Az energiagazdálkodási program eredményei a hatodik ötéves tervidőszakban

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁSI PROGRAM EREDMÉNYEI A HATODIK ÓTÉVES TERVIDÓSZAKBAN

DR. HERCZEG ANDRÁS

Energiagazdálkodásunkban új szakaszt nyitott a hatodik ötéves terv energia- gazdálkodási programja. amelyet a Minisztertanács 1980 decemberében hagyott jóvá. A program alapvető célkitűzése, hogy felgyorsítva az 1978 végétől kibontako- zott folyamatot, hatékony intézkedések szülessenek a fajlagos energiafelhasználás csökkentése érdekében, 5 kedvező változások menjenek végbe az energiaszerke—

zetben.

A program megalapozásakor kormányzati szinten összeállították azt a feladat- tervet —- az ún. Akcióprogramot --, amely a tárcák, a középirányító szervek. vala—

mint az energiagazdálkodás szempontjából legfontosabb vállalatok részére előírt intézkedési kötelezettségeket tartalmazta. A programot rugalmas szemléletmód.

nyitottság jellemezte. Ez abban is megnyilvánult, hogy a számszerűsített előirány—

zatok tételes összefoglalása helyett elsősorban a legfontosabb prioritások kijelö—

lésére törekedett. A nyitottság lehetőséget adott arra. hogy —- a feltételek válto- zása esetén -— új feladatok megfogalmazására. illetve az idejét múltak törlésére kerülhessen sor. A program előrehaladását a kormányzat rendszeresen figyelem—

mel kísérte, szükséges esetben átértékelte. módosította a prioritásokat, s aktuális

intézkedésekről döntött. ,,

A közvetlen állami intézkedéseken túlmenően a program jelentős szerepet szánt a vállalati akcióknak. valamint az energiatakarékosságot. illetve a kívánt irá—

nyú energiahordozó—cserét szolgáló közgazdasági feltételrendszer kialakításának.

Ebből a szempontból különösen fontosnak tekinthetők a következők:

a) az energiaracionalizálási pályázati rendszer 15 milliárd forintos keretet —- ezen be—

lül nagyarányú állami támogatást — irányzott elő a program realizálásához szükséges vál- lalati beruházások finanszírozására;

b) az energiagazdálkodással kapcsolatos kutatási—fejlesztési tevékenység előmozdítá—

sára, az innovációs lánc kiépítésére több mint 2 milliárd forintos pénzügyi forrás állt ren- delkezésre;

' c) a takarékosabb energiagazdálkodás ösztönzése, valamint az árarányok változtatása érdekében a hatodik ötéves tervidőszakban a termelői és a fogyasztói szférában többször módosították az energiahordozók árát.

Az energiagazdálkodási programmal kapcsolatos termelői árrendezések ösz- szevont hatását érzékelteti, hogy az energiahordozók 1985. évi átlagos belföldi

termelői árszínvonala 56.7 százalékkal, ezen belül a koksznál 12, a benzinnél 26.

a propán—bután gáznál 40, a gáz— és tüzelőolajnál 46, a kőolajnál és az iparválla—

latok részére értékesített villamos energiánál 50—60, a földgáznál 64, a szénnél

(2)

6 DR. HERCZEG ANDRÁS

70—80. a szénbrikettnél és a fűtőolajnál pedig 106—110 százalékkal haladta meg

az 1980. évit. Ugyanebben az időszakban az ipar által kibocsátott termékek átlagos belföldi termelői árszínvonala 28.3 százalékkal emelkedett.

A fogyasztói szférában végrehajtott árrendezések következtében a háztartási tüzelőanyagok 1985. évi átlagos árszínvonala mintegy 82 -— ezen belül a tüzelő—

alajé 135 —-. a motorbenziné 88, a gázszolgáltatásé 31, a villamos energiáé 11

százalékkal volt magasabb az 1980. évinél. mig a távfűtés és a meleg víz ára 60

százalékkal emelkedett az időszak folyamán.

AZ ENERGlAFELHASZNÁLÁS DlNAMlKAI ES STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSA!

Az energiagazdálkodási program legfontosabb előirányzata az volt. hogy a hatodik ötéves tervidőszakban az energiafelhasznála's legfeljebb 10 százalékkal.

évi átlagban 2 százalékkal emelkedjen. A tervidőszak egészére a program a nem—

zeti jövedelem egyszázalékos emelkedéséhez 0,ó-0,7 százalékos energiafelhaszná-

lás-növekedést rendelt. — ,

Az energiagazdálkodás szempontjából a tervidőszak első fele kedvező ered-

ménnyel zárult: 1980 és 1983 között az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó energia—

felhasználás 6.2 százalékkal csökkent. Ebben az energiatakarékossági törekvéseken

túlmenően az is szerepet játszott. hogy számos tényező az energiaigények mérsék- lésének irányába hatott. ilyennek tekinthető például. hogy a legenergiaigényesebb ipari ágazatok közül az építőanyag—ipar tevékenységét a hazai beruházások visz—

szafogása. a kohászat és a petrokémiai ipar termelését pedig a rossz külgazda- sági feltételek, a kedvezőtlen piaci helyzet gátolta. A kis energiaigényű területek közül viszont a híradás— és vákuumtechnikai ipar és a gyógyszeripar az ipari át- lagnál gyorsabban fejlődött. Az energiaigény csökkentésére további pozitív hatást gyakorolt az 1982. és 1983. évi kedvező időjárás, mérséklődött (: mezőgazdaság talajművelési és terményszárítási energiaigénye. s csökkent a népgazdaság fűtési

célú energiaszükséglete.

1. tábla

A gazdasági növekedés és az energiafelhasználás kapcsolata

l

* A

nemzeti Nemzeti Energia- jövedelem- Év jövedelem felha'sz- re jutó

nalas energia- fe!—

_ használás

Index: Előző év : 100,D

1981 . . . 1025 99.5 97.1

1982 . . . 102,6 101.0 98.4

1983 . . . 100.3 98.5 98.2

1984 . . . . . . 102.5 103.7 1012

1985 . . . 98.6 102,4 103.8 Index: 1980. év : 100.0

1981 . . . 102.5 99.5 97.1

1982 . . . . . . 1052 100.13 95.5

1983 . . . . . . 105.5 99,0 93,8

1984 . . . . . . 108,'l 102.7 95,0

1985. . . 106.6 1052 98.7

(3)

AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁSI PROGRAM , 7

1984-ben, majd 1985-ben a feltételek kedvezőtlenebbé váltak: lassult az'ipari

struktúraváltozás. megnőtt a mezőgazdaság szárítási energiaszükséglete, a fűtési szezon hosszú és hideg volt, az energiaellátásban feszültségek mutatkoztak. En-

nek következtében a program végrehajtása megtorpant: a fajlagos energiafelhasz—

nálás két év alatt mintegy 5 százalékkal romlott.

Az 1985. évi 13239 petajoule felhasználás 5.2 százalékkal haladta meg az

1980. évit. Ez azt jelenti, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban a nemzeti jövede- lem egyszázalékos növekedésére 0,77 százalékos energiafelhasználás—növekmény jutott. vagyis a program egyik fő célkitűzését - a problémák ellenére - megköze- lítőleg sikerült realizálni. (A gazdasági növekedés és az energiafelhasználás kap—

csolatát az 1. tábla tükrözi.)

