+ +
1
BEKE SÁNDOR FEHÉR TULIPÁNOK
+ +
2
Borítóterv:
Magyari Hunor
+ +
3
Beke Sándor
FEHÉR TULIPÁNOK
Versek
ERDÉLYI GONDOLAT KÖNYVKIADÓ SZÉKELYUDVARHELY 2004
+ +
4
AZ ERDÉLYI GONDOLAT SZERKESZTŐBIZOTTSÁGA
CSEKE GÁBOR CSEKE PÉTER CSIRE GABRIELLA
FODOR SÁNDOR GÁBOR DÉNES
JANCSIK PÁL NAGY OLGA P. BUZOGÁNY ÁRPÁD
PÉNTEK JÁNOS
© Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, 2004
© Beke Sándor, 2004
ISBN 973-9269-99-0
+ +
5
KARÁCSONY, NÉLKÜLED
Elképzeltem, kedves,
milyen is lenne a karácsony — nélküled?
A térdig érő hóban
türelmetlenül toporzékolnának a szán elé fogott rénszarvasok, bezárt kapunk előtt
teli hátizsákjával fagyoskodna Télapó, s én bent
a házban
nem énekelném,
csupán a rádióból hallgatnám a Mennyből az angyalt
és elárvultan gyújtanám meg
kezemben tartott gyertyáimat a csillagvirágokkal teleszórt ablak előtt.
Elképzeltem, kedves,
+ +
6
milyen is lenne a karácsony — nélküled?
Csillogó fürtjeiket nem a karácsonyfán, hanem az égen, a csillagok között
felejtenék az angyalok…
+ +
7
ALICE
Míg Chris Normant hallgatom,
a csokoládés dobozba rejtett képek közül
előveszem régi arcodat és halkan
füledbe suttogom a szerelem
rég feledett miatyánkját —
+ +
8
MARASZTALÓ
Hajad
angyalhaj volt, mesebeli.
Arcod
fátyolos telihold.
A lepedőn
hullámzott leheleted, felverte az éjsötétet denevér sikolyod.
Szilikonos melltartód s gyűrött hálóinged
— mihaszna holmi — az ágy alatt.
Marasztalnálak, mint versemben
az utolsó tollvonást…
+ +
9
KI VAGYOK?
Nem az vagyok, akinek látnak.
Akinek látnak, az vagyok?
Vagyok, aki vagyok, kit nem látnak, én vagyok mégis a látható gyalázat.
+ +
10
A HÍRES VADÁSZ
Óvodáskori képemet nézem:
vadász voltam
azon a gyermekkori jelmezbálon, műbajusszal és műszakállal, mellettem egy szép kislány állt, ő volt az erdei nagymama Piroskája.
Azóta sokszor elképzeltem, hogy erdő mélyén lesben állok
veszedelmes íjpuskával.
Egyszer
le is lőttem egy madarat, s az tenyeremben
vergődve véresen kimúlt.
Ekkor megszólalt
a lelkem mélyén Valaki, s én
kiűztem magamból
a vadakat öldöklő lesipuskást, és az élővilág
szerető barátja lettem.
+ +
11 Szívemből
szólnak azóta a madarak, a tapsifüles,
ijedt nyuszikat mosolyogva nézem,
s a ropogó avar fölött lépdelő félénk őzikéket
meg a csalafinta rókafiakat, de még a barna mackót is, aki gyermekkorom meséiben annyiszor rámijesztett.
+ +
12
ISMÉT MEGSZÜLETTEM
A reggeli félhomályban, míg ébredezem,
kezemet a párna alá rejtem:
dédelgetem még a marasztaló álmokat, hogy utána
nyitott szemmel tudjak örülni újra — hiszen újjászülettem erre az új napra, és megint érzékelem a világegyetem ura által felébresített méhkast, az emberek
örök nyugtalanságát, a házőrző kutyát az udvar közepén, mely egész éjjel vigyázta álmaimat, s most megint alszik, a szekeres bácsit, aki nyirkos fát szállít
+ +
13
nyikorgó szekerén tüzelőnek, a nemzetközi járatokon
hazaérkező
utazástól elkábult emberek arcát,
az ablak előtti égerfán fészekrakó
színes madarakat,
a kéregető koldusok hangját
ebben a kíméletlen társadalomban, a főúton zsúfolódó
autók rekedt dudáját, a hálószobába libbenő brazil kávé illatát,
a kedves ébredésre biztató suttogó szavát,
hogy ideje lenne már felkelni, mert eddig
a többi költő is felkelt és álomittasan
elindult valahová,
talán bokáig érő kabátban vagy turkálóban vásárolt színes anorákban,
hogy újra felfedezze ezt a sokarcú,
+ +
14
örökké változó világot — talán csak saját magának.
