külön, külön eljutott. (Helyeslés a szélső balon.)
Kényeztetnek bennünket a túloldalról. Azt mondják, hogy a mi álláspontunkat értik, el
fogadják és helyeslik, de nem követik. Miért?
Mert az nem kivihető. Én nem tudom elfogadni azon okoskodást, mely azt tartja mindig ki nem vihetőnek, a mi igazság, és azt tartja ki nem mondhatónak, a mi valóság.
Kényeztetnek, de mellékesen megjegyzik, hogy a legkétségbeesettebb remény sem táplál
hatja magát azzal, hogy a függetlenségi párt kormányra juthasson. És irigyli a nemzet koszo
rús költője azoknak bárgyú boldogságát, kik arról álmodoznak, hogy azon faj, melyhez tar
toznak, valaha szabad, és azon haza, melyben élnek, valaha független lesz.
É n azt hiszem, hogy ez csak párttaktika, hogy az ellenzék két oldalát összeveszítsék. Ez nem fog sikerülni, mert mi nem barátkozásból, nem taktikából szavazunk az egyesült ellenzék
kel, hanem, mert mindent, mi az ország bajaiból kivezet, bármily csekély lépés legyen is az, kész
séggel támogatunk. Mert mi nem azt akarjuk, hogy az ország elpusztuljon és tönkre menjen, a mig mi elveink valósításának lépcsőin a vezér
szerepet az országban elfoglalhatjuk; nem akar
juk, hogy az ország kiélt, elpusztult, hanem azt akarjuk, hogy az virágzó legyen, mert az a sza
badságnak és önállóságnak egyik fő védelmi eszköze. (Élénk tetszés balfelől.) Önök azok, kik a nemzetet a kétségbeesésben és apathiában tart
ják, hogy ezután is tőrje meg azon gazdálkodást,
Ugrón Gábor beszédei. ^
50
mely gazdálkodást és politikai rendszertelenséget önök a múltban követtek, és a jövőben követni fognak. Önök azok, kik úgy tesznek, mint a rómaiak, kik előbb elpusztították az elfoglalt országot, hogy azt annál tovább megtarthassák.
De nemcsak a remény az, a mi biztat, hogy pártunk kormányra kerül. Megtalálom a bizta
tást, ha tekintem a történelmet, hogy ne nyúljak vissza régi időkre, a jelen időben is. Midőn Cavour Olaszországban meghalt, a kinek nagy szelleme a pártokat összetartotta, midőn azon különböző elemekből alakult párt, melyet Olasz
ország felszabadulásának eszméje tartott össze, az ő elhunytával programmját kimerítve, szét kezdett foszlani, az olasz parlamentben egy anarchia állott be, épen úgy, mint a mi kép
viselőházunkban Deák Ferencz halála után.
Az egyes pártok vezéreinek kezébe és azok szövetkezésébe volt letéve a kormány kezelésének feltétele. Mi lett a következés ? A radicális ellen
zék nem lévén többségben, a kormánypárt ta- godta annak kormányképességét is, és mindig azzal utasította vissza, hogy törekvései jogo
sulatlanok, kivihetetlenek. Úgy, mint ezt önök velünk teszik. A pártoknak és kormányoknak Örökké kettős ellenzékkel kellett megküzdeniök.
Egyfelől egy elvi és radicalis ellenzékkel, más
felől azon ellenzékkel, mely a kormány pártjai
ból kiválván, neki ellenzéket képezett. E viszo
nyok mellett a ministerek változtak, de a kor
mány elve és elvnélkülisége nem változott, az folyton fennállott. A következés az lett, hogy Olaszország anyagilag tönkre jutott, terheit
fo-koznia kellett, úgy, hogy eljutott az őrlési adóig, a melyre mi is maholnap el fogunk jutni az önök szívességéből, el fogunk jutni az öniik politikájával. (Helyeslés a szélső balon.)
