ADÓSSÁG, TÖRLESZTÉS. GAZDASÁGPOLITIKA 465
B pauxax oneroe, npercTaener—ruux Ha em eonpocu aerop eupaxaer ceoe menne 0 ma- Hcax Ha pemerme nunemuux npoóneu eenrepcxov'r exouommm " Heueóexnux nepeueuax.
SUMMARY
The study attempts to answer the duestlon how Hungarian economy can stand in the coming 20 years the grass debt burden roughly actual to the yearly GDP of the country. The author raises the
following four points: —
—- What is the aftermath if extra credit must be taken up to pay interests?
— How much does the gradual liguidization of claims esse the situation?
— How extra foreign securities can be obtained being necessary for the payment of interest and gradual amortization? *
— Which are the possibly key issues of debt policy?
In the course of answering the guestions the author expresses his opinion on the prospects of problems solving of the Hungarian economy and on the changes which are unavoidable in his opin—
ion.
2 Statisztikai Szemle
INOTAI ANDRÁS
A jelenlegi világgazdasági munkamegosztásban meghatározó szerepet betöltő műkö—
dőtőke-áramlás a nemzetközi gazdasági kapcsolatok viszonylag új jelensége. Nagyobb mér- tékben az első világháború után, különösen pedig a negyvenes évek második'felétől kezdett elterjedni. Első ,,fénykorát" az ötvenes és hatvanas években élte, döntően az amerikai transz—
nacionális vállalatok latin-amerikai, majd nyugat—európai terjeszkedésével. Dinamizmusából a kevésbé kedvező politikai-gazdasági környezetben mit sem vesztett, miközben ágazati, földrajzi jellemzői, sőt az együttműködés formai és tartalmi keretei is jelentősen változtak, bő- vültek. A nyolcvanas években — újabb gazdasági és politikai fordulatok eredményeként — a világgazdasági munkamegosztás, lépéstartás, felzárkózás nélkülözhetetlen, bár termé- szetesen közel sem elégséges alkotóelemévé vált.
Adalékok a működőtőke világméretű áramlásához
A világméretű közvetlen tőkeberuházás értéke 1960—ban még csak 66, 1973-ban már 213 milliárd dollárt tett ki, 1988-ra pedig — 1960-hoz képest —— reálárakon'is megháromszo—
rozódott. 1983. évi árakon számolva a beruházott tőke összege elérte a 600 milliárd dollárt, 1986-ban pedig — újabb gyorsulás eredményeként— a 776 milliárdot.
A nemzetközi működőtőke—áramlás jóval gyorsabban bővült, mint a világkereskedelem:
a tőkeállomány 1975- ben a világexport 31 százalékának, 1986-ban már 36 százalékának fe- lett meg.
A világkereskedelem mintegy 35-40 százalékát jelenleg már az egyes transznacionális
* vállalatokon belüli, az anyavállalatok és a leányvállalatok közötti árucsere—forgalom képvise- li. A transznacionális cégek termelése már a hetvenes évek közepén a nyugat-európai ipari termelésnek 20, a kanadainak több mint 50, az ausztráliainak körülbelül 35 százaléka volt, míg Japánban csak 5 százalékos részesedést mutatott. A fejlődő országok ipari termelésé- nek részesedése 10 és 50 százalék között ingadozott. A nyolcvanas évek első felében az Egyesült Államokba áramló nemzetközi tőke az ottani ipari termelésnek mintegy 9 százalé- kát mondhatta magáénak 1984 ben.2
Nem kétséges, hogy az elmúlt 3-4 évben nőtt a nemzetközi tőke jelentősége, amit az 1983 és 1986 közötti közel 180 milliárdos növekmény jellemez.
Részlet a szerzőnek a közeljövőben ,,A működőtőke a világgazdaságban" című, a Kossuth Könyvkiadó és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó közös kiadásában megjelenő könyvéből.
1 Trends and issues"in foreign direct investment end related time. Centre on Trensnetional Corporatione. United Nations. New York. 1985. 15. old.; Ste/nor, J.: Die lntemetionellslerung der Menekhlschen Wirtschaftn—CA—Ouartefly. 1968. évi 2. ez 11. old.
2 Christelow, D. B.: lntematlonat joint ventures: How important are they) Columbia Journal of World Buelnees.1967.6vl 2. ez.
8. old
lNOTAi: KÚLFÖLDI TÖKEBEFEKTETÉSEK 467
?
A tőkekivitel dinamizmusa ugyan az elmúlt időszakban mérséklődött, ez azonban dön- tően ajóval magasabb indulási alapból, nem pedig a volumen növekedésének visszaesésé—
ből vagy lassulásából fakad. A hetvenes években az éves átlagos bővülés 16,8 százalék volt, és ez szinte egyenlően oszlott meg a fejlett és a fejlődő világ között. Ha a dinamikát nem az erőteljesen leértékelődő dollárban, hanem konstans árakon és árfolyamokon mérjük, úgy a hetvenes évek közepéig évi 8,5 százalékos, utána 1983-ig — döntően az 1982-1983-as világ- gazdasági recesszíónak tulajdoníthatóan -— évi 3 százalékos növekedési ráták adódnak.
1983 után azonban — meghatározó mértékben a vezető tőkés országok gazdasági fellendü—
lése, az erősödő dereguláció és a szerkezetváltás eredményeként —— ismét mintegy évi 13 százalékos, tehát történelmi összehasonlításban is kiemelkedően magas növekedési üteme-
ket regisztrált a statisztika.3
Az elmúlt években több számottevő elmozdulás következett be a nemzetközi közvetlen tőkeforgalom földrajzi szerkezetében. A tőkeexportőrök oldaláról vizsgálva a kérdést, a fejlett országok változatlanul tartják történelmi előnyüket: a tőkekivitel állományadatai alap—
ján a világ tőkeexportjából 97 százalékkal részesednek. Tőkeimportőrök esetében nem ennyire egyoldalú a kép, de az elmúlt évtizedben a fontosabb változások éppen itt következ—
tek be. A fejlődő világ hagyományosan 30 százalék körüli részesedése (amely 1975—ben a beruházások közel 40 százalékával tetőzött) a nyolcvanas évek első felében 20-22 százalék- ra esett vissza, miközben nőtt a fejlett ipari országok egymás közti tőkeforgalmának jelentő- sége.
Az általános trendek mögött azonban az egyes országokról igen differenciált kép bon—
takozik ki. Az első látásra jelentős tőkekoncentráció ellenére számottevő átrendeződések
mennek végbe a világban: a fejlett és a fejlődő országok között egyaránt találhatók a nem- zetközi tőkemozgásokba erőteljesen bevont országok és az abból kieső vagy attól távol(abb)
elhelyezkedő gazdaságok is. -
A földrajzinál nagyobb jelentőségűek azonban azok az elmozdulások, amelyek a mű- ködőtőke-áramlás ágazati szerkezetében mentek végbe. Ugyanis a külföldi beruházások ere- deti célja, a gazdag nyersanyagbázis kiaknázása, a hazai ipar ezen termékekkel való ellátá- sa, a termelési folyamatok ilyenfajta ,,biztonságának" megteremtése az elmúlt másfél évti- zedben különböző okok hatására erőteljesen visszaszorult. Ebben a nyersanyagkincs álla- mosítása, a nyersanyagszektorban működő külföldi tőke politikai tényezővé válása csak az egyik és közel sem a döntő magyarázó tényező. Alapvetőnek a világméretű szerkezeti átala- kulás tekinthető, amely a nemzetközi tőkemozgások szerkezetét is jelentősen átrendezte.
Ennek legfőbb jellemzője a mezőgazdasági és a bányaipari beruházások részesedésének erőteljes csökkenése, a feldolgozóipari, azon belül pedig a magasabb technikai szintet meg- testesítő, modern ágazatokban megvalósított beruházások jelentőségének növekedése, még inkább pedig a szolgáltató szféra külföldi tőkével való átitatódása.
A nemzetközi kereskedelemben a szolgáltatások jelenleg mintegy 20 százalékkal sze—
repelnek, ugyanakkor a világméretű tőkeáramlásban ennél nagyobb a részesedésük. Ösz - szefoglaló adatok erre nézve nincsenek ugyan, de 1985-ben az Egyesült Allamok külföldi be—
ruházásaiban a szolgáltatások 34, Japánéban 52, a Német Szövetségi Köztársaságéban 46 százalékkal szerepeltek. Egy évtized alatt ez a hányad Japán esetében több mint 10, a Né- met Szövetségi Köztársaságban 7, az Egyesült Államokban 1,3 százalékponttal emelkedett.
