Seghal, E.: A foglalkozási mobilitás és a szolgálati idő

930

lezése alapján a gazdasági ciklus kiigazí—

tása után a tőkejövedelem aránya a meg- termelt új értékben a vizsgált időszakban

nem csökken, hanem emelkedik.

A fellendülés első négy negyedévében a tőkejövedelem aránya 3.9 százalékponttal nőtt. Habár ez a javulás ciklikus folyamat ré- szeként következett be, az emelkedés a cik—

likus hatások kiigazítása után is jelentős maradt, ami azt jelenti, hogy 1983 végén a tőkejövedelem részesedése a kibocsátásban 15,4 százalékra emelkedett. Ez az arány meghaladja a hetvenes évek átlagosan 14 százalékos tőkejövedelem-részesedését, de még mindig alatta maradt az ötvenes és a hatvanas évek kibocsátásában képviselt 16—

17 százalékos részesedésének.

(ism.: Deóky Györgyné)

SEGHAL. E. :

A FOGLALKOZÁS! MOBlLlTÁS ÉS A SZOLGALATl iDÖ

(Occupational mobility and job tenure in 1983.) - Monthly Labor Review. 1984, okt. 18—23. p.

A nemzedékek közti és a nemzedéken be—

lüli foglalkozási mobilitás erősödése az ame- rikai élet elfogadott megnyilvánulása. Az Egyesült Államok munkaerőpiacának jelleg—

zetessége a dolgozók erőteljes mozgása.

A kiterjedt álláscserét jó néhány olyan körülmény váltja ki, amelyek visszafogják az átlagos szolgálati időt az Egyesült Államok—

ban, különösen Japánhoz és más ipari or- szágokhoz képest. Először is az Egyesült Ál- lamok népességének és munkaerő—állomá- nyának gyors növekedését kell itt megemlí- teni. lgy például az elmúlt évtizedben az amerikai nők milliói léptek be évente a munkaerőforrásba. Növelte a rendelkezésre álló munkaerőt a nagyarányú törvényes és illegális bevándorlás is. Mindezek következ- tében - a hetvenes évek eleje óta —- 20 millióval nőtt a foglalkoztatottság. A sok új dolgozó miatt nem meglepő, hogy a szol- gálati idő átlagos hossza viszonylag kicsi az

Egyesült Államokban.

*A részletes adatok viszont a fent említet- tek ellenére arról győznek meg, hogy az a- merikai dolgozók nagy hányada ugyanannál a munkáltatónál és azonos típusú munkával tölti el .,érett' munkás életének legnagyobb részét, A középkorúak munkahelyi és foglal- kozási stabilitása magas fokú. A folyamatos népességösszeírás (Current Population Sur—

vey) új adatai igazolják azt az állítást, hogy a már kialakult magatartású felnőtt korú amerikai dolgozók szilárdan megma—

radnak állásukban, és semmivel sem labili- sabb munkavállalók, mint az ugyanilyen ja-

pánok.

Ami a fiatalokat illeti, ők természetesen, ,,mozgékonyabbak", akár a munkáltatókhoz, akár a munkafajtához való ragaszkodásukat vesszük alapul, azonban amint megtalálják helyüket, és elindulnak pályájukon, inkább kitartanak végzett munkájuk mellett, mint azt általában gondolják. Erre utalnak a szolgá- lati idő hosszára vonatkozó legfrissebb vizs- gálatok adatai. A folyamatos népességösz- szeírás — 1983 januárjában -—- több olyan kérdőpontot tartalmazott, amely idevágó következtetésekre adott alkalmat. A kérdő- íven azt tudakolták, hogy az érintett — kü- lönböző életkorú -— dolgozók megkérdezésük idején vajon ugyanazt a munkafajtát teljesi- tették-e. mint egy évvel korábban; mióta te- vékenykednek adott feladatkörükben, és hány éve állnak megszakítás nélkül munkál- tatójuk alkalmazásában.