Az energiafelhasználás népgazdasági áganként eltérően alakult: 1985-ben az ipar 3.6, az építőipar 28.6. a közlekedés. posta és távközlés 11.5 százalékkal kevesebb, a mezőgazdaság. erdő— és vízgazdálkodás viszont 3.5 százalékkal több

energiát használt fel, mint 1980—ban. Az anyagi szféra felhasználása összességében 4.7 százalékkal. az egységnyi bruttó termelésre jutó felhasználása pedig 13,1 iszá-

zalékkal mérséklődött a hatodik ötéves tervidőszakban. (Lásd az ábrát.)

A népgazdaság ősszes és bruttó termelésre" iutó energiafelhasználása

(Index: 1980. év : 100,0)

! víz)/M 555355 f'É'r'WTJJ'l/GUJ" ügy/ók faj/agas felhaszná/ár 1 7 5 ! , , w

ga' , ___ __ , 35 H ,

(par x _ * - — — —- fpáííxpzn

4 ... gyi/pw

'7 w ' ' -" ' ' * ,. sg . ., trv-no Mezyjo—azaásakzrw—ca MW,—www __ __ "777 o...() m a 59 mm.;— ;: V/Z- —. _

w — _ _ _ ,

o—o mm; pm; és nyug/pls * — _ __ ; ! o—a kázb'z'ya'z'svaáefs MHz/ás

mlm —— WWW PSM? [351567 * " * * i 75 f— — l/síagazfasaya'hrzgsm ,,,, — — —-—'- -—

i

l -— Mékymfw'áy ússzam ; !

55 , ' mg,—M,. , ,, , ,, V,, _ , _ _ 7," __

15750 7957 7.782 7557 UM 11sz 7980 75757 7352 7953 7954 7985

' 1981, évi termelői áron.

Megjegyzés: fűtőértékben mért adatok alapján.

A nem anyagi ágak — a lakosság, a kommunális és az egyéb fogyasztók —- energiafelhasználása 1980 és 1985 között igen gyorsan: 25.ó százalékkal nőtt. Kü-

lönösen nagy mértékű volt a fogyasztás növekedése 1984—ben (6,3%) és 1985-ben

(9.10/0). döntően az előző évinél alacsonyabb átlaghőmérsékletű és hosszabb ideig tartó fűtési szezon következtében.

Az energiagazdálkodási program fontos célkitűzése volt, hogy —- a fajlagos energiafelhasználás mérséklésével egyidejűleg —— csökkentse az importból származó energiahordozók. alapvetően a kőolaj és a kőolajszármazékok, valamint a koksz iránti igényeket. s fokozott mértékben hasznosítsa hazai energiaforrásainkat. En- nek érdekében a program a népgazdaság energiastruktúrájának folyamatos átala- kításával számolt. Az 1985. évi forrásszerkezet arányai azt bizonyítják, hogy az energiastruktúra fejlesztésének a tervidőszak egészére vonatkozó célkitűzései gyakorlatilag teljesültek. Ebben a legfontosabb lépés az atomerőművi villamos energia

megjelenése volt energiaforrásaink között. A Paksi Atomerőmű 1983—ban és 1984-

ben üzembe helyezett blokkjai 1985—ben már 6480 gigawattóra villamos energiát termeltek (az energiaforrások 4.6 százalékát). (Lásd a 2. táblát.)

(4)

A népgazdaság energiaellátása 1981 és 1983 között kiegyensúlyozottnak bí—

zonyult. 1984-ben azonban a földgáztermelésnek a tervezettnél lassúbb bővülése.

valamint a novemberi import kiesése miatt a negyedik negyedévben a földgázmér—

legben forráshiány keletkezett. aminek következtében az alternativ fogyasztóknál a tervezettnél több fűtőolaj felhasználása vált szükségessé. A többletfelhasználás azonban csak részben kompenzálta a hiányzó földgázt, ezért több nagyfogyasztó-

nál a földgáz felhasználását korlátozni kellett.

2. tábla

Az energiaforrások szerkezete

1975. [ 1978. ; 1980. [ 1983. war. ! ms.

Forrás

évben (százalék)

Széntéleségek . . . 36.15 30,1 28,8 28,2 27.1 26,7

Szénhidrogének . . . 57,7 64.5 63.6 60,8 61,1 59,9

Ebből:

kőolaj és kőolajtermékek* . 39,1 41,7 37.4 33.0 34.0 32,8

földgáz . . . 18,6 22.8 262 27,8 27.1 27.1

Atomerőművi villamos energia -— - -— 1.9 2.9 4.6

Import villamos energia . . 4,5 4,1 6.5 7.7 7.8 7,7

Egyéb energiahordozók" . 1.5 1.3 1.1 1.4 1.1 1.1

Összesen . . . . . . 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Ebből:

a termelés aránya . . 53,6 529 47,8 50,6 51.0 499

az import aránya . . . 46.4 47.1 52,2 49.11 49,0 50,1

* Propán—bután gázzal és gazolinnal együtt.

" Tűzifa, faszén, vízi erőművi villamos energia stb.

1985 első hónapjában tovább mélyültek a problémák: a rendkívül hideg idő- járás miatt az ugrásszerűen megnőtt energiaigények és a források között egyen—

súlyhiány alakult ki. Ez részben az energiatermelés és —elosztás zavaraira vezet- hető vissza (a nagy hideg a villamosenergia-termelésben és a szénszállításban is gondokat okozott), részben pedig arra. hogy a földgáz— és a villamosenergia-im—

portban több ízben váratlan fennakadások jelentkeztek. Súlyosbította a helyzetet.

hogy 1984 végére a földgázkészletek is leapadtak. így — a lakossági és kommuná-

lis igények kielégítése érdekében — a villamosenergia- és a gázellátás területén adminisztratív korlátozó intézkedésekre került sor. amelyek januárban és február-

ban mintegy 260 iparvállalatot érintettek.

Termelési problémák miatt feszültségek jelentkeztek a lakosság 1984. és 1985.

évi szénellátásában is. A hiányt az import csak részben kompenzálta. Elsősorban a jobb minőségű, magasabb fűtőértékű szilárd tüzelőanyagokból volt a szükséges—

nél kevesebb, amihez néhány területen elosztási gondok is társultak. A szénellá—

tás az év végére javult.

A program végrehajtása során jelentkező problémák ellenére kedvező ered-

ménynek tekinthető, hogy a népgazdaság 1985—ben egymillió tonnával kevesebb cseppfolyós szénhidrogént használt fel, mint 1980-ban.

Az energiagazdálkodásban végbement változások gyakorlatilag nem módosí- tották nemzetközi összehasonlításban a fajlagos energiafelhasználás alapján el—

foglalt helyünket. Az egy lakosra jutó energiafelhasználás hazánkban napjainkban is viszonylag alacsonynak minősíthető, de az egységnyi GDP-re jutó felhasználás

(5)

AZ ENERGIAGAZ DÁLKODÁSI PROGRAM 9

az iparilag fejlett tőkés országokéhoz viszonyítva továbbra is mintegy 30—40 száza- lékos többletfogyasztást jelez. (A mutatókat a 3. tábla foglalja össze.)

