540 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 5. szám Cleland, J.:
Afrika három kihívása
(Population growth, employment, and livelihoods: The triple challenge.) – Journal of Demographic Economics. 2017. Vol. 83. Issue 1. pp.
51–61.
A címben említett kihívások: a népesség- növekedés, a foglalkoztatás és a megélhetés. A századforduló új és optimista várakozást ho- zott a gazdaság növekedését és a szegénység csökkenését illetően az afrikai kontinensen. A globális gazdaság jelenlegi lassulása és az alacsony árak hátrányosan érintik a kialakult trendet, különösen azokban az országokban, amelyek jelentősen függenek a természeti erőforrásokat kitermelő iparágaktól. A Nem- zetközi Valutaalap előrejelzése 2015-re és 2016-ra is 3 százalékos GDP-növekedést mutat, ami valamivel meghaladja a 2015 és 2020 közötti időszakra számolt 2,6 százalékos népességgyarapodást. Az afrikai demográfiai folyamatokat a termékenység csökkenése és a korszerkezet kedvező változása pozitívan érinti. A korábbi évtizedekben Kelet-Ázsiában is hasonló megfigyelést lehetett tenni, amit ott az emberi tőkébe való invesztálás, a megtaka- rítások és a beruházások szerencsésen kiegé- szítettek.
Afrika szinte egyedül maradt a világon, ahol bár csökkenő ütemű a termékenység, de még mindig igen magas, mivel egy nőre öt élve születéssel lehet számolni. A Dél-afrikai Köztársaság és néhány kisebb ország kivételé- vel a magas élve születési arányok alakulása fogja eldönteni Afrika egyes államainak sorsát, mert lesz közöttük, amely virágozni fog, míg mások a jelenlegi szinthez képest is visszaes- hetnek. Sok függ attól, hogy az afrikai orszá- gok miként tudják előnyükre használni a jövő- beni népességváltozásokat. Az ENSZ előrejel- zése szerint 2015 és 2050 közötti 35 évben az
egy nőre jutó élve születések száma a jelenlegi ötről háromra fog csökkenni. A születéskor várható élettartam 58-ról 69 évre emelkedik, a nettó migráció 10 ezer főre jutó értéke pedig 3 fő, ami évi 450 ezer ember Afrikából való elvándorlását jelenti. A teljes népesség eléri a 118 százalékos növekedését, ami 962 millióról 2 123 millió főre való emelkedéssel azonos.
Évente 32 millió fővel nő várhatóan a konti- nens lakossága. A munkaképes korúak (20–64 évesek) száma évente 18,6 millió fővel növeli a munkaerőpiacra belépők számát, aminek üteme (156%) meghaladja a teljes népesség bővülését. E korcsoport alkotta 2015-ben a népesség 42 százalékát, ami 2050-re 52 száza- lékra emelkedik. A termékenységcsökkenés miatt az iskoláskorúak és az annál fiatalabbak korcsoportjának növekedési üteme az átlagos- nál kisebb lesz.
Ezek a változások nagyon hasonlók Kína és Dél-Korea 1965 és 2000 között bekövetke- zett népességfejlődéséhez. 1965-ben e két országban a 20–64 évesek aránya 45 százalék körül mozgott, ami 2000-re Kínában 60, Dél- Koreában 64 százalékra emelkedett. Az átala- kulás még nagyobb ütemű volt, mint amit az előrejelzések 2050-re Afrikára vonatkozóan mutatnak. Ezt alapvetően az okozta, hogy e két ázsiai országban a termékenységcsökkenés jelentősen nagyobb volt, mint amit Afrikában várnak. Ennek eredményeként Kínában a népesség 80, Dél-Koreában 63 százalékkal emelkedett, ami jóval kisebb, mint a várt afrikai 118 százalékos népességgyarapodás. A 20–64 évesek aránya Kínában és Dél- Koreában 135 százalékos növekedést ért el, ami elmarad a várt afrikai 156 százalékos emelkedéstől.
Afrikában 2050-ig a városi népesség szá- ma megháromszorozódik, míg a falvaké előre- láthatólag 58 százalékkal növekszik. Jelentős változások várhatók a népesség iskolai vég- zettségének javulásában is. A középiskolába
Szakirodalom 541
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 5. szám beiratkozottak aránya Nyugat- és Közép-
Afrika országaiban a jelenlegi 35-ről 65 száza- lékra nő, míg Kelet-Afrikában 25-ről 45 száza- lékra várják e mutató felfutását.
