I I . A Z I F J Ú L U K Á C S T A L Á L K O Z Á S A I A J O G G A L
H a a lukácsi életpályát a maga egészében szem-léljük, sajátos p a r a d o x o n r a és ennek nyomán kérdőjelekre b u k k a n u n k . Nevezetesen az Onto-lógiá-ban a jogról található fejtegetések rendkí-vüli jogászi érzékenységről t a n ú s k o d n a k . E te-kintetben meglehetősen elütnek általában a filo-zófusoktól és különösen a Lukáccsal tanítványi kapcsolatba kerülő gondolkodóktól. A j o g bel-ső világa, mozgásának finomabb törvényszerű-ségei ugyanis a külső szemlélő előtt többnyire nem tárulnak fel. Következésképp ha e szemlélő más területeken szerzett tapasztalatait s művelt-ségét a j o g területén alkalmazni kívánja, annak a veszélynek teszi ki magát, hogy esetleg úgy hat, m i n t h a elefánt tevékenykednék egy porce-lánüzletben. Nos, Lukáccsal a helyzet bizonyo-san nem ilyen volt. Az Ontológia olyan jártas-ságról és problémaérzékenységről tanúskodik, ami a jogelmélet művelője számára nem csupán fejtegetései filozófiai-módszertani tanulságai, de a joggal kapcsolatos meglátásainak belső tartal-mi igazsága révén is elgondolkoztató.
A dolog attól válik különössé, hogy a jog problémái iránt tanúsított ilyen bensőséges, értő kapcsolat n y o m a i t sem Lukács életművében, sem életpályájában nem látjuk.
Ami az életművet illeti, a bevezetésben már m o n d o t t u k : a j o g említése - ha ugyan ritkán előfordul - többnyire hangsúlytalan helyeken, olyan összefüggésekben történik, ami a jog bel-ső világának feltárását nem feltételezi. Ilyen pél-dául annak visszatérő hangsúlyozása, hogy a moralitás (ami a magatartást egészében, minden összefüggés figyelembevételével veszi szem-ügyre) és a legalitás (ami a magatartást előre rögzített formális kritériumok szerint, külső je-gyeinél fogva ítéli meg) kanti eredetű merev szembeállítása elméletileg tarthatatlan. Avagy -a legkülönfélébb helyzetekben - ilyen -a követen-d ő stratégia vagy taktika politikai mérlegelése kapcsán a fennálló jogrendnek mint az államha-talmi berendezkedés egyik összetevőjének igen-lése vagy elvetése. Talán a Történelem és osztály-tudat az egyetlen kivétel, amelyben Az eldologia-sodás és a proletariátus tudata című tanulmány nagyrészt épp a jogi berendezkedést véve alapul fejti ki központi mondanivalóját. Itt azonban - látni fogjuk - inkább a M a x Weber-i kifejtés félreértett, egy meghatározott ideológiai hely-zetben szélsőségesen dramatizált magyarázatá-ról és végül a marxizmus helytelen alkalmazásá-ról van szó.
A m i az életpályát illeti, szintén hiányoznak a magyarázó láncszemek. Lenyűgözően gazdag, sokágú érdeklődésről tanúskodó - Cs. Szabó Lászlónak a l a k á s á b a n hagyott gyűjteményétől megalapozott - k ö n y v t á r a sem utal kiterjedt vagy valamennyire is elmélyült jogi érdeklődés-re. Ugyanígy baráti-tanítványi kapcsolataiban sem akadt olyan jogász, aki hasonló szerepet k a p h a t o t t volna, mint amilyet például Esztéti-ká-'yá. zenei vonatkozásainak a magyarázatában Szabolcsi Bence játszott.
Magától értetődik hát, hogy a figyelem Lu-kács ifjúkora felé fordul, amikor a véletlen jogi tanulmányok végzéséhez és olyan emberekkel való találkozáshoz sodorta, akik nem csupán jogfilozófiai problémákkal vívódtak, de
ponto-san e k k o r élték önálló gondolkodóvá formáló-dásuk korszakát, a m i legjelentősebb műveiket is megalapozta.
Az életút ilyen összetevői u g y a n a k k o r nem mentesek bizonyos ellentmondástól.