Hasonlóképpen nőtt a szolgáltatások aránya a Német Szövetségi Köztársaságban megva—
lósított külföldi beruházások között: a hetvenes évek közepén 32 százalék volt (a feldolgo- zóiparé 66 százalék), 1985-ben pedig már több mint 46 százalék (a feldolgozóiparé 51 szá- zalék).
3Anne J. De —— Thomsen, S.: Capital flow and international economic relations: Upswing of foreign direct investment in the Group of the Five. Royal institute of international Aftain. London. 1988.
4 Klodt, H.: The experience with liberalizations of trade and foreign direct investment in services. (Kiel Working Papers.) The Kiel Institute of World Economics. Kiel. 1988. január. 1516. old.
24:
A vezető tőkeexportőr gazdaságok néhány sajátossága a tőkeforgalomban
(A legjelentősebb változások kétségkívül az Egyesült Államok helyzetében és részben koncepciójában mentek végbe. Az Egyesült Államok a világ tőkeexportjából az állományi adatok szerint a hetvenes évek végén még kereken 50 százalékkal, a nyolcvanas évek for—
dulóján alig több mint 40, jelenleg pedig 40 százalék alatti hányaddal rendelkezik. Az éves tőkeáramlási adatok szerint az állomány csökkenésénél egyértelműbb a részesedés vissza- esése. Amíg a hatvanas évek második felében a világ működőtőke-exportjának 62.55 száza- léka jutott az Egyesült Államokra, addig a hetvenes évek első felében csak 56,5, a második felében 48,2, a nyolcvanas évek első felében pedi nem egészen 30 százaléka.5 Ugyanak- kor a világ tőkeimport-állományában az Egyesült llamok részesedése — meredeken emel- kedve — 1987-1988—ra elérte a 30 százalékot, sőt az éves tőkeáramlási adatok szerint a leg— ' utóbbi 5-8 évben a világ működőtőke-forgalmának kétötöde-feje az Egyesült Államokba áramlott. Az amerikai tőkeimportnak nemcsak a dinamikája, hanem abszolút volumene is meghaladta a tőkeexportét. Mivel azonban az utóbbi is elég erőteljesen, évente 10—12, 1986- ról 1987-re pedig kiemelkedően, közel 40 milliárd dollárral nőtt, így az amerikai tőkeforgalmi pozició továbbra is többletet, vagyis az Egyesült Államokban megvalósult beruházásoknál jelentősebb amerikai kintlevőségét mutat. (A korábbi beruházások mai árakon történő újra- értékelése esetén ez a tőkeaktívum jóval nagyobb a ténylegesen kimutatottnál.)6
A tőkemozgás földrajzi szerkezetében számos új vonás jelent meg:,-
— A tőkeexportban erőteljesen csökkent a fejlődő országok. ezen belül meghatározó súllyal La—
tin—Amerika részesedése. 1950—ben még a külföldi tőkeáiiom nynak közel 50 százaléka helyezkedett el a fejlődő régiókban (nem kevesebb mint a teljes tőkeállomány 38 százaléka ezen belül Latin-Arne- rikában). 1970-re ez a hányad 25, 1984-re 23 százalékra csökkent, egyértelműen a latin-amerikai kon—
tinens drámai pozicióvesztésének eredményeként (az itt beruházott tőkeállomány 1970-ben a teljes- nek 15, 1984-ben pedig nem egészen 11 százalékát adta). Vagyis a fejlődő országok hányadának visszaesése teljes egészében Latin—Amerikának tulajdonítható; e kontinenst leszámitva más fejlődő térségekben (tőleg a Távol-Keleten) nemcsak nőttek, hanem az átlagnái intenzívebben bővültek az amerikai beruházások.
— A tőkeimportban meghatározók a fejlett ipari országok, közöttük azonban jelentős átcsopor- tosulás következett be. 1970 és 1984 között Kanada részesedése ZS-ről 9 százalék alá esett, a nyugat—
európai hányad ugyan megtartotta többségét, de 72-ről 67 százalékra süllyedt, mig Japán részesedé- se alig 1,7 százalékról 1984-re 9 és 1987—re 12 százalék fölé emelkedett. Az egyéb, döntően fejlődő or- szágokból származó beruházások részesedése is látványosan nőtt a nyolcvanas évek elejéig (3-ról 16 százalékra, azóta e szint körül ingadozik).
— A legjelentősebb beruházók az Egyesült Államokban az angolok és a hollandok; a legdinami—
kusabbak az angolok és a japánok. Hosszabb távon az utóbbi kettő és az egyesült államokbeli tőke között alakulhatott ki igen szoros, keresztirányú összekapcsolódás. Anglia változatlanul a legíeientő—
sebb telephelye a Nyugat—Európában tevékenykedő egyesült államokbeli vállalatoknak, Jap pedig
—- jelentős amerikai nyomásra — most kezdi engedélyezni nagyobb mennyiségű tőke beáramlását az Egyesült Államokból. E tálból a japán kormányzat mintegy 15 éves beruházási tervet készitett, amely zooo-ig több mint 200 milliárd dolláros állami és magánberuházást kiván megvalósitani, nem utolsó—
sorban amerikai tőkével Gntrastrukturális és tudományos-kutatási területen). Japán egyik célja ezzel nyilvánvalóan az, hogy elejét vegye az Egyesült Államokban növekvő Japán—ellenességnek. Erre úgy 'is törekszik, hogy bizonyos, kereskedelempolitikailag vagy ma már termeiéspolitikailag érzékeny te- rületeken nem az Egyesült Államokban, hanem valamely harmadik országban állítja fel üzemeit (pél—
dául Kanadában, Mexikóban, a Távol-Keleten), és onnan látja el az E yesült Államokat. Ezzel párhu- zamosan azonban érvényesül egy másik irányzat is: a már Egyesült lamokba települt japán vállala- tok egyre-másra hozzák maguk után saját japán beszállitőikat az Egyesült Államokba, és ezzel való—
jában egyre több területen "váltják ki" az amerikai beszáilitőkat, és hoznak létre szorosan egymásba épülő vertikális japán érdekeltségeket az Egyesült Államokban.
5811", s.: La politicade invenión extranjerade Estado. Unidoe. Gomrclo Exterior (Méxicol. 1968. oiaőbor.908.otd.
eAlegutótebiidőbeneoltroidelúvitaI::oritaltozottltlazE "Államok,,adóanemzetként tőrténőbeeomléaahőrüt. ,
hogyvalamennylpénz figyelembevévetsaőmánnett WMumumWWme-z !
beruházáaalnaknemceak iományanagyobb(még)uEgyee0n mmmmsmwmmumw
azérmzóprotltiamegheladjaaterüldéneszhőzőitkülföldibel'ektetéeekuténkülföldreüutaltpm'itmértékét.
Tauern—Asia 1988. márciusa.
KÚLFÖLDI TÓKEBEFEKTETÉSEK
469
Az amerikai tőkeforgalomban nem kevésbé fontos szerkezeti változások is végbemen- tek az elmúlt időszakban. Összhangban a fejlődő országok térvesztésével, a tőkeexportban erősödött a szolgáltatói és feldolgozóipari tevékenység jelentősége. 1979 és 1984 között a feldolgozóipar külföldi beruházásait 93, az olajiparét csak 63 milliárd dollár táplálta (az utób—
bi fele is Nyugat-Európára és Kanadára jutott). Figyelemre méltó azonban, hogy a feldolgo- zóipari beruházások közel sem korlátozódtak a fejlett térségre, miközben gyorsan követték a fogadó országok általános (exportorientált vagy importhelyettesítő) gazdaságpolitikáját. A Latin-Amerikában megvalósított ipari beruházások növekedési üteme 5 év alatt 24 százalék—
kal visszaesett, ugyanakkor az ázsiai beruházásoké több mint 80 százalékkal emelkedett8 A tőkeimportban egyre jelentősebb a szolgáltatások részesedése, amely 1970 és 1984 között nem egészen egyharmadról több mint 50 százalékra emelkedett mind a feldolgozó- ipar, mind az olajszektor rovására. Amig tehát a szolgáltatások mindkét vonatkozásban nö- velték részesedésüket, a feldolgozóiparban — összhangban az Egyesült Államok fejlettsé- gével - eltérő tendencia érvényesült: a gyorsan változó telephelyelőn ök erősítették az ame—
rikai tőke kivitelét, ugyanakkor viszonylagosan fékezték az Egyesült llamokba irányuló ipa—
ri tőke beáramlását.