3. tábla

Az egy lakosra, illetve az egységnyi GDP-re jutó energialelhasználás néhány országban, 1983-ban

Az egy lakosra guta Az

ebből : eggggfevi

össze—s szilárd , folyékony "jutó

Ország "e'?" "__—___— földgóz- ""?

tüzelőanyag— energia

felhasználás a magyarországi szinvonal százalékában

Ausztria . . . 97 58 144 62 52

Belgium . . . 134 114 181 96 68

Bulgária . . . 149 207 180 58 .

Csehszlovákia . . . 169 353 104 62 .

Dánia . . . . . . . . . . . . 117 139 218 — 59

Egyesült Államok . . . 253 199 338 211 91 *

Egyesült Királyság . . . 127 140 137 106 72

Finnország . . . 121 79 209 15 67

Franciaország . . . 104 64 169 53 51

Görögország . . . 59 61 119 1 57

Hollandia . . . 173 37 215 278 93

lrország . . . 86 65 133 67 73*

Japán . . . 93 59 172 26 44*

Jugoszlávia . . . 63 86 70 25 75*

Kanada . . . 259 122 333 229 98

Lengyelország . . . 119 300 39 29 153

Magyarország . . . 100 100 100 100 100

Német Demokratikus Köztársaság . . 198 443 102 61 .

Német Szövetségi Köztársaság . . . . 150 160 203 86 71

Norvégia . . . 156 28 230 — 63*

Olaszország . . . 82 25 170 52 51

Portugália . . . 36 4 99 —— 44

Románia . . . 121 94 73 205 .

Spanyolország . . . 57 52 112 7 43

Svájc . . . 101 1 213 23 .

Svédország . . . 127 29 229 -—

Szovjetunió . . . 160 149 167 172

' Közelitő számítással.

Forrás: Energy Statistics Yearbook. 1983. 3.. S., 24. és 28. tábla. Summary of the results of the European Comparison Programme, 1984. (Extrapolált adatok,)

EN ERGlATERMELÉS ÉS -ÁTALAKlTÁS

A hatodik ötéves tervidőszakban az energiatermelés bővítésére és korszerűsí- tésére a népgazdaság közel 147 milliárd forintot fordított, az összes ipari beruhá- zási költség mintegy 41 százalékát. A ráfordítások fele a villamosenergia-iparra koncentrálódott, a szénbányászat 21. a kőolaj- és földgáz-kitermelés 17, a kőolaj- feldolgozó ipar 8. a gázgyórtás és -elosztás szakágazat pedig 4 százalékban ré—

szesedett. ,

Az 1985. évi alapenergia—termelés 4.4 százalékkal haladta meg az előző évit és 11.3 százalékkal az 1980. évi szintet. Az 1985. évi alapenergia-termelés 37,4 szá—

(6)

10 DR. HERCZEG ANDRÁS

zalékát szén, 34,7 százalékát földgáz. 149 százalékát kőolaj és gazolin, 1.5 száza—

lékát bányászati propán—bután gáz. 9.4 százalékát atom- és vízi erőművi villamos

energia, 2.1 százalékát pedig tűzifa alkotta.

A hazai szénvagyon hasznosítása. az eocénkori barnaszénkészletek művelésbe

vonása céljából az energiagazdálkodási program nagyarányú beruházási tevékeny—

séget irányzott elő. Az eocénprogram keretében három állami nagyberuházásra - a márkushegyi, a nagyegyházi és a mányi bányaüzem építésére — került sor. A márkushegyi beruházás 1985 áprilisában befejeződött, a nagyegyházi és (: mányi bányaüzemeknél a kapacitások részleges üzembe helyezése valósult meg.

A' szénbányászat tevékenységét a tervidőszakban számos tényező nehezítette (létszámhiány. geológiai és bányaművelési problémák, vízbetörés, sújtólégrobba-

nás, gépmeghibásodás, esetenként vagonhiány, a külfejtéseknél a kedvezőtlen idő-

járás stb.), így az eredmények —- a nagyarányú beruházások ellenére —— elmarad—

tak a tervezett szinttől.

Az 1985. évi népgazdasági terv 252 millió tonna szén kitermelésével számolt.

a tényleges termelés azonban 4.0 százalékkal (1 millió tonnával) kisebb volt az előző évinél és 6.5 százalékkal (1.7 millió tonnával) az 1980. évinél. 1980 és 1985 között valamennyi szénfajtából csökkent a termelés, bár az 1985. évi feketeszén- kibocsátás az előző évi alacsony bázishoz képest 2,6 százalékkal nőtt. Kedvezőt—

leniil alakult a kitermelt szén fűtőértéke is. különösen a barna- és a feketeszéné.

aminek következtében a kitermelt szén átlagos fűtőértéke a hatodik ötéves terv-

időszakban összességében 2.8 százalékkal. ezen belül 1985—ben 06 százalékkal romlott.

Az eocénprogram keretében kitermelt szén az 1980. évi 31 400 tonnáról 1985-ig a 2.5 millió tonnás szint közelébe emelkedett. Ennek következtében a márkushegyi.

a nagyegyházi és a mányi bányaüzemek termelése — a kapacitások belépésével párhuzamosan —— mind nagyobb arányt képviselt barnaszéntermelésünkön belül.

(1980-ban 0.2, 1981-ben 5.2, 1982-ben 10,4. 1983—ban 10,5, 1984—ben 132, 1985—ben 17,7 százalék.)

A vizsgált periódusban a szénbányászat egyik nagy problémáját a munkaerő—

helyzet okozta. A foglalkoztatottak száma az 1980. évi 78 700 főről 1985—ben 75 900 főre csökkent. A helyzetet súlyosbította. hogy a létszámcsökkenés elsősorban a föld alatti munkakörben dolgozóknál jelentkezett, s különösen nagy mértékben

esett vissza a vájórok száma. A folyamat megállítása érdekében hozott kormány-

zati intézkedések (bérpreferencia, külföldi vendégmunkások alkalmazása stb.) nem tudták megoldani a szénbányászat létszámproblémáit. ezért a kiesett termelést a bányavállalatok növekvő arányban (1981—ben 6,8, 1982-ben 9.3. 1983-ban és 1984- ben 10.0, 1985-ben 143 százalékban) igyekeztek szabadnapi és ún. szükségkülfej- tésen végzett termeléssel kompenzálni.

A termelés csökkenése miatt 1984—ben kisebb, 1985-ben pedig súlyosabb zava—

rok mutatkoztak a belföldi szénellátásban. Ennek enyhítése céljából 1985-ben je—

lentős mennyiségű szenet importáltunk.

A hatodik ötéves terv az évi 2 millió tonnás kőolajtermelési szint tartását irá- nyozta elő. A feladatot a szénhidrogén-bányászat teljesítette: a termelés összvo- lumene öt év alatt megközelítette a 10,1 millió tonnát. s ezen belül az 1985. évi kibocsátás 2 012 000 tonnának felelt meg.

