UGRÓN GÁBOR B E S Z É D E I

UGRÓN GÁBOR B E S Z É D E I

az 1878—1881-diki országgyűlésen.

LENYOMAT A KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓJÁBÓL.

BUDAPEST, 188L

pesti könyvnyomda-részvény-társasa!.'

(Hold-utoia 7. •>.)

A felirati vitában.

(Noyember 20. 1879.)

T. ház! (Halljuk!) Legelsőbben is meg- nyugtatni kívánom a ház egyik tegnapi szóno- kát, Szapáry Gyula képviselő urat, ki úgy látszik, nagyon aggódott; és ezen aggodalmai közepette azon axiómát állította fel, hogy a kisebbség gondjai közé nem tartozik a kabinet alkotása. Midőn kabinetek nem egyezer monda- nak le, hanem többször, s újra ugyanazon férfiak, kik a lemondás szükségét érezték, a nélkül, hogy a helyzet változott volna, lépnek kor- mányra, s ez, mint mondom, többször ismétlő- dik : oly tény, t. ház! a parlamentarismus terén, melynek érdekelni kell minden honpolgárt és a parlament minden tagját; de épen azért, mert annyiszor megtörtént, érdekli eg.yúttal íkagukat az élczlapok szerkesztőit is. En concedálom azt, hogy a többség gondjai közé tartozik a kabinetalakítás, és ezen eoncedálásom révén constatálom azt, hogy Szapáry Gyula képviselő urnák kifejtett nézetei a kabinet álláspontjával teljes összhangban állnak és azon fényes pénz- ügyi és kereskedelmi elvek és nézetek, melye- ket tegnap kifejtett, méltánylást érdemelnek a kabinet feje által is. Szapáry Gyula képviselő ur

ugyanis visszautasította azt, mintha a közvéle- mény másutt Tenne keresendő, mint azon több- ségnél, mely a képviselőházba küldetett.

Emlékeztetem önöket, hogy 1870. évijulius havában a franczia parlamentben, midőn az ellen- zéki szónokok azt hangoztatták a kormány háta megett ülő nagy többséggel szemben: a köz- vélemény nincsen mellettük, frenetikus tapsok mellett czáfolta meg a kabinet vezérszónoka és vezére Rouher; de az események néhány hónap múlva igazat adtak a kisebbségnek, midőn nem- csak azon többség, hanem még az azon többség által támogatott dynastia és kormányforma is meg lett semmisítve.

Sok felirati vita zajlott le e teremben, de kevés birt oly bizarr jelleggel, mint a jelenlegi;

különösen azért, mert eddig a felirati javaslat, a mely beterjesztetett, nemcsak a bizalom hangján volt szerkesztve, de a kormánypárt részéről egy húron szóló érvelések és indokok alapján támo- gattatott: most pedig nincs a felirati javaslatban programm kifejezve és az indokok, melyek alap- ján a kormányt pártoló többség egyes tagjai részérőöámogíittatik, nagyon ellentétesek. Tekint- sék csak magát azon felirati javaslatot, amelyet elfogad a kabinet ideiglenes feje, és elfogad egy oly beszéd elmondása után, mely beszédnek minden pontja megezáfolni igyekszik azon aggodalmakat, azon helytelenítéseket, melyeket a felirati javaslat a külpolitikával szemben tar- talmaz.

Ezt láttuk Szapáry Gyula és Tótli Vilmos képviselő ur beszédében is. Azután pedig feláll

Szlávy József, most pedig újabban Horváth Lajos képviselő ur és ezek helytelenítik a berlini kon- gressust és a külügyi kormány külügyi politiká- ját ; és épen azért, mert ezt helytelennek tartják, és épen inert a felirati javaslat ezen helytelení- tésnek kifejezést ad, — épen azért fogadják el a 2 l-es bizottság javaslatát.

Már most melyiket vegyük komolyan: a t. ministerelnök ur és a vele egy húron szóló képviselők, vagy pedig a Szlávy József és Hor- váth Lajos képviselő urak által felhozott indoko- kat? Ha a felirati javaslat komoly, akkor az azokban foglalt helytelenítések és praemissáktól vonható következtetések oly bizalmatlanságot, apró tíí-szurásokat, hogy ne mondjam fricskát tartal- maz a kormány és a külügyi politika vezetőjére, mely után nem lehet annak a kabinetben meg- maradnia, és nem lehetséges, hogy azon felirati javaslatot magáévá tehesse. (Helyeslés a szélső bal- oldalon.) Ha a ministerelnök ur nyilatkozatai azok, a melyeket komolyan kell vennünk: akkor a felirat nem egyéb, mint egyszerű kortesfogás, a melylyel szemben künn a nemzet háborgó köz- véleménye előtt azt akarja mondani, hogy igenis, mi helytelenítettük s helytelenítjük azon politikai eljárást, de bizalmunkat azon kormánytól, a mely azt előidézte, megvonni nem fogjuk. (Helyeslés a szélső bal'm.) Hogy ez játéknál nem-e egyéb? ez egy insultus a nemzetre, az egész országra és házra nézve, a melynek nevében a trón zsámolya elé lépnek, és egy nagy insultus a koronára nézve, mely elé csörgősipkával járulnak.

Nekünk nem lciiet czélunk, hogy kortes- fogások, kortes-nyilatkozatok körébe vonjuk a trónt; azért járulunk a trón elé szivünkből fakadó nyilt, őszinte nyilatkozattal. (Llelyeslés a szélső balon.)

Azt mondja Hegedűs Sándor képviselő ur, hogy felforralja a közvéleményt az ellenzék eljárása. Legyenek meggyőződve önök uraim, nem az ellenzék eljárása, hanem az ily két- értelműség, a mely növeli azon ámítások lánezo- latát, mely ámításokat a mult években és az egész keleti bonyodalmak folyama alatt a nem- zettel szemben űztek és azon porhintés kell hogy felforralja a nemzet közvéleményét; és nem mi vagyunk azok, a kik eláruljuk az alkotmány gyengéit, hanem önök azok, a kik ezen gyengé- ket leplezetlenül és a legkiméletlenebbül tárják fel a nemzet minden egyes és csekély mérték- ben gondolkodó polgára előtt. Nem mi rontjuk meg az ország hitelét, mint Hegedűs Sándor képviselő ur mondta; hanem megrontja az olyan eljárás, a mely, daczára, hogy kifejezi a pénz- ügyi aggodalmakat, ezen pénzügyi előrelátható nyomor bekövetkezésének gátot emelni nem igyeksz^:k; és azon férfiak eljárása, a kiknek köréből a volt pénziigyministert épen a bekövet- kezett pénzügyi eredménytelenség kényszerítette megszökésre, mégis ezen politikát továbbra is támogatják.

Felhozta Hegedlls Sándor képviselő ur, hogy mi izgatunk oly negatív dolgokkal, mely szerint nem kell közösligy, közös hadsereg, nem kell delegatio. Felhozta ezt Hegedűs Sándor kép-

viselő ur, a ki ezer negatív vezérczikkuek pie- destáljáról (Derültség) tekint reánk, a mely negatív vczérczikkekben a t, képviselő ur ugyan- azt hirdette, hogy nem kell közösügy, és dele- gatió. K-i kezdte, ha nem épen azon hirlap, a melynek ő egyik munkatársa, a legrégibb időktői fogva az önálló független nemzeti bank melletti küzdelmet; és ki volt az, midőn valósítani kel- lett volna ezen eszméket, cserbe hagyva, épen ezek ellen dolgozott, ha nem azon lap, a mely- nek ő főmunkatársa volt ? Ha ez igy van: akkor nem fogadhatom el azon vádat, hogy mi a kor- mányférfiakat compromittáljnk halasi legelő és más ily kérdésekkel; mindenki felhozhatja ezen vádat, csak azok nem hozhatják fel, a kik a temesi fát a tűzre rakták és a temesi fán, meg a honvédek mungo nadrágán éveken keresztül keresték a népszerűséget. (Ugy van! a szé'stf baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a szélső baloldal némely férfiai az országot be- járják és ma Szegeden, holnap Czegléden, azután Kecskeméten vannak, és így csinálják azon köz- véleményt, a melyet közvéleménynek el nem fogadhat. Én okoskodását acceptálnám, ha be tudná bizonyítani, hogy nemcsak azon szónokok, a kik az országot bejárják, hanem azok, a kik a szónok véleményét helyeslik, és a kik a dörgő éljent elkiáltják Dcbreczcnben és Szegeden, ugyan- azok kiáltják el Kecskeméten. (Ugy van! a szélsfí balon.)