Az amerikai tőkeforgalom szerkezeti és földrajzi jellemzői mellett érdemes felhivni a fi- gyelmet néhány viselkedési jellemzőre is.
- Az amerikai tőke hagyományosan többségi vagy kizárólagos érdekeltségek megszerzése iránt érdeklődött. Alapvetően e magatartása mit sem változott, de például az egyre erősebb konkurenssé váló Japánnal hajlandónak mutatkozik jelentős közös vállalkozásokra. 1974 és 1982 között a magas jövedelmű országokkal 232 ilyen megállapodást kötöttek angerikai vállalatok, közepes jövedelműek- kel 166-ot, alacsony jövedelműekkel pedig mindössze 14—et. Mindez a vállalkozások jövedelmiszint- függőségére hivja fel a figyelmet.
— Ezzel szemben az Egyesült Államokban a külföldi tőke elsősorban a létező amerikai vállala- tok felvásárlására összpontositott. 1986-ban 25 milliárd dollárért 264 amerikai vállalat került külföldi kézre. 1987—ben csak a japán tőke tiz legnagyobb feivásárlási akciója megközelítette a 8 milliárd dol- lárt (ezen belül például a Bridgestone Corporation 2,6, a Sony 2 milliárdért vette meg a Firestone-t, il—
letve a CBS Records vállalatot).10
— Változatlanul erős korreláció mutatkozik ugyanakkor az egyesült államokbeli cégek tőke- és technológiakivitele között: modern, vezető technikát csak kizárólagos vagy döntő többségű tulajdo- nosi részvétel mellett hajlandók exportáini, bár speciális körülmények hatására egyszer-egyszer en- nek ellentmondó esetek is létrejönnek.
— Ugyanakkor változik az amerikai oligopol tőkekivitel hagyományos magatartása. Régebben a nagy amerikai multinacionális vállalatok importhelyettesítő, az oligopolista struktúra fenntartásának kedvező területeken ruháztak be, ahová - megfelelő tulajdonosi részesedés mellett — modern tech- nikát is átvittek. Az ilyen beruházás azonban csak a telephelyország piacméreteinek kitöltéséig bizo- nyult dinamikusnak, utána a kereskedelemteremtéssel éppen ellentétes folyamatok erősödtek meg.
Minek tulajdoníthatók a fenti magatartás-változások? A tőkekivitelben nyilvánvalóan an- nak, hogy a világgazdaságban felértékelődött az exportorientált fejlesztési és termelési stra- tégia, miközben a nagy (zárt) belső piacra való kizárólagos fejlesztés forrásai több ok miatt (adósság, telitődés, versenyhiány, rossz helyen,, lekötött erőforrások) elapadtak. Ez elsősor- ban a hagyományos gondolkodású amerikai nagyvállalatokat kényszerítette váltásra. ilyen irányban fejtette ki hatását az is, hogy az erősödő világméretű versenyben a helytálláshoz új és nem csak az amerikai érdekeket figyelembe vevő együttműködési formákat is igénybe kellett venni. Nem azért, mintha ez megfelelt volna az amerikai vállalatok eredeti elképzelé- seinek, hanem szükségszerű kompromisszumként mindenekelőtt a legnagyobb vetélytár—
sakkal való küzdelemben és éppen a velük való fokozott együttműködés érdekében. A vál- tozó amerikai pozició egyik jele, hogy 1960-ban a legnagyobb 50 multinacionális vállalatból
még 42 volt amerikai, 1985-ben már csak 29.
B Multinatlonai Business. 1986. évi 1. sz. 24. old.
9 Hindi/r, K. J.: lntematlonal Joint Ventures. Lexington. Massachusetts. 1984.
10 Blick durch die Wirtschaft. 1987. április 6. és Süddeutsche Zeitung. 1988. március 26-27.
Hosszabb távú és a világgazdasági erőviszonyok jövőjét tekintve sokrétű és ellentmon- dásos hatásokat érlel az amerikai nettó tőkekiviteli pozició zsugorodása, mindenekelőtt az Egyesült Államokban megvalósított külföldi beruházások rohamos növekedése. Ez egész sor világgazdasági és sajátosan amerikai tényezőre vezethető vissza: a nagy és stabil piac- ra, a fellendülés tartósságára, a magas kamatlábakra, az átlagosnál jóval nagyobb profitra, az amerikai gazdaság műszaki színvonalára, a rendelkezésre álló kutatási —fejlesztésiháttér—
re, a hosszú távon kedvező politikai-gazdasági keretfeltételekre éppúgy. mint a versenytár- sakénál alacsonyabb adókra (a mai 27 százalékos adó 2 százalékponttal alacsonyabb mint a legkedvezőbb brit adókulcs), az árfolyam termelési költségeket befolyásoló szerepérevagy a protekcionizmus nem kizárható feléledésére.11 Ehhez járulnak a közel sem lebecsülhető etnikai tényezők, amelyek a japán, de a nyugatnémet tőke számára is nemcsak gazdasági, hanem politikai, pszichológiai és jogi előkészítő szerepet játszanak (csak német származá- sú amerikai állampolgár 50 millió van). Az Egyesült Államokba történő nagyfokú erőforrás—
áramlás a világméretű tőkeforrások újraelosztását jelenti, mégpedig főleg nyugat—európai és japán tőkék átszivattyúzását, amelyek döntő részét ugyanakkor e régiók Egyesült Államok- kal szembeni kereskedelmimérleg—többlete, vagyis az Egyesült Államok piacán létrejött el- adásaik termelik ki. Nehéz megjósolni, hogyan fogja ez befolyásolni a hosszabb távú gaz—
dasági —politikai erőviszonyokat. Annyi azonban már most megkockáztatható, hogy az év- század végére a legmodernebb termelő eszközökkel az amerikai gazdaság fog rendelkez—
ni, csakhogy ezek nem amerikai tulajdonban lesznek.
Japán a későn jövők összes előnyével és hátrányával sajátos és rendkivül figyelemre- méltó pályát futott be a külföldi beruházások vonatkozásában. Jelenleg is a japán tőke ter- melésének oroszlánrésze Japánban összpontosul; a külföldi termelés hányada 5 százalék körüli, szemben az amerikai vállalatok 20 százalékos hányadával. Éves tőkekivitele a hetve- nes évek elején ugrotta át az egymilliárd dolláros határt, 1984-ben pedig a 10 milliárdosat, hogy azután 1987-ben már a 20 milliárd dolláros rekord is megdőljőn. A külföldön megvaló—
sított beruházások ágazati szerkezetének változása plasztikusan ábrázolja a japán tőkeex—
port három fő szakaszát: az elsőben a nyersanyagok és energiahordozók álltak a tőke ér- deklődésének középpontjában, a másodikban azok a feldolgozóipari beruházások, amelyek ajapán kivitel magas és emelkedő szintjét biztosították. A harmadik szakaszt ayen nagymér- tékű felértékelése és ennek nyomán a világméretű szerkezetváltásba való bekapcsolódás, a külföldi termelés exportorientálttá válása jellemzi. A nyersanyagszektorbaeszközölt befekte—
tések három évtized alatt 45 százalékról 18 százalékra estek, a feldolgozóipariak - időköz- ben alaposan megváltozott ágazati szerkezetben — egyharmad körűl ingadoztak, mig a szol—
gáltatási hányad—számottevően emelkedett. Amíg azonban Ázsiában, amely a japán beruhá—
zások hagyományos területe, a nyersanyagszektorra még ma is körülbelül 33 százalék, a fel- dolgozóiparra pedig növekvő aránnyal 40 százalék jut, addig az EgyesültÁllamokban vagy Nyugat-Európában az ipari, különösen pedig a kereskedelmi - pénzügyi beruházások jelen- tik az uralkodó formát.
Terjedelmi korlátok miatt itt csak rövidWen utalok néhány japán tőkekiviteli jellegzetes- ségre.
