Mezőgazdaságunk üzemi eredményei az 1935. évben

(1)

6. szám

—572 —— 1937_

oktatás terén, továbbá néhány település (mint Pestszenterzsébet) kisdedóvó intézményeiben és az elemi iskolák Budapest környékén meglehetősen általános túlzsúfoltsá-gában (csak 6 előváros van

elemi iskolai tanteremmel megfelelően ellátva); a

polgári iskolák száma a fővárost körülölelő terü- leten elég nagy, egyébként azonban a Budapest- környék a középfokú oktatás fejlettsége tekinte—

tében a vidékhez áll közelebb, mint Budapesthez.

Átfogó és előrelátó nagybudapesti iskolapolítika e hiányokon elég könnyen segíthetne; minden- esetre örvendetes, hogy ehhez Budapest székes- főváros Statisztikai Hivatalának most ismertetett közleményében Asztalos a statisztikai alapokat le—

rakhatta. Th. L. dr.

Mezőgazdaságunk üzemi eredményei az 1935- évben.

Les résultats de nos emploitations agm'coles em 1935.

Az OMGE lzámtartásstatlsztikai adatgyűjtése alapján.

D'aprés une enguéle menée par la Société Nationale d'Agn'culture de Hongrie sur la comptabílíté ag'ricole.

Budapest, 1937. NO 1. — 17.

Magyarországon —— úgy, mint minden más agrár—

államban —— az általános gazdasági helyzet fel- lendülésének legbiztosabb módja: a mezőgazdaság vásárlóképességének emelése. Ez a cél azonban csak akkor érhető el, ha a gazdasági üzemek állandó jövedelmezőségének biztosításáról is gondoskodás történik. Enélkül a mezőgazdaság önmagát kény-

telen emészteni, mert mind közterheit, mind adós—

ságának szolgálatát csupán vagyonának állaga, vagyis csak a nemzeti vagyon állandó csökkentésé- vel tudja fedezni. Ennek érdekében tehát a mező- gazdasági üzemek jövedelmezőse'gének és termelési feltételeinek alakulásáról állandó tájékozottságra van szükség. Ezt a tájékoztatást a gazdaságok rend—

szeres számtartási feljegyzései szolgáltathatják. Eb—

ből a célból tűzte ki feladatául az Országos Ma- gyar Gazdasági Egyesület is egyrészt, hogy a mező- gazdasági számtartást a vidéki gazdasági akadé—

miákkal kapcsolatban létesített számtartási köz—

pontok felállításával a kisebb gazdák körében is elterjessze, másrészt pedig, hogy a már rendszeres számítást vezető gazdaságok számtartási feljegyzé—

seinek értékes adatait statisztikailag feldolgozza s az így nyert eredményeket évről-évre oly módon tegye közzé, hogy a közölt adatokból azok az okok is megállapíthatók legyenek, amelyek az egyes gaz- daságok kedvező, vagy kedvezőtlen üzemi eredmé- nyeit előidézik.

Az OMGE—nek most megjelent. "Mezőgazdasá—

gunk üzemi eredményei az 1935. évben" cimű ki- adványa már 359 gazdaság részletes számtartási eredményeit tartalmazza. A mult évi kiadvány még csak 302, az azt megelőző évi pedig csupán 201 gazdaság számtartási eredményeit foglalta össze.

Az adatszolgáltató üzemek mezőgazdasági területe kereken 222 ezer kat. hold volt, vagyis az ország mezőgazdasági területének i'őoo-át tette. Ez az arányszám még mindig alig mondható magasnak, de annak figyelembevételével, hogy az adatszolgál- tató gazdaságok kiválasztása fekvés e's nagyság sze—

rint lehetőleg arányosan történt, a kiadványban

közölt eredmények mégis igen értékesnek és sok irányban hasznosíthatónak tekinthetők. Annak meg—

