tesz, az egykori A

В. SZABÓ JÁNOS

L E H E T - E H E L Y E RABLÓKNAK A N E M Z E T I MITOLÓGIÁBAN?

Megjegyzések az egykori huszár-vita margójára

„Huszár nélkül a háború Mi is lenne, mi is volna?!...

Mennykő, mely nem mennydörögne, Tenger, mely nem háborogna."

(Thaly Kálmán)

A z u t ó b b i i d ő s z a k b a n V e s z p r é m y L á s z l ó t ö b b írásában is foglalkozott az 1930-as é v e k h u s z á r - v i t á j á n a k k é r d é s e i v e l ,

s g o n d o l a t m e n e t é n e k s u m m á z a t á b a n a k ö v e t k e z ő m ó d o n reflektált az egykori „ n e u r a l g i k u s " pontokra: „a t ö r ö k e l ő r e n y o m u l á s é p p e n a gyorsan m o z g ó , a z s á k m á n y é s a r a b l á s r e m é n y é b e n ö n f e l á l d o z ó é s minden feladatra be­

v e t h e t ő harci csapatokat értékelte fel, s tette a déli t é r s é g b e n megismert » h u s z a r o k a t « ka­

tonai s z e m p o n t b ó l k ö v e t e n d ő , m e g h o n o s í t a n d ó p é l d á v á . N e m helyes k ü l ö n ö s h a n g s ú l y t helyezni az etnikumra, hiszen magyar földön majd ugyanaz a folyamat zajlik le, mint t ő ­ l ü n k d é l r e . A török e l ő r e n y o m u l á s n a g y s z á m ú birtokost földönfutóvá tesz, akiknek nem marad m á s választása, mint a h i v a t á s s z e r ű e n űzött k a t o n á s k o d á s . "

A kortárs t u d ó s t e h á t m é g 2000-ben é s 2005-ben is s z ü k s é g é t látta, hogy kitérjen ezekre a t é n y e z ő k r e , m i v e l a s z é l e s e b b o l v a s ó k ö z ö n s é g s z á m á r a szinte a mai napig fel­

oldhatatlan dilemma, amit a balkáni h u s z á r s á g „ r a b l ó v á " m i n ő s í t é s e é s a magyar katonai h a g y o m á n y o k r a való b ü s z k e s é g közötti á t h i d a l h a t l a n n a k t ű n ő s z a k a d é k e r e d m é n y e z e t t egykor. Ezt a teljesen ahistorikus p r o b l é m á t m á r a T a k á t s S á n d o r által 1928-ra ö s s z e ­ gyűjtött adatok m e g s z ü n t e t h e t t é k volna, amennyiben a vitát nem b e f o l y á s o l t á k volna olyan t u d o m á n y o s s á g o n kívüli szempontok, mint p é l d á u l a k a t o n á s k o d á s r a k ö t e l e z e t t magyar n e m e s s é g b ő l v e r b u v á l ó d o t t fegyelmezett „ r e g u l á r i s " csapatok, és a r a b l ó , ke­

g y e t l e n k e d ő - h a n g s ú l y o z o t t a n szerb - h u s z á r o k etnikai m e g k ü l ö n b ö z t e t é s é n e k i g é n y e T ó t h bírálói e s e t é b e n ,

valamint T ó t h n é m i l e g „ s z e n z á c i ó h a j h á s z " í r á s m ó d j a .

1 A vita áttekintéséről: B. Szabó János: Historiográfiai áttekintés a középkori magyar könnyűlovasság fegyverzetének és taktikájnak történeti megítéléséről. Kézirat. Megjelenés alatt.

2 Veszprémy László: „Latrunculi, cursatores, hussarones" Megjegyzések Kézai latinságához. In Piti Ferenc (szerk.): „Magyaroknak eleiről" Ünnepi tanulmányok a hatvanesztendős Makk Ferenc tiszteletére. Szeged, 2000. 680. o.; Veszprémy László: Csatamének, paripák és hátaslovak. A középkori hadilovakról. In Hausner Gábor (szerk.): Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Budapest, 2005. 816. o.

1 Takáts Sándor: A huszár, a száguldó és a jargaló. In: Emlékezzünk eleinkről. Budapest, é. n. [1928.]. 9 2 - 93., 208. o.; Az egyéb szempontokról Darkó Jenő: A magyar huszárság eredete. Hadtörténelmi Közlemények, 38. (1937.) (a továbbiakban: Darkó)) 165-172. o.; Zsuffa Sándor nem is titkolta különösebben, hogy milyen szempontok vezették Tóth bírálatára: „Delbrück, a híres hadtörténet tudós saját hazájában azért lett nagy, mert a germánság öntudatának és önbizalmának fokozására nagy gondot fordított; mert nem internacionalista, ha­

nem szovinista germán tudós volt. Sajnos mindezt dr. Tóthról elmondami nem lehet. Sőt, ha rosszmájú lennék és ha a nálam fiatalabb dr. Tóth érdemeinek nem volnék őszinte elismerője, ezt is mondhatnám: ime a magyar Ezsau, aki a szerbeknek egy tál lencséért eladta azt a kincset, amelyből olyan lelkierő sugárzik k i , amely a ma­

gyarság apraja nagyját és annak minden ízét évszázadokon átjárta, lelkesíteni és buzdítani tudta. Ezért cikkét, mely egy régi és már a külföld köztudatában is gyökeret vert vélemény kiirtására van hivatva, szükségesnek nem tartom. Sőt, azt még akkor is hét lakat alá kellene zárni, ha az a történelmi tényeknek is tökéletesen meg-

J ó l l e h e t a k ö z é p k o r i h a d t ö r t é n e t k u t a t ó i s z á m á r a r é g n y i l v á n v a l ó t é n y e k r ő l van s z ó , a h u s z á r - v i t a k a p c s á n h á r o m k é r d é s r e m é g i s é r d e m e s r ö v i d e n visszatekinteni:

M i v o l t a szerepe a r a b l á s n a k , z s á k m á n y o l á s n a k a k ö z é p k o r i h á b o r ú k b a n ?

