Varga Csaba A jog helye
Lukács György világképében
gyorsuló idő
Varga Csaba A j o g helye
Lukács György világképében
Gyorsuló idő
Magvető Kiadó, Budapest
VARGA CSABA
A jog helye Lukács György
világképében
Varga Csaba, 1981
E L O S Z O
A társadalmi rend megszervezésének kérdése évezredek óta foglalkoztatja a g o n d o l k o d ó k a t . Minden filozófiai rendszernek, mely azzal az igénnyel lép fel, hogy a társadalmi valóságról is szóljon, szükségképpen véleményt kell f o r m á l - nia a társadalmi rend megszervezésének alapjai- ról, eszközeiről és módjairól. Nyilvánvalóan m á r a fejlődés viszonylag alacsony fokán két egymástól elkülöníthető kérdésként vetődik fel, hogy milyen társadalmi rendet s hogyan érvénye- sítsenek. Az, hogy milyen legyen a társadalmi rend, mint tartalmi kérdés érdemi választ kíván, mely a g o n d o l k o d ó k társadalmi helyzetétől, vi- láglátásától, értékítéleteitől függ. Az, hogy e rendet hogyan érvényesítsék, m i n t formát illető kérdés szintén sokféle válaszadási lehetőséget rejt magában, ezek azonban viszonylag köny- nyen közös nevezőre hozhatók. Közösségük ab- ban rejlik, hogy így vagy úgy mind a hatalom- gyakorlás intézményesedésének p r o b l é m á j á b a torkollnak.
A hatalomgyakorlás mikéntjére adandó vá-
lasz nem kerülheti ki a jog kérdését sem. Az in- tézményesedés különösen szembetűnő a j o g b a n , hiszen a legprimitívebb jogi f o r m á k is bizonyos önállósággal m ű k ö d ő intézményi rendszerről t a n ú s k o d n a k . A jog sajátos jelenségvilága és sa- játos f o r m á k közt zajló, sajátos értékrendszert
feltételező érvényesítése m á r k o r á n magára von- ta a g o n d o l k o d ó k figyelmét. Persze a korai böl- cselők is elsősorban a politika problémájával ví- vódtak, ezen belül biztosítva - vagy éppen meg- tagadva - valamilyen helyet és jelentőséget a jognak. Itt természetesen nem az emberi gon-
dolkodás történetét végigkísérő utópikus esz- mékre g o n d o l o k , hanem olyan filozófiákra, amelyek a d o t t állami berendezkedést feltételez- ve javasoltak élni vagy nem élni azokkal a lehe- tőségekkel, amiket a jog eszköztára n y ú j t h a t . A válaszlehetőségek tehát a j o g intézményesíté- se kapcsán válnak szét egymástól. Hogy a j o g o t illető g o n d o l k o d á s mennyire az intézményese- dés kérdése körül, két szélsőséges válasz közötti mezőben mozog, arra talán Platón és Arisztote- lész véleményeltérése a legkoraibb s talán a leg- tisztább példa. Platón egy eszményi állam képét rajzolja fel, melyben a tervezettség s a szervezett- ség tökéletes - amilyen csak egy álomvilágban lehet. Á l l a m á t a filozófusok kormányozzák, akik a tudás b i r t o k á b a n képesek mindenkor m e g h a - tározni, mi a legjobb s a legigazságosabb a kö- zösség és minden egyes tagja számára. Az tehát,
hogy mi a j ó és mi az igazságos, a megismerés bi- r o d a l m á b a tartozik. Ez a z o n b a n Platón szerint csak az emberek és nem a törvények u r a l m á t eredményezheti. Hiszen h a az írott jog a m a g a általános elveivel az összesség számára legjob- bat és legigazságosabbat sem tudja meghatároz- ni, hogyan tehetné meg k o n k r é t esetekben, az egyes emberek tekintetében? Arisztotelész szá- mára kérdéses, hogy a tényállításból értékállítás következik-e, vagyis hogy az értékválasztás a tu- dás szférájában foglal-e helyet. Ezért a törvé- nyek u r a l m á t állítja az emberek uralmával szembe. Számol ugyan a n n a k lehetőségével, hogy az általános és az egyedi közt olykor kibé- kíthetetlen szakadék tátong, és ilyenkor nem a jog, hanem csak a megmérendőhöz puha ólom-
ként simuló leszboszi mérővessző alkalmazható mértékként. Á m szerinte az állam ügyei többsé- gükben nem ilyenek, s az általános szintjén tör- ténő megítélést igényelnek. Azaz a filozófus le- het bölcs, de bölcsességének az állam a l k o t m á - nyán keresztül általánossá kell válnia ahhoz, hogy ez egyenlőképp mindenki hasznára fordít- ható legyen. S e gondolatban annak felismerése is bennfoglaltatik, hogy a társadalom boldogu- lásához a d o t t tartalmú rend önmagában m á r nem elégséges: a társadalom boldogulásához e rend adott f o r m á b a n történő megszervezése is szükséges.
A jog tagadásától az igenléséig vezető utat az
emberi gondolkodás szinte minden nagy újra- kezdése befutotta. Nem kivétel ez alól a marxis- ta gondolkodás sem. A marxizmus akkor került igazán szembe e kérdéssel, a m i k o r nem csupán az a feladat állott előtte, hogy a m e g h a l a d a n d ó jelent megítélje, de az is, hogy a győztes f o r r a d a -
lom elméleteként tanításaiból egy új valóságot teremtsen. A marxizmussal együtt ezt az utat j á r t a be Lukács is.
A k k o r vált marxistává, a m i k o r Oroszország- ban, majd Magyarországon a szocialista f o r r a - dalmak egy új társadalom megalapozásával ví- vódtak, elméletükben nem vetve még számot az- zal, hogy az új társadalom csak tartalmilag h a - ladhatja meg a régi j o g o t : saját szervezési fel- adatai ellátásához a régi f o r m á b ó l merítő intéz- ményrendszerre van szüksége. Életművét z á r ó és összegező posztumusz m u n k á j á t pedig a k k o r hozta létre, amikor a szocialista társadalomépí- tés a jog területén is számos illúziónak bizonyuló várakozással leszámolt, és egyúttal erőfeszítéseket tett egy valóban marxista, össze- hasonlító történeti alapon n y u g v ó s így a m á s jogi berendezkedésekhez f ű z ő d ő kapcsolat kér- dését is tisztázó, ugyanakkor a j o g iránt támasz- tott sajátos technikai szükségleteket is kielégítő jogelmélet kidolgozására.
Az alábbi tanulmány h á r m a s összefüggésben szól Lukácsról és a jogról.
Először olyan életrajzi és gondolati elemeket
tár fel, amelyek Lukács és a jogi problematika korai találkozására utalva egyszersmind Lukács jogi műveltségének forrásvidékét is k ö r ü l h a t á -
rolják. Másodszor, Lukács gondolkodói mun- kásságát n y o m o n követve, b e m u t a t j a és a luká- csi oeuvre összefüggéseiben - főként módszerta- ni szempontból - elemzi azokat a tendenciákat, amelyek a jog nihilizálásának feleltek meg, vala- mint azokat, amelyek utóbb a modern formális j o g intézményrendszerének elfogadásához, sőt
igenléséhez vezettek. Harmadszor, legnagyobb hangsúllyal és a gondolati súlyától igényelt rész- letességgel, azokat a kérdéseket tárgyalja, amik a modern formális j o g filozófiai magyarázatakor vetődnek fel.
E körben nem csupán olyan klasszikus prob- lémákról van szó, mint a csak a benső tartalom- ra ügyelő moralitás és a kizárólag külső mérték- re támaszkodó legalitás vagy a kritériumokat a j o g o n kívül kereső természetjog és az ilyet csak a jogon belül elismerő tételes jog kettőssége, ha- nem olyan tisztán jogelméleti kérdésekről is, amik jelen f o r m á j u k b a n filozófiai megfogalma- zást esetleg csak a lukácsi Ontológiá-ban nyer- tek. Ilyen kérdés például az, hogy mit jelent a j o g közvetítő létkomplexusként történő felfogá-
sa, és milyen helyet foglal el ebben a jogi objek- tiváció; hogy a kényszeralkalmazás dialektikája miképp jelentkezik a j o g b a n ; hogy a jogi folya- m a t o k b a n minő szerep hárul a logikumra, a for-
maiságra, a rendszerszerűségre, és mivé formál- ja mindezt a manipuláció a tényleges gyakorlat- b a n ; hogy miként kell felfognunk a j o g és a va- lóság viszonyát, miben kell látnunk a jogi foga- lomképzés sajátosságát; hogy mi m ó d o n színezi mindezeket a jogászi hivatásgyakorlás ideoló- giája, a maga ellentmondásos tartalmával és f u n k c i ó j á v a l ; és végül, hogy - mindezek alapja- ként s összegzéseként - miben rejlik a jog vi- szonylagos önállósága, ennek megnyilvánulásai, következménye és lényegi korlátozottsága.
