Niemeyer, F. – Voit, H.: A lakosság életformái Németországban, 1993

278

NlEMEYER, F. ,. FOlT, H.:

A LAKOSSÁG ÉLEI'FORMÁI NÉMETORSZAGBAN, 1993.

(Lebensformen der Bevölkentng 1993.) " Wmdmft und Smlísn'k. 1995. 6. sz 437445. p.

Életfonnákon jelen tanulmányban a lakosság

magánéletének azon, viszonylag stabil kapcsolatait értjük, amelyek az egyedül vagy együtt élés külön—

böző változataival jellemezhetők. A variánsok egyre szaporodnak. Ezért tehát az életpályák individuali-

zálásáról és az életpályák pluralizálásáról beszélhe-

tünk. Mindamellett a házastársi kapcsolat tekinthető

uralkodónak.

A tanulmány az 1993. áprilisi németországi

mikrocenzusra támaszkodik. Az adatok feldolgozá—

sa képet ad a statisnikailag kimutatható életforma- jellemzőkről az egyének és az ezekből álló közössé—

gek szempontjából vizsgálva. A magánháztartást a

hivatalos statisztika olyan szociálökonómiai egység—

nek tekinti, amelyen az együttlakó és együtt gazdál- kodó személyek közössége értendő. Azon szemé—

lyek, akik egyedül élnek és gazdálkodnak, szintén önálló háztartásnak tekintendők. Azon személyek, akik több helyen vannak bejelentve (illetve több lak—

helyük van), mindegyik lakás közösségébe beleér—

tendők. így a duplikálódás nem kerülhető el. Az in-

té'unényekben lakók a vizsgálatnál nincsenek figye—

lembe véve.

Ezeknek megfelelően Németországban egy

háztartásra 225 személy jut. Az egyedül élők az összes háztartás 15 százalékát teszik ki, A vizsgált népesség 85 százaléka él tehát másokkal közös ház—

tartásban. A nem egyedül élők háztartásainak átla—

gos létszáma 2,89 fő. A háztartások körülbelül 80 százalékában élnek házasok, illetve egyenes ági ro—

konok, és a háztartások több mint a felét képezik a gyermekes házaspárok vagy gyermeküket egyedül nevelők. Igen csekély a nagyszülőkkel vagy az egy nagyszülővel együtt élők aránya (295). A háztartások mintegy egyötöde áll kizárólag házaspárokból.

Emellett a közös háztartásokban élők 4 százaléka nem áll egymással rokoni kapcsolatban.

A 18 éven felüliekre a következő háztartástipu—

sok jellemzők:

— egyszemélyes háztartások,

— lámpának gyermek(ek)kel vagy anélkül,

— élettartási kapcsolatban élő különböző neműek.

gyermek(ek)kel vagy anélkül,

— gyermeküket (gyermekeiket) egyedül nevelő szülő,

— nem házas nagykorú gyermek, aki a szüleivel vag egik szülőjével és ennek élettársával vagy partner nélkül élő egyik szülőjével él,

— rokoni vagy nem rokoni kapcsolatban egütt élő személyek

snmsznkAi IRODALMI FIGYELÓ A tanulmány alapjául szolgáló mikrocenzus

nem mindenre kiterjedő volta miatt egyes adatok bemutatása becslésen alapul. Ennek bázisa a háztar—

tás szerkezete a benne élők különböző ismérvei (családi állás, kor, rokoni kapcsolat stb.) alapján. A több állandó, illetve bejelentett lakással bíró szemé—

lyek esetében csak a család lakhelyét vették figye—

lembe.

Egyedi módszereket alkalmaztak más olyan kö—

zösségek becslésénél is, ahol konkrét adatok nem álltak rendelkezésre. Tekintve, hogy mindkét nemü fiatal csak a 18. életévének betöltése után határoz—

hatja meg önállóan életkörülményeit, először csak a felnőtt (nagykorú) lakosság adatainak vizsgálatára került sor.