M e g lehetett-e olyan m ó d o n k ü l ö n b ö z t e t n i a r a b l ó k a t a k a t o n á k t ó l a k ö z é p k o r b a n , ahogyan azt a X I X - X X . s z á z a d i n o r m á k d i k t á l t á k ?

M i n d e n n e k f é n y é b e n lehet-e s o m m á s a n r a b l ó n a k m i n ő s í t e n i a korai f o r r á s o k b a n fel­

b u k k a n ó h u s z á r s á g o t ?

A z e l s ő k é r d é s e s e t é b e n e g y é r t e l m ű , hogy a X V I I . s z á z a d i á l l a n d ó hadseregek előtti k o r o k e s e t é b e n anakronisztikus a „ r e g u l a r i t á s " kifejezést olyan é r t e l e m m e l f e l r u h á z n i , mint amit az a X I X - X X . s z á z a d b a n hordozott. M é g ha a X V I . s z á z a d b a n a h a d ü g y i tör­

v é n y e k r e - a r e g u l á r a - f e l e s k ü d ö t t csapatokat r e g u l á r i s e g y s é g e k n e k tekintjük is, mint amilyenek a X V I I . s z á z a d b a n a k ö z p o n t i hatalom p r o f e s s z i o n á l i s , á l l a n d ó hadseregei voltak, a k ö z é p k o r i hadseregek e s e t é b e n e fogalom h a s z n á l a t a m i n d e n k é p p e n é r t e l m e t ­ lennek t ű n i k .⁵

A k ö z é p k o r i M a g y a r o r s z á g o n p é l d á u l a h a t a l m a s k o d á s o k a t e l k ö v e t ő fegyveresek a h á b o r ú s i d ő s z a k o k b a n n y i l v á n v a l ó m ó d o n a h o n v é d e l m i p o t e n c i á l r é s z é t k é p e z t é k .⁶

felelne és ha azt megdönteni sem lehetne." (Zsuffa Sándor: Magyar volt-e az európai huszár őse? Budapest, é.

n. [1937.] 15-16. o.); A harmincas években még sokkal elevenebb, sokszor kifejezetten naiv hazafias érzések­

ből táplálkozó, máig ható ellenérzések j ó példája a második világháborús veterán huszártiszt, Nagy Kálmán vé­

leménye, aki szerint „Az a feltevés, hogy a huszár szó a magyar nyelvbe a török elől menekülő szerb lovasok lovasrablót jelentő gusar szavából ered téves, mert teljesen elképzelhetetlen, hogy Mátyás király legelőkelőbb elit magyar lovaskatonáit a szerb rablók nevén határozta volna meg, valamint kizárt dolog, hogy nemesi csalá­

dok a lovasrablók nevét vették volna fel. Ez csak a X I X . század szlávosító, nyelvünket lebecsülő irányzat agy­

szüleménye." (httpV/jam.nyirbone.hu/rendez/huszartortenet/NagyKalmanHuszarsagTortenete.html, 2006. szep­

tember 16.) Az idős hadtörténész még a X. századi „kalandozó" magyarokról sem tudta elképzelni, hogy rablásra adták volna fejüket, mert a második világháborúban „magyar származású katonáim legnagyobb része ugyancsak bátor, kötelességtudó, társait támogató, vezetőit megbecsülő, áldozatkész, segítő, barátságos, jószí­

vű, messzemenően emberséges, nem gyűlölködő ember volt, és ami a legfontosabb: kiváló, vitéz katona."

(Nagy Kálmán: A honfoglalás hadtörténete. Budapest, 1998. 35. o.)

4 „Az elnevezés további hajszolása ellenben olyan kevéssé előkelő fogalmi környezetbe vezet, hogy még azokat is megdöbbenti, kik előre sejtik, sőt tudják, hogy egy könnyű lovasfajtát keresve s egyben a középkor korábbi esztendei felé haladva, bajosan fognak valami arisztokratikus miliőbe érkezni." (Tóth Zoltán: A hu­

szárság eredetéről. Hadtörténelmi Közlemények, 35. (1934.) 136. o.)

5 Kelenik József: A magyar csapatnem. In: A magyar huszár. Szerk. Zachar József. Budapest, [2000.] 32.

o.; Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a X V I - X V I I . században. Győr, 1995.;

Czigány István: Regularitás vagy gerillaháború. Gondolatok a magyar hadügyi fejlődés kérdéséhez. In Peter- csák Tivadar - Pető Ernő (szerk.): A végvárak és végváriak sorsa (1699-1723) Studia Agriensia 11. Eger, 1991. 25-26. o.; Czigány István: A végvári katonaság és a regularitás. In Petercsák Tivadar (szerk.): Hagyo­

mány és korszerűség a X V I - X V I I . században. Studia Agriensia 17. Eger, 1997. 43. o.; Ságvári György: Kuruc regularizálás (1704-1706) In Czigány István (szerk.): Az államiság megőrzése. Tanulmányok a Rákóczi­

szabadságharcról. História, , 2002. 189-228. o.

