STATISZTIKAI ELEMZÉSEK;
A MAGYAR CSALÁDOK DEMOGRÁFIAI SAJÁTOSSÁGAI*
DR. SZABADY EGON
Magyarországon a társadalmi és gazdasági fejlődés a XIX. század második
"felében kezdett intenzívebbé válni, de az ország még a második világháború küszöbén is erősen mezőgazdasági jellegű volt és ezzel összefüggésben a társa—
dalmi élet számos területén, így többek között a családok jellemzőiben is sok hagyományos elemet őrzött meg. A szocializmus építése során és következmé- nyeképpen a második Világháború után rendkívüli módon meggyorsult a társa—
dalmi és gazdasági fejlődés folyamata: gyorsan növekedett az ipar termelése és ezzel együtt az ipari és a városi népesség aránya; megnőtt a keresők és csökkent az eltartottak aránya különösen a nők nagyfokú gazdasági aktivizálása követ—
keztében; nagymértékben emelkedett a népesség iskolai végzettsége; végül
mindezzel párhuzamosan jelentős változásokon mentek keresztül a népmozgalmi arányszámok (1). Ezek a gazdasági, társadalmi és demográfiai változások termé- szetesen nem maradtak hatás nélkül a családok demográfiai sajátosságaira. .Míg a múlt századi ésaz e század első felében bekövetkezett változásokra megfelelő adatok hiányában sajnos csak következtetni tudunk, addig a' legújabb idők változásait már pontos adatok birtokában részletesen feltárhatjuk. Az 1960.
évi népszámlálás részletes családösszeírással volt egybekötve, de már az 1949.
évi népszámlálás alkalmával is sor került családstatisztikai adatok felvételére.
Az 1949. és 1960. évi adatok egybevetéséből jól elemezhetjük a családok de—
mográfiai sajátosságainak változásait és a megállapított tendenciákat kiegészít—
hetjük az 1963. évi mikrocenzus vonatkozó adatai segítségével.
A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy egyes demográfiai és társadalmi—gazda—
sági változások hogyan hatottak a családokra, illetve a háztartásokra.1
A DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A CSALÁDOKRA .,
Az elmúlt két évtizedben a családok demográfiai struktúrájának leglényege—
sebb változása -—— a családok számának növekedése mellett — a családnagyság
csökkenése volt. Különösen három demográfiai változást lehet kiemelni, amely
* Szerző hasonló témával foglalkozott a Populatíon et famille (a belga Népesség— és Család- kutató Központ folyóirata) 1966. évi 8. számában megjelent tanulmányában. '
*A magyar népszámlálások gyakorlata szerint ,,család" az ún. családmag (házaspár gyer—.
mek nélkül vagy gyermekkel és az özvegy, elvált. különélő szülő gyermekkel) és a családmaggal együttélő, 'de külön családmagot nem alkotó rokonok közössége; ,,családtörede'kek" az egyedül-, állók és a részcsaládok (együttélő rokonok. akik nem képeznek családmagot). A ,.háztartás" az együtt lakó, a létfenntartási költségeket közösen viselő, legalább esetenként közösen is étkező;
személyek közössége. (Az egyes fogalmak részletesebb kifejtését lásd: (2), (3). .
1*
1060 ma. SZABADY sem!"
a családokat, főként a családok nagyságát és részben típus szerinti összetételét
erősen befolyásolta.1. Az élveszületési arányszám Magyarországon a második'világháború óta emígy változásokat mutatott. A háború utáni kompenzációs jellegű emelkedés után kis visszaesés következett majd 1954-ben — elsősorban a művi abortuszt szigorúan tiltó jogszabályok miatt —— 23, O ezrelékes csúcsot ért el. Az abortuszt tiltó jogszabályok és joggyakorlat enyhülésével, majd az abortuszok legálissá tételével párhuzamosan 1955—től kezdve rohamosan csökkent az élveszületési arányszám és 1962 óta 13 ezrelék körüli szinten stabilizálódott. Ez azt jelenti, hogy a bruttó és nettó reprodukciós együttható O,9 alatt van.
Bár az élveszületések számának alakulásában kétségtelenül szerepet játszot—
tak a különböző jogszabályok, a jelenlegi alacsony szint kialakulásában számos más tényező hatása is érvényesült. Ezt bizonyítják a termékenységi és család- tervezési vizsgálatok eredményei: az 1958—1960. évi vizsgálat standardizált ada—
tai szerint a házasságkötéskor'tervezett gyermekszám átlagosan 2,4, az 1965——
1966. évi vizsgálat szerint pedig 2,1 volt, ami nem biztosítja a reprodukciót.
Figyelemre méltó, hogy a tervezett gyermekszám tekintetében az egyes társa-—
dalmi rétegek között alig mutatkozott különbség: a munkás népesség és a tiszt—
viselő réteg tervezett átlagos gyermekszám-la alacsony szinten nivellálódott, a Vimgálat időpontjában kívánt gyermekszám tekintetében viszont még lényeges differenciák mutatkoztak. A kvalifikáltabb foglalkozási (és így magasabb jöve—
delmi) rétegbe tartozók kevesebb gyermeket kívánnak.
1. tábla
A tervezett és a kívánt gyermekszám az 1958—1960. évi termékenységz és családtervezési vizsgálat szerint
!A tervezett A kívánt Társadalmi-foglalkozási csoport ————-———————-
átlagos gyermekszám
Mezőgazdasági népesség . . . 2,4 2,9 Munkás népesség ... 2,2 2,5
Tisztviselö réteg ... 2,2 2,1 Átlagosan ... 2,3* 2,6 Kereső nők ... 2,2 2,1 Eltartott nők ... 2,4 2 7 ' Nem standardizált adat.
