UGRÓN GÁBOR
1 3 E S Z É D E I
u 1881—1884-dilti orszigíyilésen.
LENYOMAT A KÍPVISELÖHÁZ NAPLÓJÁBÓL.
BUDAPESTEK, 1884.
PESTI KÖNYVNYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSASÁG (Hold-utoa 7. «.)
A költségvetési vitában.
(1882. január 23-án.) „ T. ház! {Halljuk!) Az előttem szólt kép- viselő ur igen ékesen igyekezett bebizonyítani, ^ mily nehéz a kormánynak és pártjának helyzete,^ j mert nekik meg kell 'küzdeni a népszerűtlen- séggel.
Alig mondhatott volna találóbb Ítéletet e «•
kormányra és p á r t j á r a , m i n t éj>, midőn ezen nyilatkozatot tette. Mert ez nem mond egyebet, mint hogy a kormány és pártja neqj-^. ^jép ki- * vánata, akarata szerint kormányozzák az orszá- got, a mint azt alkotmányunk és intézményeink megkívánják, hanem a nép aftarata ellen, a riép- * szeríítlenség terhével. ,
Legyenek önök meggyőződve, hogy egyik leg- nagyobb hibája volt ugy alkotmányos, mint ab- solut államokban a politikai pártoknak és a kormányoknak, midőn azt hitték, hogy a nem- zeteket nem saját akaratuk és érdekeik szerint kell kormányozni, hanem saját akaratuk s érde- keik ellenére, midőn okosabbak és bölcsebbek akartak lenni egyes államférfiak, mint a nemzet
Ugrón Gábor beszédei. 1
egész összesége. {ügy van!) Igen nagy csalhatat- lanságot követelnek azok maguknak és sok bár- gyúságot tételeznek fel azokról, a kiknek kor- mányozása rájuk van bízva.
Nem akarom mondani, hogy az előttem szó- lott képviselő ur választói fiileinek csiklandozá- sára iparko'dott oly hosszas értekezést tartani az iparról, az iparosokról és az iparosok állásáról.
Felhozta azt, hogy a középosztály, mely eddigelé a nemzetben a hivatalokat viselte és politikai szerepet játszott, most nem akar iparos lenni. Nem ezt kellett volna felhoznia, hanem hogy miért hagyja el az iparos gyermeke, ha némi vagyonnal bir és képzettséget szerez magá- nak, azonnal apáinak jövedelmező mesterségét és keres hivatalt? Elhagyja a mészárszék pad- ját, hogy legyen belőle irnok, elhagyja apjának üzletét és hagyja az ipart pangani tudomány és töke hiányában. Miért? S teszi ezt azért, mert nevelési institutióink inkább felelnek meg a középkor, mint a jelen társadalom igényeinek és e nevelési institutiókon segíteni és azokat középkori állapotukból kivetkőztetni önöknek, kik a kormányon ülnek, lett volna hivatásuk és önök ez irányban nem tettek semmit
Azt mondja az előttem szólt t. képviselő ur, hogy az iparos találna munkát. De hát mikor talál az iparos munkát? Hogyha az országban akkora a vagyonosság, hogy módjában van a népnek első szükségletein fölül kényelmi szük- ségleteit is fedezni, mert vajmi csekély az ipar- nak azon része, mely az első szükségletek fede- zésére szükséges ezikkek előállítására szorítkozik;
nagyobb része az, mely a hasznos és kellemes, valamint a kényelmi czikkek előállításával foglal- kozik. Hogyan találjon az iparos munkát az ország- ban, midőn már a szegényedés akkora, hogy azon iparosok, kik az első szükségleti czikkeket állít- ják elő, mint a csizmadiák, — mert bizony csizmában járni csak első szükség — azon ipa- rosok is hanyatlóban vannak és midőn az ország- ban a vagyonosság annyira megapad, hogy a kényelmi és fényűzési czikkekre alig jut valami.
A t. képviselő ur tehát ne hivatkozzék arra, hogy nem kell irtózni az iparosok enyves kezei- től, hanem emlékezzék vissza Széchenyire, ki azt mondotta Blick-jében, hogy van egy isme- rősöm, csizmadia, a ki szaglik a szuroktól, vau egy ismerősöm, asztalos, a kin érzik az enyv, de Bach ministcr ur, excellenciádon érzik a vér szaga. Ne szavazza meg a költségeket oly hadseregbeli és occupationális kiadásokra, melyek- kel gyermekeink vére árán elfecséreltetik a nem- zet vagyona is, mely nemzeti vagyonból bőven kijutna arra, hogy iparosaink új életre kaphas- sanak. (Ugy van! a szélső balon.)
Mert megjegyzendő, hogy a népszerűség szerzésének és a szédelgésnek módjává kezdett válni az, hogy az iparosokról és az ipar emele- séről hangzatos beszédeket tartsunk és semmit se tegyünk.
Miért kivánja a képviselő ur az ipart emelni ? Azért, hogy az iparosok az államnak minél több terhét viselhessék. Ugy tesz, mint azon tenyésztő, a ki arra törekszik, hogy egy nyiretü birkáit két nyiretűekké változtassa át. (Derültség.)
Élénk szemrehányásokban részesült a füg- getlenségi párt szónoka a mérsékelt ellenzék részéről, azért, hogy (Halljuk!) ki merte mon- dani, hogy a mérsékelt ellenzék jelenlegi eljárá- sában közeledést lát a függetlenségi párthoz.
Midőn mi láttuk, hogy a mérsékelt ellenzék a költségvetést általánosságban sein fogadja el, némelyek az önálló vámterületet hangoztatják, mások pedig a közös hadseregre fordított költ- ségek nagyságát említik fel, azt hittük, hogy ezen premissák nem fognak magtalanul elveszni és kivonják belőlük a következtetéseket is. Azt hittük, hogy ezután önálló parlamenti eljárást fognak követni, felhagyva a légivel, mely abban állott, hogy a kormány és a függetlenségi párt között fél utón foglaltak mindig állást, bármily kényelmetlen volt is az. Hittük annál inkább, mivel következtethetni véltünk arra, hogy meg- győződtek, miszerint a rhodusi eoloss szerepe nem nekik való és hogy az utóbbi választások óta lezuhanás veszélye nélkiil tovább nem vihetik, mivel megrövidült a lábuk, (Derültség.)
Azt hittük, hogy megbuktathatjuk a kor- mánypártot, mert reményünk vau, hogy más kor- mány kiemelheti a nemzetet a szellemi, erkölcsi és anyagi elposványosodásból. De ha ezt el akarjuk érni, szükséges, hogy a mérsékelt ellen- zék a kormánypárt ürességével szemben feltárja kincseit, eszméit. Erre pedig nem lehet kilátásunk addig, mig a párt egyik része eltagadja azon eszméket, melyeket másik része vall, mert a programmvallás nem hasonlít ama játékhoz a gyűrűvel, melyben az a vesztes, a kinél meg-
találják. Midőn Kovács Albert képviselő ur az önálló vámterületről, Somssich Pál képviselő ur a közös hadsereg költségéről szólott, mások ellene, ez nem kerülhette el figyelmünket. De nem akarom továl b folytatni e megjegyzéseket, mert önkénytelenül eszembejut, a mit Ciceró mon- dott Pompejus szerencsétlen táboráról: „Nagy- mérvű férfiak voltak a táborban, kik inkább díszére váltak, mint hasznára pártjuknak."
Nem akarom viszonozni Bánhidy t. kép- viselő urnák azon retorikai figuráját, midőn azt mondá, hogy nem akarja állítani, hogy a függet- lenségi párt tagjai egyenként fognak lemondani elveikről és ne következtessünk mi semmit abból, hogy általánosságban sem fogadják el a költség- vetést, mert hisz a balközép is egyszer nem fogadta el átalánosságban a költségvetést és ez nem akkor volt, mikor a szélsőbal felé közele- dett, hanem akkor, mikor fuzionálni akart a kor- mánypárttal. Nem akarom én sem azt mondani, hogy e z e n p r a e e e d e i i 3 felemlítése a t. képviselő ur részéről a kormánypárton levő nagyot hallókra nézve egy újabb fúzióhoz gyöngéd figyelmeztetés akart volna lenni. NekUnk nincs szükségünk arra t. báz, hogy mi egyik, v a g y másik párttal fuzionáljunk, hogy egyik, vagy másik párthoz közeledjünk; nekünk elveink vannak, a melyek megszabják az irányt, melyben haladni fogunk és a parlamenti pártok növekedésének legtermé- szetesebb utja és módja: a választások nem hűtik le bátorságunkat, sőt biztosítanak, hogy ily arányban növekedve és szaporodva, minden szövet- ség és intrigua nélkül eljutunk oda, ia hova el-
jutni hazánk érdekében szükségesnek látjuk.