Az sem segít, ha pusztán a törvények által előírt formában felálló katonaságot tekintjük „regulárisnak" az önkéntesek csapataival szemben, mert így például a X V I . századi akindzsik is a „reguláris" kategóriába kerül­

nének. (L. Szakály Ferenc - Fodor Pál: A kenyérmezei csata. Hadtörténelmi Közlemények, 111. [1998.] 312. o.)

6 A hatalmaskodásokról Mezey Barna (szerk.): Magyar jogtörténet. Budapest, 1997. 94., 226., 244. o.;

Kurcz Ágnes: Lovagi kultúra Magyarországon a 13-14. században. Budapest, 1988. 116-117. о.; E. Kovács Péter: Összetörték, elrabolták. Egy szlavóniai mezőváros anyagi kultúrája az 1520. évi hatalmaskodás tükré­

ben. Történelmi Szemle, 39. (1997.) 429-430. o.; A kérdés igen rugalmas, kora-középkori megközelítésére Georges Duby Wessex királyának 752. évi törvényét hozta példaként, ami szerint ha egy csapat hét főnél k i -

A zsoldoshadseregek terjedése, s e b b ő l k ö v e t k e z ő e n a m e g s o k a s o d ó , g a z d á t l a n zsol­

dosok m e g j e l e n é s e e g é s z E u r ó p á b a n m é g i n k á b b rontott a helyzeten. M i n t az k ö z t u d o t t , M á t y á s híres, é s egyes v é l e m é n y e k szerint k ü l ö n ö s e n fegyelmezett zsoldosserege a Fel­

s ő - M a g y a r o r s z á g o t m e g s z á l l v a tartó é s v é g i g r a b l ó , g a z d á t l a n cseh é s lengyel zsoldosok­

ból s z e r v e z ő d ö t t , akiket a király t ö b b e k között - n é v l e g s z o l g á l a t á b ó l e l b o c s á t v a - I I I . Frigyes u r a l m á n a k d e s t a b i l i z á c i ó j á r a is m e g k í s é r e l t felhasználni. 1472-ben így n é v l e g e g y s z e r ű r a b l ó k k é n t d ú l t á k Ausztriát, é s k é s ő b b , m a g y a r o r s z á g i k i ű z e t é s ü k után is rab­

lókként p r ó b á l t a k szerencsét. De l e g a l á b b ilyen e l l e n t m o n d á s o s volt a k é s ő b b i magyar­

országi hajdúk helyzete is, akik hol k a t o n a k é n t , hol pedig a v á r m e g y e i h a t ó s á g o k által üldözött r a b l ó k k é n t élték v i l á g u k a t , s amennyiben t á m a d á s a i k a t a h ó d o l t s á g területén k ö v e t t é k el, igencsak nehezen lehet a „ r a b l ó " é s „ k a t o n a " közötti, e l m o s ó d o t t h a t á r o k a t megrajzolni.

A m á s o d i k k é r d é s r e e g y é r t e l m ű e n az a válasz, hogy a rablás é s pusztítás - Nyugat- E u r ó p á b a n é p p úgy mint B i z á n c b a n - szervesen h o z z á t a r t o z o t t a hadi t e v é k e n y s é g e k h e z , mivel egyfelől nem tettek k ü l ö n b s é g e t az e l l e n s é g e s területen é l ő „ c i v i l " l a k o s s á g é s

„ h a d v i s e l ő fél" között, m á s r é s z t pedig a g y ő z e l m e t - az ó k o r i h a d m ű v é s z e t h a g y o m á ­ nyait k ö v e t v e - nem k o c k á z a t o s , d ö n t ő c s a t á k b a n , hanem az e l l e n s é g kifárasztásával, anyagi forrásainak k i m e r í t é s é v e l p r ó b á l t á k meg elérni, aminek „ s z e r v e s " r é s z e volt az el­

l e n s é g t e r ü l e t e i n e k m ó d s z e r e s pusztítása. A k ö z é p k o r b a n is híres ó k o r i h a d t u d o m á n y i író, Publius Flavius Vegetius Renatus szerint is: „ E l ő n y ö s e b b ínséggel, rajtaütésekkel vagy m e g f é l e m l í t é s s e l g y ő z n i le az ellenséget, mint nyílt c s a t á b a n , amelyben a szerencse n é h a t ö b b e t számít, mint a v i t é z s é g " .

Ez volt a M á t y á s s e r e g é b e n h a r c o l ó délszláv h u s z á r o k feladatköre is, ami e g é s z e n v i ­ l á g o s a n kirajzolódik a b b ó l , ahogyan B o n f i n i m e g ö r ö k í t e t t e 1477. évi ausztriai t e v é k e n y ­ s é g ü k e t : „a k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű r á c o k e n g e d é l y t k a p v á n hamar lovaikkal máris b e s z á g u l ­ d o z z á k az i n n e n s ő A u s z t r i á t ; a lehetőséggel t ú l s á g o s rosszindulattal élnek, mindent felforgatnak, felégetik a t a n y á k a t , korra, nemre való tekintet nélkül d ü h ö n g e n e k , g y i l k o l ­ j á k , aki e l é b ü k akad, j o b b szeretik a vért, mint foglyot; azt hiszik m e n n é l nagyobb pusz­

títással tombolnak, annál nagyobb a hasznuk; tüzzel-vassal rombolnak mindent, a temp­

lomokat kifosztják, mennyeit, földit e m b e r t e l e n ü l t ö n k r e t e s z n e k . Emiatt a helybelieket akkora félelem szállja meg m i n d e n f e l é , hogy a k ö r n y e z ő k ö z s é g e k ö n k é n t felajánlják a m e g a d á s t . M i v e l a t á b o r Peterdorfnál állt, ki tagadhatta volna, hogy B é c s e t o s t r o m o l j á k ?

