Az üzemi balesetek statisztikája

1284

A' fogyasztói árak mérlegelésének prob—

lémáival kapcsolatban kitér a jelentés a

háztartásstatisztika jelentőségére is és e

téren követendő példaként említi a Ma-

gyarországon és Romániában alkalmazott eljárást.

A továbbiakban a jelentés a Nemzet—

közi Munkaügyi Hivatal Statisztikai osz—

tályának feladatával és e feladat teljesí—

tése érdekében kifejtett tevékenységével

foglalkozik. Ezeket 4 főcsoportra bontva tárgyalja:

1. az adatszolgáltató országok munka—

ügyi statisztikáinak összesítése és közlése;

2. a munkaügyi adatgyűjtés részére

nemzetközileg egységes normák kidolgo—

zása és használatának szorgalmazása;

3. technikai segítség nyújtása munka—

ügyi statisztikai ügyekben az arra rászo-

ruló országoknak; ez a segítség főként szakértők kiküldésében, a helyi személy-

zet oktatásában és szervezési feladatok

ellátásában, valamint egyes felvételek végrehajtásában áll, a Hivatal saját esz- közeivel;

4. felvilágosítások nyújtása az érdek—

lődő országok, intézmények, vállalatok,

sőt magánosok részére is.

Végül a jelentés röviden ismerteti a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalon kívüli

más nemzetközi szervek (az Egyesült Nemzetek Szervezete, stb.) munkaügyi statisztikai tevékenységét.

(Ism.: Juhász László)

AZ ÚZEMI BALESETEK STATISZTIKÁJA

(Statistigues des accidents du travail).

Geneve. 1962. BIT. 75 p.

A jelentés a munkaügyi statisztikusok 10. nemzetközi konferenciájára készült és egy szakértői bizottság 1959. évi munká—

ján alapul. Célja az üzemi balesetek és a foglalkozási betegségek statisztikája szerepének, területének, fogalmainak, módszerének, csoportosításának újabb meghatározása, továbbá határozati javas—

lat előterjesztése az adatgyűjtések fejlet-

tebb, korszerűbb nemzetközi normáinak kialakítására.

A jelentés kiemeli egyrészt az üzemi és a közlekedési balesetek elhatárolásának, másrészt az üzemi balesetek és a foglal—

kozási betegségek megkülönböztetésének fontosságát. Az előbbi elhatárolást lé—

nyegesnek tartja függetlenül attól, hogy a munkahelyen és a munkahelyre menet——

munkahelyről jövet közben történt bal—

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

eset társadalombiztosítási következmé—- nyei között van—e vagy nincs eltérés, mert egészen mások a munka közben és

a közlekedésben előforduló balesetek

megelőzésének és elhárításának feltételei.

Az üzemi balesetet a foglalkozási beteg—

ségtől a következő jellegzetességek alap——

ján lehet megkülönböztetni:

a) az üzemi balesetet előre nem látott hirtelen bekövetkező erőszakos külső ok idézi elő, melynek követkemnényei azon—- nal, kétségbevonhatatlanul megmutatkoz-

nak; az üzemi baleset időpontja határo- zott, bekövetkezése viszonylag független az egyéni adottságoktól,

b) a foglalkozási betegség fokozatosan fejlődik ki, ismételt fizikai, mechanikai vagy kémiai behatások következtében lassan folyamatosan, szinte észrevétlenül, így kezdeti időpontját alig lehet megálla——

pítani; az egyéni adottság jelentős sze—, repet játszhat a betegállapot kifejlődésé—

ben. ,

A szakértői megállapítások és a vonat—

kozó korábbi egyezmények részletes is—

mertetése után e jelentés, az üzemi bal- esetek körülményeinek alapos felderítése céljából, a következő statisztikai csopor- tosításokat ajánlja:

1. iparáganként,

2. a balesetet szenvedettek neme sze—

rint,

3. a balesetet szenvedettek korcsoport—

jai szerint,

4. a balesettel járó esemény szerint, 5. a balesetet kiváltó tényező (tárgy, gép, anyag, sugárhatás, környezet stb.) szerint,

6. a sérülés természete szerint, 7. a sérült testrész szerint,

8. súlyosság szerint (halált, állandó vagy ideiglenes munkaképtelenséget, csak rövid munkamegszakítást okozó).

A jelentés végül az üzemi balesetek

időbeni és térbeni (országok, illetve ipar—- ágak közti) összehasonlítására mint nél—

külözhetetlen eszközt javasolja a bal—

esetek gyakoriságát és súlyosságát mérő

mutatók kiszámítását. A gyakoriságot a

tárgyidőszakban bekövetkezett balesetek

számának, a súlyosságot pedig a balese—

tek következtében kiesett munkaórák

számának a balesetnek kitett összes dol—

gozók által teljesített munkaórák számá——

hoz való viszonyítása adná.

