A népszámlálások család- és háztartásfogalmainak változásai

, , A NÉPSZÁMLÁLÁSOK CSA,LÁD- ,

ES HAZTARTASFOGALMAINAK VALTOZASAI*

szűcs ZOLTÁN

A népszámlálások alapvető feladata, hogy áfogó képet adjanak az ország népességé- nek demográfiai, társadalmi tagozódásáról, foglalkozási, rétegződési struktúrájáról, lakásviszonyairól és nem utolsósorban a háztartások, valamint a családok számáról, összetételéről.

A háztartások és a családok vizsgálatának széles körű irodalma van, mégis hiányzik egy olyan összefoglaló módszertani tanulmány, amely e fogalmak tartalmát, illetve azok időbeli módosulásait feltárná, összegezné. Ismereteink szerint az utolsó, e céllal íródott mű 1958—ban jelent meg dr. Thirring Lajos tollából.1

Magyarországon modern értelemben vett népszámlálásra első ízben 1869-ben került sor, s azóta — néhány kivételtől eltekintve — általában tízévenként tartanak népszámlá—

lást. A háztartások és családok adatainak felmérésére azonban csak később, a második világháborút követően került sor először. 1949—ben a családok, 1960-ban pedig a háztar- tások összeírása is része volt a népszámlálás tematikájának. Bár a háztartások és a családok számbavételére direkt módon csak ekkor került sor, ez nem jelenti azt, hogy korábban ne történtek volna kísérletek azok számának és —— ritkábban — összetételének megállapítására. Mielőtt a háztartás és a család fogalmában bekövetkezett változások nyomon követésére rátérnénk, röviden ismertetni kell e két közösségi egység jelenleg használatos meghatározását.

A család fogalmát elemző nézetek két fő csoportba sorolhatók attól függően, hogy a családot szűkebben vagy tágabban értelmezzük. A köztudatban a tágabb értelmezés használatos, nevezetesen, hogy a szűk családmag mellett a családhoz tartozónak tekinti a vele együtt élő rokonokat is. A szűk családmagon értjük

— a házaspárt gyermekkel vagy gyermek nélkül,

— az élettársi kapcsolatban élő férfit és nőt gyermekkel vagy gyermek nélkül,

— a gyermekével egyedül élő apát vagy anyát.

A statisztikai feldolgozásokban családnak a szűk családot tekintjük.

A háztartás fogalma a tágabban értelmezett család fogalmától csak annyiban tér el, amennyiben a háztartáshoz tartoznak nem rokon személyek is. Míg tehát a család a társadalom legkisebb rokoni egysége, addig a háztartás az együtt lakó személyek gazda- sági közössége.2

* A tanulmány a Ts 3/3—7 jelű ,,A esaládalakulás folyamatának a családok (háztartások) összetételének, demográfiai jellemzőinek és funkcióinak változása" címü kutatási alirány keretében készült munka rövidített változata.

1 Thírríng Lajos dr. : A magyar népszámlálások családi és háztartási kérdései s adatfeldolgozásaí. Demografa. 1958. évi 2—3. sz.

289 -294. old.

2 A család és a háztartás jelenleg használatos fogalmának részletes ismertetésére a későbbiekben visszatérünk.

326 szűcs ZOLTÁN

, HÁZTABTÁSOK És,,CSALÁDOK , A MASODIK VILAGHABORU ELOTTI MAGYARORSZAGON

Hazánkban már a modern népszámlálásokat megelőzően is tartottak népesség- összeírásokat, ezek célja azonban nem az ország népességének teljes körű számbavétele, hanem általában a hadra fogható, illetve az adózó polgárok számának megállapítása volt, mellőzve a nemességet, a papságot és néhány más társadalmi osztályba, rétegbe

tartozókat. E cenzusok csak az ún. ,,nemtelen" népesség összeírását célozták, s ezen belül

is csupán a családfők számát állapították meg.

E népességösszeirások között kiemelkedő helyet foglal el a II. József osztrák császár és magyar király által elrendelt, és az akkori viszonyok között korszerűnek tekinthető népszámlálás, amelynek eredményei lehetőséget teremtenek annak vizsgálatára is, hogy a XVIII. század végi Magyarországon milyenek lehettek a háztartási és családviszonyok.

Természetesen ezekből az adatokból nem várhatunk a mai igényeknek minden tekintet- ben megfelelő, részletes információkat, de a háztartások (családok) számát, átlagos nagyságát, területi megoszlását, valamint ezek kombinációit megismerhetjük.3

A 11. J ózsef-fe'le népességösszeirás alapja a család volt, amelynek tagjait az ,,Egyé- nenkénti ház— és családi ív az l7...évről" elnevezésű nyomtatványon kellett felsorolni, mégpedig az alábbi sorrendben (a távollevőket is):

— családfő,

— családfő felesége,

— Húgyermekek kor szerint,

— leánygyermekek,

— többi rokon személy,

— segédek, tanoncok, béresek stb., ' —- külföldiek.

Ha valamely fiúgyermek házas volt, akkor ennek feleségét és gyermekeit — kissé beljebb kezdve — közvetlenül az apa után kellett felsorolni.

A fentiekből jól látszik, hogy a család és a háztartás fogalma keveredett az adatfelvé- telben. A család távol levő tagjai a családhoz tartozónak minősültek, de nem lehettek alkotóelemei a háztartásnak, hiszen nem éltek egy lakásban annak tagjaival, gazdasági- lag elkülönültek. A család tagjaival együtt összeírt nem rokon személyek pedig csupán mint a háztartás tagjai tartozhattak a lakás lakói közé, s nem mint családtagok.