Nem a mi rendszerűnk az, hogy fogadott szolgákkal kísértessük magunkat népgyülésünkbe és fogadott lappal hirdessük elveinket, a melye-

ket azután cserben hagyjunk. (Ugy van! a szélstí balfelöl) Miután tehát a nép, a mely Czegléden, Kecskeméten és Szegeden a követett politikát elitélte, mindig más-más, ennek véleménye méltán tekinthető az ottani közvéleménynek. {ügy van!

a szélső balfelöl.) A t. képviselő ur mintegy meggyalázni akarta azon módot, hogy meggyŐ- désiink és hitünk érvényesítése végett bejárjuk az országot. Az apostoloktól kezdve az utolsó utczai skót hitszónokig, — a meggyőződésnek és hitnek érvényesítésében ez volt, az egyik mód;

de hivatkozom egy más példára is. (Halljuk!

Halljuk!) A 40-es években b. Wesselényi Miklós és Kemény Dénes Erdélyben, midőn az önkény uralkodásával szemben fel kellett venni a har- ezot, minden megyében, a melyben birtokosok voltak, megjelentek; és a hol azok nem voltak birtokot vettek, hogy megjelenhessenek a köz- gyűléseken, megyéről megyére járva igyekeztek a mély álomba merült nemzetet felrázni egy méltó ébredésre. És hogy ha ezen férfiak nem j írtak volna így el: legyen róla meggyőződve

Hegedűs Sándor t. képviselőtársam, hogy nem volna neki ma Abrudbánya nevében helye a magyar parlamentben, hogy beszédeket tarthas- son, mert soha az unió létre nem jött volna.

A t. ministerelnök ur a jelenlegi politikai helyzet indokolására első sorban nem talált erősebb indokot, mint azt, hogy a világesemé- nyek kényszerítő hatalmával szemben mást tenni nem lehetett.

Ha az államférfiak arra lennének hivatva, hogy az eseményeket ne uralják, mint a hajós

a tengert, hanem, hogy az események által ide s tova sodortassanak, mint a gazdátlan sajka a habo:i : akkor volna ezen enuntiátiónak értelme.

De így is van, mert a kormány gyengeségét nem csak elárulja, hanem azt azzal egyenesen bevádolja. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Vádolja ezen nyilatkozat a kiiliigyi politikát vezető állam- férfiut azon gyöngeséggel, hogy a világesemé- nyeket uralni nem tudja. (Tisza Kálmán minis- ter elnök közbeszól: Ej ha /)

De van-e helye azon kicsinylésnek, a melyet épen most hallottam elhangozni a t. ministerelnök ur ajakáról egy oly fontos kérdésben, a melyről azt kell mondanunk, liogy az egyetlen egy nagyobb kérdés, a mely Ausztriát és Magyar- országot érdekelhette.

Miután 1866-ban Ausztria németországi és délen olaszországi befolyását elvesztette, meg- szűnt ránk nézve a német és olasz kérdés; de femnaradt azon egyetlen nagy európai kérdés, a mely minket érdekel: a keleti kérdés. Nem volt előre láthatatlan a keleti kérdésnek szőnyegre kerülése.

Nem. Es előre is látták azt, valahányszor, mint korteseszközre, arra szükség volt. Mertjói emlékszem, midőn Tisza Kálmán képviselő urat, ki akkor Debreczen városának képviselője volt

— ifjú szivem egész áhítatával hallgattam a kormánypárt azon szónokaival szemben, kik arra hivatkoztak, hogy az 1867-ki kiegyezést és az 1868 ki véderőtörvényt azért kel! elfogadni, mert consolid Útnak, előrelátónak és késznek kell lennie a monarchiának, hogy ha majd a muszka

szőnyegre hozza a keleti kérdést, hogy az osztrák és magyar birodalom hatalmának egész súlyát vethesse mérlegbe. Ls midőn szőnyegre jött a keleti kérdés, én a világesemények hatal- mára való hivatkozást nem tekinthetem egyébnek, mint elismerését az előrelátás hiányának. (Ugy van! a szélső balon.) Persze, a világesemények- nek nem állhattuk útját, mert a mint a minister- elnök ur mondá, el vagyunk szigetelve. Ugyan kérdem, vájjon azért tartjuk-e azon nagy diplo- matiát, azon diplomatiát, mely titokzatossággal zárja körűi minden cselekményét, a mely nekünk, a parlamenteknek betekintést alig enged ügyeibe,

— vájjon azért tartjuk-e, hogy midőn nagy események, melyeket előre kellene látnunk, be- következnek, a monarchia elszigetelve álljon?

Vájjon azért tartunk-e milliónál többre rugó szuronynyal biró hadsereget, hogy midőn világ- események vannak készülőben, akkor ezeket feltartóztatni, azoknak irányt adni ne legyen hatalmunkban, hanem tétlenségünket, semleges- ségünket azzal igazoljuk, hogy elszigetelve lévén, gyengék vagyunk annak útját állni? (Ugy van!

Ügy van ! a szélső balon.) T. ház! Az ily indo- kolás nem egyéb, mint takarója a kormány visszavonulási vonalának. Mert bizonyára nem álltunk volna elszigetelten, ha nem leszünk vala azon három császári szövetségben, mely mint minden rosz társaság, mindenkit, a ki hozzá közeledik, elriaszt. Nem lettünk volna elszige- telve, ha egyik kezünket baráti szorongatással Berlinben, a másikat Szent - Pétervárott nem kötötték volna le; azon kezet, melynek tenni és

sújtania kellett volna. (.Helyeslés a szélső balon.) I)e azt mondja a ministerelnök ur, szövetsége- sünknek nem tekinthettük Törökországot, mert Törökországban bizni nem lehet, államtérfiai két- szinüségében, ingatagságában megnyugvást nem lel- hettünk. Valóban, különösen bizarrnak tűnik fel az, hogy kétszínűséggel cs ingataga íggal vádol- nak államférfiakat az osztrák-magyar államfér- fiak. (Derültség a szélső balon! felkiáltások ugyan- ott: Ugy van! Ugy van!)

De vegyük a helyzetet. Nem az én conjec- turáimat veszem alapul, hanem azt, hogy mikor Anglia — melynek államférfiai lángeszét nem lehet kétségbe vonni, államférfiai belátását meg- tagadni nem lehet — ezen Anglia — mondom, a megalázott, megcsonkított Törökországot méltó- nak tartja szövetségére,, és méltónak tartja arra, hogy annak területét Ázsiában biztosítsa: akkor mi azon Törökországot, melynek hadserege hóna- pokon át képes volt az orosz hadak tömegeit feltartani; — mi azon Törökországot, mely egy ideig sikerrel birt megküzdeni a román és az orosz hadakkal: — ezen Törökországot mi szövetségünkre méltónak nem találjuk. Állítja a ministerelnök ur, hogy más eredményeket nem lehetett elérni, egyedül csak azt, hogy a berlini congressus üsszehivassék. Kérdem, vájjon Ausztria- Magyarországnak köszönhető-e az, hogy a berlini congressust megtartotta Európa?

Alig hiszem, t. ház, de köszönhető igenis azon férfias fellépésnek, melyet Anglia, — mely- nek érdekei nem oly közeliek keleten — mint a miénk, s ámbár Anglia nem rendelkezik oly

nagy szárazföldi haderővel, oda vitte Konstan- tinápoly elé hajóit, és azok töltött ágyúi mellett égő kanóczezal parancsolta meg az előnyomuló orosz hadaknak Konstantinápoly falainál a meg- állást. A berlini congressuson a mi megjelené- sünk mondhatnám nem olyan, mely az állam érdekeit kielégíthetné. Nem csak én vagyok ezen véleményben, hanem még a kormányt pár- toló túloldali szónok, Horváth Lajos ur is — itt a berlini congressusnál kezdte meg a keleti politika helytelenítését és bírálását. Ezt meg- vallom, Horváth Lajos képviselő ur részéről nagyon csodálom, mivel őt igen jó logicusnal;

ismerem. Már pedig a ki az előzményeket elfogadja, a ki elfogadja a külpolitikát a berlini congressusig, az kénytelen acceptálni ennek követ- kezményeit is; a ki elfogadja az előzményt, az tartozik elfogadni az eredményt is.

„A mindenható Isten nevében" kezdődik a berlini congressus jegyzőkönyve, azon mindenható Isten nevében, ki a népeket szabadoknak terem- tette és ki azért adott az embernek annyi tehet- séget és annyi erélyt, hogy szabadságát a zsar- nokkal szemben megvédelmezze. A mindenható Isten nevében rendelkeznek millió és millió embe- rekről, hogy tartozzanak-e Bulgáriához, Szerbiá- hoz,-Montenegróhoz, és tartozzanak-e azoccupálás rendén Ausztria-Magyarországhoz. Népjog szerint mely utóbbi időben dívott, megszavaztatták az országot, mely elfoglaltatott és melynek csatolása megkiséreltetett. Savoyában és Nizzában, midőn a villafrancai béke megköttetett, szavazás történt.