ítélés-ére, hogy az adatszolgáltató gazdaságok a mi- velési ágak és a vetésterület megoszlása, továbbá a termésátlagok és az állatállomány nagysága te- kintetében milyen mértékben térnek el az átlagos gaz-daságokétól, a kiadvány a M. kir. Központi Sta—

tisztikai Hivatal által megállapított megfelelő átlag- számok feltüntetésével összehasonlító adatokat is közöl, ezzel is fel akarván hívni a (figyelmet arra, hogy a rendszeres számtartás csak a jobban veze- tett gazdaságokban van elterjedve és a kisgazdák közül is csak a legkiválóbbak vállalkoztak a rendszeres számtartás vezetésére és az adatok beszol- gáltatására.

A kiadvány első része a mezőgazdasági terme- lést befolyásoló tényezőket ismerteti. így számszerű adatokat közöl a esapadékviszonyokról, az átlag- termésekről, a termények és termelőeszközök árai-

nak alaknlásáról, a mezőgazdasági kivitel helyzeté—

ről, a hitelviszonyokról és a közterhekről.

A második rész a tulajdonképeni számtartási átlageredményeket tartalmazza. Az itt közölt adatok azt mutatják, hogy az adatszolgáltató gazdaságok vetésterületét tekintve, a gabonanenn'iek, valamint a kapásnöve'nyek aránya kissé visszaesett, a szántó- földi takarmánytermelésé ellenben emelkedett. De a gazdaságok állatállománya jóval meghaladta a tavaszi állatösszeírás adatai alapján kiszámított 100 kat. hold mezőgazdasági területre eső állatállományt.

A gazdaságokban fekvő összes tőke értéke az 1934. évihez képest valamelyest nagyobbnak nin—

tatkozott és egy kat. hold mezőgazdasági területre 885 pengőt jelentett. Az emelkedés túlnyomórészt a földek forgalmi értékének és a készletek értéké—

nek növekedéséből állott elő.

Emelkedett az egy kat. hold mezőgazdasági területre eső nyershozam értéke is, amely 139 pengő volt az előző évi 125 pengővel szemben. Ez az emelkedés a növénytermelés nyershozamának nö- vekedésére vezethető vissza, mert az előző évinél

kedvezőbb termés jobb áron volt értékesíthető, bár ezzel szemben az állattartásból eredő nyershozam értéke kissé visszaesett. Különösen szembetűnő ez

a sertéstartásnál, amelynek a magas abrakárak és

az alacsony sertésárak következtében 1935—ben ha—

tározottan rossz konjunktúrája volt. Az adatszol—

gáltató gazdaságok nyershozamuknak kereken (%%—át hozták piacra. Búzából 56%, rozsból 2595.

(2)

6. szám

burgonyából 44%, tejből 66%, sertésből 68% és baromfiból 5399 került értékesítésre.

A gazdaságok üzemkőltsége is emelkedett. Ez egy kat. hold mezőgazdasági területre 116'18 pen—

gőt tett. az előző évi 109152 pengővel szemben. A költségek közül a munkaköltség a legjelentősebb, mert ez az összes üzemköltségnek 53%-át tette. A munkaköltség a természetben való szolgáltatások értékének emelkedésével nemcsak összegszerűen, hanem viszonylagosan is emelkedett. A dologi költ- ségek közül a hozamot közvetlenül fokozó költség- tételek, így a trágyaszerek, vetőmagvak, takarmá- nyok és ipari feldolgozásra szánt termények vá- sárlási költségei növekedtek a legnagyobb mérték- ben, míg a tőkefenntartási költs—égek valamelyest visszaestek. Csökkentek — az adókat kivéve ——

az általános költségek is.

A kiadvány behatóan foglalkozik a munkás— és munkabérviszonyok kérdésével is és kimutatja, hogy

a munkabéreknek 58%—a az éves alkalmazottakra, 112%-a a részes munkásokra, 1'5%-a szakmányo- sokra, 9'5'%'—a a napszámosokra, 5%-a a hónaposok bérére esett. A munkások foglalkoztatottságának mértékére vonatkozóan pedig arra utal, hogy az a tárgyalt évben egy kat. hold mezőgazdasági terü- letre 29'5 redukált férfi munkanapot tett az előző évi 279 munkanappal szemben.