Mindezeket figyelembe véve a 11. J ózsef-féle népszámlálás háztartás- és családadata- it elsősorban mint a háztartásokra vonatkozó információkat lehet értékelni, hiszen egyrészt az egy közösségben számba vettek tartalmazzák az ott élő rokonok mellett a velük rokonsági kapcsolatban nem, csak gazdasági kapcsolatban levő személyeket is, másrészt egy ilyen ,,összeírási egység" több mai értelemben vett családból is állhatott (például, ha a családfő valamely gyermeke házas volt).

E megállapításokon túl is a háztartásfogalom használatának jogosságát támasztja alá a népességösszeíráshoz kiadott utasítás is, amely szerint: ,,Egy famíliához számláltat- nak mindazok, és következésképpen azon egy Arkus Família Táblájába írattatnak be, valakik magoknak külön nem főznek, hanem ugyanazon egy Atyától vagy Gazdától, Gazdaasszonytól közönségesen együtt tápláltatnak, és velek egy Asztalon kenyéren vagynak, akár ezek Házasok legyenek, akár nem. . .". A magányosan élő személyeket önálló ,,famíliá"-nak kellett tekinteni, s ez azonos a mai egyszemélyes háztartással.

Az adatfelvétel szabályai közé tartozott az is, hogy családfőként — házaspár esetén

— mindig a férjet kellett beírni, ha nem élt, akkor az özvegy nőt. Testvér—házaspárok

3 A részletes adatokat lásd ,,Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787)" című kiadványban. Szerk.: Dányí Dezső és Dávid Zoltán. Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára—Művelődési Minisztérium Levéltári Osztály. Budapest. 1960, 389 old,

CSALÁD— És HÁZTARTÁSFOGALMAK 327

(testvérek, akik külön—külön házasságban, de együtt éltek), testvérek együttélése esetén családfőnek a legidősebb testvért kellett kijelölni. Ha több — mai értelemben vett — család élt együtt, akkor a családfő személyét az egyes családok fejének életkora határozta meg, a háztartás feje mindig a legidősebb családfő lett. Ez alól csak akkor volt kivétel, ha a háztulajdonos nem ugyanaz a személy volt, ugyanis több család együttélése esetén — kortól függetlenül — a tulajdonos családját kellett elsőként felvenni.

Tovább bonyolítja a korabeli háztartás- (család-) fogalom definiálását és a háztar- tásfő személyének kijelölését, hogy míg a tulajdonost akkor is fel kellett venni — távolle—

vőként — a kérdőívre, ha nem élt a lakásban, addig — ha az idős szülők már nem éltek, és családfőként az egyik testvért jegyezték be — csak a jelen levő testvéreket sorolták fel.

Nem egységesen kezelték tehát a jelen levő és a távol levő személyeket abból a szempont- ból, hogy az adott személy milyen szerepet tölt be a közösség életében. Számunkra mindez azért érdekes, mert az első család első személye (családfője) egyben — mai szóhasználattal — a háztartásfő is volt.

Az eddigiek alapján meghatározhatjuk a II. József által elrendelt 1784—1787. évi népszámlálás háztartásfő fogalmát. A háztartásfő:

egycsaládos háztartásban

— házaspár esetén a férj,

— a házastársak egyikének elhalálozása esetén az életben maradt házastárs;

többcsaládos háztartásban

— annak a családnak a feje, amelyben a tulajdonos élt,

— ha a tulajdonos nem élt a lakásban, a legidősebb családfő;

a családot nem alkotó testvérek együttélése esetén a legidősebb testvér.

Természetesen a magányosan élő személy is háztartásfőnek tekintendő, hiszen egyben ő az egyszemélyes háztartás feje is.

A II. József-féle népességösszeirást követően Magyarországon modern értelemben vett népszámlálásra közel egy évszázadon át nem került sor. A cenzus jelentőségét, Európa—szerte úttörő jellegét jól lemérhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy a családok (háztartások) számbavételére még a múlt század végén kezdődő népszámlálások soroza- tában is csupán kisérletek történtek, feldolgozásukra pedig — az 1930—as népszámlálást követő becsléseket leszámítva —— egészen l949-ig nem került sor. Pedig a háztartások vizsgálatának igénye már az 1869. évi népszámlálással kapcsolatban is felmerült. Bár ilyen irányú közvetlen kérdést a népszámlálási lajstrom (Felvételi ív) nem tartalmazott, az adatfelvétel szabályai lehetőséget teremtettek arra, hogy legalább a háztartások számát megállapítsák. (Lásd az 1. ábrát.)

Lényegesen nem változott a helyzet az elkövetkező négy népszámlálást követően sem, sőt 1920—ban a felvételi nyomtatványok egyetlen háztartásra vagy családra vonatko- zó kérdést sem tartalmaztak.

