Wang, Z. Q. – Swain, N. J.: A külföldi közvetlen beruházások az átalakuló gazdaságokban

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

₅₁₃

A következő mutatókör az alulfoglalkoztatott—

ság mérésére szolgál. Ennek alapján a vizsgált or-

szágok sorrendje meglehetősen különbön'k a klasz—

szikus, US ráta alapján mérttől. A gazdasági okokból

részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya különö- sen Hollandiában magas, az elbátortalanodottak pe—

dig arányaikban Olaszország után Japánban voltak a legtöbben. Összességében Olaszországban a legna—

gyobb azoknak a hanyada, akik nem keresnek mun- kát, bár szeretnének dolgozni. Németországban az egyesülés után nőtt meg különösen a gazdasági okokból alulfoglalkoztatottak hányada, de jelentő- sen emelkedett arányuk S/édországban is. Ez utóbbi

ország helyzete a munkanélküliség szempontjából egyébként is sajátos. A különböző munkaerőpiaci

programok a recesszió időszakában átmenetileg nagy tömegű munkaerőt vontak ki a munkaerőpiac—

ról, akik azonban a programok befejezésével nem

találtak állást. A programokban részt vevők számát

is figyelembe véve a svéd U7-es ráta a vizsgált or- szágok között a legmagasabb.

Mivel Ausztrália először került be a vizsgált or- szágok közé, a szerző külön mellékletben ismerteti

annak statisztikai sajátosságait. Ugyanez a melléklet foglalja össze az európai munkaerő-felmérési vizs-

gálat főbb jellemzőit, illetve néhány vizsgált ország számbavételi sajátosságait (Franciaország, Egyesült

Királyság alulfoglalkoztatotti definíciója, Japán munkanélküli fogalma stb.).

(Ism.: Lakatosludi!)

WANG, Z O. — SWAIN, N. J.:

A KÚLEÓLDI KÖZVETLEN BERUHÁZÁSOK AZ ATALAKULÓ GAZDASAGOKBAN

(The determinants of foreign direct investment in transforming economies: empirical evidence from Hun- gary and China.) — Weltwbrsdmfrlídia Archív. 1995. 2 az 359—382 p.

Bár a hetvenes évek vége óta élénk figyelem kí- séri a kelet—európai országokba, illetve Kínába irá-

nyuló közvetlen beruházásokat s az itt létesített kö-

zös vállalkozásokat, valójában kevés kísérlet történt

e folyamatok közgazdasági okainak szisztematikus feltárására. E tanulmány azoknak a főbb tényezők—

nek őkonometriai elemzésére vállalkozik, amelyek—

nek meghatározó volt a szerepük a Magyarországra, illetve Kínába irányuló kulfölditőke—beáramlás ala—

kulásában az 1978 és 1992 közötti időszakban.

Az egy egyenletet alkalmazó modellben a kül—

földiek közvetlen beruházásai jelentik az endogén

változót, míg meghatározó ftlggetlen változókként a

piac méretét, a tőkéhez kapcsolódó ráfordításokat, a bérszínvonalat, a kamatlábkockázatot, a vámtarifá-

kat, az import volumenét, a befogadó ország politi—

kai stabilitását, illetve az OECD—országok átlagos

gazdasági növekedését veszik figyelembe. A szer-

zőknek a tényezők specifikálásakor a közgazdasági megfontolásokon klvtll arra is tekintettel kellett len—

nillk, hogy az adott témáról milyen adatok álltak

rendelkezésre a vizsgált országban.

Magyarország esetében az alábbi lineáris egyenletet alkalmazták (az 1978 és 1992 közötti évekre kiterjedő idősorok adatai alapján):

FD! : no lalGDPA lazGDP %asGR —i' -l—atT %asw i—asB —i—avD iaaE lag! %

'l'leG -i- D -i- U;

ahol:

FD! — a : időszak folyamán Magyarországon killl'ől- diek által Vép-elhajtott közvetlen beruházások évenkénti változása (folyó árakon, milliárd dollárban),

GDP— a bruttó hazai termék (folyó árakon, milliárd dollárban),

GDPA — a bruttó hazai termék abszolút változása (folyó árakon, milliárd dollárban),

GR — a bruttó hazai termék növekedési aránya (szí.

ulékban),

T— a külföldi exportálókkal szemben Magyarorszá- gon érvényesített vámtarifák átlaga, (

