A jövő kérdéseivel foglalkozó munkaerő felmérése

A JUVÓ KÉRDÉSEIVEL FOGLALKOZÓ MUNKAERÓ FELMERÉSE

DR. SCHMlDT ADAM

1. A nemzeti és nemzetközi statisztikai kiadványok az országok munkaerő-ál—

lományárál a legkülönbözőbb szempontok és kombinációk szerint képzett csopor—

tosításban közölnek adatokat. A csoportképző. szempontok között megtalálhatók

az olyan általános jellegűek, mint például a társadalmi szektor, a népgazdasági ág. az iparcsoport stb.. de a munkaerő lényéből és lényegéből következően külö—

nösen nagy számban szerepelnek bizonyos sajátos csoportosítási szempontok.

Ezek közé tartozik többek között a nem, az életkor. a nemzet vagy nemzetiség (e-

setleg faj), az iskolai végzettség. a szakképzettség, a szakma. a foglalkozási viszony,

a munka bonyolultságának foka. a munka jellege (például szellemi foglalkozású:

Vezető állású alkalmazott és értelmiség, középszintű szakember és irodai dolgozó:

fizikai munkás: szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás, hivatalsegéd, e- gyéb munkás), (: tevékenységi kör (például irányítás. vezetés. az alaptevékenység

előkészítése és végrehajtása, üzemfenntartás, kutatás-fejlesztés, oktatás), a más el—

ítét. érvényesítő állománycsoport (például műszaki —- adminisztratív —— kisegítő al—

kalmazott; munkás; szakmunkástanuló; otthon dolgozó), a közelebbről meghatá—

rozott munkakör, a családi állapot, a foglalkozási fok, a munkahely és a lakhely

és még több más csoportosítási szempont.

A felsoroltak közül egyes csoportosítási szempontoknak (és az ezek szerint csoportosított adatoknak) —a szorosabb értelemben vett munkaerő-gazdasági je- lentőségen messze túlmenően, általános közgazdasági jelentőségük van. A mun—

kaerő társadalmi szektorok szerinti megoszlása világosan megmutatja az adott gazdaság társadalmi jellegét; az ágazati és szakmai (vagy a kettőjük kombiná-

cióját alkalmazó) munkaerő-megoszlás következtetési alapul szolgál az adott gaz—

daság fejlettségi szintjére, a gazdaság jellegére vonatkozóan; a munkaerő nemek szerinti összetétele a társadalmi fejlettségre, a szociológiai helyzetre enged kö—

vetkeztetni stb. Ismeretes például, hogy a fejlett tőkés országokat a mezőgazda-

sági népesség alacsony (10—20 százalékos). az iparban foglalkoztatott népesség

magas (BO—50 százalékos) és a tág értelemben vett szolgáltatási szférában. a ter—

cier ágakban foglalkoztatottak igen jelentős (30—50 százalékos, esetleg még ma—

gasabb) aránya jellemzi. Ehhez hasonló az a jelenség. hogy a fejlett tőkés orszá—

gokban a fizikai munkát végző, a .,kékgalléros" (blue-collar) munkaerő súlya foko—

zatosan csökken, a szellemi munkát végző, ,,fehérgalléros" (white—collar) alkalma—

zottak súlya pedig növekszik. További tanulságos megállapítások tehetők az egyéb szempontok és kombinációk szerint csoportosított munkaerő-megoszlási adatok alapján is.

DR. SCHMIDT: A JUVÓ KERDESEIVEL FOGLALKOZÓ MUNKAERÖ 1077

Több év munkaerő—megoszlási statisztikai adatainak egybevetéséből elég vilá- gosan kitűnik a fejlődési folyamat, a fejlődési irányzat. A fejlődési irányzatból (és bizonyos esetekben egyetlen év munkaerő-megoszlásából) a jövőre vonatkozóan is lehet következtetést levonni. A fejlődés irányzatának és az érvényesülő törvény—

szerűségeknek ismeretében több—kevesebb megbízhatósággal megrajzolható a jö—

vőbeli fejlődés valószínű irányvonala. Sőt bizonyos jövőbeli eseményekre, fejlődési irányzatra még egy adott időpont munkaerő-megoszlásának helyzete is következ—

tetési alapul szolgálhat. Ha például a foglalkoztatott munkaerő jelentős része tar—

tozik _bizonyos népgazdasági ágakba (az építőiparba, egyes gépipari ágakba stb.).

akkor feltehető, hogy az ország a jövőben beruházni, építkezni, egyszóval növe-

kedni fog; ha jelentős a kutatásban, fejlesztésben foglalkoztatottak száma, akkor

feltételezhető, hogy az ország a növekedésen túl fejlődés előtt áll.1

A gazdaság jövőbeli fejlődésének előrelátása vagy előrejelzése szempontjá—

ból figyelmet érdemelhet a munkaerőnek olyan csoportosítása is. amely a statisz- tikai gyakorlatban általában nem szokásos. A munkaerő, illetve egy része megíté- lésünk szerint abból a szempontból is csoportosítható, hogy a tevékenység az idő dimenziójából tekintve hova tartozik, mire vonatkozik. Feltételezzük, hogy a mun- kaerő bizonyos körében -— döntően, de nem kizárólag a szellemi munka terén %

legalább formailag, de legtöbbször ténylegesen is megkülönböztethetők és el—

választhatók a múlttal, a jelennel és a jövővel foglalkozók. Ez a megkülönbözte—

tés. a munkaerő egy részének az időhöz való viszony szempontjából történő cso- portosítása és különösen a jövővel foglalkozó munkaerő felmérése egyrészt érde- kesnek igérkező statisztikai problémát jelent, másrészt a jövő fejlődés prognoszti- zálása s így a prognosztika, a tervezés és a gazdaságpolitika szempontjából is fi- gyelemre méltónak látszik. Ez utóbbi probléma -— tehát a munkaerő összetételének a jövő fejlődésre gyakorolt hatása — vizsgálatának megkísérlésére itt nincs mó'

dunk; az alábbi -— metodikai ötletkéntjellemezhető—dolgozat elsősorban az első—

nek említett statisztikai probléma néhány vonását igyekszik felvázolnL2

?. A jövőre való gondolás, a jövővel való törődés, a jövő problémáival való foglalkozás voltaképpen a társadalo_m minden tagjában, a gazdaság minden szer- vezetében kisebb-nagyobb mértékben bennrejlik. A jövővel való tényleges foglal—

kozás azonban már meglehetősen sok tényezőtől és körülménytől függ. Függ töb—

bek között az általános társadalmi és gazdasági helyzettől, a társadalom jövőre orientáltságának fokától, az adott gazdasági rendszertől, a képességektől és kép- zettségektől stb. Történelmi tendenciaként a jövővel való foglalkozás elterjedése és elmélyülése állapítható meg. A jövővel való intenzív foglalkozás aztán szükség—

szerűen megköveteli kellő számú munkaerő biztosítását, és megfelelő munkameg- osztást von maga után. A jövővel való foglalkozás a gazdaság legkülönbözőbb te—

rületein és különböző szintjein egyaránt megtalálható. , A munkaerő bizonyos körében, elsősorban a szellemi munkát végzők között,