2. A második világháború után megélénkült a házassági mozgalom és mó—
dosult a házasságot kötök korstruktúrája. Fiatalabb korban többen kötnek első házasságot, mint a második világháború előtti időszakban, de ugyanakkor meg——
növekedett az idősebb korban kötött házasságok száma is. (Lásd a 2. táblát.) Ennek következtében megnőtt a 15 éves és idősebb népességen belül a háza—
sok aránya, éspedig a férfiaknál az 1930. évi 61,2 százalékról 1963—ban 71,5-re,
a nőknél ugyanebben az időszakban 57,8-ról 64,6 százalékra. Különösen nagy a
növekedés a fiatal és az idős korcsoportokban.Az élveszületési arányszám csökkenése és a házasságkötések számának nö—
vekedése egyaránt abba az irányba hatott, hogy csökkent a gyermekes és külö—
nösen a népes, sokgyermekes családok aránya. Az élveszületési arányszám csök—
kenésének ilyen irányú hatása nem igényel magyarázatot. A házassági moz—
galom alakulása azért hatott ilyen módon, mert a fiatalabb korban kötött házas- ságok következtében a még viszonylag rövid házasságtartam, a terveZett gyer-
A CSALADOK DEMOGRAFIAI SAJÁTOSSAGAI 106]
mek szülésének a házasság későbbi éveire halasztása, az idősebb korban kötött gyakoribb házasságkötések következtében pedig a gyermeket már nem szülő házaspárok számának emelkedése és általában is a szülőképes koron túli házas—
ságtartam megnövekedése —— amely a gyermekek fiatalabb korban történt há—
zasságkötése miatt a családból való korábbi kiválásukkal párosult — lényegesen gyarapította a gyermektelen, illetve a gyermek nélkül élő családok számát. !
2. tábla
A házasságkötések száma a házasulók korc'soportja szerint
(százalék)
Férfi Nó
Korcsoport
1938 ' 1963 1938 1963
— 16 ... 1 5,6 3,2
1 7 — 19 ... ; 3'2 ; 6*0 24,4 30,0
20— 24 ... 22,6 43,8 28,7 38,8
25—29 ... 39,7 24,4 21,2 10,2
30—39 ... 24,3 13,9 13,7 9,0
40—49 ... 5,9 5,1 4,5 4,7
50—59 ... 2,7 4,0
60— ... 1,6 2,8 ; 1,9 § 4'1
Összesen ] 00,0 1 00,0 ] 00,0 ] 00,0
3. Jelentősen növelte a gyermek nélkül élő családok számát —— és arányát
—— pusztán az a tény is, hogy meghosszabbodott az életkor, megnövekedett az élettartam. Több idősebb házaspár maradt gyermek nélkül, mert a gyermekek már kiváltak a családból. Az 1960. évi népszámlálás adatai szerint a 60 éves és idősebb családfőjű családok több mint 60 százaléka maradt gyermek nélkül, és további 30 százalékával is legfeljebb egy gyermek élt együtt.
Jól mutatja ezt a folyamatot a különböző korú családfők családjainak átla—
gos gyermekszáma. A 60 éves és idősebb osaládfőjű családokban átlagosan már csak minden második családban él egy gyermek. (A családból való kiválás mér—
tékének szemléltetésére, megközelítő tájékoztatásul megemlítjük, hogy 1960—ban az 50 éves és idősebb házas nők életben levő gyermekeinek átlagos száma —— 100
nőre számítva — 227 volt.)
, 3. tábla
A különböző életkorú családfők családjainak megoszlása a gyermekek száma szerint, 1960
(százalék)
Családok aránya, amelyekben a csdádfő
Gyermekek száma 20 éven 20—29 30—39 [ 40—49 50—59 60 éves és Összesen
aluli idősebb
éves
0 ... 41,1 27,2 ll,0 17,4 40,5 61,0 30,8
1 ... 53,6 %A 34,1 32,7 32,6 29,8 34,7
2 ... 4,6 19,0 35,2 28,0 15,6 6,6 21,6
3 ... 0,6 4,1 12,4 12,2 6,3 1,8 7,7
4 — 5 ... 0,1 l,2 6,1 7,5 4,0 O,7 4,2
6 és több ... 0,0 0,1 1,2 2,2 1,0 0,1 1,0
Családok összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100 családra jutó
gyermekek száma 65 105 175 173 106 52 126
41062 -' w A anmszksaiswízégif
1963. január 1—én az ország lakosságából 9 170 000 fő élt 2827 000 család-
ban.2 A családok 87 százaléka házaspár volt, 13 százaléka pedig elvált, özvegyvagy különváltan élő szülő gyermekével.
A házaspárból álló családok és az egy szülőből és gyermekből álló családok
aránya nem változott lényegesen 1949 óta, viszont az előbbiek csoportjábanmólókant a gyermekes házaspárok aránya, de 1960 és 1963 között már nem
melkedés volt tapasztalható.
4. tábla—
A családok megoszlása családtípusok szerint
(százalék)
1949. 1960. 1963.
Családtipus
évben
Házaspár gyermek nélkül 26,8 30,8 30,5 Házaspár gvermekkel ... 60,3 55,8 56,3 Együtt ... 87,1 86,6 86,8 Egy szülő gvermekkel . . 12,9 13,4 13,2 Családok összesen 1 00,0 1 00,0 ] 00,0
A családoknak a családtagok száma szerinti megoszlása 1949 és 1960 között lényegesen módosult, 1960 és 1963 között viszont már csak kisebb Változást lehet megfigyelni. Jelentősen megnőtt a kéttagú családok aránya, kisebb mértékben emelkedett a háromtagúaké is, az ennél nagyobb taglétszámú családok aránya Viszont csökkent, különösen a 6 és több személyből álló családoké. Az abszolút
Számokat véve a két tagú családok száma 1949—hez képest 43 százalékkal nőtt,
a hat és több tagúaké Viszont 41 százalékkal csökkent.5. tábla A családok megoszlása a családtagok száma szerint
(százalék)
1949. 1960. 1963.
A családtagok száma
! évben
2 ... 2s,4 34,'9 34,4
3 ... 28,3 29,5 30,4 4 ... 21,1 20,6 20,8 5 ... 11,5 9,2 9,1 6 ... 5,5 3,4 3,1 '7 és több ... 5,2 2,4 2,2 Családok összesen 100,0 1 00,0 ] 00,0
1949—ben az egy családra jutó családtagok száma még 3,57 volt, 1963-ban
viszont már csak 3,24. Az átlagos családnagyság csökkenése elsősorban annak a következménye, hogy 1949 és 1960 között 5 százalékkal fogyott a családban élő ,,gyermek"3, családi állású személyek száma, és bár 1960 és 1963 között kezek száma minimálisan (O,6 százalékkal) emelkedett, az egy családra jutó gyermek—" 531000 fő élt családtöredékekben. (Ebből 444 000- egyedülálló, a többi Fészcsaládok tagja.) A népesség további 37 százaléka — túlnyomórészt az intézeti háztartásban élők —-— nem tartoznak a családdemográfiai megfigyelés körébe.
