SZEMLE
TÁJÉKOZTATÁS A KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL SZERVEZETÉNEK TOVÁBBFEJLESZTESÉRÖL
A Központi Statisztikai Hivatal Kollégiu—
ma 1970. március 19-én tartott ülésén megvi- tatta ,.A Hivatal munkájának és szervezeté- nek továbbiejlesztése" tárgyában készített e- lőterjesztést (alapokiratot). A Kollégium ál- lásfoglalása alapján a Hivatal Elnöke utasí—
tást adott az alapokirat irányelveinek meg- felelő szervezeti változtatások végrehajtásá-
ra.
A végrehajtás során 1970. augusztus 1-ig a következő intézkedések történtek:
Megszűnt:
az Elnöki Titkárság,
a Költségvetési Főosztály,
a Népesedési és Szociálisstatisztikai Fő- osztály,
Megalakult:
az lgazgatási és Költségvetési Főosztály, vezetője: dr. Horváth Gyula.
A Főosztály belső tagozódása az alábbi:
l azgatási Osztály. vezető: dr. Gyulay Ferenc, öltségvetési Osztály, vezető: Dvorák Ferenc, Titkársági és Jogi Osztály, vezető: dr. Remetey Ervin főosztályvezető-helyettes,
Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya, Istvánné,
Protokoll Osztály, vezető: Kovács János:
vezető : Fóti
a Népesedésstatisztikai Főosztály, vezetője:
dr. Klinger András.
A Főosztály belső tagozódása az alábbi:
Népesedésstatisztikoi Osztály (ideiglenesen a fő- osztályvezető közvetlen vezetése alatt).
Munkaerő— és Foglalkozásstatisztikaí Osztály, mb.
vezető: Horányi Péterné,
Népszámlálási Osztály (a népszámlálás időszaká—
ban — így jelenleg is — önálló költségvetési egysé—
get képező önálló osztályként működik), mb, vezető:
dr. Kepecs József;
a Szociális- és Kulturálisstatisztikai Főosz- tály (később kialakítandó belső tagozódás—
sal), vezetője: Barta Barnabás,
a Társadalomstatisztikai Főosztály (később kialakítandó belső tagozódással),
a Gazdasági Hivatal. amely kivált a ko- rábbi Költségvetési Főosztályból és önálló
osztályként működik, vezető: Pintér Gábor főosztályvezető-helyettes.
A Gazdasági Hivatal belső tagozódása az alábbi:
Adminisztratív Csoport,
Bér— és Számviteli Osztály, mb. vezető: dr. Szabó Ferenc,
Pénzügyi és Gazdálkodási Osztály, mb. vezető:
Schepácz Károly,
Fenntartási Osztály, vezető: Bédy Károly,
Tl'JK és Postaforgalmi Osztály, mb. vezető: Szanyi lános.
Beruházási és Tervezési Csoport, vezető: Gittlár Ferenc.
Az intézkedések következtében még a to- vábbi változások történtek:
a Forgalomstatisztikai Főosztály új neve:
Kereskedelmi és Közlekedési Statisztikai Fő—
osztály.
A Főosztály belső tagozódása az alábbi:
Ár- és Módszertani Osztály, vezető: dr. Marton Adám,
Belkereskedelmi Osztály. vezető: Pintér Tibor, Közlekedési és Posta Osztály, vezető: Gyimesi Ede, Külkereskedelmi Osztály, vezető: Deáky György, idegenforgalmi Osztály, mb. vezető: Takács lános;
a Közgazdasági Főosztály belső tagozódá- sa az alábbi lett:
Árstatisztikai Osztály. vezető: dr. Szilágyi György, Fogyasztásstatisztikai Osztály, vezető: dr. Zaiir Mihály főosztályvezető-helyettes,
Háztartásstatisztikai osztály. vezető: dr. Baranyai István,
Közgazdasági Nemzetközi Csoport, mb. vezető: dr.
Szilágyi György,
Lakossági Jövedelemstatisztikai Láng György.
Munkaügyi Statisztikai Osztály, vezető: Somogyi Miklós,
Népgazdasági Mérleg Osztály. vezető: Arvay lá' nos főosztályvezető-helyettes;
Osztály, vezető :
(! Tájékoztatási Főosztály belső tagozódá- sa a következő lett:
Adatgyűjtés-szervezési és Ellenőrzési Osztály, ve- zető: Botka Zoltán,
Összefoglaló Elemzések Osztálya, vezető: Holka Gyula,
Központi Szerkesztési és Tájékoztatási Osztály. ve—
zető: Komlós Pálné,
Nemzetközi Adatösszeállitások Osztálya. mb. ve—
zető: Béres Istvánné,
Grafikus Csoport. vezető: Kovács Mihály.
1186
Az egységes statisztikai számjelrendszer kezelését végző részleg az igazgatási és Költségvetési Főosz—
tály Titkársági és Jogi Osztályához került.
a Beruházási és Építőipari Főosztály új ne—
ve: Beruházási és Epítőipari Statisztikai Fő- osztály;
a Mezőgazdasági Főosztály új neve: Me- zogazdasági Statisztikai Főosztály;
SZEMLE
a Személyzeti és Oktatási Önálló Osztály főosztályi minősítést nyert. ennek megfele- lően új neve: Személyzeti és Oktatási Fő—
osztály, vezetője: Varga Gyula főosztályve—
zető.