1985—ben 7468 millió köbméter nettó száraz földgázt termeltünk, 8,8 százalék- kal többet az 1984. évinél. és 21.8 százalékkal többet az 1980. évinél. Az 1985. évi termelés valamelyest meghaladta a módosított tervelőirányzatot, o földgázimport pedig éves szinten nőtt, az I. negyedévben azonban — a hideg miatt megnőtt igé—

(7)

AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS! PROGRAM 1 1

nyek. az import területén előfordult váratlan kiesések. valamint a készletek 1984.

év végére bekövetkezett csökkenése miatt — jelentős egyensúlyhiány mutatkozott a földgázmérlegben. Ezért fontos lépésnek tekinthető az ellátás biztosítását szol- gáló földgáztároló—kapacitások növelése.

Az energiagazdálkodási program feladatként tűzte ki a közép-alföldi ún. iner-

tes gázmezők kiaknázását, a kinyert gáz erőművi hasznosítását. A gázmezők'kiak-

názása 1982-ben indult meg 11,3 millió köbméteres termelési volumennel, amely 1983-ban 268 millió, 1984-ben 478 millió, 1985—ben pedig 510 millió köbméterre emelkedett. Az alacsony fűtőértékű inertes gázt a Tiszai Hőerőmű használja fel.

Az energiahordozók számottevő hányada átalakított formában kerül végső fel- használásra: a felhasznált kőolaj teljes mennyiségét, a szén 70 százalékát és a földgáz felét más energiahordozókra alakítják át, ezen túlmenően néhány átala- kított energiahordozónál a felhasználás döntő része is —— például a fűtőolaj 90. az ahydrált lignit 80 százaléka — további átalakítási folyamatok alapanyagául szol- gál. Az energiaátalakítási tevékenység gazdaságosságát jelentősen befolyásolja az átalakítási hatásfok, illetve az átalakítási veszteség. A legalacsonyabb átalakí—

tási hatásfok (33,5%) (: hőerőművi villamosenergia-termelést jellemzi, következés—

képpen az energiaátalakitási veszteségeknek több mint 60 százaléka is a villamosenergia-termelésre koncentrálódik.

Az 1985. évi országos villamosenergia—termelés 26 796 gigawattórának felelt meg. Ez a mennyiség 1.9 százalékkal volt nagyobb az 1984. és 122 százalékkal az 1980. évinél. Az országos termelésből 25 821 gigawattórát a közcélú erőművek, 904 gigawattórát egyéb ipari erőtelepek. 71 gigawattórát pedig az iparon kivüli erő- telepek adtak.

A termelést a vizsgált időszakban számottevő import egészítette ki. 1985—ben a nettó villamosenergia—import 10808 gigawattórát tett ki. Ez 5.2 százalékkal ha—

ladta meg az előző évi és 463 százalékkal az 1980. évi importot, s a belföldi tel- használás 28,7 százalékát fedezte (önfogyasztással és hálózati veszteséggel együtt

számítva).

Az energiagazdálkodási program egyik alapvető célkitűzése a szénhidrogének

—- ezen belül a fűtőolaj -— termikus célú felhasználásának csökkentése volt. Ez a villamosenergia-ipar részére azt a feladatot jelentette. hogy a termelést elsősor—

ban az atomerőmű. valamint a széntüzelésű erőművek maximális kihasználásával érje el. visszafogva ugyanakkor a szénhidrogén-tüzelésű erőművek tevékenységét.

A villamosenergia—ipar fejlesztésében a súlypontot a 4X44O megawattos Paksi Atomerőmű építése jelentette. Az l. blokkot 1983. augusztus 12-én, a Il. blokkot 1984.

november 13-án helyezték üzembe. A lll. blokk párhuzamos kapcsolására 1986 szeptemberében került sor.

Az atomerőművek építését világviszonylatban felgyorsította a két olajárrobba—

nás hatása. Erre utal. hogy míg 1970—ben csupán 11. addig 1980—ban már 21. 1983- ban pedig 24 ország rendelkezett atomerőművekkel. A világ összes atomerőművi beépített nettó kapacitása 1983 végén 191 terawattnak felelt meg. Ez a kapacitás 34,ó százalékkal volt nagyobb. mint 1980—ban, 5 11.5-szerese volt az 1970, évinek.

Az atomerőművi kapacitások 40 százaléka az Egyesült Államokra és Kanadára.

33 százaléka Nyugat-Európára, 13 százaléka a szocialista országokra, 10 száza- léka pedig Japánro koncentrálódott. s a fejlődő országok közül már Argentínában, Dél—Afrikában, Dél-Koreában, lndiában és Pakisztánban is üzemeltek atomerőmű- vek.

1983—ban az atomerőművek összesen 972 terawattóra villamos energiát bocsá—

tottak ki, 42,6 százalékkal többet. mint 1980—ban. 5 az 1970. évi termelés 12.3—sze—

(8)

resét. A hagyományos hőerőművek termelése ugyanakkor jóval lasabbon nőtt; az

1983. évi termelés csupán 1.5 százalékkal volt nagyobb, mint 1980—ban, s mind—

össze 58,4 százalékkal haladta meg az 1970. évit.

Az atomerőművi fejlesztések eredményességét mutatja. hogy 1983-ban a világ

villamosenergia-termelésének 11,0 százalékát már nukleáris források szolgáltatták

(1970-ben még csak 1.6, 1975-ben 5.4. 1980-ban pedig 8.3 százalékát). Egyes orszá- gokban az atomerőművek már napjainkban az energiagazdálkodós számottevő ele-

mévé váltak: például Bulgáriában és Svájcban a villamosenergia—termelésnek kö—

zel 30, Finnországban és Svédországban mintegy 40, Belgiumban és Franciaor- szágban pedig 45—50 százalékát képviselték. (Lásd a 4. táblát.) A prognózisok sze—

rint az ezredforduló táján a világ villamosenergia-termelésének egynegyed részét már atomerőművek fogják szolgáltatni.

4. tábla

A beépített kapacitás és a villamosenergia-termelés megoszlása erőműfaitánként, 1983

A nettó beépített A bruttó villamosenergia-

kapacitásból a(z) termelésből a(z)

Ország ,

hő- vízi § atom- hő- § vízi atom-

erőművek aránya (százalék)

Világ összesen . . . . . 68,1 23,2 8,5 66,9 21,8 11,0

Ebből:

Argentina . . . . . . 60,6 32,6 6,8 49.3 42,8 7.9

Belgium . . . . . . . 61,9 10,5 27,6 52,1 2.2 45,7

Bulgária . . . . . . . 72,5 14,3 13,2 632 7.9 289

Csehszlovákia . . . 79,8 15,5 4.7 86.8 5.1 8.1

Dél- Afrika . . . . . . 90,3 2.3 7.4 99,3 0.7 -

Dél Korea . . . 78,3 8,4 13,3 78,0 5.1 169

Egyesült Államok. . . . 78,1 11,8 9.9 73.2 14,1 12,4

Egyesült Királyság . . . 86,1 4,1 9.8 79,6 2.3 18,1

Finnország . . . . . . 58,1 22.3 19,6 252 33,3 41,5

Franciaország . . . . . 38,6 27,1 34,3 26,8 24,9 48,3

Hollandia . . . . . . 96,0 -— 4.0 94.0 -— 6.0

india . . . . . . . . 64.8 332 2.0 63,7 34,8 1.5

Japán . . . . . . . . 67,1 21,6 11,2 67,7 14,5 17,6

Jugoszlávia . . . 52,1 43.6 4.3 54,6 30.13 5.5

Kanada . . . . . . . 33,1 56,8 10.1 229 65,1 12,0

Magyarország . . . 91,8 0.9 7,3 89,8 O,6 9.6

Német Demokratikus Köz-

társaság . . 82,6 8,8 8.6 86,7 1.6 11.7

Német Szövetségi Köztár-

saság . . . . . . . 79,6 7.6 12,8 77,3 5,1 17.6

Olaszország . . . . . 63,4 33,3 2.5 71 ,2 24, 2 3.1

Pakisztán . . . . . . 42.0 55.0 3.0 462 52, 9 0.9

Spanyolország . . . . 52.1 41 ,6 6.3 68,3 23. 9 7.8

Svájc . . . . . . . . 5.0 81,3 13,7 1.9 69,5 28,6

Svédország . . . . . . 26,2 49,8 24,0 3.9 58, 7 37, 4

Szovjetunió . . . . . . 73,8

19,4 6.8 812

12, 8 6,0

Forrás: Energy Statistics Yearbook. 1983. 32. és 34. tábla.

Az atomerőmű belépése fontos tényezőnek számít energiastruktúrónk korszerű- sítésében, s évről évre növekvő arányt képvisel a villamosenergia—termelésben. Az erőmű 1985—ben már 6480 gigawattőrót bocsátott ki. az országos villamosenergia—

(9)

AZ ENERGIAGAZDÁLKODÁS! PROGRAM 13

termelésnek 242 százalékát. Az atomerőműben termelt villamos energia három év alatt összesen több mint 2.9 millió tonna fűtőolaj megtakarítását jelentette. Az atomerőmű gazdaságosságóra utal az is. hogy 1 kilowattóra vonalra adott atom—

erőművi villamos energia önköltsége 30—35 százalékkal alacsonyabb volt (: hagyo—

mányos hőerőművekénél.

Az atomerőművi termelés beindulásával és a villamosenergia-import növekedé- sével párhuzamosan — 1983—tól kezdve — fokozatosan csökkent a hagyományos hő- erőművi villamosenergia—termelés: az 1985. évi összes termelés 149 százalékkal.

ezen belül a széntüzelésű erőműveké 18,8. a szénhidrogén-tüzelésűeké pedig 112 százalékkal volt kisebb az 1980. évinél. A közcélú hőerőművek tüzelőanyag—felhasz- nálásának változása ugyanezeket a tendenciákat — a nukleáris források arányának növekedését. illetve a szén és a szénhidrogének arányának csökkenését — tükrözi.

Az utóbbi években azonban a korábbival ellentétes irányú változások is megfigyel- hetők. (Lásd az 5. táblát.) 1985-ben a szénellátás, illetve az erőművi fogadókészség problémái miatt erősen — 16.1 százalékkal — csökkent a szénfelhasználás. ugyanakkor a szénhidrogén-felhasználás 12 százalékkal nőtt. 1983 óta a fűtőolaj-fel- használás évről évre nőtt. míg a földgázfelhasználás csökkent. Ez arra vezethető vissza, hogy a villamosenergia-ipar a népgazdaság földgázmérlegében ún. puffer- fogyasztónak számít, ezért az egyéb fogyasztók — elsősorban a lakossági és a kom—

munális szféra — igényének gyors növekedése miatt a hiányzó földgáz mennyiségét más energiahordozóval (a szénhidrogén tüzelésű erőműveknél fűtőolajjal) kell kom- penzálni.

5. tábla

A közcélú hőerőművek tüzelőanyag-felhasználása*

Az 1985. évi

1980. 1983. 1984. 1985. felhasználás az

Tüzelőanyag , 1980. 1984.

, évi felhasználás

í megoszlása (százalék)

évi százalékában

Szén összesen . . . . . 51,2 47.6 46,7 38,6 85,6 839

Ebből: _

feketeszén . . . . . . 6.9 6.1 5.3 4.2 69,3 80.0

barnaszén . . . . . . 272 26,4 25,9 21,3 88,9 83.4

lignit . . . . . . . . 17,1 15,1 15,5 13,1 86.8 86,0

Ahydrált lignit . . . 0.1 0.0 —- —- — —-

Szénhidrogének összesen . . 48,7 43,8 40,9 40,8 95.2 1012

Ebből:

fűtőolaj . . . . . . . 13,9 11.5 14,7 16,8 137,8 116,3

földgáz . . . . . . . 34,8 32,3 26,2 24,0 78,2 92,8

Hasadóanyag . . . -— 8,6 12,4 20.6 ,— 168.3

Összesen 100,0

100,0 100,0 100,0 113,5 101,4

' Fűtőértékben mért adatok alapján.

Elsődleges kőolaj-feldolgozó kapacitásaink a hetvenes években végrehajtott fejlesztések és bővítések hatására 1980—ban elérték a 14.5 millió tonnás szintet.

Minthogy az energiagazdálkodási program — ezen belül pedig a cseppfolyós szén—

hidrogénekkel való takarékosság — eredményei következtében a feldolgozó kapa—

citások egy része távlatilag feleslegessé vált, 1983—ban összesen 300000 tonnás,

1984—ben pedig újabb 3.2 millió tonnás desztillációs kapacitást leszereltek. így a hazai kőolaj—feldolgozó kapacitások szintje 11 millió tonnára redukálódott.

(10)

14 DR. HERCZEG ANDRÁS *

A kőolaj-feldolgozó ipar tevékenységét — több éves visszaesés után -A 1984—

ben és 1985—ben ismét élénkülés jellemezte. A szakágazat 1985-ben 8947000 torma kőolajat dolgozott fel, gyakorlatilag azonos mennyiséget, mint az előző évben-. és 6.8 százalékkal többet az 1983. évinél. az 1980. évi feldolgozás mennyiségétől azon-

ban'igy is 8.6 százalékkal elmaradt.

Az elsődleges kőolaj-feldolgozó kapacitások kihasználása a vizsgált időszak első három évében fokozatosan csökkent (1980—ban 67.5. 1981- ben 64,9 1982—ben

599, 1983—ban pedig 59.0 százalék volt), ezt követőleg azonban a felesleges kapa- citások lebontásának és a feldolgozás mennyiségi növekedésének hatására foko- zódott. 1985—ben a kihasználás mértéke elérte a 81.3 százalékot.

A kőolaj-feldolgozás termékszerkezetének változását a fehéráru-kihozatal ja—

vulása —— 1980—ban 54, 1985-ben 65 százalék — fejezi ki. Ebben jelentős szerep jutott

a Dunai Kőolajipari Vállalat katalitikus krakküzemének, amely a kőolaj-feldolgozó

ipar legfontosabb beruházása volt a hatodik ötéves tervidőszakban.

