Moussong Géza: Budapest tejellátása

6. szám

—439—— 1941

országos eredményekkel, ezúttal sem talá—

lunk feltűnő eltéréseket az országos és a budapesti könyvtermelés részl-etei között.

Csak valamivel nagyobb terjedelműek (161 oldal) a fővárosban kiadásra került köny—

vek, mint az országos termelés könyvei (157 oldal), miért is a főváros részesedése az országos könyvtermelésben lapszám sze—

rint csupán árnyalatilag nagyobb (88'8%), mint a darabszám figyelembevételével

(86'6%). '

A tárgy szerinti nagyságsorrendhen a Budapesten kiadott könyveknél is a szép—

irodalom foglalja el az első helyet s a má—

sodik, harmadik és negyedik hely a buda—

pesti kiadású könyveknél is a társadalom- tudomány, a tankönyv és a vallás szakcso- portjainak jut. Feltűnően egyezik a nyelvi arány a fővárosi és az országos könyvter—

melés egybevetésénél, de a többi vonatko—

zásban sem mutatnak lényeges eltérést az

Gombás Géza dr.

IRODALMI SZEMLE

Könyvísmertetések. — Chronigue de livres.

C'est le Journal de la Société Honyroise de Statistigue gui rewl compte en francais, dom sa ,,revue de publications hongroises", des ouvrages statistégues publíés en Hongrie.)

Magyarország vasutainak állapota az 1938.

évben.

L'état des chemins de fer en Hongrie en 1938.

Magyar Statisztikai Közlemények. Uj sorozat. 110. kötet.

Publications Statistígues Hongroises. Nouvelle série, 1103 volume.

Budapest. 1940, —- 130 l. —— pages.

A Központi Statisztikai Hivatal régebben rend- szeresen megjelentetett vasútügyi kiadványai után először 1939—ben adott ki egy önálló vasútügyi ki—

adványtf) mely a magyar vasutak 1937. évi ada-

tait tartalmazta, tehát természetszerűleg csak a

csonka ország vasútügyi adatait ölelte fel. A tár- gyalt munka e kiadvány folytatását képezi ameny- nyiben a magyar vasutak adatait nagyrészt az előző évi kötet beosztásában he's részletességével közli.

Változás az előző évi kiadvánnyal szemben, hogy ebben a kötetben az államvasutak teljesítményeire és pénzügyi eredményeire vonatkozó adatok már szintén naptári évről szólnak és az állományi ada- tok is az évvégi állapotot tüntetik fel, hogy az állam- vasutak adatai a többi vasúttársaság adataival összebasonlíthatók legyenek. Az épületeket, vala- mint a mozdony- és kocsiállományt illetőleg bővült az adatközlés.

A kiadvány jelentőségét emeli, hogy az első bécsi döntéssel visszakerült felvidéki területsávra is kiterjeszkedik, mely terület adatai teljes egészük- ben az államvasúti részben foglaltatnak, tekintve, hogy a visszakapott vasútvonalak mind az állam—

vasutak tulajdonában állottak. Az adatokból ki- tűnőleg a felvidéki területnövekede'ssel összesen 1.077'999 km vonal került vissza az államvasutak

1) Részletes ismertetését lásd a Journal de la Société Hongroise de Statistigue 1939. évi folyamá—

'mak 1—2. számában.

tulajdonába. Ez a vonalhossz az államvasúti háló—

zatot ll'1%—kal növelte. A visszakerült vonalak között több fontos fővonal van, legnagyobb jelen—

Budapest—Párkány—Érsekúj—

kettősvágányú fővonal 128474 kin-es részének tőségti azonban a

várm—Galánta—Pozsonyi Szob-országhatár közötti visszatérése.

A közúti vasutak között először szerepel a kassai helyi forgalmat lebonyolító Kassa Városi

Közúti Vasút, melynek visszatérésével közúti vasúti

társaságaink száma hétről nyolcra emelkedett. E vasút építési hossza t5'419 km, tehát csak a vonal-

hosszot legnagyobb vidéki

közúti vasútnak tekinthető. Sch. Á. dr.

tekintve, a harmadik

Moussong Géza: Budapest tejetlátása.

