KÉZI KÖNYV NEMESI ÜGYEKBEN. •b/m* NEMESSÉG.

•b/m*

NEMESSÉG.

KÉZI KÖNYV NEMESI ÜGYEKBEN.

IRTA

M A R C Z I A N Y I G Y Ö R G Y L O V A G .

F 8 A N K L I N - 1 Á R S U I A T NYOMDÁJA,

E L Ő S Z Ó .

Úgy a magyar, m i n t az osztrák könyvirodalom érez- hető és az érdekelt közönség által gyakran tapasztalt hézagot m u t a t föl mai napig mind a b b a n , ami általában véve a nemesi ügyekre vonatkozik.

A legfelsőbb udvarnál való megjelenhetési jog (az úgy- nevezett udvarképesség), a cs. k. kamarási, asztalnoki, palota- és udvarhölgyi, csillagkeresztes hölgyi és a cs. k.

nemes-apródirang megnyerhetése módjairól, n e m k ü l ö n b e n a m o n a r c h i á n k b a n létező két szerzetes lovagrend, neve- zetesen a souverain múltai (johannita) és a magas német lovagrendbe és az öt nemesi hölgy-alapítványi intézetbe való, szintén ősi próbák letételével összekötött fölvétel módo- zatairól n e m csupán a csak közvetve érdekelt nagy közön- s é g zöme, h a n e m m a g a az első sorban érintett és hivatott arisztokráczia nagy része csak hiányosan vagy felülete- sen, sőt gyakran egyáltalában nincs is tájékozva.

E n n e k oka főleg authentikus adatok a l a p j á n írt útba- igazító kézikönyvek és szakmunkák h i á n y á b a n rejlik, melyek t á r s a d a l m u n k e kiváló történelmi osztályának a j e l e n k o r b a n való politikai és társadalmi szerepléséről a laikusnak is kimerítő fölvilágosítást a d n á n a k .

Említett hiány kivált akkor érezhető, midőn a királyi udvar körünkben időzvén, az udvari ünnepélyessegekben való résztvevés kérdése s annak kiváltságos volta foglal- koztatja a közvéleményt s a sajtó úgy mint a közönség erdekkel kiséri és tárgyalja az udvari élet minden mozza- natát.

Ma, midőn a költő röpke szava: «A legelső magyar ember a király» m i n d j o b b a n megtestesülve, a királyi udvar is minden évben huzamosabb ideig h ű magyar nemzete körében időzik, midőn t á r s a d a l m u n k élite-je lelkesülten odasereglik az alkotmányos apostoli király udvarához, és Ferencz József király uralkodása alatt a m á történelmi és politikai nehézségek és akadályok is j n a j d - n e m egészen megszűntek, melyek h a j d a n a magyar ne- mességet a souverain máltai és a n é m e t lovagrendbe, valamint a monarchiában fennálló nemeshölgy-alapítványi intézetekbe való fölvételtől távol tartották, s a legfelsőbb udvar megközelíthetésének föltételei is némileg enyhéb- bek lettek, az általános érdeklődés nagy mérvben foko- zódott mind a m a kérdések iránt, melyek az udvar- és nemesi alapítványképességgel kapcsolatosak.

Véletlenül alakult viszonyok, hivatalos és magán ösz- szeköttetesek magukkal hozták, hogy szerző több esetben egyes nemesi családok által az udvarképesség, a cs. k.

kamarási méltóság vagy egyes nemesi hölgyalapítványi helyek elnyerésére szükséges ősi próbák összeállításával bízatott meg.

Majdnem minden egyes esetben érzékenyen tapasz- taltam egy rendszeres kézikönyv vagy authentikus útba-

igazítás hiányát, amiért is kényszerítve voltam a szükséges fölvilágosításokat sok idővesztéssel és költséggel illetékes helyen beszerezni, h o n n a n azok többször n e m a kivánt teljességgel adattak meg.

Ily módon j u t o t t a m a r r a az elhatározásra, hogy úgy azok részére, kik előszeretetből vagy hivatásból hasonló dolgokkal foglalkoznak, valamint a nagy közönség számára népiesen tartott kézikönyvet írjak, mely mindazt ismer- teti, ami a nemességi szervezetből érdekes.