AZ ANYAGI ÁGAK ENERGIAFELHASZNÁLÁSA

A népgazdaság legnagyobb energiafelhasználója az ipar: 1985-ben az ősz-

szes felhasználás 46,4 százalékát képviselte. Az ipar energiafelhasználása 3,6 szá—

zalékkal. fajlagos energiafelhasználása 12.7 százalékkal csökkent a hatodik ötéves

tervidőszakban. A változások legnagyobb részt 1981—1983-ban mentek végbe, ami- kor az energiafelhasználás 4.2 százalékkal, a bruttó termelésre jutó felhasználás 9.7 százalékkal mérséklődött. 1985—ben az energiafelhasználás 1.7 százalékkal, a

fajlagos felhasználás pedig 2.4 százalékkal csökkent. (Lásd a 6. táblát.)

Az ipar energiafelhasználásának alakulásában 1985—ben fontos szerep jutott az év elején elrendelt — mintegy 260 vállalatot rövidebb-hosszabb ideig érintő —

energiakorlátozásoknak. Az ebből származó termeléskiesést az év során a vállala-

tok nagyrészt pótolták, több energiaigényes kohászati. építőanyag-ipari és nehéz—

vegyipari gyártmány kibocsátása azonban különböző okokból (például a kedve- zőtlen külpiaci helyzet. a belföldi kereslet lanyhulása, technológiai és alapanyag-

ellátási problémák miatt) csökkent, illetve az előző évi szinten maradt. Az energia-

igények mérséklése szempontjából kedvezőnek tekinthető, hogy a kis energiaigé—

nyű híradás— és vákuumtechnikai ipar. a műszeripar, valamint a gyógyszeripar ter- melése az ipari átlagnál gyorsabban nőtt. Ellentétes hatást gyakorolt viszont, hogy az év elején a nagy hideg miatt fűtési célra több energiát fogyasztottak el az ipari üzemek. s hogy a korlátozások miatt leállított, majd újraindított termelés, a tech—

nológiai üresjáratok, valamint a fagykárok okozta meghibásodások következtében a gyártási folyamatok fajlagos energiafelhasználása több esetben romlott.

Az ipar legenergiaigényesebb területei a kohászat, az építőanyag-ipar és a vegyipar (ezen belül a nehézvegyipar: a szerves és szervetlen vegyipar, a műtrá- gya- és növényvédőszer-gyártás, valamint a műanyag- és vegyiszálgyártás). Ezekre

az ágazatokra koncentrálódik az ipar energiafelhasználásának kétharmad része.

illetve az egész népgazdaság energiafelhasználásának közel egyharmada. Néhány

ipari szakágazat csupán kis hányadot köt le energiaforrásainkból, s viszonylag nagy

termelési értéket bocsát ki. Például a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a műszer-

ipar. a gyógyszeripar, valamint a műanyag-feldolgozó ipar energiaigényessége ösz-

szességében 70 százalékkal alacsonyabb az átlagos ipari mutatónál (ezen ágaza-

tok 1985-ben az ipar bruttó termelésének 10.1, közvetlen energiafelhasználásának

3.1 százalékát képviselték). A kis energiaigényű szakágazatok fejlesztése perspek-

tivikus szempontból kedvezően hathat az egész ipar energiagazdálkodására.

(11)

6.tábla Azösszesenergiafelhasználás,valamintabruttótermelésre*iutóenergiafelhasználásaziparban "*!

1 9 3 1 . ] 1 9 3 2 . l 1 9 8 3 . ] 1 9 8 4 . ] 1 9 8 5 . 1 9 3 1 . ! 1 9 8 2 . , 1 9 3 3 . 3 1 9 8 4 . ! 1 9 8 5 . A f e l h c s z n á l ó s a z

Ágazatéviösszesfelhasználásévifajlagosfelhasználás1950,1935, az1980.éviszázalékábanévben(százalék) Bányászat...99,095.196,5101.0?100.5102,395.899.2104,3101,16.66.9 Villamosenergia-ipar89.591.3107.1117,6!121.184,184,295.8100,3101.10.91.1 Kohószat......97.697,295,095,693,8103,4102,5102,4101.199,426,425.6 Gépipar......98,397.896,496,094,892.988.385.582,778,79.29.1 Építőanyag-lpar....95,992.490.190,386.194,990.887,185,084,310,79.5 Vegyípur......98.495.497.6103,8101,596291.92594,391,429.6312 Könnyűipar(egyébipar- ral).......95.992,789.7899 Élelmiszeripar....96.7102.7102.7101.4 Iparösszesen97,5*96.1!95.8E98,1

89,291,989.785,482,382,38.47.8 103.394.495994,490,193,88.28.8

9 6 , 4 9 5 , 2 I 9 1 , 6 ! 9 o , 3 ) 3 9 , 5 ! 8 7 , 3 1 o o , o m a o

'1981.évitermelőiáron. Megjegyzés:fűtőértékbenmértadatokalapján.

AZ ENERGIAGAZDÁLKODASI PROGRAM

15

(12)

16 - DR. HERCZEG ANDRÁS

Az ipari technológiák fajlagos energiafelhasználásának mérséklése az ener- giagazdálkodási program egyik alapvető célkitűzése volt. A túlfogyasztás okainak

feltárása, megszüntetése érdekében a tárcák és a vállalatok számos intézkedést hoztak a vizsgált időszakban. Az intézkedések egyes esetekben hatékonynak bizo-

nyultak. több technológiánál azonban nem sikerült mérsékelni a fajlagos mutató—

kat. A tapasztalatok szerint az intézkedések hatékonysága romlott. ha csökkent a termelés, minthogy az energiafelhasználás általában kisebb mértékben esett visz—

sza, mint a termelés. s az optimálisnál alacsonyabb kapacitáskihasználást is ál- talában rosszabb energiagazdálkodási paraméterek jellemezték.

Az energiaigényes technológiák közül a bauxit—, az ólom—cinkérc—kitermelés.

az elektroacél- és a kohóalumínium-termelés, a tégla- és cserépipari nyersáruége- tés és -szárítás, a száraz eljárású klinkergyártás, az aknakemencés mészégetés.

az üvegolvasztás, a marónátron- és klórgyártás, a könnyűolefin—, a PVC-. a faosi- szolot—, valamint a finomítottcukor-termelés 1985. évi fajlagos energia—

felhasználása 1980—hoz képest kisebb volt. A vasérc-, a mangónérc- és a martin- acél-termelés. a nedves eljárású klinkerégetés, a cementőrlés, az oxigén-, az am- mónia-, a szalmacelluóz-. a fafélcellulóz—, illetve a papír- és kartontermelés fajla—

gos energiafelhasználása 1985-ben meghaladta az 1980. évit. Az acélnyersvas-

termelés fajlagos kohókoksz-felhasználása csökkent, ennek ellenére az 1985. évi fajlagos mutató meghaladta a programban előirányzott szintet.

Az építőipar energiafelhasználása —- amely a népgazdaság összes felhasz- nálásának 1,9 százalékát tette ki 1985-ben — 28,6 százalékkal, a bruttó termelésre jutó energiafelhasználása pedig 18,1 százalékkal csökkent 1980 és 1985 között.