Jelentős áttörés következett be az 1930. évi népszámlálás előkészítésekor. Az adat- felvétel programjába ugyanís a korábbi — inkább család—, mint háztartás—vonatkozású

— kérdéseken túl jelentős újításként bekerültek, és a Házigyűjtőíven felvételre kerültek olyan témák is, mint a családfő foglalkozása, anyanyelve, vallása, továbbá a háztartás, a család tagjainak száma. Sajnos az adatok feldolgozására — feltehetően költségvetési okokból — nem került sor, így ez a nemzetközi viszonylatban is előremutató, a maga korában szinte egyedüli kezdeményezés anyaga elveszett a téma iránt érdeklődő kortár- sak és az utókor számára egyaránt. Az 1930. évi népszámlálás gyakorlatában lényegében szintén a már korábban is alkalmazott háztartás—, illetve családfogalom lelhető fel. Az adatfelvétel technikája azonban némileg módosult, ekkor a távollevő személyeket már csak a tényleges tartózkodási helyükön írták össze. így, amennyiben a családfő — akár ideiglenesen — távol volt, a családot családfő nélkülinek mutatták ki.

I.ábra.Az1869.évinépszámlálásFelvételiívénekfejrovata

1011l12!"" FoglalkozásiSzülő—Ahely—; '''I'kezetviszony:helyeHonossageJelenleteTavouéte13113157

a

m

..

a

un

"

0X2! Alakókvezeték- éskereszeaeve, ezímee':rangja

xm:

Hivltásavegy

"10411"

!PFIU'D

up

"muris auton

ldobejegyzendő,heezillem vekvegyeíketnéml,elme— beteg.hülye:tovihbi,ezaz illető.rendesketonuighoz. honvédséghez,szebedsigo— sokhoz.egglstyínohhoz.(u— tnékosok-vagypómmte'ko- :okhozadozik;további "ijenkinokattuom-e? ezeknéla:subadsigosok— nő!.éstermikusan-'!ki- teendözzim.nemvagy közlegényvon-e"illető! idegeneknélkilcendőesot- szig:ha!honos.távollevő!!- ne'l—-kívéve!kukoneslgnil levőknél—kiteeudóemegye ésközség,he::országon belül.vegy::ország.[hol ezilletőkülföldönlétezik.

!

'I ve

Itt: megfelelő ronth- vezetendő 1ütni megjelö— tendő, vnjjon;: illetö: községben illetékes (helybeli)- evagy nem illetékes? (idegen)

t.i.hív-till.kere- eetevegyipara; hívetdnokoknüp.a. ülnmí,megyei,köz— ségi-evegykihivn- maoka?Aziparés kereseti;bot.-irom:- m:megidölendő;ha nőnekvagy14éven felülinőnekkülön keresetevan,azis kítceudő;havalaki- neksemmibizonyos mesterségenincs.ki- !eendö:pénzébőlól—e vagyelemit—miből? csik14évenelőli egyéneknélmar-dm: erovatkitölteuenül, haugyanagazda- ságnálvagymester- ségnőlstb.nincsenek alkalmazn.

nm ' ?

Reventendőkegyhőn-pon pedigkövetkező sorban:acsnlid (háztartás)feje, neje.gyermekei, unokái,stb.kor szerint;alakis- banrésztvevő rokonokvagy más,habitfize- te'smellettott tartózkodóegyé—- nek-,csakideíglen jeleglevőcsal-id- lagok.rokonok vagidegenek (vendégek):szol- gák.cselédeke's segédmunkások (legényjinls).hl ::háznállaknak, a:bérlők,mínden hozzátartozóik- kal;szorzatának. ágynjárókstb.

Hm

nu ;;

lux hmm: '

A

nome '

?!

!

usnnlo '!

? 'i'll

innen,túl,innen,túl, ideig-huu—ideig-huu- lenmos-nlenmosm mg

';usnlo

§"

vam " 5' 'W'WH'I "i'-

muy

TWR-% 'mm:

mul!!!

zsg

?

§

mmm—m "elm-Auguum

"meg :;

"m;:

? Manuel zum mu;

aan-m no! n ma

Paranoia"

Ulm!!!) '! C I

!!

won"; "no;- 'nem:

i'

21."

I

[80 gum :! mum: 'üau N "?

l-u

5101 395!

man [in

mm

'snpr

! '.

lon ina vunsam

"y"? Ig.".

mm: a

lme

zsswu; pirog 'gusuxo uoffu '

.

')

'— gin

'H Minimum IF"? !

amaz: 0

"H' I ""

* "

vi

?

kxn: WIN vor lop'wpau ul"

m.:gumlwg-L m$. mau svul :

n : Ha"):

[

'suzyu 'uopnfeg 'uou IP"!!! " O'Pnl !"!

lemn

.A

"! V emu—po)

.._

uongn m"

'I!

gpumnzu vennem 913"; zu ouwu u;(Ba ag.- ms wuiyuuoug

pm gpumzn emu/ao: 931"ng WWWWNH I'"! P"?

awug'wg u o-ruu

utu-wpso!

'!

'az: gzuln tul"! 'Plíhí

mm"

%"

ug

*."

:dlu nye

elen Maule,-u e- 'n; 'uun

;'A"

"lt

?

a!:

lo:- Ha:

o;-

" " VW!" "

_B . :

apuuom u

!)" '

vill-"mum". : mlm;

: gusulo [SM

85—39)! 'sorgm "ugpge 'xpu ';amug 'eüam 'Syzuo 'lnlny

'ms wiom 'Bypm 'gmnw MW 'N'M

popuyn 'gynuuz 'pyxasa mun 'PIM

uoHep]

"01th

" ll"!

DS gurul

. Vall"!!!

gpx

!P'l vgmugu 1 ')

9!

illik—l F!