Egyfelől elszórt jelzésekből és n y o m o k b ó l va-lamelyest rekonstruálhatjuk e számunkra érde-kes események megtörténtét; valószínűsíthetjük azt a szerepet, amit Lukács szellemi arculata ki-a l ki-a k í t á s á b ki-a n j á t s z h ki-a t t ki-a k . Hiszen hki-a más - ki-alkki-al- alkal-m a s a b b - alkal-magyarázatra nealkal-m b u k k a n u n k , ezek-nek az eseményekezek-nek Lukács jogi műveltsége és problémaérzékenysége tekintetében jelentőséget kell tulajdonítanunk.
Másfelől mindaz, amiről beszámolhatunk, olyan valami, ami csupán megtörtént vele; e történés puszta tényén túl azonban semmi ma-r a d a n d ó nyomot n e m hagyott. E felemásság-n a k , a lét és felemásság-nemlét határmezsgyéjéfelemásság-n h a b o z ó csupasz történésnek tulajdonítható, hogy a kér-déses események egyszerűen kiestek mind Lu-kács, mind a h a j d a n i kortársak és a szellemi életrajzával foglalkozó tanítványok emlékezeté-ből. Amit tehát e fejezetben egy vázlat erejéig re-k o n s t r u á l h a t u n re-k , olyan adalére-k Lure-kács szellemi életrajzához, ami fél évszázadnál is nagyobb időszakot átölelve valamelyes felvilágosítással szolgálhat az Ontológiá-ban található jogi elem-zések forrásvidékének körülhatárolásához.
M i n t életrajzi mozzanatok, Lukács egyénisége, jelleme és gondolkodói fejlődése lenyomatait mindenképpen m a g u k o n hordozzák, s így eset-leg valamivel ezek is hozzájárulhatnak a lukácsi pályakép teljesebb megrajzolásához, a leendő Lukács-filológiához. Ugyanakkor egy elsüllyedt világ hírvivői : olyan kapcsolatoké, benyomáso-ké és hatásobenyomáso-ké, amelyek a lét-alattiságból - át-menetileg - csak a húszas években törtek fel, az életmű szerves összetevőivé a z o n b a n csak fél év-század múltán, az életművet lezáró posztumusz Ontológiá-ban szerveződtek.
1 . J O G I T A N U L M Á N Y O K
Lukács György 1902 körül iratkozott be a Kirá-lyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog-és Államtudományi K a r á r a , szigorlatait viszont Kolozsvárott, a Ferencz József T u d o -mányegyetem Jog- és Államtudományi K a r á n tette le, ahol 1906. október 6-án az államtudo-mányok d o k t o r á v á avatták.
Mindez teljességgel külsőleges, alig említésre méltó a család és Lukács életében. A fakultás, ahová beiratkozik, a szak, aminek hallgatását vállalja, az emlékezésekben nem is szerepel. Kü-lön-külön talán érdektelen, egybevéve mégis jel-lemző, ha a családi emlékezés néhány d a r a b j á t egybegyűjtjük. Apja számára mindebből ennyi marad a heidelbergi évekre : „ A két doktori dip-lomád itthon v a n . . . írd meg, hogy a diplomá-kat megküldjük-e, avagy hogy csak a bölcsészeti doktorátusról-e?"2 Nővérének emlékezése a be-nyomások szintjén bizonyosan pontos: „Gyuri az érettségi u t á n a budapesti egyetemre került.
G o n d o l o m , a k k o r maga sem tudta még, tulaj-donképpen mit akar - talán mindent."3 Végül maga Lukács, amikor egy évtized múltán nagy könyvélményeiről számol be, „egyetemi évek"
megjelöléssel olyan évekre tekint vissza, amik hivatalos tanulmányaitól független, önállóan végzett, elmélyült s t ú d i u m o k a t jelentettek szá-mára, és így „az olvasmányok széles körűvé
vá-lását" eredményezték. Ez valószínűsíti azt is, hogy diákoskodása csupán a k k o r vált kézzel-foghatóvá számára, amikor hivatalos tanulmá-nyainak tényleges t a n u l m á n y o k k á kellett vál-nia.4 Lukács ugyanis az „egyetemi évek" első könyvélményeiként Schlegelt és Novalist említi, akiknek a neve viszont először a Huszadik Szá-zadban, 1906 augusztusában megjelent írásában - tehát szigorlati vizsgái i d ő p o n t j a táján - for-dul elő.