3 A szüleivel, illetve szülőjével együttélő valamennyi vér szerinti, örökbefogadott és nevelt gyermek, tekintet nélkül korára vagy családi állapotára
A csanAnom 'DEMOGRAFIAI SAJÁTOSSAGAI 1053
szám' tovább esett. 1949 és 1963 között a'gy'ermek nélküli családok" aránya jelen—'a
tősen nőtt, emelkedett az egygyermekes családok aránya is, a kétgyermekeseké
viszont változatlan maradt, mig a három és ennél több gyermekkel élő családok arányra folyamatosan csökkent.6. tábla
A családok megoszlása a családban élő gyermekek száma szerint
(százalék)
, 1949. 1960. 1963.
A gyermekek száma
évben
_ o. ..-. ... ; ... 26,8 30,8 30,5
1 ... 31,7 34,7 35,7 2 ... 21,8 21,6 21,7 3 ... ' ... 10,2 7,7 7,5
4 ... 4,8 2,9 2,6
5 ... 2,4 1,3 1,1
6 és több ... 2,3 1,0 0,9
Caalado'lc összesen 100,0 100,0 100,0
Ugyanezt a tendenciát mutatja a 15 évesnél fiatalabb gyermekek Számának
alakulása a családokban. A születésszám csökkenése elsősorban a legutóbbi
években'érezteti hatását. Ez megmutatkozik abban is, hogy a 15 évesnél fiata—labb gyermekek családonkénti átlagos száma 1949 és 1960 köZÖtt, tehát 11 év alatt ugyanolyan mértékben csökkent, mint amekkora csökkenés 1960 és 1963 között, tehát 3 év alatt volt tapasztalható. Még szembetűnőbb ez a tendencia, ha csak a gyermekes családokat vesszük figyelembe.
7. tábla
A 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma a családokban
A 100 családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek száma
Év ——————
az összes a gyermekes családokban
1949 ... 94 129
1960 ... 90 130
1963 ... ' ., ... 86 123
A CSALÁDSZOCIOLÓGIAI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A CSALÁDOKRA
A XIX. század közepe óta az iparosodás és a városiasodás hatására a tipikus családformák Európában mindenütt lényeges változáson mentek keresztül.
Du'rkheim (4) már a'lszázad elején kifejtette elméletét, amely szerint a család
az egyszerűbb együttélasi formák felé fejlődik. Újabban többek között Goode (5)
és Levy (6) mutattak rá hasonló folyamatra. Valóban a XIX. század elején még az agrártársadalomra jellemző nagycsalád4 volt a tipikus forma, amely leginkább' 'A ,.nagycsalád"* fogalmának ma nagyjából a több családból álló háztartás felel meg.
1064 ' DR. SZABAD? neem
megfelelt ez idők gazdasági-társadalmi viszonyainak? később az agrártárSa—
dalom bomlásával mind ritkább lett a nagycsalád és dominánssá vált a mai családforma, amely elsősorban a házaspáer és a gyermekele áll. Ez az át- alakulási folyamat különböző gyorsasággal zajlott, illetve zajlik le az egyes. '
európai országokban. Magyarországon is kezdetét vette már a múlt század má—
sodik felében, de mivel az iparosodás és a városiasodás lassúbb folyamat volt,
mint a nyugat—európai országokban, az agrártámadalom tipikus családi formája
még a XX. század negyvenes éveire sem szűnt meg. Ezt arra lehet visszavezetni,hogy 'a népességnek még mindig majdnem a fele élt a második világháború
idején is a mezőgazdaságban.A vázolt folyamat következtében —— bár ellenkező irányú tendenciák is hat—
nak (lakáshiány, gyermekes nők keresővé válása) — feltehetően rohamosan csökkent a több családos háztartások aránya. 1960—ban az ország lakossága 3079 000 háztartásban élt, ezek 84,1 százaléka volt ún. ,,csalt'iclháztartz'ls.',6 A osaládháztartásoknak 62 százaléka volt kétcsaládos és mindössze 0,2 százaléka- három vagy több családos.
A több családos háztartások száma tehát még 1960—ban is viszonylag jelen-—
tős volt: ezekben élt a népesség 9 százaléka. A több családos háztartások túlnyo—
mó részében —— 73 százalékában —— három generáció élt együtt (nagyszülők,
szülők és unoka vagy unokák). Oldalági rokonsági kapcsolat az együttélő csalá—dok, illetve családfők között az összes több családos háztartásnak 6 százalékában volt csak föllelhető.
A több családos háztartások nagy többsége (69 százaléka) községekben élt.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a több családos háztartások Magyarorszá—
gon még ma is túlnyomórészt a régi agrár nagycsaládok leszármazottai. Viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy sok több családos háztartás van a vidéki városokban és a fővárosban is. Budapesten például a családháztartások 4,6 százaléka volt több családos, de a főváros népességének 6,7 százaléka élt ezekben. A városi több családos háztartások nyilván más eredetűek, mint a falu—
siak: ezek létrejöttében sokféle társadalmi—gazdasági tényező játszhatott szere——
pet, amelyek között valószínűleg a legnagyobb fontossága a második világháború folyamán kialakult és csak igen lassan enyhülő lakáshiány lehetett.
8. tábla
A több családos háztartások és a bennük élők aránya, 1960
(százalék)
A több csalá- A több csalá- dos háztartások dos háztartás—
A település jellege a család- ban élők a háztartások a népesség
SZÁZL léká ha n
Budapest ... 4,6 6,7
Többi város ... 5,0 7,4
Községek ... 7,4 10,4
Magyarországon átlagosan 6,4 9,0
5A. legújabb kutatások kimutatták, hogy a XIX. század elején sem volt olyan gyakori a több generációs nagycsalád. Az akkori halandósági viszonyok mellett a szülők általában nem sok-—
kal élték túl gyermekeik házasságát. Ezzel szemben jelentős volt a testvér házaspárok együtt—
élése :; nagycsaládokban. Mindenesetre a nagycsaládi forma érvényesülését nem a gazdasági—tár- sadalmi viszonyok akadályozták, hanem demográfiai okok (7).
' ,,Családháztartás" az olyan háztartás, amelyben legalább egy családmag van. A nem családháztartások 91 százaléka egyszemélyes háztartás volt.
