STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ
KÜLFÖLDI STATISZTIKAI IRODALOM
A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA RUSSEL, M. – TAKAC, P. – USHER, L.:
AZ ÉSZAK-AMERIKAI ÁGAZATI OSZTÁLYOZÁSON ALAPULÓ TERMELÉKENYSÉGI TRENDEK
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN
(Industry productivity trends under the North American Industry Classification system.) – Monthly Labor Review. 2004. 11. sz. 31–42. p.
A Bureau of Labor Statistics (BLS) a közel- múltban fejezte be termelékenységi számításainak az Észak-Amerikai Ágazati Osztályozási Rendszer (North-American Industry Classification System – NAICS) csoportosításainak megfelelő átdolgozását.
Tapasztalataik szerint a NAICS ágazati tagolásai a korábbiaknál átfogóbb keretet biztosítanak a gazda- ság fejlődésének vizsgálatához. Az áttérés egyúttal lehetőséget nyújtott a termelékenységi-számítások koncepcionális fejlesztésére is.
A NAICS által felváltott ágazati osztályozást (Standard Industrial Classification – SIC) az Egye- sült Államokban gyakorlatilag a múlt század har- mincas évei óta használták. A gazdaság szerkezeté- ben bekövetkezett változások nyomon követése ér- dekében a SIC-et rendszeresen felülvizsgálták. Ezek a részleges korszerűsítések azonban nem jelentettek felfogásbeli változást, vagyis a SIC keretében a fi- gyelem folyamatosan a termékgyártó ágazatokra – mindenekelőtt a feldolgozóiparra – irányult. A SIC utolsó nagyobb revíziója 1987-ben fejeződött be. A kilencvenes évek első felében azonban olyan gyors fejlődés ment végbe az Egyesült Államok gazdasági szerkezetében, hogy halaszthatatlannak ítélték az át- térést egy új, a korszerű változásokat világosabban kifejezésre juttató ágazati osztályozásra. A döntés-
ben feltehetően az is szerepet játszott, hogy az Egye- sült Államok, Kanada és Mexikó között 1994-ben megkötött Észak-Amerikai Szabad Kereskedelmi Egyezmény eredményeinek, hatásainak vizsgálatá- hoz egységes, összehangolt statisztikai rendszerre volt szükség. A NAICS kialakításakor megkülön- böztetett figyelmet fordítottak a szolgáltató szféra részletesebb tagolására, s főképpen a korszerű új technológiákat alkalmazó (az ún. high-tech) ágaza- tok elkülönítésére.
A NAICS felfogásában teljesen új ágazati osztá- lyozási rendszer, amely törekszik arra, hogy a cso- portosítások a termelési folyamatok hasonlóságán alapuljanak. A SIC e tekintetben kevésbé járt el egy- ségesen, ott esetenként megkülönböztető ismérvként figyelembe vették a kibocsátott termékek gazdasági rendeltetését, a piaci kereslet fontosabb szempontjait is. A tanulmánynak nem célja a NAICS összes fon- tosabb változásának ismertetése. Elsősorban azokra a módosításokra hívja fel (példaszerűen) a figyelmet, amelyek a termelékenység mérésnél okozhatnak ösz- szehasonlíthatósági problémákat.
A tevékenységek újszerű elhatárolása szempont- jából a legnagyobb horderejű változásnak az „Infor- máció és kommunikáció” nemzetgazdasági ág elkülö- nítése tekinthető, amely most összefoglalóan tartal- mazza az információk, a különböző információhordo- zók és kultúrcikkek létrehozásával és terjesztésével foglalkozó ágazatokat. Ezek egy része a SIC kereté- ben a feldolgozóiparban (például a kiadóvállalatok), a hírközlés, a számítástechnikai szolgáltatások, illetve a szórakoztatás, kultúra stb. területén szerepelt.