Az eddig elmondottakból talán már sejthető, hogy Lukács nem azonosult túlzottan jogi ta-nulmányaival.
T u d j u k : ebben az i d ő s z a k b a n - 1902-ben, 1903-ban és 1906-ban - kizárólag színházi kér-désekről publikált.
Miért választotta egyáltalán a jogi stúdiu-mot?
M o z g a t ó r u g ó k é n t felvethető az atyai presszió vagy a biztos egzisztenciateremtés igénye. Az előbbit a z o n b a n cáfolni látszik Lukácsék csalá-di életének liberális légköre, amiben mindenki a választásának megfelelő s a j á t utat járta, és ami-ben az esetleges szülői befolyásolás a szeretettel-jes szelíd megértetésnél sohasem ment tovább."
Az utóbbit pedig az, hogy az 1910-es évektől kezdve apja határozott lépéseket tesz, hogy fia számára gondtalan, csupán saját szellemi törek-véseire való koncentrálást biztosító egzisz-tenciát teremtsen.6 Ezeket az ellenvetéseket
u g y a n a k k o r tompítja vagy éppen megalapo-zatlanná teszi, hogy az a p a és szellemileg is nagykorúvá nőtt 26-29 éves fia közötti kapcso-latból korántsem vonhatunk le biztos következ-tetéseket a közöttük egy évtizeddel k o r á b b a n fennállott kapcsolatra. Lukács Mici többször említi például, hogy második - immár valóságos érdeklődését fedő - diplomája megszerzése után Lukács „maga próbált kenyérkereső pályára lépni", és ezt belső indítékból fakadt elhatáro-zásként érzékelteti.7
Ezek az ö n m a g u k b a n r o p p a n t bizonytalan jelzések, egybevetve a budapesti jogi kar
látoga-tottsági statisztikájával, mégis meghatározott irányba látszanak mutatni :
hallgatói zsidó vallásúak létszám aránya 1860-as évek 500 körül 10% körül 1870-es évek 1200 körül 20% körül 1880-as évek 1500 körül 25% körül 1900-as évek 3500 körül 30% körül Lukács György
végzési ideje 4000 körül 35% körül A hivatalos, félévenként b o n t o t t táblázatoks
adatainak átlagolása és kerekítése jól m u t a t j a a tendenciát, hogy a századforduló táján a „közjo-gi műveltség" s az azt biztosító stúdium egyre ink á b b előretör. A társadalomban a jogi t a n u l m á
-nyok végzése általános diplomaszerzési forrássá válik, és ebben a zsidó vallású lakosság egyre in-k á b b növein-kvő arányban vesz részt. Elin-képzelhe- Elképzelhe-tő, hogy e k k o r Lukács egy általánosan érvénye-sülő és különösen a saját köreiben érzékelhető hullámtól engedte vezettetni magát. Ilyen felté-telezést látszik támogatni az is, hogy érdeklődé-se ekkor meglehetőérdeklődé-sen általános volt; hogy a sa-j á t magára k i r ó t t önstúdiumok végzését mindez
nem keresztezte, a formális tanulmányok s dip-lomaszerzés iránti elvárásoknak mégis eleget tett; és hogy ezen az a k k o r i b a n oly általános képzési f o r m á n keresztül m a g á n a k is egyúttal biztos egzisztenciát biztosíthatott.