E g y ú t t a l azt hiszem, hogy a m a g y a r nemességre nézve sem egészen fölösleges oly m u n k á n a k a kiadása, melyben mindazokra a kérdésekre benfoglaltatik a válasz, melyek a bizonyos czélokra leteendő ősi és nemességi próbák és egyéb nemességi ügyekre vonatkoznak.

Annál is inkább éreztem m a g a m a t fölbátorítva, hogy hozzájáruljak irodalmunk e s z a k m á j á n a k szerény gyara- pításához, a m e n n y i b e n a n é h á n y év előtt a «Fővárosi Lapok », « Pester Lloyd» és a « Pesti Hirlap » -ban az udvarképesség és a nemesi alapítványokról közölt tárcza- czikk-sorozataim úgy a s a j t ó b a n , m i n t szakférfiak és a közönség körében elismeréssel fogadtattak.

Ami a m u n k á m h o z szükséges adatok beszerzését illeti, első sorban tartozom fölemlíteni, hogy a legnagyobb hálára kötelezve vagyok Vilmos föherczeg ö legföbbtisztelencló' cs. és kir. Fenségének, a magas német lovagrend nagymes- terének, ki megkeresésemre a nevezett lovagrendről eddig nyilvánosságra n e m került, belszervezetére és alapszabá- lyaira vonatkozó rtszletes adatokat küldetett meg nekem tutzingeni Tichtl Móricz lovag, földbirtokos és a n é m e t

rend keresztese ú t j á n azzal a kikötéssel, hogy említett adatokat csakis tudományos czélokra fölhasználandóknak tekintsem, amiért is a föherczeg úrnak hódolatteljes hálá- mat ezennel a legalázatosabban kifejezem.

Abban a reményben, hogy m u n k á m m a l úgy a köze- lebbről érdekelt körök, m i n t a nagy közönség érdekeit szolgálom, h a felületes informácziók és téves fogalmak helyett authentikus adatok a l a p j á n írt könyvet nyújtok nekik, a j á n l o m azt nagybecsű figvelmökbe.

Tápió-Sáp, 1886 j u n i u s h ó b a n .

Marcziányi Gryörgy lovag.

B E Y E Z E T E S .

i.

Osi nemesség.

Tagadhatatlan, hogy a jövő nagy á t a l a k u l á s o k a t rejt méhében, melyeknek előjelei m á r egy század óta ott villámlanak a politikai és társadalmi élet l á t h a t á r á n .

Az ú j eszmék m i n d j o b b a n megingatják avitikus tár- sadalmi rendszerünk alapköveit s a nemességi intézmény ennek közepette m á r n a p j a i n k b a n is egykori h a t a l m á n a k és dicsteljes történelmi szereplésének csupán visszaemlé- keztető, büszkén tiltakozó jelképe g y a n á n t áll előttünk.

Az a nemesi intézmény, mely tizenkét századon át legfőbb tényezője, sőt intézője volt az államok sorsának és szabályozója a világ folyásának, mely mindig büszkén és f e n n e n hivatkozva erényeire és h a t a l m á r a , olykor da- czolt az ú j kor haladó szellemével és irányeszméivel, de m i n d e n k o r megtartotta és féltékenyen megőrizte tiszte- letreméltó alapeszméjét és jellegét, mely a világ száz meg száz csataterein örökké viruló babért tűzött homlo- kára, t ü n t e t ő pompájával beragyogtatva a világot; — eltekintve egyes beteges kinövéseitől, m i n d e n h a m é l t ó volt tiszteletünkre és rokonszenvünkre, s az is m a r a d a n d , b á r m i t hozzon is a jövő magával.

Mindaddig, míg az ember : ember lesz, csak optimisták és az elméleti h u m a n i z m u s híveinek elérhetlen f a n t o m j a m a r a d egy oly kornak az eléréséről való á b r á n d is, mely- ben az emberek rang-, születés- vagy vagyonkülönbség nélkül teljesen egyenlők legyenek.

Jobbárság : a n e m z e t s z í n e j a v á b ó l á l l ó «haute crème» már a babyloni torony építésénél keletkezett zavar előtti idők- ben létezett mindenütt, és leend is mindaddig, míg Ádám és Éva utódjai lesznek e föld urai. Neve és kasztrendszere megváltozhatik időről-időre, de szelleme és lénye min- denkor megmarad. Már a farizeusok is azt kérdezték orr- fintorítva, ha álérveléseik az Üdvözítő által megczáfoltat- t a k : De mit is akar ez az e m b e r ? Nem-e egy ácsnak a fia ő ? — Az indus ráják ősi idők óta «páriák»-nak (gazfi) nevezik az alsó népet, az otahaiti törzs főnökei és előbb- kelői «tatacinou» (korhely, bitang) nevvel tisztelik meg

hivatalból is a szegény osztályt.

