt vesznek.
A termelés egységes számbavétele a ter—
melékenység méréséhez szintén sok problé- mát vet fel. Végeredményben a termelést a termelői ár segítségével kifejezett értékada- tok alapján veszi figyelembe a termelékeny- ség megállapítása céljára közölt képlet. To—
vábbi javaslata a szerzőnek a nettó termelés volumenére vonatkozó adatok használata a termelékenységi számításoknál. Mindezeken
STATISZTI KAl lRODALMl FIGYELÓ 771
túlmenően a termelékenység mérésénél az élőmunka—ráfordításon kívül a holtmunka-rá- fordítást is tekintetbe kell venni.
A Szovjetunió Tudományos Akadémiája ár- képzéssel foglalkozó tudományos tanácsa ja- vaslatot tett az árak bázisául szolgáló tár- sadalmilag szükséges ráfordítások figyelem—
bevételi módjára. A javasolt módszer alkal- mazásával a szerző elvileg egyetért, a gya- korlatban való alkalmazásnak azonban meg- vannak a korlátai. _
A továbbiak során az 1964—1967. években az iparban megvalósított termelői árrende—
zés fő vonásait ismerteti a szerző, majd a tiszta jövedelem normájának meghatározásá—
ra a szakirodalomban ajánlott néhány mód- szert sorol fel. Mindezek után a munkabér munkaórára való átszámítását mutatja be.
A beruházásokra fordított eszközök nagysá- ga és iránya meghatározó szerepet játszik a
munka társadalmi termelékenységének és a népgazdasági munkaerőforrások kihasználá- sának alakulásában. A beruházások haté- konysági vizsgálatánál nem szabad a válla—
lati szintű számításokkal megelégedni. az ágazati és a népgazdasági szintű szemléle- tet is érvényesíteni kell.
A műszaki haladás munkaügyi értékelésé- vel kapcsolatban megállapítja a szerző. hogy az új technika alkalmazása megváltoztatja az ember munkáját, munkaidő-megtakarítást tesz lehetővé. Ennek kimutatása helyenként nem jelent nehézséget. lgy például a mun- ka villamos energiával való ellátottsága vi—
lágosan megállapítható.
A könyv befejező részében a közgazdasági ösztönzők korszerűsítésének a kérdéseivel foglalkozik a szerző.
(Ism.: Kovács Tamásné)
M EZÖ GAZ DASÁGl STATl SZTl KA
NEMZETKÖZI ÁREGYENSÚLY—MODELL
(A world price eauilibrium model.) FAO. Rome.
1972. 85 p.
A tanulmány a FAO keretében folyó azon kutatásokról számol be, amelyeknek célja egy ellátási és fogyasztói modell kialakítása a mezőgazdasági termékekre vonatkozóan. A téma módszertani kutatói és a statisztikusok korábban már alakítottak ki kereslet—kíná- lati modellt, amely azonban az árakat tekint- ve statikus volt. Felmerült az az igény, hogy ezt a modellt valamilyen módon dinamizál—
ják. tehát számolni lehessen az árak válto- zásának hatásával is. A kutatók szándéka nem az volt. hogy merev alternatívákat ajánl- janak. Inkább arra tettek kísérletet. hogy fel—
fedjék azokat a problématipusokat. amelyek egy integrált kereslet—kínálati és ártervezési modell készítésénél felmerülhetnek.
A tanulmányban tárgyalt problémákat két fő csoportra oszthatjuk. Az első az iyen elem- zésekhez szükséges közgazdasági modell tí- pusát próbálja meghatározni, a második pe- dig a statisztikai módszereket tárgyalja. A kutatócsoport által kialakított modell alapjá- ban véve a különböző árucikkekre vonatkozó kereslet—kínálati viszonyok szerkezeti sorából áll, országcsoportonként részletezve. Olyan termelési és fogyasztási szintet feltételeztek, amelyet a nemzeti nagykereskedelmi árak határoznak meg. de ezekre természetesen ha—
tással vannak a világpiaci árak is. Az árak—
nak a modellbe való beépítését nehezíti az, hogy különböző ártípusok vannak (nemzetkö- zi és nemzeti, az utóbbin belül termelői.
nagykereskedelmi. kiskereskedelmi). A ma- dell felállításához ezeket az árvíszonyokat
mennyiségileg is ki kell fejezni. Ahol csupán egyetlen világpiaci ár van, minden nemze- ti árat kapcsolni lehet hozzá. Ahol ilyen vi—
lágpiaci ár nem alakult ki, a legjobb meg- oldás valószínűleg egy világpiaci árindex szerkesztése. és az egyes árak ehhez való kapcsolása. A kereslet—kínálati tényező és a piaci mechanizmusok vizsgálata alapján a tanulmány készítői kidolgozták modelljüket.
A modell legegyszerűbb formájában kilenc összefüggést foglal magában. Ezek közül leg- fontosabb az. amely az egyes mezőgazdasá- gi tényezők (jövedelem. ár, népesség) közöt- ti kapcsolatot mutatja ki. Ebből határozható meg az egyes árukra vonatkozó áregyensúly adott kereslet—kínálat esetén. Az összefüggés a következő:
k k
2 Siin— Z Díjn Win)C/',
[21 /:1
ahol ! és /' azxáruk, i: 1, 2, ..., k az or—
szágok. országcsoportok jelölése, az n pe—
dig az iterációs index (n : 0 a kezdőár), S a kínálat, D a kereslet, W a világpiaci ár jele, a C állandó érték, és olyan intervallu—
mot jelöl ki a nulla mindkét oldalán. ame- lyen belül a világ árukészlet—egyensúlya el—
érhető,
Amennyiben ezt az egyensúlyi feltételt nem lehet biztosítani, akkor új iteráció kezdődik, mindaddig amíg a fenti összefüggés telje- sül. A tanulmány és a számítás legnagyobb adatproblémája az, hogy miképpen biztosít—
ható az árrugalmasság. Az ezekkel foglal—
kozó információk csupán arra a néhány tej—
Iett országra korlátozódnak, ahol viszont el-