Olaszország egyes részeiben és Romában sza

vazás történt. Csak önök követik a Bismarck által inaugurált vér- és vaspolitikát, melynél fogva Elsasst és Lotharingiát elrabolván, nem volt bátorsága a népto] megkérdezni, akar-e tar- tozni a német zsarnokság alá, vagy pedig a franczia köztársasághoz. (Helyeslés a szélsőbalon.) Azt mondta a ministerelnök ur, hogy za- varok és nyugtalanságok voltak Boszniában és Herczcgovinában, azért kellett occupálni. Vájjon ki csinálta ezen zavarokat és nyugtalanságokat ? Tekintsek el, mert szégyenlek rá gondolni, hogy a mi államférfiaink idézték volna elő nyugtalan- ságokat, hogy legyen iirttgyíik az elfoglalásra.

Tegyem fel, liogy nem igy történt, hanem ép úgy, mint Bulgáriában, orosz pénzzel és orosz fegyverrel dolgoztak. Ila a nyugtalanságot kellett megakadályozni, vájjon Törökországot kellett-e megtámadni, kinek a háza égett, vagy pedig a gyújtogatót kellett-e megbüntetni, hogy a kauóczot oda dobta. Ha a nyugtalanságot akarták meg- akadályozni a Balkán félszigeten és talán a biro- dalom kebelén bellii, akkor Oroszországgal kell felvenni a keztyú't. Azon oroszszal, a ki a nyug- talanságokat szervezte, a ki Törökországot ener- válta és a mi enerválásunkat is meg fogja kí- sérelni. Azt kell azon határok közé szorítanunk, a hol veszedelmessége megszűnik.

Beleelegyedni egy ország ügyeibe, mert zavar és rendetlenség van ott, nem egyéb, mint beavatkozás azon ország belügyeibe; s midőn mi ily indokok alapján teszünk egy oiy lépést, a melynek hasonlóját láttuk, hogy az oroszok meg- tettek a mult században Lengyelországgal szem-

ben, midőn azért küldtek oda megszálló hadsere- get, hogy azon anarchikus állapotokat rendbe hozzák. Midőn ily indokot acceptálunk, akkor elfogadtuk az indokot arra, hogy a nálunk be- következhető nyugtalanságok esetén hasonló jog- gal Oroszország oceupáljon.

Azt állítja a ministerelnök ur, hogy egy stratégiai felállítást nyertünk Boszniában.

T. ház! Alig van dolog, a melylyel na- gyobb visszaélés Űzetett volna, mint a katonai mükifejezésekkel. Stratégiai felállítás Boszniában, ama sziklák és magas bérezek honában, ugyan kérem, ha a stratégiai felállítást és működést alap gyanánt kívánjuk használni, és seregeinket előre toljuk onnan délre, miként hiszi a minister- elnök ur, hogy képesek leszünk 200—300,000 embert élelmezni, lőszerekkel ellátni, azon járatlan utakon, melyeken 150 ezernyi hadsereget oly nagy nélkülözés és szenvedéseknek kitéve, alig tudtunk fentartani? Vájjon azt hiszi-e a minister- elnök ur, hogy majd kiépítjük a vasutakat, a vasút segélyével fog az történni; azt hiszi a t.

ministerelnök ur, hogy egy országban, a mely- ben a panslavistikus törekvések oly nagyok, melynek egyik oldalán Szerbia, másikán Mon- tenegró van annyi elszánt férfiak és kalandszomjas hősükből alakulható önkénytes csapatokkal szem- ben, Bosznia és Herczcgovinábau megvédhetők lesznek annyira a vasúti vonalak, hogy bizto- sítva legyen a hadsereg összeköttetési vonala.

Alig hiszem ezt. Ezért az occupatiót stratégiai érdeknek nem tartom. Ha önök stratégiai pon- tot akartak nyerni a Balkán félszigeten, akkor

clö kellett volna nyomulni a Dana partjain Viddinig, s ekkor nyitva lett volna a Balkán sophiai megkerülési pontja és egyszersmind a dunai várak kulcsát birtuk volna. Jelenleg onnan el vagyunk szigetelve a begyek koczkáiban és feneketlen sár mélyében.

Azt mondá a ministerelnök ur, hogy Bosznia oceupatiója azért kellett, mert be kell magunkat ékelni a szerbek és montenegróiak közé, hogy egy nagy délszláv birodalom ne alakulhasson.

Ez egyfelől argumentum és másrészt elárulja a ministerelnök ur további szándokát, mert ma a novi-bazári kerület nélkül még be nem ékeltük ma^TTnkat Szerbia és Montenegró közé. Ha benn leszllnk a novi-bazári kerületben, akkor leszünk beékelve közéjük; akkor fogunk birni egy kes- keny úttal, a melynek katonai értékét kétségbe vonom, mert ilyen szűk utat és területet két ellenséges fejedelemség közepette megtartani nem leszünk képesek. De, a mint mondám, utmutatást is tartalmaznak a ministerelnök ur szavai a jövőre, mert azt teszik, hogy t» i. az occu- patió határa még nincs megállapítva, hanem seregünk előre fog törni a novi-bazári kerületbe, hogy azon nevezeteB éket létrehozhassák, mit a ministerelnök ur oly kívánatosnak tartott.

Tóth Vilmos t. képviselőtársam hivatkozik a kereskedelmi érdekekre, s idézve magyar állam- férfiak szavait, talán Széchenyitől György Eudréig, hogy keletre magyar; utalt arra, Boszniát azért kell birni, hogy egy nagy kereskedelmi utat tartsunk meg keleten. Először is Bosznián keresz- tül nem jutunk keletre, hanem jutunk délre, az

aegei tengerpartig, másodszor kereskedelmi utunk egy vasút által nem elégíthető ki, mert épen saját iparterményeink, saját gabnánk és nyers - terményeink kivitelét az teszi lehetetlenné, hogy vámtarifánk magas, s épen tariífánk e magassága semmi esetre sem fogja lehetővé tenni azt, hogy terményeink vasúton szállítva, kiállhassák a con- currentiát azon franczia és angol iparozikkekkel, melyeket Anglia és Francziaország vizén, tengeren szállítanak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.)

Ha kereskedelmi érdekeink vannak ott, kez- dettől fogva kijelölte a természet maga • annak útját, midőn a Duna folyamot adta nekünk, mely vezet keletre, a Fekete-tengerre és ináét Ázsia partjaira. Önök, a kik keleten keresik ke- reskedelmi érdekeinket, elfeledik azt, hogy midőn a Duna torkolatát Oroszország birtokába engedték jutni, ugyanakkor a mi keleten való kereskedelmi érdekeinket tették ki a leg- nagyobb veszedelemnek. (Igaz, úgy van! bal- jelöl.) És én nem hiszem, hogy a duuai forgal- mat és kereskedelmet pótolhatná azon forgalom és kereskedelem, mely a Bosnán, Vrbason a

! Narentán kifejthető lenne.

„Európa érdekeivel tudjuk érdekeinket össze- egyeztetni; igy netalán kitörendő összeütközés- ben egyedlil állani nem fogunk." Ez azon biz- tosíték, melylyel a ministerelnök ur a házat megnyugtatni akarta. Vájjon mi legyen ebben a [ biztosíték; az-e, hogy a eongressus aláirt egy , okmányt, melyet már ő maga sem tartott garan-

tirozásra érdemesnek? Vájjon a múltból vonha- tunk-e le erős biztosítékot arra nézve, hogy

Európa által majd biztosítva lesznek a berlini béke és a mi érdekeink; hiszen tekintsék önök

— nem hivatkozom a párisi békeszerződésre, a londoni stipulatiókra, mert erre többen hivatkoz- tak, de hivatkozom a eongressusi Lengyel- országra, melyet Európa szükségesnek látott meg- teremteni, s midőn Oroszország vérrel és fegy- verrel letiporta a lengyel nemzetet és szabadsá- gát, Európában nem volt kéz, mely fölemelkedett volna a letiport szabadság s a eongressusi hatá- rozat védelmére.

T. ház! Hogy egyedül nem fogunk állani, ez nyújthatna biztosítékot akkor, ha a minister- elnök ur nyilatkozatai, t. i. ha szükséges, szövet- ségesek társaságában, ha szükséges, egyedül és fegyverrel is meg fogjuk védeni érdekeinket keleten, nem hallottuk volna többször a nélkül, hogy ezen nyilatkozatoknak bármi eredményük,

— ha más eredményük lett volna, mint az, hogy később kénytelen legyen bevallani, hogy el vol- tunk szigetelve, hogy egyedül állottunk.