Amerika fölfedezésének idejében E u r ó p á b a n az ú j eszmék magvai m á r ki voltak vetve, azért az ú j világrész

«a szabadság és az emberi jogok» mentőhelyéül lett dekla- rálva s az is volt bizonyos időn át. De az emberi termé- szetnek megfelelőleg a dolgok ott is másként fejlődtek ki.

Tanúság rá a szabad polgárokból keletkezett yankee- osztály, melynek «junker» szelleme a mecklenburgi ne- messég gőgét is háttérbe szorítja.

Bizonyosnak vehető, hogy minden régi társadalmi rendszer romjaiból Phönixként föltámadó ú j t á r s a d a l o m mindenkor módját találja a n n a k , hogy külsőleg új, lényé- ben pedig a régihez hasonló arisztokrácziát is teremtsen.

A mai nemesség kíséretében a leggyakrabban halad a legfinomabb szellemi műveltség vagy legalább a finomabb életmodor és a szívnemesség ; hála a haladó korszellem-

nek, mely a «létért való küzdelmet» n e m csak theoriá- b a n , h a n e m gyakorlatban is átültette az arisztokráczia soraiba is, azok az idők m á r elmúltak, hogy egy szolgá- latot tevő kamarás, akit a főherczegnő az ablakhoz kül- dött, nézné meg, nem szállt-e alá a hévmérő, azzal a jelentéssel jöhetett vissza : — Nem, ott csüng még a régi

helyen, — vagy mikor egy falusi nemes taktika (harczá- szat) alatt az ütemek (taktusok) ismeretét értette. A nemes e m b e r és katonatiszt esprit de corps-ja (közszellem) és büszkesége első s o r b a n és eredetileg lovagiasságára, vitéz- ségére és nemeslelküségére támaszkodik ; a tudósé tudo- m á n y á r a és egyszerűségére, sőt a női büszkeség is tisztes- ségre, szépségre, tinóm t a p i n t a t r a és modorra fekteti létjogának fősúlyát. Vájjon m i n alapszik az úgynevezett pénzarisztokráczia gőge ? Egyesegyedül a pénzes zacskón.

E z tehát mindenesetre utálatosabb, nyomasztóbb és gyű- löletesebb m i n d e n egyéb büszkeségnél. Az őseire büszke régi nemességnek hiúság okozta gyengéi fölött legfeljebb mosolyoghat a bölcs, m i n t például a m a betegen fekvő udvarhölgyről szóló adomán, ki haldokolva, a belépő gyóntató atya előtt mélyen meghajló fiát még a követke- zőkép leczkézteti : — Ne oly mélyen, fiam ! — s aztán a falhoz fordul és meghal. Mennyire visszataszítóbb euuél a pénzzacskóra támaszkodó kevélység m i n d e n nyilvánu- lása. A legvastagabb kötet sem m a g y a r á z n á meg oly jellemzően a pénzgőg igazi természetét, mint ez a m a franczia regálé-bérlőnek sikerült, ki D'Alembert híres szalonjában, melyben mind azok az erők, a melyeket a korabeli Páris a szellem és t u d o m á n y terén tudott föl- m u t a t n i , összegyülekeztek, az élénken társalgó J e a n J a c q u e s Kousseaura mutatva, a házi úrtól kérdezte, hogy ki ez az ú r ? — és midőn nevét megtudta, így f o l y t a t á :

Et ça veut raisonner et n ' a peutêtre pas 10 écus dans la p o c h e ? (Es ez akar itt henczegni, talán 10 tallér sincs a zsebében ?)