A CSALÁDOK DEMOGRAFIAI SAJATOSSÁGAI 1065
A AGAZDASÁGI AKTIVITÁS NÖVEKEDÉSÉNEK HATÁSA A CSALÁDOKRA A második világháború előtt Magyarország mezőgazdaságában jelentős.
munkanélküliség volt. Ugyanakkor a kereső nők aránya a 15 évesnél idősebb!
nők között meglehetősen alacsony volt. Ezt részben a nőknek a gazdasági és tár—
sadalmi elmaradottságra jellemző helyzete okozta. A második világháború után a helyzet gyors ütemben változott. Az ország rohamos iparosodása felszívta a mezőgazdasági munkaerő—tartalékokat, úgyhogy ma már inkább mezőgazdasági munkaerőhiányról beszélhetünk. Ugyanakkor a nők gazdasági aktivitásának növekedését, amelyet a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan számos (de nem minden) nyugati országban megfigyelhetünk, elősegítette a kormányzat tudatos politikája is.
Mindennek eredményeképpen 1949 és 1963 között az aktív keresők aránya 45,1 százalékról 47,5 százalékra, az inaktív keresőké 2,8 százalékról 7,7 száza- lékra nőtt (az utóbbiak arányának növekedését nagyrészben a nyugdijrendszer nagyfokú kiterjesztése ,— elsősorban a mezőgazdaságban —— okozta), az eltartot—
tak aránya viszont 52,I százalékról 44,8 százalékra csökkent. A férfiaknál a ke—
resők aránya alig nőtt (69,6 százalékról 70,9 százalékra), sőt az aktív keresőké csökkent, ezzel szemben a kereső nők aránya az összes nőkhöz viszonyítva 27,8 százalékról 40,7 százalékra nőtt.
A keresők arányának, elsősorban a nők gazdasági aktivitásának jelentős növekedése következtében az egykeresős családok aránya jelentősen csökkent, ezzel szemben a több keresős, elsősorban a két keresővel rendelkező családoké nőtt.
9. tábla A családok megoszlása a keresők száma szerint
(százalék)
1949. 1960. 1963.
A keresők száma
évben
1 ... 61,6 46,3 42,6 2 ... 26,8 40,0 423
3 ... s,4_ 9,3 11,0
4 és több ... 2,8 2,1 2,5
Nincs ... 0,4 2,3* 1,6*
Összesen 1 00,0 100,0 ] 00,0
* Azokkal a családokkal együtt, amelyekben csak huzamosan távollevő kereső van. (Huza- mosan távollevő kereső az a családtag — rendszerint a családfő —, aki nem a család lakóhelyén, hanem más városban vagy községben dolgozik, de családjához rendszeresen —— például hetenként.
havonta —— visszatér.)
Minél több a családtagok száma, annál nagyobb a kereső családtagoknak a családonkénti átlagos száma is. Ez a megállapítás érvényes a vizsgált időszak elején és végén is, Változás annyiban tapasztalható, hogy míg a 2—6 tagú csalá- doknál mindenütt nőtt a családonkénti keresők száma, addig a 7 és több tagú
családokban csökkent. (Lásd a 10. táblát.)
Arra nézve, hogy a családokon belül kik a keresők, az 1960. évi népszám—
lálás adatai nyújtanak felvilágosítást. A házaspárokból álló családoknak 47 szá—
zalékában csak a családfő volt a kereső, 29 százalékában a családfő és a feleség, 12 százalékában az egyik szülő és a gyermek (vagy a gyermekek), 5 százaléká—
1066 '. mszmsmrmow
ban mindkét szülő és a gyermek (vagy a gyermekek). Ha a családoknál figye—
lembe vesszük a gyermekek számát is, akkor, azt tapasztaljuk, hogy a kereső feleségek aránya a legmagasabb az egygyermekes családokban, magasabb mint a gyermektelen családoknál; a gyermekszám növekedésével; párhuzamosan csökken a kereső feleségek aránya és a 6 és több gyermekes családokban a leg-
kisebb;
10. tábla
A kereső-eltartott arány a családnagyság szerint
A száz családra jut-ó kereső családtagok száma Családnagyság
1949. I 1960. ; 1963.
2 tagú ... . . . 114 133 137
3 tagú ... 138 167 176
4 tagú ... 156 179 188
5 tagú ... 183 197 208
6 tagú ... 209 208 224
7 és több tagú ... 250 230 236
Átlagosan 146 163 171
A gyermekszám növekedésénél és a kereső feleségek arányának csök—
kenésénél két tényező hatása érvényesül: a több gyermekes családok anyagi szükségletei nagyobbak, ezért a feleség igyekszik munkát vállalni, viszont a gyermekszám növekedésével párhuzamosan nő a feleség háztartási munkaterhe,
ami akadályozza a kereső munka vállalását.7
A házaspárból álló (rokon nélküli) családok aránya, amelyekben a feleség kereső: a gyermekek száma szerint, 1960
A gyermekek száma Százalék
0 ... 36,3
1 ... * ... 4o,4
2 ... 37,1 3 ... 28,3 4—5 ... 22,0
6 és több ... 15,4
Átlagosan 36,7
' Csak a feleség vagy a feleség és más családtag is keres.
Ha figyelembe vesszük a családfő foglalkozását, illetve társadalmi-gazdasági besorolását, akkor azt tapasztaljuk, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatott fi—
zikai dolgozóknál (a mezőgazdasági munkásoknál és a termelőszövetkezetek fizi- kai dolgozóinál) volt 1960—ban a legnagyobb azoknak a családoknak aránya, amelyekben csak a családfő keresett, illetve a legalacsonyabb azoknak a csalá—
7 A nők gazdasági aktivitásának növekedése kapcsolatban látszik lenni a termékenység csökkenésével, így a több gyermekes családok arányának csökkenésével. A kereső nők kot—speci—
fikus termékenysége mindegyik társadalmi rétegben kisebb volt, mint a nem keresőké. így —- an- nak ellenére, hogy a kereső nők termékenysége 1949-hez viszonyítva nőtt, míg a nem keresőké csökkent —- a nők gazdasági aktivitásának növekedése a termékenység csökkenésével pozitív korrelációban van.
A CSALÁDOK' DEMOGRAFIAI SAJATOSSAGAI 1067
doknak aránya, amelyekben afeleség is keresett. Ez összefüggésben van azzal
is, hogy ebben a rétegben a legnagyobb az egy családra eső átlagos gyermekiszám. * ' ' ' , ;
11. tábla
A családok aránya, amelyekben csak a családfő és amelyekben a feleség kereső,* a családfő társadalmi,-gazdasági csoportja szerint, 1960
(százalék)
A családok aránya, amelyekben A családfő társadalmi—gazdasági
csoportja csak
a családfő ** iííííég
keres
Alkalmazásban álló!
mezőgazdasági fizikai
dolgozó ... 61,9 14,3 nem mezőgazdasági fizikai
dolgozó ... . ... 45,6 32,7 szellemi dolgozó ... 36,6 48,6 Mezőgazdasági termelőszö-
vetkezeti fizikai dolgozó . 56,2 14,0 Mezőgazdasági önálló ... 30,6 34,9 Egyéb önálló ... 56,5 22,3 Nvugdíjas ... 49,5 21,3
Átlagosan 44,7 32,3
* Csak a feleség vagy a feleség és más családtag is keres.