Nem látom, t. ház, hogy a constellatiók ma mások és előnyösebbek volnának, mint voltak akkor, mikor a keleti kérdés szőnyegre hozatott;

mint voltak akkor, midőn Anglia Ausztria-Magyar- ország barátságát és szövetségét kereste; de épen azért, mert a hármas szövetségben voltunk, azt kénytelenek voltunk elutasítani. [Iqaz, úgy van!

bal/elöl.)

A berlini szerződés megszegését tűrni nem fogjuk és hozzá szoktatjuk — azt mondja a miuisterelnök ur — azon apró nemzeteket, hogy ne várjanak Oroszországtól semmit, hanem vár-

janak mindent Európától. Már ugyan mi alapja lehet e nyilatkozatnak, hiszen ha Oroszország közbe nem lép s nem csikar ki fegyverrel ered- ményeket, vájjon megkapták volna-e az apró nemzetek azon concessiókat, melyeket a berlini congressus adott nekik?

Hasztalan tagadjuk mi, tudják ó'k, hogy kinek pénzével, kinek fegyvereivel, kinek tá- mogatásával vívták ki a liarczot. (Igaz, úgy van! bolfelbl.) Nem lehet azt velük elhitetni, hogy a mi kegyelmünk volt az, hogy mielőtt már bekövetkezett a lehetetlenség, azt megakadályozni meg sem kisértettilk.

Közbe szólottam — midőn nagyon hangoz- tatta a ministerelnök ur, hogy majd tenni fogunk, meg fogjuk védelmezni érdekeinket — közbe- szólottam, hogy ki ellen fogjuk megvédelmezni érdekeinket? Erre a ministerelnök ur azt mon- dotta, hogy Oroszország ellen.

T. ház! Én felhivom az önök figyelmét, tekintsenek át Lembergbe c's nézzék, midőn egyik lengyelországi képviselő tart egy beszédet az orosz szövetséggel szemben, tart egy beszédet az egész képviselőház tapsa és éljenzése köze- pette, és midőn ezen lengyel képviselő tiszteletére saját hazafitársai ünnepélyeket kívánnak ren- dezni, akkor közbelép a túlsó birodalom rend- őrsége, s fegyverrel, vérontással kergeti szét a népet. Midőn az ilyen szégyenteljes erőszakra rámutatok, rá kell mutatnom arra is, hogy meny- nyiben fogunk Oroszország ellen síkra szállani és mennyiben fogjuk az orosz ellen saját érde- keinket megvédeni.

Akkor, mikor a ministerelnök ur ilyen véle- -ményt hangoztat, fontolóra veszem, vájjon meg- történtek-e azon szükséges lépések, a melyek elkerülhetlenek azon esetben, ha mi Oroszország- gal meg akarjuk vívni a küzdelmet. És azt tapasz- talom, hogy nem történt semmi: északi határunk nincs megerősítve, a krakó-olmützi vonal kivéte- lével egész Galiczia tárva áll, hogy oda benyomul- jon és lengyel testvéreinket, mint Bulgáriában a mohamedánokat legyilkolja és igy nálunk is, az osztrák államférfiak segítségérc a lengyel kérdés megoldását elősegítse s bevégezze. De másfelől az orosz ellen nem csak észak felől kell intéz- kedésnek történni, hanem az Al-Dunán is meg- erősítéseket kell tenni, a melyek még nem tör- téntek meg. És kérdem, hol van az Al-Duna azon megerősített vonala, a melyre támaszkodni fognak a mi dicsőséges hadvezéreink, ha majdan

az orosz meg fogja a Duna völgyén kisérteni a Magyarországra való betörést; azon nagy vona- lon, a mely a nagy hadjáratoknak útja volt min- dig és a mely vonal elfoglalásával egész Alsó- Magyarország egyszerre lön az elleuség által elárasztva.

Én nem látom ezen katonai intézkedést, és míg ilyen óvatossági intézkedést nem látok:

addig megingatva nem látom magamat azon meg- győződésben, hogy mi nemcsak hogy Oroszország ellen nem fogunk barczolni, de Oroszországgal paralell fogunk haladni és mi úgy fogjuk a dél- szláv egyesülést megakadályozni, hogyha egyik felől az orosz viszi a bilincset a népekre, mig mi másfelől viszszük a jármot a Balkán félsziget lakóira.

Maga a boszniai occupatiú nem egyéb, mint paralell actio, már azért is, mert annak katonai és kereskedelmi értéke nincs.

Felmerült azon kérdés, és épen gr. Szapáry vetette fel, mikor azt mondta, hogy ma Magyar- országnak helyzete ép oly kedvező, hogy fel- vegyük az oroszszal szemben a harezot, mint volt a keleti bonyodalom kezdetekor.

Én ezt határozottan tagadom.

Oroszország egy nagy birodalom, melyben kevés a népesség; vasutai nem voltak kiépítve és azért hadserege könnyen nem volt conceutrál- ható; másfelöl idö folytán mind rohamosabban szaporodik a népesség, mert ott a fejlődés exten- siv, mig minálunk a fejlődés csak iutensiv lehet.

Az orosz-török háború kezdetekor Oroszország oly csekély mérvével birt a gyors mozgósítás feltételeinek, hogy daczára annak, mikor a szer- bek megkezdették Törökországgal a háborút, már tudni és látni való volt, hogy Oroszország fogja felvenni a keztyíít, és a Pruthnál már hat hónappal előbb kezdték concentrálni a hadsereget, mint a hogy megkezdődött a támadás, ennek daczára, mikor a Dunához felvonultak, nem tudták megkezdeni sikerrel a háborút, először: mert a birodalom vasúti erői nem voltak elégségesek egy gyors mozgósítás keresztül vitelére, másod- szor, mert a Bulgáriába előtörő orosz hadsereg háta mögött csak két sín tartotta fenn az össze- köttetést, melyen keresztül kellett élelmezni és ellátni egy nagy hadsereget, a mi, mint tudjuk, a mostani lőszervesztegetés és nagy szükségletek mellett képtelenség. Hanem midőn kiépült a

galacz-liciuleri vasút, és ezzel megnyílt Orosz- országból egy másik ut a hadsereg számára:

akkor vált lehetővé, hogy a háború tizedik, tizen- egyedik hónapjában Oroszország új^ seregeket dobjon a csatatérre, melyek aztán győzelmét két- ségtelenné tették. Most máskép áll a helyzet.

Oroszország birja nem szerződésileg, de tényleg, mint hadi állomást Oláhországot. Bulgáriában orosz tisztek alatt szervezik a bulgár hadsereget és bizonyos, hogy e bulgár hadsereg a dunai várakra támaszkodva, vissza fogja adni Orosz- országnak emberekben azon veszteséget, melyre gróf Szapáry hivatkozni méltóztatott; pénzügyi veszteségeire nézve pedig Oroszországnak meg- kell jegyeznünk, hogy mivel Oroszország a világ- forgalomba igen kevéssé van bevonva, ott az állami bankjegyek forgalma és azok szaporítása nem annyira veszedelmes, mint olyan országok- ban, melyek a világforgalomba inkább be vannak vonva; tehát az államjegyek szaporításával is megnyeri a háború eszközét.

Azért a helyzet most, midőn Szerbia és Mon- tenegró a törökkel való háborúban harczedzett- séget nyertek; midőn a bulgárok már rendes had- szervezetet kaptak, ránk nézve nem hogy ked- vezőbbé, hanem sokkal hátrányosabbá vált. Hát azon prestige, melyet a czár, mint a szlávok pro- tectora nyert, nem számba veendő-e? Tények igazolják, mert alig hogy Európa helybenhagyta az orosz erőszakoskodásokat, alig hogy Európa a berlini congressuson gyöngeségét megmutatta:

rögtön megindult az osztrák-magyar monarchiában is a szlávoknak ütemszerű felébredése, és tették

a csehek azon lépéseket, melyek ismeretesek; ezt a morva felirat követte, mire Horvátország fel- irata következett, melytől a szláv tendentiákat megtagadni nem lehet.

Vájjon erősebbek vagyunk-e most mi pénz- ügyileg, mint voltunk akkor, midőn a keleti bo- nyodalmak szőnyegre kerültek? Nemcsak azon embererő, melyet vesztettünk, gyöngítette az államot, hanem azon milliók is, melyek elköl- tettek, gyöngítették az állam pénzügyi viszo- nyait, s a helyett, hogy minden pénzügyi erőnket fentartva, a nagy harcz esetére hagytuk volna meg, ily apró kalandos vállalatokban vesztegetjük el azon összegeket, melyek arra lettek volna talán hivatva, hogy a döntő pillanatban a döntő győ- zelmet a monarchia számára biztosítsák.