328 szűcs ZOLTÁN

CSALÁD— És HÁZTARTÁSFOGALMAK 329

1930-ban a magányosan, egyedül élőket is külön háztartásnak (háztartásfőnek) tekin- tették. Ugyancsak külön családot alkotónak kellett számba venni az albérlőket és az ágybérlőket is, s ha ők valóban családot alkottak, közülük is ki kellett jelölni a családfőt.

A jelenlevő népesség összeírásából következik, hogy a családfőnek vagy a feleségnek csak állandóan ott-tartózkodó rokonait lehetett családtagként figyelembe venni. Azokban az esetekben, ha a szülő az önálló háztartást vezető gyermekével és annak családtagjaival lakott együtt, a fiatal családot albérlőként kellett számba venni, ha pedig közös háztartás—

ban éltek, a üatalabb család minden tagja családtaggá lett, vagyis beleolvadt az idősebb családba, s a statisztika számára elveszett önálló családnak lenni.

2. ábra. Az 1930. évi népszámlálás Házígyűjtőívének II. táblázata az összeírt jelenlevők és távollevők kimutatásáról

A l—uu A. népulmlílz'ukor ielenvolt egyének §

( K ! ' .

(lúzer: A Ilku [annak nunk. tl hrnxb lm Á, ii

. uh usw, ulve. [Muntz munk mun-e. hogy : __ _ nbpulmlulinkor !:

5 "mi;_. hkiu Gunn ni. mmm u.n-k mc- mint ; : jelenvolt ii ;

.; hl , ,. multu", hogy . hkn nom nudn .:- ::- .. 1

E lel.'vii's hul-nun. htm". Vlllulll, What a _ Égi. emild hunyó? 53! egyént? ggg: : : la:-[Rum (korba, nu n. (what. nki-nyi. ?. % §; SE 3 :" É ': "§! g—É'EE ami ) ág:; : ' Lola-w: union! lih.)el. ln uol ' l) " 3 " " u ' "5-9 "3 " 'n' — "2 1 3 '

% m:: ' ' " "' 5 : %HH—aWHH—wés J" §

o—

'l

4 inn- : nki-an 3—35 lm ni mm m .. 4

"i' e . az! 37 ! 39 40 u 4-1 43 u 45. '?T 47 cu ""—of— M ?

,... — _.

l...

3. ábra. Az 1930. évi népszámlálás Házigyűjtőívének III. táblázata a családfő egyes adatairól, a háztartásokhoz tartozók számáról

és a lakás nagyságáról

. __

§ A. c-nládfő a? *!s

: ea§ _ S

;3 iii ::- "...

: anya- ;:- % § 2;

.: . '. w

.! foglalkozó." nyelve suliba ;? ez:: ?; g,:

4 3—1: 41 M'"

Az 1930. évi népszámlálás egyik családstatisztikai érdekessége,lhogy az adatfelvétel utasítása — ha némiképpen körülírt formában is — említést tesz az élettársak összeírásának módjáról. Eszerint a családfővel vagy bármelyik családtaggal házasságon kívül, de közös háztartásban élő nők az egyéb lakók4 rovatába soroltattak be, gyermekeik azonban családtagként lettek összeírva. Ez arra vall, hogy bár az élettársi forma létezett, a családstatisztika nem ismerte el, és nem is vonta be a családok számába.

* Az egyéb lakók közé ken'íltek besorolásra ezenkivül a kosztos diákok, a házitanitók, a társalkodónők, a háztartásvezető- nők, a saját üzleti alkalmazottak stb., tehát a lakásban állandóan lakó nem rokonok, továbbá azok a családtagok, rokonok és idegenek, akik csak ideiglenesen (például átutazóban, látogatáson) tartózkodtak a lakásban (például ideiglenesen hazatért tanulók, katonák, tanoncok, segédek)

330 szűcs ZOLTÁN

Az 1941. évi népszámlálás az előzőnél jóval tovább haladt. Részletes tervek készül- tek az adatfelvétel háztartás- és családstatisztikai adatainak feldolgozására. A tervek szerint egy viszonylag tömör háztartás-statisztikai és egy részletesebb családstatisztikai adatcsoportosítás készült volna, amelyet önálló kiadványban kívántak megjelentetni.

Ennek megfelelően a Házigyűjtőíven további kérdéseket is tudakoltak, így családonkénti sorrendben fel kellett sorolni a lakásban lakó jelenlevőket és távollevőket, azok nevét, foglalkozását, esetleges főldbirtokuk nagyságát, a lakásban tartózkodásuk jogcímét, születési évüket, vallásukat, anyanyelvüket. Sajnos az igen részletes feldolgozási terveket a második világháború meghiúsította, csak egy, az eredeti elképzelésekben nem is szerep- lő feldolgozás készült el a négy vagy több gyermekkel bíró családokról.

4. ábra. Az 1941. évi népszámlálás Számlálólapja arról,

hogy az összeírt személy milyen jogcímen és milyen minőségben lakik a lakásban

A meguúmlált egyén: *

! "alul h utó- (hmxH nm:

a) Mauglgúdom Wighhutummdagxgy kandur—10330 —- [őt:-ll; way Muá- :) mllynn clmon (milyen mlnöugh-n "'la "' "" " "' "hm " "' úgy" "7! mmm "

uk" (hruzkodlkwbnn ahushui Mai tabu (ha:/angyalát" labd: ü) használója mpg hmmm ——

(intézem hhlüfm'bnnl- lmntybln "U! ...

s Mmmm?!" mölu- a) egyedíllólló—mládló— Idaig—Wmi:——ccalddlag (foton)—.-—-nwdd(n6_)

;; "m"-A': lül—mm! 3: " ünn-;:- Madam! (Mauna: altala-azon) bantu diák -— ve

,.meum "" L ' mm, WW atyádacmély -— mau. lag(Mumu——Jxó!lodaívzud£o—

kórházi ápolt —— vagy:

UNI- lnkll (tartózkodni) ebben A I.ku .