, A TÁRSADALMI STRUKTÚRA ÁTALAKULÁSÁNAK HATÁSA A CSALÁDOKRAs A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan a század eleje óta nyomon lehet kö—
vetni a magyar népszámlálási adatokban a társadalmi struktúra fokozatos át—
alakulását. A mezőgazdasági keresők aránya az összes keresők között lassan, de
—— eltekintve a világháborúk okozta megtorpanásoktól — állandóan csökkent, a nem mezőgazdasági, elsősorban az ipari és építőipari keresők aránya viszont nőtt. Ezzel párhuzamosan emelkedett a szellemi foglalkozásúak aránya. A má—
sodik világháború után mindkét folyamat nagyon meggyorsult.
Ennek megfelelően a század eleje óta állandóan, a második világháború után pedig meggyorsult ütemben nőtt a nem mezőgazdasági fizikai és a szellemi, és!
csökkent a mezőgazdasági rétegbe tartozó családok száma. (Megjegyezzük, hogy 1960 és 1963 között —— feltehetően a kétlaki családok huzamosan távollevő csa—-
ládfői egy részének a mezőgazdasági foglalkozáshoz való visszatérése következté—
ben -—— a nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású családfők családjainak aránya már kissé csökkent.)
3 A társadalmi struktúra megváltozása is lényegesen befolyásolhatta a termékenység ala—,- kulásán keresztül a családok típusok, illetve gyermekszám szerinti összetételét. Az 1960—1963.
években a korspecifikus termékenységi arányszámok a nem mezőgazdasági rétegben voltak a leg—
nagyobbak és a szellemi rétegben a legkisebbek. Ha azonban nem a népmozgalmi, hanem a nép-'- 'számlálási korspecifikus termékenységet vizsgáljuk (tehát nem az adott években szült gyerme- kek számát, hanem az összes megszült gyermekek számát viszonyítjuk az adott korcsoportú nök—
höz), akkor a mezőgazdasági réteghez tartozólnőknél nagyobb gyermekszámokat látunk. Tehát a mezőgazdaságból a fizikai munkába, és a fizikai (és kisebb részben a mezőgazdasági) munkából a szellemi rétegbe való átáramlás a több gyermekes családok arányának csökkenése irányában hatott.
1068 * ' DR. szana-.na mami A családok társadalmi—gazdasági csoportosítása elsősorban a családfő foglal-—
kozása szerint történhet. A családoknak a családfő foglalkozása szerinti meg—
oszlásában 1949 és 1963 között jelentős változás következett be.
12. tábla
A családok megoszlása a családfő társadalmi-gazdasági csoportjai szerint
(százalék!
A eat—Mdfó
Év nem Ön
mezggzaüzigzlmági mezőgazdasági szellemi nyugdíjas nem fizikai *'
1949 . :: ... 48,5 35,9 8,2 7,4 100,0
1960 ... 33,4 44,9 13,8 7,9 100,0
1963 ... 28,9 42,6 14,9 13,6 100,0
A családok többségében azonban nemcsak a családfő kereső, megvizsgál- hatjuk tehát a családok társadalmi-gazdasági csoportosítását aszerint is, hogy a többi kereső milyen társadalmi—gazdasági csoportba tartozik. Azoknak a csa-v ládoknak, amelyekben a Családfő mellett a feleség is kereső, 30 százaléka
heterogén. Leghomogénebbek azok a családok, amelyekben a családfő me—
zőgazdasági fizikai dolgozó, vagyis a paraszt férfiaknak kereső felesége a leg—
ritkább esetben tartozik más társadalmi—foglalkozási csoporthoz. A nem mező—
gazdasági fizikai és szellemi családfők családjaiban a heterogeneitás nagyobb;
133 tábla—
A családok megoszlása a családfő és házastársa társadalmi—gazdasági csoportja szeriríts.
ha mindketten keresők, 1960
(százalék)
[ A házastá ra
A családfő mez?§;izlziasági mez62323ági szellemi nyugdíjas Összesen
fizikai
Mezőgazdasági
fizikai ... 93,8 4,4 1,4 O,4 100,0
Nem mezőgazdasági
fizikai ... 18,5 62,2 17,1 2,2 100,0
Szellemi ... 3,9 29,0 65.1 2,0 100,0
Nyugdíjas ... 16,1 43,9 13,3 26,7 100,0
A TÁRSADALMI MOBILITÁS HATÁSA A CSALÁDOKRA
A társadalmi struktúrában bekövetkezett, ismertetettnagy változások az elv múlt két évtizedben természetesen jelentős mértékben növelték a társadalmi mobilitást. A szellemi réteg megnövekedésének forrása a fizikai és kisebb rész—
ben a mezőgazdasági rétegből való beáramlás volt, a fizikai réteg növekedését pedig a mezőgazdaságból az iparba és ezzel párhuzamosan a faluból a városba vándorlók adták. Ugyanakkor elég nagy —— de a nyugat—európainál és az ameri—
kainál nem sokkal nagyobb —— volt a mobilitás a szellemi réteg%l a fizikai és kisebb részben a mezőgazdasági réteg felé.
A CSALADDK DEMOGRÁFIAI SAJÁTOSSÁGAI 1069,
A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Csoportja ——
mint ismeretes —— reprezentativ adatfelvétel segítségével tanulmányozta a mobi—
litás alakulását.9 A foglalkozási mobilitást két aspektusban vimgálták: az össze—
irt foglalkozásának és apja foglalkozásának összehasonlításával, valamint az ösz- szeírt első foglalkozásának és az összeíráskori foglalkozásának összehasonlítá—
sával._
14. tábla
A férfiak intergenerációs mobilitása Budapesten, 1962
(százalék)
Az összeírt apjának összelráskori
Az összeírt foglalkozása WW "(0516 foglalkozása ;
az összeíráskor Összesen N
szellemi fizikai mezőgazdasági
6
Szellemi ... 3l,4 ' 55,0 13,6 100,0 369
Fizikai ... 9,5 61,0 29,5 100,0 675
* N -—- itt és a következő (is., 16. és 17.) táblákban a megfigyelési egységek száma a teljes mintában.