Beszélünk pénzügyi aggodalmakról, kifejti ezen pénzügyi aggodalmakat azon felirat is, melyet a 2l-es bizottság nyújtott be: de nem mondja meg senki, mi vár reánk, pedig igen szomorú jövő az, mely reánk vár. Azon 100 mil- lión kivtll, mely elköltetett a boszniai occupatióra, aligha nincs még több millió elköltve, melyeket még ma nem mer bevallani a hadügyi és kül- ügyi kormányzat, de melyek majd a jövő évi delegationalis ülésszakban póthitel alakjában fog- nak előterjesztetni, s a jövő évben újból ezeket is hozzászámítva, lesz újabb 100 millió szükség- let, hogy a megszállást folytathassuk és fentart- hassuk. Magyarország, küzdve a nagy folyó deficittel, képtelen lesz pénzügyi szükségleteit fedezni kölcsönnel, melynek záloga az állam- javak s az állam birtokában levő állampapírok

lesznek, és be fog következni az, hogy az állam- papírok kamatjait fizetni fogjuk, de az évenkinti kisorsolás, mely a töke törlesztésére fordittatik, be fog szüntettetni; mert nem lesz a birodalom- nak módjában, hogy hitelezőivel szemben el- vállalt ezen kötelezettségének szükségletei fede- zése mellett eleget tegyen, s nehogy azt higyjék önök, hogy azon férfiak, kik a kormány háta megett ülnek és aggodalmaikat kifejezik, de egészen fel nem tárják, a pénzügyi helyzetet ép oly gyászosnak nem ismernék fel, mint én!

Teszik pedig önök azt, hogy a két parla- ment ellenére folytatnak ily külpolitikát, teszik ezt egy titkos hatalomért, mely útját állja min- dig ezen képviselőháznak, valahányszor a szabad- sági törekvések utján megindul, a mely titkos kéz előtt meg kell hajolnunk, ha a trieszti Lloyd subventiójáról van szó; megkell hajolnunk, ha a polgári házasság beterjesztéséről van szó és kell, hogy idő előtt szétoszoljék a magyar képviselő- ház és később bevégzett tények után összehivas- sék és kell, hogy elnapoltassék a lajtántuli Reichsrath azért, hogy ezen titkos kéz rendez- hesse és vezethesse Bosznia és Ilerczegoviua occupatióját. S hogy midőn összeülve, az osztrák Reichsrath nem helyesli a folytatott külügyi poli- tikát, akkor egyszerűen, gúnyjára az alkotmányos- ságnak, elnapolják, hogy gondolkodjék a felett, vájjon a parlamentek hatalmasabbak-e, avagy azon titkos kéz, mely oly huzamos idő óta veti árnyékát a mi szabadságunkra ? (lilénk tetszés a sztfsö baloldalon.)

Ezen titkos kéz munkájának kell, hogy tekin- tessék az is, hogy a horvátok, kik nagyon circum- spectusok és óvatosak, hogy úgy mondjam, poli- tikusok , felirati bizottságukban egyhangúlag, országgyűlésükön szintén egyhangúlag, állam- férfiaiknak alig való ellenzése mellett fogadnak el oly feliratot, a mely feliratot bizonyára nem fogadtak volna el és nem terjesztettek volna a trón elé, ha egy titkos kéz őket arra nem inti és bátorítja.

Épen azért, mert ily titkos kéz működését látom, óhajtom azt, hogy annak kezéből az erő és hatalom kivétessék, ha kell, kicsavartassék.

(Helyeslés a szélső baloldalon.)

Mert az erőt és hatalmat az ő kézben nem képezi más, mint azon hadsereg, melyét úgy hivunk, hogy közös hadsereg, melyben a tábor- nokok közül szláv 45%>, az alsóbbrendű tisztek közül pedig szláv 60—66%>- S már most mikép álljon összhangban ezen katonai institutió oly rendszerrel, mint, a mily rendszer alapján épí- tettük fel a dualismust, a mely Lajthántúl nyug- Bzik a német elem praeponderentiáján, itt pedig nyugszik a magyar elem túlsúlyán — s állítunk ezen két tényező fölé örökös fenyegetésül egy harmadikat: a szlávok által uralt és birtokban tartott közös hadsereget.

Annak, hogy ezen anomáliának, mely alkot- mányunknak nem biztosítéka, hanem folytonos veszedelme, vége vettessék, módját látom találva azon felirati javaslatban, melyet a függetlenségi párt beterjesztett, midőn egy önálló magyar had-

sereg felállítása által véget akart vetni annak, hogy jogtalan elemek uralják a hadsereget.

Hogy egy katonapárt van, melyet a parla- mentekben feltalálni nem tudunk, egy katonapárt, melynek akarata van, mely politikát folytat, politikát folytat a parlament háta mögött, és ha szükség van, a parlament akarata ellen: az az alkotmány kompromittálása nélkül nem tűrhető.

T. ház! Ha azt akarjuk, hogy folytonos engedékenységünk által már vakmerőségre szok- tatott ezeu párt és a titkos kéz által az alkot- mánynak tovább fejlődése és jelenlegi existentiája is meg ne semmisittessék, akarnunk kell, hogy ezen közös hadsereg, mint ilyen, megszüntetve, helyébe lépjen azon önálló hadsereg, mely támasz- kodván a nemzet közérzületére, az alkotmánynak, szabadságnak, trónnak egyenlően biztosítékot fog nyújtani.

Mert nagyon különösnek találom azt és megnyugtatást nem nyújthat nekem, hogy a hor- vát feliratra ugyan szigorú szavakkal válaszolt a korona; mert láttuk már a múltban azt az esetet, midőn a korona rosszalta és kárhoztatta azt, mit a horvátok hirdettek, de az a titkos hatalom őket annak folytatására biztatta és bátorította. (Helyes- lés a szélső balon.)

T. ház! Ha azt akarják, hogy a keleti kér- désben Ausztria-Magyarország vonzerőt gyakorol- jon, akkor szabadságnak kell lépnie az álszabad- ság, álalkotmányosság helyébe. A szabadság vonz, a szolgaság elijeszt. Nem fognak azon népek, kik a szabadságot oly hévvel szeretik, ragasz- kodni azon birodalomhoz, melyen napirenden

vannak rendőri brutalitások, hirlapi lefoglalások ; oly birodalomhoz, melynek alkotmányos közegei- ből, a parlamentből tréfát és comédiát, árnyék- hatalmat csinálnak: hanem fognak rugaszkodni azon Magyarországhoz, mely önálló, szabad állam létére, önállóságában, szabadságában, független- sége védelmében egyszersmind azon népeknek szabadságát és függetlenségét képes és kész leend megvédeni. JJTdyeslés a szélső baloldalon.)

Szégyenkezvé-kell nekem, mint magyar ember- nek állnom, ha elgondolom azt, hogy Montenegró, Szerbia, oly csekély népességgel és műveltség- gel mégis önállósága, függetlensége, szabadságá- ért nem csak lelkesedett, de fegyverrel is tudott csatasíkra szállani; midőn látom, hogy a bulgár nép négyazázados szolgaságból hogy ébred önállóságra, hogy vívja ki hazájának önállóságát, s akkor látok képviselőházat a magyar ország- gyűlésen, hallgatok oly felirati vitát, melyhez hasonlót csak az egykori lengyel országgyűlés nyújtott, a melyeket az orosz kegyelem hivott volt egybe, mely országgyűlésen azt bizonyítot- ták be ékesszólóan, mily boldogító lesz Lengyel- országra nézve a megsemmisülés. (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.)

Az iijoncz megajánlásról. ;.

.

(Deocembar 19. 1.S7S.) " \

T. ház! Az előttem szólott honvédelmi minister ur Thaly Kálmán t. képviselőtársam állításának meggyöngítésére azt hozza 'fel, hogy a honvédelmi ministeriumban szerezte ismereteit.

Erre nem váloszolok egyébbel, mint azou dicső, példákkal, kik az osztrák líadsercgbbn tafliufek a katonai tudományt, megverni az osztrák '^r sereget' Es az nem gyengítette fegyvereik súlyát, a mint nem gyengítette meg Thaly Kajáján t. képviselőtársam argumentumainak étét .'^W,-' hogy a honrédelnn ministeriumban szeréate lsin?8- reteit.