— Ajapán tőkeexport hosszú ideje együtt mozog az iparkitelepitéssel, mivel —- ellentétben Nyu- gat-Európával — Japán sosem folyamodott, nagy népessége és kis földterülete miatt nem is folya- modhatott külföldi munkaerő tömeges alkalmazásához. Ezért már a hatvanas években az volt a gya—
korlat, hogy a tőke irányult a meglevő délkelet-ázsiai munkaerő felé, nem pedig az utóbbi áramlott a tőke felé. Ennek eredményeként a japán tőkeexport ágazati szerkezgte szervesen együtt fejlődött a fogadó országok komparatív előnyeivel, eltérő iparosítási fázisaival.
"1934 ée1987 között az egységnyi termelésre jutó bérköltségek Japánban 37, a Német Szövetségi köztársaságban 13
százalékkal nőttek, míg az Egyesült lemokben nem kevesebb mint 28 százalékkel csökkentek (Capital. 1988. évi 3. ez. 277. old.).
12 Lásd erről részletesebben: Ko/íme, K.: The allocationof Japanese direct foreign investment and it: evolutionin Alla. - Hitotsubeshi Journal of Economics. 1985. december.
KÚLFÖLD! TÓKEBEFEKTETÉSEK 471
— A komparatív előnyök gyors követése indokolja, hogy a külföldi beruházásokban az átlagos- nál nagyobb a munkaigényes és a környezetet károsító nehézipari beruházások aránya.
— Miután a beruházások mindvégig szoros kapcsolatban voltak Japán termelésiszerkezet-váltá—
sával, sőt, bizonyos mértékig maguk is kikényszerítették a gyors váltást, jól beleillettek a világméretű japán exportstratégiába, és annak szerves részévé is váltak. így a japánok külföldi beruházásai nem- csak a kereskedelmi korlátok megkerülése miatt, hanem struktúrájuknál, felépítésüknél fogva is már régóta nemzetközi piacra orientáltak, versenyképesek.
—_ A rugalmas viselkedést a gyors tőkeberuházási és az ezzel együttjáró, legalább ennyire fon- tos gyors tőkekivonási politika, ennek az állami (kormányzati) oldalról való kockázatbiztositása, vala- minta szerkezetváltásban és tőkekivitelben kezdettől fogva jelentős szerepet játszó közép- és kisvál- lalati szektor viselkedése magyarázza. Elég arra utalni, hogy 1973 és 1980 között a beruházások egy- ötödében következtek be visszavonások vagy más területre való átirányítások, ezen belül a szerkezet- váltás által különösen érintett bányászatban, mezőgazdaságban és textilruházati iparban a fenti mu- tató 30 százalék felett alakult (vagy minden 1000 yen beruházásból hét éven belül 300 yen az erede—
titől eltérő beruházásba került át). A hetvenes évek második felében a kis- és közepes vállalatok ad- ták a külföldön beruházó japán cégek 37 százalékát; ezen belül a mezőgazdaságban 58, a feldolgo- zóiparban pedig 38 százalékát (szemben a bányászat 4,5 százalékával). 4
—- A legutóbbi években, különösen pedig 1985 után — részben a korábbi ipari együttműködés talaján, részben a japán valuta nagymértékű felértékelődése következtében, részben Japán folyó fi- zetésimérleg—többlete miatt és a protekcionizmus elleni harcban — számottevően megerősödtek és bonyolultabbakká váltak a japán -délkelet—ázsiai kapcsolatok. Egyrészt létrejövőben van egy olyan, modern műszaki ismeretekre és fejlett termelési szerkezetre, rendkívül versenyképes termelékenység- re épülő nemzetközi munkamegosztási központ, amelynek világgazdasági kihatásai — éppen a japán tőkeérdekeltségekre felfűzve — nem hagyhatók már figyelmen kivül. Másrészt erősödik a Japán és a japán mintára fejlődött térségbeli országok (az ún. JAPANlCS) közötti világméretű verseny is.
-— A magasabb fejlettségi fokkal módosulni látszanak korábbi japán ,,specialitások", igy a kisebb—
ségi tőketulajdon elfogadása, a vállalkozás minden körülmények közötti előnyben részesítése és a modern technológia tulajdonosi (ellenőrzési) jogoktól elszakított (elszakítható) átadása.
Japán tőkeimportja jelentős történelmi lemaradást mutat, ami az ország sajátosságai- val magyarázható. A legutóbbi években azonban a yen értékének növekedése, bizonyos ja- pán liberalizálások és a nemzetközi tőke érdeklődésének erősödése e téren is figyelemre—
méltó változásokat indított el. A beáramló tőke nagysága azonban még csak évi 2 milliárd dollár körül tart (ami természetesen sokszorosa a 10 évvel ezelőtti értékeknek). A japán pi- accal kapcsolatos általános nehézségek mellett problémát jelent a külföldi tőke számára, hogy — érthetően — igen szigorúak a szigetország környezetvédelmi normái, rendkívűl ma- gasak az indulási költségek (telekárak stb.), és nehéz megfelelő munkaerőt találni (a japán foglalkoztatási rendszer korlátai csak igen lassan bomlanak le). (A ,,lazulás" első jelei éppen az alkalmazkodóbb kutatói rétegnél jelentkeznek, amely máris szivesebben dolgozik nyugat- európai vagy amerikai érdekeltségben, mert ,,önmegvalósulását" ott kevésbé akadályozzák a feltételek.)
A későn jövőkhöz (pontosabban az újrakezdőkhöz) tartozik a Német Szövetségi Köz- társaság is, amely azonban Japántól számos vonatkozásban eltérő tőkemozgást mutat. A hetvenes évektől gyors ütemben erősödött a nyugatnémet tőke külföldi jelenléte. 1976 és 1986 között a Német Szövetségi Köztársaság külföldi tőkeállománya kereken háromszoro—
sára, 149 milliárd márkára nőtt. A nyugatnémet érdekeltségű multinacionális vállalatok a nyolcvanas évek közepén külföldön foglalkoztatták munkaerejük 30 százalékát, és külföldi termelésük megegyezett ugyanezen vállalatok közvetlen exportjának értékével. A növekvő külföldi elkötelezettség mellett a jól ismert nemzetközi okok (árfolyamváltozás, iparkitelepi—
tés, piacok feltárása, termelésitényező—előnyök stb.) szóltak.
A tőkekivitel földrajzi megoszlásában nagy teret vesztettek a fejlődő országok: részese—
désük a hetvenes években még 30, a nyolcvanas évek első felében csak 25 százalék volt az állományból, az éves áramlásban pedig volt amikor 15 százalék alá süllyedt. Ugyanakkor
13Japan's direct investment overseas expands. lndustrla: Diamond's. - Economic Journal. 1985. évi 6. sz. _
1'*Agefwel, J. P.: Home country incentives and FD! in ASEAN countries. (Kiel Working Papers No. 258. lnstitut für Weltwirtschal't an der Universitát Kiel. Kiel. 1986. június. 14. old.)
erősen nőttek a befektetések az Egyesült Államokban és Nagy—Britanniában (az Egyesült Ái-
lamok részesedése a nyolcvanas években — éves adatok alapján — egyharmad rész és 50 százalék között ingadozott). Ágazati szempontból a Német Szövetségi Köztársaság tőkeki- vitele mindig is a feldolgozóiparra összpontosult, a nyersanyag—kitermelés jelentősége má—
sodlagos volt. A nemzetközi irányzattal összhangban újabban itt is erősödik a szolgáltató szféra, és csökken a feldolgozóipar viszonylagos jelentősége.