W — a magyar átlagbérek aránya az Egyesült Alla—

mokbeli átlagbérekhez viszonyítva (százalékban),

B — a hosszú lejáratú államkötvények hozama az Egyesült Allamokban (szánlékban),

D — a Magyar Nemzeti Bank által érvényesített le—

számítolási kamatláb (százalékban),

E — az amerikai dollár és a magyar forint valutaárfo- lyama,

I— a magyar import változásai (milliárd dollárban), G — az OECD-országok átlagos növekedési aránya (százalékban),

D — a politikai stabilitás érzékeltetésére szolgáló vál- tozó (az 1978—1989 közötti években D: 1, az összes többi évben D:0),

U — sztochasztikus hiba, a feltételezés szerint normál eloszlású nulla átlaggal és konstans szórással.

A Kína esetében alkalmazott egyenlet egy to—

vábbi változót is tartalmazott, amely százalékban

mutatta ki az 1978—1992 közötti időszakban elért

tennelékenységnövekedés arányát. A politikai hatá—

sokat kifejező változót itt az l986—l987., illetve 1989. években D- 1 , míg az összes többi évben DzO értékkel vették figyelembe.

A vizsgálat mindenekelőtt azt kívánta tisztázni,

hogy az egyes koefficiensek előjelei megfelelnek-e

az elméleti elvárásoknak. Pozitív előjelet tételeztek

fel a piac méreteit érzékeltető bruttó hazai termék

mutatók esetében, továbbá a külföldi közvetlen be- ruházások és a bruttó hazai termék alakulásának kapcsolatában.

(2)

SN STATXSZHKAI lRODALMl FIGYELÓ

A vámtarifa változónál akkor várható pozitív

előjel, ha a külföldi exportáló cégek a vámvédelem

kikerülése céljából termelő létesítményeket telepíte- nek az importáló országba.

A W változó a befogadó ország előnyösebb költségszlnvonalát fejezi ki, Minél alacsonyabbak a munkabérek a befogadó országban, annál több klll—

földi tőke beáramlására lehet számítani, s ez szintén

pozitív előjelet feltételez.

A két tőkeráfordítási változónál negatív előjelre lehet számítani, mert ellenkező esetben a külföldi

cégek hazai piacaikon helyemék el befektetéseiket, illetve finansn'rozásukhoz helyi bankkölcsónt ven—

nének igénybe,

A befogadó ország valutájának leértékelése az exportra elméletileg növelő, az importra korlátozó hatást gyakorol, s ez ösztönzi a külfölditőke-befek—

tetéseket. A vizsgálat azonban azt mutatta ki, hogy az összefüggés korántsem ilyen egyértelmű: az ár—

folyamváltozások rövid távon ellentétes irányban is

befolyásolhatják a külföldi beruházói döntéseket.

A közvetlen beruházás és az export egymást

helyettesítő tényezők, így a befogadó ország im- portja (vagyis a beruházó ország exportja) és a kül-

földitőke—befektetések között elméletileg negatív a

kapcsolat. A empirikus vizsgálat tanúsága szerint

azonban növekvő import is járhat együtt a külföldi beruházások gyarapodásával, a feltételezett össze—

függés teljesülése tehát esetenként eléggé bizonyta—

lan.

Általánosságban arra lehet számítani. hogy a

nemzetközi előnyök kihasználása révén a külföldi beruházások gazdasági expanziót tesznek lehetővé, Várható tehát, hogy pozitív a kapcsolat az OECD—

országok gazdasági növekedése, illetőleg a két vizs—

gált átalakuló ország f eldolgozóiparát érintő külföldi beruházások között.

A termelékenység alacsony növekedési aránya negatív hatású lehet a külföldi tőke beáramlását-a.

Végezetül a politikai környezet instabilitását (Dal) érzékeltető változónál is negatív előjelre le—

het számítani, mivel a külföldi beruházók egyértel—

műen előnyben részesítik a politikai stabilitást.

A modellen alapuló becsléseket a szokásos reg—

ressziós eljárással végezték. A legkisebb négyzetek

módszerének alkalmazása lehetőséget nyújtott töb—

bek közbtt a multilineatitás minimalizálására. A

standard hibát a heteroszkedaszticitás tekintetében

korrigálták. A lineáris regressziós elemzések ered—

ményeinek elfogadhatóságát mindkét ország eseté—

ben három szintnek megfelelően végzett szignifi—

kanciavizsgálatokkal is igazolták.

