Clauser, O.: Külföldi közvetlen beruházások Olaszországban és Délen

324

késleltetést tartalmazó dinamikus modell, a külkereskedelmet figyelembe vevő dinamikus modell ismertetésére kerül sor. A szemi-cli- namikus input—output modelleknél a könyv F. N. Klocvog és N. F. Satilov modelljeit is- merteti.

A többszektoros modelleken alapuló opti—

malizálási módszerek bemutatásánál a maxi—

mális növekedési ütem meghatározását, a termelés és a beruházás optimalizálását és a nagy modellek felbontási módszereit tár- gyalják. A maximális növekedési ütem meg- határozásának keretén belül Neumann növe- kedési modelljével. 0 fővonal fogalmával és a többszektoros dinamikus modelleken ala—

puló optimális növekedési pálya jellemzésé- vel foglalkoznak. A termelés és a beruházás optimalizálásánál az input-output tipusú li- neáris programozású modellek. a változó együtthatójú és a többféle helyettesíthetősé—

gű optimalizálási modell és optimalizálási elemeket tartalmazó tervezési modellek sze- repelnek. A könyv a nagy modellek felbon- tási módszereinek általános bemutatásán kí—

kivül tartalmazza a kétszintű programozást, amely a modell matematikai szerkezetét és a modell gazdasági tartalmának leírását fog- lalja magába.

A termelés programjának kidolgozásánál kerül sor az adatbázis biztosításának. az in- verz dinamikus modellen alapuló termelési program kiszámításának. a termelés növeke- dési üteme elemzésének és a termelési prog- ram kidolgozásának ismertetésére.

(Ism.: Kristó Zoltán)

CLAUSER, O.:

KULFULDI KÖZVETLEN BERUHÁZÁSOK OLASZORSZÁGBAN ES DELEN

(Gli investimenti diretti dell' estero in Italia 9 ne! Mezzogiomo.) — Rassegna Economíca. 1977. ja-

nuár—február 159—184. p.

A szerző statisztikai adatok, illetve egy vál—

lalati kérdőíves felvétel alapján vizsgálja a külföldi beruházásokat jellemző tendenciákat, majd kiemelten foglalkozik az elmaradott déli területeken megvalósított fejlesztésekkel.

Az alábbiakban elsősorban az általános ten—

denciákat mutatjuk be.

A külföldi beruházások alakulása Olaszor- szágban igen hasonló volt a hazai beruhá- zási tevékenység alakulásához. Mindkettő egyenletesen nőtt 1964-ig. Az 1965—ös visz- szaesés után újból fejlődés figyelhető meg 1971—1972 között. Az e két évben tapasztalt alig számottevő növekedést kiugróan gyors gfejlődés követi 1974—ig, majd 1975—ben ismét

visszaesés észlelhető.

A külföldi beruházások és a tőkekivonás elmúlt 10 évi egyenlegét vizsgálva könnyen

adódik olyan következtetés. hogy a külföldi tőke ugyan nem érdekelt már olaszországi jelenlétének erősítésében, de a meglevő po- ziciót tartani akarja. Az adatok részletesebb elemzése azonban azt mutatja, hogy a kül- földi tőke részesedése a termelésben határo-

zottan csökkent. ,

A közvetlen termelő beruházásokban —— te—

hát amelyek új termelő vállalatok létrehozá- sát vagy a meglevők bővítését célozzák — a külföldi tőke az átlagosnál mindig kisebb mértékben vett részt. Az ilyen jellegű beru—

házások teljes körét tekintve például 1968—

ban 15 százalék volt a külföldi részesedés.

Ez az arány azonban 1972-re négy százalék

alá süllyedt. Az utóbbi években tehát a kül- földi tőke csaknem kizárólag már meglevő olasz termelő vállalatok megvételére töreke—

dett, fúziók, bekebelezések, betársulások ré—

vén. Különbségek vannak e téren az idegen tőke származását illetően is. Amíg a pénz-' ügyi tranzakciókban nagy szerepet vállaló Svájc és Luxemburg részesedése a teljes kül- földi tőkét tekintve igen jelentős, a kis volu- menű termelőtőke az Egyesült Államokból érkezett. E mögött a jelenség mögött igen gyakran az rejlik, hogy olasz tőkések veszik meg külföldi ,.zászlók" alatt saját vállalatai- kat, hogy adott gazdasági vagy politikai hely- zetben tőkéjüket könnyebben vihessék kül- földre.

