Clark, S. M. – Harvey, A. S. – Shaw, S. M.: Időfelhasználás és szabadidő

STATI SZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

745

TÁRSADALOMSTATISZTIKA — DEMOGRÁFIA

CLARK, s. M.—HARVEY, A. S.—SHAW, s. M.:

IDÖFELHASZNÁLÁS És SZABADIDÖ

(Time use and leisure: subjective and objective aspects.)

— Social Indicalors Research. 1990. 4. sz. 337—352. p.

A tanulmány két vizsgálat adataira támasz—

kodva — az egyik az 1981—es Kanadai Kísérleti ldőfelhasználás Vizsgálat, a másik egy kis min—

táj ú időmérleg—felvétel Halifaxban —— nézi meg a férfiak és a nők szabadidejének szubjektív és környezetébe, összefüggéseibe ágyazott (kon-a textuális) dimenzióit. A kanadai vizsgálat in—

formációkat nyújt a napi tevékenységekre for- ditott időről Csakúgy, mint a tevékenységek kö- rülményeiről és társadalmi összefüggéseiről.

A halifaxi felvétel hasonló időmérlegeket tar- talmaz 60 házaspárról, magában foglalva az észlelt, munkára és szabadidőre vonatkozó idő- tartamok napló szerinti eseményeinek szubjek- tiv értékelését. A halifaxi felvétel szubjektív súlyozásait felhasználva, a szerzők a szubjektiv szabadidőre vonatkozó becsléseket végeztek a napi tevékenységek különböző kategóriáira és a kanadai népesség különböző alcsoportjaira.

A társadalmi szerep hatását a szabadidőre ún.

felülkódolás (hiperkódok) segitségével vizsgál- ták, a férfiak és a nők szabadidejének környe—

zeti dimenzióinak elemzésére pedig az AID- (automatikus kölcsönhatás mutató) módszert alkalmazták. Az eredmények azt mutatják, hogy a tényleges (objektív) tevékenységszerke—

zet csakúgy, mint a szubjektív szabadidő a né- pesség alcsoportja szerint változik. A szabadidő kényszerű eltöltése elsősorban a nőknél, a mun—

kavállalóknál, a gyerekeseknél és - kisebb mér- tékben — a házasoknál jelentkezik. A környe- zeti dimenziókat flgyelembe véve azt látjuk, hogy elsősorban a tényleges (objektív) tevé- kenységfajta határozza meg a szubjektiv sza- badidőt. A helyszín, a napszak, a nap típusa szintén hatottak a szabadidő-értékelésre, de kisebb mértékben. A tanulmány a tevékenysé—

gek szubjektív súlyozásának hasznosságát hang- súlyozza annak érdekében, hogy jobban meg- érthessük a szabadidő típusait és az ezekben részt vevőket.

A szabadidővel foglalkozó vizsgálatok alap- problémája, hogy miként definiáljuk magát a szabadidőt. Tekinthetjük-e úgy, mint egyfajta maradékkategóriát, ami a többi tevékenység számbavétele után adódik, vagy inkább egy létállapot, amit a klasszikus iskola tudósai ja- vasolnak, és ahogy azt azok a kutatók dolgoz—

zák ki és definiálják újra, akik érdeklődnek az emberek szubjektív tapasztalatai, élményei, ér- zései iránt?

A szabadidő definiálása körüli vita régi ke—

letű, és részben eltérő filozófiai orientációkat tükröz, melyek különböző kutatási érdekekben és módszerekben nyilvánulnak meg. Bár a meg—

közelitések e sokszínűsége előnyösnek, bátorí—

10

tandónak is vélhető, mégis hátránya, hogy visz—

szahúzó erővel hat az elméleti előrehaladásra a szaktudományi kutatásokban.

Kanada esetében lényeges probléma volt to—

vábbá a szabadidő tanulmányozása terén a jól megalapozott vizsgálatok hiánya. Általában véve a kanadai kutatások a szabadidő objektiv definiálását helyezik előtérbe, vagyis a kutatók előre (a priori) kategorizált tevékenységekbe sorolták a szabadidő eltöltési formáit. A kana- daiak szabadidős attitűdjeinek megértése, a mit tekintenek szabadidőnek, s az milyen fon- tos életükben kérdések vizsgálata még csak kezdeti stádiumban van.

