• Nem Talált Eredményt

Halálom nem az én halálom

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Halálom nem az én halálom"

Copied!
3
0
0

Teljes szövegt

(1)

OSZTOJKÁN BÉLA

Halálom nem az én halálom

De amikor sok hányattatásaim után egy jóltevő hab, ha idegen partra is, de csak partra kivetett vólna: úgy jártam én is, mint ama régi filozófus, ki hajótörése után egy esmeretlen szigetbe vettetett vólna, láta annak partján rajzolva mathesisi képecské- ket és figurákat, mellynek első megpillantá- sára, a nem várt öröm megcsókoltatta vele a főidet s igy kiáltott ki belőle: Semmi baj nincs édes társaim, emberek nyomdokait szemléiéin!"

(Csokonai)

Nőlhetnének beszédesebben is a fák; e nyár eleji lá- zadásban égő sebeink is elfelejthetnék rikító

fájdalmukat — nem érdekelne, ha szívembe olykor belényi- lallana a vadság, ha buta riadalmak nem riasztaná- nak többé, a törvényes hűsé- gek pedig, ezek a töretlen törvénytisztelők is elhagyhat- nának, mert kik hullámozni nem tudnak az évszakokkal együtt, kaszárnyabeli rendjüket is

vigyék tőlem messze. — Akkor leg- szerencsétlenebb az ember, a- mikor imádkozni kezd, ami- kor parázs leheletétől meg- gyúl tenyerén az apró feszü- let, amikor viharok világ- teremtő erejét pocsékol- va gyalázatos nyüszítésbe kezd; vinnyog, mintha istenét lát- ta volna halni, pedig hát jaj,

nem volt neki se hite, se is- tene. — Nosza, Poézis, kalmá- rok verejtéke, most aztán jól figyelj, mert tán utoljára kap-

hatod torkon a szívemet: szá- jad gőgös és ostoba neve-

tése, ez a gör-gyöngyöket ösz- szekocogtató fülledt bárka- hang nékem már ne hahotázzon többé; mosd ki a fogadat, és ne akarj csókolni folyton — hall- gass és hallgassál néha, külön- ben hóhérkézre adlak! — Hatal- mas éjszakákat tettem érted eddig. Hatalmas Hatalmakat vontam kérdőre s gyűjtöttem föl- mentésedre szavakat, bűne- idtől elpirult az arcom, vagy elsápadtam olykor, ahogyan sápadtá lett ama tapaszta- latlan kis ügyvédbojtár is, a- kit egy szennyes perhez hívtak egy- kor védbeszédet tartani, más- kor hamis vallomástevésen 8

(2)

értelek, de mihaszna locso- gásoddal is keltettél babla hangzavart; bárgyú szívverése- det mostan hát számon, ám telhe- tetlen röfögéseidre sza-

vam jogát nem adom. — Mert honnan is tudnád, és miért is törőd-

nél véle, hogy porban-pocsolyá- ban kikkel hálok, hogy irdatlan magányomra kik szabadíta- nak mindig álmatlan álmot; hi- úz meséket, a gyáva hétköz- napokra bárgyú legenda-kö- röket — lásd, néha már én is úgy járok, mintha nem is járnék, mint-

ha mindig gyalázatos kréta-

körben állnék — ki hát az anyám ?!

— Hazám, hazám, te végzetem, va- jon, hogy mégis élek, minek kö-

szönhetem ? Mert volt idő, ó volt idő, amikor mindig mindig énekeltem, és a szomjas föld- del együtt olykor sós könnyeket nyeltem, s mert fölöttem határta- lan volt az ég, rútul kerékbe törtek, mégis ó a zöld mező- ben, ó a zöld mezőben, mint a szerelem a szélben csattog — lo- bog rajtam az ing. — Minden szó, a- mit kimondok, igaz. Szavam sú- lyát magam is elhiszem. íme hát: nem szeretem ezt a várost!