A pénzarisztokráczia k ü l ö n b e n még régibb eredetű, m i n t a tulajdonkepeni arisztokráczia, mert már az ó-kor- ban is találunk nyomára. Crassus t. i. azt állította m á r akkor is, hogy csak az nevezhető igazán gazdagnak, aki egy hadsereget képes fentartani, Apicius pedig k a r d j á t döfi szívébe, m e r t vagyona 500,000 tallérra olvadt össze, amely példát az 1873-iki bécsi «krach« u t á n több bankár- báró is követett. Mi nem érhető el pénzzel '? Már Mária Terézia idejében is így gondolkoztak Bécsben, midőn Laudon tábornagy, a híres poroszverő, a hétéves háború- ban egyszerű nemességet kapott, míg a háború alatt meg- tollasodott hadseregszállító, Fries bankár, grófi r a n g r a emeltetett, és utána a mai napig a bankigazgatók, b a n k á - rok, széna-, ló- és faszállítók, nagykereskedők és gyárosok egész tömege nobilizáltatott vagy bárói rangot kapott, amely dicsőségnek azonban két év óta vége van.* É s ez nagyon rendén van így, mert a pénzarisztokráczia e faj- tájára gyakran alkalmazható Horáczius e m o n d a t a : Unde habeas, nemo quaerit, sed oportet habere. (Hogy h o n n a n birod, n e m kérdezi senki, h a csak birod.)

Korunk ősi nemessége m a is tiszteletreméltó, sőt tisz- teletremeltóbb, m i n t h a j d a n á b a n volt, daczára a n n a k ,

* Egy 18S3-ban kelt legfelsőbb kézirat beszüntette az eddig dívott uzust, mely szerint a Lipót- és Vaskoronarend egyes osz- tályaival kitüntetett egyenek bárói vagy lovagi czím elnyeréseért folyamodhattak. Kivételt csak a kiváló hadi érdemekért adomá- nyoztatni szokott katonai Mária Terézia- és a Sz. István-rend képeznek, melynek vitézei kérelmökre grófi, bárói vagy lovagi rangra emeltetnek.

hogy m a m a j d n e m m i n d e n avitikus előjoga megszűnt és puszta czíme m e g m a r a d t , mert a korszellem nevelte, mól- tóvá tette és szellemileg képesítette őt is a h a z á n a k és a trónnak teljesítendő kiváló szolgálatra. A m a g y a r nemes- ségre n e m a l k a l m a z h a t ó k I. Napoleon szavai, melyeket a visszatért franczia emigránsokról m o n d o t t : Ils n'ont rien oublé et rien appris. (Semmit sem t a n u l t a k , semmit sem felejtettek el.)

Az ősi, h a g y o m á n y o s nemesség egyik érdekes, külön- álló faja a

I I .

Katonai arisztokráczia.

Élczelők «kaszárnya»- vagy «tarisznya»- (torniszter) nemességnek is nevezik ; a z o n b a n úgy eredeténél, m i n t egész mivoltánál fogva kétségtelenül n a g y o b b r a becsü- lendő, mint általán véve az, amelyet a világ j o b b a d á n csak «új» nemességnek szokott hivni.

Ádáz harczban, kartács és szétfrecscsenő ürlövetek zápora közepett, n e m törődve a jobbról-balról lehulló bajtársak halálhörgésével halált fitymáló elszántsággal felmászni a várbástyára, feltűzni o r m á n a legfőbb h a d ú r s a haza zászlóját ; higgadtan, a hadvezér sas tekintetével mérlegelve az előttünk duló csata váltakozó mozzanatait, szerencse által kisért lángészszel az elk-nség elé vetni a csaták vas koczkáit és eldönteni a hazának kardhegyre állított sorsát; vagy egy huszárezred élén, toporzékoló paripák h á t á n órákon keresztül mozdulatlanúl helyt állani a pusztító ágyútűzben, hogy aztán kellő időben vészes förgeteg g y a n á n t előreszáguldva, széttörjük és megsemmi- sítsük az ellenség négyszögeit, és helyreállítva a m á r