Ha figyelembe vesszük Somló Bódog tudo-mányos és emberi nagyságát vagy a progresszió érdekében j á t s z o t t s a nagyváradi jogakadémiai botránynak és Ady publicisztikai támogatásá-nak köszönhetően országosan is ismert szerepét, kézenfekvőnek tűnhet a feltételezés, hogy Lu-kács és Somló között valamiféle kapcsolatnak vagy legalább a fiatal Lukács részéről r o k o n -szenvnek kellett fennállnia, ami Kolozsvárra vonzotta őt, doktorálni a nála csupán tizenkét évvel idősebb professzorhoz. Olyan tényeket nem ismerünk, amik egy ilyen feltételezést cáfol-nának. Mindazonáltal tényszerű bizonyság hiá-nyában L u k á c s kolozsvári doktorálása o k á t nem valamilyen gondolkodói tettként értékelhe-tő megfontolásban, hanem egy egészen prózai
körülményben kell l á t n u n k , mégpedig a követ-kezőben. A budapesti hallgatói létszám r o p p a n t megnövekedése váltja ki ez idő tájt azt, amiről a krónika majd a „szigorlóknak tömeges elván-dorlása Kolozsvárra" visszás jelenségeként tu-dósít. Ezekben az években következik be, hogy Budapesten 20 tanár o k t a t 4000 hallgatót, akik közül csak 1000 kívánja letenni szigorlatát Bu-dapesten, míg Kolozsvárt 12 tanár csupán 1000 saját hallgatót oktat, á m 3000 hallgatót szigor-latoztat. Ez a helyzet indítja a kolozsvári rektort arra, hogy 1901. évi tanévnyitó beszédében min-den büszkeség nélkül megállapítsa: „ezen az egyetemen . . . t ö b b d o k t o r i oklevelet osztottak ki, mint E u r ó p a bármely m á s egyetemén". Ko-lozsvárra ugyanis mindenekelőtt a leendő „vici-nális d o k t o r o k " özönlenek, akik számára egyet-len dolog fontos. Jelesül, hogy Budapesten előadás látogatása és bármiféle tanulmányi szorgalom nélkül, csupán szabályszerű beirat-kozással - néhány évet eltöltsenek, azután Ko-lozsvárt letegyék a kötelező vizsgákat, hogy egy nappal később már d o k t o r r á is avassák őket.9
Nos, egy ilyen helyzet ugyancsak előnyös lehe-tett Lukács számára, hiszen úgyszólván teljesen szabad, önstúdiumokra f o r d í t h a t ó éveket bizto-sított néki.
Ilyen m ó d o n az is elképzelhető, hogy a b u d a -pesti tanulmányokról L u k á c s n a k egyszerűen nem lehetett emléke, lévén a beiratkozás stb.
formaságain túl esetleg ilyenek a valóságban sem voltak. Mindenesetre L u k á c s számos élet-rajzi megnyilatkozásából egyetlen kijelentést ta-láltam csupán, a m i - egy más i r á n y ú beszélgetés à propos-ydként - budapesti jogi kari eseményre v o n a t k o z h a t o t t : „abban, hogy engem ideoló-giailag olyan mélyen megvetettek a magyar írók, abban n e m is annyira M a r x , mint Hegel játszik egy nagy szerepet. A m a g y a r diktatúra előtti közvéleményben - most megint nem íróra, de például Polányira hivatkozhatom - én egy-szer jelen v o l t a m egy Pikler-szemináriumon, amelyen a Polányi mint egy humoreszket olva-sott fel a Phenomenologie des Geistes-bői, hogy lehet filozófiát így írni, s felolvasott egy hosszú m o n d a t o t , és ezt egy óriási r ö h ö g é s követte, és a z t á n megint egy hosszú m o n d a t o t , és megint egy nagy r ö h ö g é s követte."10
A szigorlati h ó n a p o k n a k vizsgákra koncent-rált légkörét, melyben - E c k h a r t pejoratív kife-jezésével élve - a „könnyen á t b u k á s " az egyetlen értékmérő, jól jellemzik Bánóczy Lászlónak, Lukács b a r á t j á n a k s egyben Thália-beli társá-n a k ez időbetársá-n kelt sorai: „ K e d v e s Gyuri fiam, kellemetlen ez a halasztás a szünet miatt, de ta-lán elmehetsz Kiss Mór l a k á s á r a , és ő privátim is m e g m o n d h a t j a , hogy h o g y a n intézik el az ügyet. A k k o r a z t á n mindjárt biztosat tudsz, és nyugodtan tanulhatsz. Ha valamiben megbízha-tó jogász segítségére vagy felvilágosításra van
szükséged, fordulj Juszth Pálhoz, Szentegyház u. 6. Status palota, feltétlenül a kezedre f o g jár-ni." Ami pedig Bánóczy saját - és bizonyára Lu-kácstól sem távol álló - készülési stílusát illeti :
„Én p o m p á s a n érzem m a g a m , és most ezért nem tudok tanulni. M i n d e n n a p kijelölöm a n a p t á r b a n , hogy mennyi idő alatt kell az egyes tárgyakat elvégeznem. . . . az ismeretlen perjog-ra 4 n a p jut, az osztrák jogperjog-ra 1. Legközelebb, azt hiszem, áttérek az óraegységekre. M a - % 11 van - még 170 oldal keresk. jogot kell megta-n u l megta-n o m . Compemegta-ndiumból. Ez súlyosbító körül-mény. N e m baj. M a j d megerőlteti magát Szla-dits."1'
Bármilyen tömegű diplomát osztottak is ki Kolozsvárt, valamilyen teljesítményt bizonyára fel kellett mutatni érte. A disszertációra gondo-lok, mely Lukácsnak a mai Babes-Bolyai Egye-tem archívumában az 1979-es év elején megta-lált - 675. sorszámot viselő - diplomája szövegé-ben is szerepel : „in Dissertatione q u o q u e inau-gurali elaboranda eruditum se". Nos, Somló közismert korrektsége egyenesen kizárja, Lu-kács József csak jó ügyeket pártfogoló erkölcsi komolysága és fia m á r - m á r g r a f o m á n i á b a hajló produktivitása pedig valószínűtleníti annak puszta feltételezését is, hogy Lukács disszertá-cióírás nélkül szerezhette volna meg diplomáját.