15. tábla
A férfiak intragenerációs mobilitása Budapesten, 1962
(százalék)
Az összeírt első foglalkozása
Az összeírt foglalkozása Ö
az összeíráskor 883939" N
szellemi fizikai mezőgazdasági
Szellemi ... . . . . 49,0 47,7 3,3 100,0 369
Fizikai ... 5,3 78,8 1 5,9 ] 00,0 675
l
l
A foglalkozási mobilitáson kívül a vizsgálat kiterjedt a házastársaknak a
házasságkötéskori és az összeíráskorí társadalmi rétegére is.
16. tábla
A házastársak társadalmi rétege a házasságkötéskor Budapesten, 1962
(százalék)
Az összeírt házastársának társadalmi rétege
Az összeírt társadalmi * Ö
rétege sszesen N
szellemi ' fizikai mezőgazdasági
Szellemi . . . . ... 70,1 25,2 4,7 100,0 274
14,4 74,1 11,5 100,0 668
Fizikai ... .
9 A vizsgálat három lépésben ment végbe: Budapesten 1962—ben, a vidéki városokban 1963- ban és a községekben 1964-ben (8).
115670 x Á.?-UÉ..[1'.C1*L'JX£ .x;; :X_gtpu.:szmmgsgou
A budapesti vizsgálat nagyjából igazolja ,a népszámlálási "adatok alapján kapott hasonló mértékű (mintegy 25—30 szazalekos) heterogeneitást. Ez ellent——
mondani látszik annak a feltételezésnek, hogy *a nagyfokú társadalmi mobilitás nagymértékben növeli a házasságok heterogeneitását. Ha azonban a házastársak
házasságkötéskori társadalmi rétegének összevetésekor azt is megnézzük, hogy milyen volt az összeírt férfi vagy nő apjának társadalmi rétege 1938-ban (illetve?ha akkor már nem élt, utolsó foglalkozása), akkor azt találjuk, hogy az apjukhoz;
viszonyitva mobil férfiak nagyobb arányban választanak házastársat apjuk tár-—
sadalmi rétegéből, vagyis nagyobb arányban kötnek heterogén házasságot, mint ' azok, akik apjukkal azonos társadalmi rétegbe tartoznak.
17. táma A házastársak házasságkötéskor—i társadalmi rétege
összevetve az összeírt apjának (1938. évi) társadalmi rétegével Budapesten, 1962
(százalék)
,. A házastárs társadalmi rét ege
Az osszeírt !
Az összeírt társadalmi rétege $$$";Úm ' mező; _ Összesen N
! rétege szellemi fizikai gazdhsági
!
l .
Szellemi ... szellemi 78, 2 — X 1 5,6 6, 2 1 00, 0 142
fizikai 66,7 29,3 4,0 100,0 192
mezőgazda-
sági 57,2 35,7 7,l 100,0 33
Fizikai ... szellemi 37, 9 60,6 l,5 ] 00,0 7 5
fizikai 13,5 76,7 9,8 100,0 611
mezőgazda- .,!
sági 7,5 72,8 19,7 100,0 225
Ennek ellenére a megnövekedett mobilitás lmégsem változtatta jelentősen a házasságok heterogeneitását (a házasságkötéskori réteg alapján nézve).
AZ ISKOLAI VÉGZETTSÉG EMELKEDÉSÉNEK HATÁSA A CSALÁDOKRA A második világháború óta -— a társadalom nagy oktatási erőfeszítései kö—
vetkeztében —— jelentős mértékben megnövekedett a népesség iskolai végzettsége.
Az iskolai végzettségnek ez a nagy emelkedése azonban jelentős részben nem egyénenként, hanem családonként ment végbe: egész családok iskolai végzett—
sége emelkedett. A házastársak iskolai végzettsége 100 családból 75-ben azonos,!
de jelentős részben az általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb. Hasbnló jelen—
séget tapasztalunk tehát, mint a családok társadalmi összetételének vizsgálata- kor: a házaspárok heterogeneitása az iskolai végzettség szempontjából sem túl nagy. Érdemes viszont megfigyelni, hogy minél magasabb a családfő iskolai végzettsége, annál nagyobb a heterogeneitás az iskolai végzettség szempontjából.
(Lásd. a 18. táblát.)
KÖVETKEZTETÉSEK
!
Felmerül a kérdés, hogy a leirt demográfiai, gazdasági és társadalmi válto-—
zásokkal párhuzamosan nem csökkent—e a család jelentősége. A régebbi család—- szociológiai irodalomban gyakran találunk olyan megállapításokat, hogy a mo—
dern társadalomban a család fokozatosan elveszti funkcióit és így fokozatosan
A CSALÁDOK DEMOGRAFIAI SAJATOSSAGAI 1071
elveszti jelentőségét. Magyarországon a második világháború óta nem volt na—
gyobb családszociológiai vizsgálat, de a népszámlálások, a Központi Statisztikai Hivatal egyéb adatfelvételei és a Népességtudományi Kutató Csoport vizsgálatai alapján levonhatjuk azt a következtetést, hogy a család ,,válságáról", —- ahogyan azt régebben értették -— nem beszélhetünk, csak a család átalakulásáról.
, 18. tábla
A családfő és házastársa iskolai végzettsége, 1960
(százalék)
A házastárs az általános iskola
___—__— érettségi
A családfő kevesebb 8, illetve bizonyít- $$$? Összesen
mint 8 a közép- ványt
iskola 1—4
osztályát végezte szerzett
Az általános iskola kevesebb mint 8 osz-
tályát végezte ... 64,4 8,1 0,3 0,0 72,8 Az általános iskola 8, illetve a. középis—
kola l— 4 osztályát végezte ... 7,3 8,6 O,8 O,1 16,8 !
Érettségi bizonyítványt szerzett, egye- '
temre járt ... l,0 3,5 l,6 (),2 6,3
Egyetemi oklevelet szerzett ... 0,3 l,7 l,5 (),6 4,1
Összesen 73,0 21,9 4,2 0,9 ] 00,0
Megváltozott a családok típus szerinti összetétele, erősen csökkent a sok—
gyermekes családok száma. Háttérbe szorult a ,,nagycsalád" forma. A nők gazda—
sági aktivitásának növekedése lényeges változásokat hozott a családok életének sok területén. A társadalmi struktúra átalakulása következtében megnövekedett a szellemi és a nem mezőgazdasági fizikai rétegbe tartozó családok aránya, csökkent viszont a parasztcsaládok aránya. A nagy társadalmi mobilitás bizo- nyos izeszűltségeket okozott a családokban (a mobil személyek lényegesen több——
ször válnak el, mint a nem mobilak), de a foglalkozási és az iskolai végzettség szempontjából tekintett mobilitás legtöbbször családonként ment végbe: az egész család műveltségi színvonala, társadalmi rangja emelkedett.