sebb, tagjai egyszerűen tolvajoknak minősülnek, ha többen, rablóbandához tartoznak, de ha már 35 főnél is többen vannak, akkor katonai vállalkozásról van szó. (Duhy, Georges: Guerriers and paysans. Paris, 1973. 61. o.)

7 Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege. (A fekete sereg.) Budapest, 1925. 54-65., 204-206. o.;

Nagy László: Hajdúvitézek (1591-1699). Budapest, 1983.13-33., 137-157. o.

8 Hahn István (szerk.): A hadművészet ókori klasszikusai. Budapest, 1963. 836. o.; A „depopulációs straté­

giának" is nevezett módszer nyugat-európai alkalmazásáról Rázsó Gyula: A lovagi hadseregek stratégiájának néhány kérdéshez. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam 7. (1960.) 138., 157-159., 166. o.; Allmand, Christopher: War and the Non-Combatant in the Middle Ages. In Keen, Maurice: Medieval Warfare. A History. Oxford, 1999. 253-272. o.; Gillingham, John: A rózsák háborúja. Budapest, 1985. 38-39. о.; Veszp­

rémy László: Hadügy a koraközépkori Nyugat-Európában. Társadalom és honvédelem, 4. évf. 2000. 106-117.

o.; Még a X V I - X V I I . százdban is többször felmerült, hogy ilyen módon gyöngítsék a magyarországi oszmán hatalmat. (Pálffy Géza: Elképzelések a török hódoltság elpusztításáról a X V I - X V I I . században. A Habsburg Birodalom magyarországi hadszínterének néhány főbb sajátosságáról. In Kovács Gyöngyi (szerk.): „Quasi liber et pictura." Tanulmányok Kubinyi András hetvenedik születésnapjára. Studies in Honour of András Kubinyi on His Seventieth Birthday. Budapest, 2004. 387^403. о.)

A h u s z á r o k ö l d ö k l é s e i k k e l olyan v e s z é l y e s s é tették a k ö r n y é k e t , hogy a v á r o s b ó l senki sem m e r é s z k e d e t t k i ; sőt a k ü l v á r o s o k is annyira rettegtek, hogy á l l a n d ó őrjáratokat tar­

tottak fenn. M i v e l mindenkit roppant félelem szállt meg, egyetlen napon t i z e n n é g y B é c s k ö r n y é k é n fekvő, a várost k o s z o r ú k é n t k ö r ü l v e v ő k ö z s é g adta meg m a g á t ö n k é n t a k i ­ r á l y n a k . . . Ez a b e h ó d o l á s pedig olyannyira a k a d á l y o z t a a b é c s i e k é l e l m e z é s é t , hogy ú g y látszott, mihamar v é g s ő ínségre jutnak . . . "

A z ilyen t e r m é s z e t ű feladatok e l v é g z é s é r e n y i l v á n v a l ó m ó d o n - nem csak Magyaror­

szágon - a gyorsan m o z g ó , k ö n n y ű f e g y v e r z e t ű csapatok voltak a l e g i n k á b b alkalmasak:

a s z á z é v e s h á b o r ú b a n ilyenek voltak például az angolok o l d a l á n az írországi é s skóciai h a t á r v i d é k e k r ő l s z á r m a z ó lovasok, a hobelarok, vagy a X V - X V I . századi itáliai h á b o ­ r ú k b a n a m á r említett velencei s z t r a d i ó t á k .

A m á s o d l a g o s haszon, az e l l e n s é g n e k okozott k á r o k mellett, a h a d v i s e l ő feleknek na­

gyon is valós anyagi é r d e k ü k fűződött e t a k t i k á h o z , mivel a k ö n n y ű l o v a s k a t o n a r é t e g egyik legfontosabb j ö v e d e l e m f o r r á s á t a z s á k m á n y jelentette. í g y a h u s z á r o k harci t e v é ­ k e n y s é g e é s z s á k m á n y s z e r z é s s z é t b o g o z h a t a t l a n u l ö s s z e t a r t o z o t t . A X V I . s z á z a d eleji végvári harcok h o r v á t hőséről s z ó l ó „ C a n t i o Petri B e r i z l o " a v e z é r j ó tulajdonságai k ö ­ zött e m l í t e t t e azt is, hogy „ A h o l vinak ü huszári, ott vígan osztoznak, ü szolgái az mar­

háért csak meg sem b á n t a t n a k . "

A m i k o r az 1514. évi p a r a s z t h á b o r ú b a n a d e s p o t á k s z e r é m s é g i szerb k a t o n a s á g á t a felkelt parasztok ellen vetették be, az b ü n t e t é s b ő l B á c s - és Bodrog v á r m e g y é t pusztította, s nagy n y e r e s é g g e l , s z á m t a l a n „dúlott m a r h á v a l " tért haza, sőt „ m i n d a rácok, mind az magyaroknak, k i k s z o l g á l ó n é p e k v a l á n a k , ilyen k í v á n s á g o k vala: hogy az urak Nagy­

szegedet a d n á k nekiek k o b z á s r a szolgalatjukért, ük azon megiligedninek."