Második érve a honvédelmi minister. urnák, az volt, hógy a védero-türvény meghosszabbítása már törvény. Ebben tévedni méltóztatott,' mé^t még az nem törvény, Szentesítve nincsen. De volna bár törvény, nem engedhetem meg azt, hogy bárki kétségbe vonja a nemzetnek újoacz- megajánlási jogát évről-évre, mert a törvény megállapítja a szervezetet, de épen azért a törvényhozásnak megvan a maga joga az újonezokitt megajánlani, mit bizonyít már maga e törvényjavaslatnak beterjesztése a képviselőház

elé. Én osztom a Thaly Kálmán által kifejezett nézetet, hogy az újo;icz-jutalékot meg nem sza- vazhatjuk ; osztom azon indokból, a melyből Tisza Kálmán és Várady Gábor annyiszor felszólal- tak, ezen ellenzéki padokról az újoncz meg- ajánlási törvény ellen ; ugy hogy, ha emlékezetem nem csal, egyszer meg is tagadták az újonczok megajánlását azon indokból, hogy azon hadsereg, mely közösnek neveztetik, nem közös, hanem kizárólag osztrák. Nem szavazhatom meg azért, mert ezeu hadsereg nem ismeri el az alkotmá- nyos állapotokat, s magát egyszerűen egységes császári hadseregnek nevezi. (Ellenmondás a jobb- oldalon.) Ha nem hiszik, tekintsék meg Philip- povicsnak összes proclamátióit Boszniában. Mindig csak császári kifejezést használt és nem királyit is.

(ügy van! a szélső balon.) Tapasztaltam azt, hogy e hadseregben nemcsak az alkotmányos viszonyok, de egyáltalában a közvéleményt, és azon részét az állampolgároknak, a kik őket saját alkotmányuk, belbiztonságuk és a külbiz- tonság érdekében fenntartják, nem respectálják, sőt bizonyos lenézéssel tekintik. Ha eddigelé volt ok arra, hogy az újonczok megszavaztassanak, most van ok arra, hogy meg ne szavaztassanak,' azon politikai szereplés következtében, melyet utóbbi időben a katonai párt, a hadseregnek fejei oly vakmerően, a törvényt lábbal tiprólag mernek gyakorolni. (Élénk helyeslés balról.)

Sajnálom, és szégyenleni kell azt, hogy nincs a képviselő-testületeknek elég erejük és elég bátorságuk megfenyíteni ezen nyugtalan szolgát, ki a képviselőtestületek és az alkotmá-

nyos testületek fölé kívánja magát emelni akkor, a mikor önfejűkre, a saját kezükre és fele- lősségükre politikát mernek folytatni, mint oly párt és fractió, mely a parlamenti pártokon

kivtil áll. Q

T. ház! Ha önök tekintik ezen közös had- sereget, látják a lobogót, a mely nem Magyar- országé, de nemcsak nem ezen országé, hanem az Ausztriáé sem; látják azon jelvényeket, melyek egy nemzetet sem képviselnek, és ha önök érint- keznek vele, ha benne szolgálnak, ugy, miként én nekem is volt szerencsém, vagy szerencsét- lenségem szolgálni: meg fogják ismerni azon zsarnoki belsíí természetet, mely soha az alatt- valónak, bármennyire legyen igazsága, igazságot nem nyújt; meg fogják ismerni, hogy addig, a mig a törvényhozás, az igazságszolgáltatás terén minden állampolgárnak biztosítékot igyekszik nyújtani az elnyomatással szemben : addig a had- sereg igazságszolgáltatása olyan, mely minden jogelmélettel ellenkezik. Ugyanazon személy a vádló, ugyanazon személy a védő s ugyan- azon személy a biró, tehát ugyanazon sze- mélybe van egyesítve a vádló, a védő s itélő szerepe. Én, t. ház, az osztrák hadsereget a jelen állapotában nem tekinthetem egyébnek, mint egy folyton alkotmányunk felett lebegő veszedelem- nek, a melybe befészkelte magát a szláv elem.

És ha önök megszüntetni kívánták a megyékben azt, hogy a családi hatalmak, protectiók fészkei legyenek a megyék: akkor meg kell szüntet- niük önöknek, és nem kell megszavazni az újoncz- jutalékot oly hadsereg számára, a melyben bizo-

nyos katonai családok uralkodása majdnem ha- gyományossá vált. [Igaz! Ugy van! a szélső bal- oldalon.)

Én, t. ház, nem akarom folytatni érveimnek fel- sorolását és ^mondani, hogy a közös hadsereg ke- retében az mtelligentia gyűlölt és utált elemet ké- pez, a melyet minden elnyomásban részesítenek.

Röviden összefoglalva szavaimat, nem szavaz- hatom meg az újonczjutalékot azért, mert azoii hadsereg nem felel meg a dualismusnak, nem képez közös hadsereget, nem képez magyar had- sereget, az tiszta osztrák és újabb időben szláv, (Igaz! Ugy van!) és nem császári és királyi, hanem mint a véderő bizottság előadója az és-t elfeledte, úgy ők sem emlékeznek meg az és-ről és Magyarországról és a magyar királyról. Nem szavazhatom meg azért, mert nem látom, hogy az alkotmány keretébe beilljék az oly testület, a melyben az ezen testülethez tartozó alattvalók igazságot nem nyernek; nem szavazhatom meg azért, mert az állam alapelvével tökéletesen ellen- kezik alkotó elemeiben, t. i. a német és a ma- gyar túlsúly által kifejezett politikai iránynyal ellenkezőleg egy harmadik, a szláv irányt kép- viseli, és kileheli azon zsarnoki szellemet, a melyet Európában még esak az orosz had- seregben ismerünk. (Elénk helyeslés.)

A költségvetófröl.

(Február -27. 187!t.)

T. ház! Helyes politikának jó a költség- vetése, rósz politikának rósz a költségvetése, semmi politikának legrosszabb a költségvetése.

Az előttünk álló költségvetés a lehető legrosz- szabb, mert az a politika hiányának, az elvek nem létének, a meggyőződés magvaszakadtának költségvetése. (Tetszés a szélső' balon.) Nem ta- lálunk benne egy vezéreszmét, mely azt átlengi, nem látjuk rajta átvonulni az elveket, nem is- merjük fel a benne rejlő irányt, mert mindez nem létezik. Ezen költségvetés egyszerűen nem egyéb, mint zagyva számlája, költségjegyzéke tarka intézményeink egy évi életének, mely in- tézményeinket évek óta mondják megváltoztatan- dóknak, s a melyeket évek óta fenntartanak vál- tozatlanul.

A pénzügyi rendezés eszközei a követke- zők: 1-ör az adófelemelés. Erre nézve mind a pénzügymini8ter, mind a kereskedelmi minister úr kimondták, hogy lehetetlenség. A második a megtakarítások. Ezekre nézve a pénzügyi bizott- ság és a kereskedelmi minister úr is kijeleutették, hogy azokat oly aprólékosságban, mint eddig esz-

közöltettek, tovább folytatni nem lehet; söt a pénz- ügyi bizottság, ebből kiindulva, elfogadta azt, hogy szakítva az eddigi aprólékos takarékossággal, min- den egyes tárcza költségvetésénél most nagyobb tételek irányoztattak elő, mint a multés az az előtt való években. MaVad a vagyonosodás fokozása, melyből az állam nagyobb bevételekhez juthatna.

De ez illusió, ámítás. Mert épen most, midőn kezdetén állunk egy földmívelési krízisnek, mely a gabona túltermeléséből származott; inost, mi- dőn kezdetén állunk egy nagy nemzetgazdászati harcznak, melyet Ausztria védvámos politikája által provocáltatva, a külföld államai kezdtek a mi nyers terményeinkkel szemben, és midőn szemben állunk azon kényszerűséggel, melynél fogva a védvámos politika következtében Ma- gyarország ipara ki van szolgáltatva Ausztria iparának : általános vagyonosodásra gondolni va- lóban merő lehetetlenség.

Marad a negyedik: a kiadásoknak leszállí- tása. De ezzel az eszközzel sem tud boldogulni a magyar képviselőház. Miért? Mert hiába akar a százezres kiadásoknál egyes csekély összege- ket megtakarítani, ha nincs rendelkezési joga a nagy kiadások felett: mint a hadügyi kötség- vetés, a külügyi költségvetés fölött. (Helyeslés a szélső baloldalon.)

És mit javasoltak a költségvetési vita rend- jén a kormánypárt részéről, mint bajainknak orvos- szereit? Kármán Lajos képviselő úr felhozta, hogy lépjünk egy nagy allianczra; Jókai kép- viselő úr poétikus módon hasonló eszmét fejtett ki, hogy t. i., mint a 306 Fabiusnak, együtte-

sen kel] fellépnünk. De minő irányban, mely elv, mily eszmék mellett, elhallgatták bölcsen mindnyájan.

Láng Lajos képviselő úr a bélyeg- és ille- tékek fokozását tartja elégségesnek arra, hogy pénzügyi bajainkat orvosolhassuk. Ezen okosko- dás önmagán hordja saját bélyegét.

Zsilinszky Mihály képviselő úr és a pénz- ügyi bizottság azt mondják, hogy a hadsereg költségvetésében kell megtakarításokat eszközölni.