és itt is főleg a gazdasági területen. elég határozottan megkülöböztethetők és el—

határolhatók egymástól a múlttal, a jövővel és a jelennel foglalkozók. Egy termelő vállalatban a munkaerő nagy része jelenre irányuló, konkrét termelő és azt irá- nyító, szervező, előkészítő vagy kiegészítő tevékenységet folytat. Mellettük ott van—

nak olyanok is, akiknek feladata már lezajlott folyamatok, események, eredmények, történések regisztrálása, ellenőrzése, elemzése. A könyvelés, statisztikai adatszol—

gáltatás. ellenőrzés terén és hasonló területeken dolgozók a múltba tekintenek.

1A növekedés és fejlődés fogalmára vonatkozóan lásd szerző: Fejlődés és költségvetés. Pénzügyi Szemle ,

1969. évi 6. sz. 441—452. old.

" 2A dolgozat elkészítése során tett hasznos észrevételekért e helyen mond köszönetet a szerző Cukor Gyorgynek, Páris Györgynek és Rímler Juditnak.

ó Statisztikai Szemle

1078 DR; SCHMJDT ADAM ,

Megtalálható azonban a termelő vállalatban a jövővel foglalkozók csoportja is. A jövővel kell foglalkoznia magának a vállalati vezetésnek; a vállalkozás voltakép—.

pen mindig jövőre irányuló tevékenység. A vállalat vezetését a jövőbe nézés. a jövővel való foglalkozás munkájában azután erre szakosított munkaerők támogat—'

ják, sőt ösztönzik. Közéjük tartoznak például a tervezők, a vállalat jövőbeli fejlőw

désének problémáit és ezek megoldásait vizsgálók. a vállalat termékeinek jövö—' beli elhelyezési és a termeléshez szükséges erőforrások, eszközök beszerzési le-

hetőségeit vizsgáló piackutatók. a termelés fejlesztésének. a gyártmányfejlesztés- nek és gyártásfejlesztésnek, új termékek és új eljárások kidolgozásának vagy fel—'

találásának kérdéseivel foglalkozó kutatók és fejlesztők, a vállalat vagy az iparág

jövőbeli sorsának előrejelzését megkísérlő prognóziskészítők s még egyéb hasonló

munkát végzők. , ' ,

Mindaz, amit vállalati szinten tapasztalhatunk. magasabb, népgazdasági szin—

ten is megállapítható jelenség. Amennyiben egy ország fennmaradni és fejlődni

kíván, elengedhetetlen, hogy a rendelkezésre álló munkaerő egy részét a' jövő

problémáival való foglalkozásra fordítsa.3 Szükségszerűen a jövőbe néz az ország legfőbb politikai, társadalmi, gazdasági vezetése. a jövő problémáival — előrelá—

tásával, alakításával, kitöltésével stb. — pedig az állami szervek és intézmények.

egész sora foglalkozik. Ezek közé tartoznak a népgazdasági és ágazati tervezés szervei, a műszaki fejlesztés irányítására hivatott szervek, különböző gazdasági ku—

tatóintézetek, a tudományos kutatóintézetek stb.

Megállapítható, hogy mind népgazdasági, mind ágazati és vállalati szinten a jövő vizsgálatával, előrejelzésével és formálásával számos szerv, vállalat. intéz—

mény, intézet foglalkozik. S ezért nem meglepő, ha felmerül a kérdés: vajon or—

szágosan hány fő, a munkaerő mekkora hányada foglalkozik a jövő problémáival.

Ha a kérdésre választ keresünk, akkor tisztáznunk kell, hogy voltaképpen mit is kell pontosabban jövőn értenünk, és hogy egyáltalában milyen tevékenységet folytatók sorolhatók a jövő problémáival foglalkozók, a jövőművesek közé.

A tevékenység ídővonatkozását tekintve a múlt és a jelen. a jelen és a jövő elválasztása gyakran nem is olyan könnyű feladat. A vizsgált problémával össze—

függésben azonban voltaképpen nem általában a jövő és nem a holnap, holnap—

után, hanem a távolabbi jövő jöhet csak tekintetbe. A jövővel foglalkozás tevé—

kenységi körének körülhatárolásához azonban ez még nem elégséges. A jövőbe—

tekintés valamilyen eleme minden munkában megtalálható. a jövő eleme minden gazdasági tevékenységbe belejátszik. A legrégibb idők parasztja is a jövőbe, még- pedig esetleg elég távoli jövőbe nézett, amikor vetni kezdett vagy gyümölcsfát ültetett

Az igazi jövőbe nézők azonban nem ismert folyamatok jövőbeli törvényszerű meg- ismétlődésével számolnak. hanem a jövőben valami eddig nem ismertet keresnek.

kívánnak megvalósítani. A múlt jövőbeli megismétlődésével szemben a jövő új- donságtartalma az. amely a jövővel foglalkozás sajátos ismérvének minősíthető.

A jövővel való foglalkozás mintegy szakosított munkaerőinek csoportba fogla—

lásáhOz és felméréséhez a fentiek kiindulásul szolgálhatnak, de számos határeset—

hez nem adnak kellő eligazítást. Általánosságban megállapítható. hogy a szóban forgó kategóriába a munkaerőnek az a része sorolható. amely a társadalmi mun—

3A jövő problémáival való foglalkozás különböző fajtáinak összefoglaló megnevezésére külön kifejezés látszik szükségesnek. Erre elsőnek a .,jövőkutatás" kinálkozík. ez azonban egyrészt már lekötött a prog—

nosztikai és futurolágiai vizsgálódásokra, másrészt nem is foglalna magában minden jövővel való foglalko- zást. Az alábbiakban az egyáltalán szóba jöhető "jövőépítés", ,.jövőformálás". ..J'övőgondozás". ..jövőápo—

lás", ..jövőművelés" kifejezések közül esetenként az utóbbit alkalmazzuk. Jövőművelésen tehát minden olyan tevékenységet értünk, amely a jövő feltárására, előrelátására. előrejelzésére, alakítására, meghatározására, tartalommal kitöltésére és hasonló, célokra irányul: az ilyen tevékenységet kiféjtők pedig voltaképpen a