Nemzetgazdasági ágak közötti átcsoportosítások történtek például a feldolgozóipar irányából az erdő- Megjegyzés. A Statisztikai Irodalmi Figyelő rovatot a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat állítja össze. A rovat minden hónapban Külföldi Statisztikai Irodalom fejezetet (külföldi statisztikai és demográfiai könyvek és cikkek ismertetését Rettich Béla szerkesztésében), páratlan hónapban általában Bibliográfiát (a könyveket az MSZ 3423/2–84, az időszaki kiadványokat az MSZ 3424/2–82 szabvány szerinti feldolgozásban), páros hónapokban Külföldi folyóiratszemlét tartalmaz.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1058
gazdálkodásba (a fakitermelést, rönkmegmunkálást érintően), illetve a kiskereskedelemből a szállás- hely-szolgáltatás és vendéglátás területére. Számos átsorolás történt a nagykereskedelem és a kiskeres- kedelem között is, főleg azért, mert a SIC a fo- gyasztók kategóriáit tekintette elhatárolási ismérv- nek, míg a NAICS az árusítási módszereket helyezi előtérbe.
Az ágazatok különösen széles körét érinti az a felfogásbeli változás, amely a kisegítő egységek (például szállítás, raktározás, könyvvitel, bérelszá- molás, általános irányítás, management stb.) önálló, specializált ágazatba tömörítését jelenti. A SIC eze- ket az egységeket nem választotta külön, azokba a termelő, illetve szolgáltató ágazatokba tartoztak, amelyek főtevékenységének kiszolgálása jelentette a feladatkörüket (s amelyekhez általában szervezetileg is kapcsolódtak).
Az említett példák alapján is érzékelhető az Egyesült Államok régi és új ágazati rendszere közöt- ti áttérés bonyolultsága és hatalmas munkaigénye.
Egyértelmű, hogy a termelékenységi számításokhoz felhasznált adatok tényleges tartalma, még az esetleg hasonló elnevezésű SIC, illetve NAICS-kategóriák esetében is lényegesen eltérhet egymástól.
A BLS több mint száz éve végez termelékenységi számításokat. Már 1898-ban közzétettek egy tanul- mányt, amely mintegy 60 feldolgozóipari ágazatról közölt adatokat. A jelenlegi termelékenységi progra- mot 1941-ben kezdték, kongresszusi felhatalmazás alapján. A teljes magángazdaságról és annak főbb ágazatairól 1959 óta tesznek közzé éves adatokat.
Ezek negyedéves mutatóit 1968-ban vezették be.
A termelékenységi indexek az előállított termé- kek, valamint a végzett szolgáltatások volumenének változását a létrehozásukhoz felhasznált munka- órákhoz viszonyítva fejezik ki. Az indexek alakulá- sában számos tényező hatása érvényesül: mint pél- dául a technológiai változások, a beruházások, a vá- sárolt energia, anyag-, illetve szolgáltatások felhasz- nálása, a munkafolyamatok szervezettsége, a kapaci- tások kihasználása, a vezetői hozzáértés, továbbá a munkát végzők képzettsége és teljesítménye.
A NAICS bevezetése megszakította a SIC-re alapozott termelékenységi indexsorok folyamatossá- gát. A hosszú távú elemzések elősegítése érdekében ezért az indexsorokat 1987-ig visszamenően átdol- gozták a NAICS kategóriák tartalmának megfelelő- en. A konvertáláskor külön-külön foglalkoztak a ki- bocsátási adatokkal, a foglalkoztatottak átlagos lét- számának, a teljesített munkaórák számának időso- raival és a fajlagos munkaerőköltség-számításhoz szükséges idősorokkal. (A szerzők a tanulmány mel- lékletében részletesen ismertetik a számításokhoz
használt mutatók tartalmát, az igénybe vett adatfor- rásokat és az esetlegesen szükségessé vált becslési eljárás módszereit.)
A termelékenységi adatbázisban tárolt indexso- rok közül a legrészletesebb bontást jelentő (6-jegyű kódszámmal rendelkező, tehát körülbelül a magyar gyakorlatban a szakágazathoz hasonlónak tekinthe- tő) adatsorok kevesebb mint felénél volt mód köz- vetlen megfeleltetésre a SIC-szerinti adatokkal. En- nél némileg kedvezőbb volt az arány a bányászatban és a nagykereskedelemben. Ott, ahol a közvetlen megfeleltetés (például bizonyos termékek kibocsátá- si adatainak áthelyezése az aktuális besorolásnak megfelelő szakágazatba) nem volt megoldható, fix átszámítási arányokat használtak a NAICS szerinti teljes idősorok becslésére. A munkát a feldolgozó- iparral kezdték, mivel a legtöbb tapasztalattal ezen a területen rendelkeztek és 1998-ban már valamennyi három-, illetve négyjegyű kódszámmal jelzett fel- dolgozóipari ágazatról közölni tudták az átdolgozott, NAICS-szerinti indexsorokat. A nagy-, illetve kiske- reskedelemről például 2001–2002-ben adták közre a hasonló részletességű adatsorokat.