Budapest, 1979 júliusában
I. B E V E Z E T E S : L U K Á C S É S A J O G I
P R O B L E M A T I K A
Lukács és a j o g - látszólag oly különös, csak- nem bizarr kapcsolódás ez, hogy kis éllel azt is m o n d h a t n á n k : csak egy jogásznak juthat eszé- be. És valóban, mintha a tények is az ötlet kép- telenségét bizonyítanák. Élete végén a már nagy- beteg, önálló alkotó m u n k á r a képtelen Lukács- csal - részint hogy emlékeit mentsék, részint, hogy számára az értelmes cselekvés megnyugta- tó közérzetét biztosítsák - tanítványai, r o k o n a i és fiatalabb pályatársai sok órán keresztül mag- netofonbeszélgetéseket folytattak, melyek gyer- mekkora élményvilágától az irodalomhoz, a munkásmozgalomhoz f ű z ő d ő kapcsolata meg- annyi érdekes részletkérdésén keresztül mai tár- sadalmunk gondjainak megfogalmazásáig ível- tek. Sem az életére és gondolkodói műve tanul- ságaira emlékező Lukácsnak, sem a vele beszél- gető Eörsi Istvánnak, Vezér Erzsébetnek, Já- nossy Ferencnek, Szamuely Lászlónak, de má- soknak sem j u t o t t eszébe, hogy a beszélgetést az életrajz pontosbítása vagy épp az elméleti tanul- ságok teljesebbé tétele érdekében a jog felé terel-
je. Ilyen kérdés, ilyen válasz e r o p p a n t a n y a g b a n nem található. Csupán néhány elejtett megjegy- zés, mely más problémák kapcsán hangzott el, nyújt a jogásznak fogódzót ahhoz, hogy a k á r töredéknyi kapcsolódást is a joghoz kimutas- son. Lukács utolsó, vázlatosan befejezett m u n - kája, a Gelebtes Denken (A megélt gondolat) - mely mint intellektuális önéletírás, tapasztala- tainak egyfajta összegzése kívánt lenni - a maga ötvenöt kéziratoldalán szintén nem ejt szót a jogról.
Ha bevégzett pályafutását a n n a k alapján kí- vánnánk elemezni, ami ebből Lukács számára t u d a t o s o d o t t , az Ontológia módszertani útmu- tatásához híven - ami szerint társadalmi létre csak az tesz szert, ami mint ilyen, hatást gyako- rolva megjelenik - , azt kellene m o n d a n u n k , hogy a joggal való kapcsolat nem is volt valósá- gos Lukács életében.
Számos további körülmény t á m o g a t h a t ilyen gyanút.
Ami a személyes kapcsolatokat illeti, t u d u n k róla, hogy az apa, Lukács József vendégszerető házába családi barátként egyebek közt bejára- tos volt a k o r két ismert magyar jogi gondolko- dója, Szladits Károly és Vámbéry Rusztem.1 Ar- ról a z o n b a n nem tudunk, hogy e kapcsolatból Lukács Györgyre bármi h á r a m l ó i t volna. Leve- lezésében f e n n m a r a d t ugyan néhány levél Szla- ditstól - ezek azonban csupán kitüntetésekhez
gratuláló sorok; az alkalmi tiszteletadásnál többre nem utalnak. A m i a szocialista Magyar- ország kiemelkedő szerepet betöltő jogi gondol- kodóit illeti, Lukács - levelezéséből is kitűnik - kapcsolatban állott Szabó Imrével és Eörsi Gyulával. Ám e kapcsolatai hivatalos jellegűek vagy éppenséggel általános természetűek vol- t a k ; nem arra irányultak, hogy a filozófusi és a jogászi problematika találkozását, ütköztetését vagy kölcsönös egymásra hatását biztosítsák.
Az eddig formált kép (vagy inkább : kép-te- lenség) nem változik a k k o r sem, ha Lukács k ö n y v t á r á n a k összetételét vizsgáljuk. A b á m u - latba ejtő gazdagság látványa s az érdeklődési kör szélessége egyaránt lenyűgöz, az alapkérdés megválaszolásához a z o n b a n nem visz közelebb.
Természetes, hogy a filozófiatörténet klassziku- sainak jogbölcseleti m u n k á i polcain szintén megtalálhatók; természetes, hogy az e századi nyugati gondolkodás olyan egyetemes érdeklő- désű képviselői, mint M a x Weber vagy Hans Kelsen, egy-egy jogi művükkel szintén jelen vannak. Á m azon a néhány jogelméleti m u n k á n kívül, amelyekkel találkozását fiatalkori barát- ságainak köszönheti, j o g t u d o m á n y i művekben könyvtára roppant szegény. Magyarországra visszatérése után nem csupán a hajdan általa ta- nulmányozott vagy éppen ösztönzött műveket nem szerezteti ismét be, de túlnyomórészt azo- kat a könyveket sem t a r t j a meg, amelyeket pe-
dig akadémikusi minőségében bizonyosan meg- kapott.
A legkevesebb tehát, amit m o n d h a t u n k , hogy Lukács és a jog találkozása esetleges, véletlen- szerű - nem tanúskodik a jog s a j á t o s belső vilá- ga iránti érdeklődésről.
A kapcsolattalanság, a látszatok mögött fel- táruló igen szegényes valóság sejtetése ugyanak- k o r nem retorikai hatást céloz, n e m riasztani kí- vánja az olvasót. Hiszen az a l á b b i fejtegetések az e századi marxizmus egyik legjelentékenyebb képviselőjénél olyan m o z z a n a t o k a t kívánnak felcsillantani, amik még a nem t u d a t o s , nem ke- resett találkozások eredményeként is valóságos, hallatlan lendítőerejű értékeket h o z t a k létre.
E mozzanatok feltárása, a l á b b következő vizsgálata a Lukács-filológiához, sőt az életmű filozófiai értékeléséhez is új a d a l é k o k k a l járul- hat, és remélhetőleg a marxista jogi gondolko- dás megújulása szempontjából sem lehet kö- zömbös. Az a talán p a r a d o x n a k tetsző helyzet, hogy egy rendkívül szerteágazó életmű morzsái- ból, töredékes utalásaiból, n é h á n y érdekes sűrű- södési p o n t j á b ó l kell rekonstruálni egy többé- kevésbé összefüggő, saját ellentmondásain ke- resztül fejlődő jogszemléletet, korántsem ki- sebbíti a k u t a t á s értékét - sőt i n k á b b elméletileg f o k o z o t t a b b a n izgalmassá és időszerűvé teszi.
N e m feledhetjük, hogy maga a marxi-engelsi életmű sem kínált kész jogelméletet, hanem csu-
p á n olyan módszertani kereteket, a m i k gazdasá- gi-filozófiai problematikák kifejtéseiben öltöt- tek testet. A két klasszikusnak a j o g r a vonatko- zó alkalmi megállapításait gondolatrendszerük- ben kellett újragondolni ahhoz, hogy ezek egy- általán lehetőséget biztosítsanak önálló jogel- méletté történő kibontásukhoz.
Az alábbiakban megkísérlem L u k á c s és a jog alkalmi találkozásaitól kezdve n y o m o n követni azt az utat, ami a jogi problémák eseti érintésé- től ezek meghatározott jogszemléletté formáló- dásáig, majd az életmű összegezéseként alkotott Ontológiá-ban egy új, marxista jogelmélet ígére- tét felcsillantó elemzésekhez vezettek.
Ezeknek a fejtegetéseknek bizonyos mozaik- szerűség lesz a jellemzője. Már az életút egyes összetevőinél is szembeötlik, hisz a sok részta- n u l m á n y ma sem áll kielégítő mélységű, egysé- ges életrajzzá össze. így, ha nagyítólencsét hasz- n á l u n k , túl sok még a homályos pont. A töredé- kesség mindazonáltal elsődlegesen magukat a lukácsi állásfoglalásokat jellemzi. O k á t már je- leztük: L u k á c s a j o g mint jog iránt csak kevéssé érdeklődik.
Irodalomkritikai munkásságát illetően gyak- ran találkozhatunk a bírálattal, miszerint szá- m á r a elsősorban nem is maga az irodalmi alko- tás, h a n e m az a politikai-társadalmi környezet ( p o n t o s a b b a n : az erről benne kialakított kép) a f o n t o s , ami a kérdéses mű természetes közegét
képezi. Nos, anélkül hogy ez észrevétel jogossá- g á n a k vagy az ennek alapjául szolgáló gondol- k o d ó i magatartásnak az elemzésébe kezdenénk, tény, hogy a jog n é z ő p o n t j á b ó l valóban analóg jelenségre b u k k a n u n k . Nevezetesen, a lukácsi fejtegetések többségében a jog pusztán illusztra- tív szerepű. Lukács és a jogi problematika viszo- nyát az határozza meg, hogy számára a minden- kori egész, a totális összefüggés - tehát a társa- dalmi-politikai történések területén a társadal- mi-politikai viszonyokat alapvetően rendező h a t a l o m kérdése - a d ö n t ő . H a követendő takti- káról vagy stratégiáról szól, vagy egyéb irányú okfejtésében a jog alkalmas példaként szolgál, szívesen bocsátkozik jogi fejtegetésekbe, érdek- lődése azonban az alkalomszerűséget alig lépi túl. G o n d o l a t m e n e t é b e n a jog kizárólag átfo- g ó b b egységek összetevője, a politikum eszköze.
M á r p e d i g Lukácsot p o n t o s a n e n a g y o b b egysé- gek összefüggései érdeklik, és nem a jog belső világa és mozgástörvényei.