A M o h á c s utáni i d ő s z a k b e l h á b o r ú j á b a n a F e r d i n á d - p á r t i h u s z á r k a p i t á n y , Bakics Pál is felemleget­

te, hogy a felfogadható h u s z á r o k z ö m e a J á n o s - p á r t i T ö r ö k Bálint s z o l g á l a t á b a s z e g ő ­ dött, mert az szabad z s á k m á n y o l á s t - azaz rablást - e n g e d é l y e z e t t n e k i k .

F e r d i n á n d király udvari h u s z á r a i t is igen nagy m e g e l é g e d é s s e l töltötte el a gazdag n é m e t o r s z á g i v i d é k e k e n folyó 1547. évi hadjárat, mert „ c s u d á l k o z á s r a való nagy sok p r é d a n y e r e s é g [ v o l t ] , ú g y a n n y i r a , hogy majd senki nem volt az magyar vitézek k ö z ü l , k i nemcsak b ő s é g e s e n m e g t ö l t ö z v é n , de m é g m e g g a z d a g u l v á n is haza nem ment l é g y e n . "

9 Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei. (Ford.: Kulcsár Péter.) Budapest, 1995. 816-817. o. Természe­

tesen ha az ellenség járt el ugyanilyen módon, az teljesen más megítélés alá esett: Rázsó Gyula: A Zsigmond-kori Magyarország és a török veszély (1393-1437). Hadtörténelmi. Közlemények, Új folyam 20. (1973.) 440. o., 216. j .

I Lydon, James F.: The Hobelar: An Irish Contribution to Medieval Warfare. The Irish Sword, 2. évi.

1954/6. 12-16. о.; Mallet, M. E. - Hale, J. R.: The Military Organization of a Renaissance State: Venice ca. 1400 to 1617. London, 1984. 376-377. o. Épp ezért tűnik értelmetlen anakronizmusnak az a - több szerzőnél is visz- szatérő - megállapítás, hogy „a huszár nem rabló, mint Szarvas állította, hanem rendes, könnyű portyázó lovaskatona jelentésű" (Prikkel Marián, Réthei: Huszár. Magyar Nyelvőr, 28. [1899.] 343. o), mert a korabeli szokások szerint az ilyen lovaskatona dolga épp a rablás és pusztítás volt.

II Gerézdi Rábán: A magyar világi líra kezdetei. Irodalomtörténeti könyvtár, 7. Budapest, 1962. 63. o.

12 Szalay László: Verancsics Antal összes munkái. 2. k. Pest, 1857. 7-12. o. Aligha véletlen, hogy a zsákmány nyilvános elárverezését jelentő „kótyavetye" szavunk szerb eredetű. Elterjedése valószínűleg szoros kapcsolatban állt a huszárság térnyerésével. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. II. k. Budapest, 1976. 594-595. o.)

13 Takáts Sándor: A hadi kótyavetye a török világban. In Uő.: Rajzok a török világból. III. к. Budapest, 1917. (a továbbiakban: Takáts, 1917.) 137., 144. o.; Bessenyei József (szerk.): Enyingi Török Bálint. Budapest, 1991. 124. o.

14 Istvánjfy Miklós Magyarok dolgairól írt históriája. Tállyai Pál X V I I . századi fordításában. Sajtó alá ren­

dezte Benits Péter. 1/2. k. Budapest, 2003. 119. o. A gazdag külföldi területeken szerezhető zsákmánytól még a X V I I . század végén felállított reguláris huszárezredek katonái sem estek el: Takáts, 1917. 137., 152. o.

A z e l l e n s é g e s területek kifosztásából s z á r m a z ó z s á k m á n y azonban nem csak a k ö z k a ­ tonák v a g y o n á t g y a r a p í t o t t a . K ö z i s m e r t , hogy a K o r á n szerint a hitetlenektől szerzett z s á k m á n y ö t ö d e a muszlim k ö z ö s s é g , azaz a kalifa tulajdonát k é p e z t e , de az m á r j ó v a l k e v é s b é k ö z i s m e r t , hogy a b i z á n c i jogrendszer is ismerte az állami h a d i z s á k m á n y intéz­

m é n y é t , b á r az, a muszlim s z o k á s h o z képest, c s u p á n a teljes z s á k m á n y hatoda volt. T e h á t a B a l k á n o n a bizánci „ k h ó s z á r i o s z o k , " vagy a muszlim jogrendet k ö v e t ő akindzsik koránt­

sem csak a saját szakállukra, hanem a birodalmi kincstár é r d e k é b e n is t e v é k e n y k e d t e k .

Sajnos arról, hogy M a g y a r o r s z á g o n milyen s z o k á s o k szabták meg a h a d i z s á k m á n y fel­

osztását, nem r e n d e l k e z ü n k ilyen m e g b í z h a t ó adatokkal. A K é p e s K r ó n i k a szerint 1071- ben Nándorfehérvár elfoglalása után a Salamon és a hercegek é p p a z s á k m á n y felosztása miatt kerültek szembe e g y m á s s a l ; „egy magyar sem volt, aki ott meg ne gazdagodott vol­

na," noha a király a z s á k m á n y és a foglyok e g y n e g y e d é t kívánta megtartani m a g á n a k és v i ­ tézeinek, egy másik negyedet a hercegeknek és kíséretüknek adott, s m a r a d é k o t pedig két kedvelt főemberének juttatta.