elveszettnek hitt csatát ; szerezni a hadi babért és a Mária Terézia-rend alapján báróvá emeltetni, — kétségtelenül szép és dicső dolog, sőt mindaddig, míg nemesen dobogó szívek még képesek lesznek lelkesülni a legszebb férfi- erényekért és fogékonyak fognak m a r a d n i a lovagiasság és bátorság eszmenyei iránt, szebb és dicsőbb dolog is fog maradni, mint a komptoirok Wertheimer-szekrényei, lejárandó váltók, számlák és szállítólevelek üzleti lég- körében n é h a nagyon is tekervényes «békés» utakon sze- rezni azokat a bokros érdemeket, melyeket a világ modern nobilizálásaival szokott megjutalmazni. Az, aki ily módon, karddal kezében vívja ki m a g á n a k és utódjainak a nemes- séget, mindenesetre érdemes is arra, hogy ú j czímerével és ú j nemzetségével méltó társként helyet foglaljon ezred- éves törzsfákra büszkén visszatekintő főurak körében, kiknek ősei szintén vérrel és karddal hódították meg e hazát, megszerezve unokáiknak a kasztkiváltságot; - érdemes és méltó arra, ha n e m fényes kastélyban, nemes úrhölgy ágyában, hanem földhöz ragadt zseller gunyhójá- ban is pillantotta meg a napvilágot. A dolgoknak ily fel- fogása okozza aztán, hogy a harminczkét őst kimutatni tudó mágnás, az ősi próbát letett kamarás és máltai lovag sokkal őszintébb h a j l a m m a l ismerik el kartársuknak a hadi szerencse által fölemelt katonát, mint a millióinak segélyével nemesi czímet nyert bankárt.

Minden érdemnek jusson a maga k o r o n á j a !

Kétségtelenül igazságos követelés. De nem-e jogosan hívja ki a legmaróbb szatírát, ha látjuk, hogy például egy börzematador ügyes penzspekulácziói nem másként j u t a l m a z t a t n a k meg, mint egy nemesi czímerrel, melynek egyik mezejében a személyes bátorság jelképe: a harczra fölegyenesedő oroszlán tör előre kiterjesztett körmeivel,

másikában a l o v a g i a s s á g ' s z i m b ó l u m a : a kardot tartó, vasba burkolt kéz villog felénk, a penge hegyén egy levá- gott török t u r b á n o s f e j é v e l ? K ö n n y e n megérthető dolog tehát, hogy az ősi nemesség j o b b a n idegenkedik az afféle

«nouvelle noblesse »-tői, m i n t a lovagiasság talapzatán álló «noblesse du tournistre»-nek gúnyolt katonai arisz- tokráczia mokány képviselőitől; sőt jellemző vonása kivált a budapesti, becsi és berlini arisztokrácziának, hogy sok- kal inkább irtózik a «novi hommes» ú j d o n s ü l t nemessé- gével való érintkezéstől, m i n t a jjolgári körök nem nobi- lizált előkelőségeivel szemben. A bécsiek már Mária Terézia alatt, ki tudvalevőleg nagy előszeretettel gyako- rolta nobilizálási jogát, «ténta arisztokrácziá»-nak és

«lyoni» nemességnek keresztelték el az ú j nemességet.*

A katonai nemesség, melyért különben m i n d e n katona- tiszt, ki — ha m i n d j á r t béke idején is — harmincz éven át karddal kezében, tehát közvetlenül a csapatnál, n e m pedig külön kirendelésekben, vagy béke-alkalmazásokban szolgált, szintén folyamodhatik, rendesen azoktól a csata- terektől, illetőleg helységektől, ahol az illetők kiváló fegyvertettüket véghez vitték, nyeri el előnevét,** m i n t például : R u k a w i n a de Temesvár, Maroichich di Madonna del Monte, P a u e r de Budahegy, stb. ; v a n n a k továbbá oly előnevek is, melyek m a g á r a a fegyvertettre vagy a meg- jutalmazott szolgálatra vonatkoznak, m i n t pl. : Lamatsch

* A ^noblesse de Lyon* elnevezés a lyoni ezüstből készült liaruis ezüstpaszomántoktól eredt, mely a múlt században körülbelül azt a szerepet játszotta az ipar terén, mint a mai talmi-arany, china- vagy britannia-ezüst.

Másokkal szemben csak akkor adományoztatik egy létező helység neve nemesi előnévűl, ha az illető ott nagyobb földterü- lettel bir.

v. Handschuhsheim, Cavallar v. Grabensprung, Schemel v. Kühnritt, Pokorny v. Fürstenschild, Aszbasz v. d. Lanze, H a m p e l v. Waffenthal, Strauss v. Eichenlaub stb. (Ez utóbbi név egyik viselőjével történt, hogy egy újonnan b aronizált bécsi bankár őt élczelve kérdezte : — Főhad- nagy úr, hol fekszik t u l a j d o n k é p e n az ön Eichenlaub nevű uradalma ? — Ott, ahol az ön ősi vára — válaszolta találóbban a tiszt. A bárók e speciesénél akaratlanul is

eszembe j u t a Barone szó olasz értelme. (Lásd szótár.) Kedélyesen hangzó előneveket találunk néha ama katonatisztek közt, kik harmincz éves szolgálatuk folytán nobilizáltattak, például : Brenner v. Pickauf, Oesterreicher v. Landwehr, Bies v. Paesenfest, P a p p v. Kugelfang*

(«Kugelfang» azt a golyófogót jelenti, mely a katonák béke idején való czélbalövésénél a czéltábla mögött áll).