1985—ben az energiafelhasználás 3,4 százalékkal volt alacsonyabb, mint az előző évben, a hideg időjárás miatt megnövekedett fűtési és téliesítési energiaigények hatására azonban a felhasználás lassabban mérséklődött, mint a termelés. így a fajlagos energiafelhasználás 1.4 százalékkal romlott.

Az építőipari termelés korszerűsége, minősége a népgazdaság energiafelhasz- nálásának számottevő hányadát befolyásolja. Az energiagazdálkodási program irányelveivel összhangban 1981 óta évről évre nő azoknak a lakásoknak a száma, amelyeknél az állami építőipari vállalatok az új hőszigetelési szabványoknak meg- felelő szerkezeti elemeket és egyéb energiatakarékosságra ösztönző műszaki meg—

oldásokat alkalmaztak. E lakások aránya 1981-ben 15,1. 1985-ben pedig már 762 százalék volt. Az alkalmazott energiatakarékos megoldások 1985—ben lakásonként átlagosan 41 000 forintba kerültek. A lakások utólagos hőszigetelésére a lakosság 1984. január l-től a korábbinál kedvezőbb feltételekkel vehet fel kölcsönt.

A mezőgazdaság, erdő- és vízgazdálkodás energiafelhasználása 1985—ben a népgazdaság összes felhasználásának 7,7 százaléka volt. Az energiafelhasználás 3.5 százalékkal nőtt. a fajlagos energiafelhasználás viszont 124 százalékkal csök—

kent a hatodik ötéves tervidőszakban. 1985-ben a termelés csökkenése az energia- felhasználás kismértékű —— 0.3 százalékos — növekedésével párosult, így a fajlagos

energiafelhasználás 1.4 százalékkal emelkedett.

Az energiatakarékos tolajművelés a vállalatok széles körében elterjedt, s 1985—

ben már meghaladta a tervben előirányzott 600 000 hektárt. A tüzelőolaj-megtaka—

rítás céljából nedvesen tárolt kukorica mennyisége viszont lényegesen kisebb volt az eredetileg tervezettnél; az egymillió tonnás tárolókapacitásnak alig 70 százalé- kát használták ki a tervidőszak végén. Pozitívan értékelhető. hogy egyre több válla—

lat alakította át terményszáritóját energiatakarékosra. terjedt a biológiai hőhasz- nosító berendezések felszerelése és a tejhűtésből származó hő hasznositása, csök- kent az energiaigényes lucerna— és fűszárítmányok előállítása.

(13)

AZ ENERGlAGAZDÁLKODÁSl PROGRAM 17

Problémát jelentett ugyanakkor, hogy a mező— és erdőgazdasági melléktermé- kek és hulladékok tüzelési célú hasznosításának területén nem alakult ki a meg- felelő termelői és felhasználói érdekeltség. s a nagyobb arányú alkalmazást a

komplex technológiai rendszerek kiforratlansága is akadályozta: napjainkban csu—

pán mintegy 70 ilyen berendezés üzemel. Lassú az előrelépés a biogáztelepek épí- tése területén is. A mezőgazdasági vállalatok anyagi helyzete a tervidőszak máso—

dik felében általában romlott, és kevesebb pénzeszközzel rendelkeztek az energia—

takarékosságot szolgáló beruházásokhoz. Problémát okozott az is. hogy a gyorsan megtérülő kisebb összegű fejlesztések helyett fokozatosan a nagyobb ráfordítást igénylő racionalizálások kerültek előtérbe. ami tovább növelte a beruházási költ—

ségeket.

A közlekedés. posta és távközlés a népgazdaság összes energiafelhasználásá—

nak 5.9 százalékát képviselte 1985—ben. A népgazdasági ág 1985. évi energiafel- használása 11,5. a bruttó termelésre jutó energiafelhasználása pedig 19.5 száza- lékkal volt kisebb az 1980. évinél. Az összes energiafelhasználás 1985-ben 0.4 szá-

zalékkal, a fajlagos energiafelhasználás 0.9 százalékkal haladta meg az előző évit.

7. tábla

A fajlagos energiafelhasználás az áru— és személyszállításban

Közúti

Vasúti és Vizi Légi Összes

Ev városi

közlekedés'

Kilojoule/árutonna—kilométer

1980 . . . . . . . . 448 2 694 292 34 279 797

1981 . . . . . . . . 433 2 481 274 36 196 752

1982 . . . . . . . . 391 2 477 269 35 908 745

1983 . . . . . . . . 360 2 162 258 37 624 673

1984 . . . . . . . . 334 2 044 233 37 938 621

1985 . . . . . . . . 318 1 787 233 35 021 582

Kilojoule/utaskilométer

1980 . . . . . . . . 561 400 1 531 4 241 553

1981 . . . . . . . . 477 391 1 391 3 863 520

1982 . . . . . . . . 442 396 1 359 3 991 519

1983 . . . . . . . . 464 390 1 493 4030 519

1984 . . . . . . . . 440 383 1 219 4 076 512

1985 . . . . . . . .

445 376 1 252

4 008 515

" A közhasználatú vállalatok adatai.

A közhasználatú közlekedési vállalatok és szövetkezetek áruszállítása területén az energiafelhasználás 27,4 százalékkal. az egy árutonna-kílométerre jutó felhasz- nálás pedig 27,0 százalékkal mérséklődött a vizsgált időszakban. Az áruszállítási munkamegosztás szerkezetváltozását a vasúti közlekedés arányának csökkenése.

illetve a közúti és városi. valamint a vízi közlekedés arányának növekedése fejezi ki. A vasúti közlekedésben jelentős lépésnek számít. hogy 1980 és 1985 között több mint 400 kilométer vasútvonalat víllamosítottak. így a villamosított vonalak aránya országosan a 25 százalékot közelítette a tervidőszak végén. A korszerű vontatási módok térhódítását tükrözi. hogy a gőzvontatás aránya 1985-ben már csak 0.2 százalék volt, míg a motoros vontatásé 41.0, a villamos vontatásé pedig 58.8 szá- zalékot tett ki, annak ellenére. hogy a vasút nem tudta teljesíteni (: villamosmoz—

2 Statisztikai Szemle

(14)

18 DR. Heaczeo ANDRÁS

donyok beszerzésére vonatkozó tervét. A közúti és városi közlekedésben jó ered- ménnyel járt a nem gazdaságos fogyasztású benzinüzemű gépkocsik dízelesitéSe;

a benzinüzemű gépkocsik és vontatók aránya az 1980. évi 49.6 százalékról 196549 14,1 százalékra esett vissza.