Az 1975. évi külföldi közvetlen beruházások megoszlását a szerző táblábanymutatja be származási ország és az érintett ágazatok szerint.

Az adatokból megállapítható, hogy az Egyesült Államok a vegyiparba és az ener- gia—iparba 434, a gépiparba és a kohászatba 294 milliárd lírát, a Közös Piaci tagországok a vegyiparba és az energiaiparba 417, a gép- iparba 343, az élelmiszeriparba 105 milliárd lírát, Svájc, Luxemburg, Liechtenstein avegy- iparba és az energiaiparba 442. a gépi—porba és a kohászatba 682. az élelmiszeriparba 161, végül a bankok, biztosítás stb. ágazatba '510 milliárd lírát ruházott be. Az egyéb külföldi beruházások 1759 milliárd lírát tettek ki.

Az ágazatok közül a vegyipar és a gép- ipar—kohászat csaknem azonos arányban ré—

szesedett (az összes külföldi beruházás 24 százalékával). E lényegében erősen kutatás-, beruházásigényes ágazatok mögött az élel- miszeripar már jelentősen lemarad (6 szá- zalék). Az adatok részletesebb bontása is arra utal, hogy a külföldi tőke a hagyomá—

nyos ágazatokban is azon tevékenységekre fordít csak figyelmet. amelyekben újítási le- hetőségeket lát (a textiliparban a szintetikus szálak. az élelmiszeriparban a tartósítás.

mélyhűtés stb.).

Olaszország déli részén a Közös Piac meg—

alakulása előtt alig volt külföldi beruházás.

1958-tól azonban a fejletlen országok vi-

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ

325

szonyaival jellemezhető s mégis a Közösség- hez tartozó terület felkeltette az érdeklődést.

A jelenlegi beruházások több mint 90 száza—

léka az 1958-at követő évekből származik Délen. Eltérnek az adatok az egész ország és Dél között a beruházás jellege tekintetében is. A külföldi vállalatok kénytelenek voltak új üzemeket létesíteni, mert régiek -— amelyeket megvehettek volna — egyszerűen nem voltak.

A külföldi tőkére a vonzerőt korábban a már említett alacsony munkabérszínvonal mellett az a lehetőség jelentette, hogy az olasz piac

meghódítása könnyebbnek tűnt belülről.

(Ism.: Botos Balázs)

DOH C. SHIN:

A VÁROSI KUZSZOLGÁLTATÁSOK MlNÖSÉGE (The auali'ty of municipal service: concept. mea—

sure and results.) —- Social lndicators Research. 1977.

2. sz. 207—230. p.

A városiasodás folyamatával és a városi élet jellemzőivel foglalkozó kutatókat és ku- tatócsoportokot régóta foglalkoztatják a vá—

rosi közszolgáltatásokkal kapcsolatos kérdé- sek. Ebben a tárgykörben az utóbbi években több publikáció jelent meg. A szerző véle—

ménye szerint azonban ezek nem tárják fel a kérdés minden lényeges aspektusát.

A szerző tanulmányában arra törekszik, hogy választ adjon a témakör kutatói által eddig még nem, vagy csak érintőlegesen vizsgált kérdésekre. Ennek érdekében három közepes nagyságú, lllinois állambeli város- ban, Springfieldben, Decaturben és Peoriá- ban végzett vizsgálatokat a köztisztasági te—

vékenységre, a közbiztonságra és a nyilvános oktatásra vonatkozóan. Ennek során a lakos—

_ságnak a szolgáltatások színvonaláról alko- tott véleményét és az ebben mutatkozó el—

téréseket elemezte.