Monarchiánk katonai nemességének eredete ezen év- ezred közepéig vezethető vissza, és kivált I. Miksa császár, az «utolsó lovag» idejéből datálódik. Valószínűleg Frunds- berg és Schweppermann, a híres landsknechtvezérek és Alba herczeg seregeiből emelkedtek ki az első osztrák katonai nemesek, kiknek több, még jelenleg is virágzó nemzetségei m a már szintén a régi arisztokrácziához tar- toznak s az «ősi próba» alapján udvar- és alapítvány- képesek. Rendszeressé csak a harmincz éves háború óta kezdett válni a katonai arisztokráczia, Wallenstein, a friedlandi herczeg idejében, ki e berezegi czímóvel szintén

az osztrák katonai nemesség kebelébe lépett; nevezetesen pedig az állandó zsoldos hadseregek szervezése óta, me- lyek külön államot képeztek az államban.

* Ily nemesi nevek érdekes sorozata található a «Militär- Schematismus» bármely évfolyamában.

T u l a j d o n k é p e n i katonai nemesség csak m o n a r c h i á n k - b a n és Francziaországban létezik. Poroszország nemes- sége is -— főleg az ó porosz t a r t o m á n y o k é és az ucker- m a r k i — nevezhető bizonyos értelemben katonai nemes- ségnek, a m e n n y i b e n e nemesi családok tagjainak nagyobb része, az ősi tradicziókat követve, századok óta a had-

seregben szolgál; de oly értelemben vett katonai arisz- tokráczia, mint a minő az osztrák-magyar monarchiáé, n e m fejlődhetett ki Poroszhonban, mert hadseregének tisztjei az állandó hadseregek szervezése óta m a j d n e m kivétel nélkül az ősi, birtokos nemesség sarjai ; minél- fogva természetes, hogy az alig számba jöhető polgári származású tisztek sorában nobilizálás esete csak nagyon szórványosan f o r d u l h a t elő. Poroszország ú j a b b kori hadi történelme csak egy esetet m u t a t föl, hogy egy katona hadi érdemeiért az illető csatatér nevének nemesi előnévül való adományozása mellett m a g a s a b b nemesi r a n g r a emeltetett. Ez York Ijüjos t á b o r n o k k a l történt, kit III. Frigyes Vilmos 1814-ben az E l b a melletti Wartburg körül aratatt győzelmeiért Wartburgi gróffá nevezett ki és jelentékeny dotáczióval jutalmazott meg a Porosz- országban feloszlatott m á l t a i lovagrend uradalmaiból.

A nobilizások Poroszországban általában a ritkasá- gokhoz tartoznak épen ugy a katonai pályán, mint a pol- gári világban ; akkor is csak a legkiválóbb szolgálatok j u t a l m a z á s a g y a n á n t , melyeket egyesek a hadi vagy pol- gári állam-szolgálatban a haza és a t r ó n n a k teljesítenek.

Ily eset volt a porosz hadsereg m a j d n e m egy háromnegyed századon át legtypikusabb és legnépszerűbb alakjának,

Wrangl tábornagynak grófi r a n g r a történt emelése; a legutóbbi években pedig Bleichröder ismert berlmi bankái- nemesítése, mely utóbbit azonban a büszke porosz nemes-

ség a legnagyobb visszatetszéssel fogadott. E m l í t é s r e méltó, hogy épen a más tekintetben oly szabadelvű II. Frigyes, Voltaire b a r á t j a és elvtársának uralkodása alatt vette föl a porosz tisztikar azt a határozottan és exclusiv arisztokrata jelleget, mely őt még ma is a többi nagyhatalmak seregeitől oly feltűnően megkülönbözteti.*

Oroszország, mely a muszka tisztikarnak úgy szellemi tehetségre, mint számra nézve legjelentékenyebb elemét szolgáltató Esztland, Lievland és Kurland n é m e t t a r t o m á - nyait kivéve, csak I. Péter óta bír európai m i n t a szerint alakult nemességgel, külön katonai arisztokrácziát n e m m u t a t föl, mert ott az ősi birtokos nemesség (a sztarosz- tok és batyuskák) m a j d n e m egyidejűleg szerveztettek és fejlődtek európai színvonalra a hadsereg tisztikarának kiválóbbjaival együtt, kiket a czári vagy czárnői kegy czímerrel és j a v a d a l m a k k a l jutalmazott meg s azért mind- két arisztokráczia eredettől kezdve egygyé van forrva.

