(1883. január 58.)
T. képviselőház! (Halljuk!) Hatvanhétben, midőn a nemzet, csonka önrendelkezési jogát visszanyerte, azonnal sietett Nyugot-Európához csatlakozni és a zsidók emancipatióját kimon-dani, hagyni Európának keletét, Oroszországot és Romániát, hogy azok szakadjanak e kérdésben is Ázsiához.
Most, midőn egy kérvény fekszik a ház asztalán, mely a zsidók emancipatiójénak
eltör-lését kívánja, én nem látok abban egyebet, inint egy nagy visszaesést, egy nagy reaetiót. És már magában az, hogy ily kéréssel lehet fordulni a magyar parlamenthez, mutatja azt, hogy Magyar-ország rétegeiben a reactió érdekében megkez-dett agitatió már mily mérvet vett, mily esz-közöket és fegyvereket használ fel. (Ugy van! a szélső balon.)
Mert kétségtelen t. ház, hogy mindig voltak és lesznek fanatikusok, kik előbb felgyújtják a keresztények és nemkeresztények közti gyűlö-let iiszkét, hogy aztán, miként Spanyolország-ban, ha a mórok és zsidók ki vannak üldözve, meggyújthassák az eretnekek lábai alatt a máglyát.
Nem fogok a kérdés érdemébe és lényegébe bocsátkozni, tekintve a hosszas vitát, a melyben e kérdés kellőleg megvitatva lön. (Halljuk!) De felemeltem szavamat azért, hogy visszautasítsak minden solidaritást a függetlensági párt részéről, azon t. képviselőtársainkkal szemben, a kik akár a tapolczai kérvényt s igy az emancipatiónak eltörlését támogatták, akár pedig annyira léhák voltak, hogy a kérvényi bizottság véleményé-vel ellenkező határozati javaslatot aláírják, de, mert a kérvényi bizottság határozati javaslat el-fogadják, felszólalásaikban épen a kérvényi bizott-ság véleményével szemben a kérvényeket pártol-ják. Ez könnyelműség azon ember részéről, a ki teszi önmagával, a párttal szemben, a mely tilta-kozik az ellen, hogy azonosittassék az antisemiti-kus felfogás eljárásával, a mely párt a jogegyenlő-séget mindig elvei inearnatiójának, a maga
főprinci-piumának tekintette és minden következtetést ebből vont le. (Élénk helyeslés a szélső balon.)
Nem hallgathatom azt el szó nélkül azért, nehogy künn a világ azt hihesse, hogy a független-ségi párt és némelyek azon képviselők közül, kik e párt tagjainak látszanak lenni, egy nézetben volnának, avagy csak hogy azok a függetlenségi párt előre tolt pionnierjai volnának, oly elveket hirdetvén, melyeket a függetlenségi párt nem akar magáénak vallani. (Helyeslés a szélső balm.)
Midőn ezt kijelentem, teszem azért, hogy kijelentsem, hogy azon elveket és azok conse-quentiát, mint az anarchia és a reactió consequen-tiáit ezen párt perhorrescálja.
Hiszem a ki a függetlenségi pártnak tagja és Magyarország függetlenségének elvét mint leg-főbb elvet tekinti, annak be kell látnia azt, hogy a mi küzdelmünk ezen nagy czél érdekében nem szabad, hogy félrevezettessék egy antisemiticus mozgalom által. Az ország lakosságában fenn kell tartazunk a figyelmet s arra kell irányoz-nunk mindig, hogy ez az ország nem lehet bol-dog miudaddig, mig szabad és független nem lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es ha önök nem arra tanítják a népet, hogy a mi közgaz-dasági miseriánk, az, hogy a földmívelő nép sze-gényedik, hogy az iparos nem élhet meg, hogy pénzügyi és nemzetgazdasági válságok közepette állunk, mely enyhítve és nagyrészben meggátolva volna, ha ezen közösügyes kiegyezés fenn nem állana. (Tetszés a szélső baloldalon.) Önök nem azt tanítják, hogy ezek taszítják kárhozatba a népet, hanem önök azt tanítják, hogy a zsidó az oka
mindennek. Nem szabad megengedni, liogy a valódi okoktól félrevezettessék az ország figyelme. Fel kell ismerni az okokat, nem pedig azokat meg-jelölni okok gyanánt, a mik nem egyebek, mint a betegség symtomái, csak mutató jelei, kiltegei.