..jövőműves" névvel lennének jelölhetők. ' V — '

A JOVÓ KÉRDÉSEIVEL FOGLALKOZÓ MUNKAERÖ 1079

kamegosztásban valamely terület, gazdasági egység, szervezet, vállalat, ágazat.

népgazdaság, tudományág. társadalom, világgazdaság stb. említett értelmű, tá—

volabbi jövőjének várható alakulásával, alakításával foglalkozik. E kategóriába

tartoznak tehát a középtávú és távlati tervezők, a prognoszták, a futurológusok, a

piackutatók, az olapkutatással foglalkozók. a fejlesztés és kutatás tevékenységét folytatók. Nyilvánvaló, hogy a jövővel való szakosított foglalkozás számos kise- gítő, kiszolgáló munkaerő foglalkoztatását is szükségessé teszi, közvetetten tehát az ilyen munkaerő is ide sorolható. Viszont a szóban forgó tevékenység mondhatni részmunkában is végezhető, és ezt figyelembe véve ide sorolható a jövővel baj—

lodó vállolatvezető ugyanúgy, mint — ezen a téren —— az újítói, feltalálói tevékeny—

séget folytató fizikai munkás is.

Bizonyos tevékenységek esetében a minősítés kétségtelen, de számos határ- esetben meglehetősen nehéz kérdések merülnek fel. Vajon a jövővel foglalkozók körébe tartoznak—e konkrét létesítmények, épületek, építmények tervezői? Ide tar—

toznak—e az infrastruktúra terveinek, városrendezési terveknek, hálózati terveknek kidolgozói? Nem tartozik—e a jövővel foglalkozás tevékenységi körébe az egész be—

ruházási, építkezési tevékenység? Vagy más területen: nem kell—e jövővel való foglalkozásnak minősíteni az egész oktatási, képzési tevékenységet, amely a jövő számára a munkaerő szakértelmét biztosítja? Indokolt-e kizárni a körből az ugyan jórészt rutinmunkát végző, de mégis jövővel foglalkozó rövid távú tervezőket? Vagy például hova sorolható a jövő társadalmi, állami és gazdasági viszonyainak sza—

bályozására irányuló törvényelőkészítő, jogalkotó tevékenység? S a kérdéseket még tovább is folytathatnánk.

Valamennyi kérdés megválaszolására nem vállalkozhatunk, csupán azt a fel-

tevést látjuk szükségesnek rögzíteni, hogy megítélésünk szerint a jövővel fog-

lalkozók körét nem lenne helyes túl szélesen értelmezni. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a jövővel foglalkozók szűkebb körén túl egy szélesebb kört is kialakítsanak, a vizsgálódásnak azonban elsősorban a szűkebb kör problémáira kell irányulnia./' 3. A jövővel foglalkozó összes munkaerőre vonatkozóan — tudomásunk szerint

—- nem készültek felmérések. és nem állnak rendelkezésre összefoglaló adatok.

Egyes csoportokra vonatkozóan azonban ilyen adatokkal rendelkezünk. Mind a szocialista országokban, mind a fejlett tőkés országokban állandó figyelem tár—

gya, hogy összesen ésateljes munkaerő—létszámon belül milyen arányban foglal—

koznak például tudományos kutatással. A tudományos kutatással vagy még széle- sebben, a kutatással és fejlesztéssel foglalkozók munkaerőbeli arányát — a nem—

zeti jövedelemnek a kutatásra. fejlesztésre fordított hányadával együtt —- a jövőre készülés fontos mutatójának szokás tekinteni.

Ezzel kapcsolatban azonban bizonyos meggondolások indokoltak. Egyfelől, mint eddig is láthattuk, a jövővel foglalkozók köre nem szűkíthető le csupán a kutatásban-fejlesztésben foglalkoztatottakra; a jövővel. a jövő problémáival, elő- rejelzésével, előkészítésével és alakításával más munkaerők is foglalkoznak. Más- részt, szigorúbb mértéket alkalmazvannem minden tudományos kutatás minősít—

hető a jövővel való foglalkozásnak. A tudományos kutatás nem jelentéktelen vo- lumenben a múlttal is foglalkozik, vagy olyan területekre irányul, amelyek nem közvetlenül jövővonatkozásúak. A történeti jellegű kutatások, valamint a leíró ku—

tatások egyes eredményei azonban tekintetbe jöhetnek e's hasznosíthatók a jövő alakításában; a gazdaságtörténeti kutatásokból következtetések vonhatók le a jövő gazdaságpolitikájára, a tudománytörténeti kutatásokból és a tudomány jelen hely-

_ 4'A jövőművesek kategóriájanak meghatározási kérdésére alább —- a tanulmány 6. pontjában - még Visszatérünk.

.!

1080 DR. scnmrm ADAM

zetének felméréséből a tudomány jövőbeli feladataira és fejlődésére stb. Másféle történeti vagy leíró jellegű kutatások eredményei azonban a jövő alakítása szem- pontjából kevéssé vagy egyáltalában nem jelentősek. Kétségtelen. hogy a múltat feltáró vagy a jelent leíró tudományos kutatások is valami újnak megállapítására

törekszenek, ami eddig még nem volt ismeretes. de a kutatásnak többnyire, nem célja a kutatott tárgy megváltoztatása, módositása. továbbfejlesztése. Ezzel szem—

ben más kutatások nem csupán valami újnak, hanem egyben a jövőbelinek a fel—

tárására és ezen keresztül a jelenlegi változtatására, fejlesztésére. jövőformálásra

törekszenek. _

A kutatás területén foglalkoztatottak számából a nem közvetlenül jövővel fog—

lalkozók leszámításánál sokkal jelentősebb a kutatás-fejlesztés munkaerőinek a'

jövővel foglalkozók további kategóriájával való kiegészítése. Csak e kiegészítés út- ján juthatunk el ahhoz a létszámhoz és ahhoz az arányhoz, amely az adott társada—

lomban a jövővel való foglalkozás és így a jövőre beállítottság mutatójaként ér—

telmezhető. S bár számszerű adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre. a jövő—

művelés néhány kérdésére vonatkozóan egyes megállapítások, illetve inkább csak

feltételezések talán megykockáztathatók.

