Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 3. szám
331
Romans, F.:
A nôk és a férfiak nyugdíjba vonulása
(The transition of women and men from work to retirement.) – Statistics in Focus, Population and social conditions. 2007. évi 97. sz. 1–6. old.
Európa legtöbb országában hasonló a teljes nyugdíj elérésére jogosító hivatalos korhatár: a nők esetében általában 60 és 65 év között, míg a férfiaknál többnyire 62 és 65 év között van.
A tényleges nyugdíjba vonulási életkor ennél sokkal differenciáltabb, és jóval alacsonyabb a hivatalos nyugdíjkorhatárnál.
Az Eurostat munkaerő-megfigyelése (Euro- stat, Labour Force Survey) közvetlenül nem tar- talmaz adatokat a nyugdíjba vonulás időszaká- ról, de megfelelő alapokkal szolgál a jó közelítő becslésekhez. A megfigyelt adatok a lakónépes- ség foglalkoztatottsági státusáról adnak felvilá- gosítást, pontosabban arról, hogy adott életko- rukban a foglalkoztatottak, a munkanélküliek vagy a gazdaságilag nem aktívak körébe tartoz- tak-e. Az átlagos életkort, amelyben a nyugdíjba vonulás történt, különböző számítási eljárások- kal lehet meghatározni. Az Európai Unióban ál- talánosan használt „átlagos életkor” mutató a népességszámmal súlyozott életkornak felel meg. A szerző szerint viszont a mediánadatok az átlagnál valósághűbben érzékeltetik a tényle- ges helyzetet, mert a medián esetében nem ér- vényesül az extrém előfordulások – vagyis a rendkívül korai, illetve a szokásosnál jóval ké- sőbbi nyugdíjba vonulások – torzító hatása.
A nyugdíjba meneteli átlagos életkor 2005-ben a nők esetében 60,4 év, míg a férfi- aknál 61,4 év volt az Európai Unió 25 tagor- szágában. Szem előtt kell azonban tartani, hogy a foglalkoztatottsági arányok nemenként lényegesen különböznek: például a 2005-ben 50 éves nők 73 százaléka volt gazdaságilag ak- tív, szemben a hasonló korú férfiak 90 száza- lékos arányával.
A tanulmányban részletesebben taglalt adatok szerint az Európai Unióban (vagyis a 25 tagországban együttesen) a nyugdíjba vo- nulási életkor medián értéke 2005-ben a nők- nél 59,4 év, a férfiaknál 60,7 év volt. A nők mintegy 17 hónappal korábban váltak meg a munka világától, mint a férfiak.
A nők korábbi nyugdíjba menetele – Lu- xemburg kivételével – valamennyi EU- tagállamban észlelhető volt. Bár a legtöbb or- szágban viszonylag csekély a nemenkénti kü- lönbség, 10 tagállamban (Bulgária, Cseh Köz- társaság, Észtország, Görögország, Spanyolor- szág, Ciprus, Ausztria, Szlovénia, Szlovákia és az Egyesült Királyság), valamint Horvátország- ban a nők több mint 3 évvel vonultak korábban nyugdíjba, mint a férfiak. Az említettek közül 5 országban (Csehország, Szlovénia, Szlovákia, Ausztria és Horvátország) a nők nyugdíjba vo- nulási életkorának mediánértéke 2005-ben csak 55–57 év körüli volt. Hasonló volt a helyzet Belgium, Olaszország, Magyarország és Len- gyelország esetében, ahol a férfiak is viszonylag fiatalon mennek nyugdíjba (Lengyelországban alig 57 évesen, míg Belgiumban és Olaszor- szágban mintegy 58 éves korukban.) Az ellen- pólust Észtország és Ciprus képviseli, ahol a férfiak nyugdíjba vonulási életkorának medián- értéke 65 év, Írország, Portugália, Svédország és az Egyesült Királyság esetében pedig 64 év körüli volt. Svédország helyzete a nők kiemel- kedően magas nyugdíjazási életkora (63 év) mi- att is kivételesnek tekinthető.
A 25 EU-tagállamot együttesen vizsgálva a férfiak fele 61. életévénél korábban ment nyug- díjba, a nők fele pedig 60 éves kora előtt, vagyis mindkét nemhez tartozók visszavonulása jóval megelőzte a hivatalos korhatár elérését. A teljes nyugdíjra jogosító korhatár a férfiak számára hat tagállamban 62–63 év, 14 tagállamban 65–
66 év, Dániában 65–67 év, Svédországban 61–
67 év, viszonylag alacsony Franciaországban (60 év), Máltán (61 év) és a Cseh Köztársaság-
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 87. évfolyam 3. szám
332
ban (61,5 év). A nők teljes nyugdíjra jogosító visszavonulási korhatára 13 EU tagállamban azonos a férfiakéval. A további 12 országban a női korhatár alacsonyabb: Belgiumban és Mál- tán 1 évvel, Lettországban, Litvániában és Szlovéniában 1,5–2,5 évvel, Észtországban 3,5 évvel, Görögországban, Olaszországban, Auszt- riában, Lengyelországban és az Egyesült Ki- rályságban 5 évvel. Csehországban, ahol a nők 55 és 60 éves koruk között vonulhatnak vissza az aktív munkából, a nők nyugdíjkorhatára 1,5–
6,5 évvel alacsonyabb a férfiakénál.