+ +
15
ÚGY ÉRZEM
mintha örök láng
égne bennem, amit a legjobb
tűzoltók sem tudnak
kioltani.
+ +
16
KILINCSEK
Vannak kapuk,
melyeket tilos kinyitni.
Bizonyos kilincseket nem szabad lenyomni.
Vannak kulcsok,
melyeket azért érdemes használni, hogy az ismeretlen
udvar kapujában vendégként
szembe találjuk magunkat a felénk siető házigazdával — önmagunkkal.
+ +
17
ESÉLY
Ha én atomreaktor lennék, magamba szívnám
a földet benépesítő
emberek negatív energiáját, s azzal tölteném föl magamat.
Ameddig ember él a földön, biztosítva lenne az atomreaktor működéséhez
szükséges energiatartalék — és fény lenne
legalább,
fény mindenütt,
míg ember él a földön, nagy fény,
talán akkora,
hogy még az emberi elmét is megvilágosítaná — ha én atomreaktor lehetnék.
+ +
18
FEHÉR-FEKETE
Fekete hó hull
a terror világszigetén.
Csak ilyenkor tudjuk, mennyire értékesek a békésen szállingózó fehér hópihék.
+ +
19
NEM TUDOM…
Ha tudom, hogy jössz, nagyon várlak, minden percben
dédelgetem magamban a várakozás örömét:
és égni kezdenek bennem a melengető lángok,
vágy toporzékol szívemben, s a meghatottságtól
könnycsepp
bukkan elő szememből, forró könnycsepp,
és kimerészkedik szemhéjam küszöbére.
Nem tudom,
mégse tudom megnevezni, mit érzek irántad,
szerelmem…
+ +
20
A TÜZES CSEMPEKÁLYHA
Életem első csókját tőle kaptam:
tél volt, délután,
s az iskola folyosóján
a forró csempekályha mögé hívott, mohó ölelésével rám borult
és szájon csókolt.
Ijedtemben az első csóktól
lázasan remegni kezdtem.
+ +
21
CSAK A TÜCSKÖK
Halkan szólítasz, kedves.
Csak a tücskök az ég alatt, s a harmatos fűszálakra tapadt éjjeli neszek hallják a nevemet.
+ +
22
SZERETLEK
Sokszor kimondtam és leírtam ezt a szót,
mindig azzal az őszinte hévvel, ahogyan éreztem.
Pedig biztos voltam abban, és biztos,
hogy van egy szebb
és sokatmondóbb szinonímája ennek a szónak.
Ezért
most hosszú útra megyek, előkészítem poggyászomat és elindulok
e szó keresésére.
+ +
23
TÖPRENGÉS
Ha elválok tőled, sokkal rosszabb lesz, mintha eltemetnélek.
Mert ha eltemetlek, tudom,
mindig megtalállak, ha eszembe jutsz és beszélni akarok veled —
+ +
24
FOHÁSZ
Uram,
hozd vissza őt
— még egyetlenegyszer — az életbe!
+ +
25
FEHÉR TULIPÁNOK
Üres a bársonyos karosszék,
melyben ültél, üres a szoba, levegőjét
nem szívod már, üres az ágy,
melyben gyermekként aludtál —,
a telefonkészülék se csörög többé.
De jelképes,
szerelmes sírkertemben, az apró sírkövek között új sírkő született.
E temetőbe
mindig hazajárok.
S ha innen
otthonom felé indulok, a messzi kanyarból vissza-visszanézek:
a zöld fű között,
+ +
26 a szélben,
lobogni kezdenek a fehér tulipánok.
+ +
27
TEJ ÉS KENYÉR
Valaki mindig hiányzik.
Valami mindig hiányzik.
Valakiért és valamiért
mindig hiányérzetünk támad, mert hiányuk olyan,
mint egy csésze forró tej és az újsütetű kenyér az asztalon —
+ +
28
ZUHANÁS
Gyötrő álmaimban egy démon
zuhanni engedett a magas égből.
A sötét szakadék fölött, az utolsó percben, isteni szárnyak
mentettek át az ébrenlétbe.
+ +
29
POÉTA ÉS POLITIKA
A költő feladata bizonyára az, hogy hangot adjon
az emberek lelkiállapotának.
A politikában nem kedvelik
a Göncöl-szekéren utazó mindentlátó poétákat.
+ +
30
VERSÍRÁS
A lélek szűrőjén átengedem a szavakat.
+ +
31
SZAKÁLL
Elbújtam magam mögé.