Kiindulópontját illetően az érdeklődés eme szintjét nem lépi túl A társadalmi lét ontológiájá- ról töredékesen m a r a d t kifejtése sem. A jelen ta- n u l m á n y megírásához az a d o t t mégis ösztön- zést, hogy a jogi problematika vázolása itt gyö- keresen eltérő arculatot ölt. Az Ontológiá-ban ugyanis döntő kérdés a társadalmi közvetítések hallatlanul összetett - egyebek közt viszonylag önálló létkomplexusok sajátszerű működését is
feltételező - jellege. Erre pedig keresve sem ta- lálhatott volna j o b b példát, mint a jogot, ami egyidejűleg formálisan különálló képződmény, mégis szervesen beépül a t á r s a d a l m i tevékenysé- gek rendszerébe. A jog tehát itt már nem egysze- rűen a m i n d e n k o r i egészhez (a politikumhoz, a gazdasághoz stb.) való funkcionális alárendelt- ségébenjelenik meg, hanem egyfelől egy n o r m a - rendszer tételezéseitől befolyásolt sajátszerű mozgásában, másfelől a b b a n a csupán o n t o l ó - giailag megragadható dialektikus ellentmondás- ban, ami e sajátszerű mozgás logikáját a min- dennapi érvényesítés során áttöri, s különféle manipulációk révén k o m p r o m i s s z u m o k a t ered- ményező gyakorlati megoldások felé tereli.
Első rész
Előcsatározások
a jog kérdésében
I I . A Z I F J Ú L U K Á C S T A L Á L K O Z Á S A I A J O G G A L
H a a lukácsi életpályát a maga egészében szem- léljük, sajátos p a r a d o x o n r a és ennek nyomán kérdőjelekre b u k k a n u n k . Nevezetesen az Onto- lógiá-ban a jogról található fejtegetések rendkí- vüli jogászi érzékenységről t a n ú s k o d n a k . E te- kintetben meglehetősen elütnek általában a filo- zófusoktól és különösen a Lukáccsal tanítványi kapcsolatba kerülő gondolkodóktól. A j o g bel- ső világa, mozgásának finomabb törvényszerű- ségei ugyanis a külső szemlélő előtt többnyire nem tárulnak fel. Következésképp ha e szemlélő más területeken szerzett tapasztalatait s művelt- ségét a j o g területén alkalmazni kívánja, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy esetleg úgy hat, m i n t h a elefánt tevékenykednék egy porce- lánüzletben. Nos, Lukáccsal a helyzet bizonyo- san nem ilyen volt. Az Ontológia olyan jártas- ságról és problémaérzékenységről tanúskodik, ami a jogelmélet művelője számára nem csupán fejtegetései filozófiai-módszertani tanulságai, de a joggal kapcsolatos meglátásainak belső tartal- mi igazsága révén is elgondolkoztató.
A dolog attól válik különössé, hogy a jog problémái iránt tanúsított ilyen bensőséges, értő kapcsolat n y o m a i t sem Lukács életművében, sem életpályájában nem látjuk.
Ami az életművet illeti, a bevezetésben már m o n d o t t u k : a j o g említése - ha ugyan ritkán előfordul - többnyire hangsúlytalan helyeken, olyan összefüggésekben történik, ami a jog bel- ső világának feltárását nem feltételezi. Ilyen pél- dául annak visszatérő hangsúlyozása, hogy a moralitás (ami a magatartást egészében, minden összefüggés figyelembevételével veszi szem- ügyre) és a legalitás (ami a magatartást előre rögzített formális kritériumok szerint, külső je- gyeinél fogva ítéli meg) kanti eredetű merev szembeállítása elméletileg tarthatatlan. Avagy - a legkülönfélébb helyzetekben - ilyen a követen- d ő stratégia vagy taktika politikai mérlegelése kapcsán a fennálló jogrendnek mint az államha- talmi berendezkedés egyik összetevőjének igen- lése vagy elvetése. Talán a Történelem és osztály- tudat az egyetlen kivétel, amelyben Az eldologia- sodás és a proletariátus tudata című tanulmány nagyrészt épp a jogi berendezkedést véve alapul fejti ki központi mondanivalóját. Itt azonban - látni fogjuk - inkább a M a x Weber-i kifejtés félreértett, egy meghatározott ideológiai hely- zetben szélsőségesen dramatizált magyarázatá- ról és végül a marxizmus helytelen alkalmazásá- ról van szó.
A m i az életpályát illeti, szintén hiányoznak a magyarázó láncszemek. Lenyűgözően gazdag, sokágú érdeklődésről tanúskodó - Cs. Szabó Lászlónak a l a k á s á b a n hagyott gyűjteményétől megalapozott - k ö n y v t á r a sem utal kiterjedt vagy valamennyire is elmélyült jogi érdeklődés- re. Ugyanígy baráti-tanítványi kapcsolataiban sem akadt olyan jogász, aki hasonló szerepet k a p h a t o t t volna, mint amilyet például Esztéti- ká-'yá. zenei vonatkozásainak a magyarázatában Szabolcsi Bence játszott.
Magától értetődik hát, hogy a figyelem Lu- kács ifjúkora felé fordul, amikor a véletlen jogi tanulmányok végzéséhez és olyan emberekkel való találkozáshoz sodorta, akik nem csupán jogfilozófiai problémákkal vívódtak, de ponto-
san e k k o r élték önálló gondolkodóvá formáló- dásuk korszakát, a m i legjelentősebb műveiket is megalapozta.
Az életút ilyen összetevői u g y a n a k k o r nem mentesek bizonyos ellentmondástól.
Egyfelől elszórt jelzésekből és n y o m o k b ó l va- lamelyest rekonstruálhatjuk e számunkra érde- kes események megtörténtét; valószínűsíthetjük azt a szerepet, amit Lukács szellemi arculata ki- a l a k í t á s á b a n j á t s z h a t t a k . Hiszen ha más - alkal- m a s a b b - magyarázatra nem b u k k a n u n k , ezek- nek az eseményeknek Lukács jogi műveltsége és problémaérzékenysége tekintetében jelentőséget kell tulajdonítanunk.
Másfelől mindaz, amiről beszámolhatunk, olyan valami, ami csupán megtörtént vele; e történés puszta tényén túl azonban semmi ma- r a d a n d ó nyomot n e m hagyott. E felemásság- n a k , a lét és nemlét határmezsgyéjén h a b o z ó csupasz történésnek tulajdonítható, hogy a kér- déses események egyszerűen kiestek mind Lu- kács, mind a h a j d a n i kortársak és a szellemi életrajzával foglalkozó tanítványok emlékezeté- ből. Amit tehát e fejezetben egy vázlat erejéig re- k o n s t r u á l h a t u n k , olyan adalék Lukács szellemi életrajzához, ami fél évszázadnál is nagyobb időszakot átölelve valamelyes felvilágosítással szolgálhat az Ontológiá-ban található jogi elem- zések forrásvidékének körülhatárolásához.
M i n t életrajzi mozzanatok, Lukács egyénisége, jelleme és gondolkodói fejlődése lenyomatait mindenképpen m a g u k o n hordozzák, s így eset- leg valamivel ezek is hozzájárulhatnak a lukácsi pályakép teljesebb megrajzolásához, a leendő Lukács-filológiához. Ugyanakkor egy elsüllyedt világ hírvivői : olyan kapcsolatoké, benyomáso- ké és hatásoké, amelyek a lét-alattiságból - át- menetileg - csak a húszas években törtek fel, az életmű szerves összetevőivé a z o n b a n csak fél év- század múltán, az életművet lezáró posztumusz Ontológiá-ban szerveződtek.
1 . J O G I T A N U L M Á N Y O K
Lukács György 1902 körül iratkozott be a Kirá- lyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog-és Államtudományi K a r á r a , szigorlatait vi- szont Kolozsvárott, a Ferencz József T u d o - mányegyetem Jog- és Államtudományi K a r á n tette le, ahol 1906. október 6-án az államtudo- mányok d o k t o r á v á avatták.
Mindez teljességgel külsőleges, alig említésre méltó a család és Lukács életében. A fakultás, ahová beiratkozik, a szak, aminek hallgatását vállalja, az emlékezésekben nem is szerepel. Kü- lön-külön talán érdektelen, egybevéve mégis jel- lemző, ha a családi emlékezés néhány d a r a b j á t egybegyűjtjük. Apja számára mindebből ennyi marad a heidelbergi évekre : „ A két doktori dip- lomád itthon v a n . . . írd meg, hogy a diplomá- kat megküldjük-e, avagy hogy csak a bölcsészeti doktorátusról-e?"2 Nővérének emlékezése a be- nyomások szintjén bizonyosan pontos: „Gyuri az érettségi u t á n a budapesti egyetemre került.
G o n d o l o m , a k k o r maga sem tudta még, tulaj- donképpen mit akar - talán mindent."3 Végül maga Lukács, amikor egy évtized múltán nagy könyvélményeiről számol be, „egyetemi évek"
megjelöléssel olyan évekre tekint vissza, amik hivatalos tanulmányaitól független, önállóan végzett, elmélyült s t ú d i u m o k a t jelentettek szá- mára, és így „az olvasmányok széles körűvé vá-
lását" eredményezték. Ez valószínűsíti azt is, hogy diákoskodása csupán a k k o r vált kézzel- foghatóvá számára, amikor hivatalos tanulmá- nyainak tényleges t a n u l m á n y o k k á kellett vál- nia.4 Lukács ugyanis az „egyetemi évek" első könyvélményeiként Schlegelt és Novalist említi, akiknek a neve viszont először a Huszadik Szá- zadban, 1906 augusztusában megjelent írásában - tehát szigorlati vizsgái i d ő p o n t j a táján - for- dul elő.
