• Nem Talált Eredményt

Én vagyok az, aki nem jó

N/A
N/A
Info
Letöltés
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Én vagyok az, aki nem jó "

Copied!
2
0
0

Betöltés.... (Teljes szöveg megtekintése most)

Letöltés most ( 2 Pldal )

Teljes szövegt

(1)

2005. május 41

P

INTÉR

L

AJOS

dúdoló

ne félj nem vagy édes anya- nyelvedbe bezárva ki nyelvet veszít nyelvet cserél az is beszél csak árva

Én vagyok az, aki nem jó

Salamon Anikó-medalion A kedvenc dalod ez volt,

pedig jó voltál, ahogy

Móricz kívánta: mindhalálig.

Talán a folytatásában ismertél magadra, a daloló bánatban: felleg-ajtó nyitogató, nyitogatom a felleget, sírok alatta eleget. De nem is sírtál, szivárvány-ív az

(2)

42 tiszatáj Eötvös Kollégium fölött

a nevetésed. Azt szeret- hetted: felleg-ajtó nyitogató, hogy az ég kék kapuját úgy kitárod, mint rossz hivatalokét, rossz irodákét.

S hogy az ég kárpitja mindig kékebb, mint a

forgandó hivatalnok köpönyeg.

Vonultunk március

tizenötödikén, a megfagyott kokárdák között, szavaltam:

Nem lehet tiéd az ünnep, ha ütnek. Vonultunk kéz a kézben örök fiatalok.

Hivatkozások

Letöltés most ( PDF - 2 Pldal - 140.25 KB )

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Én nem vagyok levezethető! S

„A női szöveg nem teheti meg, hogy ne legyen több mint felforgató” 1 Selyem Zsuzsa kötetének címe már olvasás előtt, után és közben is magával ragad:

S hogy az ég kárpitja mindig kékebb, mint a forgandó hivatalnok köpönyeg

Azt szeret- hetted: felleg-ajtó nyitogató, hogy az ég kék kapuját úgy kitárod, mint rossz hivatalokét, rossz irodákét.. S hogy az ég kárpitja mindig kékebb,

Eltûnt a láthatár s az ég… Eltű

Csak várj, a jégszobor mögé szorult patak nem csobbanhat; fénytől elzárva hűl a rét, rideg lett, megdermedt a hólepett vidék, akár a mély iszapban álmodó halak..

Bella István: Az ég falára

Az erős történetiség mellett (amely mindhárom szóban forgó vers egyik meghatáro- zója és fő erőssége) ez utóbbiban a személyiség széthullásának a veszélye is hangot

Utazás után a Bacchus borozóban Románc

Kék az ég ott, mint az irka, Mindig szél fúj, mindig nyitva — Mennyi ének s mégis üres, Üres, pedig szamárfüles?. Felleg lánca lecsörren,

Mint aki...

hó-tükrű tájban nézem arcomat üveglő kőben nézem arcomat hályog-tócsákban nézem arcomat jég-indás szemekben nézem arcomat. — és arcom mindig láthatatlanabb megvakult

Se jó, se rossz...

Csak tán kissé furcsán lépdelek, cipőm széttépték, szaggatnak engem emlékeim, az érdes útkövek.. Az

Mint rossz álomban

rádermedt kirakatai, jegére, kert alig, két gyárkémény pöfékelt füst-babákat, taszított a házfalak nyershús-vöröse, de egyszer, alkonyat felé, a leányszállás mellett