+ +
32
RIGOLYÁK
És akkor a bogarak elindultak
az ember agyában — a völgybe.
+ +
33
A VILÁG KEREKE
Rozsdás biciklikereket
gurítok magam előtt, alig van benne
néhány görbe küllő, de egyik fele
mintha épebb volna, mint a másik — és úgy képzelem, amint gurul előttem a rozsdás biciklikerék, hogy a világ
kerekét forgatom,
és mindig arra törekszem, hogy gyorsan
felülkerekedjék a kerék alsó fele, a világ jobbik oldala, a jó —
ezért gurítom magam előtt a bicikli
+ +
34
rozsdás kerekét rendületlenül, és aki lát, mind azt hiszi, bolond vagyok.
+ +
35
TÚLÉLÉS
Sztálingrád fölött
— letűnt időben — tízezer méter magasban légüres térbe került és zuhanni kezdett
a szuperszonikus repülőgép, amelyben ültem.
Akkor találkoztam életemben először
személyesen az Istennel —
+ +
36
A ROSSZINDULAT
a lélek böjtje.
+ +
37
KORTÁRSAIMHOZ
Többet nem viaskodom veletek.
Dolgozzatok, írjatok.
Én is ezt teszem.
A többit bízzuk csak a selejtet rostáló pártatlan időre.
+ +
38
MIKOR?
Csak akkor szeretnek igazán, ha nem tudnak nélkülözni.
+ +
39
SÍRTAM
Szerelmem, igazán sírtam — míg tormás mustárt kentem
a vajas kenyérre…
+ +
40
BÉKÉS NAPOK
Szemedbe nézek.
Lelked vihara elcsitult.
Csendes-óceánná szelídültél hát, szerelmem —
+ +
41
GARÁZS
Mindig a szívedbe parkoltam
— egy kék limuzinnal —, amikor hazatértem.
+ +
42
LOBOGÁS
A gyertyaöntő
formába öntötte a gyertyát.
Én felvittem a csillagok közé.
Te meggyújtottad az első éjszakán.
+ +
43
MÚZSÁM
Vetkőzöl
és végigfekszel az ágyon.
Remegve vársz.
Én csodálattal, tisztelettel nézlek, de ilyenkor
csak két őssejt találkozását és örömét látom benned.
+ +
44
SZÍVEINK
Kedvesem!
Elképzeltem, hogy átköltöztél a nemlétbe.
Lesújtott,
szomorú szívvel a világ Urával akartam beszélni, és engedélyt kérni tőle, hogy megtarthassam a szívedet.
+ +
45
HA ELMÉSZ
Megértettem:
te elmész, én maradok az utolsó szóval, az utolsó betűvel…
A betű után egy szerencsétlen kérdőjellel,
mely elpárolog, mint harmatozó könnycsepp az időben.
+ +
46
FÉLTÉKENY VAGYOK
Féltékeny vagyok a bőrödre,
mert az védőbástyája rejtelmes szívednek.
Féltékeny vagyok a hajadra,
mert hajad titkos álmaid aranyló esernyője.
Féltékeny vagyok a szemedre,
mert nemcsak az én arcom, az egész világ
szemedben tündököl.
+ +
47
Féltékeny vagyok a hangodra,
mert a „szeretlek”
szót
másoknak is búgja hangod.
Féltékeny vagyok a kezedre,
mert idegen érintéseket rejteget
emlékező kezed.
Féltékeny vagyok a lábadra,
mert lábaddal ki tudja, hova jársz, loholsz önfeledten.
Féltékeny vagyok a cipődre,
mert, ha fölveszed
+ +
48 egyszer
levetett cipődet,
kilépsz a szívemből — mindörökre.
+ +
49
HIÁNYOD BESZÉL VELEM
E.-nek
Kedves,
érted nem kell visszatérnem abba a képzeletbeli,
jelképes,
szerelmes sírkertbe,
ahol a múlt szerelmek emlékei, a fehér tulipánok nyílnak.
Milyen különös, látod,
szívem?
Ez most jutott ismét eszembe, amikor nem vagy itthon.
Este van.
Kint ősz készülődik.
Házunk előtt, a villanypóznán
narancssárga lámpa ég.
Fényében
olykor sárguló falevél
+ +
50 ereszkedik alá,
hulldogál a nedves járdára, mint zenét
zümmögő szerelmes álom.
Ebben az őszi énekben ismét elsírnám neked:
mennyire hiányzol.
De nem teszem.
Inkább téged hallgatlak:
hervadás zenéje.