(Ugy van! a szélső baloldalon.) Maga e költség- vetés sem egyéb, mint flagrans igazolása párt- állásunk helyességének. Mi egy költségvetésről beszélünk, melynek conclusiói ugy a deficit, mint a fedezetre nézve ma már, a bekövetkezett ese- mények folytán, nem állnak; mi tárgyalunk egy költségvetést, a melyről azt merem mondani, hogy tárgytalanná vált (Ugy van! a szélső bal- oldalon.) és tárgytalanná vált oly események következtében, a melyekről még hivatalos tudo- mása sincs e háznak, melynek végre is meg kell szavaznia azon költségeket, melyeket ez esemé- nyek maguk után vonnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Annyira nem vagyunk urai érde- keinknek, hogy szükségesnek sem tartják a jelen- legi dalmátiai, boszniai éB herczegovinai ügyek elintézésére a háznak véleményét ki is kérni és épen mivel ily alárendelt helyzetben van a magyar parlament, ne csodálkozzanak azután, hogy künn az országban a figyelem e háztól elfordul és oda tekint, a hol a valóságos hatalom van; s ne ütközzenek meg azon, ha e házban unott vitákat folytatunk, mert az ékesszólás mindig elhagyja azon törvényhozói termeket, a hol nem hatnak az ész törvényei és a hol hiába ragadtatnak meg az érvek által a meggyőződések, mert a végleges eldöntés nem ott azon termekben, hanem másutt van. (Ugy van! a szélső bal- oldalon.)
Tudom, hogy azt fogják mondani: a magyar érdekek meg lesznek védve, hisz az alkotmány értelmében ez érdekek megvédésére van hivatva
a magyar ministerelnök ur és az őrködni tartozik a magyar érdekek felett. De azt kérdem önöktől:
ki fog kát őrködni a ministerelnök ur fölött, (letszés balfelöl) s mert nem látom azt, a ki őrködni fog, azt vélem, hogy Magyarország érdekei is ugy vannak megvédve, mint a rosszul őrzött leány: könnyen baj esik rajta. (Derültség.) Bizonyára a delegatió fogja Magyarország érdekeit megvédni ? Ehhez kevés reménységem van azon előadás után, melyet Jókai Mór kép- viselő ur tartott, a ki azt mondja, liogy erős el- határozással és akarattal indult el a delegatióba, hogy ott majd megtakarításokat fog tenni és a mit nem tettek, azok épen a megtakarítások valá- nak. Ugy látszik, hogy már a delegatiónak szellemében van azon komikus katonának a szerepe, a ki azon halált megvető elhatározással megy a csatába, hogy majd megszalad.
T. ház! Mi, a kik Magyarország érdekeinek védelmére vagyunk hivatva, ma azt sem tudjuk még, hogy vájjon azon kiadásokban, a melyek a jelenlegi költségvetést alterálni fogják, hol van a megállás. Hiszen az a politika, a melyet önök ellenzésünkre elfogadtak, az oecupationális politika most megteremte a maga gyümölcseit és az ezen politikának consequentiáit egyre folytatni akarják, önök részéről nincs megállás. Mert Dalmátiának a hinterlandot nem adják meg Bosznia és Hercze- govina; Dalmátiának felső részét eléggé meg- védik a Dinari Alpok, de az Orient hegytől Sutorináig Montenegró képezi a határt és mert ez igy van, azért a fölkelés legyőzésében elhárít- hatlan akadályra fognak találni Montenegróban.
s
Ha önök elfogadják azt a következtetést, liogy Dalmátiának hinterland kell, akkor el kell fogad- niók azt a következtetést is, hogy Montenegrót kell elfoglalni és midőn ezt tették, odáig fog- nak haladni a következtetésben, hogy mert addig nem vagyunk biztosak Bosznia és Herezegovina megtartásában, mig a szláv üzelmek egyik fészke és a Duna kanyarodásánál e6Ö állam, Szerbia elfoglalva nincs. No már most t. ház, vájjon ezen politika, a mely ily kiszámíthatlan követ- kezések és jövő előtt áll, birhatja-e a mi helyes- lésünket és vájjon mi nyugodtan szavazhatunk-e meg oly költségvetést, a mely nem áll és a mely költségvetésben foglalt politika maga után vonja azt, hogy nagy bonyodalmaknak, nagy- mérvű költekezéseknek és elvérzésnek leszünk kitéve. A delegatió mindezekbe soha akadályt nem tudott vetni. Az alkotmányos garantiákra nem elégséges az, hogy bizonyos instructiók létezzenek, hanem szükséges, hogy a benne levő tényezőknek legyen benső feszerejük, a mely korlátot vet a hatalomnak. A jelenlegi delegatió nagyon hasonlít a senatushoz a Caesarok idejében, midőn a senatus tagjait kijelölte Sejan és a senatus minden előterjesztést helyeslőleg fogadott, mert félt, hogy majd meg sem fogják többé kérdezni és mert fen akarta tartani a látszatot, hogy még a senatus uralkodik Rómában, pedig csak egyen- lően szolgálták uruknak érdekét és uruknak szeszélyét. Igen helyesen tette azért Jókai Mór, t. képviselő ur, hogy Cromvellre hivatkozott.
midiin a delegatiókról szólott, mert Cromvell meg- mondta akkor, midőn a nemzet és fejedelem közti kiegyezésről volt szó, hogy miért kell tehát szárazon tartani a puskaport. Midőn igy nyilat- kozott : „Összes csatáinknak ha nem volna egyéb eredménye, mint egy tekercs papir, melyet alá- írnak reszkető kézzel, de megtagadnak szivök- ben, melyet a mig gyöngék, kijátszanak és mihelyt erősek, eltipornak." (Ugy van! Ugy van!
a szélső baloldalon.)
Arra hivatkozott Jókai képviselő ur, hogy nem lehet Ausztriának meg Magyarországnak lefegyverkeznie, mert a különböző államok mind fegyverkeznek, a turnusok be lesznek töltve és épen azért, mert azok fegyverkeznek, Ausztriá- nak meg Magyarországnak nagy katonai erőben kell lenni. Elfelejtette a képviselő ur, hogy nagy katonai erő előállítására a hadszervezetnek kü- lönböző módjai vannak. Nem azon hadszervezet- tel állította elő Poroszország 1812—13-ban azon nagy hadsereget, melylyel előállította Nagy Frigyes, de azért az eredmények megmutatták, hogy nem azon szervezet volt a helyes, mely ugy volt megalkotva Jenánál, a mint azt Nagy Frigyes hátrahagyta és megveretett. Később változásokat szenvedett és azon szervezet volt a körülményeknek megfelelő, melylyel az a szegény Poroszország 1812. és 1813-ban vivott csaták- ban diadalt aratott. Tehát a változatlanság nem garantiája a győzelemnek, hanem gyakran aka- dálya. A különböző szervezet arra szolgál, hogy olcsóbban, minél kevesebb költséggel, minél na- gyobb sereget lehessen előállítani, hogy a
numericus többség legyen az, a mi a túlsúlyt megadja. És ha a képviselő ur is megtakarítást akar elérni, azon rendszer felé kell törekedni, mely nagy számú hadsereget olcsó áron állit elő és mégis biztosítékul szolgál, mert magával hordja a szabad, független, önálló nemzet ön- tudatát és ennek megvédése sztlkségérzetét.
(Helyeslés a szélsíi baloldalon.)
Beszélt Jókai Mór képviselő ur a forgó toronyról, elmondta, hogy ha Polában a forgó torony fel nem építtetik, elvész Dalmátia, aztán elvész Trieszt, elvész Fiume és ha ez is elvész, akkor elvesztünk mi is. Hát ezt az okoskodást t. ház, lehet még tovább is folytatni, mondhat- juk, hogy ha elvész Fiume, akkor elvész Ma- gyarország és Ausztria és ha ezek elvesznek, akkor elvész az egész világ. (Derültség a szélső baloldalon.) De t. ház, igen könnyelmű lehet az a hadtlgyi kormányzat, a mely ezen nagy fon- tosságú forgó toronyról csak most ilyen későn gondoskodik; de másrészről igen könyelmű lehet az a delegatió is, mely azt hiszi, hogy Ausztriának tengerészetét egy forgó torony védi meg és Ausztriának s Magyarországnak területi épségét nem a vitéz polgárok melle, hanem egy forgó torony oltalmazza meg. (Derültség a szélső baloldalon.) Legyenek meggyőződve, hogy ha a zászló, melyet kibontanak, eszmék jelszavát viseli, akkor könnyű lesz minden forgó torony nélkül is megvédeni, a mint az amerikai háborúban a rabszolgaság mellett harezoló deliek pánczélos hajóit elsülyesztette Farragut északi tengernagy fahajóival. (Ugy van! Ugy van! a szélstt halon.)