A főbb megállapítások a következők vol- tak:

-— minden 6. dolgozó legalább 15 éve tevékeny- kedik az őt éppen foglalkoztató cégnél:

-— a 45 évesek, illetve ennél idősebbek közel har—

mada 20 vagy több éve dolgozik adott munkáltatá—

Jc"End: egy-egy munkáltatóhoz fűződő stabilitás sza- rosan kapcsolódik a gyakorolt foglalkozás tartóssá—

aához, illetve a dolgozó számára átmeneti jellegé-

2:

e-- a nők az elmúlt húsz évben erősen növekvő arányban változtattak foglalkozást. ami a férfiakra

nem volt jellemző.

Az azonos munkáltatóhoz való hűség nagyban függ a dolgozó életkorától. lgy pél- dául a tizenévesek többsége — az adatfel- vétel idején — legfeljebb egy éve állt alkal- mazásban aktuális munkáltatójánál. Adott munkahelyükön a 20—24 évesek is csak rö- vid szolgálati időt tudtak felmutatni. Ez ért—

hető, hiszen ezek a felnőtt korú fiatalok csak épepn hogy bekerültek a munkaerőfor—

rásba, mivel még keresik a helyüket, hogy megalapozzák életútjukat. Ennek forditottja- ként: sok idősebb munkás már aránylag szilárdan kötődik munkáltatójához. illetve foglalkozásához, és sokkal kevésbé mobil. A hosszabb szolgálati idő általában javuló bé- reket, nagyobb foglalkoztatási biztonságot és nyugdijjogosultságot teremt számára. Vé- gül is eléggé stabil a munkaerő-állomány.

Ha az 1983-ban észlelt helyzet nem válto- zik, akkor például a 30—40 éves, 10—14 éves azonos munkáltatónál foglalkoztatott dolgo—

zóknak mintegy a fele még legalább tiz évig ottmarad munkahelyén. Ugyanez a kép a 25—29 évesek csaknem 40 százaléka ese- tében.

Változatlan munkáltatónál a férfiak álta—

lában hosszabb ideje dolgoznak, mint a nők.

Ez főleg azért van így, mert a férfiak nagy része megszakítás nélkül áll munkaviszony- ban, a nőket azonban ez a fajta folyama—

tosság csak most kezdi jellemezni. A mun- káltatónál minimálisan 15 éve foglalkozta-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

tott férfiak teljes állományuk 20 százalékát adják, a nők között azonban csak 10 szó—

zalék ez az arány. A férfiak átlagosan hosz- szabb szolgálati ideje a teljes és a rész- munkaidősök soraiban egyaránt fennáll.

A fiatal munkavállalók esetében a férfiak és a nők azonos munkáltatónál elért átla- gos szolgálati ideje hasonló, de már a 35 évesek és idősebbek soraiban jellegzetesen hosszabb a férfiak munkaviszonya. És mi—

közben az 55—64 éves férfiak esetében a szolgálati idő —— mediánnal kifejezett — kö—

zépértéke 16,9, a nők között 10.3 év.

A szolgálati idő átlagos hossza (kivéve a mezőgazdasági, erdészeti és halászati fog- lalkozósúakat) foglalkozási főcsoportonként nem különbözik lényegesen egymástól. Az említett kategória mellőzése indokolt, mivel köztük sok az önálló, ezenkívül -— a pálya gyenge vonzása miatt -— nincs jelentős szá—

mú új dolgozó ezen a területen.

Az egyazon munkáltatónál eltöltött évek számának vizsgálata nagyon tanulságos, de több szempontból még fontosabb az azonos foglalkozásban elért szolgálati idő hosszá—

nak összehasonlítása. Ez különösen olyankor lényeges, amikor az egyes foglalkozásokban elért bérek különbözőségére keresnek ma- gyarázatot.

A foglalkozáshoz való .,hűség vagy hűt- lenség" éppen úgy összefügg az életkorral, mint a munkáltatóhoz való ragaszkodás vagy annak hiánya. A férfiak — szemben a nőkkel — átlagosan hosszabb ideig gyako—

rolják ugyanazt a foglalkozást. Ez egyidejű- leg úgy látszik, hogy minél tovább dolgozik valaki ugyanannál a munkáltatónál, annál hosszabb ideig tart ki meglevő foglalkozá- sánál. 1983 januárjában körülbelül 650000 olyan dolgozót írtak össze az Egyesült Álla—

mokban, aki 25 éves vagy idősebb volt. leg—

alább tíz éve dolgozott egyazon munkálta- tónál, de az előző évben foglalkozást vál- toztatott. A nagynak látszó abszolút szám mindössze 2.5 százalékos arányt takar. Ez- zel szemben azok között, akik adott mun—

káltatójukkal egy éve vagy még rövidebb ideje álltak munkaviszonyban, minden har—

madik más foglalkozásra tért át 1982-ben.