Változtak a család funkciói is. Mint termelési egység a családoknak egyre csökkenő hányada játszik szerepet (nagymértékben csökkent az önálló foglalkozási viszonyúak, elsősorban önálló parasztok száma). Mint fogyasztás:
egységek azonban továbbra is elsőrendű szerepet töltenek be. Semmit sem csökkent a család jelentősége a népesség szaporodás-a (a törvénytelen születések aránya állandóan csökken) és a gyermekek felnevelése szempontjából. A család [fontosságát látszik bizonyítani az is, hogy a nem házas családi állapotúak köré—
ben lényegesen gyakrabban fordul elő öngyilkosság és a fiatalkorú bűnözés is általában szoros kapcsolatban van a rendezetlen családi körülményekkel. Rész—
ben aza tény is, hogy a házasok aránya a 15 éves és idősebb népességben lényege—
sen megnőtt (1930—ban 59,4, 1963—ban 67,9 százalék), a család erősödését tá- masztja alá. El lehet tehát mondani, hogy számos szociológusnak —— például H. Schelskynek (9) és R. Könignek (10) —— az a megállapítása, hogy a család intézménye rendkívüli ellenállóxké'pességet mutat a modern társadalom körül—
ményei között, Magyarországon is beigazolódik.
1072 ' ns; 5.sz Elv/ON
Ezzel azonban nem akarjuk tagadni, hogy a gazdasági és társadalmi átala—
kulással párhuzamosan problémák merülnek fel a családok életében is. (Elég,
például a termékenység számottevő csökkenésére utalnunk.) Ez a tény, vala- mint a családok demográfiai, gazdasági és szociológiai fontosságának felismerése a magyarázata annak, hogy ma hazánkban a tudományos kutatások fokozott figyelemmel fordulnak a család felé és vizsgálják kialakulásától felbomlásáigminden nmegnyilvánule'xsáú;10 ,
IRODALOM
(1) Dr. Szabady Egon: A társadalmi-foglalkozási átrétegződés és demográfiai hatásai. De—
mográfia. l962. évi 4. sz. 494—500. old.
(2) A. családok és háztartások adatai, I., II. 1960. évi népszámlálás '1. és 12. köt. Központi Ste- tisztikai Hivatal, Budapest. 1963. és 1964.
(3) Dr. Tamásy József: A család és a háztartás fogalma, összefüggései és az 1960. évi nép— * számlálás család- és háztartás—felvételének alapelvei. Demográfia. 1960. évi 2. sz. 192—216. old.
(() Durkheim, E: La famille conjugale. Revue Philosophigue. 1921. évi 1. sz.
(5) Goode, W. J.: World Revolution and Family Pattems. The Free Press of Glencce. New
York. 1963.
(6) Levy, M. J. Jr.: Aspects of the Analysis of Family Structure. In: Coale, A. J., Falura, L. A., Leny, M. J. Jr., Schneider, D. M., Tomkins, S. S.: Aspects of the Analysis Family structure.
Princeton University Press. Princeton. 1965.
(7) Dr. Tamásy József: Az 1784—1787. évi első magyarországi népszámlálás család- és ház—
tartásstatlsztikal vonatkozásai. Demográfia. 1963. évi 4. sz. 526—538. old.
(8) A társadalmi átrétegződés és demográfiai hatásai I. Budapesten és a városokban. Köz—
ponti Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Csoport Közleményei. 7. sz. 1965/4.
(9) Schelsky, H.: Wandlungen der Deutschen Familie in der Gegenwart. Stuttgart. 1955.
(10) König, R.: Familie. In: Soziologie. Fischer Lexikon. Frankfurt am Main. 1958.
(11) Dr. Szabady Egon —— Dr. Klinger András: Az 1965—1966. évi termékenységi, családtervezési es születésszabályozási vizsgálat. Demográfia. 1966. évi 2. sz. 135—161. old.
PESIOME
ABTOp ovepxa Ha ocnoeanuu nannbxx cra'mcmxn cemeifl nepenuceü nacenennn 1949 14 1960 rona paccmarpneaer nsmeneune nemorpatbuuecxnx ocoőemlocreü cemeü " no omme'r vcrauosnennble Tennenunu npn nomoum cooraercrsvmmux 11.23me MMKpOlleHSa 19 3 rolla. .
As'rop nozmepxueaer Tpu nemorpatlmuecxux nemenenuü, Koropue B TelieHl/ie vxasaunoro nepuona oxasbmaror nnrencneuoe BHHHHHB Ha CEMbM " s ocoőennocm Ha Benmuny " crpvx—
TYpV cemeü no Tnnam. 310: 1. suasm'enbnoe coxpamenne pomnaemocm, 2. omnnnenne un- nammcn öpavnocrn, MOlIl/ldwikalurifi Boapacrnoü CTpYKTYpr Bcrynalonmx B öpaK mm, " 3.
veenmenne npononmmenbnocrn mmm—x.
Bce vxaeannue Tpu (liax'ropa cosmecrno neücmosann B Hanpaanenun coxpamenns nem!
cemeü c ne'ran u ÖOJleiHX, mnoronernmx ceMel'l.
1 nneapn 1963 maa ns 'mcna nacenennn crpanm 9 170 000 uenoeex npomueano B pamxcax 2 827 000 ceceü. 87% cemeü cocraanmn cvnpymecxne napa, a 13% paseeuennbxe, BnÚBbie nnn )Kvmymue pasnenbno poaurenn c ne'rbmn.
Cpennym Benwmna ceMbu coxpa'mnacb c 3,57 uenoseK B 1949 rony 110 324 nemnek B 1963 may. Coxpameane zanne'rcn B nepsyio ouepenb pesynbrarom TOPO, nro B nepnon c 1949 no 1963 ron mm;! őeauemmx cemeü snaumenbno Boapocna, nanee, Bospocna Tarom n nom!
onnone'mblx cemeü, 110115! nevxnernblx ceMeífl oc'ranacz, nememenuoü, a noni! 'rpexae'mblx "
ve'rmpexnemblx CCMEÚ nocrenenno YMeHbilJi/lJIaCb.
