936
nek több mint 16 millió fő alkalmazásával;
A megfelelő gépek 40 százalékának hiánya akadályozza jelenleg e munkafolyamatok komplex gépesítését. Az APK műszaki fej- lesztésének célját (lehetséges mértékét) ez szabja meg. A veszteség nélküli eljárások takarmányt és energiát (például biogáz) eredményeznek. A szakemberek csupán a hús- és tejipar ilyen termékelőállításából hasznosítható értéket évi egy milliárd ru—
belre becsülik. Ezek mint fehérjetakarmá- nyok. egyben hiányt enyhitenek. Az élelmi- szeripar egyéb szakágazatai: a gyümölcs, olajosnövény-feldolgozás, cukoripar és más iparágak melléktermék- és másodlagos nyersanyag—hasznosításának javítása ugyan- csak jelentős feladat.
A biotechnológia kiterjedt alkalmazása a műszaki—tudományos folyamat leghaté- konyabb útja. A növényzetet védő, növeke- dését segítő eszközök. hibridizáció, génsebé- szet tartoznak ide. Az állattenyésztő telepe- ken tervezett biogáztelepeken egy tonna szárazonyagból 450—660 köbméter biogázt nyernek, amely mintegy 300—400 kiló olaj iűtőértékének felel meg. A Lett SZSZK—ban az Ogre sertéstelepen előállított biogáz a telep energiaszükségletének kétszerese. Az eljárás egyben környezetkímélő is. Az ez—
redfordulóra a szakemberek 90 milliárd köbméter biogáz termelésével számolnak. A visszamaradó trágya a jelenleg használt nitrogénműtrágya 30—40 százalékát teszi feleslegessé.
A mikrobiológiai iparágak fejlesztési sor- rendjének meghatározása az APK ma soron levő feladata. Ennek megfelelően kell kon- centrálni a rendelkezésre álló tudományos
kapacitásokat.
Az APK gyorsabb fejlődését a feldolgozó ágazatok korszerűtlen, rossz hatásfokkal dolgozó eszközei is hátráltatják. Ez drágítja a készterméket, több nyersanyag termelését igényli. Az iparilag fejlett országokban a feldolgozóipar kitermelési mutotóítől külö- nösen a cukor-, a hús-, a tej—, a bőr- és a növényolajipar maradt el.
Az APK egyes szféráinak (termelőeszköz—
ellátás, nyersanyagtermelés. -feldolgozás) technikai színvonala nem azonos. Ez teszi szükségessé a fejlődést hordozó kulcsága—
zatok kijelölését és megkülönböztetett fej- lesztését. ami természetesen a komplexum belső arányainak módosulásával is együtt jár. Valamennyi közül az informatika és ez- zel összefüggésben az infrastruktúra az, amely a szerző szerint a legsürgősebb át- alakítást és fejlesztést igényli, a technikai fejlesztés pedig képzett szakembereket, az új technika, a tudományos eredmények al—
kalmazására képes vezetők sokaságát.
(Ism.: Molnár István)
STATISZTiKAl iRODALMl FIGYELÚ
NWANNA, G.:
A KULFÚLDI KÖZVETLEN BERUHÁZÁSOK SZEREPE
AZ EXPORTBAN ,
(The contribution of foreign direct investment to export.) — Intereconomics. 1986. november—decem—
ber. 277—282. p.
ismeretes, hogy a fejlődő országok nagy része súlyos gazdasági nehézségekkel küzd, csökken a termelésük és az exportjuk. devis zatartalékaik apadnak. E gazdaságok fejlő- désének tő akadályai között tartják számon a közgazdászok a tőke- és a devizahiányt.
s ezért nagy jelentőséget tulajdonítanak azoknak a külföldi tőkével létrehozottberu—
házásoknak. amelyek a kevéssé fejlett orszá-, gok exportját közvetlen eszközökkel képesek növelni. Maguk az érintett országok pedig kivitelük bővülésén kivül importjuk mérsék—
lődését és végeredményként nettó devizabe—
vételeik emelkedését remélik a beruházások ezen tipusaitól.