A gazdaságok átlagosan 23'39 pengő tiszta hozamot értek el az előző évi 1561 pengővel szem-

ben, ami a cselekvő tőkéhez viszonyítva 2'6496-05

kamatozásnak felelt meg. Az adatszolgáltató gaz- daságok 83%—a ért el tiszta hozamot, míg a vesz- teséges gazdaságok aránya 17% volt.

A gazdálkodók mezőgazdasági jövedelme kat.

holdankint átlagosan 4273 pengőt tett. Ez az összeg az, amely —— nem számítva a gazdálkodó munká- jának ellenérbékét —— mint egyéni jövedelem a gazda rendelkezésére állott.

Számítások találhatók a kiadványban arra vo—

natkozóan is, hogy a gazdaságok mekkora összeg—

gel járultak a nemzeti jövedelem gyarapításához.

A közölt adatok azt mutatják, hogy kat. hol—

dankint 96'17 pengő volt az a teljesítmény, amelyet a gazdaságok átlagosan a gazdálkodónak, a mun—

kásoknak, a közületnek és a hitelezőknek együt—

tesen szolgáltattak.

Igen érdekesek a Icészpénzforgalomra vonat- kozó kimutatások is. A készpénzbevételek nagysága mutatja ugyanis azt a vásárlóerőt, amely a mező- gazdaság részéről a piacon érvényesül. A készpénz—

bevételek az előző évhez viszonyítva nem mutattak változást és kat. holdankint 79'81 pengőt tettek, a készpénzkiadások ellenben némileg, 53115 pengőről 54'85 pengőre emelkedtek. Az emelkedést az abrak—

vásárlásokra és a munkások élelmezésére fordított kiadásoknak növekedése idézte elő. A legnagyobb

——573———— 1937

:

kiadási tételt ez alkalommal is az adóra kifizetett

összeg tette, amely a kiadásoknak 19%-a volt.

A kiadvány egészen újszerű és igen érdekes számítást közöl annak kimutatására is, hogy a kü—

lönböző nagyságú üzemek területi arányukhoz ké—

pest milyen mértékben vettek részt a piacra való termelésben. A közölt adatok szerint a nagyüzemek a piacra való termelésben területi arányukon felül a szántóföldi termelés, valamint a sertéstartás és a juhászat terén részesedtek, míg a kisüzemek a gyümölcs— és szőlőtermelés, a kertgazdasági terme- lés, továbbá a szarvasmarhatenyésztés és a baromfi- tartás terén. A középüzemek pedig a főbb termé- nyek piacrahozatalában általábanvéve területi ki- terjedésüknek megfelelő arányban szerepeltek. Em- lítésre érdemes, hogy az összes termények piacra- hozatalát tekintve, a nagyüzemek területi arányu- kat mintegy 2%-kal meghaladó mértékben, a kis- üzemek pedig az ország mezőgazdasági területében elfoglalt arányuknál 2%-kal kisebb mértékben vettek vészt.

Hasonló kimutatás szól arról is, hogy a kü—

lönböző nagyságú üzemek mily aránnyal részesed- tek a kiadásokban. A vonatkozó adatok szerint a nagyüzemek a készpénzmunkabérek tekintetében területi arányukat kétszeresen meghaladó mérték—

ben szerepeltek, 5 területi arányukat meghaladó szerepet játszottak a vetőmag, műtrágya, abrak és ipari feldolgozásra vásárolt termények felhaszná—

lásában, valamint a tüzelő-, világító-, kenő- és növényvédő anyagok beszerzésében is.