A világ munkaképes korcsoportjához tar- tozók régiónkénti megoszlása jelentős változá- son megy át a következő három és fél évtized során. A Kína és Japán dominálta Kelet- Ázsiában és Európában a nettó migráció be- számításával a 20–64 évesek számának csök- kenése várható. Dél-Ázsia középső országai- nak (India, Pakisztán, Banglades) ilyen kor- csoportú népessége viszont majdnem 500 millió fővel fog emelkedni. Ezt a mértéket is túlszárnyalja Afrika, amely 700 millió főt közelítő növekedést érhet el a 20–64 évesek korcsoportjában. Ez azt jelenti, hogy a jelenle- gi globális munkaerő-állomány minden tizedik tagja afrikai, de 2050-re már minden ötödik e kontinens lakója lesz.
A foglalkoztatásra és a megélhetésre ez idő szerint nincsenek megbízható információk, mert csak néhány afrikai országnak van munkaerő- felmérése, másrészt az informális gazdaság az európainál jóval nagyobb méreteket ölt. A Világbank és az ILO (International Labour Organisation – Nemzetközi Munkaügyi Szerve- zet) szerint a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya Afrikában 65 százalék, a nem mezőgaz- dasági informális szektorhoz tartozik a foglal- koztatottak 20 százaléka, akik főleg egyéni és családi vállalkozásokban dolgoznak, és csak 15 százalékuk bérből és keresetből élő. Utóbbi- ak legtöbbje a kereskedelemben és a szolgálta- tóiparban tevékenykedik, csak 2-3 százalékuk az iparban (feldolgozóipar, bányászat, építőipar, közmű-szolgáltatások). A bérből és fizetésből élők 40 százalékának a közszféra ad munkát.
Arányuk csökkenő, de még magasabb, mint a fejlett országokban.
A szegénység a farmerek között nagyobb arányú, mint más szektorokban. A farmok átlagos mérete 1,8 hektár, ami egyre kisebbé
válik a népesség növekedése miatt. Angolában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban még szűzföldek vannak, amelyek bevonhatók a termelésbe. A parcellák aprózódnak, és egyre több a földnélküliek száma. A hektáronkénti hozamok csak igen lassan emelkednek. A megművelt földek egynegyede súlyosan ero- dált és csupán öt százaléka öntözött. A mező- gazdasági területek infrastruktúrája gyenge, a piacok elérhetősége nagyon korlátozott. A farmerek 10 százaléka végez beruházásokat a földjén (talajjavítás, kútfúrás, víztárolás, faül- tetés stb.)
Az informális szektorban jellemző mikro- vállalkozásoknak csak 10 százalékában foglal- koztatnak másokat. Néhány közülük meg fog erősödni, de többségük kicsi és bizonytalan sorsú marad. Az e körbe tartozók fogyasztása nagyobb, mint a mezőgazdaságból élőké.
Afrika feldolgozóipari exportja a világ ilyen jellegű kiviteléből az ENSZ Iparfejlesz- tési Szervezete szerint az 1992. évi 2 százalé- káról 2012-re 1 százalékra esett, miközben Kelet-Ázsiáé 30-ról 58 százalékra nőtt. A GDP növekedésének eredményeként a szegények aránya a 2000. évi 57-ről 2012-re 43 százalék- ra csökkent. A feldolgozóipari foglalkoztatot- tak emelkedő száma nem tudott lépést tartani a 2000 és 2015 közötti, évenként 10 millió fővel gyarapodó munkaerő-állománnyal. A munka- ügyi statisztikák hitelességével is gond van, mert például Uganda több éven át tartó 8 százalékos GDP-növekedése alig járt a foglalkoztatotti létszám bővülésével. A követ- kező 35 évben Afrikában azzal számolnak, hogy a mezőgazdaság aránya mind a GDP-t, mind a foglalkoztatottak számát tekintve csök- keni fog az erőteljes urbanizáció miatt. Az élelmiszerek iránti kereslet gyors növekedésé- re lehet számítani. Ehhez a mezőgazdasági termelékenység jelentős felfuttatására van szükség, ami mezőgazdasági beruházásokat, jobb vetőmagokat, a vetésforgó alkalmazását,
542 Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 95. évfolyam 5. szám a mezőgazdasági termékek választékának
bővítését, kutakat, víztárolókat, jobb infra- struktúrát, valamint a hitelekhez és a piacok- hoz való jó hozzáférést igényel. A városokban különösen a zöldségek és a gyümölcsök iránti kereslet nő a jövőben, amely a jelenleginél jóval nagyobb jövedelemhez juttatja a falusia- kat. A klímaváltozás fenyegető veszélye már az ajtón kopog: a 2016. évi élelmiszerkrízis Kelet- és Dél-Afrikában erős jelzés a jövőbeni veszélyekre.