A Kanadában 1981-ben végzett ún. nemzeti kísérleti időfelhasználás—vizsgálat során inter—

jút készítettek 2685 személlyel 11 városban és három vidéki népszámlálási övezetben. A vá—

laszadókat telefonon hívták fel, megkérték őket, hogy számoljanak be előző napjukról (előző nap reggel 4 órától aznap reggel 4-ig), ezután pedig kérdéseket tettek fel kulturális életükre és továbbképzésükre, továbbtanulá- sukra vonatkozóan. Az időmérleg-naplóba egyidejűleg legfeljebb négy párhuzamos tevé- kenységet lehetett beírni, és minden tevékeny- ségnél megjelölték, hogy a válaszoló hol és ki- vel végezte azt. Nyitott időintervallumokat használtak, így minden tevékenység bevezethe- tő volt a válaszadók által megadott időtarta—

mokkal együtt. Egyedülálló jellegzetessége az 1981-es felvételnek, hogy a megkérdezés tele—

fon útján történt. A mintát is úgy választották ki, hogy a lakcímmel és a népszámlálásból nyert adatokkal kiegészített telefonkönyv névsorát vették alapul.

A szubjektív adatok abból a tanulmányból adódtak, amelynek mintáját az új—skóciabeli Halifaxban élő 60 házas— vagy együttélő pár képezte. A 60 párt véletlen mintavétellel vá- lasztották ki Halifax két körzetéből, az egyiket túlnyomórészt munkások, a másikat pedig kö—

zéposztálybeliek lakják. Csak olyan párok ke- rülhettek a mintába, ahol a férfi teljes idejű munkavállaló volt. A nők 55 százaléka dolgo- zott, a többi háztartásbeli volt.

Függetlenül a szubjektiv dimenziótól, az időmérlegnaplók információkat szolgáltatnak azokról a meghatározott tevékenységekről, amelyekben a válaszolók részt vettek — ezeket annak a nemzetközi időmérleg-felvételnek a kódrendszere szerint kódolták, amely a Kana—

dai Időmérleg Vizsgálat kódolásának is alapja volt —, és van adat minden egyes tevékenység körülményeiről is. Mindez lehetővé tette az adatok felhasználását arra, hogy összehason- lítsák a szubjektív szabadidő-meghatározáso- kat a tevékenységek szerint osztott és körülmé- nyek által behatárolt (hely, résztvevők) ada- tokkal az egész népességre, illetve alcsoport-

746

jaira is. A Halifaxban gyűjtött adatokból nyert tényezőket a kanadai népesség alcsoportjainak szubjektív szabadidejére vonatkozó becslések megalapozására használták. A becslések alap- jául szolgáló feltevés szerint a kanadaiak meg- felelő alcsoportjai (mint a házas, munkavállaló férfiak és nők, valamint a házas, háztartásbeli nők) hasonló szubjektív értékelést adnának minden egyes tevékenységről, mint a halifaxi vizsgálatnál.

A szabadidő—felhasználás vizsgálata sokkal összetettebb annál, mint a hagyományos érte- lemben vett munka— és szabadidő elemzése az egyes népességcsoportokban, ezért a szerzők azt is tanulmányozták, hogy a szabadidős te—

vékenységek körülményei hogyan befolyásol- ják az egyéni véleményeket.

Bár egy tevékenvségcsoport jellegzetességei sokfélék és eltérők lehetnek, leginkább azzal írhatjuk körül őket, hogy mennyi ideig, hol, mikor és kivel végezték azokat. Ezek voltak az alapvető dimenziói a nemzetközi időmérleg- felvételnek és az itt tárgyalt vizsgálatoknak is.

Ha adottak ezek az információk, vizsgálható—

vá válik, hogy ezek milyen szerepet játszanak az egyének szubjektív szabadidőértékelésében.

Ezt a szerzők részletesen bemutatják.

Összegezve: a tanulmány a szabadidő—vizsgá—

lat alternatív útjait mutatja be, elsősorban azt az irányt, amerre a kutatások a jövőben tart—

hatnának.

Az eddigi időmérleg—felvételek alaposan, és pontosan elemezték az egyes népességcso- portok közötti eltéréseket a hagyományosan, objektíven előre definiált szabadidő-felhaszná- lás terén.