4. A szóban forgó feltételezések között az alábbiak érdemelnek elsősorban fi—

gyelmet.

a) Feltehető. hogy a társadalom. a gazdaság fejlődéséhez kifejezetten a jö—

vővel foglalkozó munkaerő tevékenysége szükséges. A történelem tanulságai két—

séget kizáróan igazolják, hogy a társadalmak akkor indultak fejlődésnek, amikor

jövőre orientált személyek, személyiségek akcióba kezdtek. Közöttük voltak a had-

vezérek, hőditók, kalandorok, felfedezők, feltalálók, a tudomány művelői. a gaz—

daság terén pedig a szó szoros értelmében vett vállalkozók. Akár a múlt tapasz—

talatait elemezzük, akár a jelen eredményeket vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a társadalom, a gazdaság fejlődéséhez a jövővel foglalkozás és ehhez megfelelő munkaerő biztosítása szükséges.

Már itt is hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy a fejlődésnek az új keresése, a jövővel való foglalkozás csupán szükséges. de nem egyetlen és elégséges felté—

tele; ahhoz, hogy a fejlődés valóban megvalósuljon, még egyéb feltételek teljew

sülése is szükséges.5

b) Az előbbi feltételezés némi kvantifikálásával arra a további feltevésre jut— (

hatunk, hogy a fejlődés függ a jövővel foglalkozók számától, arányától és minő-

ségétől is és ellenkezőleg, a jövővel foglalkozók kis száma, hiánya vagy gyenge

minősége fékezi a fejlődést.

Nem szorul részletes bizonyításra, hogy amennyiben a társadalom a rendel—

kezésre álló munkaerőből nem fordít bizonyos hányadot a jövő kérdéseivel való foglalkozásra, jövőművelésre, vagy ha a jövővel foglalkozók képesség. képzettség, kezdeményezőkészség, képzelőerő, kockázatvállalás tekintetében nem megfelelők:

a fejlődéshez a kellő feltételek nem biztosítottak. A modern társadalomban a munkamegosztás szélesedése következtében már nem elégséges, hogy a jövő elő—

relátásával, előrejelzésével, alakításával, tartalmi kitöltésével esetlegesen, rend-

szertelenül és ötletszerűen, laikus módon foglalkozzanak egyesek: a fejlődés tét—

J'e megköveteli ilyenfajta tevékenység ellátására hivatásos és szakképzett munka-

erő beállítását. A nemzetek világméretű versenyében voltaképpen még az elért

5Balnlbarbi fővárosában, Lagadőban a Gulliver által meglátogatott tervakadémióban a professzorok". . . kidolgozzák a földművelés és építészet új szabályait és módszereit: terveket készítenek a nagy- és kisinar újrendszerű gépeinek és szerszámainak gyártására. . ." (Jonathan Swift: Gulliver utazásai. Magyar Helikon.

Budapest. 1968. 272. old.) Sajnos. időközben az egész ország nyomorúságos állapotba került; (: tervakadémia, az új keresése önmagában még a jelen megőrzésére sem volt elégséges.

A JOVÓ KERDESEIVEL FOGLALKOZÓ MUNKAERÖ 1081

hely megtartása is megkívánja a jövővel való foglalkozást; a valóságos előrejutás pedig még inkább megköveteli.6

c) További feltevésünk, hogy a jövővel foglalkozás hatékonysága a jövővel foglalkozó munkaerő sajátos csoportjainak megfelelő arányától és emellett a

csoportok közötti együttműködéstől is függ.

A fentiekből kitűnően a jövővel különböző szempontokból lehet foglalkozni.

A kutatás általában a jövőben hasznosítható új ismeretek megszerzésére, a fej- lesztés a jövőbeli termékek, szolgáltatások, eljárások kikisérletezésére, (: piackuta—

tás a jövőbeli termékek, szolgáltatások értékesítési és beszerzési lehetőségeinek feltárására. a konjunktúrakutatós a gazdaság jövőbeli alakulásának megismeré—

sére, a prognosztika és futurológia (: jövő várható alakulásának előrejelzésére és felvázolására, a terv a jövőnek tudatos alakítására, meghatározására stb. törek- szik. Bár a felsorolt tevékenységekben közös az. hogy mind a jövőre irányul, a tevékenységek egyes fajtái sajátos szakmai jellegzetességeket mutatnak, ellátásuk sajátos szakmai képzettséget és jártasságot feltételez. A jövővel való foglalkozás keretében mindegyikük szükséges és az egyik vagy másik hiánya kedvezőtlenül be- folyásolja a meglevők munkájának eredményességét. Igazán nem mondható pél—

dául, hogy nálunk az ötvenes években nem foglalkoztak volna számosan a_jövő ——

természetesen inkább csak a közelebbi jövő — tervezésével. Ennek ellenére sem állítható, hogy a jövővel való foglalkozás kellően hatékony lett volna, feltehetően részben éppen a jövővel foglalkozó egyéb tevékenységek hiányában. A jövővel foglalkozó különböző csoportok közötti helyes arány kialakítása és különösen kö- zöttük a megfelelő összműködés biztosítása a fejlődés egyik jelentős feltételének mondható.

el) A fenti feltételezés kifejtése során lehet arra a további feltevésre jutni, hogy a népgazdaság fejlődése a jövővel foglalkozó munkaerőcsoportoknak a nép- gazdasági ágak közötti megfelelő elosztását is igényli. A jövőre alapjában véve minden ágazatnak gondolnia kell. s a jövőre irányuló elképzelésekben, elvárások- ban, igényekben a nemcsak fennmaradni, hanem fejlődni is törekvő ágazatok, vál—

lalatok részéről többnyire nem is tapasztalható hiány. Az igények azonban meg- felelő alátámasztásra szorulnak. s ez a megalapozás csupán a jövőnek több vo- natkozású vizsgálata alapján lehetséges. Nem arról van szó, hogy a jövőjproblé- mái minden ágazatban és vállalatban azonos jelentőségűek. s hogy minden ága—

zatban. vállalatban ugyanolyan intenzitású jövőművelés szükséges. Egyes ágaza—

tokban és nagyvállalatokban a jövővel való foglalkozás tevékenysége nem marad—

hat bizonyos szinten alul, és nem lehet egyoldalú. Különösen a népgazdaság ún.

dinamikus ágazataiban, tehát éppen a fejlődésre váró és hivatott ágazatokban nagy a jelentősége a jövő több irányú és több vonatkozású vizsgálásának, a jövő—

művelésnek: és viszont, ez a tevékenység tesz egy ágazatot dinamikussá.

e) Ugyancsak a c) alatt említett feltevésből vonható le az a feltételezés is, hogy a jövővel való foglalkozás tevékenységében a szintek, szervek között is meg—

felelő arányok érvényesítése, célszerű feladatmegosztás szükséges.7 Alapelvül te-

GAngolszász közgazdászok nem ok nélkül idézik a Vörös Királynő igéit:" . .. itt, látod. úgy kell rohan- nod. ahogy csak bírsz. hogy meamaradí a helyeden. Ha valahova máshova kivánsz jutni, akkor legalább—

is kétsrer olyan gyorsan kell rohannodl" (Caroll, Lewis: Through the looking-glass and what Alice found there. The Caxton Publishing Company Ltd. London. 1965. 154. old.)