A Magyarországról közölt részletes eredmé—

nyek nagy többsége megerősítette az előzetes felté-

telezéseket. A koefficiensek előjele tekintetében azonban a bruttó hazai termék növekedési aránya,

az árfolyam-, illetve az importváltozások mutatói

nem jeleztek egyértelmű tendenciát.

Megállapítható volt, hogy a Magyarországon

végrehajtott, külföldi eredetű közvetlen beruházá—

sok összeftlggésben álltak egyrészt a piac méretével, másrészt a bruttó hazai termék változásával, az

utóbbi növekedési arányával azonban nem. A vi—

szonylag magas magyar leszámítolási kamatlábnak tudható be, hogy a külföldi beruházók egyes létesít—

ményeiket a helyi pénzügyi piac útján finanszíroz-—

ták. Ugyanakkor az Egyesült Államok hosszú lejára-

tú államkötvényeinek hozama láthatólag nem gya—

korolt befolyást a magyarországi tőkebeáramlásra.

Az empirikus vizsgálat eredményei megerősí—

tették az eltérő munkabérszínvonal hatására vonat- kozó feltételezéseket. Az átlagosnak tekinthető munkáskereset Magyarországon mintegy évi 2000

dollárnak felel meg, Nyugat-Európában pedig he-

lyenként a 20 000 dollárt is eléri. Nem legenda te—

hát, hogy számos beruházási döntés a bérkülónbsé-

gekből származó előny kiaknázására irányult.

Végül a politikai környezetre vonatkozó tapasz—

talati eredmények is teljesen megegyeztek a hipoté—

zisekkel abban a tekintetben, hogy a külföldi beru-

házók határozott előnyben részesítik a piacgazda- sági feltételek között működő gazdaságot és a politi—

kai stabilitást. A nyugati beruházók többségét a piaci részesedés megszerzése motiválta magyarországi törekvéseiben.

Kína esetében a magyarázó változók még job—

ban megfeleltek a feltételezéseknek, A tapasz—

talatok összegzéseként megállapítható, hogy az eléggé egyszerű, teljesen lineáris egyenletek is meg—

győző bizonyossággal szolgáltak arról, hogy __ a vámtarif ák kivételével — az összes magyarázó válto—

zó lényegében a feltételezett hatást gyakorolta a Ki—

nába irányuló külföldi beruházások alakulására. A

kínai valutaleértékelések hatása kedvezőbben érvé—

nyesült a tőkebeáramlásnál, mint az exportnál. Fi- gyelemre méltó viszont a termelékenységi változó negatív koefficiense, ami azt jelzi, hogy a kedvezőt—

len termelékenységi színvonal lényeges fékező ha—

tást gyakorolt a külföldi beruházásokra, annak elle—

nére, hogy az igen alacsony kínai bérek jelentős e—

lőnyt nyújtanak a külföldi beruházók számára.

A két ország eredményeit összehasonlítva az a következtetés is levonható, hogy a gyors árfolyam—

módosítások, továbbá a helyi valuta túlértékeltsége

—— főleg ha ehhez gyorsított impm'tliberalizálás társul

— hosszú távon nagymértékben csökkenthetik a kül—

földi tőke beáramlását, Míg ugyanis Magyarorszá—

gon az e változókkal kapcsolatos koefficiensek elég—

(3)

STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÓ 515

gé bizonytalanok, a fokozatos közelítést mindkét te-

rületen előnyben részesítő Kína eredményei lénye—

gesen kedvezőbbnek bizonyultak.

A szerzők maguk is hangsúlyozzák, hogy mód—

szerük korlátai miatt szükség van további kutatások-

ra, elsősorban a különleges privilégiumok és kon-

cessziók hatásaival kapcsolatban, amelyek a jelenle—

gi modellben még nem juthattak szerephez. Össze- tettebb modell kifejlesztésével véleményük szerint is

pontosabban lehetne ábrázolni a külföldi beruházók magatartását. A további elemzéseknél hasznosítha- tó, fontosnak bizonyuló tényezők (mint például a földrajzi közelség, a felmerülő szállítási költségek)

kiválasztását elméletileg alátámasztott esettanulmá- nyokkal és tematikus megfigyelésekkel kellene mi-

előbb megalapozni.