A X V . században azonban ismereteink szerint m á r nem volt szokásban, hogy a király ilyen m ó d o n részesedjék katonái s z e r z e m é n y e i b ő l .

M á r I . K á r o l y R ó b e r t egy 1319-es oklevele is csak arról s z á m o l be, hogy Debreceni D ó z s a vajda „zászlókat, foglyokat, fegyvereket é s lovakat küldött h o z z á n k tisztelettel a g y ő z e l e m j e l e k é n t , azaz uralmunk e l i s m e r é s e k é n t , " s egy itáliai k ö v e t t u d ó s í t á s a szerint M á t y á s k o r á b a n is ez a s z o k á s uralkodott.

A főurak által fizetett m a g á n k a t o n a s á g z s á k m á n y á n a k harmada viszont az urakat illette, ami n y i l v á n ősi s z o k á s lehetett: a sokfé­

le k ö z é p k o r i magyar h a g y o m á n y t m e g ő r z ő Erdélyi F e j e d e l e m s é g b e n m é g a X V I I . szá­

zadban is így j á r t a k el a fejedelem zsoldján harcoló v i t é z e k .

A X V . században bizonyos feltételekkel a cseh zsoldosok z s á k m á n y á b ó l is részesültek m e g b í z ó i k - így valószínűleg M á t y á s király is - , s ehhez h a s o n l ó k é p p e n a Habsburg ural­

k o d ó k sem maradtak k i k é s ő b b saját portyázóik hasznából. B a r k ó c z y István 1664-ben fel­

állított e z r e d é n e k alapítólevele szerint a nyílt harcban szerzett z s á k m á n y t a k a t o n á k fel­

oszthatták maguk között, de a török vagy rác falvakban szerzett p r é d a fele a királyt illette.

1 5 Korán. Simon Róbert fordítása. Budapest, 1987. (Prométheusz könyvek, 17.) 127. o., 8.41.; Dain, A.: Le Partage du Butin de Guerre d'Aprés les Traités Juridiques et Militaires. In: Actes du V Iе Congrés international d'études byzantines, Paris, 1948. I . k. Paris, 1950. 347-354. o. Adott esetben a császár személyes jelenléte mó­

dosíthatta a zsákmányrész nagyságát, 1017-ben a bulgáriai Longosz erődjének elfoglalása után egyharmad a császáré, egyharmad a seregé, egyharmad pedig a rusz segédcsapatoké lett. (Bréhier, Louis: A bizánci biroda­

lom intézményei. Budapest, 2003. 389. o.); Fodor Pál: Adatok a magyarországi török rabkereskedelemről. In Vő.: A szultán és az aranyalma. Budapest, 2001. 299-304. o. Csak a száz főnél kisebb csapatok állal végrehaj­

tott vállalkozások számítottak „adómentes" vállalkozásnak (uo. 300. o.).

1 6 Képes Krónika. Bellus Ibolya fordítása. Budapest, 1986. 139. o.

1 7 A X I I I . század első felében már külön kiemelt érdemnek számított, hogy Dénes fia Dénes lovászmester az elfoglalt Luck városából származó zsákmányt átadata a királynék. (Borosy András: Hadi érdemek Magyar­

országon a X I I I . században. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 32. 1985. 525. o.); Kristó Gyula (szerk.):

Középkori históriák oklevelekben (1002-1410). Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, 1. Szeged, 2000. 228. o.;

Justiniano Calvitelli jelenlése a milánói hercegnek., 1476 szeptember 8. In Nagy Iván - Nyáry Albert: Magyar diplomácziai emlékek Mátyás király korából, 1458-1490. Budapest, 1877. 325-326. o. A szokás továbbélt az Erdélyi Fejedelemségben is, I . Bethlen Gábor levelét Thurzó Imrének, 1621. február 13. (Szilágyi Sándor:

Bethlen Gábor fejedelem kiadatlan politikai levelei. Budapest, 1879. 251. o.

1 8 Ezt a gyakorlatot a X V I . században a Habsburg kormányzat szerette volna a maga javára kiterjeszteni, de törekvése nem járt sikerrel. (Pálffy Géza: A rabkereskedelem és rabtartás gyakorlata és szokásai a X V I - X V I I . századi török-magyar határ mentén. Fons, 4. 1997. 26-27. о.; az erdélyi gyakorlatról: uo. 80. j . )

14 Tresp, Uwe: Söldner aus Böhmen. Im Dienst deutscer Fürsten: Kriegsgeschäft und Heeresorganization im 15. Jahrhundert. Paderborn, 2004. (Krieg in der Gesichte 19.) 293-300. o.; Takáts, 1917. 153. о.

Ezek a s z o k á s o k tán új fényt vethetnek a korai h u s z á r o k „ r a b l ó " m i v o l t á r a is. A X V I . s z á z a d m á s o d i k felében a Habsburg k o r m á n y z a t s z á m á r a a h a t á r v é d e l e m k é r d é s e i t tagla­

ló előterjesztés szerint a b é k e b o n t á s o k egyik oka é p p az, hogy „a l e g t ö b b t e h e t ő s e b b ma­

gyar nemes és úr a szolgáit é s lovasait csak azért tartja, hogy azokat az e l l e n s é g területé­

re küldje r a b o l n i . . . "

Bizonyos j e l e k arra utalnak, hogy nem volt ez k o r á b b a n sem m á s k é n t . M á t y á s uralma elején a p á p a i követ ú g y v é l e k e d e t t „az o r s z á g b á r ó i é s nemesei általában harciasak . . . d ú l n a k , s ha é p p e n nincs e l l e n s é g , akinek a földjén z s á k m á n y t ejt­

h e t n é n e k , akkor egyik a másiktól rabol, úgy hogy á l l a n d ó a n valami v i l l o n g á s b a n vannak elfoglalva."