Azt mondja a képviselő ur, hogy a népek csinálják a háborút, ezek miatt nem lehet Európa békében. Hát a népek annyira nem akarják a háborút, hogy III. Napoleon, a franczia császár- ságnak azon jelszót vette föl „l'empire c'est la paix", hogy a népet magának megnyerje, mikor azonbau a népet megnyerte és a plebiscitum az 8 javára ütött ki, akkor első dolga volt a háborút megkezdeni. És mi haszna volt a népnek, az országnak ebből? Az, hogy elvesztett két tarto- mányt. És vaijon Németország népe maga akarta a háborút? És mi haszna volt abból, hogy Né- metország megkapta Elsasst és Lotharingiát ? Vájjon kiBebbedett-e egy garassal adója, olcsóbb lette-e egy fillérrel a kenyere ? Nem, adója meg- szaporodott és kenyerét drágábban veszi. Vájjon az orosz nemzetnek az volt-e a gondja, hogy a bolgárok nem szabadok és a szerbek nem ön- állóak ? Az égő vágy keblében, saját szabadságáért és saját alkotmányos életéért lobogott s vezet- ték őt, hogy az alkotmányosság utáni törekvést egy pillanatra benne elaltathassák, ál nemzeti dicsőséggel idegen csatamezökre, hol más nemze- teknek szereztek alkotmányosságot, önállóságot és függetlenséget, de saját részökre, mint mindig a monarchiákban, mit aratott a nép ? Csak bilincsei lettek súlyosabbak és zsarnoka hatalmasabb.
(Ugy van! a szélső balon.)
De t. ház, Angliában a mult választások alkalmával az volt a kérdés, vájjon a nép akarja e a háborút a boerok és afgánok ellen. Daczára, hogy nagy s a nemzet méltóságának megfelelő politikát követett Disraeli, a nemzet elfordult
tó'le és ahhoz szított, annak adta a többséget, ki azt mondta, béke fog lenni Anglia felett és megszűnnek a kis háborúk. Vájjon erről is azt mondhatja Jókai t. képviselőtársam, hogy a nép akarta a háborút? Aztán Ausztria-Magyarország népe akarta-e a bosznia-herczegovinai oecupatiót ? Bizony nem akarta. Itten az egész ország köz- véleménye félreismerhetlenül nyilatkozott, Ausz- triában szintén és kormányválság lett a követ- kezése, minek következtében a Lajtán túl egészen új alapokon iudult meg a kormányzás, mely nem felel meg azon irányadó nép szellemének, mely irányadó nép addig Ausztriában a kormányt kezében tartotta. Tehát melyik nép és nemzet az, melyről Jókai azt mondja, hogy háborút akar? Azt mondja a t. képviselő ur: „A népek olyanok, mint a vadállatok, azokat nem lehet békében egymásra bocsátani, mert egymás beleibe markolnának. Ha a kormány nem volna, a nemzetiségekkel véres küzdelmekbe bonyolód- nánk." A magyar nemzetnek a szomszéd népekkel volt-e valami összeütközése mindaddig, mig a bécsi kormány, Metternich alatt azon nemzetisé- geket nem kezdte lázítani és bujtogatni a magyar törvény és kormány ellen? Vájjon azon szenve- délyeket, melyek a 48-iki belháborúban oly irtózatos dühvel irtottak, a magyar nemzet kel- tette fel, nem pedig azon könnyelmű kormányzat, mely a magyar alkotmányosság megsemmisítésére eszközöket keresett és teremtett is egyúttal a szabadságnak és a magyar mmzetnek megtáma- dására.
De tekintsünk körül, vegyük ellenségeinket
egyenként. Bármily megtámadás jöjjön Horvát- országból, ha mi e megtámadás ellen valamit tenni akarunk, hol keresnek a horvátok oltalmat?
Bécsben. (Ugy van! a szélső balon.) Bármi legyen azon visszaélés, azon államellenes törekvés, melyet hangoztatnak N.-Szebenben a románok, vagy bátortalanul áll a kormány meg, mint a mult választások alkalmával történt az unio-tör- vényt semmisnek hirdetőkkel szemben, vagy pedig ha valamit tesz ellenök, akkor rohannak tel Bécsbe a titkos protektorhoz, kinek egy szem- hunyorítására minden további megtorló mozgalom eltiinik. (Ugy van! a szélső balon.) Hagyják Cfiak a nemzetiségeket Magyarországon magukra, azok nem félnek egymástól, mert a népektől félni — regale és mert regale, azért igyekeznek egymás ellen izgatni a népeket, hogy könnyebben szolga- ságban tartsák őket és az egész birodalom felett ki lehessen terjeszteni a szolgaságot és az al- kotmányosságot tetszés szerinti időben megszün- tetni. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Nincs-e ugy kifejlődve a francziának nemzetiségi érzülete, mint a románnak, a uémetnek, mint a szerbnek és mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy Schweicz- ban az olasz, franczia és német a legnagyobb egyetértésben férnek meg, mert egy oly szabad- ságot élvesznek, a melyet mint legfőbb emberi jót, nem adhatják oda azon dicsőségért, a meiylyel megkínálja őket Franeziaország, azon nagyságért, a meiylyel kecsegteti Németország. A szabadság és jólét az, a mi őket sokkal szorosabban köti össze, mint azon nemzeti érzület, a melynek előbb-utóbb a civilisatiónak fejlődésével fel kell
olvadnia az általános szabadságban. Nálunk nem kis része van a nemzetiségek elkeseredettségé- nek, hogy mindazon rosszat, a melyben része- sülnek, a magyar nemzetnek tulajdonítják, mert a magyar kormánytól szenvedik, holott a magyar nemzet is épugy sínylődik alatta, mint ők. Nem kis része van a nemzetiségek izgalmában a kormány azon politikájának, a mely örökké fennhangon fenyeget és titkon megalkuszik.
A pénzügyminister ur összehasonlítást tett Magyarország közt jelenben és 30 évvel ezelőtt, 1852-vel. (Halljuk! Halljuk!) Jellemzi a pénz- ügyi politikát az, hogy 1852-től a jelen időkig nem talált más alkalmas időpontot az összeha- sonlításra, mint az általuk és a katonai kormány- zat és önkény által megteremtett Magyarország közt. Kétségtelen, hogy 1852-ben Magyarország rosszabbul volt, a szabadság teljesen el volt tiporva, a nemzet legjobbjai pedig, ha ki nem végeztettek, a börtönükben sínylődtek, az anyagi viszonyok meg voltak rendülve, a földesurak elvesztették jobbágyaikat, de kárpótlást nem kaptak, a Kossuth - bankjegyek, a mikben sok embernek tőkéje volt, értéküket elvesztették egy új gazdasági rendszert kellett behozni, a mihez ugy a szakképzettség, mint az anyagi erő és töke hiányzott.
Ily korszakkal venni fel a paralellát, csakis elitéltetés a jelen kormányra nézve, nem pedig dicséret.
Azt mondotta Jókai képviselő ur, hogy nem igaz, hogy a magyar nemzet pusztul, mert az gyarapodik és vagyonosodik.
A ki saját költészetében él és nem ezen prózai világban, az láthatja a dolgokat igy, de mi, kik künn az életben a nemzettel érint- kezünk, az ellenkezőről vagyunk meggyőződve, mert látjuk, hogy a nép napról napra szegénye- dik, hogy azon egyetlen tőkéjétől, a mely aunak takarékpénztára volt, t. i. a marhától ki van fosztva, a földet kevesebb ingavonó erővel műveli és igy kevesebb termelési eredményt is mutat fel.
A kisiparosok a városokból, hol őket a vásárlók keresték fel, szétzüllenek és távoznak a fal- vakra, hogy felkereshessék a fogyasztókat.
A középosztály a vagyonból ki van vetkőz- tetve, vagy pedig egy pár száz holdas birtokából már többé nem birváu megélni, nem kötteti le összes tevékenységét annak mívelésében, hanem elhagyja azt és a hivatalokba menekül.
Vagyonosabb és előkelőbb osztályainkról tudjuk, hogy részint hivatalosan árvereztetnek el nagy eomplexum birtokaik és jutnak idegen kézre, részint pedig magán uton titokban, csendesen kerülnek más kézre és más nevek jönnek oda, mint a mely neveket olvasunk Rákóczy nótájá- ban ? Mondhatják önök: hisz az mindegy, valaki mégis birja ezen birtokokat és mívelni fogja.