Az utóbbi években nem a tőkekivitel, hanem a megcsappant tőkeimport váltott ki aggo- dalmat. A közvetlen tőkebefektetések egyenlege ugyan már a hetvenes évek közepétől po- zitiv, vagyis több tőke áramlik ki a Német Szövetségi Köztársaságból, mint amennyi a nyu- gatnémet gazdaságbajut. A különbség azonban 1984-től meghaladja az évi 10 milliárd, 1984 és 1987 között összesen az 50 milliárd márkát. A külföldi tőke után fizetett nyereség és juta- lékok összege túllépte az újonnan érkező beruházások összegét, vagyis átmenetileg nettó forráskivonás következett be. Bár ez ideiglenesnek bizonyult, sokan arra figyelmeztetnek, hogy a külföldi tőke számára a Német Szövetségi Köztársaság megszűnt vonzó telephely lenni: munkabérei igen magasak, a szociális kiadások elrettentik a külföldi tőkét, a munkai- dő a feldolgozóiparban a legrövidebb (egy évben 1633 óra, szemben az Egyesült Államok 1966, vagy Japán 2133 órájával).15 itt a legmagasabbak a vállalatokat sújtó adók, és itt a leg- szigorúbbak a környezetvédelmi előírások. Bizonyára nem erősiti a külföldi tőke bizalmát a szakszervezetek által követelt ,,rugalmas munkaidő", és sokszor még az egyébként verseny- képes infrastruktúra is versenyképtelenné válik a magas villanyárak, telekárak és közszolgál- tatási düak miatt. Ennek ellenére az összkép nem ennyire rossz; a nyugatnémet gazdaság — különösen, ha a nyugat-európai integráció 1992-es programja megvalósul, és a nemzetközi liberalizáció végbemegy — még számos területen kínál vonzó, versenyképes feltételeket a nemzetközi tőke számára.
A brit gazdaság nemzetközi nyitottsága már évtizedek óta kimagaslónak tekinthető. Kül—
földi tóke termeli az angol ipar termelési értékének több mint 30 százalékát és foglalkoztatja az ipari munkaerőnek körülbelül egynegyedét.16 A hetvenes évek végének gazdasági stag- nálása újabb lökést adott az angol vállalatok multinacionálissá válásának: a kedvezőtleneb- bé vált belföldi feltételek nyomán inkább a külföldi befektetéseket részesítették előnyben.
1972 és 1977 között majdnem kétszer annyit ruháztak be külföldön, mint belföldön, és ez az arány érdemben azóta sem változott. Meghatározó szerepe van az amerikai—angol kétirá—
nyú tőkekapcsolatnak, amit a közös nyelv mellett a legutóbbi években a hasonló gazdaság- politika és a kedvező gazdasági környezet tevább erősített.
Az ugyancsak hagyományos tőkeexportőrnek tekinthető Franciaország némileg külön- bözik az eddigiekben bemutatottaktól. Bár az utóbbi években gyorsan fejlődtek a tőkekap—
csolatok, az évtizedes stagnálást nem lehet egyik napról a másikra felszámolni. A tőkeexport ágazati szerkezete hiven tükrözi a francia kivitel szerkezetét: többségben vannak a félkész- termékek, az anyag— és energiaigényes cikkek, a fogyasztási javak, az erőgépek, valamim — bizonyos esetben - a modern haditechnikai termékek. Földrajzi orientációja is részben eltér versenytársaiétól: Dél-Európára, a mediterrán térségre és Afrikára koncentrálódik, és jóval kevésbé él a dinamikus nagypiacok lehetőségeivel (az Egyesült Államok részben kivételt ké—
pez).17 Ez annál feltűnőbb, mert a külkereskedelemben kiemelkedő a Német Szövetségi Köz—
társaság szerepe, ugyanakkor a francia tőke beruházásaiban ennek ugyancsak másodlagos a jelentősége. A francia tőke mozgására is jellemző azonban két általános trend: egyrészt a fejlődő régió súlyának csökkenése, másrészt — egy-egy év kivételével — a nettó tőkekiviteli többlet.
Hatul-m bemutassa lbd:wmsctho.1aea. meretu: 11.
W Und részletesen Panic, M.: intem-atomi direct lrwostment ln conditions of otructuraldts-gimlbrium: UK experience: elme the 10000. Laudon. tm.éoUS—UKRointlom:dlnctlmotmentondxenophobil. — Multlmtlonalauelnm thvl i.sz.
"RM H..- L'lrwutluomont trans-lo ! l'étnngereomht et eoneőduomu mmóconomlduu. —— Revue d'Éoonomlo lndustrioiio. 1988. évi 37. az. 86-72. old.
KÚLFÖLDI TÖKEBEFEKTETÉSEK , 473
Összefoglalóan megállapítható, hogy a vezető ipari országok a nemzetközi tőkeáram- lásban is meghatározó pozíciót foglalnak el. A bemutatott viselkedési formák, jellemzők el- téréseit történelmi vagy fejlettségi szempontok magyarázzák. A gyorsan internacionálissá vá—
ló közegben azonban úgytűnik, hogy a régi különbségek gyorsan ,,kisimulnak"; az össze- hasonlított országokban egyre kevésbé lehet felfedezni gyökeresen eltérő tőkeexportot vagy tőkeimportot. Ott, ahol mégis vannak ilyen jelek (főleg Japán), további vizsgálat tárgya, hogy ezek mennyiben nyugszanak a megkésettségen és a belőle fakadó sajátosságokon, és mennyiben táplálkoznak olyan gyökerekből, amelyek a fejlettségbeli hátrány leküzdését kö—
vetően is segítenek fenntartani az újszerűséget, az eltérőséget.
A kisebb OECD-országok tőkeforgalmának néhány jellemzője
Ebben a meglehetősen heterogén körben éppúgy találhatók jelentős tőkeexportőrők, mint számottevő tőkeimport—többletet mutató gazdaságok. Méretük, többnyire fejlettségük és nemzetközi tőkére való rászorultságuk alapján azonban közelebb állnak a magyar gaz- dasághoz, és néhány olyan figyelemreméltó tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek szá—
munkra is hasznosak lehetnek. Ezért látszik célszerűnek rövid jellemzésük. Az iparilag fejlett nyugat-európai országokban a működőtőke szerepét az 1. tábla szemlélteti.
1. tábla
A működőtőke-állomány a kisebb európai országokban, 1982
A külföldi mamam Külföldi befektetés
Onng
a GDP egy főre jutó a GDP egy főre jutó
százalékában (dollár) százalékában (dollár)
Ausztria ... 4,4 8922 1 ,O 89,3
Belgium—Luxemburg 1 1 ,8 999] 5.5 467,4
Dánia ... 3,2 3345 1.9 2022
Finnország ... 0.9 875 2.0 185,0
Hollandia ... 12,9 1256,1 28,5 2776,9
Svájc ... 8,1_ 1294,1 41 ,0 65125
Svédország ... 1 ,B'x 183.7 7.5 760.0
Parrish/. Downing — J. Centwell: IRM. Directory ot Statistlcs d intematlonal investment and Production. ldézl: J. Steiner. Dle lntematlonallslerung der österreichischen Wirtschaft. CA—Ouarterty. 1986.
A külföldi tőke — Finnország kivételével — valamennyi kisebb iparilag fejlett európai or- szágban kisebb—nagyobb szerepet játszik. A holland, a svájci vagy a belga gazdaságban ez a funkció meghatározónak látszik.- A kis országok külföldi tőkebefektetéseiben azok a gaz- daságok járnak elől, amelyek nemzetközileg is számottevő multinacionális vállalati hálózat—
tal rendelkeznek (Svájc, Hollandia és Svédország, kisebb részben pedig Belgium). E három ország nettó tőkeexportőr, és hozzájuk csatlakozik — sajátos és érdekes esetként — Finn—
ország. A másik három ország nettó tőkefogadó, és ez különösen Belgiumra, de Ausztriára is igaz.
Az osztrák gazdaságban a külföldi tőke szerepe nem döntő, de közel sem elhanyagol- ható. Az ipari foglalkoztatottaknak 25 százaléka, míg más ágazatokban mintegy 8—10 száza—
léka dolgozik külföldi érdekeltségű vállalatoknál. Ennél jóval nagyobb azonban a külföldi be- folyás a technikai haladás élvonalában álló ágazatokban: az elektronikai iparban (44%), de a vegyiparbanIS (4196). 8A biztositótársaságok tőkéjének 70 százaléka van külföldi kézen.
évi 18Auelárwilsehe Direktlnveetitionen ln Österreich. — Mlttellungen de: Dlrelttorlums der Östeneichlschen Nationalbank. 1978.
a. ez.