A X V . század m á s o d i k felében és a X V I . s z á z a d elején a d é l v i d é k e n a d é l s z l á v vagy vlah k ö n n y ű l o v a s s á g , a „ h u s z á r o k " egy része, t u l a j d o n k é p p e n a M a g y a r o r s z á g o n birto­

kot nyert szerb e l ő k e l ő k , a Brankovicsok, Belmosevicsek, Jaksicsok m a g á n k a t o n a s á g á ­ nak számított, s a királyi v á r a k ő r s é g é n e k azon része, amely a d ó m e n t e s s é g , vagy némi - rendes zsoldnak igazából nem n e v e z h e t ő - j u t t a t á s fejében vette k i a részét a h a t á r v i d é k v é d e l m é b ő l , szintén h a s o n l ó státusszal bírhatott. Ezeket a fegyvereseket a források - amint arra K u b i n y i A n d r á s felhívta a figyelmet - felváltva nevezik h u s z á r o k n a k é s vojnikoknak, ami elég e g y é r t e l m ű v é teszi k a p c s o l ó d á s u k a t a balkáni katonai h a g y o m á ­ nyokhoz.

A h u s z á r o k legismertebb X V . századi említései - amennyiben a c s o n k a s á g u k b a n nyelvtörténeti p é l d a m o n d a t o k k á d e g r a d á l ó d o t t s z ö v e g e k k o n t e x t u s á t is figyelembe vesz- s z ü k - meg is felelhetnek ennek a k é p n e k . Ha a T h a l l ó c z y Frank kevei főispán 1432-es o k l e v e l é b e n s z e r e p l ő „ H u z e r o n e s et alios nonnullos malefactores" j e l e n t é s e vitatható is;

a Brankovics G y ö r g y szerb despota fegyverszüneti t e r v e z e t é b e n f e l b u k k a n ó „ P r e d o n e s aut Hwzarij H u n g a r i " m á r e g y é r t e l m ű e n olyan török p o r t y á z o k ellentétpárját jelentik, akik b é k e i d ő b e n is r a b l ó t á m a d á s o k a t intéztek a s z o m s z é d o s o r s z á g o k területére, ami azonban - ahogyan az a t ö r ö k - m a g y a r határ X V I - X V I I . századi állapotaira is igaz volt - m é g nem jelentette a hivatalos f e g y v e r s z ü n e t felrúgását a s z o m s z é d o s hatalmak k ö z ö t t .

M é g a h u s z á r o k „ ő s e i , " a szerb g u s á r o k rabló volta miatt oly sokat idézett D u s á n I s t v á n ­ féle t ö r v é n y k ö n y v b ő l is kiderül, hogy a „ g u s a r " e l n e v e z é s nem c s u p á n az o r s z á g terüle­

tén belül t e v é k e n y k e d ő „ k ö z t ö r v é n y e s b ű n ö z ő k e t " takarta, hanem adott esetben külföld­

ről é r k e z ő t á m a d ó k a t is, hiszen 143. tc. szerint a határ menti területek parancsnokai é p p úgy a saját vagyonukkal feleltek az idegen földről é r k e z ő „ g u s a r o k " kártételeiért, mint egy e l l e n s é g e s hadsereg pusztításaiért. A z pedig, hogy a 145. tc. kiemeli: amelyik falu-

20 Kelenik József: A hadügyi forradalom és jelenségei Európában és a Magyar Királyságban a X V I . század második felében. In Petercsúk Tivadar (szerk.): Hagyomány és korszerűség a X V I - X V I I . században. Eger, 1997. 32. o.

2 1 Kovachich Márton: Scriptores rerum Hungaricarum minores. I I . к. Buda, 1798. 15. о.; magyar fordítása:

Elekes Lajos: Hunyadi hadserege. Budapest, 1951. 7. o.

22 Tóth, 1934. 187-189. o.; Kubinyi András: A szávaszentdemeter-nagyolaszi győzelem 1523-ban. Adatok Mohács előzményéhez. Hadtörténelmi Közlemények, 25. (1978.) 197-198. o.

23 Thallóczy Lajos - Áládsy Antal: A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára. 1198- 1526. Monumenta Hungáriáé Historica I . Diplomataria. X X X I I I . Budapest, 1907. 92-93. o.; Darkó, 159. o.; v.