Mert ezer éve alszik; bódult, mint valami bolyhos fodormen- ta: álom álom, fülledt álom — magam juharfákat ojtok. Kö- nyörgök Uram, ne engedd, hogy ki- üljenek rajtam is a hulla-

foltok. Könyörgök, engedj.innen

felébrednem, messze idegen-

be mennem, hogy magamat szépen megteremjem, engedj, vagy hara- gomban elvándorlok önmagam- ból is! — Nosza, Poézis, hangya- tojások őrizője, száll, száll- dos fölöttem a nyár. A szorgal- mak ideje árad, maholnap torkon ragad, hogy engem hős po- étát számon kérjen: „Nosza, vi- téz, hát te, raktároztál-é?" „Ó, nem — fogom majd nyögni, sutyorog- ni mint ki haldokol —, se hazám, se házam, más meg mire kelle- ne, ám ha versem többször elle- ne, tán kopácsolnék ezt-azt: há- zat, hazát, feleséget, bölcsen bölcs iskolákat, apát, anyát, s nékik jó fiat, kedves lánynak kedves éjszakát, cicijére kisdedet, hogy tőle mindig fél- jenek ezek a büdös disznó-

szentek. " — Jaj, nézd, micsoda koro- nát visel itt mind: kedvesem is — kedvesem lesz most már mindörök- re — micsoda büszke! Nálam ma- gas kontyot visel, másnak lebont- ja bronz-haját: hej lány, hej te lány,

lásd, most már párnámból kiáll a tű, hová női már benned a bo- zót a fű ? Ó, de minek is bú-

sulnál? A Nagy Templom mögött a legmocskosabb évszak is széppé lesz egyszer, mint ahogy szent és tisz- ta vagy te máris; anya lettél:

szíved alatt fürdik szerzett mag- zatod, hát áldásom rátok, s no- ha fáj kurva kurvaságod — be- csüllek. — Még itt van szívemben a

9

(3)

nyár, benne tengerek ereje csap össze — nosza, Poézis, ju- dások védőszentje, tudtad-é, hogy a Nagy-Erdőn egy félisten bujkál; álmosan, megalázot- tan, fától fáig tántorogva jár, hogy belédermednek a szen-

teltvízben fürdetett őzek, hogy a címeres szarvasbikák, a

máskor oly fene nagy hősök, mint a háborútól megrendült ka-

tonák összecsinálják magu-

kat, vadőrért bőgnek, hogy ég a házuk, és parázsló szemétől, ettől a lápi villogástól

világgá futnak az erdei

hangyák — nohát, Poézis, jól fi- gyelj, a sátramat szétfújta a szél, iszákom elnyűtt a télben, rongyos vagyok, kicsépkéztek a hajnalok, tartasz-e vélem ? Még szívemben itt van a nyár, benne zúgó viharok: boldog vagyok, hogy meghalok, hogy mindig hűsé-

SZERVÁTIUSZ TIBOR: PETŐFI HALÁLA (RÉSZLET)

ges vagyok, és nem sajnálom, hogy halálom nem az én halálom.

10

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

melyről ma már tudom, hogy a vég volt, halálom volt, és nem csupán végkimerülés,!. magasságtéboly, eszméletvesztés, egy hangot hallottam,

Ahogy a fürdőszobaszekrényt kinyitottam most az előbb, láttam, ott a pohár – ilyesképp jöttem rá, hogy álmom, gyötört kis mozzanat, becsapott, a' vagy épp boldogított

Volt abban valami kísérteties, hogy 1991-ben ugyanolyan módon ugyanoda menekültek az emberek, mint az előző két háború során; azok az ösvények most is ugyanarra kanyarodnak..

Ki császárokkal paroláztam és A világ végén lógattam le lábom Most engem lóbál fejjel lefelé A Nixtől prüsszentésnyire halálom A Hajnalcsillag csákómon a gomb

Igaz, ma már nem érdekel, talán jobb is volt, hogy így alakult akkor, mert utólag visszatekintve úgy látom, hogy a természetem és a gondolkodá- som nem tudott alkalmazkodni

Egy kettészelt platán áll mögöttem — félig él félig már a halálé mint jómagam vagyok Egy kettészelt padon kettészelt pár alél egy szerelemtől melyre halálos fény

Nem hiszem, hogy a borravaló miatt, mert azt zsebbe teszik, és a fodrásznő nem számolja meg minden vendég után, hogy ki mennyit adott.. Majd rájövök

Te pedig fölajzva hoppon maradsz) Másokkal is előfordul A jelenség általános mondhatnám de nem általánosítok Félő hogy nem lenne igazam Kényes kérdések elemzésekor