Nem mindegy a magyar nemzeti politikára nézve.
Mert a magyar középosztály bukása egyenlő a magyar nemzet hanyatlásával, az annyit tenne, mintha valaki egy tartós és állandóan egy jel- legű kertet akar magának készíteni és azt évelő növényekkel ülteti be, nem pedig oly fák- kal, melyek századokra nyújtottak és Ígérnek életet.
A magyar középosztály százados létében volt egy biztosíték: hogynemzeti hagyományaink, nemzeti intézményeink nem fognak elveszni, a mig ezen osztály fenn fog állani. Ezen osztály megszűnvén, egyszersmind ingataggá vált azon nemzeti intézményeknek talaja, melyeken azokat fel kell építeni. (Helyeslés balfelHl.)
Természetes, hogy ingataggá vált, kellett hogy váljon, a hol — s annyiban igaza van a pénzttgyministernek — hogy a nemzetnek ingó- ságaiban nagy szaporulat állott be, mert ma már az ingatlan birtok is ingóvá kezd válni, oly gya- koriak az előadások. (Ugy van! a szélső bal- felől.)
A ministerelnök ur azt mondta, hogy a párt- váltóztatást meglehet engedni, ha valaki azt teszi ugy, hogy nem lehet mondani, önérdekből csele- kedte. Vájjon a ministerelnök ezt saját magára alkalmazta, a midőn pártját változtatta s önérdek- nélküliségét azzal bizonyította, hogy minister lett? Vájjon az oly férfi, ki 7 éven keresztül bizonyos elvek mellett harczolt és küzdött és azután megváltoztatta pártállását, vállalkozhatik-e egy nemzetnek kormányzására, a melynek kor- mányzására nézve az elvekben, a meggyőződés- ben és hitben sokkal hosszabb kitartás és mesz- szebbre való előrelátás kívántatik, mint a melyet előbbi elveinek megvédésében és vallásában a ministerelnök ur kifejtett. (Ugy van! balfeVil.) Én csak annyit tudok, hogy ha csak egy kép- viselő megváltoztatja pártállását a választások után, annak becsületbeli kötelessége, hogy lemond- jon és a választói ítéletre bizza magát; mert a
programm, melynek alapján magát megválasztatta, becsületbeli szerződés volt kőzte és választói közt; és ha én valaha megváltoztatnám párt- állásomat, azonnal tudnám kötelességemet és visszavonulnék : mert az oly férfiú nem érdemli meg a bizalmat, ki választóit félrevezette. Vájjon megérdemli-e a bizalmat oly férfiú, a ki 7 éven át tartott küzdelmével egy országot vezetett félre ? (Helyeslés a, szélső balfelöl.) Én csak annyit tudok a magyar gazda-életből, hogy a mely birka egyszer megtévedt, arra nem kötnek többé ko- lompot. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.)
A miuisterelnök ur Sárközy t. képviselő- társamnak és másoknak válaszolván, azt mondta, hogy a Rohonezy képviselő ur által felhozott parlamenti v i z B g á l ó bizottságot nem fogad- hatja el, mert ez ellenkezik a ministeri fele- lősséggel és bizalmatlanságot fejez ki a minis- terium ellen. 1870. márczius 26 án a miuister- elnök ur kifejtette, hogy miért nem lehet épen a kormányra bizni a vizsgálatot, különösen az általános és elterjedt vádaknál és indokul azt hozta fel, hogy a minister felelős nemcsak a saját, hanem alárendeltjeinek eljárásáért is és mivel a minister felelős alárendeltjei eljárásáért is, a vizsgálatot alárendeltjei ellen a minister nem eszközölheti; alárendeltjeinek nem lehet birája, mert ő is érdekelt fél. De tovább m t g y
a ministerelnök ur és valami 14 esetet idéz föl 1788—1868-ig Angliából, hol épen ily általáno- san elterjedt vádak és egyes képviselők felszóla- l á s i következtében a parlament azonnal elren- delte a vizsgálatot; de ezen esetek közt egyctlen-
Ugron Gábor beszédei. 2
egy sincs, hogy az angol ministerek közül, kik- nek bizonyosan külömb fogalmaik vannak a par- lamentarizmusról, mint a ministerelnök urnák, azt mondotta volna, hogy bizalmatlanságot involvál, ha a minigternek alárendeltjei ellen parlamenti vizsgálat rendeltetik el. 11a már nem az a kér- dés többé, hogy Rohonezy képviselő ur meg- nyugszik-e vagy sem, hanem a kérdés az és az szükséges, hogy az ország legyen megnyug- tatva. (Igaz! Ugy van! a szélsíi baloldalon.)
Azt hiszi a ministerelnök ur, hogy ha a korminy a maga közegei által eszközölteti a vizsgálatot, meg lesz nyugtatva az ország?
Nem , mert a kaszt-szellem, mely a hiva- talnokok közt nyilatkozik, gondoskodni fog arról, hogy a jelen esetben is az igazság mélyen a a tiszamenti homok alá temettessék. (Élénk helyes- lés a szélső baloldalon.)
De szükséges a kormány becsülete érde- kében is, hogy egy parlamenti vizsgálat küldes- sék ki, szükséges azért, mert ha azon parla- menti vizsgáló küldöttségben különböző párt- beli férfiak részt fognak venni, azok jelentését az ország komolynak és valónak fogja tekinteni, abban meg fog nyugodni és meg lesz mentve a közlekedési minisferiiim becsülete, melyben én nem akarok kételkedni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.)
Teguapelőtt azt mondá a t. ministerelnök ur, midőn hivatkozni akart arra, hogy milyen hdyes és fontos dolgokat vitt véghez az ország érde- kében, hogy megmenté az országot attól, hogy az orosz-török háború idejében Ausztria és Ma-
gyarország egy orosz háborúba bonyolittassék.
Hát, t. ház, csodálkozom, hogy azon kormány dicsekszik ezzel, a mely kormány akkor, midőn arról volt szó, hogy a magyar nemzetnek érde- kei a keleten meg védessenek, mindig azzal ámí- totta a nemzetet, legyen nyugton, mert nem fog megengedtetni, hogy az orosz hadsereg átlépje a Dunát s midőn az orosz hadsereg átlépte a Du- nát, akkor a ministerelnök ur nyilatkozataiban megváltozott és kijelentette, hogy nem fogja a monarchiának méltósága és hadi tekintélye meg- tűrni, hogy az orosz átlépje a Balkánt. Épen ugy, a mint Szerbia felkelése alkalmával han- gosan kirdette, hogy nem fog megtűretni, hogy a szerbiai fölkelés és lázadás Uszke a mi szom- szédságunkban gyúljon ki. És mit tett a kor- mány, midőn Szerbia fellázadt? Nézte tétlenül.
Midőn az orosz átlépte a Dunát, nem tett sem- mit, midőn az orosz át'épte a Balkánt, gratulált az orosz czárnak. (Derültség a szélső baluldalon.) Vájjon helyes politika volt-e ez és dicse- kedhetik-e ezzel a kormányelnök ? Én azt hiszem, nem, mert kétséget nem szenved, hogy Orosz- országgal előbb-utóbb meg kell vívni Ausztria és Magyarországnak az élethalál hsrezát. (Igaz!
Ugy van ! szélső balftlol.) És kérdem, mikor lett volna kedvezőbb ezen harczot megvívni, akkor-e, midőn Oroszország ellensége teljes erőben és szövetségesei szervezve nem voltak, vagy pedig akkor, mikor az oroszok szövetségesei velünk szemben szervezve és Oroszország ellenei le van- nak verve? (Elénk helyeslés és tetszés a szélső bal- oldalon.)
Eszembe jut itt' egy régi történet tanúsága.
Mikor maczedoni Fiilöp, Görögország szabadsá- gát fenyegette, akkor felállott Athénben, mely a leghatalmasabb város volt Görögországban, egy szónok és azt mondta: „Olynth előtt állnak Fü- löp hadai, Olynth után következik Athén, men- jünk oda, állítsuk meg örökre Fülöp hadait Olynth előtt." Erre a sophisták azt mondták:
„Olynthtól messze van Athén, hagyjuk, hogy foglalja el Olynthot és azután mikor közeledni fog Athénhez, verjük meg őt." A következés az lett, hogy Athén az ütközetet elvesztette Oharo- nea-nál. Hasonló a mi helyzetünk, Bőt frappans, hogy mikor a ministerelnök ur azt mondta, hogy megmentette Ausztriát és Magyarországot az orosz háborútól, most az északi barbár trónon már Sándor ül, a ki világuralomra törekvő útját Athén leigázásával kezdte meg. (Élénk helyeslés szélső balfelől.)