Németországban a felnőtt lakosság 82 százalé—

ka él más személyekkel együtt. A nagykorúak két—

harmada ellenkező nemű partnerrel él. A domináló

életforma a házasságA lakosságnak csak 5 százalé—

ka él élettársi kapcsolatban, 3 százalék a gyermekü- ket (gyermekeiket) egyedül nevelő szülő aránya, és 2 százalék a nem családi háztartásban élő személy, de több mint lO százalék nem házas nagykorú szü—

leivel vagy egyik szülőjével lakik. Az egyedül élők nagy része jelenleg is házas (férjezett) vagy az volt.

A párkapcsolatban élő gyermektelenek közel 31 százalékát teszik ki a felnőtt lakosságnak, a gyar—

mekükkel élők pedig 35 százalékát.

Megállapítható, hogy az életformák nagymér—

tékben változnak az életkorral. Minden életkomál megtaláljuk a tipikus életformát, A hagyományos életciklus (házasság, a gyermek születése, azok ,,ki—

repiilése" és végül az özvegység) mellett egyre in—

kább új életpályák jelentkeznek. Sok fiatal a szülői háztól való távozás után egyedül vagy élettársi kap—

csolatban él, és gyakran csak a gyermekek szüle—

tésekor házasodnak össze. A házasságok nagy része válással végződik. Az elváltak részben újra házassá—

got kötnek vagy egyedül nevelik gyermeküket, eset — leg élettársi kapcsolatra lépnek.

A német l8—25 évesek közel kétharmada (nem

házasként) szüleivel, 12 százalékuk egyedül, 24 százalékuk másokkal él. lO százalékuknak már gyermekük is van. Az egyedül és élettársi kapcsolat—

ban élők nagy része 35 év alatti. A 25—35 év közöt- tiek életformája igen válto7atos: nem házas egyedül élők ( 1 S%), élettársi kapcsolatban élők (1078) és szü—

leikkel élő nőtlenek, hajadonok (1495) A 35 év kö—

rüliek zöme azonban házastársával él, sőt a 25—35 évesek több mint fele (5592) is ezt az életformát vá—

lasztotta. A 45—55 évesek 80 százaléka él házastár—

sával. A 35—45 éves népesség kétharmada él házas—

társával és gyermekével, az élettársi kapcsolatban

élőkkel együtt ez az arány 73 százalékra emelkedik.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ 279

A 65 év felettieknél az egyedül élők aránya fokoza—

tosan növekszik.

A mikrocenzus egyértelmüen kimutatta, hogy az egyes életformák a két nem esetében meglehető—

sen különbözők. A nők előbb hagyják el a szülői há—

zat, illetve korábban lépnek élettársi kapcsolatba,

mint a férfiak. A l8-25 évek fiúk 13 százaléka él

partnerral, 73 százaléka a szülői házban. A nőknél

ez az arány 29, illetve 54 százalék. A 25—35 éves korcsoportban hasonló irányú, bár kisebb mértékű

eltérés mutatkozik nemek szerint. Ugyancsak több a gyermekét egyedül nevelő anya, mint apa.

A 25—55 évesek között lényegesen több az

egyedül élő nőtlen férfi, mint a nem férjezett nó. Va—

lamennyi korosztályt egybevéve viszont az egyedül—

álló nők aránya sokkal magasabb, mint a férfiaké.

Ennek oka a férfiak korábbi elhalálozása. A 65 év feletti férjezett egyedül élő nők aránya 48, míg a

férfiaké 14 százalék.

Eltérő az arány a keleti tartományok (volt NDK)

és a nyugati tartományok (volt NSZK) között. A kü-

lönbség különösen az egyedül élő nagykorúaknál

mutatkozik. Ez elsősorban a 25—35 évesek esetében

jelentkezik, ahol az arány 16, illetve 8 százalék a nyugati tartományok javára. A gyermekükkel élő ] 8 éven felüliek aránya viszont a keleti tartományok—

ban 43, illetve 37 százalék a nyugatiakban. Ez az el—

térés különösen a 45 év alattiaknál jelentkezik. Fi- gyelemre méltó, hogy a 45 év alattiak a volt NDK—

ban gyakrabban élnek házastársukkal és gyermek- ükkel, de 45 év felett ritkábban, mint a volt NSZK—

ban.