A kiadvány harmadik része a részletes szám—

tartásí eredményeket ismerteti és ezzel kapcsola- tosan bemutatja, hogy melyek voltak azok a ter—

mészeti feltételek, termelési és szervezési eredmé—

nyek, amelyek mellett a gazdaságok a legkedve—

zőbb üzemi eredményeket érték el, illetőleg, hogy azokban a gazdaságokban, amelyek négy éven át folyamatosan résztvettek az adatgyüjtésben, a szó—

banforgó négy év milyen változásokat hozott létre a gazdálkodás rendszere és az üzemi eredmények tekintetében. Ezek szerint a legkedvezőbb üzemi eredményeket a sokoldalú termelést űző, de ta—

karmányszükségletüket önmaguk fedező gazdasá- gok érték el, míg a veszteséges üzemek között első—

sorban külterjes, a növénytermelés és állattartás ágazataiban alacsony teljesítményeket felmutató gazdaságok vol—tak találhatók. De igen sok esetben a veszteséget az okszerűen ki nem használt munka—

erő és a túlzott beszerzések okozták.

A kiadvány negyedik része 56 külön megvizs- gált nagy- és középüzem 1935. évi értékesítési és beszerzési viszonyait hasonlítja össze az 1936. évi megfelelő adatokkal. Ezekből az ősszehasonlítások- ból az tűnik ki, hogy amíg a gazdaságok a főbb termények eladásánál 1935—rő1 1936—ra csak 16%—os értékemelkedést értek el, addig ugyanezeknek aA

42*

(3)

6. szám

gazdaságoknak főbb üzemanyagbeszerzései (ame—

lyek között azonban sok az évekre szóló beruhá- zást jellemző építőanyag) 2'1%-kal emelkedtek ugyanezen idő alatt. *

A kiadvány ötödik része német és francia nyel- ven ismerteti a főbb eredményeket.

A 140 oldal terjedelmű, tartalmas és igen sok vonatkozásban új kérdéseket feltáró kiadvány megjelen—ését és általában a számtartási adatgyüjtés megvalósítását a főldmávelésügyi minisztérium tá- mogatása tette lehetővé, de elősegítették azt más közületek és testületek is. A statisztikai adatgyűjtés, valamint annak feldolgozása és irányítása az OMGE üzemstatisztikai bizottságának ellenőrzése alatt történt. Az adatgyűjtést a kisüzemekre vonat—

kozó adatok átengedésével értékesen támogatták a Műegyetem mezőgazdasági fakultása, a Mezőgazda- sági Uzemi Intézet és a gazdasági akadémiák kebe- lében működő számtartási központok is. A ki- advány előszavát Mutschenbacher Emil dr. felső—

házi tag, az OMGE ügyvezető igazgatója, mint az üzemstatisztikai bizottság elnöke írta, az adat—

gyűjtést és feldolgozást pedig Rege Károly dr., az OMGE főtitkára, bizottsági főelőadó és Wifth'en Béla, az OMGE titkára, bizottsági előadó irányí-

totta. Konkoly Thege Gyula dr.

Karl Bell:Das Deutschtum ímAusland. Ungarn.

Dtesden, 1935. 295 l. — p.

A világháború utáni németség erős érdeklő- déssel fordult a Németbirodalom határain kívül élő német kisebbségek (fell-é. Fokozott mértékben áll ez a nemzeti szocialista államra, amely ideologiai alapját a német faji gondolatban találja meg.

A könyvtárra menő német kisebbségi irodalom magyarországi vonatkozású műveinek azonban saj—

nos jórésze felületes megállapitásaival, a helyzet félreismere'sén alapuló, sokszor rosszindulatú és igaz- ságtalan vádaskodásokkal csak arra lehet alkal- mas, hogy a német kisebbséggel békésen együttélő magyar népben és közvéleményben felesleges mó—

don visszatetszést, söt bizalmatlanságot keltsen.

A Bell szerkesztésében megjelent monográfiagyüjte- ményről megjegyezhetjük, hogy amikor csak né- met népi szempontokat tart szem előtt, tárgyila—

gosságra törekszik a magyarsággal szemben is, és ha egyes megállapításait nem is fogadhatjuk el, el kell ismernünk a két nép közötti hagyomá- nyos megértésre irányuló őszinte törekvéseit.