Sokan vitatják azonban az ilyen jellegű tőkebeáramlás célszerűségét mind a beru- házó, mind a fogadó ország szempontjából, ennek ellenére a jelzések e folyamat folyta—
tódására utalnak, legfeljebb irányát és for- máját tekintve időszakonkénti módosulások-
kal.
Ilyen körülmények között a szerző indokolt- nak tartja olyan megbízható alapokon nyug- vó számítások végzését, amelyek a külföldi közvetlen beruházásoknak a fejlődő orszá- gok exportjára gyakorolt hatását mérik.
E számítások létjogosultságát támogatja az is, hogy az eddigi vizsgálatok nagy része a külföldi beruházásoknak csak a fejlődő gazdaságokra gyakorolt általános hatásával foglalkozott, kevesen vállalkoztak külön az exporttal kapcsolatos számítások végzésére, s akik foglalkoztak ezzel a kérdéssel, azok is csak összességében és nem országonkénti
mélységben.
A cikk írója 23 fejlődő ország adatainak birtokában végezte számításait. két hipoté- zist vizsgálva. Az egyik, hogy a külföldi köz—
vetlen beruházás negativ hatással van a ke- vésbé fejlett országok kivitelére, hiszen a gyakorlati tapasztalat szerint az utóbbi évek- ben csökken az exportjuk; a másik az, hogy a külföldi közvetlen beruházások hatásának a mértéke országonként változik.
Az elemzés egyszerű regressziós egyenle—
ten alapul, amelyben az árak és a szolgál- tatások exportja, a fő kereskedelmi part- nerek. azaz a külföldi importáló országok bruttó nemzeti kiadása (egy időszakkal korábban). az export áraránya, a bruttó kül—
földi közvetlen beruházás (egy időszakkal korábban), valamint egy konstans és a hiba—
tényező szerepel. "
A számítások eredménye cáfolja az elso hipotézist, mivel bebizonyitja, hogy (: kul- földi közvetlen beruházások összességükben
STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÓ
937
pozitív hatásúak a fejlődő országok exportl jára, sőt azt is bizonyítja. hogy a befekte- tések az arányost meghaladó exportnöveke-
dést hoznak létre.
Országonkénti részletezésben vizsgálva az eredményeket, csupán három olyan ország volt, amelyiknél a külföldi beruházás nega- tiv hatást gyakorolt az exportra (Ecuador, Bolívia, Elefántcsontpart). Ahol pedig viszony- lag kicsi a beruházások szerepe, ott rend- szerint a kivitel jelentékeny része kőolajból és egyéb alacsony feldolgozottsági fokú alapanyagból áll. Ez részben azzal magya- rázható, hogy a külföldi tőke elsősorban nem (: nyersanyag-kitermelő és a mezőgazdasági ágazatokra összpontosul, hanem a maga- sabb feldolgozottsági fokú iparágakba. En- nek okát nem nehéz kideriteni; ugyanis a feldolgozóipar termékei a megfelelő nagy- ságú belföldi piacok hiányában nagyobb arányban kerülnek a külföldi vásárlókhoz.
Ezen kívül a termékek előállításának a fel—
tételei a beruházók számára általában ked—
vezők (a fejlődő országokban alacsony bér- költség), 5 akár messzire történő szállítás és értékesítés, akár pedig félkész áruként a be- ruházó fő vállalatához történő továbbítás esetén is megérik a befektetést.
Figyelemreméltó eredményeket mutattaka számítások abból a szempontból is, hogy a külföldi közvetlen beruházások az általában pozitiv hatáson belül mennyire eltérő mér- tékben segítik elő az egyes országokban az export növekedését. Ennek okát részben a vizsgált gazdaságok fejlettségi szintjének a különbözőségében, részben a külföldi köz- vetlen beruhózásoknak az adott ország gaz- daságához viszonyított jelentőségében látja
a szerző.