" m mmm mun-sun) l...6v ... hó .. "...nem! óh-

Az 1941-es családstatisztikai vizsgálódások új elemekkel bővítették a magyar nép—

számlálás fogalomkörét, ugyanis a jogi alapokon nyugvó családiállapot— és a biológiai jellegű gyermekszám- (összes és élve született, illetve életben levő gyermek) vizsgálatokat kiegészítette az együtt élő család, illetve háztartás inkább szociológiai jellegű fogalmával.

Az 1941. évi népszámlálás az embereknek olyan együtt élő, együtt lakó és többnyire egy háztartást alkotó csoportját tekintette családnak, amelyben a családtagokat általá—

ban házastársi vagy vérségi kapcsolat fűzte össze. A különféle családtöredékek, egyedül állók kiegészítő családstatisztikai kategóriákba tartoztak. Ennek megfelelően a családok az alábbi fő csoportok szerint tagolódtak:

—— házaspár gyermek nélkül,

—— házaspár gyermek(ek)kel,

— egy szülő gyermek(ek)kel.

A magyar népszámlálások tehát a második világháborút megelőzően szinte minden alkalommal megkísérelték a háztartások és családok számának kimutatását, sőt az 1930.

és az 1941. évi népességösszeíráskor ennél részletesebb adatfeldolgozások is tervbe voltak véve, amelyek azonban rendre elmaradtak.

A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy valójában már az 1949-es népszámlálást megelőzően is történtek kifejezetten háztartás-, illetve családstatisztikai adatfeldolgozá- sok a népszámlálásokhoz kapcsolódóan. Ezek azonban nem országos méretűek voltak.

Budapest Főváros Statisztikai Hivatala Kőrösy József kezdeményezésére 1869-től kezdve Budapestről az országos feldolgozásokon túlmenő háztartás-, valamint családstatisztikai feldolgozásokat — többnyire egyszerű adatösszevonásokat — készített. A második világ—

háborút megelőzően ilyen irányú — viszonylag részletes —— feldolgozás csupán egyszer, 1906-ban készült, dr. Thírring Gusztáv tervei alapján. Az 1906. évi, csak a főváros területére kiterjedő évtizedközi népszámlálás ugyanis nemcsak a háztartástagok számát mutatta ki, hanem jellegzetes háztartás-, illetve családtípusok szerinti feldolgozások is

CSALÁD- És HÁZTARTÁSFOGALMAK 331

készültek, úgymint a családfők anyanyelvi, vallási megoszlására és társadalmi rétegződé- sére vonatkozóan, továbbá a lakásviszonyok néhány vetületét is kimutatták.

A második, kifejezetten családstatisztikai feldolgozásra 1947-ben került sor, amely szintén a Fővárosi Statisztikai Hivatalban készült, s fogalomrendszerét tekintve szorosan kapcsolódott az előző népszámlálások családokra vonatkozó meghatározásaihoz. Ez az adatfeldolgozás azonban nem népszámlálási adatgyűjtésre támaszkodott, hanem a fővá—

ros élelmiszerközponti nyilvántartás családi törzslapjaira, s a fővárosi családok és ház- tartások nagyságának, Összetételének megállapítására tett kísérletet, sikerrel.

AZ 1949. És Az 1960, ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS HAZTARTAS- ES CSALADFOGALMA15

Az eddigi népszámlálások tehát csupán arra adtak lehetőséget, hogy minden össze—

függés, adatkombináció nélküli adatcsoportosításokra kerülhessen sor; tehát a háztartá- sok, illetve a családok összetételéről jobbára csak keresztmetszetszerű képet nyújtottak.

Az ilyen adatanyag csupán arra alkalmas, hogy a háztartások, családok számának becslésszerű megközelítését adja. A népszámlálások háztartás- és családstatisztikai fel- adatait olyan feldolgozások segítségével lehetett megoldani, amelyek — mint az 1906. évi fővárosi, de különösen az 1941. évi alapokon nyugvó, az azt tökéletesitő 1949. évi adatösszeírás — kifejezetten háztartás-, illetve családstatisztikai jellegűek, s így a háztartá—

si és családi jellegzetességeket minél több szempontból képesek feltérképezni.

A magyar népszámlálások mintegy hét évtizedes tapasztalatai azt sugallták a világ—

háború utáni első teljes körű nép— és lakásszámlálás végrehajtóinak, feldolgozóinak, hogy ha nincs mód a teljes háztartás- és családstatisztikai részletezettségre, helyesebb, ha erőiket elsődlegesen a rokoni kapcsolatok feltérképezésére összpontosítják. A háztar—

tás fogalma csak mint másodlagos csoportosítási forma szerepelt.