Hallgatlak…
Hiányod beszél velem —
+ +
51
MEGÁLLAPÍTÁS
A szerelem néha
kockázatos átkelés a szemfényvesztés hídján —
+ +
52
PAPÓ
A kaszával frissen levágott rendek között
megkérdeztem nagyapámat, hogy tulajdonképpen,
papó, öregkorban mi is a szerelem?
Jött is a válasz az aranykakócának, mert így hívott engem nagyapám:
— A szerelem, fiam,
a kasza s a kapa…
+ +
53
SZORONGÁS
Attól félek,
hogy koporsómban megfulladok,
ha felébredek.
+ +
54
SZABAD KIÁLTÁS
Volt idő,
amikor hallgatni kellett, ha be volt zárva
a húsbolt, ha ki volt írva az idomtalan sárga kartonlapra, hogy elfogyott a kenyér,
ha nem volt már tojás
a kamrában, ha egymagában
és értelmetlenül működött az üres hűtőszekrény — Most
épp fordítva van:
elkiálthatom magam, mint üvöltő sakál ha zsákmányra lel, hogy szabad a szó, szabad a gondolat,
+ +
55 igazán szabad, szabad vagyok!
Hallgattam — most kiáltok,
én szegény, meggyötört földi teremtés.
+ +
56
A KIS KUTYAKÖLYÖK
Este volt,
amikor eltemettem.
Azután keresni kezdtem szokott helyén,
a ház mögött.
De a kutyakölyök
hirtelen átugrotta a kerítést
— még egyszer
visszapillantott rám —, majd felugrott a Holdra,
onnan a csillagok közé rohant, s önfeledt játékba merült az égi kertben.
+ +
57
HOLDTÖLTE
Holdtöltekor
mintha indulatosabbak lennének az emberek:
felugrik az ember vérnyomása, türelmetlenül
csörög a telefon, ingerlékenyebb a fáradt feleség, s a pult mögött az aprópénzzel bajlódó elárusítónő, féltékenyebb lesz a gyanakvó szerető, a gyengébb idegzetűek önmagukkal
hadakoznak-kötekednek, a házőrző kutya
haragosabban mordul a kapu előtt
lépkedő járókelőkre, miközben fehérlik,
— mint kerek tányérban a tej —
+ +
58 fehérlik
a nagy fehér telihold, mint
termálfürdő vize reflektorfényben, míg felszínre jön a szakadt hínár, a vízbe hullt
piros műanyagpapucs és a kiflivég —
Holdtöltekor
minden felszínre bukkan — és a költő leül íróasztalához, hogy versét megírja
az ezüst holdvilágnál.
+ +
59
+ +
60
T A R T A L O M
KARÁCSONY, NÉLKÜLED 5 ALICE 7
MARASZTALÓ 8 KI VAGYOK? 9 A HÍRES VADÁSZ 10 ISMÉT MEGSZÜLETTEM 12
ÚGY ÉRZEM 15 KILINCSEK 16
ESÉLY 17 FEHÉR-FEKETE 18
NEM TUDOM… 19
A TÜZES CSEMPEKÁLYHA 20 CSAK A TÜCSKÖK 21
SZERETLEK 22 TÖPRENGÉS 23
FOHÁSZ 24
FEHÉR TULIPÁNOK 25 TEJ ÉS KENYÉR 27
+ +
61
ZUHANÁS 28 POÉTA ÉS POLITIKA 29
VERSÍRÁS 30 SZAKÁLL 31 RIGOLYÁK 32 A VILÁG KEREKE 33
TÚLÉLÉS 35 A ROSSZINDULAT 36 KORTÁRSAIMHOZ 37
MIKOR? 38 SÍRTAM 39 BÉKÉS NAPOK 40
GARÁZS 41 LOBOGÁS 42
MÚZSÁM 43 SZÍVEINK 44 HA ELMÉSZ 45 FÉLTÉKENY VAGYOK 46 HIÁNYOD BESZÉL VELEM 49
MEGÁLLAPÍTÁS 51 PAPÓ 52
+ +
62
SZORONGÁS 53 SZABAD KIÁLTÁS 54 A KIS KUTYAKÖLYÖK 56
HOLDTÖLTE 57
+ +
63
ERDÉLYI GONDOLAT KÖNYVKIADÓ A könyvet szerkesztette: CSIRE GABRIELLA
Korrektúra: Buzogány Edit
Nyomdai előkészítés: Erdélyi Gondolat Könyvkiadó A szerkesztőség postacíme:
4150 Székelyudvarhely, Tamási Áron u. 87.
Telefon: 00–40–266–212703, 0745–816600 E-mail: erdelyi_gondolat@sigmasoft.ro
egk@freemail.hu
ISBN 973–9269–99–0
A nyomdai munkálatokat
az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó Nyomdája végezte
+ +
64