Az időmérlegek adatainak felhasználása a szubjektíven definiált szabadidő—felfogás vizs- gálatában azonban még új területe az idő- mérleg—kutatásnak. Az eddigi kezdeményezés azt sugallja, hogy a szabadidős tevékenysé- gek szubjektív súlyozásának kérdését hasz- nos lenne tovább kutatni. Vajon hasonlók—e ezek a súlyok az egyes népességcsoportok- ban, vagy módosulnak, változnak esetleg a lakóhely, a kor, az etnikai háttér vagy más tényezők hatására? Ez idő szerint csak egy ne- hezen körvonalazható kép alakult ki a súlyok lehetséges eltéréseiről és így a szabadidő kü- lönböző felfogásairól. A nők és a férfiak, a dol—

gozók és a nem munkavállalók közötti eltérések talán még jellegzetesebb különbségek forrásai, amelyeket tovább kell tanulmányozni. Ah—

hoz, hogy megkíséreljük megérteni, miként ha—

tározzák meg szabadidős tevékenységeiket az emberek, fontos a tevékenységek körülményei- nek vizsgálata. A népességcsoportok és a te- vékenységek körülményeinek kölcsönhatása lé- nyeges területe a további kutatásoknak.

? tanulmányt gazdag bibliográfia egészí—

ti i.

(Ism. : Zoltánka Viktor)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

EULER, M.:

A MAGÁNHÁZTARTÁSOK PÉNZYAGYONA És ADÓSSAGAI 1988 VÉGEN

(Geldvermögen und Schulden privater Haushalte Ende 1988.) - Wirtschaft und Statístik. 1990. 11. sz. 798—808. p.

A Német Szövetségi Köztársaság jövedelem- mel és fogyasztással kapcsolatos reprezentativ adatfelvételei annyiban különböznek a más or- szágokban kialakultaktól, hogy a magánház- tartások bevételei és kiadásai mellett a vagyoni helyzetről és az adósságokról is kérdeznek.

Az ilyen vizsgálatoktól való tartózkodás oka- ként számos országban kézenfekvő érveket hoz- nak fel, amelyek lényege, hogy a vagyoni viszo- nyok és az adósságok iránti tudakozódás más vizsgálatoknál mélyebb betekintést tesz lehe- tővé a kérdezettek magánéletébe. Több állam—

ban ezért még a jövedelmet is csak nagyság—

kategóriák szerint kérdezik, és mellőzik a jöve- delemforrások szerinti részletezését.

E kérdéskör vizsgálatának elfogadtatása a Német Szövetségi Köztársaságban is nehézsé—

geket okozott. Az első alkalommal, 1962/1963—

ban, olyan kérdőíveket rendszeresítettek, ame- lyek csupán a háztartások vagyoni viszonyai—

ban az év folyamán bekövetkezett változások nyomon követésére szolgáltak. Az adatszol- gáltatás eredménye kedvezőtlen volt, mert az érintett háztartások egyharmada nem tett ele—

get ennek a feladatnak. A további adatgyűjté—

sek során ezért óvatosan kellett eljárni, és csak fokozatosan lehetett a pénzügyi kérdések vizs- gálatának rendszerét kiépíteni. A fejlődés egyes állomásai az 1969-es, az l973-as és az 1983-as felvételek voltak.

A sikeres adatszolgáltatás alapfeltételeit csak a statisztikai hivatal megbizott munkatársai és az adatszolgáltatók közötti bizalom meglé—

tével lehetett biztosítani. A kölcsönös bizalom nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a vizsgált háztartásokban élő személyekben kialakuljon a meggyőződés: adataikat valóban kizárólag statisztikai célokra hasznosítják.

A bemutatott előzmények után került sor az 1988. évi háztartási adatfelvételre, mely az év végi állapot alapul vételével a következő kér- désekre terjedt ki:

-— ingatlanvagyon, vagyontárgyanként egyedi érték sze- rint, folyó áron, az ingatlan létesítésére, megszerzésére vo- natkozó adatok, az ingatlanvagyont terhelő adósságok, il—

letve az abból származó jövedelmek;

— a takarékbetétek értéke;

—- értékpapírok napi árfolyamon;

— az építkezési célokat szolgáló megtakarítások és épitési célú kifizetések 1988-ban;

-— egyéb pénzbeli elszámolások, követelések;

,, a különféle biztosítási formákkal kapcsolatos ráfor- dítások;

—- a hitelek törlesztésével kapcsolatos kötelezettségek.

Az év végi záróinterjú mintegy 45 000 ház- tartásra terjedt ki, Ezek — bizonyos kivételek- kel — a háztartásoknak majdnem teljes körét (99 százalékát) reprezentálják. (Nem szerepelnek a mintában a legmagasabb — havi 25 000 már-