7A szintek és szervek között a munkamegosztás természetesen különböző módon szervezhető meg. A korábbi centralizált és közvetlen irányítású gazdasági rendszerben voltaképpen a jövővel való foglalkozás is felső szintre emelt és központosított tevékenység volt. A vállalatok ugyan bőségesen végeztek tervmun- kát még viszonylag hosszabb távra is. de alapvető feladatuk lényegében véve mégis csak a jelen gazdasági tevékenység volt. A vállalat a jelennek, legfeljebb a közeljövőnek élt. és a távolabbi jövőbe nem tekintett, vagy. ha a jövőbe nézett, ,ezt többnyire felülről meghatározott irányba tette. (a tervezés terén) vagy e- gyes fejlettországok jelenét, sőt múltját tekintette jövőnek (a kutatás és fejlesztés terén). A legutóbbi években kovetkezett be az a változás. hogy a vállalat több tekintetben maga is foglalkozni kezdett a jövővel.

1082 DR. 'SCHMIDT ADAM

hát az szolgálhat, hogy a szintek magassági fokától kell függővé tenni a jövővel való foglalkozás távlatőnak messzeségét, sokoldalúságát és komplexitását is. Va—

lamely konkrét termelő vállalat például helyesen teszi. ha kutatási-fejlesz—

tési tevékenységgel, piackutatással és hasonlókkal foglalkozik, de —— legalábbis egyelőre —- nem feladata. hogy messze távlatok társadalmi fejlődésére vonatkozó—

an futurológiai jövőképet kíséreljen meg kialakítani. Ugyanigy a felső szinten való jövővel foglalkozásnak sem feladata az, hogy például egyes konkrét termékek piac—

kutatását ellássa konkrét vállalati távlati terveket készítsen. Ami azonban minden—

képpen elkerülendő, az az, hogy a felső szintű szervek a jövővel való foglalkozást teljesen központosítsák és szinte monopolizáljók. *

f) Bármennyire jelentősnek tartjuk a jövő kérdéseivel való foglalkozást, a túl—

zásba viteltől, aránytalanná válástól is óvakodni kell. Feltételezhető, hogy a jövő—

vel foglalkozás, mint sajátos tevékenység részére megfelelő, arányos helyet és sze—

repet kell biztositani a tevékenységek összességében. A modern társadalom mun- kamegosztásának egyik alapelve lehet, hogy a múlttal. a jelennel és a jövővel foglalkozó munkaerők között megfelelő arányt kell megállapítani, kialakítani és tartani.

A fejlődésnek például akadálya. ha a társadalom túlságosan a múltba merül, ha -- képletesen szólva —— főként archeológiával, holt nyelvekkel. filozófia-

történettel foglalkozik.8 Ugyanigy az is lassíthatja a fejlődést, ha a társadalom a

rendelkezésre álló munkaerőből viszonylag keveset fordít a jövő elképzeléseinek megvalósítását célzó jelen tevékenységre, magára a termelésre, szolgáltatásnyúj—

tásra. A jövővel való foglalkozás jelentőségének hangsúlyozása nem jelenti azt,

hogy az országot álmodozók világává kellene tenni.

g) A fent felsorolt feltevések a fejlődés bizonyos általános tapasztalatainak elemzése alapján és egyben deduktív okoskodás útján minden különösebb kocká—

zat nélkül kialakíthatók voltak. és feltehetőleg alaposabb bizonyításuk is megva—

lósítható. Kevésbé könnyen igazolhatónak látszik az a feltevés. hogy valamely tár—

sadalomban a jövővel foglalkozók szóma. aránya, dinamikussága és a fejlődés üteme, irama között számszerűen is kifejezhető korreláció áll fenn. A feltevés ellen szól már maga az a meggondolás is, hogy a jövővel foglalkozásra irányított mun—

kaerő mennyisége, illetve aránya még nem jelenti a tevékenység eredményességét.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a jövővel való foglalkozás csak egyéb —— múltra és jelente irányuló —- tevékenységekkel összekapcsolva és kiegészítve testesülhet meg tényleges fejlődésben, növekedésben. Tekintetbe jön az a meggondolás is, hogy a jövővel való foglalkozás bizonyos esetekben pótolható egyéb tevékenységekkel.

és esetleg így is megvalósítható elég gyors fejlődés. A fejlődés nem mindig úttö- rés, hanem néha csak követés, nem feltétlenül szorosabb értelemben vett, eredeti jövőművelés, hanem átvétel, utánzás, erőltetés eredménye is lehet. Feltehetőnek látszik például, hogy a legfejlettebb tőkés országokban a fejlődéshez jelentős mér—

tékben hozzájárult a jövővel való rendszeres. szakszerű és több oldalú (bár nem feltétlenül minden oldalú) foglalkozás; nyilvánvaló, hogy a jövővel való aktív fog—

lalkozás, vagyis a tervezés ugyancsak jelentős hozzájárulást jelentett a fejlődéshez a szocialista és egyéb országokban; de akadnak egyes országok, amelyekben a kétségtelen fejlődés kevésbé könnyen hozható kapcsolatba a jövőműveléssel. (Utób—

biak esetében az országban bekövetkezett fejlődés világszinten inkább növekedés- nek minősülhet.)

8A fejlődőnek nevezett országokban a fejlődésnek egyik nem is jelentéktelen akadálya egyes hajdani gyarmattartó országok korábbi mentalitásából származóan a múltra orientált, illetve nem jövőre irányuló foglalkozások és oktatásuk preferálása.

A JUVÖ KERDESEIVEL FOGLALKOZÓ MUNKAERÓ 1083

Az említett feltevés tehát nem tekinthető eleve kétségtelennek, még kevésbé igazoltnak, de megítélésünk szerint ugyancsak eleve el sem vethető. A fent emlí—

tett meggondolások és aggályok, amelyek valószínűleg még továbbiakkal szapo- ríthatók, elsősorban arra figyelmeztetnek, hogy a jövővel foglalkozók száma és ará—

nya és a gazdasági fejlődés közötti okozati kapcsolat vagy korreláció vizsgálata során nem szabad felületes összefüggésekkel megelégedni, hanem mélyebbre ható vizsgálatokat kell folytatni.