Ez, t. ház, szemfényvesztés, mert ugyanazon férfiak biztatják a nemzetet azzal, hogy majd meg- takarításokat eszközölnek a hadsereg költség- vetésénél, kik adelegatióban mindazon túlkiadást és emelt költségvetést, melyeket a hadügyi kormány- zat eléjök terjesztett, szó nélkül megszavazták, a gavallérosság bizonyos nemével, túl akarván tenni a lajthántúliak veszedelmesen túlzó takarékossá- gán. (Ugy van! Igaz! a szélső báloldalon.) Ezt határozottan vissza kell utasítanunk, mert ez oly szemfényvesztés, mely a parlamenten kivül álló közönség hiszékenységére számít.

A pénzügyminister úr, a ki szakember, és a ki leghivatottabb megfejteni, hogy miként kell pénzügyeinket reDdezui, a következőket mondja:

„méltóztassanak megengedni, t. képviselőház, én elismerem, hogy súlyos terhek nehezednek reáuk az utolsó két évben, de erős akarattal, és ha akaratunkat nemcsak szóban, de tettben is nyil- vánítjuk, sikerülni fog, a mint eddig sikerült sok bajon átesni, e bajon is szerencsésen átgázolni."

De a pénzügyminister úr nem mondja meg, milyen lesz azon tettek sorozata, melyeket erős

akarattal párosulva kell végrehajtani, midőn azt mondja, hogy sikerülni fog a bajokon átesni; és ha azt mondja, „valamint addig sikerült a bajon átesni" erre az a felelet, hogy a ki valamely ba- jon csak átesik, és ezt bevallja, ezzel azt mondja, hogy nem öntudatosan jött a bajból ki, hanem a véletlen vezérelte ki, és midőn a jövőről is ezt hiszi, azt látszik feltételezni, hogy szintén majd a véletlen fog bajainkból kivezetni.

De tovább igy folytatja: „Dehogy, t. kép- viselőház, e bajt orvosolhassuk, nem elég szebb- nél szebb pénzügyi programmok felállítása, nem elég pénzügyi rendszabályokat hozni; felfogásom szerint szükséges lesz az is, hogy legyen saját ma- gunkban elég erő és elég önmegtagadás a két- ségkívül komoly helyzet magaslatára állani."

Ez semmi. Ez nagyon hasonlít ahhoz, mi- dőn, ha jól emlékszem a „Szökött katonában"

Lajos a szabólegény eltékozolván családjának vagyonát, igy vigasztalja anyját: „Mama, emel- kedjünk a helyzet magaslatára." (Derültség bal- felöl.)

Midőn mi azt kérdezzük, hogy ha a kiadá- sokat kell leszállítani és csak ott lehet keresni pénzügyi bajaink orvoslásának módját: hol van azon rendszerváltoztatás, mely az állami orga- nismusnak egyes tényezőit akként változtatja meg, hogy olcsóbbá tétetvén, azok pénzügyileg is elszámí;hatókká váljanak; a mikor e terveze- tet kérjük, a kormány hallgat, s azt feleli, hogy nem akar hangzatos pénzügyi programmot adui.

Csodálkozom ezeu. Négy évvel ezelőtt a gyöke- res rendszerváltozás nevében lépett a kormány-

párt egy része (unióra s biztatta az országot, hogy ez meglesz s négy év alatt nem birta elő- adni azon tervet, melynek alapján e rendszervál- toztatást végre akarják hajtani; de még csak azon elvet, azon pénzügyi eszmét sem tudta meg- nevezni, melyet pénzügyi bajaink orvoslásában, mint fonalat, jövőben követni akar.

T. ház! Ezen méltán csodálkozhatni, mert Tisza Kálmán ministerelnök úr ellenzékiségének hét éve alatt három programmot volt képes vi- lágra hozni; most, a mióta ministerelnök, úgy látszik, beállt nála e tekintetben is a. meddőség és terméketlenség. S ha igaz az, a mit önök a túloldalon hangoztattak, hogy nagyok az akadá- lyok és legyőzhetik! a feladat nehézsége: akkor kérdem, mily alapon támadta uieg Tisza Kálmán oly szenvedélylyel a megelő, ő kabineteket, hogy késedelmeznek a pénzügyi helyzet javítása és az új rendszerváltozás végrehajtása tekintetében ad- dig, míg nem ült a ministeri széken. Azt kell hinnem, hogy ez nem volt egyéb, mint ürügy arra, hogy azoknak helyét elfoglalhassa. (Ugy van! a szélső balról.) Ha nem igaz, hogy ezen akadályok oly nagyok, a feladat nehézsége nem oly megoldhatlan, akkor ezen akadályok hirde- tése és elhitetése nem akar egyéb lenni, mint egyszerű igazolása azon tétlenségnek és tehetet- lenségnek, mely a kormány politikáját négy év óta jellemzi; nem akar egyéb lenni, mint igazo- lás arra, hogy az ország ezek által félrevezet- tetve, ne keresse a terméketlenség okát abban, hogy teljesen hiányzik az állam rendszerét meg- változtató eszme az egész kabinetben. Némely

Ujftou Gábor benzédei.

változhatatlan igazságok szemmeltartása vezérel- het minket csak működésünk fonalán és cseleke- detünkben. A ki nem érzi feje fölött világítani az eszmék, az elvek tüzes nyelvét, az sötétben jár, és igy sötétben jár a kormány is. És mi-

ért? Mert nem akar a sötétségben a kormány- párt látni, és a kormány felismertetni. Mert ha van programmja a kormánynak és azt mégis titokban akarja tartani és nem akarja elárulni, bizonyosan ezen programm olyan, melynek titokbantartása, mint annyi más elkövetett tényei- nek, a lefolyt négy év alatt, igen tanácsos.

Ha pedig nincs programmja a kormánynak, akkor kérdem, minő joggal foglalja el a piros székeket? Mert nemcsak valamely országnak gazdaságát, de egy kisbirtoknak kezelését is előre megállapított gazdasági terv nélkül át- venni és folytatni akarni határtalan könnyelmű- ségre mutat. (Helyeslés a szélső balon.)

Üresség az elvekben, sötétség a szándé- kokban, igen kényelmes politikai gyakorlat.

Először az ellenzék nem fedezheti fel a kor- mány elvének gyenge oldalait, mert nem fe- dezheti fel az elveket magukat; másodszor a kormánypárti képviselők vallhatnak a házon ki- vlil és a házban, mint itt is a költségvetési vita alkalmával tapasztaltuk, a legkülönbözőbb, a legel len tétesebb nézeteket és nem ütköznek a kormány programníjába, legyen az bár meg- alázó, legyen bár alkotmány- és szabadság- ellenes, és követelje Bécs, nem fog neki aka- dályul szolgálni és útjában állani a kor- mánypárt programmja. Gondolkodtam rajta, hogy

mi lebet az oka, hogy a kormány anyira ti- tokban tartja programmját és a rendszerváltoz- tatás alapelveit. En nem tudtam megfejteni;

de megfejtette Jókai Mór t. képviselőtársam, midőn azt mondja: „ha megtudná Európa, hogy a mi soraink közt tü oly 25, respective 35 em- ber, a ki ezen kérdéseket meg tudja oldani, rögtön exportálná őket ministereknek." E sze- rint, t. ház, a tiszta hazafiság és a ragaszkodás ezen szeretett haza földéhez és nemzethez volna az, a mely indítja a kormányt arra, hogy ne árulja el a programmját; ragaszkodás ezen haza szeretett földéhez, melyet oly boldoggá, a ra- gaszkodás ezen nemzethez, a melyet oly sza- baddá tett!

Hallottam, t. ház, épen az ellenzéki oldal- ról azt, hogy el kell ismerni Szapáry Gyula gr. nyíltságát, őszinteségét, a helyzet feltárásá- ban, a mi eltér a régi gyakorlattól. Bámulom, hogy az ellenzék is félrevezettetni engedi ma- gát. Bennem e nyíltság még nagyobb kételyeket támasztott s arra birt, hogy utána nézzek és megvizsgáljam, vájjon a minister ur által itt a képviselőházban elmondott exposé a valóságnak megfelel-e? En nem fogok kiterjeszkedni arra, a mit azon oldalról és innen is azok, a kik szakértőleg foglalkoztak a kormány előterjeszté- sével, felhoztak; én nem fogok számcsoportosító kimutatásokat tenni, hanem egyszerűen hivatko- zom a 77-iki zárszámadásokra, hivatkozom egy hivatalos orgauumnak, az államszámvevőszéknek nyilatkozataira, a melyeket a költségvetés tár- gyalásánál a vita alapjául kellene hogy tekint-

síink és a deficit megállapításánál is határozot- tan ós kétségtelenül figyelembe kellene vennünk.