8. tábla

A közvetlen energiafelhasznála's szerkezete az anyagi ágakban ;

1975. ) 1978. I 1980. ] 1983. I 1984. l 1985. *

Megnevezés

évben (százalék)

Ipar

Szilárd energiahordozók' . . 19.1 17,0 15,2 14,7 14.4 ] 14.0 Folyékony energiahordozók" 16.2 17.0 ,17.3 14,2 13.9 14.'0

Gázenergia'" . . . 252 27.15 27.65 29,0 299 29.33

Hoenergia . . . 26,9 25,8 26,6 27,2 26.8 27.2

Villamos energia . . . . 12,6 12.6 13,3 14,9 15,0 15,5

Összesen mao í mao ! roo,o l roo,o f 100,0 ! mao

Épitőipar

Szilárd energiahordozók' . . 7.0 l 5.5 1 4.7 3.9 4.0 ] 3.9

Folyékony energiahordozók" 59,3 [ 60,1 58,5 47.1 452 43,5

Gázenergia*" . . . . . 3.5 ; 3.0 2.6 3.6 3.8 I 4.8

Hőenergia . . . . . . . 23,5 * 24,6 27,1 362 38,0 ] 39,3

Villamos energia 6.7 l 6.8 7.1 9.2 9.0 8.5

Összesen roo,o 5 100,0 1 roo,o ; 1oo,o ! 1oo,o ! 100,o

Mezőgazdaság, erdő- és vízgazdálkodás

Szilárd energiahordozók*. . 2.6 ] 1.8 . 1.8 4,4 4,4 ! 5.1 Folyékony energiahordozók" 83.6 80.6 A 79,0 69.8 67.3 64.1

Gázenergia*" . . . . . 1,5 I 3.2 ' 3.7 6.2 9.1 10.7

Hőenergia. . . 3.3 l 4.5 5.3 ' 6.9 6.9 7.3

Villamos energia . . . . 9.0 . 9.9 . .10,2 12,7 12.3 _ 12,8

Összesen 1oo.o 100,o ! 1oo,o ! 1oo.o ] 1oo,o i 1oo,o

Közlekedés. posta és távközlés

Szilárd energiahordozók* . . 29.7 19,3 10,5 5.0 3.6 2.7 Folyékony energiahordozók" 57,0 64.9 ' 69.8 71,2 70.7 l 70.1

Gázenergia'" . . . 0.7 1.4 4.0 4.9 6.1 I 7.5

Hőenergia. . . . . . . 6.1 ! 7.0 7.6 8.9 9.3 I 9.4

Villamos energia . . . . 6.5 : 7.4 8.1 10,0 10.3 10.33

Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100.0 ] 100.0

' Szén. brikett. ahydrált lignit, koksz. tűzifa.

" Kőolaj. benzin, petróleum. gáz— és tüzelőolaj, fűtőolaj.

"' Földgáz. propán—bután gáz. városi gáz, kamrogáz, kohógáz.

A közhasználatú személyszállítás energiafelhasználása 9.6 százalékkal. míg az egy utaskilométerre jutó felhasználás 6.9 százalékkal mérséklődött a hatodik, ötéves tervidőszakban. A közlekedési alágazatok személyszállítási munkamegosztásán be- lül szintén csökkent a vasút aránya. mig a közúti és városi, valamint a légi közle- kedésé nőtt. Az energiamegtakaritás a vasúti személyszállításban is elsősorban a vontatás korszerűsödésének következménye, de hasznosnak bizonyult a szerelvény—

nagyságok optimalizálása, igény szerinti összeállítása is. A városi tömegközleke—

dési eszközök közül a metró és a helyiérdekű vasút fajlagos energiaigénye a leg—

(15)

AZ ENERGlAGAZDÁLKODÁSl PROGRAM 19

alacsonyabb. A légi közlekedésben több szervezési és műszaki intézkedésre került sor a fajlagos energiafelhasználás csökkentése céljából. (A közhasználatú áru- és személyszállítás fajlagos energiafelhasználásának alakulását a 7. tábla tükrözi.) Az anyagi ágak energiafelhasználásának változása a felhasznált energia ösz—

szetételének változásával párosult a tervidőszokban. A legfontosabb strukturális

elmozdulást a folyékony szénhidrogének arányának esése, illetve a gáz-, hő- és villamos energia arányának emelkedése jelentette az anyagi ágak energiaszerke—

zetében. (Lásd a 8. táblát.)

A LAKOSSÁG EN ERGIAFELHASZNÁLÁSA

A nem anyagi szféra energiafelhasználása 25,6 százalékkal. ezen belül a la—

kosságé 252, a kommunális és egyéb fogyasztóké pedig 26.6 százalékkal nőtt a hatodik ötéves tervidőszakban. Az energiofelhasználás különösen gyorsan emelkedett 1985-ben: a lakosságé 9.1. a kommunális és egyéb fogyasztóké 9.2 százalék—

kal. s így 1985—ben a népgazdaság összes energiafelhasználásából 28,4, illetve

9.7 százalékkal részesedett.

Az energiamérleg-rendszer a hagyományosan értelmezett nem anyagi ágakon kívül ebben a szférában számolja el a kereskedelem, a magánkisipar, -épitőipar és —fuvarozók, a lakosság kiegészítő mezőgazdasági tevékenységének, továbbá a költségvetési szervek energiafelhasználósát is. A felhasznált energia bizonyos há—

nyada tehát termelési célokat is szolgál, erre utal, hogy a nem anyagi szféra az ország energiafelhasználásának 38,i százalékát tette ki, mig a népgazdaság brut- tó termelésének mintegy negyedrészét képviselte 1985-ben.

A nem anyagi ágakban az energiafelhasználásnak mintegy 60 százaléka álta-

lában fűtési célt szolgált. Becslések szerint a középhőmérsékletnek egy Celsius fok-

kal való változása ÉS százalékkal módosítja a fűtési célú energiaigényeket (min—

den más feltételt változatlannak tekintve). Ezért az energiaigények növekedésében alapvető szerepet játszott. hogy 1984—ben a fűtési szezon idején mért középhőmér—

séklet 02 Celsius fokkal alacsonyabb volt, mint 1983-ban, és az áprilisi és májusi középhőmérséklet sem érte el az 1983. évit. A távfűtés időtartama mintegy két hét—

tel nőtt, s a fűtési szezon is 8 százalékkal meghosszabbodott. 1985-ben a téli idő- járás még az előző évinél is hidegebb volt: a fűtési szezon középhőmérséklete 1.8 Celsius fokkal — ezen belül januárban és februárban 5.2 Celsius fokkal — volt alacsonyabb. mint 1984-ben.

A nem anyagi ágak energiafelhasználásának egyharmad része szilárd ener- giahordozó. A folyékony energiahordozók aránya folyamatosan csökkent az elmúlt

években, míg a gázé nőtt. (Lásd a 9. táblát.)

A nem anyagi szféra folyékony szénhidrogén—felhasználásának csökkenése alapvetően a háztartási tüzelőolaj-felhasználás visszaesésének következménye.

amelyhez a fogyasztói árak emelése. az olajkályhák forgalmazásának korlátozása.

valamint az alternatív fűtési módok terjedése járult hozzá.

A szilárd tüzelőanyag ellátásban 1985 elején jelentős gondok adódtak, rész—

ben a szokatlanul hideg időjárás miatt. részben annak következtében. hogy a tü—

zelőanyagot forgalmazó telepek készletei 1984 végén igen alacsonyak voltak. így 1985—ben a lakosság készleteinek feltöltésére törekedett. A nem anyagi ágak 1985. évi megnövekedett energiaigénye bizonyos mértékig erre is visszavezethető.

A vezetékes gázhálózat számottevően bővült: 1980—ban 157, 1985 végén pedig

már 328 településen volt vezetékes gáz. A hálózatbővítéshez a lakossági erőforrá- sok fokozott mértékben járultak hozzá.

2—