A jövő problémáival foglalkozó munkaerő létszáma vagy aránya a jövővel való foglalkozásnak csupán egyetlen mutatója. Valószínű, hogy amennyiben a jövőmű—

velés és a fejlődés között számszerűen is kifejezhető összefüggést keresünk, a munkaerőn túl az egyéb, anyagi ráfordítást vagy az összes pénzráfordítást is cél—

szerű számításba venni. S voltaképpen megvizsgálható lenne a korreláció a nem—

zeti jövedelemből a jövővel való foglalkozásra fordított hányad és a nemzeti jöve- delem növekedési üteme között is.

5. Kiegészítésül és némi kitérésként említjük meg, hogy a fenti meggondolások esetleg adalékul szolgálhatnak a növekedési elméletekhez is. Az elméletek a nö—

vekedést a legkülönbözőbb tényezők hatására vezetik vissza, és a tényezők között minden változatban szerepel a munkaerő.9 Ha azonban az elsősorban mennyiségi jellegű növekedésen túl az újdonság minőségi elemével jellemzett fejlődés feltá—

rására irányul a vizsgálat, akkor a munkaerőn belül behatóbb figyelmet érdemel a munkaerő összetétele is. Feltehetőnek látszik, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődésre közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorol a munkaerő összességén belül a jövőművesek száma, a jövővel foglalkozó munkaerő aránya.

Ha ez a feltevés nem tűnik eleve elutasítandónak, akkor a vizsgálatokban ér—

demes lenne számításba venni, hogy a népgazdaság teljes munkaerő-állományán belül mekkora a száma, mekkora az aránya azoknak, akik kifejezetten és elsődle—

gesen a jövő különböző vonatkozású kutatásával, feltárásával, kitöltésével, formá- lásával foglalkoznak. A növekedési, helyesebben fejlődési elméletek tematikája eszerint egy további vizsgálati szemponttal lenne gazdagítható. Mindez aZOnban voltaképpen nem tartozik jelen tanulmány témájának körébe.

ó. Megvizsgálásra vár viszont a jövővel foglalkozó munkaerő felmérésével kap—

csolatban felmerülő metodika számos kérdése, amelyek közül ittrcsupán a legje—

lentősebbek megemlítésére kerülhet sor. A metodikai jellegű feladatok közül meg—

ítélésünk szerint az alábbiak az elsősorban megvizsgálandók és elvégzendők.

a) Az első és legfontosabb feladat a jövővel foglalkozók fogalmának és köré—

nek pontos meghatározása. Meg kell vizsgálni és el kell dönteni, hogy milyen szellemi és "fizikai dogozók azok, akik kifejezetten és kétségtelenül a jövő kérdé—

seivel foglalkoznak: melyek azok a tevékenységek, amelyek nem kizárólag jövőre irányulók, de amelyek — esetleg részben — mégis jövőművelésnek minősíthetők:

melyek azok a tevékenységek, amelyek a jövő előkészítését vagy megvalósítását szolgálják. jövővonatkozásúak és jövőművelésnek tűnnek, de elvi vagy gyakorlati meggondolásokból mégsem sorolhatók a fogalomkörbe.

Mint már említettük, a fogalommeghatározás sajátos problémái főként az el- határolások, átfedések és kapcsolódások terén jelentkeznek. A társadalomban számos olyan munkaerőcsoport található, amelynek tagjai közvetlenül vagy köz—

vetve, közelebbről vagy távolabbról jövőkérdésekkel is foglalkoznak, esetleg elég

jelentős hatással és magas szinten, gyakorlati okokból azonban mégsem jöhetnek

5A növekedés problémáival foglalkozó hazai kutatások eayike néldául 49 tényező hatását vizsgálta.

közöttük szerepelnek az aktív keresők egyes viszonyszómai, a munkaerőforrás kihasználása, az iparilag teljes- sített órák száma. továbbá a bérek szőrődása. mint munkaerő vonatkozású tényezők. Lásd: leler Judit: A gazdasági fejlődés vizsgálata és a faktoranalízis. Közgazdasági Szemle. 1970, évi 7—8. sz. 913—926; old.

1084 DR. SCHMIDT ADAM

számításba. A társadalom- és gazdaságpolitikusok, az államigazgatásban és a

honvédelemben irányító szerepet ellátók nyilvánvalóan állandóan a jövőbe is te—

kíntenek, a jövőre készülnek és a jövőt alakítják. A határt azonban valahol meg

kell húzni, s célszerűségi meggondolások az utóbb felsoroltaknak számításon kívül

hagyását indokolhatják. Jövővonatkozású munkát folytatnak a felhalmozási, sőt

bizonyos mértékben a termelési tevékenységet szellemileg. műszakilag előkészítők.

az épületek és építmények műszaki tervezői, a gépek, berendezések. felszerelések

gyártását megtervezők és megszervezők. A szorosabb fogalommeghatározás elvé—

ből kiindulva azonban ezeket éppen úgy számításon kívül lehetne hagyni, mint akár a beruházásokat érdemben kivitelezőket, tehát például az építőipar vagy gép—

ipar végrehajtó jellegű munkaerőit. (Az említett tevékenység jövőjének feltárására vagy fejlesztésére irányuló munka azonban természetesen már figyelembe jön.)

Általában véve a jövőnek tömegszerű, konkretizáló, rutinjellegű megvalósitása már

nem esik a vizsgált, illetve körülhatárolni kívánt szűkebb körbe. A jövővel való fog—

lalkozás munkaerői közé kell viszont sorolni mindazokat, akiknek munkája a szű—

kebb értelemben vett jövővel foglalkozókhoz szorosan kapcsolódik, tehát ezek ki—

szolgáló, kisegítő tevékenységeit, a prognoszták számítógép-szakértőitől a kísérleti üzemek fizikai munkásaiig.

A körülhatárolás egyébként tevékenységi vagy intézményi megközelítéssel tör- ténhet. Előbbi esetben az egyes munkaerők tevékenységének jövővonatkozása.

utóbbi esetben egész intézmények vagy jelentősebb tagozataik feladata (profilja) szolgál alapul a kategorizáláshoz. A teljesség biztosítása érdekében a tevékenységi _

megközelítés látszik célszerűbbnek, de nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett te-

vékenység tekintetbevételével is.

b) A következő feladat egyrészt a jövővel foglalkozók megfelelő csoportosítá- sa, másrészt a felmérés esetleges egyéb csoportosítási szempontjainak kidolgozása.