Az eddig elmondottakból talán már sejthető, hogy Lukács nem azonosult túlzottan jogi ta- nulmányaival.
T u d j u k : ebben az i d ő s z a k b a n - 1902-ben, 1903-ban és 1906-ban - kizárólag színházi kér- désekről publikált.
Miért választotta egyáltalán a jogi stúdiu- mot?
M o z g a t ó r u g ó k é n t felvethető az atyai presszió vagy a biztos egzisztenciateremtés igénye. Az előbbit a z o n b a n cáfolni látszik Lukácsék csalá- di életének liberális légköre, amiben mindenki a választásának megfelelő s a j á t utat járta, és ami- ben az esetleges szülői befolyásolás a szeretettel- jes szelíd megértetésnél sohasem ment tovább."
Az utóbbit pedig az, hogy az 1910-es évektől kezdve apja határozott lépéseket tesz, hogy fia számára gondtalan, csupán saját szellemi törek- véseire való koncentrálást biztosító egzisz- tenciát teremtsen.6 Ezeket az ellenvetéseket
u g y a n a k k o r tompítja vagy éppen megalapo- zatlanná teszi, hogy az a p a és szellemileg is nagykorúvá nőtt 26-29 éves fia közötti kapcso- latból korántsem vonhatunk le biztos következ- tetéseket a közöttük egy évtizeddel k o r á b b a n fennállott kapcsolatra. Lukács Mici többször említi például, hogy második - immár valóságos érdeklődését fedő - diplomája megszerzése után Lukács „maga próbált kenyérkereső pályára lépni", és ezt belső indítékból fakadt elhatáro- zásként érzékelteti.7
Ezek az ö n m a g u k b a n r o p p a n t bizonytalan jelzések, egybevetve a budapesti jogi kar látoga-
tottsági statisztikájával, mégis meghatározott irányba látszanak mutatni :
hallgatói zsidó vallásúak létszám aránya 1860-as évek 500 körül 10% körül 1870-es évek 1200 körül 20% körül 1880-as évek 1500 körül 25% körül 1900-as évek 3500 körül 30% körül Lukács György
végzési ideje 4000 körül 35% körül A hivatalos, félévenként b o n t o t t táblázatoks
adatainak átlagolása és kerekítése jól m u t a t j a a tendenciát, hogy a századforduló táján a „közjo- gi műveltség" s az azt biztosító stúdium egyre in- k á b b előretör. A társadalomban a jogi t a n u l m á -
nyok végzése általános diplomaszerzési forrássá válik, és ebben a zsidó vallású lakosság egyre in- k á b b növekvő arányban vesz részt. Elképzelhe- tő, hogy e k k o r Lukács egy általánosan érvénye- sülő és különösen a saját köreiben érzékelhető hullámtól engedte vezettetni magát. Ilyen felté- telezést látszik támogatni az is, hogy érdeklődé- se ekkor meglehetősen általános volt; hogy a sa- j á t magára k i r ó t t önstúdiumok végzését mindez
nem keresztezte, a formális tanulmányok s dip- lomaszerzés iránti elvárásoknak mégis eleget tett; és hogy ezen az a k k o r i b a n oly általános képzési f o r m á n keresztül m a g á n a k is egyúttal biztos egzisztenciát biztosíthatott.
Ha figyelembe vesszük Somló Bódog tudo- mányos és emberi nagyságát vagy a progresszió érdekében j á t s z o t t s a nagyváradi jogakadémiai botránynak és Ady publicisztikai támogatásá- nak köszönhetően országosan is ismert szerepét, kézenfekvőnek tűnhet a feltételezés, hogy Lu- kács és Somló között valamiféle kapcsolatnak vagy legalább a fiatal Lukács részéről r o k o n - szenvnek kellett fennállnia, ami Kolozsvárra vonzotta őt, doktorálni a nála csupán tizenkét évvel idősebb professzorhoz. Olyan tényeket nem ismerünk, amik egy ilyen feltételezést cáfol- nának. Mindazonáltal tényszerű bizonyság hiá- nyában L u k á c s kolozsvári doktorálása o k á t nem valamilyen gondolkodói tettként értékelhe- tő megfontolásban, hanem egy egészen prózai
körülményben kell l á t n u n k , mégpedig a követ- kezőben. A budapesti hallgatói létszám r o p p a n t megnövekedése váltja ki ez idő tájt azt, amiről a krónika majd a „szigorlóknak tömeges elván- dorlása Kolozsvárra" visszás jelenségeként tu- dósít. Ezekben az években következik be, hogy Budapesten 20 tanár o k t a t 4000 hallgatót, akik közül csak 1000 kívánja letenni szigorlatát Bu- dapesten, míg Kolozsvárt 12 tanár csupán 1000 saját hallgatót oktat, á m 3000 hallgatót szigor- latoztat. Ez a helyzet indítja a kolozsvári rektort arra, hogy 1901. évi tanévnyitó beszédében min- den büszkeség nélkül megállapítsa: „ezen az egyetemen . . . t ö b b d o k t o r i oklevelet osztottak ki, mint E u r ó p a bármely m á s egyetemén". Ko- lozsvárra ugyanis mindenekelőtt a leendő „vici- nális d o k t o r o k " özönlenek, akik számára egyet- len dolog fontos. Jelesül, hogy Budapesten előadás látogatása és bármiféle tanulmányi szorgalom nélkül, csupán szabályszerű beirat- kozással - néhány évet eltöltsenek, azután Ko- lozsvárt letegyék a kötelező vizsgákat, hogy egy nappal később már d o k t o r r á is avassák őket.9
Nos, egy ilyen helyzet ugyancsak előnyös lehe- tett Lukács számára, hiszen úgyszólván teljesen szabad, önstúdiumokra f o r d í t h a t ó éveket bizto- sított néki.
Ilyen m ó d o n az is elképzelhető, hogy a b u d a - pesti tanulmányokról L u k á c s n a k egyszerűen nem lehetett emléke, lévén a beiratkozás stb.
formaságain túl esetleg ilyenek a valóságban sem voltak. Mindenesetre L u k á c s számos élet- rajzi megnyilatkozásából egyetlen kijelentést ta- láltam csupán, a m i - egy más i r á n y ú beszélgetés à propos-ydként - budapesti jogi kari eseményre v o n a t k o z h a t o t t : „abban, hogy engem ideoló- giailag olyan mélyen megvetettek a magyar írók, abban n e m is annyira M a r x , mint Hegel játszik egy nagy szerepet. A m a g y a r diktatúra előtti közvéleményben - most megint nem íróra, de például Polányira hivatkozhatom - én egy- szer jelen v o l t a m egy Pikler-szemináriumon, amelyen a Polányi mint egy humoreszket olva- sott fel a Phenomenologie des Geistes-bői, hogy lehet filozófiát így írni, s felolvasott egy hosszú m o n d a t o t , és ezt egy óriási r ö h ö g é s követte, és a z t á n megint egy hosszú m o n d a t o t , és megint egy nagy r ö h ö g é s követte."10
A szigorlati h ó n a p o k n a k vizsgákra koncent- rált légkörét, melyben - E c k h a r t pejoratív kife- jezésével élve - a „könnyen á t b u k á s " az egyetlen értékmérő, jól jellemzik Bánóczy Lászlónak, Lukács b a r á t j á n a k s egyben Thália-beli társá- n a k ez időben kelt sorai: „ K e d v e s Gyuri fiam, kellemetlen ez a halasztás a szünet miatt, de ta- lán elmehetsz Kiss Mór l a k á s á r a , és ő privátim is m e g m o n d h a t j a , hogy h o g y a n intézik el az ügyet. A k k o r a z t á n mindjárt biztosat tudsz, és nyugodtan tanulhatsz. Ha valamiben megbízha- tó jogász segítségére vagy felvilágosításra van
szükséged, fordulj Juszth Pálhoz, Szentegyház u. 6. Status palota, feltétlenül a kezedre f o g jár- ni." Ami pedig Bánóczy saját - és bizonyára Lu- kácstól sem távol álló - készülési stílusát illeti :
„Én p o m p á s a n érzem m a g a m , és most ezért nem tudok tanulni. M i n d e n n a p kijelölöm a n a p t á r b a n , hogy mennyi idő alatt kell az egyes tárgyakat elvégeznem. . . . az ismeretlen perjog- ra 4 n a p jut, az osztrák jogra 1. Legközelebb, azt hiszem, áttérek az óraegységekre. M a - % 11 van - még 170 oldal keresk. jogot kell megta- n u l n o m . Compendiumból. Ez súlyosbító körül- mény. N e m baj. M a j d megerőlteti magát Szla- dits."1'
Bármilyen tömegű diplomát osztottak is ki Kolozsvárt, valamilyen teljesítményt bizonyára fel kellett mutatni érte. A disszertációra gondo- lok, mely Lukácsnak a mai Babes-Bolyai Egye- tem archívumában az 1979-es év elején megta- lált - 675. sorszámot viselő - diplomája szövegé- ben is szerepel : „in Dissertatione q u o q u e inau- gurali elaboranda eruditum se". Nos, Somló közismert korrektsége egyenesen kizárja, Lu- kács József csak jó ügyeket pártfogoló erkölcsi komolysága és fia m á r - m á r g r a f o m á n i á b a hajló produktivitása pedig valószínűtleníti annak puszta feltételezését is, hogy Lukács disszertá- cióírás nélkül szerezhette volna meg diplomáját.