T. ház! Ilyen a ministerelnök ur dicseke- dése is, a mely elrabolja a babérokat nem Dc- mosthenestől, hanem azon sophistától, a ki többet hallgatott Fülöp hitegetéseire, mint a mennyire hallgatott az önfentartási ösztönre és a haza- szeretetre. (Helyeslés a szélső balon.)
Én nem fogadom el a költségvetést, még általánosságban sem a részletes tárgyalás alap- jául, mert meg vagyok győződve, hogy Magyar- ország nem bir meg két kormányt, egy abso- lutot, mely a közös kormány és egy alkotmá- nyosdit, mely a magyar kormány. (Derültség a szélső balon.) Magyarország nem bir meg szer- vezetében egy kettős organismust, a melyből
egyik arra van hivatva, hogy a jog és önkor- mányzatnak szolgáljon, a másik pedig, hogy az önkényt és hatalmat képviselje; nem birja meg Magyarország organumai között azon kettős ter- mészetet, hogy mig az egyik az alkotmányosság megvédésére látszik hivatva lenni, már a másik csak azért áll mögötte, hogy az elsőt megmér- gezze és hivatásának teljesítésében akadályozza.
(Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nem elég gaz- dag Magyarország arra, hogy egyik megfizetett felével leigázva tarthassák a másik, a fizető felét. (Élénk helyesés a szélső balon.)
Önök a hatalomszeretetnek minden érdeket alárendelnek és ez már odáig megy, hogy már el kezd veszni az államban és társadalomban az önállóság iránti érzék is, hiszen a társada- lom ma már nem támaszkodik magára, hanem az államra; az állam pedig elveszti önmagában a hitet. Addig győzték le a nemzet ellenállási képességét, hogy elveszté önfentartási erejét.
(Igazi Ugy van! a szélső balon.)
Mindazért, hogy Magyarország anyagilag ide jutott, politikailag, erkölcsileg ilyen szegény- ségbe esett, nem marid egyéb k irpótlása a nem- zetnek, mint egyszerűen a ministerelnök ur par- lamenti diadalai, melyekkel a nemzet érdekeit legyőznie sikerült. A ministerelnök ur is a nemzet vállain emelkedett fel, mint a repkény felkúszik a fán. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S a repkény elfogja a fától előbb a világossá- got, később a levegőt; s aztán azt tapasztaljuk, hogy a századokra felnyúlt fának ágai el kezde- nek egyenkint száradni. De nem lehet ám a her-
vadásnak indult fát másként megmenteni, mint ha a kúszónak vézna indáit kitépjük annak tö- véről. (Ugy van! a szélső baloldalon.) S mivel ennek egyik módjául látom azt, hogy ne legyen megszavazva a költségvetés, melyből az tovább tengetheti életét, nem fogadom el általánosság- ban sem a költségvetést s elfogadom Eötvös Károly barátom határozati javaslatát. (Élénk he- lyeslés a szélső baloldalon.)
Az ujonczok megtagadása.
(1882. január 25.)
Tisztelt ház! A közös hadsereg "részére megajánlandó ujonczjutalék megszavazását a magam és. elvtársaim nevében megtagadom és pedig azért,mert a hadsereg, amely törvényeink ér- telmében közös volna, nem közös, hanem osztrák.
Azon törvényeket, a melyek 1867. és 1868-bau meghozattak, a hadsereg nem respectálja, hanem lépten nyomon azon szellemben nyilatkozik, ugy teszen és jár el, mintha ma is absolutismus alatt állana Magyarország.
Példára hivatkozom. Kezünkben van azon kimutatás, melyet a hadllgyminister csatolt egy- felül magyarul, másfelül németül a törvény- javaslathoz. Ebben az mondatik: „In Ungarn und Siebenbürgen". Holott a ki Magyarország alkotmányos törvényeit ismeri és nem hódol az absolutismus tendentiáinak, igen jól tudja, hogy Erdély az jtnio-törvény meghozatala óta, mint
<(K -
1 J l ÍS
önálló ország lenni megszűnt. A közös hadsereg f j"
tehát azokban a kimutatásokban, melyeket liiva- ,1 talosan használ, nem tün'etlieti fel Erdélyt ön- /<, állónak. Még k.evésbbé engedhető azonban az meg, hogy a honvédelmi minister az általa be- r C terjesztett é.s ellenjegyzett törvényjavaslathoz ily törvénybe ütköző kimutatást csatoljon. (Ugy van!
a szélső baloldalon) Üssék fel önök a katonai
„Scheniatismust", abban nem fogják találni a Magyarország és Ausztria közt létező dualisticus ^ államszerkezetre vonatkozólag elfogadott hivata- los kifejezéseket.^ Abban birodalmi és nem közös hadügyministerről van szó és még ő Felségének czíméb'1 is ki van hagyva azon parányi „és", a mely a dualismust fejezi ki. Ezt t. ház csak azért hozom fel, hogy ha meg van a törvény, azt a közös hadsen-g is respectálja. A „Scliema- tismus"-ban azon czím használtatik, a mely az absolutismus alatt lett használva s a melyben Magyarország, mint egy, az osztrák birodalomba beolvadt tartomány szerepel.
De, t. ház, a közös hadsereg az utóbbi időkben, midőn egyes kicsapongó tagjai botrá- nyos kihágásokra engedték magukat ragadtatni, nem adia meg a polgári társadalomnak azt az elégtételt, a melyre kötelezve volt. (Ugy van!
a szélső baloldalon.) A mult évben tárgyaltatott a kolozsvári merénylet és a hogy az letárgyal- tatott, rá két napra közé tétetett az Ítélet, mely szerint az előbb elitélt katona - tisztek ke- gyelmet kaptak. És mi történt? Az, hogy a tiszti kar Nagyszebenben, a hol ideiglenesen vizsgálat alatt állottak, nagy banquettel üdvözölte őket,
1 fa) l
\W M
mint hősöket, a helyett, hogy szánakozással, részvéttel fogadta volna és sajnálta volna azon eseiekedeteket, melyeket, békés polgár lakására törve elkövettek. „
Azóta is t. ház, botrány botrányt ért és nem kell, hogy messze menjünk: midőn 8 Felsége és a hirlapok mind elismerőleg nyilatkoztak a magyar nép magatartásáról, hogy a miskolczi hadgyakorlatoknál mily odaadással, vendégsze- retettel, önfeláldozással fogadta a közös hadsereg tagjait, fogadta pedig azért, mert a magyar király volt az, a ki jelen volt és felügyelt a hadgyakorlatokra, a magyar király iránti tiszte-^
let. és ragaszkodásnál fogva, ugyanakkor egy közös hadseregbeli tiszt súlyos bántalmat köve- tett el egy magyar birtokoson.
T . ház! Nem szabad tűrnünk, hogy állam- ban legyen állam, mely magát felül helyezze az állam törvényes intézményein, a mely magát erősnek hiszi és tudja épen azon titkos párt- fogás folytán, a melyben folyton részesül, midőn alkotmányos intézménynyel jő összeütközésbe.__
Épen azért, mert ezen titkos proteetiót érzi, mindig hatalmasabbnak érzi magát és nem tekinti magát máinak, mint egy fentartott eszköznek, mely kellő pillanatban végét vetendi mindazon komédiáknak, melyet alkotmánynak és alkot- mányos életnek nevezünk. Nem lehet megtűrni, hogy törvényes intézmény az ország törvényeit ne respectálja.
Azt fogják kérdeni, hogy hol van az a példa, a hol az ország törvényeit ne respeetál- ták volna? Itt vau mindjárta Magyarország magán-
jogi törvényeit illető házassági törvény. És a közös hadllgymiiiister rendeletet bocsát ki, hogy azon házasságok, melyek Erdélyben a protestáns egyházak egyike által köttetnek, — még pedig törvény alapján, törvényes jelleggel — ne res- peetáltassanak mint törvényes házasságok.
A közös hadseregnek törvényeink sehol nem adják azon jogot, hogy azon házasságot, melyet törvényeink törvényesnek ismernek el, az ágyasság jellegével ruházza fel.
Ez sérelem a mi törvényeink, de a mi szabad intézményeinkkel szemben is. Mert azon szabad- sági jogok, melyekkel az erdélyi protestáns egyházak birnak, mint a házassági ktllön bírás- kodási jog, nem egyedül törvényen alapulnak, hanem nemzetközi szerződéseken, a linczi és bécsi békekötéseken, melyeket fegyveres kézzel vívott ki a nemzet és békés uton is igyekezett és tudott is századokon át fentartani és bizto- sítani, fájdalom az alkotmányosság korszakának kellett bekövetkezni, hogy annak egyik részét, a házasságbeli bíráskodási jogot, egy törvényes intézményt lábbal tiporhasson.