A számítások eredményei olyan szempont—
ból is fontosak, hogy biztatást adnak a fej- lődő országoknak. főként azoknak, amelyek- ben jelentősek a külföldi beruházások, hogy jó eredményeket lehet elérni akkor, ha gaz- daságukat kellőképpen alkalmassá teszik az ily módon beáramló tőke hatékony felhasz- nálására. Ugyanakkor alkalmasak ezek az elemzések arra is, hogy cáfolják azokat a né—
zeteket, amelyek kétségbe vonják a tőke—
beáramlásnak az exportra és ezen keresztül a gazdasági növekedésre gyakorolt serkentő
hatását.
A számítások nem adnak választ arra.
hogy azokban a fejlődő országokban, amelyekben viszonylag jelentéktelen, vagy pedig negatív a külföldi beruházásnak az exportra gyakorolt hatása, ott vajon a kül- földi cégek tevékenysége vagy a külföldi közvetlen beruházás főként a belföldi piacra, illetőleg a belföldi fogyasztásra szánt ter- mékek előállítására koncentrálódott—e első—
sorban. Ha erre pozitív választ lehetne kap- ni, úgy az igazolná e beruházások létjogo-
sultságát az importot helyettesítő termelés fokozása érdekében. Ugyancsak lehetséges- nek tartja a szerző azt is. hogy azokban a fejlődő országokban, amelyekben a számí- tások a külföldi exportcélú beruházások erősen pozitív hatását mutatják, a befekte- téseket egyáltalán nem vették igénybe a belföldi piacra szánt termékek gyártásánál.
Ha ez így igaz, úgy ezekben az országok- ban nem tudnak kibontakozni az import helyettesítésére szolgáló iparosodási törek—
vések, és ez a behozatal növekedéséhez és értékes deviza indokolatlan elköltéséhez vezet. E feltételezéseket támasztja alá az a jelenség, hogy korábban exportált termékek (például egyes élelmiszerek) tekintetében újabban importra szorul a fejlődő országok egy része.
Többet lehetne még megtudni a tőkebe- áramlási folyamat hatásáról, de ehhez már a gazdasági—társadalmi hatások szélesebb—
körű felmérésére is szükség lenne, s nem utolsósorban arra, hogy a külföldi közvet- len beruházások múltbeli szerepéről elem- zések készüljenek.
(lsrn.: Szőnyi Gyuláné)
OSZlPENKO. O,:
A NEM MUNKABOL SZÁRMAZÓ JUVEDELMEK MEGJELENÉSI FORMÁI
(Netrudovüe dohodü i farmü ih projavlenija.)
— Ékonomicseszkíe Nauki. 1986. 11. sz. 63—70. p.
Hosszú időn keresztül úgy tartották, hogy a ,,nem munkából származó jövedelem"
csupán jogi fogalom. A nem munkából szer- zett jövedelem hagyományos meghatározása során két feltételnek kellett teljesülnie: 1.
saját munka befektetésének hiánya; 2. jog—
sértés fennállása. A két tényező közül a má- sodik volt a meghatározó. Az ilyen megkö—
zelítés korlátai több szempontból is meg- mutatkoznak. Például teljes joggal munka nélkül szerzett jövedelemnek számít és ugyanakkor semmiféle jogszabályba nem üt- közik a takarékbetétek utáni kamatok fel- vétele. A különböző kedvezőtlen gazdasági jelenségek terjedése az utóbbi ötéves terv- iclőszakban a nem munkával szerzett jöve- delmek átértékelésére kényszeríti a szovjet közgazdászokat. Ennek során két elvi jelen—
tőségű momentum kiemelése fontos: éspe- dig a munka mértékének nem megfelelő bérezési gyakorlat felszámolása. valamint a szocialista társadalom elosztási viszonyainak korszerűsítése. A nem munkából származó jövedelem hagyományos megfogalmazásá—
nak pontosítása után a fogalom a követke- zőképpen definiálható: nem munkából szár- mazó jövedelemnek számít az az egyéni jö- vedelem, amelynek létrejötte a szocializmus
