STATlSZTlKAl IRODALMI FlGYELÖ 555
Kiszámítják, hogy abban az esetben, ha mind a három országban az átlagos esély- egyenlőtlenségi arányszámok érvényesülnének, akkor az apák és a fiúk ténylegesen megfi- gyelt társadalmi összetétele mellett hány sze—
mély lenne a mobilitási táblák egyes cellái- ban. Ha az így kiszámított és a tényleges adatok közötti eltérés kicsi, akkor el lehet fogadni azt a feltevést, hogy a három or- szágban azonosak az esélyegyenlőtlenségi arányszámok, vagyis egyforma a mobilitási esélyek egyenlőtlensége. A jelen elemzésben azonban azt állapították meg, hogy a kiszá- mított hipotetikus adatok eltértek a tényle—
gesen megfigyeltektől,
Az elemzésben először (: hasonlóságokkal, azután a nemzeti sajátosságokkal foglalkoz- nak a szerzők. A közös jellemzőket úgy vizs- gálták, hogy a különféle típusú mobilitási lé- péseket az esélyek mértéke szerint hat cso- portba, ,,szintbe" sorolták. Az első, legma- gasabb szintbe került a farmerek (parasztok) megmaradása származási osztályukban és a mezőgazdasági munkások megmaradása sa—
ját osztályukban, Ez tehát az a két osztály, ahol —- a strukturális hatások kiszűrése után
— a társadalmi helyzet átörökítése, a zártság a legnagyobb. A következő szintbe tartozik a vezetők és értelmiségiek megmaradása sa—
ját osztályukban, a kispolgárság megmaradá—
sa saját osztályában, valamint a parasztok fiainak átlépése a mezőgazdasági munkás—
ságba. Jellemző, hogy a szakmunkások fial- nak átlépése a vezető és értelmiségi osztály- ba o 4., a szakképzetlen munkásságból ugyan- ebbe az osztályba való átlépés az 5, szintbe került, tehát viszonylag kis esélyű mobilitási lépés; a parasztok és a mezőgazdasági mun- kások fiainak átlépése ugyanebbe az osztály- ba a 6. szinthez, vagyis a legritkább mobili- tás típusba tartozik. Minden egyes szinthez a viszonylagos esélykülönbségeket kifejező paramétereket becsülték meg. Ennek alapján megállapították, hogy a származási osztály—
ban maradás a mezőgazdasági osztályokban, továbbá a vezető és értelmiségi osztályban.
valamint a kispolgárságban a legmagasabb.
az egyszerű szellemi foglalkozásúak és a munkások osztályaiban viszont lényegesen alacsonyabb. Az okokat a mezőgazdaság és az önálló kisvállalkozás nagyfokú ,,visszatar- tó erejében", továbbá a vezető és értelmi-
ségi réteg privilegizált helyzetében látják.
Továbbá rámutatnak arra, hogy a mobilitás meglehetősen nehéz a társadalom nagy vá- lasztóvonalain keresztül.
Amikor az átlagos mobilitási esélyegyenlőt—
lenségi arányszámokkal kiszámított hipoteti- kus adatokat a ténylegesen megfigyeltekkel összehasonlították, Svédország a táblázatnak majdnem minden cellájában olyan képet mu- tatott, hogy a tényleges immobilitás kisebb és a mobilitás nagyobb volt a számítottnál.
A svéd parasztok fiai nagyobb eséllyel hagy- ták el a mezőgazdaságot, lettek munkások, közöttük szakmunkások, a svéd munkások fiai nagyobb eséllyel lettek szellemi foglal- kozásúak, közöttük értelmiségiek, mint az an-
golok és a franciák fiai, a strukturális hatá- sok okozta mobilitás kiszűrése után is. Ebből levonják a következtetést_ hogy Svédország- ban a munkások és a parasztok mobilitási
esély hátrányai kisebbek, a svéd társadalom nyitottabb, mint az angol és a francia. (A
log—lineáris elemzés nem mutatott ki hasonló lényeges és következetes különbséget a két utóbbi között.) Ennek magyarázatát a szer- zők abban látják, hogy Svédországban a hosszú szociáldemokrata kormányzás nem ma- radt hatás nélkül a mobilitási viszonyokra, könnyebbé tette az egyik osztályból a másik—
ba való átlépést. Nem foglalnak határozottan állást abban a kérdésben, hogy a hatás pon- tosan milyen mechanizmuson keresztül érvé- nyesült. Az egyik lehetséges ok kétségtele—
nül az oktatáspolitika. A szerzők azonban közvetettebb ok—okozati láncot is elképzelhe- tőnek tartanak, nevezetesen Svédországban a szociáldemokrata kormányok elősegítették a gyors iparosodást, városiasodást, a nép—
gazdasági ágak közötti munkaerőmozgást, a belső vándorlást, ezek által végeredményben a mezőgazdasági népesség gyors csökkené- sét, és talán ez volt a legerősebb tényező, amely a társadalmi mobilitási esélyeket az egyenlőség irányába mozdította el, a tár- sadalmat nyitottabbá tette, vagy — a szerzők által bevezetett új szakkifejezéssel élve —- a társadalmi ,,fluiditást" növelte.