T. ház! Messze kellene, hogy kiterjesz- kedjem és hosszasan kellene a ház figyelmét igénybe venni, ha mindazon sérelmeket, melyeket elkövetnek, de különösen rajtunk, magyarokon, elkövetnek a mi nemzeti érzeteinken, elkövetnek a mi történeti hagyományainkon, elsorolni akar- nám és ha ostorozni és sujtolni akarnám azon szellemet, melyben neveltetnek a mi gyermekeink, kik a közös hadseregbe kerülnek. És ha látjuk, hogy azok, kik a közös hadsereg intézeteiben
felnevelkedvén, huzamosb idő után visszakeiülnek a nemzet kebelébe, mily téves fogalmakkal birnak a nemzet történelméről és intézményeiről: akkor százszorosan int minket az újabb példa, hogy oly intézményt, milyen a közös hadsereg, ne tartsunk és támogassunk az által, hogy ezen évre az ujonezjutalékot megszavazzuk. Én kérem a t. házat, méltóztassék visszautasítani az eléuk terjesztett törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a szélső baloldalról.)
Hentzi szobra ellen.
(1882. január 20.)
T. ház! A ministerelnök ur nyilatkozatai közül legnagyobb tetszésben részesült az, hogy a nemzet 15 éven át nem emelte fel szavát a Hentzi-szobor ellen. Igen téved a ministerelnök ur, mert épen e házban az 1869-ki országgyü'és alatt emelkedett hang, mely tiltakozott a nem- zet érzületét sértő ily emlék megtartása ellen.
De, t. ház, oka vau annak, a miért mi e kérdést szőnyegre hoztuk. Oka pedig abban van, (Halljuk!) hogy azon a téren, melyen a HentzU szobor áll, emelkedik a magyar király palotája, odaállították fel a honvéd főparancsnokság épü- letét, a honvédelmi ministerium épületét s ott vásárolták meg utóbbi időben a magyar minister- elnök palotáját, vagyis a magyar államot reprac- sentáló legfőbb tényezők épületét és a magyar
államiságot szemléltető emlékszerű jelek, mind arra a térre csoportosíttattak. A midőn önök a nemzet főbb méltóságainak palotáit odacsopor- tosították s ezt a nemzet capitolium-szertí terét megalkották, vájjon azért tették-e önök, hogy a nemzet sonverainitása és alkotmányossága legyen kifejezve, mint a minő kifejezést nyert e tér azon épületek által; vagy pedig azért, hogy azon emlékszobor mutassa fel azon ürességet, mely felett a mi alkotmányosságunk épületei fel vannak emelve? hogy a mig körül minden jel a magyar nemzet souverainitására emlékez- tet, addig legyen ott emlék emelve azon férfiú működésének, kinek nem volt egyéb működése, mint megtagadása a magyar király souverainítá- sának az osztrák császár nevében, kinek nem volt egyéb harcza, mint harcz az önkény nevé- ben a magyar alkotmányosság ellen. Oly téren, melyet a nemzet capitoliumának lehetne nevezni, t. ház, csak nagy és hős tettek véghezvivőinek és nagy férfiaknak lehet emlékszobrot emelui. És vájjon megérdemli-e, hogy oly férfiúnak legyen ott emléke, ki nem tett egyebet, mint hogy a magyar alkotmányosság elleni küzdelemben elvér- zett karddal kezében azon a téren, hol különben sem várhatott volna egyebet, mint hogy eskü- szegéseért főbe lövessék. (ügy van! Ugy van!
a szélsS baloldalon.) Cselekedetének nagysága sem felel meg azon hely méltóságának, mely helyre szobra van emelve. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ez a honvédek Budavára bevételének emlé- két tartja fent. Én ugy tanultam a históriából, hogy minden nemzet emléket emelt hősciuek ég
emelt azért, hogy azok cselekedeteiben egy púid Vt hagyjon fel, mely az ifjúságra kihat, őket buzdítja és bátorítja hasonló cselekedetek elkövetésére, mint a milyent a megörökített hős követett el.
Vájjon mi Budavárában hogyan tűrhetünk meg egy olyan emléket, mely a magyar polgárokat arra ösztönözheti, hogy a magyar alkotmány és a magyar király souveriaintása ellen harczoljanak?
Hiszen, ha a történeti idők különböző hőseit akar- juk ott megörökíteni, akkor kell, hogy Abdi basának is legyen ott egy emléke, a ki nagy vitézséggel védte ellenünk Budavárát.
Nekem nemcsak mint polgár ellen van érzelmei ellen kifogásom, nekem kifogásom van ellene, mint katona ellen. Mert a nemzetközi törvények első sorban azt mondják, hogy akár védelem, akár támadás esetén a szükségesnél, kényszerűségnél tovább menni a rombolásban nem B z a b a d . De mit csinált Hentzi? Pest városát, mely katonai operatio szín- és hátteréül nem szolgált, lövette.
Ha önök egy fenyegetést akarnak fentartani Budapest ellen, ott van a Gellért-hegyi cita- della, mely mindig azt hirdeti a polgárságnak : te és vagyonod nem vagy biztonságban. S mit tett ezenkívül ? Azon lánczhidat, mely a nemzetnek büszkesége volt, melynek csak megszavazása a nemzet életében korszakot alkotott, minden szük- ség és kényszerűség nélkül a levegőbe akarta röpíteni. Tehát mint katona is nem hőshöz, nem hadvezérhez méltóan viselte magát, hanem barbár- nak mutatkozott. (Ugy van! a szélső balon.) Azon szobor, a nemzet ellen elkövetett eseménye- ken kivül a háborúban feltűnő vandalságnak ég
durvaságnak emléke. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Windischgrütz lövette Bécset s az nem volt nemzeti és fajháború, de legyenek önök meggyőződve, hogy Windischgrütznek nem emeltek Bécsben szobrot, de nem is mernek, mert azon pillanatban a bécsi nép megbotrán- kozása széttépné azon férfiakat, kik ily gyalá- zatnak emelnének szobrot. (Ugy van! a szélső baloldalon.)
Szóba hozatott itt a civillista. Én azon állás- pontot foglalom el, hogy a törvény meghatároz- ván a civillista nagyságát, én nem tudok meg- görbülni és kérni, hogy visszaadjanak csak egy krujczárt is De nem is akarok. Mert nektlnk nem arra van jogunk, hogy vissza kérjünk, hunom arra, hogy követeljünk és kívánjunk. Követel- nünk pedig azt lehet, hogy a magyar királynak legyen állandó udvartartása, hol a magyar főúri körök nem nézetnek le idegennek, akik a nemzeti érzületnek és a nemzeti nevelés levet- közése után jelenhetnek meg az udvari körökben.
Kell, hogy magyar udvartartás legyen már csak azért is, hogy a magyar király udvarában a magyar nemzet souverainitását képviselő testület, minő az országgyűlés két háza, méltó megbecsü- lésben részesüljön. Önök, kik Gizella föherczeg- asszony és Rudolf trónörökös lakodalma alkalmá- val jártak Bécsben, tapasztalhatták, hogy az oszt- rák császár udvarmestere mily lenézéssel visel- tetett a magyar deputátióval szemben, mely pedig a fejedelemmel hasonló rangú faktorát képezi a törvényhozásnak. (Ugy van! a szélső baloldalon)
Minden nemzet, a mely szeretettel veszi körül
a trónt és a mely bizalommal környezi azt, fél- tékeny egyfelől a trón lényére, másfelől pedig azon viszonyra, a mely a nemzet és a korona közt fennáll. És, hogy azon jó viszony, a melynek a nemzet és a korona közt fenn kell állania, fentart- ható legyen, szükséges, hogy a magyar király trón- ját ne oly férfiak állják körül, kik ellenséges indu- lattal viseltetnek a nemzet iránt, kiknek nevelésük és traditióik mind osztrák, a kik nem élnek e nemzet történetében, hanem benn vannak az egységes Ausztria történelmében. (Ugy van! a *zéls8 balfelöl) Röviden összefoglalva: a nemzetnek mind- két kívánsága olyan, a mely nem ütközik ellen- vetésbe és én meg vagyok róla győződve, hogy akár e teremből jussanak fel e hangok a trón zsámolyáig, akár pedig azok, kiknek hivatásuk a nemzet érzületeit közölni, fogják a nemzet kíván- ságát a trón előtt hangoztatni, a nemzet megkapja azt az elégtételt, hogy míg egyfelől azon loyalis kívánalomnak, hogy magyar udvartartás állittas- sék fel, hely adatik, másfelől a nemzet capi- toliumszcrü teréről egy ilyen idegen harczosnak szobra eltávolittassék azon temetőbe, a melyben azon csaták harczosai nyugosztiak, a mely fölött a népek ki szoktak békülni és a mely temető lomhái közt a gyűlölet és szenvedély elenyészik.
(Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) És ha azt akar- ják, hogy ezen gyűlölet és szenvedély elenyész- szék, hogy a múltra fátyolt vessünk: törüljék el a mult azon emlékét, a mely oly időben állit- tatott fel, midőn a nemzet jobbjai részint a bitó- fán szenvedtek ki, részint a börtönben sínlődtek, s mikor minden törekvés az volt, hogy mi módon
l e h e t n e e nemzetet maradandó módon meggyalázni.
(Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélső balolda- lon.) A nemzet meggyaláztatásának maradandó emléke a Heutzi-szobor (Élénk tetszés a szélső baloldalon.)
Kameratikumokról.
(1S82. febrnár ti.)
Tisztelt házi Én nem azért szólalok fel e tételnél, mintha e tételt elfogadni nem akarnám, mert az tény, hogy ha az egyházi érdeket tekinteném és saját egyházam gyűlésén kellene, hogy e kérdést megvitassam, én a kiegyezést nem fogadnám el, mert az erdélyi helvét hitű egyháznak 28 ezer darab kosóra volt joga és azon kiegyezés, a mely azon 28,000 darab kősót 14,000 frtban egyenlíti ki, oly csekély és méltánytalan árt ad az 50 fontos darab kősóért, hogy én azt mint egyházi ember el nem fogad- hatnám. De én most mint képviselő szólok itt a a házban s ezen tételt, mint az állam-kincstárra nézve előnyöst elfogadom. (Helyeslés.)
De köteles vagyok az igen t. közoktatás- ügyi minister nr figyelmét felhívni némely bot- rányos üzelmekre, melyek épen ezen kiegyezés- nél az egyházi és iskolai ezélok nagy hátrá- nyára és a közerkölcsiség megrontására követ- tettek el. (Halljuk! a szélső'balon.)
Ugyanis az erdélyi kerületi egyházi főtanács saiát tagjaival, t. i. négy egyházi főtanács! taggal (Élénk félkiáltások a szélső baloldalon: Kik azok f) ha már meg kell nevezni őket, (Halljuk! a szélső baloldalon) bár nem akartam megnevezni és el akartam kerülni, hogy személyekről beszéljek:
Jenei Viktor, Szász Béla és KolozBváry Sándor egyetemi tanárok és az egyházkerületi főtanács tagjai és egy ügyvéd: Balogh György, a ki szintén az egyházkerületi főtanácsnak tagja.
Ezek szerződésre léptek az egyházkerületi tanács- csal, tehát úgyszólván saját magukkal, hogy azon összegből, melyet majd az államtól a per rendjén ki fognak nyerni, ha megnyerik a pert, két évi járadékot jutalmul kapjanak. De mi- dőn feljöttek Budapestre a per megindítása után egyezkedés végett, soha el nem felejtették az egyházi pénztárból utazási díjjaiknak és költ- ségeiknek javadalmazását kivenni és midőn a per meg nem nyeretett, hanem oly kiegyezés köttetett, mely az erdélyi részi helvét hitvallá- suakra nézve nem egészen előnyös, akkor maguk- nak a kikötött összeget megszavaztatják még egy néptelen ülésen, az egyházkerületi közgyűlésen is. Ezen összeg pedig nem csekélység: 21,233 frt 50 kr.
T. ház! Ha a haza és az egyház ügyeiben való eljárásért ilyen szenzál díjak kikötése mellett lehet eljárni, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) az megrontja a közerkölcsiséget, megrontja azon buzgóságot, melyet a vallásügyek támogatására különösen a protestáns egyházaknál tapasztalunk.
Ha itt felszólalok, teszem azt azért, mert
nyilvánosan kellett ezekre rámutatnom épen akkor, midőn először kerül e tétel és vele e bot- rányosság a ház elé. De kell, hogy tegyem ezt azért, mert — kivéve az ügyvédet, a ki mint ügyvéd kiköthette magának díját, — meg nem engedhetném, hogy az egyházkerületi főtanács tagjai az egyházkerület ügyeiben való eljárásért ily provisiókat, szenzál-díjakat kössenek ki maguknak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert folyton hangoztatott hazafiasságuk és ragaszko- dásuk az egyház iránt azon hitet kelti fel a nagy közönségben, mintha e nagy összeg megszavazá- sára azért volna szükség, mert talán a kormány közegei közt lettek volna olyanok, kiknek e kiegyezéssel ellenkező véleményét kellett volna megpuhítani. (Ugy van! a szélső baloldalon.)
De fel kell szólalnom azért, hogy azok, kik ezen alapítványokat tették, tették egyiiázi és iskolai czélokra; ha pedig azon alapítványból ily nagymérvű alkusz-díjak fizettetnek, azon czéloktól fognak elvonatni, a mely nemes, magasztos czélok előmozdítására tették volt fejedelmeink ezen alapítványokat. (Ugy van! a szélső baloldalon.)
Ezért kérem a t. minister urat, legyen figyelme reá, hogy az állam által egyházi ég tanügyi czélokra kiszolgáltatott összeg semmi egyébre, legkevésbbé pedig ily erkölcstelen czélokra ne fordíttassanak. Jól tudom, hogy nincsenek oly magánalapítványok, melyek arra lennének szánva, hogy az egyházi férfiaknak egyházi ügyeikben tett szolgálataiért ily szenzál- díjak fizettessenek. Mert azon időben, miből a helvét hitvallású egyház legnagyobb számú
alapítványai származnak, az egyház iránt való ragaszkodást akkép bizonyították annak hivei, hogy a gályákon a bilincsek súlyos terhét viselték és nem nyúltak az alapítványok aranyaihoz egész marokkal. Kttlönben elfogadom a tételt. (Helyeslés szélső baloldalon.)
A kath. csángókról.
(1882. február 16.)
Tisztelt ház! Az igen .t. minister ur nyi- latkozatával nem lehetek megelégedve; nem lehetek megelégedve azért, mert arra nézve, hogy a Romániában élő csángó magyarok, a kik római katholikus vallást követnek, az erdélyi püs- pökséghez csatoltassanak, egyszerűen meg kellene indítani a tárgyalásokat és én nem hiszem, hogy ez iránt felette nagy nehézségek volnának; nem hiszem már azért sem, mert a kálvinistáknak hasonló ügyben sikerült keresztül vinniök azt, hogy az erdélyi kálvinista egyház látja el a Romániában levő magyarokat lelkészekkel.
Arra súlyt fektetek, hogy magyar lelkészek- kel kell azon eklézsiákat ellátni; minthogy ott Romániában meg nem tűrik az idegen nyelven való népoktatást s azon magyar ajkú népta- nítók, a kik megkísértették ezen magyar községek lakóit az elemi ismeretekre magyarul tanítani, a román kormány által egyszerűen elzaklattattak, úgy hogy azon magyarok számára, ha nemzeti-
ségüket fenn akarják tartani, nincs más út és mód, mint az egyházi szószékről hallani azon magyar szót, a mely összeköttetésben tartja őket velllnk fajrokonaikkal és megvédi nemzetiségüket.
És bocsásson meg a t. mii.ister úr, azon stipen- diumokat nem kell épen Romániában ráfordítani az ottani magyarokra; hanem igenis szllkséges az, hogy onnan származó magyarok hozassanak ide a hazába, neveltessenek és képeztessenek ki különösen papoknak, hogy mint onnan származó papok, akik a magyar nyelvet bírják, foglalhas- sák el a szószékeket és képezhessenek összekötő kapcsot Magyarország és a Romániában élő ma- gyarok közt.
T. ház! Midőn minden nemzet arra törek- szik, hogy tíízzel-vassa! terjessze saját nemzeti- ségét, lebet-e akkor azt mondani, hogy majd kül- földön felháborodást szül, ha mi meg akarjuk tartani azokat, a kik már magyarok és a kik- ből oly nagy mennyiséget veszítettünk el évszá- zadok gondatlansága és könnyelműsége követ- keztében ? Örök Bzégyen és gyalázat lenne ránk, ha a szomszédunkban élő magyarok iránt nem teljesítenők azon kötelességünket, liogy nemze- tiségüket megvédjük és legalább a szükséges egyházi oltalmat ne nyujtsuk nekik. íme Fran- cziaország, mely oly messzire fekszik Romániától, a román fajt minden irányban támogatni, cultu- ráját előmozdítani és saját culturájához kapcsolni törekszik és mi még azt a kis kapcsot is, mely a nyelv közösségében és egységében áll, annak századokon át megszakadt fonalában rejlik, még azt is el hagyjuk-e szakítani?