Az elmúlt években a külföldi tőke beáramlása elmaradt a kormány elvárásaitól; Ágaza- ti szerkezete sem változott: _a nyolcvanas évek közepén — 1970-hez hasonlóan -— az áruter—
melésben dolgozik a külföldi tőke 60, a szolgáltatásokban 40 százaléka. Változatlanul dön—
tő a svájci és a nyugatnémet tőke súlya. A történelmi és szerkezeti okokkal magyarázható megkésettséget a tőkeexportban sem sikerült eddig felszámolni. Bár a nyolcvanas évek kö—
zepén már nettó tőkeexportőrré vált az osztrák gazdaság, vállalatainak nemzetközivé válása messze elmarad más európai országokétól. Svájci cégek 550 000, az osztrákok csak 15 000 főt foglalkoztatnak külföldön. A lemaradásra utal az is, hogy a szolgáltató szektor részese- dése csökken, és az osztrák tőke mostanában kezd külföldön ipari beruházásokba.
Rövid bemutatásra érdemes a finn eset. Finnország mindvégig a külföldi tőke érdeklő- désének peremén helyezkedett el. Ipari termelésének mintegy 5 százaléka származik külföl—
di érdekeltségű vállalatoktól, és a múltban túlnyomórészt kereskedelmi érdekeltségek léte- sültek Finnországban. Jóval erőteljesebben bővült a finn tőke külföldi tevékenysége. Mint- egy 2000 finn vállalatnak van jelenleg külföldi érdekeltsége. Ebben élenjárnak a nagyvállala- tok, nemegyszer pedig az állami tulajdonban levő cégek. A tőkekivitel egyik jellemzője, hogy egyértelműen a fejlett országokra koncentrál, a másik, hogy előszeretettel nyúl az áttételes beruházásokhoz, a felvásárlásokhoz. (E téren a Nokia terjeszkedése külön is figyelemre mél- tó.) Az utóbbi néhány évben a tőkeforgalom — változatlanul jelentős finn aktívum mellett — számottevően felgyorsult, és a finn vállalatok erőteljes nemzetközivé válása mellett a finnor—
szági bankrendszer, a pénzügyi szabályok változtatása is jelentősen fokozta a külföldi tőke érdeklődését.
A holland gazdaság fejlődésében a külföldi tőkének meghatározó szerep jutott. A hol—
land vegyiparban a foglalkoztatottak egynegyedét, a gépgyártásban 40 százalékát külföldi érdekeltségek alkalmazzák. Országos szinten minden hetedik munkás külföldi cégnél dol—
gozik. Az ország központi helye az Európai Gazdasági Közösségben (EGK) kezdettől fogva elősegítette a külföldi tőke beáramlását, amelynek szerkezete 1973 és 1984 között a nemzet- közi irányzatnak megfelelően változott. A valamikor meghatározó olajfinomitás és vegyipar részesedése 40—ről 31 százalékra zsugorodott, az iparé 73-ról 56 százalékra csökkent, a szo!- gáltatások jelentősége pedig ugyanilyen mértékben nőtt. Az egységes nyugat-európai belső piac20megvalósulási folyamatában Hollandia a külföldi tőke újabb jelentős beáramlására szá-
mit. *
A svéd multinacionális vállalatok — tekintettel hagyományaikra és a szűk belső piacra
— termelésük döntő hányadát Svédországon kívül értékesítik. Az Alfa-Laval termelésének 85, az ASEA—énak 70, az SKF-ének 95, az Electroluxi a Volvo, az Ericsson termelésének pedig 80 százaléka talál gazdára Svédországon kívül.2 Ehhez képest visszamaradottnak tűnik a külföldi tőke svédországi tevékenysége. E mögött a legutóbbi időkig fennállt kemény korlá- tozások, továbbá gazdasági, szociálpolitikai és egyéb megfontolások is meghúzódnak. Mí- vel azonban a svéd vállalatok nagymértékben multinacionálissá váltak, a külföldi tőkével ki- alakított szerény kapcsolatok csak viszonylag kevéssé károsították a svéd gazdaság nem—
zetközi versenyképességét.
Az iparilag fejlett Európa ,,perifériáján" elhelyezkedő, megkésetten fejlődő országok va- lamennyien jelentős nettó tőkeimportőrök. Számottevő tőkeexporttal mindössze Spanyolor- szág rendelkezik. lrországban a külföldi tőke foglalkoztatja az ipari munkaerő egyharmadát, és biztosítja az iparcikkexport 70 százalékát. Görögországba a nyolcvanas években átlago- san évi 250—300 millió dollár áramlott, döntően a partmenti olajkutatásba, és igen szerény mértékben az elmaradott és versenyképes termelési feltételeket kínálni alig tudó feldolgozó- iparba. Jelentősen felgyorsult viszont a külföldi tőke beáramlása Portugáliába: a hetvenes évek második felének 50-80 millió dolláros szintjéről 1985—re 160 millióra emelkedett; 1987—
19 Részletes elemzését lásd: Skolkn, J.: Auslandskapitel lm Dienstleistungsseidor. — Monetsberichte. 1986. évi 8. sz.
20 Klene, N.: Foreign direct investment in the Netherlands. — ABN Economic Review. 1987. április.
2! The Economist. 1987. augusztus 1.
KÚLFÖLD! TÓKEBEFEKTETÉSEK 475
ben pedig már nem kevesebb mint 500 millió dollár áramlott az ibériai országba. Ez részben a megváltozott gazdasági feltételekkel, részben az EGK-tagsággal magyarázható. A tényle—
ges vagy potenciális beruházók között (ITT, Renault stb.) egyre inkább megtalálhatók a mo- dern technológiát is szállító vállalatok. Figyelmet érdemel, hogy az ipar mellett jelentős tőke áramlik a szolgáltatásokba, az idegenforgalomba és nem utolsósorban a liberalizált keretek között működő pénzintézetekbe. Törökország irányában is jelentősen megélénkült a külföl- di tőkemozgás.
A legnagyobb elmozdulások Spanyolországban történtek. Amig a hatvanas években összesen 67 milliárd peseta áramlott közvetlen beruházásként az országba, a hetvenes év—
tizedben már 315 milliárd, 1980 és 1987 között pedig ennek ötszöröse, 1583 milliárd pese—
ta. 1987—ben a külföldi beruházás nettó értéke adta a társadalmi termék 2,8, a belföldi beru-
házások 13,6, százalékát, és fedezte a külkereskedelmi mérleg hiányának 72 százalékát.22 Az Egyesült Allamok korábbi 40 százalékos részesedése 15 százalékra esett vissza, ezzel szemben nőtt a nyugat-európai országok, Japán, mindenekelőtt pedig a külföldön élő spa- nyolok tőkebefektetése. Utóbbiak 1960 és 1987 között az összesített adatok alapján a legje—
lentősebb beruházóknak bizonyultak az állomány 16,5 százalékával (utánuk az Egyesült Ál—
lamoknak 15, a Német Szövetségi Köztársaságnak 11, Svájcnak és Hollandiának 10-10 szá- zalék jutott). A megéiénkülés mögött nem nehéz felfedezni a spanyol gazdaság dinamizmu—
sát, a viszonylag jelentős belső piacot, a belföldi vállalatok megvételének kedvező lehetősé—
gét és nem utolsósorban a Közös Piachoz való csatlakozását. Nem kétséges, hogy elsősor- ban az utóbbi tényező indította'mamutberuházásokra a külföldi, főleg a transznacionális tő- két (Fiat, Volkswagen és Ford az autóiparban, SamSung, Fujitsu és AT8tT az elektronikában és hírközlésben stb.). Különösen nagy szerepet játszott ez a változás a japán tőke érdeklő- désének erősödésében, amely az EGK-hoz csatlakozás előtt valóságos rohamot inditott Spa- nyolországban a megfelelő hidfőállások kiépítéséért.23 A külföldi tőke viselkedése is megfe- lelt a spanyolországi és a világpiaci feltételeknek: csökkenő részesedés mellett 1987-ben 53 százaléka irányult a feldolgozóiparba, növekvő részesedés mellett 45 százaléka a szolgálta- tási szférába, mig a primer szféra iránt gyakorlatilag nem mutatott érdeklődést a külföldi tő- ke.
A spanyol gazdaság világpiaci integrálódásának másik, bár az előbbinél jóval halvá- nyabb jele, hogy növekedésnek indult a spanyol tőkeexport is. 1980 és 1987 között közel 50 milliárd peseta került így külföldre, ami elenyésző része ugyan a társadalmi terméknek vagy a belföldi beruházásoknak, de az OECD-országok megfelelő rangsorában a 11-14. helyet foglalja el. A kivitel földrajzi irányának sajátossága a magas latin-amerikai és portugál hányad, az ágazati szerkezetnek pedig a szolgáltató szektor mintegy háromnegyedes részesedése.