Megítélésünk szerint a jövő kérdéseivel foglalkozók három széles kategóriába so- rolhatók.

Az első kategóriában mindazok a munkaerők jöhetnek számításba, akik

a jövő várható alakulását mondhatni általában vizsgálják. Ilyenek elsősorban a

fejlődés előrelátásával és előrejelzésével foglalkozók, mint például a különböző

területen működő jövőkutatók. tehát például prognoszták, gazdaságkutatók. piac—

kutatók. futurológusok stb. A jövővel foglalkozók másik csoportjába a jövőt vala—

milyen új tartalommal kitöltők sorolhatók, tehát azok, akik új anyagok, termékek, szolgáltatások, technológiák, eljárások. szervezetek, rendszerek, törvényszerűségek feltárásával és feltalálásával, vagyis nagyjában kutatással és fejlesztéssel foglal—

koznak. A harmadik csoportba végül azok sorolhatók, akik egyrészt a jövő előre—

látása és előrejelzése, másrészt a jövőt kitölteni alkalmas tartalmi elemek ismerete alapján a jövő konkrétabb alakítását látják el, vagyis a tervezéssel foglalkozók, a különböző szinten működő tervezők. A kategóriák között a határok nem mindig merevek; a prognosztizálás és tervezés például kapcsolódhat, sőt összeolvadhat.

Formailag azonban mégis célszerűnek látszik a három kategória elkülönítése.10

Az említett rendszerezés mellett a jövővel foglalkozók számát és arányát ter—

mészetesen célszerű egyéb csoportosításokban, így elsősorban népgazdasági ágak szerint is vizsgálni. További vizsgálódások alapján a jövővel foglalkozóknak esetleg

egyéb rendszerezése is kialakítható.

c) Egy további kérdés, illetve feladat: a jövővel foglalkozókra vonatkozó muta- tőszámok kialakítása. Mutatószám természetesen meglehetősen sokféle kialakít-

, "'Meajeavezzük. hogy a iövővel foglalkozók fenti három kateaóriája közöttirténvleaes és eszmei trian—

gularis kapcsolot vizsgálata. elemzése és bírálata feltehetőleg érdekes eredményeket hozna.

A JUVÓ KERDESEIVEL FOGLALKOZÓ MUNKAERÓ 1085

ható, alkalmazásuk célszerűsége azonban elég különböző lehet. Első meggondow lásra a következő mutatók kinálkoznak:

aa) az egyes népgazdasági tagozatok -— például ágazatok. blokkok stb. _- összes mun- kaerőin belül a jövővel foglalkozók százalékos aránya;

bb) az egyes tagozatok szellemi munkát végző munkaerőin belül a jövővel foglalkozók

százalékos aránya; '

cc) az egyes tagozatokhoz tartozó összes népesség 1000 főjére eső jövővel foglalkozó munkaerő száma, mint intenzitási mutató;

dd) az egyes tagozatokon belül a jövővel foglalkozó különböző csoportok aránya. illet- ve százalékos megoszlása;

69) a jövővel foglalkozók számának százalékos megoszlása a tagozatok között.

llyenféle megoszlási és intenzitási viszonyszámok alkalmazása első megközelí—

tést adhat a jövővel foglalkozás helyzetének elemzéséhez; a vizsgálódások tovább- fejlesztése esetén valószinűeg kifinomultabb mutatók, eszközök és módszerek is alkalmazhatók lesznek.

,

A jövővel foglalkozókra vonatkozó statisztikai adatok alapján az említett muw tatók és egyéb módszerek alkalmazásával különböző célú elemzések elvégzésére nyílnék lehetőség. Hogy csak néhány vizsgálati célt említsünk: megvizsgálható len—

ne az egyes ágazatok fejlődése, illetve fejlődési üteme és a jövővel foglalkozás aránya. illetve intenzitása közötti összefüggés (a fentiekben említett korreláció feltárására, illetve a feltevés ellenőrzésére); megvizsgálható lenne ugyanez az or- szág, illetve egyes országok egész népgazdaságára vonatkozóan; egybevethető lenne az egyes népgazdasági tagozatok jövőművelési intenzitása és a tagozatok fejlődése; nemzetközi összehasonlítás lenne végrehajtható egyes országok között.

egybevetve az országok fejlődési eredményeit, tempóját is; megvizsgálható lenne a jövőműves csoportok egymáshoz való aránya az egyes tagozatok fejlődésével egybevetve. tehát a jövővel foglalkozás hatékonysága stb.

Mindezek a vizsgálódások, illetve eredményeik feltehetőleg bizonyítékokat (esetleg cáfolatot) szolgáltatnának a tanulmányban előadott feltételezések helyes—

ségére vonatkozóan, sőt előreláthatólag egyéb tanúlságokkal is szolgálnának a jö—

vővel való foglalkozás szerepét, jelentőségét, hatásait és eredményeit illetően.

7. Bár a fentiekben előadottak a társadalom és a gazdaság néhány rendkiw vül fontos problémáját —— mint például a jövőre való felkészülést, a jövővel való foglalkozás hatékonyságát, a fejlődés ütemét. a növekedési elméleteket stb. — érintették (mégpedig meglehetősen felületesen), a tanulmány mégsem tekinthető másnak, mint gazdaságstatisztikaí metodikai ötletnek. Ha az ötlet — legalábbis első pillantásra — megfontolásra érdemesnek tűnnék. akkor talán nem lenne tel_

jesen felesleges, az elgondolás megvalósítása irányában is lépéseket tenni. A me- todika részletesebb kidolgozása nem igér különösebb nehézséget. A statisztikai adatok részben rendelkezésre állnak, részben megfelelő válogatással és csoporto—

sítással biztosíthatók: a számítási munkálatok viszonylag egyszerűek. Aránylag csekély munkaráfordítással megállapítható lenne tehát, hogy egyáltalában érde—

mes-e behatóbban foglalkozni a problémával. Az esetleges további vizsgálódások

viszont feltehetőleg hasznos eredményekre vezetnének.