Lukácsot ismerve bizton állíthatjuk, hogy ha írt, úgy azt a legnagyobb igényességgel tette.
Vagyis kell - kellett - lennie egy mind ez idáig ismeretlen Lukács-opusznak - egy államtudo-mányi, jogbölcseleti, esetleg nemzetközi jogi problémát feldolgozó műnek - , a m i feltehetően szintén a Babes-Bolyai Egyetem archívumában lappang. Levélbeli kérésemre Demeter János, Somló k a t e d r á j á n a k az elműlt évtizedekben volt örököse vállalta, hogy erőfeszítéseket tegyen az archívum még nem rendezett anyagának feltárá-sára. F á r a d h a t a t l a n közbenjárása és Kovács Jó-zsefrektorhelyettes támogatása néhány ismeret-len d o k u m e n t u m megtalálásához vezetett. Kü-lönféle iktatókönyvekből s szigorlati naptárak-ból - melyeket a helyszínen, f o t ó m á s o l a t o k b a n t a n u l m á n y o z h a t t a m - kiderül, hogy Lukács 1906. j a n u á r 27-i határidővel kívánta letenni s végül május 7-i határidővel tette le első, október 5-én pedig második á l l a m t u d o m á n y i szigorla-tát. A jogi kar még aznap 89/1906/7. számú be-adványában őt és két társát felterjesztette a más-napi államtudományi d o k t o r r á a v a t á s r a ; októ-ber 6-án Lukács bizonyítványt kért és kapott az avatásról; és ugyanekkor „A Kolozsvári m.
k. Ferencz József Tudományegyetem Tanácsa és D o k t o r a i Névkönyve. III. kötet
1906/7-1909/10." című bőrkötéses lajstrom 123.
oldalára, a Doctores Scientiarum Politicarum so-rába bevezették a következőket: „ D o m i n u s Ge-orgias Lukács de Szeged a m o r u m 21. religionis mosaicae, locus natalis Budapest, in Doctorem
Scientiarum Politicarum promotus die 6. mensis octobris anni 1906." Disszertáció, sajnos, egye-lőre nem került elő. Sőt még arra vonatkozóan sincsenek megnyugtató adatok, vajon milyen se-lejtezési szabály érvényesült akkor vagy később, a h á n y a t o t t a b b i d ő s z a k o k b a n .
2 . BARÁTSÁGA S O M L Ó B Ó D O G G A L
H a a Lukács és Somló közötti kapcsolat születé-sének körülményeit nem is ismerjük, az tény, hogy a doktorálás u t á n kettejük közt szívélyes barátság szövődött. Forrásaink itt szintén héza-gosak, ám néhány jelzésből mégis következtet-h e t ü n k .
Az első ismert levél, melyben Lukács szól Somlóhoz, úgyszólván mindent előlegez:
Nagyságos Dr. Somló Bódog ny. r. egy. tanár úrnak
Kolozsvár Monostori út 72. 1909. II. 14.