A hivatalos nyugdíjkorhatár és a tényleges nyugdíjba vonulási életkor között különösen nagy volt az eltérés Lengyelország, Olaszor- szág, Belgium, illetve Luxemburg esetében, ahol a férfiak gyakran már mintegy 7–8 évvel a nyugdíjkorhatár elérése előtt kiválnak a mun- kából. Ausztria esetében ez a különbség 5 évre tehető. Belgiumban és Luxemburgban a nők- nél is hasonló a helyzet: mintegy 7, illetve 6 évvel hamarabb mennek nyugdíjba, minthogy elérnék a hivatalos korhatárt. Feltűnő ellenpél- da Észtország, ahol mind a férfiak, mind a nők közel két évvel dolgoznak tovább a hivatalos nyugdíjkorhatár elérése után.
Az eddig ismertetett mediánértékek mellett további hasznos információval szolgálhat a jel- lemző magatartási szokásokról a nyugdíjba vonulás lehetséges időintervallumának vizsgá- lata. Ez alatt azt az időtávot értik, amely alatt az 50 éves korukban gazdaságilag aktívak fog- lalkoztatottsági rátája (nyugdíjba vonulásuk folytán) 20, illetve 80 százalék között változik.
Az EU egészét tekintve ez 8 éves időtávot jelent. Az 50 éves korukban gazdaságilag aktív nők 20 százaléka ugyanis 55 éves korát elérve, 80 százaléka pedig 63 éves koráig visszavonul a munka világából. A férfiaknál ez az időtáv 2005-ben 56,6 és 64,8 éves koruk közé tehető.
Eszerint a foglalkoztatott férfiak 20 százaléka az 57 éves kort elérve, 80 százalékuk pedig a 65.
életévük betöltése előtt nyugdíjba vonul.
Országonként már meglepően nagy kü- lönbségekkel is találkozhatunk. Az EU- tagállamok között 2005-ben a szélső értéket Portugália képviselte, ahol a férfiaknál és a nőknél egyaránt 16–17 év volt a nyugdíjba vo- nulás időtávja. Ezt is meghaladta Romániában a nyugdíjba menetel 20–21 éves időtávja, mi- vel itt – egyébként a portugál férfiakhoz ha- sonlóan – még a hetvenes életéveik első felé- ben is dolgozott a férfiak és a nők jelentős há- nyada (főleg a mezőgazdaságban). Viszonylag rövid volt a nyugdíjba meneteli időtáv Fran- ciaország, Luxemburg, Magyarország, Auszt- ria, Svédország, illetve Bulgária esetében.
A tanulmány további elemzési témája, hogy észlelhető-e fokozatosság a munkából történő kiválás folyamatában. Ennek vizsgála- tára az Eurostat munkaerő-felvételének a heti ledolgozott munkaórák számára vonatkozó adatai nyújtottak lehetőséget. Megállapítható volt, hogy mind a férfiak, mind a nők közül, főleg az 55 évesek és az annál idősebbek kez- denek csökkentett óraszámmal dolgozni.
Az Európai Unió tagállamaiban foglalkoz- tatottak közül a hetenként 30-nál kevesebb munkaórát teljesítő nők aránya 2005. évben az 50–54 évesek korcsoportjában 27,3 százalékot, az 55–59 évesek között 31,8 százalékot, míg a 60–64 évesek között 44,8 százalékot képviselt.
Ugyanezek az arányok a férfiak esetében nagyságrendekkel alacsonyabbak voltak: sor- rendben 4,7, 7,0, illetve 14,5 százaléknak fe- leltek meg. A rövidebb munkaidőben foglal- koztatott nők megfelelő korcsoportonkénti arányaiban főleg Csehország, Magyarország és Szlovákia esetében mutatkozott viszonylag számottevő emelkedés. A foglalkoztatott férfi- ak körében hasonló tendencia Bulgária, Észt- ország, Görögország, Spanyolország és Litvá- nia esetében volt észlelhető.
Tûû Lászlóné,
a Központi Statisztikai Hivatal ny. osztályvezetője
