1994. március 59
SIMONYI IMRE
Bezárkóztam és nagyon féltem
Az utak mindig tovább gyalogoltak, mint ameddig én eljutottam.
Aztán valahol megkergettek, és én hazáig futottam.
Bezárkóztam, és nagyon féltem.
- S mintha akkor még éltem volna...
- De már csak úgy, eltemetetlen.
Csupán az ágyakra emlékszem.
Az asszonyokat elfeledtem.
Tíz esztendővel ezelőtt..
- emlékszel? -
mintha csak ma lenne.
És húsz esztendővel ezelőtt is...
- emlékszel?-
mintha csak ma lenne.
S tán húsz esztendő múlva, ha egy napon
meg kell majd halnod:
- mintha csak ma lett volna...
- Hát nem emlékszel?
Minden nap és minden év:
kicsi meg nagy hóesés - egy nap kis hó, egy év nagy hó - sírás is meg nevetés.
60 tiszatáj Egy ásós, meg egy kapás
valakinek vermet ás s ha a fű kihajt belőle lekaszálja egy kaszás.
Virágvasárnap
Virágvasárnap dél körül:
nyílt virág nyílt virág.
Virágvasárnap délután:
hervadt már pár virág.
Virágvasárnap alkonyán:
volt virág nincs virág.
Virágvasárnap estelén:
este volt este volt.
Isten malmai
Isten malmai egyáltalán nem őrölnek.
Istennek malmai egyáltalán nincsenek is.
Lehet hogy ő is csak egyszerű molnár- legény -akié pillanatban
talán éppen munkanélküli..
Lelkem jobbik fele... - Hát volt ilyen?
Sorsom rosszabbik egésze... - Ezt tudom!
Felordít egy „nemfelnyög egy „igen".
Most hát: igen? nem? tudom? nem tudom?
Engem végig követtek az úton:
az Igen s a Nem. (S tán még a „nem-igen"
vadházaspár is...) - De miféle úton?!
S csak nem én vagyok az az idegen Virágvasárnap délelőtt:
sok virág sok virág.
1994. március 61 aki felém gyaloglok az úton?!
TE közelednék felém - idegen?
Ráordítok: nem! Am ENhidegen
legyint: de igen!- Tudom? vagy nem tudom?
- egyremegy. S az is, hogy: mint idegen
érkeztem hozzámig. S az is, hogy: talán tévúton...