A magyarországi családstatisztikai adatfelvételekben és —feldolgozásokban tehát mérföldkő volt az 1949. évi népszámlálás. Ekkor került sor ugyanis első ízben az egész országra kiterjedő háztartás— és családstatisztikai összeírásra, amelynek feldolgozása — legalábbis a családokat illetően — meg is történt. Országosan ekkor alkalmazták első ízben a Lakásösszeírólapot, amely az 1941-es népszámlálás Házigyűjtőíve lakásszelvé- nyének javított és bővített változata volt. Erre háztartásonként, azon belül családonkénti csoportosításban fel kellett vezetni a jelenlevők és a távollevők főbb adatait (név, nem, foglalkozási ág, foglalkozási viszony, birtoknagyság, születési év, családi állapot, család- fővel való rokonsági kapcsolat, illetve az ott-tartózkodás jogcíme).

5. ábra. Az 1949. évi népszámlálás Lakásösszeírólapjának részlete

15. A nt—psúmliláskor jel.-MMM; h—lwroliu (az ideiglenesen Jelenlévők nélkül):

lu—luluixl hc-cwhu : hunt]- Paula—Ila!!! !!LI-ooxe tutitoxalitunln ftc-Lm

Cumi 04 I! tcran- nev ' an : o n a l ). a a u

: " me,—mut: mm:- m (itt: íochlkolul vluony !??? Slme- cumi (lűberla—ualwlo,cnlvd m.-

,_ . . , lme. nm- rh hul—tud

'! hatamon-mm mr m— .5, " " """""U ""ha". nem "" " """" mum—.m'mfnmangi

o wien-l,) mmm: (mlm unicum-mu, vu:—

! v.

dee. uuhn mu ub.)')

. .: l.

l 2.

l a.

...

l §.

l

aki

5 6.

5 Az 1960. évi népszámlálás háztartás— és családstatisztikai fogalommeghatározásának ismertetésekor nagymértékben támasz- kodtam dr. Tamásy József: A család és a háztartás fogalma, összefüggései és az 1960. évi népszámlálás család- és háztartásfelvételének alapelvei cimű tanulmányára. Demográfia. l960. évi 2. sz. 192—213, old.

332 szűcs ZOLTÁN

Mivel az 1949. évi népszámlálásnál alkalmazott családfogalom mintegy előhírnöke volt az 1960. évinek, célszerűnek látszik az 1949. és az 1960. évi népszámlálás családfogal—

mát együttesen vizsgálni. A világháború utáni első népszámlálás családfogalmát nem határozták meg egyértelműen az adatfelvétel előkészítése során, magában az adatfelvételi utasításban is csupán körülírva jelenik meg a család, s csak mint technikai részlet van jelen. A fogalom tényleges meghatározására csak a feldolgozás, a publikáció szakaszá- ban került sor. Erre vezethető vissza az a hiányosság, hogy az együtt lakó — többnyire közös háztartásban is élő — gyermekes vagy gyermektelen rokon házaspárokra vonatko—

zó feldolgozás nem sikerült, elhatárolásuk, az adatcsoportosítások hibás technikai végre—

hajtása miatt nem minden esetben valósulhatott meg.

E hiányosságok elkerülése érdekében az 1960. évi népszámlálás előkészítésekor alapvető követelményként fogalmazódott meg a család és a háztartás fogalmának szaba- tos, egyértelmű meghatározása.

A család fogalmának meghatározására vonatkozó nézetek abban különböztek — és különböznek ma is — egymástól, hogy a családot szűkebben vagy tágabban értelmezik.

E két értelmezés között az a különbség, hogy az egymással különböző jellegű rokonsági kapcsolatban levő személyek mely csoportját, összetételét tekintjük családnak.

A korabeli nemzetközi gyakorlat szerint a rokonsági kapcsolat elsődlegesen leszár- mazás által létrejövő, rendszerint törvény vagy szokás által szabályozott viszony, amely—

nek alapja a háztartási és a szülő—gyermek kapcsolat. Mindazok, akik ilyen kapcsolaton keresztül közös őstől származnak, vérrokonok. Bármely vér szerinti leszármazási lánc első tagjának valamennyi leszármazottja lemenő rokon, utolsó tagjának valamennyi elődje felmenő rokon. A felmenő és a lemenő rokonsági kapcsolat mellett ismert még az oldalági rokonsági kapcsolat is (például testvérek).

A vér szerinti rokonsági kapcsolattól természetesen meg kell különböztetni a házas- ságkötéssel létrejött rokonsági kapcsolatot, amivel azonban rokonsági kapcsolat jön létre a házasfelek vérrokonai között is. Magyarországon a ,,felmenő", ,,lemenő" és az ,,oldalági" jelzőt nem csupán a vér szerinti, hanem a házasságkötés útján létrejött rokonsági kapcsolatokra is értelmezik (például az após vagy anyós felmenő rokona, a sógor pedig oldalági rokona a családfőnek).

Láthatjuk tehát, hogy a család fogalma magában foglalja a vér szerinti és a házas- ságkötés útján létrejött rokonsági kapcsolatokat. A rokonsági kapcsolatnak egyik speci- ális formája az örökbefogadás, ahol ugyanis a klasszikus rokonsági kapcsolatnak e két formája közül egyik sem valósul meg, mégis a létrejövő kapcsolat az örökbefogadó és az örökbefogadott között rokonsági kapcsolatnak, mégpedig szülő—gyermek viszonynak értelmezhető.

