, 48," szám,
zött legjobbnak ismer el —— együttvéve 1.939'4 millió korona_r__ nemzeti vagyona 126.250'8 millió korona volt. A'hadikiadások tehát a Monarchia két állama békebeli összes évi kiadásának 4'5—szeresét, az évi nemzeti jövedelem 12 szeresét és a nemzeti vagyon- nak közel egyhatodát tették.
A mű nemcsak az állami pénzügyek alakulásá- val foglalkozik, hanem táblázatosan ismerteti a la—
kosság fontosabb rétegeinek (őstermelő és ipari népesség, állami tisztviselők, katonatisztek és bank- hivatalnokok) jövedelmében a háború folyamán be—
állott változásokat s a jövedelemnek az áralakulá- sokhoz való viszonyát.
Annak ellenére, hogy a mű 14—18 évvel ezelőtti időszak viszonyainak leírásával foglalkozik, eredmé—
nyének nagy érdekességet kölcsönöz, hogy olyan anyagot dolgozott fel, amely eddig jóformán isme- retlen és publikálatlan volt. Másrészt jellemzően ál- lítja az olvasó ele' a rendkívüli idők által okozott s csak rendkívüli eszközökkel helyrehozható károkat, amelyek a háború folytán Ausztria gazdasági életé—
ben bekövetkeztek. A könyv méltók helyet foglal ab- ban a sorozatban, amelyet a Carnegie-alapitvány a többi hadviselő ország és egyes semleges államok világháború alatti viszonyai tárgyilagos ismertetésé—
nek szentel, kívánatos volna azonban, hogy hasonló kötet foglalkozzék a világháborúnak
D. L. dr.
összefoglaló
Magyarországra való hatásával is.
Granatier Anton: ,,Etnické rozhranie slo- vensko-madarské".
(Tót-magyar etnikai határ. — Frontiére ethnigue slot/acc—
hongroise.) Pozsony-Bratislava.
A cseh—szlovák Nemzeti Tanács szlovák osztályának kia—
dása. —— Edition de la section slovagne du Conseil National tchéco-slovagne.
1930. 157. l. — 'p.
Granatier főtitkára annak a- Slovenská Liga- nak, amely főleg a vegyes nemzetiségű vidékre fekteti működésének súlypontját és ott, mint e könyv bevezetése dicsekedve emliti, több mint 100 cseh-szlovák iskola létesítését eszközölte ki az ál- lamtól, főleg a magyar kisebbség által lakott köz- ségekben.
Granatier fenti nemzetiségstatisztikai műve is erre a magyar—tót vegyes lakosságú zónára vonat- kozik, valamint az attól délre eső, de Cseh—Szlová-
kiához csatolt színmagyar vidékre. Beosztásában megtartja a régi magyar megyerendszert, amelyről elismeri, hogy geográfiai és etnikai szempontból sokkal helyesebb volt, mint —a később bevezetett nagymegyerendszer, mely azóta szintén megszűnt.
Almagyar—tót határvidék községein nyugat—kelet
irányban halad végig. Régi egyházi sematizmusok,
továbbá Bél Mátyás, Korabinsky, Vályi András, Fényes Elek, Acsády és más források, továbbá a
hivatalos'népszámlálások alapján kijegyezte mind-
—709— / ! 1982
azon utalásokat, amelyek arra vallanak, hogy az illető községben vannak, vagy voltak valaha tótok.
Ezeket az adatokat azonban megtoldja azzal, hogy a községek nevéből, valamint a legutóbbi válasz—
tási névjegyzékben felsorolt községi lakosok nevé- ből igyekszik megállapítani a mai, illetve hajdani maximális tótságot. E tekintetben törekvése a meg- engedett határon messze túlmegy nemcsak azáltal, hogy névelemzései és történelmi találgatásai el- fogultak, hanem következtetései olyan meg nem enged-ett elvekből indulnak ki, amelyek teljességgel elítélendők. így pl. a komárommegyei községek elé írt bevezetésében azt mondja: ,,A szlovákok nyomai után való kutatásunk e megyében is arra a Bars megyében bebizonyosodott tényre támaszkodik: aki katolikus, az származására nézve szlovák" (51.
lap).
Még tovább megy Hont megye tárgyalásánál, ahol egyenesen kijelenti, hogy: ,,Hont megyében érvényes az alapelv: aki katolikus, vagy evangé—
likus, az származására nézve szlovák" (65. l.). Sőt a volt Gömör megye délnyugati részének tárgya—
lásánál még a klimatikus viszonyokból is követ- keztet a nemzetiségi származásra: ,,Sajátságos -—
úgymond — hogy a jelentős magassági viszonyok és zord klíma ellenére magyarok laknak itt. Ennek a sajátságnak magyarázatát abban találjuk meg, hogy e vidék lakossága eredetileg szlovák volt.
Csupán a nyelvét változtatta meg, de nem termé—
szetét és életmódját" (101. l.).
Bár ilyen alapelvek mellett önmaga rontja le statisztikai összeállításainak tudományos és objektív jellegét, mégis félő, hogy Granatier könyvét kézi- könyv gyanánt fogják használni a magyar kisebb- ségi vidéken működő cseh—szlovák tanfelügyelők, közigazgatási tisztviselők, stb., aminthogy Granatier is a mű bevezetésében közölt szándéka szerint az- zal készítette e nemzetiségstatisztikai községi adat- tárat, hogy a kisebbségi vidéken működő cseh-, szlovák egyének részére a nemzetiségi terjeszkedés- nél támaszpontul használható, praktikus, statiszti- kai kézikönyvet adjon. Granatiernél sokkal tárgyi- lagosabb az orosz A. Petrov, aki ugyanezen és főleg a rutén-magyar-tót határvidék nemzetiségi viszo- nyaira vonatkozólag éppen azt bizonyította be, hogyha a vegyes nemzetiségű községekben történt is az évtizedek folyamán asszimiláció, ez éppen nem a szlovákság rovására történt, sőt a vegyes kÖZSégek aránylag sokkal nagyobb számában nem- hogy a magyarság asszimilálta volna a tótságot, hanem megfordítva. A magyarság eltótosodásának mások (Kőrösy, Petrov) által kétségbevonhatatla- nul bebizonyított tényeit Granatier sehol sem veszi tudomásul.
K . B. dr.
51