Az alapokirat irányelveinek megfelelő to- vábbi szervezeti és személyi változásokról a
későbbiekben adunk tájékoztatást.
DR. SZILÁGYI GYÖRGY KANDlDÁTUSl ERTEKEZÉSÉNEK VlTÁJA
Az MTA Tudományos Minősítő Bizottságá- nak Bíráló Bizottsága előtt dr. Csikós-Nagy Béla államtitkár. a közgazdaságtudományok doktora elnökletével- 1910. június 12-én tar- tották dr. Szilágyi György "Fejezetek az ár- statisztika módszertanából" című kandidátusi értekezésének vitáját. A Bíráló Bizottság tag—
ja volt dr. Hoch Róbert kandidátus, dr. Hor- váth Róbert kandidátus, dr. Köves Pál kandi- dátus (a Bizottság titkára). dr. Marton Adám kandidátus, dr. Ollé Lajos kandidátus. dr.
Orosz László kandidátus és dr. Vilmos József kandidátus. Az értekezés opponensei dr. B.
Tamás Erzsébet kandidátus és dr. Kupcsik Jó- zsef kandidátus voltak.
AZ ERTEKEZÉS TEZlSElNEK ÖSSZEFOGLALÁSA
A tervgazdaság konkrét rendszerének két alapvető modell-változatában az árak funk- ciója jelentősen különböző. A tervutasítá- son alapuló modellre a központi ármegálla—
pítás, a nem rugalmas ármechanizmus, a piac szabályozó szerepének háttérbe szori—
tása jellemző. Ez a mechanizmus az árak elszámolási funkcióját juttatja előtérbe. En- nek megfelelően az árak megfigyelése, sta—
tisztikai szerepe jórészt segédeszköz jellegű.
Az ár a statisztikai vizsgálatnak csupán esz- köze; nem tárgya.
Ezzel szemben a tervgazdaság piaci mo- delljében az árak kiemelkedő helyet foglal- nak el. Az ár az aktívvá váló áru— és pénz—
kapcsolatok egyik főszereplőjévé. a gazda- sági döntések fontos tényezőjévé lép elő. Az árstatisztikára ebben a mechanizmusban mindenekelőtt az jellemző, hogy az ár, az áralakulás és hatásainak megfigyelése (: sta- tisztikai vizsgálat elsődleges tárgyává válik.
Az árfunkció átalakulása és differenciáló- dása az árstatisztikai munkában olyan vál- tozást hozott, amely többek között azoknak a kutatásoknak is indítékául szolgált, me—
lyek eredményeiről az értekezés számot ad.
Az értekezés az árstatisztika egyik alapkér—
désének: az árváltozások fogalmának elem- zésével kezdődik.
Az ár mint statisztikai kategória első kö—
zelitésként úgy jelölhető meg. mint megha- tározott minőségű. egységnyi jószág vagy szolgáltatás. meghatározott , körülmények kö-
zött történő adás-vétele során fizetett pénz- összeg.
Ha az árváltozás fogalmát az így megfo—
galmazott árak változásában jelöljük meg.
akkor elméletileg teljesen tiszta, a valóság- ban azonban meglehetősen szűk körben ér—
vényesülő értelmezéshez jutunk. Az áruknak viszonylag kis hányada őriz meg hosszú időn keresztül változatlan minőséget és változat- lan adás-vételi feltételeket. így e fogalom alapján az árváltozásokat — különösen hosz—
szabb távon —- csak meglehetősen szűk kör- ben tudnánk mérni. Mihelyt megváltoznak valamely termék minőségi jellemzői vagy ér- tékesítési feltételei, az árak már nem lenné—
nek összehasonlithatók.
Az árváltozás fogalmának szélesítése két irányban történhet!
a) az ár előbb említett fogalmát változatlanul hagyva bővítjük az árváltozás értelmezését úgy. hogy nemcsak a definiált árak változását. hanem mas időbeli változásokat is árváltozásnak tekintünk;
b) szélesítjük az árkategória tartalmát. feloldva vagy enyhítve egyik—másik megszorítást.
Az árváltozások értelmezésének kibővítése lényegében annyit jelent, hogy valamely áru árváltozásót akkor is mérjük. ha minőségé—
ben, adás-vételi körülményeiben változás áll be. Ez esetben az árváltozás kettős arcu—
latot nyert. Beszélhetünk un. ..nominális" és ..reális" vagy ,.tiszta" árváltozásról. A cél az utóbbi mérése.
A tiszta árváltozás mérésének egyik leg- főbb problémája a minőségi változások ke- zelése. A minőségi változások megítélésé- nek alapja a felhasználó, a fogyasztó. A mi- nőségi különbségek fogyasztói oldalról való megítélésére tulajdonképpen csak egyetlen objektív mércét ismerhetünk el: a piacot.
Minden olyan esetben. amikor nincs lehe—
tőség a fogyasztói értékitéleteknek a piac alapján való ősszehasonlítására, csak követ- keztetni lehet arra. hogy a fogyasztó a mi- nőségi változásokat hogyan értékeli.
A másik alapprobléma az adás—vételi fel- tételek változásának kezelése. Elméletileg leghelyesebb ezeket teljesen kiszűrni az ár—
változásból. Amikor ez nem oldható meg, a döntést ismét a fogyasztó oldaláról célszerű megközelíteni, és ennek alapján elhatárol- ni a tiszta árváltozást befolyásoló elemeket.