Igen tisztelt tanár úr,
kérem, ne vegye t o l a k o d á s n a k részemről, hogy olyan hangos és benső örömet érzek az Ön kine-veztetése alkalmából, és ne tekintse arrogantiá-nak sem, ha úgy érzem, hogy itt nemcsak az Ön diadaláról van szó, h a n e m egy olyan ügy is csa-tát nyert, amelynek - ki nem m o n d o t t jelszóval
b á r - igen sokan harcosai vagyunk itt. Hogy m i n t minden igazi örömnél, a mi ö r ö m ü n k itt túlmegy a pusztán személyes jó érzésen. Fel-használom továbbá ezt az alkalmat, hogy ked-ves figyelmét és nagy értékű, kitüntető küldemé-nyét megköszönjem. Az én ítéletem itt amúgy sem lehet fontos Önnek, és így csak köszönete-met fejezem ki érte és a megemlékezésért. Még egyszer f o g a d j a legőszintébb szerencsekívána-taimat. Tisztelő híve
Lukács György Ez a levél12 egyértelműen r á m u t a t kapcsola-tuk elvi alapjára. Nevezetesen arra, hogy Lukács Somlóban az ügyet a t á r s a d a l o m t u d o m á -nyi gondolat progresszióját - tiszteli. Somló ezekben az években könyvet nem publikált, ta-n u l m á ta-n y o k a t is csak k o r á b b a ta-n , így valószíta-nűleg k ü l ö n n y o m a t o k megküldéséről lehetett szó. Lu-kács mindenesetre itt is - mint jogfilozófusokkal való személyes kapcsolatában b á r m i k o r - tar-tózkodik a formális k ö s z ö n e t m o n d á s o n túli ér-demi véleménynyilvánítástól.
A következő években a Popper Leóhoz cím-zett levelekben b u k k a n fel Somló neve - olyan összefüggésben, ami bensőséges baráti és egy-ben intellektuális viszonyról vall. 1910. májusi levele utószavában írja: „Igaz! A jogfilozófiai kongresszuson (Somlóék kedvéért voltam ott) találkoztam egy hollandus ü g y v é d d e l . . . " 1910.
VI. 15-i levelében pedig arról tudósít, hogy
„ a m i k o r ez a czikk készült, Berlinben voltak Somlóék, Jakobi Böske stb. és a czikk szerzője n a p k ö z b e n szaladgált velük, és éjjel írt vagy megfordítva".1 3
Következő levélváltása Somlóval már a Juris-tische Grundlehre kiadására vonatkozik, ama k ö n y v németországi megjelentetésére, ami Som-lót nemzetközileg ismert, ma is úgyszólván kö-telezően idézett jogfilozófiai tekintéllyé avatta.
Az előzmények nem ismeretesek, ám Somló f e n n m a r a d t soraiból valamelyest következtethe-t ü n k . í m e :
Kolozsvárt, 1916. aug. 5.
Kedves Barátom,
nagyon köszönöm kedves soraidat és szíves ta-nácsodat, amellyel egyidejűleg élek is, s Reád hi-vatkozva írok Schwarz Bertalannak. A Meiner-cégre magam is gondoltam, s úgy igen megfelelő volna, ha Schwarz Bertalan összeköttetésbe h o z n a vele. Legjobban M o h r t szerettem volna, akihez fordultam is, de ügyetlenül, amennyiben minden közvetítés és informáltatás nélkül ma-g a m tettem nála kérdést; pláne a k k o r i b a n méma-g úgy gondoltam, hogy könyvemet egy Rechts-philosophie I-ső kötete gyanánt jelentetem meg, míg Il-ik kötete (Juristische Wertlehre címen) csak 3 - 4 év múlva j ö t t volna, ami természetesen még kevésbé f o k o z h a t t a M ö h r kedvét a kiadás-r a . . .
E sorokra1 4 Lukács két h ó n a p múlva válaszolt.
Heidelbergből, 8/X. 1916. d á t u m m a l írja, hogy ami a M ö h r kiadót illeti, „teljesen kizárva nincs a dolog, csak épen okvetlenül szükséges lenne, hogy egy olyan szakember, akiben M o h r n a k bi-zalma van, aki pl. őnála a d j a ki a dolgait, ajánl-ja a könyvet. Ezért nem vállalajánl-ja M a x Weber,
akivel erről beszéltem, a közvetítést, m e r t azt hi-szi, hogy Mohrra szoros értelembe vett szakem-berrel lehet igazán hatni.