Lukácsot ismerve bizton állíthatjuk, hogy ha írt, úgy azt a legnagyobb igényességgel tette.
Vagyis kell - kellett - lennie egy mind ez idáig ismeretlen Lukács-opusznak - egy államtudo- mányi, jogbölcseleti, esetleg nemzetközi jogi problémát feldolgozó műnek - , a m i feltehetően szintén a Babes-Bolyai Egyetem archívumában lappang. Levélbeli kérésemre Demeter János, Somló k a t e d r á j á n a k az elműlt évtizedekben volt örököse vállalta, hogy erőfeszítéseket tegyen az archívum még nem rendezett anyagának feltárá- sára. F á r a d h a t a t l a n közbenjárása és Kovács Jó- zsefrektorhelyettes támogatása néhány ismeret- len d o k u m e n t u m megtalálásához vezetett. Kü- lönféle iktatókönyvekből s szigorlati naptárak- ból - melyeket a helyszínen, f o t ó m á s o l a t o k b a n t a n u l m á n y o z h a t t a m - kiderül, hogy Lukács 1906. j a n u á r 27-i határidővel kívánta letenni s végül május 7-i határidővel tette le első, október 5-én pedig második á l l a m t u d o m á n y i szigorla- tát. A jogi kar még aznap 89/1906/7. számú be- adványában őt és két társát felterjesztette a más- napi államtudományi d o k t o r r á a v a t á s r a ; októ- ber 6-án Lukács bizonyítványt kért és kapott az avatásról; és ugyanekkor „A Kolozsvári m.
k. Ferencz József Tudományegyetem Tanácsa és D o k t o r a i Névkönyve. III. kötet
1906/7-1909/10." című bőrkötéses lajstrom 123.
oldalára, a Doctores Scientiarum Politicarum so- rába bevezették a következőket: „ D o m i n u s Ge- orgias Lukács de Szeged a m o r u m 21. religionis mosaicae, locus natalis Budapest, in Doctorem
Scientiarum Politicarum promotus die 6. mensis octobris anni 1906." Disszertáció, sajnos, egye- lőre nem került elő. Sőt még arra vonatkozóan sincsenek megnyugtató adatok, vajon milyen se- lejtezési szabály érvényesült akkor vagy később, a h á n y a t o t t a b b i d ő s z a k o k b a n .
2 . BARÁTSÁGA S O M L Ó B Ó D O G G A L
H a a Lukács és Somló közötti kapcsolat születé- sének körülményeit nem is ismerjük, az tény, hogy a doktorálás u t á n kettejük közt szívélyes barátság szövődött. Forrásaink itt szintén héza- gosak, ám néhány jelzésből mégis következtet- h e t ü n k .
Az első ismert levél, melyben Lukács szól Somlóhoz, úgyszólván mindent előlegez:
Nagyságos Dr. Somló Bódog ny. r. egy. tanár úrnak
Kolozsvár Monostori út 72. 1909. II. 14.
Igen tisztelt tanár úr,
kérem, ne vegye t o l a k o d á s n a k részemről, hogy olyan hangos és benső örömet érzek az Ön kine- veztetése alkalmából, és ne tekintse arrogantiá- nak sem, ha úgy érzem, hogy itt nemcsak az Ön diadaláról van szó, h a n e m egy olyan ügy is csa- tát nyert, amelynek - ki nem m o n d o t t jelszóval
b á r - igen sokan harcosai vagyunk itt. Hogy m i n t minden igazi örömnél, a mi ö r ö m ü n k itt túlmegy a pusztán személyes jó érzésen. Fel- használom továbbá ezt az alkalmat, hogy ked- ves figyelmét és nagy értékű, kitüntető küldemé- nyét megköszönjem. Az én ítéletem itt amúgy sem lehet fontos Önnek, és így csak köszönete- met fejezem ki érte és a megemlékezésért. Még egyszer f o g a d j a legőszintébb szerencsekívána- taimat. Tisztelő híve
Lukács György Ez a levél12 egyértelműen r á m u t a t kapcsola- tuk elvi alapjára. Nevezetesen arra, hogy Lu- kács Somlóban az ügyet - a t á r s a d a l o m t u d o m á - nyi gondolat progresszióját - tiszteli. Somló ezekben az években könyvet nem publikált, ta- n u l m á n y o k a t is csak k o r á b b a n , így valószínűleg k ü l ö n n y o m a t o k megküldéséről lehetett szó. Lu- kács mindenesetre itt is - mint jogfilozófusokkal való személyes kapcsolatában b á r m i k o r - tar- tózkodik a formális k ö s z ö n e t m o n d á s o n túli ér- demi véleménynyilvánítástól.
A következő években a Popper Leóhoz cím- zett levelekben b u k k a n fel Somló neve - olyan összefüggésben, ami bensőséges baráti és egy- ben intellektuális viszonyról vall. 1910. májusi levele utószavában írja: „Igaz! A jogfilozófiai kongresszuson (Somlóék kedvéért voltam ott) találkoztam egy hollandus ü g y v é d d e l . . . " 1910.
VI. 15-i levelében pedig arról tudósít, hogy
„ a m i k o r ez a czikk készült, Berlinben voltak Somlóék, Jakobi Böske stb. és a czikk szerzője n a p k ö z b e n szaladgált velük, és éjjel írt vagy megfordítva".1 3
Következő levélváltása Somlóval már a Juris- tische Grundlehre kiadására vonatkozik, ama k ö n y v németországi megjelentetésére, ami Som- lót nemzetközileg ismert, ma is úgyszólván kö- telezően idézett jogfilozófiai tekintéllyé avatta.
Az előzmények nem ismeretesek, ám Somló f e n n m a r a d t soraiból valamelyest következtethe- t ü n k . í m e :
Kolozsvárt, 1916. aug. 5.
Kedves Barátom,
nagyon köszönöm kedves soraidat és szíves ta- nácsodat, amellyel egyidejűleg élek is, s Reád hi- vatkozva írok Schwarz Bertalannak. A Meiner- cégre magam is gondoltam, s úgy igen megfelelő volna, ha Schwarz Bertalan összeköttetésbe h o z n a vele. Legjobban M o h r t szerettem volna, akihez fordultam is, de ügyetlenül, amennyiben minden közvetítés és informáltatás nélkül ma- g a m tettem nála kérdést; pláne a k k o r i b a n még úgy gondoltam, hogy könyvemet egy Rechts- philosophie I-ső kötete gyanánt jelentetem meg, míg Il-ik kötete (Juristische Wertlehre címen) csak 3 - 4 év múlva j ö t t volna, ami természetesen még kevésbé f o k o z h a t t a M ö h r kedvét a kiadás- r a . . .
E sorokra1 4 Lukács két h ó n a p múlva válaszolt.
Heidelbergből, 8/X. 1916. d á t u m m a l írja, hogy ami a M ö h r kiadót illeti, „teljesen kizárva nincs a dolog, csak épen okvetlenül szükséges lenne, hogy egy olyan szakember, akiben M o h r n a k bi- zalma van, aki pl. őnála a d j a ki a dolgait, ajánl- ja a könyvet. Ezért nem vállalja M a x Weber,
akivel erről beszéltem, a közvetítést, m e r t azt hi- szi, hogy Mohrra szoros értelembe vett szakem- berrel lehet igazán hatni.
Itt kettőről lehet szó. Egy Kelsen, akit én fu- tólag ismerek, egy itteni látogatása alkalmából, akit esetleg Te is ismersz, vagy akivel van esetleg közös j ó ismerősöd, aki hozzá közelebb áll, mint én. Ha nem, szívesen vállalom, hogy eljut- t a t o m hozzá a kéziratot és megkérjem, hogy az- tán Veled és Mohrral érintkezésbe lépjen. A má- sik út : Kantorowicz. Őt nem ismerem személye- sen; ha te sem ismernéd, Max Weber vállalja a közvetítést.
R a d b r u c h , akit a legjobban ismerek, a harcz- téren van. Ha eljön egyszer ide, beszélek vele, hogy az ő kiadójánál lehet-e valamit elérni (Quelle und Meyer)."
Sajátos, hogy Somló Bódog négykötetnyi naplójegyzete, melyben 1896-tól egészen az ön- gyilkossága előtti h ó n a p o k i g utazásairól, be- szélgetéseiről, benyomásairól, sőt é p p a szá- m u n k r a most legérdekesebb évek levelezéséről is - rendszertelenül ugyan, ám olykor igen rész-
letesen - beszámol,1 5 a Lukáccsal való kapcso- latról egyetlenegyszer sem tesz említést. N o h a a számára halhatatlanságot biztosító művet végül a lipcsei Meyner-cég adta ki (1. kiadás 1917, 2.
kiadás 1924), mégis egyértelműen kiderül, hogy ezt egyebek közt Lukácsnak köszönheti - pon- tosabban Schwarz Bertalannak, akinek segítő- kész közvetítését Lukács biztosította számára.
A kiadásban másfelől döntő szerepet játszott a jelenkor jogfilozófiai gondolkodásának kétség- kívül legnagyobb egyénisége, H a n s Kelsen, aki Meynert szakmailag biztosította a mű becséről (s akinek érdeklődését végül is nem Lukács kel- tette fel, hanem Somlónak egy a bécsi cs. és kir.
udvari k ö n y v t á r b a n dolgozó volt tanítványa).