(Ism.: Tűű Lászlóné)

DEMOGRÁFIA

VICHNEVSKI, A.:

onoszoaszÁG DEMOGRÁFIAI HELYZETE A 2000. Ev KÚSZÓBÉN

(La situation démographigue de la Russie au seuil de l'an deux mille.) — Le coum'ar dama- de [Én 1995.

július-augusztus. 32—45. p.

A világ népességének 2,6 százaléka (1483 mil—

lió lakos) Oroszországban él, népességszámát te—

kintve az ország a ,,világranglista" 6. helyén áll.

Népsűrúsége azonban messze elmarad az európai

átlagtól vagy az Egyesült Államokétól. A tanulmány

szerzője az Oroszországban zajló legfontosabb de- mográfiai folyamatok történeti áttekintésére és komplex vimgálatára vállalkozott. A népességszám

alakulását bemutató táblázat, valamint elemzés

alapján a következők állapíthatók meg.

A második világháborút követő évtizedekben,

lényegében l965-ig, a természetes növekedés jóval

meghaladta a fejlett országokban tapasztaltat, és

noha üteme folyamatosan csökkent, a népesség—

szám éves növekedése 10 ezrelék fölött maradt. Ez az arány — különösen a Szovjetunió többi országába történő elvándorlás mérséklő hatását figyelembe vé-

ve — jelentősnek mondható.

A természetes növekedés ezt követően a felére

esett vissza és ennek hatását számottevően nem mó- dosíthatta. hogy közben l976-tól a migráció iránya megfordult. 1991—ben a növekedés O,7 ezrelékre

esett, l992-től pedig negatív előjelüvé vált, a népes—

ségszám fogyása különösen a város" népességet jel—

lemzi.

A jelenség természetes következménye annak a

ténynek, hogy a második világháború óta egyetlen

női kohorsz sem biztositotta generációja pótlását, az 1960—as évektől pedig (az l986—l988—as éveket

kivéve) a nettó reprodukciós ráta minden évben l

alatt maradt. 1990-től a csökkenés felgyorsult és

1994-ben az említett arány mindössze 0.653 volt.

A természetes növekedés — amíg tartott —- kizá-

rólag a korstruktúrában akkumulált demográfiai nö-

vekedéspotenciál következménye volt, az 1980-as évektől pedig már a Szovjetunió más köztár- saságaiból ide költözők nagy száma is csak mérsé-

kelni volt képes a veszteséget.

A migráció mindig is kevéssé befolyásolta a de- mográfiai folyamatokat. Az l950—es években pél—

dául, amikor negatívan hatott (a hadsereg vitte el a fiatal férfiakat), bőven kompenzálta a természetes

növekedés, az 1970—es évek közepétől pedig, ami—

kortól hatása pozitív volt, alig negyedét tette ki a tel-

je növekedésnek. l 990-től ez az arány módosult, az

1980—as évek második feléhez képest az éves mig—

rációs nyereség abszolút számban kisebb lett, de mivel a természetes növekedés is kisebb volt, a teljes

növekedésen belüli részesedése megnőtt. (1992—

ben a természetes növekedést fogyás váltja fel.)

A demográfiai átmenet időszakában, ahogyan

másutt is, jellemző változás a népesség ,,öregedése".

Ez a 60 éves és idősebb korcsoport arányának növe—

kedését jelenti a népességen belül. Oroszországban

l959—ben arányuk még csak 9 százalék, de 1992-

re 18 százalékra (2,3 millió fővel) nőtt, és ez idő

alatt a korfa jelentős módosulásokon ment keresztül a háborús veszteségek késői következményeként.

l989—től l992—ig 2,3 millióval csökkent a 0—4 éves

korú gyermekek száma, ami az lOóO-as évek köze- pén erősen lecsökkent születésszám következmé—

nye, hiszen az akkor született nők zöme ezekben az

években szült.

A 35 éves és idősebbek aránya az aktív népes-

ségen belül 1991 —l992-ben (tehát két esztendő

alatt) 47,3—től 522 százalékra nőtt. Ahogyan a ta-

nulmány által kiemelt összes jellemző változás, ez is előre jelezhető volt a sajátos formájú korfa alakulá- sából. (Mint ahogyan az is kiszámítható belőle, hogy az aktív népesség ,,visszafiatalodik" majd, az 1980—

as évek közepén születettek munkába lépésének

idején.)

A korstruktúra változásai mutatják az aktív né—

pességre háruló ,,demográfiai terhelés ". A gyermekek, illetve a nyugdíjas korúak ,,eltartásáról" van