Géza, Moussona: L'wpprovtsionnemmt en mit de Budapest.

Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti [!lvefalvil, Lajos dr.) 66. kötet, 3. szám. Kiadja; Budapest székesfováros Statisztikai Hivatala.

Publications Statístioucs du Bureau de .Stalisligw de la Ville de Budapest (rédlgées sous la díVFUIIOIL du Dr Louis 1. Iltyefalví). Gőz uo- Inma, numero 3.

Budapest, 74 l. % pages.

A szerző, aki Budapest tejhivatalát hosszú időn át vezette, tanulmányában a magyar fővárosnak a háborús évek és az utánuk következő esztendők alatti tejellátását statisztikai adatokkal megvilá- gítva, közvetlen személyes tapasztalatai alapján is—

merteti. A kötetből kitűnik, hogy az átlagos napi tejt'elbozatal az 1913. évi 304.753 literről 1916-ban 164117, 1917-ben 109.509, 1918-ban 91.615, 1919-ben pedig 49.895 literre csökkent, úgyhogy a betegek és a gyermekek tejellátását is csak olyképen lehetett biztosítani, hogy a tejbivatal a vállalatok tejszállít- mányainak előbb 20, majd 40%—át, sőt volt idő, amikor 55%-át is igénybe vette. 1922—től kezdve

6. szám

——440——

azután némileg javult a helyzet, amennyiben ebben

az évben 107.959, 1925-ben már 209506, 1929-ben

pedig 355.008 litert tett az átlagos napi tejfelszál—

lítás.

A főváros lakosságának tejellátását főleg a nagy tejvállalatok biztosítják, mert a termelők csak kisebb mértékben, az egyes években 14—24%—kal vettek részt a tejszállításban. A vállalatok tejszál- lítmányainak 42'9%—a 100 kilométernél közelebbi körzetből, 36'1%—a 100—200 km távolságú területről, 21'0%-a pedig 200—290 kin-nél távolabb fekvő köz—

ségekből származik. Ezek szerint tehát a távolság * nem befolyásolja túlságosan a tejszállítás mértékét.

A tejfogyasztás fejenkinti napi mennyisége Budapesten az 1913. évi 0'32 literről 1919—íg 0'05

literre csökkent, majd 1926-ban ismét 027, 1929—

ben pedig 0'37 literre emelkedett. A fejadag a gaz-

dasági válság következtében 1930-ban 0'35, 1931-

ben pedig 0'33 literre hanyatlott.

A tanulmány 1926-ról még a következő nem—

zetközi tejfogyasztási adatokat —- átlagos tejfo- gyasztás naponkint és fejenkint literben —— tartal- mazza (zárójelben az 1913. évi adatok): Budapest 0'27 (0'32); Bécs 0'40 (0'41); Berlin 0'25 (0'25);

Boroszló 0'20 (0'28); Drezda 0'22 (0'24); Hamburg 0'43 (0'33); Köln 0'25 (0'33); Lipcse 0'25 (0'25);

München 0'35 (0'42).

Szerző elismerést érdemlő munkájában a tej- ellátás legválságosabb éveinek történetét teljes szakszerűséggel ismertette, bár a legújabb anyagot

már nem öleli fel. Sz. Z. dr.

Szél Tivadar dr.: Nagy-Budapest népmoz- galma.

Dr Theodore Szél: Le mouvement de la, popu- lation du Grand Budapest.

Statisztikai Közlemények. (Szerkeszti: Illyefalvi I. Lajos dr.) 91. kötet, 2. szám. Kiadja: Budapest székes—

főváros Statisztíkai Hivatala.

Publivah'ons Statísligucs du Bureau de statisti—

gue de la l ille de Budapest trédfgées sous la direc- tion du Dr Louis I. Illyefalví). 91: volume, numém 2.