A legtöbb problémával érthető módon a szolgál- tató szférában kerültek szembe, ahol korábban sem tudtak mindenütt megfelelő mérőszámokat kialakí- tani a termelékenység-számításokhoz, sem a kibo- csátás volumenére, sem a munkaráfordításokra vo- natkozóan. A NAICS részletesebb ágazati tagolásai tehát önmagukban nem jelentik a termelékenységi indexsorok számának hasonló mértékű gyarapodá- sát. Az esetek egy részében – még a feldolgozóipar- ban is – csak a részletező ágazatok kombinálásával, összevonásával lehet az összehasonlíthatósági prob- lémákat áthidalni. Átmenetileg tehát az átdolgozott termelékenységi indexsorok száma jóval alatta ma- rad a korábban a SIC alapján rendelkezésre állóké- nak. Néhány esetben viszont (például a számítógé- pek és elektronikai alkatrészek gyártása esetében) a korábban szétszórtan kezelt tevékenységek össze- foglalása egy szakágazatba jobb lehetőséget terem- tett a termelékenységi számítások jövőbeli fejleszté- séhez is.
A szerzők a foglalkoztatottak 2000. évi adatai- nak segítségével közelítő képet adnak az amerikai nemzetgazdasági ágak között végrehajtott átsorolá- sok mértékéről és irányairól. Az egy munkaórára ju- tó kibocsátás átdolgozott indexei alapján az 1990 és 2002 közötti termelékenység alakulása világosan tükrözi az üzleti ciklus ingadozásának hatásait. Az Egyesült Államok gazdasága 1990. júliusban és 2001. márciusban közel hasonló termelékenységi csúcsot produkált. A tanulmányban vizsgált 169 ágazat közül 156 ért el termelékenységnövekedést
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELŐ 1059
1990 és 2000 között, különösen az időszak második felében. A gazdaság átlagos évi 2,0 százalékos ter- melékenységemelkedésével szemben nyolc informa- tikai ágazat egészen kiugró eredményt ért el (például a számítógépek és tartozékaik gyártása évi 31,7 szá- zalék, a félvezetők és egyéb elektronikai alkatrészek gyártása évi 27,0 százalék átlagos termelékenység- javulást produkált 1990 és 2000 között). A fajlagos munkaerőköltségek általában lassabb ütemben nőt- tek, mint a termelékenység.
A 2001-ben jelentkező recesszióra az ágazatok többsége a foglalkoztatás visszafogásával reagált. A gazdaság egészén belül az ágazatoknak csak 36 szá- zaléka ért el évi átlagban 2,0 százalékos vagy ezt meghaladó termelékenységnövekedést 2001-ben, 24 százalékuknál pedig hasonló mértékű termelékeny- ségcsökkenés volt észlelhető. Bár a tanulmány ösz- szeállításakor a szerzők 2002-ről még nem rendel- keztek részletes adatokkal, az előzetes jelzések sze- rint az ágazatok széles körénél lehetett ismét gazda- sági élénkülésre és lényeges termelékenységjavulás- ra számítani.
(Ism.: Tűű Lászlóné dr.)
EHLING, M. – LINZ, S. – MINKEL, H.:
A STATISZTIKA NEMZETKÖZI HARMONIZÁCIÓJA – ALAPELVEK ÉS PÉLDÁK A HÁZTARTÁSI
FELVÉTELEK TERÜLETÉRŐL
(Internationale Harmonisierung von Statistiken – Grundlagen und Beispiele aus dem Bereich der Haushaltstatistiken.) – Wirtschaft und Statistik. 2004. 1. sz.