Elemzésük mindenesetre azt látszik bizo- nyítani, hogy nem minden iparosodott társa- dalom sőt nem minden fejlett tőkés társa- dalom mobilitási viszonyai egyformák, hanem a gazdasági fejlődés útjától, a társadalmi és politikai viszonyoktól függően lényeges kü- lönbségeket lehet kimutatni, éspedig nem csak a strukturális változások hatására be—
következő mobilitásban, hanem az esély- egyenlőtlenségek különböző foka által elő- idézett (vagy megengedett) cirkuláris vagy cseremobilitásban is.
(ism.: Andorka Rudolf)
WACKER, F. :
TÁRSADALMI JELZÖSZÁMOK AZ AG RÁRPOLITIKÁBAN
(Soziale lndikotoren in der Agrarpolitik. Zur Mes—
sung sektoraier und regionaler Lebensbedingungen.)
— Agrarwirtschaft. 1982. 8. sz. 247—253. p.
A jólét fokát korábban általában a reál- jövedelem —- a szükségletek kielégítésére rendelkezésre álló gazdasági eszközök -—
nagyságával mérték. A jelenlegi, viszonylag
556
magas jövedelemszinvonal körülményei között azonban a jólétre más, nem anyagi szük- ségletek is hatással vannak. és a növekvő anyagi jóléttel nagyobb mértékben fordul az érdeklődés a pénzben közvetlenül nem mér- hető értékek felé. Ezért az utóbbi években a jólét jellemzésére a korábbi egyoldalú szemlélettel szemben kialakult a több szem- pontot is figyelembe vevő társadalmi jelző- számok eszköztára. Ennek alkalmazása lehe—
tővé teszi a mezőgazdaságban tevékeny sze—
mélyek jóléti helyzetének átfogó és rendsze- res megfigyelését.
Az obiektív társadalmi jelzőszámok a fizi- kai—anyagi létfeltételek, társadalmi—gazdasá- gi életviszonyok mérésére szolgálnak, a szub- iektív jelzőszámok az életminőségről tájékoz- tatnak, arról a személyes közérzetről, ahogy az egyes emberek a viszonyokról vélekednek, Az életviszonyok javítása különböző jogsza- bályokban és programokban megfogalmazott célkitűzése mind az általános, mind az ága—
zati politikának — így az agrárpolitikának is
—, a területrendezésről szóló jogszabály pe—
dig ezen túlmenően lehetőleg kiegyenlitett életviszonyok kialakítását is előírja.
Az életviszonyok vizsgálatakor a megfigye- lési egység a családi háztartás mint gazda—
sági jövedelmi és felhasználási közösség. A mezőgazdasági háztartások gazdasági—társa—
dalmi viszonyait legrészletesebben az ipari munkavállalói háztartásokéval lehet összeha- sonlitani, minthogy azokra vonatkozóan áll rendelkezésre elegendő adat,
A létfeltételek összetett fogalmát az össze- tevők bontása útján lehet tartalmilag feltár- ni és operacionalizálni, a kívánt vizsgálatra alkalmassá, működőképessé tenni. Kiinduló- pontként a szükségletek elmélete kínálkozik.
