(1882. februir 16.)
T. ház! A különvélemény indokolására kivánok pár szót mondani. (Halljuk! a szélső balon.) A különvélemény az egyévi önkéntességet sokkal szélesebb alapra akarja fektetni, mint
eddig a törvényhozás tette. Ugyanis azon szem-pontból indulva ki, hogy az államnak, hogy ha ingyen juthat katonához, még pedig értelmes katonához, meg kell ragadni az alkalmat, hogy minél kevesebbe kerüljön azon anyag megszer-zése, melynek életrevalósága képezi hadvise-lés idején a győzelem első feltételét. A külön-vélemény szerint az ipar-, kereskedelmi- és gazdasági szakiskolák felsőbb osztályait bevég-zett ifjak is részesítendők az egyévi önkénytes-ség kedvezményében. Szükönkénytes-ségesnek tarjuk ezt javaslatba hozni először a földmívelés-, ipar és kereskedelem érdekéaen azért, mert igen sok szülő tudva, hogy gyermeke, ha ezen földmívelő-, gazdasági vagy magasabb ipar- vagy kereske-delmi iskolába megy, egyévi önkéntes nem lehet, inkább eltérve a saját foglalkozásának folytatására irányuló neveléstől, elküldik gyer-mekeiket gymuasiumba vagy reáliskolába, hogy ottan egész másnemű nevelést kapjon, mint a milyenre az életben szüksége van; vagyis épen az egyévi önkéntesség intézménye, a különben nem a elassiens és magasabb nevelést czélul kitűző szülőket oda kényszeríti, hogy gyerme-keiket az ipartól és kereskedéstől elvonván, olyanok tanulására küldjék, a melyet ők meg-szeretvén, minden kedvüket és hivatásukat el-veszítik az ipar, a kereskedés és szakszerű föld-mívelés gyakorlásától.
De azon czélt is el akarjuk érni t. ház, hogy ezen polgári-, ipari és kereskedelmi iskolák ne bír-janak oly kevés számú növendékkel s hogy az egyéves önkénytesi kedvezményes iskolák nagyobb
számú növendékekkel bírván, magok is inkább megfelelhessenek hivatásuknak. Katonai szem-pontból azon indok vezetett, hogy hozzájutván az önkénytesi kedvezményhez, az ujonczozások meg legyenek óva azon eorruptiótól, melynek az ilyen gazdagabb iparosok földmivesek ré-széről leginkább ki vannak téve, a kik gyerme-mekeik számára nem tudván biztosítani az egy-évi önkéntességet, rájuk nézve a katonai szol-gálat terhét az által akarják könnyíteni, hogy az ujonezozási bizottság egyes tagjait megvesz-tegetvén, őket teljesen fölmentetik a katonai szolgálattól.
A Scitovszky János t. képviselőtársam által előterjesztett módosításokból Baross Gábor t. képviselőtársam kettőre azt mondotta, hogy feleslegesek, mert benne vannak a törvényben.
Ha a törvényjavaslatot világosabbá teszi azon két módosítás, nem értem az okot, hogy miért ne lehessen azokat elfogadni. (Ugy van! a szélsS baloldalon.)
A harmadik módosítás ellenében, t. i.: hogy az egyévi önkénytesek tanulmányaikat folytat-hassák, azon ellenvetéssel él, hogy nem tartaná helyesnek, mert a két foglalkozásnak egyszerre megfelelui nem lehet. Hát a mi ezt illeti, a ké-pességek megítélésében egy mértéket alkalmazni lehetetlen. Meglehet, a mi az egyiknek erejét felülmúlja, az a másiknak, a ki sokkal tevéke-nyebb és szorgalmasabb, a ki idejét teljesen ta-nulmányaira fordítja és mellékfoglalkozásoknak élni nem kiván, lehetséges. Miért zárjuk tehát el a lehetőség elöl az utat ? Miért kéiiyszerítsük
a szülőket, hogy gyermekeik nevelésében az egyévi önkénytesség évét teljesen feláldozzák és elveszítsék; (Ugy van! a szélsH baloldalon) hogy a tanulók, ha egyévi önkénytesek, tanulmá-nyaikat ne folytathassák? Hiszen jól tudjuk, hogy az egyetemi tanulmányoknak vannak olyan évi osztályzatai, a melyekben nincsenek azon nagyobb vizsgák, melyekre nézve, a ki előre gondoskodik és megválasztja, a minthogy a tör-vény szerint megválaszthatja egyetemi tanulmá-nyainak évét, akként oszthatja be a köteles tan-tárgyak tanulását, hogy azon évre, melyben katonai szolgálatát is teljesíti, sokkal kevesebb jusson a köteles és fontosabb tanulmányi tár-gyakból, mint más években. Bármily kevés szám-mal legyenek is, a kiknek lehetséges egyszerre eleget tenni mind a két kötelezettségnek, nem értem, hogy miért kelljen törvénynyel elzárni a szorgalom elől a lehetőséget és hogy azokat, a kik egyévi önkéntesek, miért kényszerítsilk arra, hogy ne lehessen nekik tanulmányaikat folytatni, miért engednők meg nekik, hogy csak a korhelységet tanulják, nem pedig egyszersmind komoly ismereteket; (Ugy van! a szélső balolda-lon) mert az ifjaknak munkával való túlterhelte-tése nem oly veszedelmes, mint hogy ha nincse-nek kellő foglalkozással ellátva. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
A t. előttem szólott Baross képviselő ur azon megjegyzést és indítványt tette, hogy ide iktattassák be, (Halljuk!) hogy az egyéves ön-kéntességet az illetők tanulmányaik folytatása végett 24 éves korukig csak azon esetben
halaszthatják el, ha különbéi! tanulmányaikat előbb nem végezhetnék el és az egyéves öu-kéntesi kötelezettségnek eleget kell hogy tegye-nek, ha a tanulmányaik befejezése a 25. éven jóval belül esik. Miképen fogja ellenőrizni akarni a honvédelmi minister ur, vagy a hadügyminister az egyéves önkénytesekkel szemben, hogy ki melyik évben szakította meg tanulmányait; mert akkor arról is jelentést kellene tenni és azt nyilván kellene tartani, ki melyik évben végzi tanulmányait. Minek szerezzünk egy új bajt és egy Aj kellemetlenséget azokra nézve, kik egy évi önkéntesi szolgálatot akarnak teljesíteni. De minek szaporítsuk az administratio teendőit egy oly nyilvántartással, mely nem vezet eredmény-hez. Sokkal ezélszerííbb és jobb, ha ki van tűzve, hogy 25 éven belül tegye meg ezen szolgálatot. A családnak is lehetnek más körül-mények folytán oly indokai, a melyek igazolják, hogy ő 24 éves korában tegye meg ez önkéntes szolgálatot. Minthogy pedig a kisebbségi véle-mény Baross Grábor t. képviselőtársam módo-sítása nélkül meghagyja szabadon az egy évi önkéntes szolgálatot, én azt hajlandó vagyok el-fogadni. Ajánlom azért a t. háznak a kisebbségi vélemény elfogadását. (Helyeslés a szélső balon.)