Az 1983 januárjában 25 éves vagy idősebb munkavállalók körülbelül 8 százalékának volt ekkor más foglalkozása, mint az előző év- ben, függetlenül attól, hogy mióta dolgozott adott munkahelyén.

Mindössze két olyan foglalkozási csopor—

tot találtak. amelyben a nők foglalkozási mobilitása jóval nagyobb, mint a férfiaké.

Az 1982—ben és 1983—ban egyaránt dolgozó nőknek kereken 11 százaléka lépett át 1982- ben az ,,ügyintéző, adminisztrativ, illetve ügyvezető" foglalkozási csoportba, míg a férfiaknak megközelítően 7 százaléka.

Ugyanez az aránypár a ,,védő, oltalmazó

7.

931 jellegű szolgáltatások"-ban 13 és 6 száza- lék. Az előbbi csoportba eleve főleg nőket várnak, az utóbbiban viszont még szokatlan a nők foglalkoztatása.

1982-ben a foglalk'ozásváltás legnagyobb része megmaradt egy-egy foglalkozási fő- csoport keretei között. A diplomás szakal—

kalmazotti pályákon különösen nagy volt azoknak az aránya. akik — legyenek bár fér- fiak vagy nők —— az ide tartozó foglalkozá- sok valemelyikét látták el 1983-ban is. A- mennyiben jelentősebb volt a foglalkozás—

csere, akkor ez inkább a nőket jellemezte.

lgy például az "ügyintéző, adminisztrativ, il- letve ügyvezető" foglalkozású nők több mint 40 százaléka 1982—ben a különböző me—

nedzseri foglalkozások közt mozgott, és azok a nők, akik 1983—ro jelentősebb arányban váltak menedzserekké, egy évvel korábban még irodai munkákat láttak el. Viszonylag sok nő ment át 1982-ben is eladói munka—

körbe a korábbi irodai állósokból.

1966-ban a férfiak még nagyobb arány- ban változtattak foglalkozást, mint a nők, 1978—ra, illetve — folytatólagosan — 1983-ra viszont már megfordult a helyzet. Az 1966 és 1983 közötti időszakban a 18 éves vagy idősebb, nem tanuló nők foglalkozási mobi-

litása 6.8 százalékról 9,9 százalékra növe- kedett, 11,7 százalékos csúccsal (1968-ban).

Ezalatt a férfiak foglalkozások közti mozgá- sa nem jelzett határozott irányzatot. Nemük—

től függetlenül egyébként a 20—24 évesek cseréltek foglalkozást a legnagyobb arány—

ban a vizsgált 18 év alatt.

A foglalkozásváltás fő okai a következők voltak: jobb bér, vonzóbb munka az egyik oldalon, illetve csökkenő kereslet egy—egy korábban különösen kedvelt foglalkozásban a másikon. A nőket főleg a ,.vonzó elemek"

bírták rá foglalkozásváltoztatásro, ideértve javuló iskolázottságuk jobb anyagi elismeré—

sét, a férfiakéhoz képest mérséklődő bérel- maradásukat, valamint a nők által betölthe—

tő pályák szélesedését is. Eközben a férfia- kat gyakran a recesszió okozta kereset—

csökkenés vitte más pályára, nemegyszer ke- vesebb bérért, kisebb presztízsű területre. A gyakoribb foglalkozásváltásra többnyire ugyanozok a tényezők vezettek, mint az azo- nos munkáltatónál eltöltött rövidebb szolgá- lati időre.

A fiatalabbak pályaváltoztatása sűrűbb, mint az idősebbeké, és mivel a fiatalabbak között több az egyedülálló, az utóbbiak ele- ve labilisabbaknak látszanak, mint a csaló- dosok. Az egyedülállók között is a fiatalab- bak a mozgékonyabbak: a 18—24 évesek például több mint kétszer akkora arányban cseréltek foglalkozást 1982-ben, mint a 24 évesek vagy idősebbek.

(Ism.: Somogyi Miklós)