S ekkor mi történt? A radikális ellenzék felhivó szavai.:ak engedvén a nemzet, többségre segítette őket, és ezek rövid idő alatt segítettek a haza nyomorán, radikális eszközökkel, de a melyek a hazának javára váltak, mert Olasz-ország megszabadult pénzügyi miseriáitól és ma már nem tartozik azon anyagilag tönkrejutott országok közé, melyek közé csak egynehány évvel ezelőtt is tartozott. Minket is biztat a re-mény, hogy a nemzet ki fog fáradni harezolni azon ürességért, mit önök mint lobogót tartanak előtte, és hogy a nemzet meg fog szűnni az elv-nélküliség politikáját követni, vagy tétlenségben tespedni, vagy a sötétben tapogatózni, kapkodni, sokszinű és színtelen törvényeket pártolni, minő-ket önök eddig alkottak. Akkor a nemzet hoz-zánk fog fordulni, bennünk fogja keresni azon csirát, mely az általános rothadásban is fentar-tott i. magát, (Tetszés a szélső balon) és azon rot-hadást úgy fogja tekinteni, mint a búzaszemét, mely első táplálékát saját megrothadásában talál ja, de meghozza a termő kalászt. (Tetszés a szélső balon.)
Az mondatik, hogy hat mhiisterclnöke és hat pénzügyministere volt Magyarországnak, s ez a mi bajaink egyik forrása. Nem ez a baj, t.
ház, hanem az, hogy változnak ugyan a minis-terek, de az iránytalangág a politikában sohasem változott. (Helyeslés a szélső balon.)
Franezia-**
országban nemcsak több minister válság volt, hanem 1871 óta az államfő is háromszor válto-zott, és azon változások még sem váltak hát-rányára az országnak: ma Fraucziaország az egyetlen állam, mely ép, erős és egészséges köz-gazdasági élettel dicsekedhetik. S ez indok arra, hogy nálunk is változások történjenek, de úgy, hogy minden változtatás egy lépés legyen azon egészséges politikai irányhoz, mely a nemzetnek ad szabadságot és meghozza a hazának a füg-getlenséget. (Helyeslés a szélső balon.)
Én nem érzem magamat megnyugtatva a kormány politikája áltál és nem fogadom el argumentumul azt sem, a mit velünk szemben a végső szükségben fel szoktak hozni, hogy miként kételkedhetünk politikájuk helyességében, miként volna lehetséges, hogy önök tönkre teszik az országot akkor, midőn a külügyeket egy magyar ember vezeti, gr. Andrássy Gyula; nálunk pedig a kormány élén Tisza Kálmán áll, ki nemcsak magyar ember, hanem egyszersmind kálvinista, (Hosszas derültség balfelöl. Halljuk!) s ha van baj és pénzügyi nyomor, legalább magyar em-berek vannak a hivatalokban, s magyar emem-berek húzzák a fizetéseket. Erre egyszerű válaszom ez: a nemzet önállóságáról való lemondásra és oly veszedelmes külügyi politika követésére soha nem lett volna rábírható, ha ezen politikát nem ajánlja egy Andrássy, soha rábírható nem lett volna, ha azt egy Ilohemvart cgv Stremeyr ajánlja; (Helyeslés a szélső balon) a nemzet a kiegyezési kérdésekben nem adta volna magát oly nagy bizalommal át a jelenlegi cabinetnek,
ha annak feje nem lett volna az, ki addig az oppositió vezére volt, és mint az oppositió vezére a nemzet bizalmát ki nem nyerte és ki nem érdemelte volna; (Helyeslés a szélső balon) és az ultramontanismus Magyarországon nem pihen-hetnék azon rózsás ágyon, melyen pihen, ha Magyarország kabinetjének feje nem kálvinista volna. (Helyeslés a szélső balon.) Engem ezen érvek nem nyugtatnak meg, mert ez körülbelül úgy hangzik, hogy ti el fogtok pusztulni, az igaz nem dicsőséggel a csatatéren, nem súlyos betegség ágyában, hanem meg fogtok halni úgy, a mint meghalt — és ez vigasztaljon titeket — Sulla és Antiochus, felemésztve a saját testük-ből támadt férgek által.
Én, t. ház! végiil csak arra kérem önöket, hogy gondolják meg azt, mit Jókai képviselő ur mondott: itt van a tizenegyedik óra és a nemzet, ez az új S á m s o n , ha alszik is, de talán még nincs a haja lenyírva; és adják a nemzet, ezen Sámson ébredésének első jelét az által, hogy utasítsák vissza ezt a költségvetést és ne fogad-ják el a részletes tárgyalás alapjául sem, a mint én nem fogadom el azt. (Helyeslés-a szélső balon) Gondolják meg azt, hogy a kormánynak győ-zelme Magyarország jövőjére nézve, hasonlít Ausztria győzelméhez e századon keresztül:
Ausztria győzelmétől Magyarország megbetege-dett, Ausztria vereségiből Magyarország meg-ifjodott. (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.)