A családot tehát a rokon személyek különböző összetétele alkotja. Ha az összetétel csak a házastársakra és nem házas gyermekeikre korlátozódik, családmagról, illetve szűk családról beszélünk. Amennyiben pedig a család tagjai közé beleértjük a családból már kikerült, de a családdal élő házas, továbbá a már elköltözött gyermekeket is, a biológiai családok fogalmát használjuk. A családmag azonban akkor is létrejön, ha a gyermekkel

— az egyik szülő elhalálozása vagy válás miatt —— csak az anya vagy az apa él együtt. Az ilyen családmag elnevezése töredékcsalád volt, ami azonban több félreértésre is okot adott.

A magyar gyakorlatban a családtöredék kifejezés 1949-ben és 1960—ban is az olyan együttéléseknek volt a gyűjtőneve, ahol nem volt kimutatható a családmag. Ide tartoztak továbbá az egyedül állók is. A fenti értelemben vett családi kapcsolat nélküli, de együtt élő (például testvérek) személyek megkülönböztetésére ekkor a részcsalád megjelölést használták. A töredékcsalád kifejezés tehát a részcsaládok és az egyedül állók együttese volt.

CSALÁD- És HÁZTARTÁSFOGALMAK 333

Mindezeket a szempontokat figyelembe véve az 1949. és az 1960. évi népszámlálás alkalmával az alábbi három meghatározás valamelyikét lehetett az adatfedolgozásokban alkalmazni:

I . család az ún. családmag (szűk család); ekkor a családmag három típusa különböztethető meg:

— házaspár gyermek nélkül,

— házaspár nem házas gyermekkel (gyermekekkel),

— egy szülő nem házas gyermekkel (gyermekekkel);

2. a családhoz tartozik minden együtt élő rokon személy, ezen belül

2.1 egy családnak tekintve, ha több — egymással rokoni kapcsolatban álló — családmag él együtt;

2.2 csak a családmagból és a velük élő, de külön családmagot nem alkotó, rokon személyekből áll a család;

3, biológiai család,

Magyarországon a köztudat — mint már jeleztük — a család fogalmának szélesebb körű értelmezését fogadja el, s fogadta el különösen az 1950-es és l960—as években.

Ennek részben tradicionális, részben az életviszonyokban gyökerező okai voltak és vannak. Nem lett volna célszerű, ha a lakosság elsősorban pusztán érzelmi töltetű megnyilvánulásaira figyelemmel valamennyi együtt élő rokont a család tagjainak tekin- tettek volna. Ebben az esetben ugyanis a háztartás és a család fogalma között tulajdon—

képpen csak elméleti különbség adódna, ami a gyakorlatban a két fogalom azonosságát jelentené. Mindezeket a szempontokat is mérlegelve döntöttek végül is úgy a népszámlá- lás módszertani kérdésekkel foglalkozó munkatársai, hogy az 1960. évi adatfelvételkor

— hasonlóan az 1949. évi népszámláláshoz — a család fogalmát a vázolt alternatívák közül a 2.2 pont alattiból kiindulva határozzák meg.

Ennek megfelelően az 1960. évi népszámlálás adatfeldolgozásaiban a család a házastársi, továbbá a vérségi felmenő, lemenő és oldalági rokonsági, valamint örökbefo- gadási kapcsolatban álló és ténylegesen együtt lakó személyek közül az ún. családmag tagjainak és a családmaghoz tartozó, de külön családot nem alkotó rokonoknak a közös—

sege.

A népszámlálás definiálta a részcsaládok és az egyedül állók fogalmát is. így részcsaládok az olyan együtt élő rokon személyek, akik között sem házastársi, sem Vér szerinti vagy örökbefogadási felmenő-lemenő kapcsolat nincs, azaz nem alkotnak család- magot (például együtt élő testvérek, sógorsági kapcsolatban levők, anyós-meny viszony).

Az egyedül állók közé tartoztak a teljesen külön (egyedül) élő személyek, valamint a közös háztartásban együttélő nem rokon egyedül állók (például két vagy több barát), továbbá a családdal együtt élő olyan ,,idegen" személyek, akik a családdal valamilyen szolgáltatási viszonyban voltak (például háztartási alkalmazott, vagyonáért eltartott személyek). Természetesen ez utóbbiak nem számítanak a család tagjai közé, a háztartás tagjai közé viszont igen).

Az 1960. évi népszámlálás — a család fent ismertetett fogalmát szem előtt tartva — a feldolgozásokban az alábi családtípusokat mutatta ki:

— házaspár rokon nélkül,

— házaspár rokonnal,

— egy szülő gyermekkel, rokon nélkül,

— egy szülő gyermekkel és rokonnal.

Ezek közül természetesen az első két típus is bontható gyermekkel és gyermek nélkül élő házaspárokra. Gyermeknek kellett tekinteni, és az összeírás során így kellett felvenni korától függetlenül minden olyan személyt, akinek az apja vagy az anyja volt a családfő.

Az adatokban tehát gyermekként szerepel valamennyi nem házas (nőtlen, hajadon,

334 szűcs ZOLTÁN

özvegy, elvált) vagy házastársa nélkül szüleivel (szülőjével) együtt élő ,,gyermek" családi állású személy. A gyermekek száma tartalmazza továbbá a házasságon kívül született, az örökbe fogadott és a nevelt gyermekeket, valamint a szülei nélkül a nagyszülövel együtt élő unokát is.