PEBIOME

Hpnmmax BO BHmaHHe B38KMOCBH3B Méxcny nporpecc0M a H3YH6HH6M őynymero B cra'mcmxe prnoamx pecypcoa — Hapsmy c TpaHHuHOHI—IBLMH aCHeKTaMH — xaxcc'rcn uenecooőpaaablm pasmemeaanue paőonmxon, aanmatomuxca npoumsm, HaCTOSIIHPIM n őyztyumM. prmmpomca paőotieü emu no npuanexy omomemm x Bpemelm osnauae-r, c amiota cmpoma, cramcrnaecxyto

1086 DR. SCHMIDTI ADAM

merononormecxyto upoonervry n, c npyroü croponm, aacrrymmaer nmmarme TaIOKC a c TDHKH

sperma npornosnpoaamm öynymero panama. '

B omomermvr BaHHTbIX npOÖJIeMaMK őynymero mama cneIIaTb pasrmtmme npezmapmcnmme amerrannx n ccbopMynupoaarb npezmonoxcemu. Tax, HaHpnMep, moxaro upennonoxanb, ara a) mm pasanmx axonomma—t cymecrnyer HCOÖXOIIHMOCTB B nepBylo osepem, B nemenmocm 133691 set! CYUIBI, aanmafomeücx őynanKM; ő) paannme sanucm OT lmerta, nonn n KBÉGCTBa zatlan/rafo—

meücx öyziymaM paőo'reü cunbl; e) Énbennem SaHHTHSI őynyan aaxmcm Tarom n, or coo'r—

nemem cneumbmrx mm namam rpynonsxx pecypcoa rpyrm n corpynnmecma memny nomen- KKMB; e) pasaume napomroro xosaücrna Tpeőyer coornercrnyxomcro pacnpeneneunx malmara- mnxcn öynymmw rpynn paőo'xeü canbx mexnynaponnoxossücmeI—mm orpacnmvm; 0) B eaux-run őyzxymnM Heoőxommoü mammon peannsaxmx nenecooőpasnoro pasnenenmr przra, merem-erny- romux nponopunü memy ypoammm n opranalvm; xpome 3T01'0 cnenyer ycranosmxs, oöpaso—

Barr. a uonnepxcmzarb cooraerc'rnytomyro nponopumo mevraxy paöoueít cnnoü, semaromeüca uponmbm, nacroxan n őynyrmm; arc) naxonen, mono npezmonoxcmb, uto B EKÖHOMK'KG cy- mec'rnyer ampasmaa a !: umbpax xoppenmmx memny lmcnowr, noneü u nnaammnacnto zama—

lonmxcsr őynyan c onnoü croponm, u Temnom pasaumx, c npyroü. To cooőpameane, ara mono :: nom! ummaumma őynynxmu BHyTpn cosoxyrmocm paőo'reit CHIIbI oxazsmaer npmoe mm nocaemtoe Bosneücnme Ha axonomecmü !! oömec'rnennmü nporpeca manner cnyxcurr; mutatnom mmm n !! Teopmo sxoaomecxoro pocra. B omen c mmepennem ammaromeücx öynymmw pa- öoaeü cm amae'r pememm pan sanax. Hepaaü na rmx nemem-cx oupenenexme comm sena—

Maionmxcn öynymuM, a fama onpenenenue nx cpaan-enmo yzncoro u cpaanmnmo mapoxoro xpyra. Bropan zatta'ta samrmaercx B rpymmponxe samawumxcx öynyan. Oggy *rpynny momo oőpasosarb ns nayearomnx őynylnee mut (cocraBm-ema nporHoaoB, (byryponorn, taxono- MBCTH, nccnenoaaremx xonuoxrypu), nropyro ns mm, aanonnmomux őyuymee HOBLIM conep—

nemem (samamnmecx Hamo-uccnenonarmcxoü paőo-roü n nenrenbnocrsro no mmm Romy uporpeocy), amneümylo rpyrmy mory-r COCTaBETb samnme B nnannpoaam, xouxpemsxe acnommrerm őynymero. Amnettmax merononormecxax sanawra SaKIIEO'IaeTCS ); paapaőonce B omomeunn semmmmtcx őynyan mau coornercmyroumx uoxasareneü, nemm; pacnpe- nemm n Koarbdmmem'on megoldanom. Ha ocnonamm cramcrmecmx HMKBIX, Koropme HMCIOTCH B pacnopzxcemm mm mor-yt— ően-r, coőpauu, nyTeM npnmeneum ynowmyrmx uoxasa—

Teneü n npom rum-onos orxpmnacb öm noamomioc'rb zum ocymecnmenna pasim-mux ananmoa

vr. cooraercmelmo, npoaeplm marraenemtx name npezmonoxeimü.

SUMMARY

With respect to the connection between development and the occupation with the fu- ture it seems expedient to distinguish in statistics related to the manpower on the payroll

—— beside the usual points of view — among those concerned with the past. the present and the future. Grouping the manpower in relation to time means on the one honda method—

ological problem of statistics, and on the other hand it is remarkable also from the point of view of prognostization of the future development.

With regard to being concerned with the problems of the future various preliminary statements can be made and assumptions can be formed. Thus for instance it may be assu—

med that a) the development of the economy expressi'y reguires the activity of manpower concerned with the future; b) development depends on the number, the ratio and the duali- ty of the persons concerned with the future; c) efficiency of the occupation with the future depends also on the ratio of the particular groups of the manpower in guestion and also on the co-operation among the groups; d) development of the national economy regul—

res the appropriate distribution of the groups of manpower concerned with the future among the branches of national economy; e) in being concerned with the future effective division of labour, enforcement of corresponding ratios between the levels and organs is reauired; f) besides these an appropriate ratio is also to be determined, formed and main tained among the manpower concerned with the past, the present and the future; g) finally it can be assumed that in the economy there is a correlation among the number, the ratio and the dynamism of those concerned with the future and the rhythm and pace of de—

velopment which can be expressed numerically, too. The consideration that within the en—

tirety of manpower the number and the ratio of those concerned with the future directly or indirectly exerts an influence on the economic and social development, may serve also as a contribution to the theory of growth, too.

ln connection with estimating the manpower concerned with the future several method—

ological tasks are to be examined. The first task is to determine the conceptas wella's

A JÖVÓ KERDESEIVEL FOGLALKOZÓ MUNKAERÓ 1087

the narrower and the wider circle of those concerned with the future. Another task is the grouping of those concerned with the future. The persons examining the future development in general (prognosticators, futurologísts, those concerned with research in the field of eco—

nomy and with market research) may be classified into one group. those filling the future with new content (those concerned with research and development) into another group and those concretely shaping the future (i. e. persons working in the field of planning) into a further group. A further methodological task is establishing of appropriate indicators, as well as indexes of distribution and of intensity for those concerned with the future. On basis of the available statistical data and on such that can be collected in applying the aforementioned indicators and other methods carrying out various analyses would become possible and in this frame the control of the above outlined assumption as well.