" E tekintetben különösen jelentősek a Központi Statisztikai Hivatal által az elmúlt években végrehajtott családtervezési vizsgálatok (11). Jelenleg a Nemzetközi Családtervezési Szövetség (International Planned Patenthood Federation) által koordinált családtervezési vizsgálatban vesz.
részt a KSH Népességtudományi Kutató Csoportja.
A CSALADOK DEMOGBAFIAI SAJÁTOSSAGAI ! 1073
I/ICCHEHYH BHHHHHH HSMeHeHl/lü COlIl/IOJTOFPWI cemeii Ha ceMbM-XOISHÚCTBB aBTOp HOKa3bl—
8881", HTO T.H. ÖOJlbUJaH CeMbH oxasanacr: OTTBCHGHHOP'I Ha gamma IUlaH.
B nepuou c 1949 no 1963 ma 110115! aKTHBHbiX camouemenbnmx vsenwmnaca c 45,1%
no 47,5%, nom; HeaKTHBHle camonemenbnmx Bospacna c 2,8 no 7,7%, a nom umnusenuee coxpamnaCb c 52,l% no 44,8%. Bonn CaMOIIGSITeJ'IbelX memuun nosucunacs c 27,8% 110 40,7 oőuiero tmcna meucxoro Hacenenufi. B peayanaTe pOCTa nom/l camonemenbnmx, a B nepsvro ouepem: anaumenbnoro pocTa xoanücmennoü aKTVlBHOCTH menni!/m, coucpamnacb nom ceMeü c (mmm camonemenbnbim, B npomeononomnocrs aTosz, ILOJIH ceMeii c HBCKOIleH- MH 14, B nepByio ouepeab c JIBYMH camonemenbnbmu Boapacna.
Housepran uccnenosaumo annnnue npeoőpasonannn OÖuleCTBeHHOü CTDVKTVpr Ha ceMbu, aBTOp vxasuaaer Ha Te oőcromenbcmo, nro co BpemeHn BTopoü MMpOBoü soüuu ÖblCprlM TCMHOM Boapacrano tmcno cemeü paöomnxoa (pnsutiecxoro " vMCTBeHHoro Tpvzia Bne cenb—
cxoro xoaaücma " coxpauianocs uncno cemeii, OTHOCSHIll/IXCH K cnmo paöomuxoa CBJleKOI'O xoasücma.
! Memeneami B oömecrsennoü C'rpyicwpe Ha npommeimn ncrexmnx nByx aecmnnemü B snaumenbnoü Mepe noebicunu OÖUIeCTBeHva MOÖMHbHOCTb. Peavnb'raru Bbiöopounom 06—
cnenonanua, nposeaennom Hayuno—Mccnenoearenbcuoü rpynnoü no nemorpadmn uCY or- HOCHTeHbHO nnnamnxn moöunbnocm, noxaausam', li'ro B re-reporennocm öpaxoa, Hecmorpn Ha snaumenbnbiü pocr moőunbnoc'm eanmocm, He npouaoumo snaumenbuoro pocra, xom, npanua, őpaKM MOÖHHbeIX Jimi őonee FETepOFEHHbl. Ana WOFW-IHOG Hanem/ie naömonaercn TaK- me 14 B nnocxocm BHMHHl/líl Ha cemsn nosbnnemm mxonbaoro oöpasosanun.
anBeneHHblü B ouepxe marepuan csune'renbcmyer o TOM, two HECMOTpH Ha nemm-pattin—
lleCKl/le, BKOHOMH'leCKI/le " OÖUlGCTBeHHble nepemeHbi CGMbíl He YTpaTI/Ula CBOBFO SHalleHl/IH,
Cl'leuOBaTeanO, HeHbSSI FOBOpMTb o ,,KpHSHCe ceMbu", a Ill/luna o ee npeoőpasneanuu. HSMe—
Hl/ml/ICb (pi/Hmmm CeMbH: pOIlb npouasoacmennoü euHHI/lllbl BmeJlHíleT HOCTOHHHO concpa—
maiomascs 110115! cemei'i, OllHaKO, KaK norpeöurenbcxaa elmar/ma CEMbH npononmaer Vin—pam)
I/ICKJHOHMTBHBHYIO pOIlb. He YMeHbLuaTIOCb snauenue CEMbl/i B oönacm paSMHOMCHl/Iíl Hacene—
ami " BOCl'll/ITaHl/ISI u.eTeii. 3Hauenue ceMbu nomeepmnae'rcn Taxme " Tem, zim cpenu őecceMeü—
1—1le öonee uacro MMBIOT MECTO cnyuaM camovőuücma M, onpeaeneimyio CBHSL MOHHO Hai'n'u
memw "DECTYHHOCTHO HeCOBepmeHHOHETHMX " HenOpHnKaMI/l s CEMbe. Haxoneu M TOT (pam, 'lTO nom! cocromuux 3 öpaxe mau BHYTpPI Hace nem/m cnbuue ifi-nemem Boapacra Bospocna xc 59,4% B 1930 rogy 110 67,9% B 1963 rogy YKaSblBaeT Ha yupenneime cemeü.
SUMMARY
On the basis of the family statistical data of the population censuses of 1949 and 1960 the author analyses in his article the changes in the demographic characteris—
tics of families and suppiements the trends established by means of the referring data of the 1963 microcensus. '
The author stresses three demographic changes Which influenced considerably the families, first of all, their size and composition by type in the period under revi—
ew. The three changes were: 1. the significant decrease of the live birth rate, 2. the upswing of marriages connected with the change in the age—structure of the marrying persons and 3. the increase the duration of life.
All of the three factors have egually contributed to the decrease of the propor—
tion of families with child and particulary the proportion of numerous families with many children.
On January 1, 1963, out of the country*s population 9170 000 persons lived in 2827 000 families. 87% of the families were married couples, 130/0 were divorced,
widowed or separately living parents with child.
The average family size decreased from 3,57 in 1949 to 3,24 in 1963. This was
due, first of all, to the fact that between 1949 and 1963 the proportion of childless
families increased considerably and so did the proportion of the one child families.
'The proportion of families with two children remained unchanged, that of the fami—
lies with three and more (children decreased gradually.
Analysing the impact of the family-sociologic changes on the families and house—
holds the author shows the so—called big family form has fallen back.
2 Statisztikai Szemle