Kapcsolatukat jellemzi egy másik lukácsi le- vél is, mely egyébként az első n y o m á b a n halad :
Heidelberg, Keplerstrasse 28.
Kedves Barátom, 8/IV. 1917.
hálás köszönettel vettem könyvedet, és engedd meg, hogy rögtön - még mielőtt m ó d o m b a n lett volna belemélyedni - megköszönjem kedves és kitüntető figyelmedet. Remélem, nemsokára hozzájutok az á t t a n u l m á n y o z á s á h o z ; csak átla- pozva is látom, hogy tele van épen azokkal a kérdésekkel, melyek engem is a legjobban érde- kelnek. Azt hiszem, egypár h ó n a p múlva, mikor is készen leszek egy nagyobb munkával, mely most minden időmet igénybe veszi, hozzálátha-
tok á t t a n u l m á n y o z á s á h o z . Mivel a telet Pesten f o g o m tölteni, talán lesz alkalmam Veled talál- kozni és beszélni róla.
Addig is fogadd újból hálás köszönetemet, tisz- telő híved
Lukács György A kérdéses mű A nemzetközi jog mibenléte (Kolozsvár, 1917) lehetett. Ezt Lukács minden- n e m ű j o g i érdeklődés híján is áttanulmányozás- ra érdemesnek tarthatta, hiszen - mint látni fog- juk - a h á b o r ú p r o b l é m á j a morális n é z ő p o n t b ó l
őt is mélyen foglalkoztatta, s futó belelapozás n y o m á n joggal remélhette, hogy Somlónál ada- lékot talál majd e kérdés gondolati feldolgozá- sához.
3 . G U S T A V R A D B R U C H H O Z FŰZŐDŐ KAPCSOLATA
Még m a r k á n s a b b , ám - ha egyáltalán lehetséges - u t ó é l e t é b e n még ellentmondásosabb kapcsolat fűzte G u s t a v R a d b r u c h h o z .
R a d b r u c h evangélikus környezetben felnőtt g o n d o l k o d ó volt. V o n z ó d á s a a szociáldemokrá- ciához és a relativista jogfilozófiához egyaránt ismert. A náci hatalomátvétel az elsők k ö z ö t t fosztotta meg k a t e d r á j á t ó l , mégis személyes ügyének érezte, hogy elméleti felelősséget keres-
sen és vállaljon azért, hogy a jogászi rend oly feltétlenül, oly zökkenéstelen átmenettel hódolt meg az új rezsim előtt. (E meghódolás f o r r á s á t egyébként az uralkodó jogpozitivista doktríná- ban lelte meg, aminek végső bölcsessége szerint
„a jog az j o g " , és ezért öregkorában - hogy a barbárság ú j r a t á m a d á s a ellen elméleti fegyvert kovácsoljon - maga is a jog kritériumait a j o g o n kívül kereső természetjogi doktrína híve lett.)
Nos, az a kör, ami Lukácsot R a d b r u c h h a l összehozta, és mindkettejük fejlődésére külön- külön is megalapozóan hatott, „a hasonló gon- dolkodású t u d ó s o k azon köre volt, melyhez fog- ható csak ritkán akad, és ami akkoriban Heidel- bergben m ű k ö d ö t t : Windelband ( m a j 4 k é s ő b b Rickert), Jellinek, Max Weber, G o t h e i n , Troeltsch, Lask".1 6
Kapcsolatuk megörökítése R a d b r u c h első valóban önálló jogfilozófiai műve, a Grundzüge der Rechtsphilosophie (Leipzig, Quelle und Me- yer, 1914) előszavában olvasható. R a d b r u c h itt imígyen vall: „Hogy szerzője g o n d o l a t a i n a k közzétételét már most - egyelőre vázlatos for- m á b a n - elhatározta, mindenekelőtt a heidel- bergi Dr. G e o r g v. Lukács biztató és ösztönző bátorításának köszönheti."
Levelezésük néhány - ú j a b b a n előkerült - da- rabja e hatásról igen érzékletes és bensőséges ké- pet ad.
Bellariából, 1913. szeptember 10-12. körül keltezve m á r egy múlttal rendelkező j ó viszony- ról értesülhetünk :
Kedves R a d b r u c h Úr,
Nagyon k ö s z ö n ö m híradását. Örültem, hogy nyara jól kezdődött. Remélhetőleg jól is folyta- tódik mind Önre, mind a könyvre nézve, mely- hez szinte személyes érzelmek fűznek.
Szíves üdvözlettel az Ön
G. v. Lukácsa A következő levél - a postabélyegző szerint 1914 áprilisából - ezeket a „szinte személyes ér- zelmeket" Lukács saját gondolkodói fejlődése egyik további vizsgálódásra érdemes (a filo- zófiai relativizmust is tarsolyában rejtő) v o n a t - kozásaként m a g y a r á z z a :
Kedves R a d b r u c h Úr,
kérem, ne vegye érdektelenségnek, hogy oly so- ká nem í r t a m Önnek. Először el a k a r t a m olvas- ni a könyvét, azután mindenféle akadály j ö t t k ö z b e . . .
Könyvét igen nagy örömmel és tanulsággal ol- vastam. Úgy látom, hogy a kiadásával kapcso- latos aggályai teljességgel megalapozatlanok voltak. M i n d e n fő gondolat nagyon világosan és
tisztán domborodik ki. . . Ami a módszert ille- tően engem a leginkább érdekelt - talán emlék- szik még az előadások idejéből is - , nevezetesen a jogfilozófiai tájékozódás és a jogalakítás kü- lönféle egyenrangú rendszerei most talán még i n k á b b tetszenek, mint az előadásokon. Szemé- lyes kívánságom lenne (ami egyáltalán nem a könyvre vonatkozik, hiszen finom ö k o n ó m i á j á t szétfeszítené), hogy talán ha egyszer ezeket a kü- l ö n b ö z ő rendszereket esszéisztikusan, még ala- p o s a b b a n kifejthetné, hogy ezáltal a különféle axiómáknál, maximáknál és különféle rendű és r a n g ú társaiknál végső alapjaik hasonlósága és egyenértékűsége egész világosan napfényre ke- rüljön, s ezzel az Ön relativizmusának abszolút szükségszerűsége és ennek következményei a metaforisztikus döntés számára nyilvánvalóak legyenek. Ez persze m a g á b a n a könyvben is ele- gendő meggyőző erővel megtalálható - mindez tehát csak magánjellegű kívánságom, saját oku- l á s o m r a és módszertani vizsgálódásaim elősegí- tésére. A könyvet érintő többi kérdésről eleget beszéltünk az előadások alatt. A befejezés, amit az előadásokról nem ismertem, nagyon tetszett.
Szívélyes üdvözlettel az Ö n barátian o d a a d ó Georg von Lukácsa N e m csupán e levelek,17 de - közvetve - azok a sorok is vallanak Lukácsnak a nála hét évvel
idősebb Radbruch szellemi fejlődésében játszott erjesztő szerepéről, amikkel R a d b r u c h Königs- bergből 1914. j ú n i u s 7-én Kari Jaspershez for- d u l t : „Nagyon szeretnék Öntől a k á r csak egy szót is hallani jogfilozófiámról. Attól tartok, az Ö n hallgatása hallgatólagos k r i t i k a . . . M á r M a x Weber hallgatása is nyugtalanító. És ugyancsak hallgat Lukács, hallgat Staudinger asszony és W i n d e l b a n d . . H o g y a hallgatás k r i t i k á j a valóságos volt vagy sem, és mennyiben megalapozott, n e m lehet f e l a d a t o m eldönteni.
Mindenesetre érdekes megemlíteni, hogy az egyedüli hely, ahol Somló - kéziratos naplójá- n a k 3. kötetében - Lukács nevét egyáltalán em- líti, kifejezetten elmarasztaló jellegű, és elsősor- b a n Radbruch szempontjából. 1914-ben ugyan- is ez a feljegyzés olvasható: „nov. 8. Megérke- zett a legújabb német jogbölcsészet : Radbruch, G r u n d z ü g e der R e c h t s p h i l o s o p h i e . . . Este R a d b r u c h . Furcsa, hogy előszava szerint még n e m adta volna ki gondolatait e vázlatos formá- b a n , ha elsősorban Lukács G y ö r g y úr nem biz- t a t t a volna őt erre. A kiadás felelősségét nem le- het a biztatóra hárítani. Ha én nem találom könyvemet a publicatióra érettnek, nem adnám ki nemcsak Lukács Gyuri, de m á s n a k biztatásá- ra sem. A könyv tényleg nem is érett. Először is problémáiban túlságosan szűkkörű. De azok ki- dolgozásában sem eléggé átfogó. A z t á n túlságos szellemeskedő. P r o b l é m á k a t szellemességgel
a k a r megoldani. Ellentmondásokat könnyel- műen meghagy. N e m egy jó ötlet. De nem ez a jogfilozófia, amellyel a német j o g t u d o m á n y im-
m á r viselős. Ez csak abortusa az anyának, aki Messiást akart szülni."1 9
Ami R a d b r u c h n a k Lukácsra gyakorolt hatá- sát illeti, ha átmenetileg is, nem lebecsülendő sze- repről kell számot a d n u n k . Önéletrajzi vázlatai- ból20 tudjuk, hogy Lukács a marxizmus klasszi- kusainak több művével már gimnazista évei vé- gén megismerkedett. Ezt az ismerkedést több- ször felújította és elmélyítette. Addig azonban, míg Hegel filozófiai jelentőségét nem ismerte fel, rá Marx is elsősorban Simmel és Max Weber szűrőjén keresztül, mint közgazdász és szocioló- gus hatott. A marxi hatás tehát egyelőre elenyé- sző volt: a t á r s a d a l o m t u d o m á n y i gondolkodás olyan területeire vonatkozott, amelyek szerepe Lukács számára e k k o r még a háttéranyagnál alig lehetett több. Éppen ezért érdemel különös figyelmet az a tény, hogy az első lukácsi írás, ami Marxot érdemben említi, épp a crocei törté- netfilozófia bírálatáról szól - a marxizmus egyik szociologizálóan leegyszerűsített p r o g r a m j á n a k megfogalmazása és ebben a r a d b r u c h i módszer példaként történő bemutatása kapcsán.