Feltűnő, hogy a keleti tartományokban sokkal

többen ((%) élnek élettársi kapcsolatban (gyermek- kel vagy anélkül), mint a nyugati országrészben

(4,6%).

Az életkor változása az életformák változását is magával hozza. Hangsúlyozni kell, hogy a vizsgált és becsült adatok csak a mikrocenzus időpontjára vo- natkoznak, a megelőző vagy azt követő szakaszra ebből csak következtetni lehet.

A szülők legtöbbször 35—45 éves korukig élnek együtt gyermekeikkel. Egyrészt ugyanis a legtöbb

asszony 35 éves koráig már szült, másrészt a gyer—

mekek az anyák 45 éves koráig ritkábban (1870)

hagyják el a szülői házat. Ez a 45—55 év közötti nők

esetében 42, a 65 év felettieknél már 82 százalék—

ban gyermek nélküli háztartást eredményez. A kele-

ti tartományokban a felmérés szerint nagyobb a

gyermekes háztartások aránya, mint a nyugatiak- ban. Ez a gyermekes élettársi kapcsolatok nagyobb arányára vezethető vissza.

Az élettársi kapcsolat a fiatalabb, 35 év alatti

nőknél a leggyakoribb. Ez gyakran a házassághoz vezető átmeneti állapot. különösen, ha a partnerek gyermekeket is terveznek. Az élettársi kapcsolatban élő nők 36 százaléka l8—25 éves.

Az összes háztartásra vonatkoztatva a volt

NDK—ban a 25—35 év közötti nők háztartásában élt

a legtöbb gyermek (az esetek 92 százalékában), a volt NSZK-ban 35—45 év közöttieknél volt a maxi- mum (8495). Az előbb említett területen a 35—45 év közötti nők háztartásában 9 százalékban, a 45 évnél idósebbekében már alig élt gyermek. A két tarto- mánycsoport közötti különbség csak a nők 65 éves kora után közelít ismét egymáshoz.

A szülő—gyermek közösségen itt két generáció

együttélése értendő, amikor csak a nem házas, de saját, mostoha, örökbefogadott, nevelt gyermek is

ideszámít. Ezek szerint egy háztartásban több szü—

lő—gyermek közösség is előfordulhat.

1993—ban Németországban a gyermekükkel

közös háztartásban élők 81 százaléka házaspár, ló

százaléka gyermeküket egyedül nevelő (partner

nélkül) és 3 százaléka élettársi kapcsolatban élő volt.

Ezen belül a szülőkkel együtt élő gyermekek 70 szá- 7aléka kiskorú volt, a kiskorú gyermekükkel élő szü—

lók 84 százaléka házastárs volt. A volt NDK—ban ez az arány alacsonyabb volt, mint az NSZK-ban.

Németországban a gyermekek túlnyomó több- sége szüleik (szülőjük) háztartásában nevelkedik, 90 százalékuk párkapcsolatban élőknél és N) százalé—

kuk egyedül élőknél. Összességében 100 szülő—

gyermek közösséan 164 kiskorú gyermek él.

Ezen belül a nyugati tartományokban nagyobb a llá—

zas szülőknél élő kiskorú gyermekek aránya, mint a keleti tartományokban.

A kiskorú gyermeküket egyedül vagy élettársi kapcsolatban nevelők aránya a volt NDK—ban maga—

sabb volt (15. illetve 8 százalék). mint a volt NSZK—

ban (12. illetve 3 százalék). Ennek oka az eltérő de—

mográfiai fejlődés, a magasabb válási arány, a há—

zasságon kívül született gyermekek nagyobb száma.

Ezenkívül itt könnyebb volt az ilyen gyermekeknek bölcsődében, gyermekotthonban való elhelyezése is.

A két országrész közötti eltérés mutatja, hogy csak több év múlva hozható a két terület egy szintre.

Hangsúlyozni kell, hogy a mikrocenzus csak

meghatározott szociodemográfiai és területi kü—

lönbségek vizsgálatára ad lehetőséget. Az egységes Németországban kialakuló életformákat csak a ké—

sőbbi évek vizsgálata mutathatja be.

(lsm; Nádas Péter)