32–42. p.
Az Európai Unió tagországainak statisztikai hi- vatalai nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a nemzetközi intézmények és saját kormányuk össze- hasonlítható, jó minőségű adatokra vonatkozó, egyre növekvő igényeit kielégítsék.
A CHINTEX nevű kutatási projektben – amely az Európai Bizottság ötödik kutatási kerettervében szerepel és amelynek koordinátora Németország – a német Szövetségi Statisztikai Hivatal áttekintette a harmonizáció történeti fejlődését, a különböző har- monizációs stratégiák megvalósíthatóságát, előnyeit, hátrányait és hatásait.
A statisztika nemzetközi összehasonlíthatóságán nemcsak az egyes országok meglevő adatainak utóla- gos összevethetőségét kell értenünk, hanem sok eset- ben a teljes előállítási folyamat egyeztetését, amely az összehasonlítható eredmény meghatározásától a kér- dőív kérdéseinek egyeztetéséig sokféle módon lehet- séges. Alapvető azonban az ún. egységes koncepció,
amely az osztályozásokat, definíciókat stb. egységesí- ti, tehát a „közös nyelvet” határozza meg, amely által a keresett értéket egyformán, kielégítően pontosan le- het meghatározni. A koncepciónak ugyanakkor nem szabad túl univerzálisnak lennie, bele kell férniük az egyes országok sajátosságainak is.
Ez az egyik alapvető problémája a harmonizáci- ónak: minden országban más és más az intézmények (gazdálkodó szervezetek, háztartások stb.) felépítése, összetétele. A statisztika által megfigyelni kívánt fo- lyamatok, tevékenységek e különböző intézményi háttérben valósulnak meg, nehézzé téve az összeha- sonlítást. Egyik elméletileg lehetséges út, ha figyel- men kívül hagyják az intézményi hátteret. Ez azon- ban oda vezet, hogy csökken, vagy elvész az adott mutató kifejező értéke, egy absztrakt, tartalommal alig bíró számot kapunk. Ha ezt a túlzott absztrakci- ót el akarjuk kerülni, előfordulhat, hogy az intézmé- nyi háttér különbözősége miatt a fogalmi azonosság és összehasonlíthatóság ellenére is egészen más lesz a mért adat tartalma. Ezek a problémák mutatják, hogy a harmonizációs folyamatot nagyon alaposan kell tervezni, először az igények pontos meghatáro- zásával és csak utána lehet dönteni a megvalósítás módjáról.
Az Unió közvetlen hatást gyakorol a tagország- ok statisztikai munkájára azáltal, hogy szabályozási joga van: rendeleteket, irányelveket, döntéseket hoz.
A rendeletek a tagországokra nézve kötelezők, klasszikus formájukban meghatározzák a célt, az eredményt, a határidőt, a végrehajtás módját, és köz- vetlenül érvényes jogszabályoknak számítanak a tagországokban. Statisztikai területen akkor alkal- mazzák őket, ha a koncepcióban, módszertanban, a nómenklatúrákban az egyezőség szinte teljes.
Az irányelvek a célt, az eredményt, a határidőt is meghatározzák, de a végrehajtás módját meghagy- ják nemzeti kompetenciában. Az irányelveknél a részletes jogi szabályozás ezért a nemzeti jogsza- bályalkotás révén teljesül. A kétféle jogi eszköz kö- zötti különbség azonban teoretikus: végső soron at- tól függ a harmonizáció foka, hogy a jogszabályban milyen részletesen írják elő a végrehajtás módját.
Előfordulhat, hogy egy rendelet nyitva hagyja a vég- rehajtás módját.
Az unió jogalkotásában az utóbbi időben a rész- letes, közvetlen, rendeleti szabályozásra való törek- vés észlelhető. Mivel azonban az Eurostat és a nem- zeti statisztikai hivatalok közötti munkamegosztás- ban a szubszidiaritás elve érvényesül, a rendeletek megvalósítása, beleértve a finanszírozást is, a tagor- szágok felelőssége marad. Emiatt a tagországok arra törekszenek, hogy ezekbe már a tervezés fázisában minél nagyobb beleszólási lehetőségük legyen. Így