Itt kettőről lehet szó. Egy Kelsen, akit én fu-tólag ismerek, egy itteni látogatása alkalmából, akit esetleg Te is ismersz, vagy akivel van esetleg közös j ó ismerősöd, aki hozzá közelebb áll, mint én. Ha nem, szívesen vállalom, hogy eljut-t a eljut-t o m hozzá a kéziraeljut-toeljut-t és megkérjem, hogy az-tán Veled és Mohrral érintkezésbe lépjen. A má-sik út : Kantorowicz. Őt nem ismerem személye-sen; ha te sem ismernéd, Max Weber vállalja a közvetítést.
R a d b r u c h , akit a legjobban ismerek, a harcz-téren van. Ha eljön egyszer ide, beszélek vele, hogy az ő kiadójánál lehet-e valamit elérni (Quelle und Meyer)."
Sajátos, hogy Somló Bódog négykötetnyi naplójegyzete, melyben 1896-tól egészen az ön-gyilkossága előtti h ó n a p o k i g utazásairól, be-szélgetéseiről, benyomásairól, sőt é p p a szá-m u n k r a szá-most legérdekesebb évek levelezéséről is - rendszertelenül ugyan, ám olykor igen
rész-letesen - beszámol,1 5 a Lukáccsal való kapcso-latról egyetlenegyszer sem tesz említést. N o h a a számára halhatatlanságot biztosító művet végül a lipcsei Meyner-cég adta ki (1. kiadás 1917, 2.
kiadás 1924), mégis egyértelműen kiderül, hogy ezt egyebek közt Lukácsnak köszönheti - pon-tosabban Schwarz Bertalannak, akinek segítő-kész közvetítését Lukács biztosította számára.
A kiadásban másfelől döntő szerepet játszott a jelenkor jogfilozófiai gondolkodásának kétség-kívül legnagyobb egyénisége, H a n s Kelsen, aki Meynert szakmailag biztosította a mű becséről (s akinek érdeklődését végül is nem Lukács kel-tette fel, hanem Somlónak egy a bécsi cs. és kir.
udvari k ö n y v t á r b a n dolgozó volt tanítványa).
Kapcsolatukat jellemzi egy másik lukácsi le-vél is, mely egyébként az első n y o m á b a n halad :
Heidelberg, Keplerstrasse 28.
Kedves Barátom, 8/IV. 1917.
hálás köszönettel vettem könyvedet, és engedd meg, hogy rögtön - még mielőtt m ó d o m b a n lett volna belemélyedni - megköszönjem kedves és kitüntető figyelmedet. Remélem, nemsokára hozzájutok az á t t a n u l m á n y o z á s á h o z ; csak átla-pozva is látom, hogy tele van épen azokkal a kérdésekkel, melyek engem is a legjobban érde-kelnek. Azt hiszem, egypár h ó n a p múlva, mikor is készen leszek egy nagyobb munkával, mely most minden időmet igénybe veszi,
hozzálátha-tok á t t a n u l m á n y o z á s á h o z . Mivel a telet Pesten f o g o m tölteni, talán lesz alkalmam Veled talál-kozni és beszélni róla.
Addig is fogadd újból hálás köszönetemet, tisz-telő híved
Lukács György A kérdéses mű A nemzetközi jog mibenléte (Kolozsvár, 1917) lehetett. Ezt Lukács minden-n e m ű j o g i érdeklődés híjáminden-n is áttaminden-nulmáminden-nyozás- áttanulmányozás-ra érdemesnek tarthatta, hiszen - mint látni fog-juk - a h á b o r ú p r o b l é m á j a morális n é z ő p o n t b ó l
őt is mélyen foglalkoztatta, s futó belelapozás n y o m á n joggal remélhette, hogy Somlónál ada-lékot talál majd e kérdés gondolati feldolgozá-sához.
3 . G U S T A V R A D B R U C H H O Z FŰZŐDŐ KAPCSOLATA
Még m a r k á n s a b b , ám - ha egyáltalán lehetséges - u t ó é l e t é b e n még ellentmondásosabb kapcsolat
Még m a r k á n s a b b , ám - ha egyáltalán lehetséges - u t ó é l e t é b e n még ellentmondásosabb kapcsolat