Lukács e cikkében a tudat immanenciájának neokantiánus előfeltevésével vívódva azt kíván- ta bizonyítani, hogy „a történettudomány axio- matikus tételezésének tartalma ( . . . ) valóban
b e h a t ó , elfogulatlan és gondos elemzés során ér- dekes párhuzamosságot és összefüggést m u t a t a társadalmi rétegződési viszonyokkal, azok elto- lódásával, külső és belső társadalmi változások- kal . . . A történelmi materializmus, az eddig legjelentősebb szociológiai módszer, m a j d n e m mindig történetfilozófiai metafizikává torzult, de ez nem feledtetheti annak a mindmáig kellő tisztasággal ki nem dolgozott módszernek a k o r s z a k o s értékét, amelyre felépült. Az itt jelzett p r o b l é m a megoldásának útja a b b a n rejlik, amit M a r x az ideológia p r o b l é m á j á n a k nevez - csak persze ehhez meg kell tisztítani és metodológiai- lag rendbe kell tenni a l k o t á s á t : a megoldás útja a n n a k felismerése, hogy mi tölti meg szükség- szerűen konkrét tartalommal az objektív szel- lem t u d o m á n y a i n a k ö n n ö n a x i o m a t i k á j u k által formálisan meghatározott tételezéseit. H a d d u t a l j a k itt R a d b r u c h igen érdekes fejtegetéseire.
R a d b r u c h az értékstruktúra lehetséges tipologi- zálását, a jogfilozófiai rendszerek alapját a párt- politikai állásfoglalások tipológiájával hozza összefüggésbe, és így, a jogi kategóriák imma- nenciájának és általános érvényének megőrzése mellett, azok k o n k r é t kitölthetőségét nemcsak metajurisztikus forrásokból vezeti le, h a n e m azt a p o n t o t is megmutatja, a h o n n a n nézve ez a tar- t a l o m m a l való telítődés megérthető (Grundzüge der Rechtsphilosophie, 1914. 96. és köv. 1.).
H a n g s ú l y o z n o m kell, hogy R a d b r u c h a problé-
mát csupán a jogfilozófia oldaláról veti fel, és a n n a k szociológiai vonatkozását nem tárgyalja részletesebben. Saját kérdésfeltevését tekintve teljes joggal teheti ezt; mégis, úgy vélem, ő az, aki a probléma metodikai s a r k p o n t j á r a a legvi- lágosabban rámutatott".2'
A m i n t e kifejtésből kiviláglik, ugyanaz a rad- bruchi tipológia, ami az 1914-es levélben még a relativizmus „abszolút szükségszerűségének" bi- zonysága volt, most a benne foglalt k o n k r é t tu- d a t t a r t a l m a k társadalmi meghatározottságának megsejtésévé változott.
A társadalmiság felismeréséből e r e d ő szemlé- leti váltás - legalábbis a problémafelvetés síkján - m á s területekre is kisugárzott. Erre az idő- szakra emlékezve írja Lukács, hogy K a n t nyo- m á n „hosszú ideig erősen hatott rám, de soha- sem elégített ki ( . . . ) a legalitás és a moralitás, puszta, formális s z e m b e á l l í t á s a . . . " Világos, hogy itt ismét bizonyos tudati „ i m m a n e n c i á k "
társadalmi kötöttségéről van szó. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy a kanti módszertant - amennyiben tisztán logikai különválasztások- ra épül - a társadalmi szempont figyelembevéte- le szétfeszíti. „Túlságosan nyilvánvaló volt előt- tem a pusztán formális kötelességmorál elvá- laszthatatlan összefüggése a m i n d e n k o r uralko- dó társadalmi állapot és fejlődés gyakorlati kö- vetelményeivel, főképpen a mindenkor érvényes jogrendszerrel."2 2 Ezért szentel most figyelmet a
j o g és erkölcs viszonya, kölcsönös feltételezett- sége szolovjovi felfogásának csakúgy, mint a Jellinek-féle etikai m i n i m u m n a k (IM 669.). Ez magyarázza, hogy Emil Lask filozófiai teljesít- ményének feltérképezésekor a n n a k a kísérletnek tulajdonít messzemenő elméleti jelentőséget, hogy Lask „a jogi szféra specifikus érvényességi jellegét kidolgozta, és megállapította a többi
szférához való viszonyát" (IM 727.).
A Heidelbergben töltött éveknek van még egy figyelemre méltó m o z z a n a t a . E mozzanat nem- csak Lukács és R a d b r u c h a k k o r i eszmei és mo- rális közösségére vet fényt, de a h á b o r ú egyértel- mű, erkölcsi alapon történő elítélésének is olyan súlyt ad, aminek bizonyosan szerepe lehetett ab- ban, hogy egy év múlva az események Lukácsot a kommunista p á r t h o z sodorják. Arra gondo- lok, hogy R a d b r u c h harcos pacifista volt, tetteit
„szociális alapérzéke" irányította.2 3 Ő, az „ön- kéntes vöröskeresztes beteggondozó, később k a t o n a , majd végül a nyugati f r o n t tisztje",24
gondolkodói énjét háborúellenessége szolgála- tába állította, és h a t á r o z o t t visszhangot kiváltó tanulmányban értekezett e h á b o r ú filozófiájá- ról.25
Alighogy elolvasta ezt az írást Lukács, teljes azonosulását kifejezve máris válaszolt:
Heidelberg, Keplerstrasse 28.
Kedves Professzor Ú r , 111 III. 1917.
Cikke nagyon érdekelt. Önnek és erről írni ko- rántsem könnyű, mivel legtöbb gondolatmene- tével teljesen egyetértek. Egyes d o l g o k a t már
1915 nyarán, mielőtt be kellett v o n u l n o m , Az értelmiségiek és a háború címen befejezetlenül m a r a d t t a n u l m á n y o m b a n meg a k a r t a m írni. így mindenekelőtt azt az általam igen f o n t o s n a k tartott gondolatot, hogy az egész ,hatalom'- probléma a politikai történettudomány hiposz- tazált módszerbeli előfeltétele. . . N a g y o n fon- tosnak tartom a „vétkesség" kérdéséről vallott felfogását, valamint a háborúért való felelősség kölcsönös elutasításának (ami a h á b o r ú és a diplomácia összefüggései elemzésével m á r jól elő van készítve) szimptomatikus jelentőségét.
V a l ó b a n olyasmiről van itt szó, ami csak erre a h á b o r ú r a jellemző.
Á m látom : nem észrevételeket írok, h a n e m ki- v o n a t o t . Láthatja ebből, mennyire tetszett a ta- n u l m á n y a . Most egy ilyen hosszú, kemény, ám s z á m o m r a való olvasmány után még az is nehe- zemre esik, hogy véleményeltérésekre rámutas- sak. De ha mégis Heidelbergbe j ö n n e , talán m á s k é n t lenne mindez élő szóban?
Az Ön G. v. Lukácsa
R a d b r u c h válasza hasonlóan meleg, hálás is.
T á b o r i postalapon írja 1917. április 3-án:
Kedves v. Lukács úr,
sok köszönet kedves leveléért. Cikkemre tett megjegyzéseinek n a g y o n örülök. Ilyesfajta véle- kedésekkel alig lehet valahol is egyetértést talál- ni. Bárcsak elmúlnának ezek az idők, amikor az e m b e r ilyen lelkileg megpuhító hasadásra, csupa félállásfoglalásra, állandó reservatio mentalisra és protestativ f a c t o contrariora kényszerül.
M i n d e n heidelbergit és különösen Ö n t szívélye- sen üdvözli az Ö n
Gustav Radbruchja Ilyen előzmények s levélváltás26 után meglepő - á m a szereplők személyiségének és útjaik elvá- lásának ismeretében talán mégis jellegzetes - , hogy ezután a h a j d a n i barátok megszűnnek egy- más számára létezni. Lukács neve sem Rad- b r u c h nagyszámú müvében, sem kiterjedt önélet- rajzi munkásságában nem fordul többé elő.
U g y a n e z a helyzet Lukácsnál. N e m csupán nem említi többet R a d b r u c h nevét, de annyi érdeklő- dést sem őriz meg h a j d a n i pályatársa iránt, hogy az 1949-ig élő és a l k o t ó - ráadásul a fasizmus egyik otthon m a r a d t s otthon küzdő mártírjaként ünnepelt - enciklopédikus tudású német jogtu- dóssal, generációk nagy jogfilozófiai nevelőjével
a kapcsolatot újra felvegye. Hasonlóképp a r r a sem fordít gondot, hogy Magyarországra visz- szatérése után tudatos (és hozzátehetjük: kivált- ságos antikvár k a p c s o l a t o k o n nyugvó) könyv- tárfejlesztése során m a g á n a k Somló vagy Rad- bruch bármely m u n k á j á t ú j r a beszerezze.