A fő cél a feldolgozóipari foglalkoztatottak számának növelése. E szektor egy foglalkozta- tottjának hozzájárulása a GDP-hez jóval több, mint a többi szektoré. A feldolgozóiparnak multiplikatív hatása van. Egy fős bővülés 2-3 más szektorbeli dolgozó felvételével jár. A feldolgozóipar afrikai jövőjét három kérdésre szűkíthetjük: a bérviszonyokra, a munkaerő szakmai képzettségére és a beruházási tőkére.
Az afrikai bérek ma még nyomottak, de a cégek telephelyválasztásánál a bérek mellett fontos a munkaerő képzettsége, az infrastruk- turális ellátottság és a tőke. Évente 8,8 millió fővel fog emelkedni az iskoláskorú népesség 2015 és 2050 között, ami óriási nyomást gya- korol majd a közoktatás költségvetésére.
A tőkefelhalmozásnak és a beruházásnak két forrása van: a hazai megtakarítások és a külföldi közvetlen beruházások. Afrikában a megtakarítások (a GDP 18,8 százaléka) elma- radnak Dél-Ázsiáétól (30,7%). Az Afrikába irányuló külföldi beruházások nagysága ugyanakkor felülmúlja a dél-ázsiai összegeket, de messze elmarad a Kelet-Ázsiába és Latin- Amerikába történő befektetések mellett.
A jövőt nagyban az határozza meg, hogy mi történik az informális szektorban, felgyor- sul-e a vállalkozási kedv ezen a területen. Azt feltételezik, hogy rövid távon a feldolgozóipar növekedése ellenére a mezőgazdaság és az informális szektor adja majd a foglalkoztatot- tak nagyobb felét. Ugandában például 2002 és
2005 között évente 100 ezer nem mezőgazda- sági állást hoztak létre, de a belépő évi 400 ezer főnek így is csak az egynegyedét tudták felszívni a mezőgazdaságon kívüli szektorok.
Ez újra a családi vállalkozásokra irányítja a figyelmet. A jövőt sok más mellett befolyásol- ja a hitelhez való hozzáférés, az emberek találékonysága és az egyének vállalkozási készsége.
Az afrikai országok előtt három cél áll: 1.
a mezőgazdaság termelékenységének fokozá- sa, 2. feldolgozóipari munkahelyek létrehozá- sa, 3. a vállalkozási készség elősegítése az informális szektorban. Az első cél megvalósít- ható, a második függ a külföldi beruházóktól és a versenytársaktól, a harmadik megvalósít- hatóságában is sok a bizonytalanság. Az álta- lános és szakmai képzés szintjének emelése nélkülözhetetlen. A felzárkózni akarás a fejlett világhoz, az egyéni törekvések erőssége, a külföldi gazdasági döntések és sok bizonyta- lansági tényező együtt határozzák meg Afrika sorsát.
Hajnal Béla
kandidátus, a Debreceni Egyetem habilitált főiskolai tanára
E-mail: hajnal.bela@foh.unideb.hu
Łukasiewicz, K.:
A Lengyelországba nem schengeni övezetbôl beutazók jellemzôi
(Arrivals of foreigners to Poland with particular emphasis on visitors from outside the Schengen Area – Characteristics and prospects for the future.) – Scientific Journal of Warsaw University of Life Sciences. 2016. Vol. 16. (XXXI.) No. 4. pp. 213–
222. http://www.wne.sggw.pl/czasopisma/pdf/PRS_
2016_T16(31)_z4.pdf
Lengyelország turisztikai fejlesztési lehe- tőségei szerteágazók. Középtávú stratégiai cél, hogy a nem schengeni övezetből érkező belo-