A munkát az elhunyt Bleyer Jakab sorai veze- tik be, majd Maenner ,,Nach Ostland wollen wir reiten" címmel hangulatos pillanatfelvételt készít a magyarországi németségről és Magyarországról.

A cikk statisztikai anyaga hozzávetőlegesen oda—

vetett adatokból áll. Ezeknek a számoknak hibája, hogy szinte következetesen nagyobbnak tüntetik fel a n'émetséget a valóságosnál. így pl. a szerző

— 574 ——

%%

1937

szerint (12. l.) a tolnai és baranyai dombokon közel 200 ezer német él, a valóságban pedig Tol- nában 66.646, Baranyában 86.581. Pécset is ide- számítva a tolnai-baranyai németség összes száma 157 ezer, ami elég messze van az 200 ezertől. Bu—

dapesten az 1930. évi népszámlálás nem 60 ezer, hanem mindössze 38 ezer német anyanyelvű lakost talált, Egerág községben (13 1.) nem 600, hanem 749 magyar és nem 300, hanem csak 109 német van, stb.

Karl Bell ,,Der deutsche Volksboden in Ungarnw

cimű értekezésében magvas történelmi áttekintés—*

ben ismerteti a magyarországi németség település- történetét, multját és jelen helyzetét. Szent István nemzetiségi politikájáról szólva a kövekezőket mondja: ,,Díe Grosszügigkeit in Anerkennung fremder Kultur erleiehterte den Vorgang des Verschmelzens madjarisch-östlichen mit ger- manisch-westlichem Wesen... So entstand eine der Grundlagen des heutigen eigentümlichen min- derheitlichen Empfindens der ungarlándischen' Deutschen, deren Bekenntnis zum Volkstum mit der unbedingt bejahenden Einstellung zum un—

garischen Staat zusammentri-fft." A magyarság, ellen elhangzott sok alaptalan és rosszindulatú vád után, amelyet sajnos még német részről is többen hangoztattak, nagy elégtétellel olvassuk szerző őszinte, megfontolt szavait a magyar asszi- milációról: ,,Der Bauer blieb deutsch; die in die sogenannte Gebildetenschicht aufsteigende Gene- ration'rückte leicht in das Madj—arentusm ein. Wo l'agen die Ursaohetn? Arts der sebwábisohe Bauer den Sieg über den Boden erfochten hatte, als er zu Hab und Gut gekommen war, entstand der Will-3,

(lie Nachkommen über das Kulturgut des Dorfes hinauswachsen zu lassen. Der wirtschaftliche Wohlstand führte zu dem Wunsch, an dem all- gemeinen sozialen Amfstieg teilzunehtmezn. Der un- garische Staat gab Möglichlceiten dazu in reicher

Fülle." (48. l.). ,,Besondere Werbekraft übte auf

den sozial emporsteigenden jungen Deutschen die Besondedheit miadjarischer Lebensart ausff (49. l.) A magyarországi németség viszonyáról hazájához a következőket állapítja meg: ,,Das ungarlán-dische Deutschtum kann in seinem freiwilligen Bekennt—

nis zum ungarischen Staatsgedanken, in seiner tiefen Verwurzeltheit mit seinem deutschen Volks- tum Vorbild sein für eine mustergültige Lösung der Minderheitenfrage in Europa." (50. 1.). Ami a Cikk statisztikai vonatkozásait illeti, a 37. lapon közölt nemzetiségi térképhez hozzáfűzhetjük, hogy 1930—ban, tehát a könyv megjelenése szem—

pontjából egyedül illetékes időpontban, Komárom—

Esztergom megye tatai járásában a németség ará—

nya 16'5%, Zala megye balatonfüredi járásában 3'6%*, Baranya megye siklósi járásában 4'2%, Vas megye körmend-németújvári járásában az 1%—ot