ö. Tóth Zoltán: A huszárság eredethagyománya 1937-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 39. (1938.) 74-75. o.;

Teleki József: A Hunyadiak kora Magyarországon. X. k. Pest, 1853. 243-244. o.; Prikkel. 343. o.; Czigány Ist­

ván: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi beillesztése a Habsburg Birodalom haderejébe, 1600- 1700. Budapest, 2004. 120. o.

ban „ g u s a r o k a t " t a l á l n a k , azt f o s s z á k k i , f ö l d e s u r á t pedig fogják el, arra utal, hogy ezeket a „ r a b l ó k a t " ma talán nem is t u d n á n k olyan k ö n n y e n m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a szerb urak m á s ,

„ t ö r v é n y e s " f e g y v e r e s e i t ő l .2 4

Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne é r t h e t n é n k egyet T a k á t s S á n d o r r a l , aki a k é s ő b b i i d ő s z a k r ó l ú g y v é l t e , „а X V I . és X V I I . s z á z a d k a t o n á i t é s h a r c m ó d j á t nem a mai szem­

mel kell n é z n ü n k . A katona és a r a b l ó k ö z ö t t akkor vajmi c s e k é l y k ü l ö n b s é g v o l t . "2 5

A k á r g a z d á t l a n z s o l d o s k é n t , a k á r a X V I . s z á z a d i akindzsikhez h a s o n l ó m ó d o n , a d ó m e n ­ t e s s é g vagy e g y é b k e d v e z m é n y e k fejében h a r c o l ó p a r a s z t k a t o n a k é n t írjuk le a X I V - X V . s z á z a d i h u s z á r o k t á r s a d a l m i s t á t u s z á t , a z s á k m á n y s z e r z é s n e k m i n d e n k é p p e n k i t ü n t e t e t t szerepe volt harci t e v é k e n y s é g ü k b e n .^{2 6} H o g y h í r v á g y u k gyakran r i a s z t ó e r ő s z a k k a l tár­

sult, ma m á r talán m e g d ö b b e n t ő , de nem t a g a d h a t ó .^{2 7} A k a t o n a n é p b ű n e i t a k o r t á r s a k sem s z é p í t e t t é k , így az u t ó k o r sem feledkezhet meg r ó l u k . N e m v é l e t l e n ü l írta a schmalkaldeni h á b o r ú b ó l V á r d a y Pál esztergomi é r s e k n e k a királyi h u s z á r o k parancsno­

ka, N y á r i Ferenc: „ F ő t i s z t e l e n d ő s é g e d csak azon g o n d o l k o d j é k , mint oldhatja majd föl b ű n e i k alól embereinket, mert bizony eleget v é t k e z t e k . "2 8

24 Burr, Malcolm (Transl.): The Code of the Stephan Dusan. The Slavonic and East European Review, 28.

(1971.) 525-526. o. Hasonlóan kérdéses státusza lehetett azoknak a kissé „titokzatos" besliknek, akik az 1514:46. tc. szerint a földesurak birtokain tanyáztak. Elég egyértelmű párhuzam, hogy a késő-bizánci időkben épp a császári hadsereg tagjai veszélyeztették leginkább rablásaikkal és egyéb kártételeikkel a vidék nyugalmát (Bartusis, Marc С: Brigandage in the Late Byzantine Empire. Byzantion, 51. [1981]. 386-409. o.), s akad olyan forrás is, ami egyértelműen egy szerb nagyúr hadiszolgálatban álló fegyveresek közölt említi a huszáro­

kat (uo. 402-403. o.).

25 Takáts, 1917. 136. o.; Pápai Páriz Ferenc X V I I I . századi latin szótára szerint a latin „latro" szó két ma­

gyarjelentése: tolvaj és seregbe való vitéz. (Pápai Páriz Ferenc: Dictionarium Latino-Hungaricum et Hunga- rico-Latino-Germanicum. Budapest, 1995. (Hasonmás kiadás.) 333. o. Káldy Miklós veszprémi vitéz 1552-es kihívó leveléből is kiderül, hogy nándorfehérvári vitéz korában ők is jártak „rablani" az egykori szerb terüle­

tekre. (Szakály Ferenc: Nándorfehérvár 152l-es ostromához. Egy királyi adománylevél köztörténeti tanulságai.

Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam, 25. [1978.] 486. o.); v. ö. A magyarországi középkori latinság szótára.

A szerkesztőbizottság elnöke: Harmattá János. Vol. IV. F - H . Budapest, 1993. 303. o.

2 6 Mátyás király 1486. évi dekrétuma alapján úgy vélem, a X V . század második felében a király zsoldos huszárait abból a saját földjén, saját falvaiban élő délszláv népességből toborozták, ami emellett otthon, a déli határ védelmében tevékenykedett - ahogyan később a letelepített hajdúk is vállaltak zsoldosszolgálatot a X V I I . században. (Decreta regni Hungáriáé. Gesetzte und Verorderungen Ungarns 1458-1490. Collectionem manu- seriptam F. Döry additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bánts, Geisa Érszegi, Susanna Teke. Budapest, 1989. 285. o.; Hazai György: A Topkapu Szeráj Múzeum leváltárának magyar vo­

natkozású iratai. Levéltári Közlemények, 26. (1955.) 289-291. o.)

2 7 Ballagi Aladár, a Habsburgok által az 1620-as években a Magyar Királyság területén toborzott, s a har­

mincéves háború nyugati hadszínterein „horvát" néven elhíresült könnyűlovasság X I X . századi kutatója is így írt vizsgálódásai tárgyáról: „Egyébként is úgy áll a dolog, hogy e csapattest amennyi dicsőséget gyűjtött vitéz­

ségével, épp annyi gyalázatot halmozott magára zsivány kegyetlenségével. Hősies és ribanc had, melyet, hogy jó részben magunkénak ismertem föl, ránk nézve nem szégyen, de nem is nagy tisztesség." (Ballagi Aladár:

Wallenstein horvát karabélyosai, 1623-1626. Budapest, 1882. V. o.)

Károlyi Árpád: Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban. Századok, 11. (1877.) 854. o.

А N3§y Háború

ifdsbdn es kcpbcn