T. ház! Gondoljuk meg, hogy sokkal könnyebb a meglevő fajt conserválni, mint annak új ele- meket meghódítani és azért én részemről azt hiszem, hogy azon csekély eszközöket, melyek- kel nagy eredményeket érhetünk el, nem szabad feladnunk. (Elénk helyeslés a szélső balon.) Mind- ezeknél fogva kérem a t. házat, hogy Lázár Ádám t. képviselőtársam határozati javaslatát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a szél-sö bal- oldalon.)
Az erd. kath. autonomia érdekében.
(Ugyanakkor.)
Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A költségvetés tárgyalása alkalmával már 1879. évi márczius 19-én és 1880. november 26-án volt szerencsém a házban az erdélyi katholikus auto- nom statusgyülés össze nem hívása miatt fel- szólalni. Első felszólalásom óta három egész év telt el és daczára, hogy ugy az első, mint az utóbbi felszólalás alkalmával a t. közoktatásügyi minister megígérte, hogy fel fogja szólítni az erdélyi katholikus status elnökét, hogy a status közgyűlését hívja össze, mindeddig semmi lépés nem történt Igen jól tudja a t. ház minden tagja, hogy Erdélyben a katholikusok külön autonómiával bírnak históriai jogalapon, az Approbata első rész 1. czímének 3. és 9. Art.-a
alapján, a melyet • helyben hagyott az 1868.
XLin.rt.-ez. 14 § - a ; s már 1866-ban az erdélyi katholikusok közgyűlést tartottak, a mely köz- gyűlésben ö Felségéhez folyamodtak, hogy a 48 előtt fennállott autonómiai szervezetet iskoláik és javaik kezelése ezéljából visszaállítani kegye- sen megengedje. 1867. szeptember 12-én 806. sz. a.
8 Felsége külön leiratban ezt megengedte, a kath. 'status munkához látott ős azóta évenkint többször összegyűlt, söt 1873-ban az igazgató- tanács szervezésére vonatkozó statútumokat hozott, a mely statutumok 1873.julius 16-án 1008. sz. a. a vallás- és közoktatásügyi minister által helyben hagyattak. Tehát az erdélyi kath. statusnak vannak szabályzatai, a melyeket az állam s mint az államnak képviselője, a vallás- és közoktatás- ügyi minister hagyott helyben, tehát azoknak teljesítése fölött is az ellenőrködést egyfelől 8 Felsége, másfelől a magy. vallás- és közoktatás- ügyi minister kell, hogy teljesítse. Ezen igaz- gatótanács és statusgyülés három millió frton felül rugó, részint értékekben, részint ingatlan birtokban levő vagyont kezel, stipendiumokat oszt'ki, a tanárok fizetéseiről gondoskodik, tanári állomásokat rendszeresít, az összes középiskolák felett felügyel, a népiskolákra közvetett felügye- letet gyakorol, mindazon kérdésekben, a melyek világiakat és egyháziakat érdekelnek, mintegy felsőbb fórum határoz szemben az esperesi ke- rületi gyűlésekkel. És, t. ház, már három év óta az igazgatótanács számadásai nem terjesztettek a statusgyülés elé, mely első sorban van hivatva az ellenőrzésre. Megengedhető e az, az állam és
közoktatás érdekét tekintve, hogy ily nagy meny- nyiségii vagyon ellenőrködés nélkül kezeltessék.
A midőn, mint tudomásunk van, ily ellen- őrzés nélkül uradalmainkban keveset jövedelmező, mondhatnám rosz gazdálkodás folyt. De, t. ház, ezen statusgyülés többször hozott már határozatot arra nézve, hogy pl. az almási uradalomban újabb instruktiókat tenni nem szabad, ennek daczára az igazgató-tanács nem engedelmeskedett a statusgyülés határozatának, hanem szeszgyárt állíttatott fel. Már pedig azt mindenki tudja, hogy államilag vagy pedig egy erkölcsi testület által — mely nem részvénytársaság — kezelt szesz- gyárüzemnél hány ajtó nyilik a megkárosításra.
De, t. ház, még középiskoláink állapota is sürgősen megköveteli, hogy beható intézkedések történjenek és ezek meg nem történhetnek csupán azért, mert a statutum 14. §-a meg nem tartaiik, a mely megrendeli, hogy minden évben status- ülés tartandó. De ennél még különösebb helyzet áll fenn. Ezen igazgató-tanácsnak, a mely ma az erdélyi kath. iskolákra felügyel, javakat kezel, nincs egy tagja sem, a ki joggal ülne az igaz- gató-tanácsban. Mert a statutumnak értelmében az igazgató-tanácstagjainak egy harmada évenkintki- esik és új választások által pótlandó. Most három év óta közgyűlés nem volt. Tehát három év alatt minden tagja kiesett és igy az igazgató-tanács tagjai jelenleg jogtalanul foglalnak abban helyet, jogtalanul rendelkeznek az egyház és iskola vagyona felett; azt hiszem, hogy a törvényhozás terme épen arra való, hogy midőn egyfelől a felekezetek és egyházak szabadságát védeni ki-
vánjuk, ugyanakkor másfelöl, hogy ha azok nem teljesítik kötelességüket és nem teljesítik azon statútumokat, melyek megtartásának feltétele alatt adott nekik létet és jogot az állam; ugyanakkor fel kell hívnunk az állam képviselőjét, hogy gondos- kodjék ezen statutumok megtartásáról. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De t. ház, kétszeri felszó- lalásom és a minister urnák már tett Ígérete mind hiábavalóknak bizonyult; most harmadszor is felszólaltam.
Tudom, azt fogják mondani, hogy a püspök gyengélkedő egészségi állapotban van és azért nem tartathatik ülés. Igen, t. ház, de van annak a püspöknek helyettese, vagy hogy a szokott kifejezést használjam, Bzemélynöke és ott van a statutumok értelmében a püspökkel egyenrangú világi elnök és megtarthatják ennek elnöklete alatt a püspöki személynök és káptalan jelen- létében épen ugy, mint ha a püspök jelen lenne.
Hiszen statútumaink szerint, ha a püspöki szék üresedésben van, ott nem az az eljárás követte- tik, a mi a Királyhágón innen, hogy t. i. a minister rendelkezik, hanem ott a világi elnök és igazgató-tanács a káptalannak csak hozzá- járulási feltételével rendelkezik a 16. §. sze- rint a püspöki szék jövedelmeinek kezeléséről és hovafordításáról, addig mig a püspöki szék betöltetik. Azt az ellenvetést tehát, hogy a püspök beteg, nem fogadhatom el, mert vau személynöke és ott van a világi elnök.
De van egy más indok is, a miért felszó- lalok. Egy magas állású egyházi férfiú nem ré- gen a ház egyik bizottságában azon nyilatkoza-
tot tette, hogy hiszen Magyarországon is meg- van a katholikus autonómia, mert hiszen ott volt a katholica eommigsio. T. ház, nem szeretném, hogy ÖsszetéveszszUk a dolgot és a katholica commissiót, mely a helytartó-tanács mellett mű- ködött, összetéveszszük azon befolyással, mely a Királyhágón túl a világiak részéről valóban érvényesül. Ott ugyanis ki van mondva, hogy a status gyűlésében kétannyi világi tagnak kell helyet foglalnia, mint egyházinak, tehát a vilá- giaknak kétszeres súly van biztosítva. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
De maga a minister ur is akképen nyilatko- zott a költségvetés tárgyalásának kezdetén, hogy a vallásszabadságot elfogadja és maga is pár- tolja. Hiszen a vallásszabadságot, t. ház, nem is biija meggátolni a minister ur; mert az én vallásom viszonyt feltételez köztem és az Isten közt, melyet pedig senki sem bir meggátolni, vagy megváltoztatni, bármily hatalmas legyen is.
De a valódi vallásszabadság ott kezdődik, a mit a minister ur megtagadott, t. i. a vallási testü- letek szabadságában, hol a vallásos nézetekben velem egyetértő embertársaimmal szövetkezhe- tem vallásomnak ügyeiben. Midőn tehát a minister ur a vallásszabadságot pártolja, de a vallásos testületek szabadságát nem fogadja el, akkor már látom azon Ítéletet, mely az erdélyi katho- likus autonomia felett lebeg, mely nem egyéb, mint egy vallási testületnek szabadsága. A ka- tholikusokra nézve pedig nem létezik vallás- szabadság, mert azon jog, mely a magyarországi katholikusoknak adatik, nem egyéb, mint a ka-