Budapest, 98 l. —— pages,

A milliós Budapest és közel félmilliós közvet—

len környéke ugyan közigazgatásilag még nincs egyesítve, sőt utóbbi 22 különálló megyei várost, ill. községet ölel fel, a lényegben igen szoros össze- függésekre és szerves kölcsönhatásokra való tekin- tettel azonban közös adatvizsgálatuk tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt hasznos és érdekes. Szél Tivadarnak Nagy—Budapest népmoz—

galmát a világháború után 1934-ig terjedő időszak—

ról, söt a századfordulóig visszatekintően taglaló könyve számos táblájával, nyers és tiszta arány—

számaival (több éves átlagok) ezt jól igazolja.

A könyv a bevezetésen és befejezésen kívül külön fejezetekben foglalkozik a házasságkötésekkel, élve—

szíiletésekkel, halálozásokkal, a természetes szapo-

rodással, a házasságok termékenységével, a vándor—

mozgalommal és a tényleges szaporodással. Külö-

nösen zavaró az idegen népmozgalmi esetek elég nagy száma: a környékbeliek egy része ugyanis Budapesten zajlik le. E (hibaforrás kiküszöbölése után a szomszédos községövezetnek Budapesténél lényegesen nagyobb (bár szerénymérvű) élveszüle—

tési mozgalma, természetes szaporulata és házas—

sági termékenysége, valamint nemcsak nagyobb, de valóban is erőteljes vándorlási mozgalma s tény—

leges népgyarapodása, egyben azonban kissé emel—

kedettebb halálozási gyakorisága állapítható meg.

Az idegen esetek korrigálása után kiszámított leg- fontosabb 1931—1934. évi átlag—arányszámok sze—

rint a 15 éven felüli nem házas egyénekhez viszo—

nyított tiszta házasságkötési hányados Budapesten 23'8, a szomszédos községekben 31'4%o; az ezer 15—49 éves nőre eső tiszta élveszületési arány—

szám Budapesten 32'4, környéken 51'70/00; az ezer lakosra jutó halálozási arány Budapesten 12'9, az

elővárosias községövezeten 13'20/00, a természetes

fogyási arány Budapesten —— 1'3, a természetes szaporodási arány környezetében 4—3'10/00. A kül—

városkoszorú egyes települései egymásközt is figye- lemreméltó és sajátságos eltéréseket mutatnak.

Th. L. dr.

Baumgartner Sándor dr.: Moldva. A magyar-—

ság nagy temetője.

Dr Alexandre Baumgartner: La Moldavic. Ura grand cimetiére de Hongrois.

Budapest, 32 i. —— pages.

Szerző megállapításai szerint Moldvának a Kárpátoktól Szeretig elterülő része ősmagyar terü—

let, ahol 1200 év óta élnek véreink. A magyarság az őslakó, előbb szállta meg ezt a földet, mint a

román elem. Az állandó elrománosítási folyamat ellenére a vérbeli csángó-magyarok lélekszáma szerző szerint 125000. Ebben a számban nincs benne a Délbukovinában élő 15.000 magyar. A moldvai csángó-magyarok az erdélyi székely ma—

gyarok tőszomszédságában élnek és velük etnikai egységet alkotnak. Román történetírók (Radu Ro—

setti, Miron Costin, Jorga) és a régi oklevelek adatai is bizonyítják, hogy a csángó-magyarok Moldva őslakói. Cantemír Demeter szerint (Histo—

rísch Geographische und Politische Beschreibung der Moldau, Frankfurt) Bákó vidékén 15 és a buko—

vinai Kámpulung vidékén 12 községben élnek a ,,rezesek" (részesek). A rezesek rendje a közbirto—

kos szabad gazdapolgárság, kik ősidők óta külön törvények és szokások szerint éltek, parancsot még a vajdától sem kaphattak. Nem adót, hanem kisebb járadékot fizettek, de ezt az összeget a vaj dával megegyezés alapján állapították meg. A ré- szesek jogait még az 1864-es általános agrárreform idejében is figyelembevetlék. Ma már pontosabban ismerjük a részesek által lakott helységeket és azok számát. A tázlói, comanesti, besztercei, raca- (

ciunini, szereti és tatrosi járásban összesen 129