A szükséglet hiányérzet a megszüntetésére irányuló törekvéssel. Anyagi és nem anyagi főcsoportjait szokták megkülönböztetni. Van- nak olyan szükségletfajták, amelyek inkább regionális, mások pedig háztartási szinten vizsgálhatók. lgy például a környezeti felté—
telek általában egy—egy nagyobb területre jellemzők. és hosszabb távon befolyásolhat- ják az életviszonyokat. Az infrastrukturális és szolgáltatási hálózattal való ellátottság — amely a közlekedést is magában foglalja — az egész régió (valamennyi háztartás) élet- viszonyaíra hat. Az ellátottság és a felsze- reltség. a szükséges intézmények megléte mellett számba kell venni azok elérhetőségét is, illetőleg egyrészt a területi elosztástól, másrészt a közlekedés fejlettségétől függ költségtényezőjét, A munkapiac_ a betölthető ipari munkahelyek száma ugyancsak regio- nális méretekben fontos körülmény. Ebbe a kategóriába sorolható a közbiztonság is, az alapvető személyiségi jogok (tulajdon, bir- tok, élet. egészség. szabadság) veszélyezte-
tettségi foka.
STATlSZTlKAl IRODALMl FIGYELÓ
A háztartási. nem regionális szinten vizs—
gálhatá létfeltételek első csoportja a háztar- tások anyagi helyzetét jellemzi. Ide tartozik a pénzbeli és a nem pénzbeli jövedelem nagysága, amelyektől nagymértékben függ az anyagi és nem anyagi társadalmi és kul—
tura'lis szükségletek kielégítési foka: a va- gyoni helyzet, amely egyrészt befolyásolja a
háztartási beruházások mértékét. másrészt
biztonságot nyújthat jövedelemkiesés esetén, és itt említhető a társadalombiztosítási rend- szer is. Mindezek — néhány regionális adott- ságaal együtt — alapvető módon meghatá- rozzák a szükségletkielégítés elérhető szinvo- nalát az alábbi anyagi és nem anyagi szük—
ségletek területén:
— megfelelő lakásviszonyok, amelyek elengedhetet—
len feltételét képviselik a harmonikus családi élet- nek, a testi—lelki egészségnek és a magas munka- termelékenység elérésének;
— a műveltség. ami az általános és a szakmai kép-—
zettséget. illetve a továbbképzést foglalja magában, és jelentős hatással lehet a társadalmi mobilitásra:
— kapcsolat a különböző családi. szakmai és ér- dekközösségekkel és részvétel a véleményformáló és döntéshozatali folyamatokban, mint mindinkább elő—
térbe kerülő politikai jellegű igény:
— az egészség. vagyis testi. lelki, szellemi és ta'r- sadalmi jó közérzet, melynek az emberi aktivitás—
készség fenntartásában van fontos szerepe;
—-a pihenés. üdülés iránti igény, mely egyrészt az egészséghez kapcsolódik, másrészt a munkahelyi viszonyokkal, megterhelésekkel van összefüggésben.
Az egves szükségleti ágakra olyan érzékeny és általánosan érvényes jelzőszámokat kell kialakítani, melyek idősorai összehasonlítha- tók és területileg tagolhatók. A térbelileg kü—
lönböző életfeltételek regionális körülhatáro- lása annál is inkább indokolt, mert az ag—
rárpolitikábdn fokozott jelentősége van a te—
rületi szempontoknak.
Területi körülhatárolásra jól használhatóka munkapiaccal (foglalkoztatottsággol) kapcso- latos viszonyok: a mezőgazdasági üzemek jö- vedelmi helyzete ugyanis nagymértékben függ az összgazdasági tényezőktől, különösen a nem mezőgazdasági munkapiac helyzetétől.
Történt kísérlet a munkapiac-régiók körzeti (járási), sőt községi részletezettségű körülha- tárolására is. megkülönböztetve ,.falusias" és
..nem falusias" típusokat.
A társadalmi jelzőszámok könnyen kezel- hető és szemléletesen ábrázolható eaysé—
ges indexekké összevonása (aggregálása) so- rán a standardizálás mellett a súlyozás és a helyettesíthetőséa kérdései merülnek fel A súlyozás alapvetően politikai értékítéletet fe- jez ki, minthogy tudományosan megalapozott szabályai nincsenek, a faktoranalizis vagy normatív eljárások pedig csak formális meg—
oldást jelentenek. Még nehezebb a helyette- síthetőség kérdése: ezzel kapcsolatban in- kább (: jelzőszámoknak bizonyos kiegészit—
hétősége jöhet szóba.
(Ism.: Kápolnaí Iván)