Azt hiszik-e, hogy egy oly nagy tény mi-lyen Magyarország önállósága és függetlensége, kivívható és megvalósítható, ha mi az országban a népnek nem legnemesebb szenvedélyeire appel-lálunk, hanem az emberbaráti és felebaráti sze-retet, a jogegyenlőség elvét, mint csonkítatlanul fennálló igazságot hirdetjük. Hiszen az ország alkotmányos szabadságának egyetlen garantiája abban van, hogy ha ezen jogok kizárólagos tu-lajdonát képezik mindenkinek, ha minél többen ré-szesittetnek ezen jogokban, akkor minél többeknek érdekében áll az, hogy védelmezzék és fentartsák az egyéni szabadságnak legelső garantiáját a ha-talommal szemben. Az által mi részeseive válunk az ország alkotmányának, de részeseivé válunk a keresztyénség szellemének, mely annál szorosab-ban fííz magához, annál hatalmasabszorosab-ban emel magához, minél clnyoniottabbak és minél Uldö-zöttebbek vagyunk. Vájjon Angolország alkotmá-nyos életében előfordult küzdelmek árán a jogok megvédelmezőinek kötelessége csa; ott kezdődött volna, a hol az a keresztyénekkel szemben sér-tetett meg és a nem keresztyénekkel szemben nem tartatott volna megvédelmezendőnek, vájjon kivívható lett volna-e azon általános szabadság, azon alkotmányos jogok elterjedése, melyet ki-vívtak Brittaniában.
Nem én mondom, hanem Kossuth Lajos,
ki-ügron Gibor bnzMel. 10
nek szavára mégis inkább tudok hallgatni, mint az orosz Ignatiev vagy a porosz Stöoker udvari plébános vagy más efféle férfiak szavára. Kossuth Lajos mondja 1882. október 15-én kelt levelében:
„A zsidókérdés" — szégyen és botrány, hogy Magyarországon még ez is lehetséges" „ Én egy-részt azt mind politikai, mind erkölcsi lehetetlenség-nek tartom, hogy az önök pártja az ország polgára közt a faj, nyelv, valláskülömbségnélkülijogegyen-lőség elvét megtagadhassa; másrészt azt is két-ségtelennek tartom, hogy ez a nagy elv nem oly dolog, melyet a párt tagjait a nézve nyilt kérdéssé lehessen deelarálni s ha volnának, a kik ez elvet megtagadnák, azokat a párt tagjainak lehessen tekinteni."
Én t. ház, azon határozat után, melyet e kérdésben ép pedig ugyanazon értelemben, miként Kossuth Lajos nyilatkozatában hangzik, a függet-lenségi kör hozott, kötelességemnek tartom, ugy mint Hermán t. képviselőtársam tette, egyfelől a solidaritást visszautasítani és kérem, hogy ugy e hazában, mint a külföldön ne compromittálják a függetlenségi pártot azzal, mintha az antisemiticus törekvéseket helyeselné. Legyenek meggyőződve, hogy azon nagy czél és nagy elv, a melyért e párt egyesült, annyira igénybe veszi e párt min-den tagjának munkásságot, hogy ily mellékes agitatiókra nem jut, mert a munka, mely előttünk áll, igen nagy, a mely munka az, hogy előbb Magyarország függetlenségét kivívhassuk s azután a független Magyarországot tiszteltté és nagygyá tehessük. Ha önök előtt t nagy czél, nagy elv nem annyira szent, mint azon törekvésük, hogy
itt Magyarországon a zsidók ellen harczot és küzdelmet folytassanak: akkor bírjanak annyi önzéssel, hogy mindazon dicsőséget, a melyet ez agitatió rendén szereznek mindazon nagy elisme-rést, érdemet és eredményt, melyet ez országnak kivívnak, kívánják megtartani önmaguknak és ne akarják a pártot akarata ellenére annak részesévé tenni. (Élénk tetszés.)
Pártolom a kérvényi bizottság véleményét.
(Helyeslés.)