(Ism.: Juhász László)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ 1285

IPARSTATISZTI KA —- BERUHÁZÁSI STATISZTIKA

BAKLANOVv G- '-1 naturális számbavételi módszer. Bak—

IPARVÁLLALATI STATISZTIKA

(Sztatisztika promüslennogó predprijatija.) Moszkva 1961. Goszsztatizdat. 435 p.

A Moszkvai Gazdaságstatisztikai Inté—

zet iparstatisztikai tanszéke munkatár—

sainak összeállításában megjelent tan- könyv egyrészt a tanszéken korábban is előadott anyagot tartalmazza, másrészt felhasználja mindazokat az értékes mun—

kákat, amelyek a szovjet iparstatisztika területén az elmúlt években kiadásra kerültek, így többek között D. V. Sza- vinszkij: Az iparstatisztika tankönyve, A. I. Rotstey'n: A szovjet iparstatisztika problémái, M. P. Romanov: Iparstatisz—

tika c. művét.

A könyv, amelynek szerzője Baklanov professzoron kívül, aki a könyv szerkesz—

tője is volt, egyes fejezetek tekintetében

A. I. Ivanov, A. G. Sifman és A. N.

Usztinov voltak, tizenkét fejezetben tár—

gyalja az iparvállalati statisztikát. A fe—

jezetek a következő területeket ölelik fel:

1. A szovjet iparstatisztika célja, tár—

gya és feladatai.

2. Az iparvállalat termelésének sta—

tisztikai számbavétele.

3. Az iparvállalatok munkaerőforrá—

sainak statisztikája.

4. A munka termelékenységének sta—

tisztikája az iparvállalatnál.

5. Munkabérstatisztika.

6. Az iparvállalat állóalapjainak sta—

tísztikája.

7. Az energiagazdálkodás statisztikája.

8. A termelési felszerelések és a mű- szaki fejlesztés statisztikája.

9. Anyagstatisztika.

10. Az iparvállalat

költségstatisztikája.

11. Az ipari tevékenység pénzügyi ered—

ményének statisztikája.

12. Az iparvállalatok tevékenységének gazdaságstatisztikai elemzése.

termékeinek ön-

A tankönyv jellemző vonása, hogy a szerzők nemcsak elméletileg ismertetik az egyes kérdéseket, hanem a gyakorlati megvalósítás problémáival is foglalkoz—

nak. Sőt saját nézeteiktől eltérő tudomá—

nyos szempontokat is felvetnek. Mindez segíti az olvasót abban, hogy az adott problémával kapcsolatos kérdésekkel a lehető legalaposabban megismerkedjék.

Nálunk különös érdeklődésre tarthat számot két fejezet. A munkatermelé- kenység mérésével foglalkozó fejezeten belül igen nagy súllyal szerepel az ún.

7 Statisztikai Szemle

lanov véleménye szerint e módszer se- gítségével a munka hatékonysága köz- vetlenül kifejezésre jut, nem torzítják az árak. A könyv részletesen bemutatja a

termelékenységi indexek kiszámítását, a változó, a változatlan állományú és össze—

tételű index számításának módszerét.

A kiszámított indexek alapján elemzi a termelékenység változását befolyásoló tényezőket.

A gyakorlat számára is hasznos pél—

dán keresztül mutatja be a termelékeny—

ség elemzését, amikoris ugyanazon termék különböző műszaki színvonalú berende—

zésen történő előállításánál mutatkozó

termelékenységváltozást vizsgálja. *Az említett példában valamely termék fél—

automata és automata gépen történő elő- állításával elért termelékenység—változást hasonlítja össze.

A termelési felszerelések és a műszaki fejlesztés statisztikájával foglalkozó fe—

jezetben a termelési felszerelések vizsgá—

latát kétféleképpen végzik a szerzők.

Egyrészt egységes módszerrel valamennyi iparágra vonatkozóan, másrészt speciáli-

san, figyelembe véve az egyes iparágak adottságát. Az általános részben három

csoportra bontják a termelési felszerelé—

seket: a) mechanikai elven működő fel—

szerelések (például megmunkáló gépek), b) termikus elven működő felszerelések, c) vegyipari felszerelések. A fenti három csoporton belül további minőségi osztá—

lyozást végeznek a felszerelések kor-

szerűségének felméréséhez. A felszerelé—

sek kihasználását az idő szerinti, vala—

mint az állóeszközök intenzitása szerinti kihasználás mutatói alapján elemzik. A szerzők igen lényegesnek tartják _a ki—

használás intenzitásának mutatóját, ame- lyet a következőképpen kell kiszámítani.

91_ 90

T .

ml Tmo

ahol:

91 és 90— a beszámolási, illetve bá—

zisidőszakban az adott fel- felszerelésen előállított ,

termékmennyiség,

il'm1 és Tmo— a beszámolási, illetve bá- zisidőszak gépi ideje.

A mutató kiszámítása a felszerelések

és a termékek sokféleségére tekintettel,

esetleg üzemek vagy vállalatok egészére vonatkozóan problematikus, automata

egységeknél és szalagoknál azonban igen

egyszerű. * V