Néhány szót érdemes még ejteni a világ legjelentősebb tőkeimportőrei közé tartozó nem európai ipari országokról: Kanadáról, Ausztráliáról és a Dél-Afrikai Köztársaságról. Kanadá- ban nyomasztó az amerikai túlsúly. aránya 80 százalék feletti az odatelepült külföldi tőkebe- ruházásokon belül, amelyek a kanadai nemzeti termék megközelítően 20 százalékát adják.
Szerkezetileg tükröződik a beruházásokban az ipari munkamegosztás és az ország nyers- anyaggazdagsága: e kettőre jut a befektetéseknek több mint kétharmada. Ausztráliába éven—
te — nagy ingadozásokkal, amelyek a fogadó ország gazdaságpolitikájában bekövetkezett változásokkal magyarázhatók — 1-3 milliárd dollár összegű tőke áramlott be a nyolcvanas években (de voltak olyan időszakok is, amikor jelentős tőkekivonásra került sor). Az Egye- sült Államok és Japán a két fő beruházó, és a környezet alapvetően a nyersanyagszektorbe—
li és a szolgáltatási vállalkozásoknak kedvez, mig a feldolgozóipari munkamegosztás legfel—
jebb a meglehetősen szűk belső piacra támaszkodva fejlődött. Sajátosnak mondható ugyan—
zzBmehbeno, R. V. — leo, R. Á.: La lnversión en Espefta: un lntento de vlsión giobel. — Situaclón. 1988. évi 1. az. 47. és
49. old. ,
23 Spanyolország belépésének Időpont ében mártöbb mint 60 spanyol-japán vegyesvállalat működött. én több mint 250 japán Júdának volt műszaki — kooperációs sze ee spanyolországi partnerével. lásd: Bllck durch die Wirtschaft. 1966. június 19.
akkor a Dél—Afrikai Köztársaság helyzete: ez az ország nemcsak tekintéiyes tőkeimportőr, de jelentős -exportőr is. Utóbbi poziciója különösen azután erősödött meg, hogy nemzetközi politikai nyomás eredményeként tucatnyi nagyvállalat hagyott fel a dél—afrikai telephelyű ter- meléssel. A döntően bányaérdekeltségű dél—afrikai tőke éppen az otthon bizonytalanabbá vált helyzetből menekülve kereste Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a hosszú távú megtérülés és biztonság lehetőségét. Mindemellett a stratégiai jelentőségű ásványok ki- termelésében tovabbra is jelentős a külföldi érdekeltség, söt, a fejlődő országok nagy részé- ben -— és nem utolsósorban az afrikai kontinensen — végigsöpört nacionalizálási, államosí- tási hullám nemegyszer kifejezetten a Dél-Afrikai Köztársaságba sodorta a nemzetközi bá- nyavállalatok egy részét. A bányaiparban a külföldi érdekeltség hányada ma is 40 százalék körüli, ezen belül mintegy 60 százalékos súllyal szerepel az Egyesült Államok.24
A fejlődő országok és a nemzetközi működőtőke áramlás325
Bár a legutóbbi években a tőkefogadó országok sorában visszaesett a fejlődő orszá—
gok részesedése, mégis e kérdéssel részletesebben kell foglalkoznunk. Egyrészt azért, mert itt találhatók azok a tőkeimportőr országok, amelyek a nemzetközi tőkepiacon Magyaror- szággal és más szocialista országokkal versenyeznek. Másrészt azért, mert ezen országok gazdasági növekedésében, szerkezetváltásában és a világpiachoz való közelhésúbm ép- pen a külföldi tőke játssza az egyik legjelentősebb, bár közel sem ellentmondásmentes sze- repet.
A fejlett ipari országokból a fejlődő országokba irányuló tőkeáramlás még a gyarmati idők terméke. A legutóbbi két évtizedben azonban etéren erőteljes változások következtek be, amelyek éppúgy érintették az áramlás földrajzi irányait, mint szerkezetét, továbbá az áramló tőke mennyiségét is. Nem voltak ritkák a jelentős éves ingadozások: a stagnálás sok- , szor hirtelen kiugrások követték, majd újabb ,,ellaposodás" következett be. Ezért az éves adatoknál többet mondanak a néhány évre számitott átlagos mutatók.
2. m.
A fejlődő országok nettó működőtőke-importjának fő irányzatai
1967-1970. [ 19131977. ] teat-1952. [ 1983—1964. Évenkónii
Ország, átlagos "a'
gazdaság években az 1950. évi árakon számitott évi 2323:
átlagos tőkebeáramlás (mintara dollar) (száz-lék)
Piaci kölcsönzők' . . ___. 4,7 7.4 1 1,7 8,7 5.3
Hivatalos kölcsönzők 1,2 0,9 0,8 0.5 -6,4
Közepes jövedelmű
gazdaságok ... 5,9 8,9 13,6 10,5 4.7
Alacsony jövedelmű
azdaságok ... 0.5 70,3 0,3 0,2 -5,2
sszesen ... 6,4 9,2 14,4 1 1.5 4,5
'Azok az országok, amelyek külső Hnanszl'rozúsukhozt 978, 6! 1962 között legalább kétharmed részben MM hitele—
ket hasznaltak tet. ?
"Azok az országok, amelyek külső fininazirozáaukhoz 1978 és 1882 között iegalább kétharmad tűzben hivatalos hmm vet- tek igénybe.
"'410 dollár/fő (1980. évi adatok és amit) feletti jövodolemsziMű magok.
""410 dollar/tő szintű jövedelem alatt maradó országok (Kina es india kivét . Forrás: lMF. World Economic Outlook. Washington.
24 Jetzleuk, w. .- Tendenzen des Kapitalexports der Republik sodamn unter beeonderer Berücltsichtigung dee lüdliohen Afrika.
— Asian Afrika, Lateinemerika. 1987. évi 5. sz. 859. old. '
23 A fejlődő országokba áramló tőke adataiban sokszor összekeverednek a működőtőke es a hosszú lejáratú hlteltőhewdamint a különböző portfólió—beruházások. A továbbiakban csak . működőtőkére vonatkozó, "letve a többi tőkemozghtöt külőnüeebb nehézség nélkül ,,megtisztithetó" adatokat használom lel.
KÚLFÖLDI TÖKEBEFEKTETÉSEK 477
A 2. tábla több fontos folyamatra hívja fel a figyelmet.
a) Afejlődó országokba áramló külföldi tőke mennyisége a nyolcvanas évek elejéig gyorsult, utá- na azonban visszaesett. 1984 után azonban újabb mérsékelt élénkülés tapasztalható (az 1985 és 1987 közötti három év alatt a nettó áramlás elérte a 33,7 milliárd dollárt).
b) A külföldi működőtőke áramlása szoros és pozitív kapcsolatot mutat a döntően kereskedelmi hiteleket igénybe vevő gazdaságokkal, és negatív korrelációt a hivatalos segélyeket, hiteleket felhasz- nálókkal. Vagyis a kereskedelmi hitelek maguk is hozzájárultak a külföldi tőke beáramlásához, még akkoris, ha tudjuk: a tőkebeáramlás egy része — és növekvő hányada — éppen külső finanszírozás és hitel formájában valósult meg. A fenti összefüggés azért is fontos, mert a leginkább eladósodott országok kifejezetten kereskedelmi hiteleket vesznek igénybe. Adósságuk ellenére jóval több tőkét kaptak, mint a mennyiségi adatok alapján jóval kevésbé eladósodott, de mégis kereskedelmihitel-kép- teien országok. A hét legnagyobb adós (Argentína, Brazília, Indonézia, Dél-Korea, Mexikó, a Fülö -szi—
gatak és Venezueia) 1967 és 1984 között gyorsabban növekvő (6,4 százalékos) külföldi tőkebe ram- lást mutatott, mint átlagosan a kereskedelmi hiteleket felvevő országok (5,3 százalékos).
c) A külföldi tőke beáramlása és ajöveclelmi szint között is egyértelmű pozitiv korreláció állapít- ható meg: a magasabban fejlett országokba áramlott a vizsgált időszakban a külföldi tőke java része, és az utóbbi tíz évben további eltolódás ment végbe e gazdaságok javára.