A lakosság szolgáltatásokról alkotott véle—

ményének megkérdezése annyit jelent, hogy a kutató a fogyasztók szemével vizsgálja a szolgáltatásokat. S mivel megvan a lehetőség

a különböző társadalmi rétegekhez tartozó.

különböző szociális helyzetű fogyasztók vé—

leményének megtudakolására, nemcsak a szolgáltatások színvonaláról kap képet, ha- nem arrói is, hogy ezekből egyenlően, illetve igényeikkel arányosan részesülnek—e az egyes rétegek. A szerző tehát két összetevőre bont- ja a minőséget. Szimbolikusan:

OS :: f (LCS. VCS).

ahol:

05 — a szolgáltatások minősége.

LCS —- a lakosság szolgáltatósokka! kapcsolatban tanusított, elégedettségi szintje.

VCS — az elégedettségi mutató szóródása a meg—

kérdezettek között.

Ez a vizsgálati modell egyaránt lehetővé teszi a keresztmetszeti és a longitudinális elemzéseket, összehasonlításokat. Időbeli vizsgálat esetén segítségével eldönthető. hogy milyen tendenciák határozzák meg a szolgál- tatások minőségének alakulását. Keresztmet- szeti elemzések esetén feltárhatók a városok közötti különbségek okai. Segítséget adhat a döntéshozóknak a szolgáltatások fejlesz- tési alternatívái közötti választáshoz.

E célok elérése érdekében az adatfelvé- tel és —feldolgozás során a szerző a követ-

kező kérdéseket elemzi.

1. Milyen mértékben elégedettek a lakosok a vá- rosuk nyújtotta szolgáltatásokkal? *

2. Azonos—e az elégedettség szintje a lakosság kü—

lönböző rétegeinél, s ha nem. hol és milyen mérték—

ben koncentrálódik az elégedettség?

3. Különböznek-e egymástól a vizsgált városok az elégedettség megoszlásában, koncentráltságában?

4. Milyen a városi közszolgáltatások minősége a közepes nagyságú városokban? Vannak—e jelentős kü—l Iönbségek az egyes városok vagy az egyes szolgál- tatásfajták között?

A három város kijelölése nem a véletlen mintavétel szabályai szerint történt. Kiválasz- tásukat földrajzi helyzetük hasonlósága és közel azonos lakosságszámuk indokolta. llyen adottságok esetén feltehető ugyanis, hogy 'a tapasztalt különbözőségeket nem külső té- nyezők okozzák. Jelentős különbségek mutat- koznak ugyanakkor a vizsgált városok között a politikai vezetés és a foglalkozási struktúra

tekintetében.

Az adatgyűjtés nagyobb felvétel kereté- ben, telefonon lebonyolított interjuk formá- jában zajlott le. A szolgáltatások minőségére vonatkozó kérdésekre adott válaszokat a fel- dolgozás során három kategóriába (pozitív és negatív értékelés, illetve semleges válasz sorolták, a semleges válaszokat és a válasz—

megtagadásokat a feldolgozás további sza- kaszaiban nem vették figyelembe. A kapott adatokból három mutatót számítottak. Az elsőt úgy képezték, hogy a szolgáltatások szinvonalával elégedett lakosok százalékos arányának mutatójából kivonták az elége- detlenek arányát jellemző százalékszámot. A mutató értéke elvben -—100—tól —j—10f0-ig ter- jedhet; 400 százalékos értéke azt jelente- né, hogy mindenki elégedetlen. —l—100 szóza- lékos értéke pedig azt. hogy minden lakos elégedett a szolgáltatások minőségével. A' második (egyenlőségi) mutató annak méré—

sére szolgál, hogy a lakosság elégedettsé- gének szintje milyen mértékben szóródik a különböző rétegeknél. A harmadik az előző kettő által számszerűsített hatásokat szinte- tizálja, a szerző szerint ez lehet a szolgálta—

tások minőségének legmegbízhatóbb mutató- 10.

A számszerű eredmények nyilvánvalóvá te- szik, hogy a vizsgált három város lakossá—

ga korántsem teljesen elégedett a szolgál-