A család azonosítását, illetve összetételének megállapítását az összeírt személynek a családfőhöz viszonyított családi állása alapján az adatfelvételkor végezték el. Családfő- nek házaspár esetén mindig a férjet, az egy szülőből és gyermekből álló családokban pedig mindenkor a szülőt kellett kijelölni.

6. ábra. Az 1960, évi népszámlálás Összeíro'ív a személyek és lakások számbavételére című kérdőívének a családi állásra vonatkozó kérdése

Sai:— A jelenlevő szenny !. szomüy:

...

1 osalhdí és utóneve:

...

2 nem: férfi (fizu—"u' (Irány)

aludd/J —-fclcsrlg —- dh-mírx— m/frmck —- tvxlm'r -- apu -— anyu —— uuguuülű — unoka — apu": -— anya?

a onládi állása: —cgyndültíllá—on_véh, mégpedig: ...

A családokban és családtöredékekben élő népesség nem a családoknál az összeírás- kor jelenlevőket, hanem a családok ,,állandó" népességét foglalta magában. Ebből a szempontból családtag az, aki a családhoz tartozó személyek közül az adatfelvétel időpontjában családi lakóhelyén állandóan jelen volt, vagy csak ideiglenesen volt távol.

1949-ben egy szűkebb és egy bővebb családösszetétel került közlésre. A szűkebb:

Családok Családtöredékek

Házaspár Részcsalád

gyermek nélkül Egyedül álló

] gyermekkel Egyéb családtöredék

2 gyermekkel 3—5 gyermekkel 6 és több gyermekkel

Egy szülő

l gyermekkel 2 gyermekkel 3—5 gyermekkel 6 és több gyermekkel

Házaspár felmenővel, más rokonnal és gyermek nélkül

1 gyermekkel 2 gyermekkel 3—5 gyermekkel 6 és több gyermekkel Egy szülő más rokonnal és

1 gyermekkel 2 gyermekkel 3—5 gyermekkel

6 és több gyermekkel

A részletesebb változat az egy szülő gyermekkel típusú családokat tovább bontotta:

— csak apa gyermekkel,

— csak anya gyermekkel.

CSALÁD— És HÁZTARTÁSFOGALMAK 335

1960-ban csupán a szűkebb változat publikálására került sor, némileg részletezet- tebb gyermekszámmal:

gyermek nélkül (csak házaspárnál) l gyermekkel

2 gyermekkel 3 gyermekkel 4—5 gyermekkel

6 és több gyermekkel.

Az egy szülővel élő gyermekes családok megbontása apa gyermekkel, illetve anya gyermekkel típusú családokra csupán egy — településtípusonként közölt —, a családok legfontosabb adatait tartalmazó táblában valósult meg, akkor azonban a gyermekszám nem szerepelt a családösszetételben, hanem csak mint az egyik kombinációs ismérv.

A családösszetétel e változat szerint a következő volt:

Családok Családtörede'kek

Házaspár rokon nélkül Részcsaládok

Házaspár rokonnal Egyedül állók

Felmenő rokonnal Külön élő egyedül állók

Egyéb rokonnal Közös háztartásban élő egyedül állók

Felmenő és egyéb rokonnal Családokkal és családtöredékekkel Egy szülő gyermekkel, rokon nélkül élő idegen személyek

Apa gyermekkel Anya gyermekkel

Egy szülő gyermekkel, rokonnal Apa gyermekkel, felmenő rokonnal Apa gyermekkel, egyéb rokonnal

Apa gyermekkel, felmenő és egyéb ro—

konnal

Anya gyermekkel, felmenő rokonnal Anya gyermekkel, egyéb rokonnal Anya gyermekkel, felmenő és egyéb ro-

konnal

Az előzetes feldolgozási tervek szerint már az 1949-es adatösszeírás után is sor került volna háztartás—feldolgozásra, végrehajtása azonban meghiúsult. A háztartás fogalmá—

nak ismertetésére — ami teljes mértékben azonos az előző népszámláláskor tervezettel — így csak az 1960. évi adatfelvételhez kapcsolódóan térünk ki.

A háztartás fogalma az l 960—as népszámlálás alkalmával az alábbiak szerint került megfo- gahnazásra: háztartáson azoknak az együtt lakó személyeknek a körét kell érteni, akik közös lakásban vagy annak egy részében laknak, a hét legalább egy napján rendszerint közösen étkez- nek (ebédelnek vagy vacsoráznak), és a létfenntartási költségeket közösen viselik.

A háztartás lényegében tehát csupán annyiban tér el a családtól, amennyiben a család rokon személyek társadalmi közössége, a háztartás pedig az együtt lakó személyek gazdasági közössége, amely független a rokonsági kapcsolatok meglététől vagy meg nem lététől. Az egy háztartás fogalmának tehát két alapfeltétele volt: az együttlakás és a közös gazdálkodás (háztartásvezetés).

Az 1960. évi népszámlálás a nem rokon társbérlőket, albérlőket és ágybérlőket a háztartás tagjainak köréből kizárta. A háztartáshoz tartozó idegenek köre azokra a személyekre szűkült, akik a családdal nincsenek rokonsági kapcsolatban, akiknek nincs önálló lakáshasználati jogcímük, és akiknél az ottlakás alapja valamilyen szolgáltatási viszony.

A háztartások speciális kategóriája volt az egyedül állók háztartása, az ún. egysze- mélyes háztartás, valaminta csak nem rokon személyekből álló háztartás, vagyis lényegé-