A világgazdasági változások és nem egy fejlődő ország rendkívül súlyos gazdasági problémái ellenére a nemzetközi működőtőke—áramlás erős dinamizmusa részben átterjedt a fejlődő országokra. A régióban beruházott külföldi tőkeállomány 1978 végén 96,4 milliárd dollár volt, és ez az összeg 1987—re megkétszereződőtt, 1988-ban pedig jelentősen túllépte a200 milliárdos küszöböt. Ennek ellenére, a régió részesedése a világ tőkeforgalmában csök- kent: 1978—ban még a világméretű tőkeimport körülbelül 31, 1988-ban már csak 27 százalé- kát tette ki. A nagy átlagok mögött azonban igen jelentős szóródások húzódnak meg. Öt or—
szágra jut a külföldi tőkeállomány 42 százaléka, és ami ennél is fontosabb, az egyes orszá—
gokban a tőkeimport alakulása igen eltérő.
am A legfontosabb működőtőke-importőrök a fejlődő világban
Az Az Az Az Az Az Az Az
1973. 1978. 1983. 1965. 1987. 1978. 1985. 1987.
Ország .
évi külföldi tőkeéllomény " ??:ggfgmüy
(miliiárd dollár) százaiékában
Brazilia ... _. 7,5 13,5 24,6 27,7 28,8 14,0 16,3 14.8
Dél-Afrikai Köztársaság . . . 8,4 . 17,1 17,0 . . 9.9 .
Mexikó ... 3,1 6,0 13,6 14,5 20.9_ 6,2 8,5 10].
Szingapur ... 0.6 1.7 7,9 10,1 13,0 1.8 5,9 6,7
lndonézia ... 1 ,7 5,8 6,8 7,3 9,6 6,0 4,3 4,9
Malaysia ... 1 ,2 2,9 6,2 7,7 9,0 3,0 4.5 4.6
Argentina ... 2,5 3,3 5.8 7.0 . 3,4 4,1 .
Hong—Kong ... 0,9 2,1 4.2 4.7 . 2,2 2,7 .
Dél-Korea ... . 1,5 1.8 2.2 4.7 1,6 1.3 2,4
Venezuela ... 3.6 . 4.3 4,4 . . 2,6 .
India ... . 2,5 . 2,7 3.0 2,6 1,6 1,5
Fülöp-szigetek ... 0.9 . 2,7 aa 3,o' . 1,6 1,5_
Thaiföld...t.. . . 1,5 2,0 3,0 . 1,2 1,5
Tel/es állomány ... . 96,4 151,2 171,1 194,8 100,0 100,0 100,0
*Eiőzetee adatok
Falk: iMF. OECD- éa omágonkénti adatok alapján saját Medina.
Egyértelműen előretörtek a fejlettebb, iparosodottabb, mitöbb, az exportorientáit ipa- rosítással jellemezhető országok. Amig hagyományosan a nyersanyaggazdaság vonzotta a
külföldi tőkét, ma az exportorientált gazdasági stratégiák kerültek előtérbe, mig a nagy bel- ső piac jelentősége változatlanul megmaradt, sőt, exportorientált gazdaságpolitika esetén még tovább nőtt is. A két nagy belső piaccal rendelkező, közepesen fejlett és jelentős ex- portteijesitményre képes latin—amerikai ország, Brazília és Mexikó egyesíti a fejlődő viszony- latú külföldi tőkeállomány kereken egynegyedét. A feltüntetett hét távol-keleti ország része- sedése 1978-ban mintegy 17 százalék, 1985-ben már 21 ,5 százalék volt, 1987-re pedig meg- közelítette a 25 százalékot, vagyis a brazil és a mexikói mutatók összegét. Ezzel a fejlődő or—
szágokban megvalósított külföldi beruházások fele a világgazdasági munkamegosztásba szervesen bekapcsolódó, ipari exportőr gazdaságokra jut.
A földrajzi koncentráció fő vesztese —— mint a világgazdaság más területein is -— Afrika, ami számos tényezőnektulajdonitható: az alacsonyjövedelmi szintnek, a rendkívül szűk nem—
zeti piacoknak, az elmaradottságnak, de a nyersanyagok csökkenő jelentőségének és nem utolsósorban a helytelen gazdaságpolitikának is. Ugyanakkor a távol—keleti és latin-amerikai országok között éles harc folyik atőke megnyeréséért. Ebben a küzdelemben az utóbbi évti- zedben az ázsiaiak könyvelhetnek el több sikert. Amig 1974 és 1977 között évente átlagosan még a latin—amerikai országokba érkezett 3,7 milliárd dollár és az ázsiai országokba csak 2,6 milliárd, addig 1983 és 1984 között az előbbiek 3,9, az utóbbiak már 42 milliárdhoz jutottak.
Azóta a nyolcvanas évek elején megindult folyamat tovább gyorsult, részben a nagyobb és kockázatosabb latin-amerikai adóssághegy miatt, részben az ettől nem függetleníthetően el—
térő — restriktív vagy dinamizáló —- gazdaságpolitikák tőkevonzásra gyakorolt hatása követ- keztében. Délkelet—Azsia nemzetközi pénzpiaci szerepe, a végrehajtott gazdasági liberalizá—
ció és az amerikai és nyugat-európai tőkés központ közötti kedvező helyzete, a világ üzleti éle—
tében nagy szerepet játszó időeltolódás tette a nemzetközi tőke számára igen vonzó beruhá- zási terepgé, egyúttal azonban a nemzetközi tőke versenyének kiemelt régiójává is (főleg az Egyesült Ilamok, Japán és a délkelet-ázsiai tőke között). Természetesen ezen aterepen nem- csak a tőkék, hanem a világméretű munkamegosztás jövőjével, a gazdasági elmaradottság leküzdésének módszereivel kapcsolatos kisérletek, stratégiai ,,játékok" is zajlanak.26
A felszínen megjelenő eltérések mögött azonban mélyen gyökerező gazdaságülozófiai különbségek rejlenek. Ennek legvilágosabb kifejeződése, hogy a nyolcvanas évek első fe—' létői ugyan a külföldi tőkével szemben súlyos aggályokat hangoztató Latin—Amerikában is megélénkült az érdeklődés ezen erőforrás iránt, ennek táplálója azonban nem annyira a ví—
lággazdasági kapcsolódás, a szerkezeti modernizálódás volt, hanem az adósságállomány egyre elviselhetetlenebb terhei. Amig számos latin-amerikai ország a külföldi tőkét pótlóla—
gos pénzügyí forrásnak tekintette, addig a Távol-Keleten ez bizonyult a modernizáció hajtó- erejének. Vagyis az egyik oldalon passziv, a másikon aktív gazdaságpolitika társult a külföl- di tőkéhez. Latin-Amerika gazdasági közege elviselte, eltűrte, a távol-keleti térség pedig in- tegrálta ezt a termelési tényezőt. Ennek egyik legjobb példája, hogy ugyanazok az észak- '* amerikai vállalatok, amelyek latin—amerikai leányvállalataik termelésének mindössze 12 szá- zalékát exportálják, és 88 százalékot az importhelyettesítéssel átitatott belső piacokon értéke- sítenek, távol-keleti'ipari termelésüknek nem kevesebb mint60 százalékát kivitelre szánják.27 A fogadó ország eltérő gazdaságpolitikájával magyarázható az is, hogy a külföldi tőké—
vel való együttműködésben olyan népes és jelentős gazdasági erővel rendelkező országok maradtak le, mint India, Pakisztán, Nigéria. Ágazatok, pontosabban a nyersanyagszektor stratégiai jelentőségének csökkenése és'uj, nem tőkerészesedéses formák térhódítása ma- gyarázza az OPEC-országok visszaesését: részesedésük a fejlődő viszonyiatú tőkeimport—
ban egy évtized alatt 25—ről 16 százalékra csökkent.
2s'Kelékgyértó György: Nemzeti és nemzetközi termeiésiviszonyok Közgazdasági ésJogi Könyvkiadó. Budapest. 1988. 103.
old.
27 Katz, R— Ennis, P.: East Asia seals foreign investment to build higher value-added industries. The Japan Economic Journal. 1986 március 15.