Közvetlen, személyes ismeretségek eredmé- nyeként előttünk állnak h á t mindazok a jogfilo- zófusok, akik (mint Somló) a jogászi probléma- látás, érzékenységét számára közvetíthették, ille- tőleg akik (mint Jellinek, Kelsen, Lask, R a d - bruch vagy Weber) olyan gondolkodói teljesít- ményeket jelentettek számára, amik a k k o r és mindvégig a jogfilozófia megtestesítői m a r a d t a k szemében. N e m véletlen tehát, hogy a jogfilozó- fia kulcskérdéseit s az ezekre a d o t t elméleti vála- szok szélsőségeit csaknem azonos szemüvegen keresztül - ha nem is azonos szemmel - látta a Történelem és osztálytudat időszakában2" és On- tológiá-'yá kidolgozásakor. Amint ezt a továb- biakban megkísérlem egyes művei kapcsán lát- tatni, jogfilozófiai állásfoglalásainak mindenek- előtt nem elméleti forrásai és ütközőpontjai vál- toztak, hanem az a világkép s az azt ideológiai- lag-politikailag és módszertanilag-elméletileg megalapozó filozófia, amelyben ezek - mint figurák a sakktáblán - szerepet kaptak.
I I I . A „ T Ö R T E N E L E M É S O S Z T Á L Y T U D A T "
D R A M A T I Z Á L T J O G F E L F O G Á S A
Közel egy évtizeddel államtudományi doktorá- lása és Somló Bódoggal való megismerkedése után, a Heidelbergben töltött évek eredménye- ként olyan barátságok, intellektuális ösztönzé- sek és erudíció birtokában tér vissza Lukács Bu- dapestre, amik a joggal k a p c s o l a t o s gondolko- dásának irányát és vonatkozási pontjait az elkö- vetkező évtized túlhevített írásaiban és az élete végén született Ontológiá-ban egyaránt megha- tározzák.
1. Ú T K E R E S É S
AZ INTÉZMÉNYELLENESSÉG TALAJÁN:
A JOG MINT ERŐSZAK ÉS TUDATOSSÁG
Heidelbergben nem csupán a m o d e r n formális j o g neokantiánus megalapozásának olyan gi- gantikus teljesítményeivel ismerkedik meg, mint Max Weber, G u s t a v R a d b r u c h , Emil Lask, Ge- org Jellinek vagy Hans Kelsen műve, hanem - különösen Ernst Blochhal való kapcsolatának köszönhetően - eszkatológikus reményű, mes-
sianisztikus hevülete is kifejlődik, ami gondol- kodói magatartását a p á r t b a t ö r t é n ő belépése, sőt marxistává válása után is közel egy évtize- den át meghatározza.
Az „Isten nélküli vallásosság", ami ekkor az európai értelmiség úgyszólván általános kortü- nete volt,28 gondolkodói fejlődésével párhuza- mosan Lukácsnál is különféle a l a k o k a t vett fel.
Olyanokat, amelyeknek személyiségében rögző- d ő lenyomatai későbbi teoretikus magatartását is bizonyos mértékig befolyásolták. Abban az időben, amikor vágy vezérelte, gondolkodása számára kiutat a kereszténység s ezen belül a k o r a i kereszténység, a gnoszticizmus látszott mutatni, a másik oldalon - szintén illuzórikus alternatívaként - Assisi Szent Ferenc alakja je- lent meg számára. K o r á n t s e m volt véletlen e vá- lasztás, sem a gnoszticizmushoz való kapcsoló- dás. Mint szellemi biográfusa k i m u t a t j a , egy formálissá vált b ü r o k r a t i k u s egyházzal szemben az eredeti tartalmak visszaállítása, egy megcson- tosodott hierarchiával szemben az élő mozga- lom igenlése mellett tett ezzel hitet. Szent Ferenc idealizált alakjában látta az etika bensővé tételé- nek lehetőségét, e bensőségességben pedig min- den külsőség, formalitás, bürokrácia kiküszö- bölését.29 Ez az intézményellenesség a fennálló világ utópikus megfordításában jelentkezett, és meglehetősen leegyszerűsített elméleti válaszok- ban nyert kifejeződést. A következő évek írásai-
b a n Lukács úgy foglalkozott egy c s u p á n vágyai- tól t á m o g a t o t t valósággal, gondolatilag úgy elő- legezte ezt a kiút reményével kecsegtető kulturá- lis-etikai kibontakozásként, hogy eközben elte- kintett - mert „absztrakt feltételként tételezte a gazdasági-társadalmi problémák megoldását" - a valóságos szociológiai összefüggések elemzé- sétől.30
A m i n t ezt Lukács „a valóság fanatikusa- ként"3 1 később nagy tárgyilagossággal elismerte, a M a g y a r Tanácsköztársaság és a n n a k előkészí- tése idején „mi mindannyian - én is, sőt talán mindenekelőtt én - szellemileg igen kevéssé vol- t u n k felkészülve a nagy feladatokkal való meg- b i r k ó z á s r a ; a lelkesedés próbálta, jól-rosszul, pótolni a tudást és a tapasztalatot".3 2
Miben is áll egy olyan teoretizálás, ami a lel- kesedés f u n d a m e n t u m á r a épít?
Egyfelől az jellemzi, hogy „a marxizmus elsa- játítása, egy politikai aktivizálódás" mellett egy- re inkább előretörnek és u r a l k o d ó v á válnak „a tisztán idealisztikus, etikai kérdésfeltevések"
( T O 697.). Olyan k ü l ö n ö s elméleti vegyülék jön ezáltal létre, amit K u n Béla (az emigrációban, megtudva, hogy a k o m m ü n alatt - tőle csupán néhány szobányi távolságra - egyes népbiztos- társai és más radikalizálódott fiatalok az éjsza- k á k a t a legelvontabb etikai t e r m i n u s o k b a n vi- t a t k o z t á k végig) érezhetően pejoratív felhanggal
„marxista teológiának" nevezett.33
Másfelől ez a purista etizálás kiegészül azzal a messianisztikus várakozással, hogy a proletár- diktatúra - mint az utolsó ítélet gyakorlata - majd a f o r r a d a l m i praxis által minden ellent-
mondást egy csapásra felold.34
A forradalmi praxis - mely kérlelhetetlen ha- tározottságú teoretikusai ajkain marxista elmé- leti megalapozásra tart igényt - így módszerta- nilag nem kis mértékben a f o r r a d a l m i szándék- ból és elhivatottságtudatból táplálkozik. Ilyen tendencia jut világos kifejeződésre az 1919-ben írt Taktika és etika és a Mi az ortodox marxiz- mus? című t a n u l m á n y o k b a n . Ezekben az igazi realitás nem más, mint a szükségképpen eljö- vendő világforradalom proletariátusának kül- detéstudata, ahol a döntés és elhatározás ura és nem rabszolgája a „bekövetkezendő" tények- nek ; ahol az egyébkénti tények csak úgynevezet- tek, csupán idézőjelben történő említésre érde- mesek, mert ha bárki nagyobb hitelt adna né- kik, a f o r r a d a l m á r Fichte szavaival felel: „Um- so schlimmer für die T a t s a c h e n " (Annál rosz- szabb a tényekre nézve, U 217.).
A purizmus, a közvetítetlenség utáni vágy, az általános intézményellenesség (ami eredetileg a kereszténység korai szakaszának, ill. Szent Fe- renc-i reformkísérletének idealizálásában öltött f o r m á t ) több vonásában á t m e n t ő d ö t t a kom- m ü n alatti aktív politizálás, sőt a bukást követő emigrációs ideológiai küzdelmek idejére is. „A
20-as évek szektarianizmusának ( . . . ) messia- nisztikus-utópisztikus célkitűzései voltak, m ó d - szerének pedig élesen antibürokratikus tenden- ciák szolgáltak alapul." Az a kör, melyben Lu- kács m ű k ö d ö t t , azzal kívánta szolgálni e célo- kat, hogy „minden kérdésben a legeslegradikáli- sabb módszereket dolgozta ki, hogy minden te- rületen teljes-tökéletes szakítást hirdetett a pol- gári világból származó valamennyi intézmény- nyel, életformával stb." (TO 701.).
H a most időrendben sorra vesszük a z o k a t a műveket, amiket még Lukács egyik leghívebb s legelkötelezettebb értékelője is „a f o r r a d a l m i neofita doktrínér írásainak" nevezett,35 a jogi problematika kapcsán egyre-másra feltárulnak az előbbiekben vázolt intellektuális magatartás elméleti következményei.
A konzervatív és progresszív idealizmus vitájá- hoz hozzászólva 1918-ban Lukács az egyházak
„rendszerint konzervatív természetét" intézmé- nyi jellegükkel hozta összefüggésbe. I f j ú k o r i műveiben, mint láttuk, még a jog és moralitás mint tiszta formaiság és tiszta tartalmiság kan- tiánus kettőssége meghaladásának lehetőségei- vel vívódott. Most a kettősséget a politika és eti- ka viszonyában fogalmazza meg - mégpedig oly m ó d o n , hogy az etikum korlátlan érvényesülése érdekében kiiktatni igyekszik mint feleslegest s visszafogót a politikumot. Szükségtelen bizo- nyítani, hogy a politikum tehertétele, ami az eti-