Az 1877-iki állam-zárszámadásoknak majdnem utolsó lapján és épen az utolsó számnál van egy csillag és a csillag után kiivetkező megjegyzés- nek öt bekezdése közül az utolsó bekezdés azt mondja: „Az államszámvevőszék megjegyzi még, hogy azon esetben, ha a magyar keleti vasútnak átvételéből eredő tények, a társulattal kötött szerződésből keletkező viszonyok és hitelműve- letek a zárszámadásban oly módon nyernének kifejezést, mint az a részletes jelentésnek a ke- leti vasútról szóló részében tüzetesen jelezve van, a jövedelmi hiány nem 9.598.042 frt, hanem 14.512,437 frtra emelkedett volna, és miután a keleti vasútvonalnak kezelését az állam már 1876 febr. 1-én átvette, a hangsúlyozott elszá- molás a mult év jövedelmi mérlegére majdnem hasonló befolyást gyakorol."

Itt van a részletes jelentés, a hol megint eimondatik, hogy mi a különbség; tudniillik az, hogy a magyar államkormány azon hiányokat, a melyek a keleti vasút átvételére fordított össze- gek kamataiból állanak, azon hiányokat, a me- lyek a keleti vasút kezelésénél előfordulnak; az államszámvev őszeknek nem engedte meg, hogy úgy számolja el, mint deficitet. Igaz, hogy ez sehol sincs elszámolva; de majd meg fogjuk látni azon számadásból, a melyet a kormány a 200 milliós aranyjáradék kölcsönről be fog ter- jeszteni ; meg fogjuk látni, hogy a hiány mér- legünkre súlyosodott nemcsak az 1876., 1877.

és 1878-ik években, hanem az 1879-ik évben

is. Midőn azt tapasztalom, hogy ily módon igye- keznek megakadályozni azt, hogy számtanilag mutattassék ki a múltban a valóságos deficit és hogy helyes alapokra fektettessék a költség- vetés, én az ily eljárást hitelre méltónak neoi tar- tottam. (Ugy van! a. szélső balon.)

De van egy másik hasouló eset is, t. ház.

A második kibocsátású aranyjáradék-kölcsönről az állami zárszámadásokban a részletezésnél az mondatik, bogy az 1877-ben stb. kibocs tott 80 milliónyi arany frt aranyjáradék-kölcsün második felének, továbbá az 1876 : XLYI. t-cz. s az 1877: IX. t.-cz. alapján kibocsátandó aranyjára- dék-kölcsön részbeli kibocsátása és értékesítése rendén befolyt az állampénztárba 30.711,000 frt, s mert ez bankértékben van számítva; név- leges értékben kitett majdnem 32 milliót. 1878.

deczemberében a kormány törvényjavaslatot ter- jesztett a képviselőház elé, a melyet mi tárgyal- tunk és önök elfogadtak; s a mely szerint a második kibocsátású aranyjáradék - kölcsönt a kormány a törvényben meghatározott cursus sze- rint nem tudván értékesíteni, liatalmaztassék fel, hogy azt kisebb cursus szerint is értékesítse;

holott azok már 1877. november 10 én aláirásra bocsáttattak és el is adattak, sőt az állami szám- vevőszék által el is számoltattak. Hogy itt té- vedés nem lehet, bizonyírja az állami számvevő- szék jelentése, mely részletes és eléggé világos.

(Halljuk! Halljuk!)

Ez ugyanis azt mondja: „A nevezett ban- kár-consortium a kötvények első felének átvéte- lére nézve feltételesen optiót kötött ki, ezen jo-

gát azonban a kikötött időben igénybe vévén, úgy ezen 40 millió, valamint az 1876 : XLVI.

és az 1877: IX. t.-ez. alapján felvehető járadék- kölcsön egy része 80 millió o. é. forint név- érték erejéig az 1877. évi október hóban közzétett

„prospectus" szerint 1877. évi október 9- és 10-én Párisban, Londonban, Brüsselben, Antwer- penben, Amsterdamban , Budapesten, " Bécsben, Berlinben, Majna melletti Frankfurtban és más helyeken nyilvános aláirásra bocsáttatott."

Itt meg van részletesen mondva és az ál- lami számvevőszék ebben nem is tévedhetett, hogy mikor és mely okokból bocsáttattak alá- irásra? (Halljuk! Halljuk!)

Azon okból, mert a bankár-consortiura az optiót nem vállalta el. Mikor a kormányelnök beterjesztette ezen zárszámadásokat, azt mon- dotta azon feljegyzés szerint, mely kezeim köztt van, — hogy e jelentésre a ministertanácsnak semmi megjegyzése sincs. Tehát az állami szám- vevőszéknek ezen kimutatását, a kormány meg- czáfolni nem kivánta és nem akarta, mert ezen jelentésre semmi megjegyzése sem volt. Ennek

•annak előzményei is a hírlapi életben. (Halljuk!

Halljuk!) A „Pesti Napló" ugyanis felszólal az iránt, hogy mi oka annak, hogy az állami szám- vevőszék oly gondatlanul készítette elő a zár- számadásokat, hogy ily tételek azokban benn- foglaltatnak, (Halljuk!) és ugyanekkor a kor- mány törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, hogy alacsonyabb áron adhassa el jövőben azon járadék-kötvényeket, a melyek már 1877.

október havában értékesíttettek. Erre az állami

számvevőszék hivatalos commutiiquét kllld a

„Pesti Napló"-hoz, hogy nincs a lapnak igaza, mert azon kötvények már valójában eladattak;

(Halljuk! Halljuk!) erre megint a pénzügyminis- ter küld egy másik hivatalos communiquét az iránt, hogy az állami számvevőszéknek nincs igaza. (Halljuk! Halljuk!)

Hát, t. képviselőház, hitelt érdemlő eljárás-e ez? (Halljuk! Halljuk!) És azon pénzügymiuis- terről és pénzügyi kormányzatról, a mely ily vas- tag játékot akar űzni a képviselőházzal, és ily ízetlen tréfát kisért meg, lehet e azt mondani, hogy őszinte volt akkor, midőn megismertette azt a hiányt, a mely állami költségvetésünknek egyik állandó fekélye. (Ugy van! a szélső bal- felől.)

Ha ily dolgok történnek, akkor ne sírjanak önök, t. képviselőtársaim a túloldalon, a parla- ment tekintélyeért, mert nem más Öli meg annak tekintélyét, hanem a kormány és az a több- ség, a mely a bársony székeken ülő kormányt ezek után is megtűri. (Ugy van! a szélső balon.) Nem rontja meg a parlament tekintélyét más, mint a parlament eljárása maga. (Ugy van!

balfelöl.)

Vegyük a dolgokat egyenként. (Halljuk!

Halljuk!) 1874-ben, midőn a 153 milliós köl- csön tárgyal tátott, felállott azon oldalról Sennyei Pál képviselő ur, és azt mondotta, hogy: „Ez legyen az utolsó kölcsön!" Erre felállott Tisza Kálmán és azt mondotta, hogy: „Ez legyen már valahára az utolsó!"

Február 3-ikán, midőn az emlékezetes, de

Magyarországra nézve végzetteljes beszédet mondotta Tisza Kálmán, midőn elveit fölfüggesz- tette, mert nem nézhette el azon rosz gazdálkodást, mely Magyarország pénzügyeivel fnlytattatik, félre teszem — úgymond — elveimet csak azért, hogy Magyarországot pénzügyei rosz hely- zetéből kisegíthessem. És ime azt látja az or- szág, hogy azóta 400.000,000-nyi adósság köt- tetett, melyben benfoglaltatik a 153 milliós adós- ság eonversiója, és elköltetett. 4 év alatt, az évenként 24 millió jövedelemtöbblet, vagyis ösz- szesen 100 millió; azt tapasztalja, hogy 1875- ben, midőn a fusió keresztül vittetett, 73 mil- lióra ment az államadósságok terhe, mely ma már 96 milliót tesz.

T. ház! Ha ilyen gazdálkodást lát az or- szág épen azok részéről, a kik azt mondják, tegyünk félre minden melléktekintetet és csupán a pénzügyi bajokra fordítsuk minden gondunkat, akkor, t. ház, ne csodálkozzék a többség, ha a képviselőház tekintélye vész; ne csodálkozzanak, hanem gondolkozzanak inkább a ba^; gyors és gyökeres orvoslási módján, és találják fel ezt abban, hogy segítséget ily pénzügyi politikára tovább ne nyújtsanak. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)

Tekintsük a kiegyezési kérdések egyikét:

a bankkérdést. (Halljuk!) Jött a kormány s igy szólt: lesz Magyarországnak önálló bankja, de az önálló vámterületről le kell mondani. Erre azt felelte a képviselőház többsége: Jól van!

Azután azt mondta a kormány, hogy lesz ön- álló bankja Magyarországnak, de az osztrák