Francziar rszágban I. Napoleon teremtette meg a ka- tonai arisztokrácziát, sőt mondhatni : ő maga volt a csá- szárság első katonai nemese ; az a Bonaparte, aki 179:2-ben zálogba tette ezüst óráját s csak egy bőrnadrággal dicse- kedhetett, miért is a párisi élez «la culotte de peau» gúny- névvel tisztelte meg, de aki tizenkét év múlva kardjával hódítva meg a legitim trónt, egész E u r ó p á b a n diadalmasan

: Nagy Frigyes, ki tudvalevőleg országában mindent franczia minta szerint akart berendezni, a Bourbonok hadseregében dívott uzust is be akarta bozni hadainál, hogy minden kinevezendő tiszt köteles legyen az «ó'spróbátv letenni, azaz kimutatni bizonyos számú őst («16 Quartiere» ; egy quartier t. i. férfi és női ágból egy-egy férfi és női őst foglal magában). E törvény azonban csak pár évig állott fenn, mert az arisztokratikus Poroszországban sem volt keresztülvihető.

lobogtatta a trikolort ; az a Napoleon, aki h á r o m világ- részbe vezette a franczia sasokat, s akinek a k a r a t a előtt nemcsak egy 40.000,000 főnyi nemzet meghajolt, h a n e m az egész földgömb reszketett. Az I. Napoleon által terem- tett ú j nemességnek életbeléptetése — mely kizárólag katonai volt — abból a főindokból történt, hogy általa a nagy forradalom alatt a szereplés teréről letűnt régi franczia nemesség, az «ancienne noblesse» p ó t o l t a s s é k ; hivatása az volt, hogy a Napoleon-dinasztiának támaszul szolgáljon. Napoleon ezért csak a legkitűnőbb és leg- befolyásosabb tábornokait emelte ezen ú j arisztokrácziába, mely lenyegében egészen más volt, mint péld. az osztrák katonai nemesség.

*

Minden kiváltságos kaszt, különösen ha a közvéle- ménynyel ellentétes, kihívja a nép egészséges h u m o r á t , s igy magától érthető, hogy a korzikai uzurpátor praeto- riánus hadseregének palladinjai, e demokrata főnemesek sem kerülhették ki, hogy a nagy forradalom szellemétől még áthatott franczia nép előtt gyűlöltekké ne v á l j a n a k es a szatíra czéltábláját ne képezzék, aminek k ü l ö n b e n főoka m a g á b a n az ú j nemességnek igazán parvenu gögje- ben rejlett. A Napoleon által teremtett prince-k és duc-ok egytől végig csak «in partibus» birták nagyhangzásu her- czegségeiket, m e r t azok vagy nem léteztek a m a p p á n , vagy pedig tényleg más állam kötelékébe t a r t o z t a k . (Duc cVOtranto, de Dalmatie, d'Abrantes stb.)

M u n d u s titulis titillatur! (A czímek csiklandozzák a világot !)

A római jog szerint a czím jogalapot képez bizonyos t u l a j d o n vagy jog megszerzésére; a Napoleon-féle duc- és

Marcziányi Gy. Nemesség. -

prince-czimek tehát valószínűleg valamikor nagyon meg- nehezíteni és összezavarni fogják meg a jövő történészek m u n k á j á t és anyagát, épen úgy mint az első franczia köz- társaság naptárai megváltozott évszámaival, brumaire, thermidor stb. hónapjaikkal. Említett czímek egy kathe- goriába tartoznak a cypriai, jeruzsálemi s a franczia Bour- bonok «Nagy britanniai» királyi czímeivel «in partibus».

Soult marsainak, a «duc de Dalmatie» hiú neje, kit férjének czíme, melyet mint Dalmáczia meghódítója I. Na- póleontól nyert, nagyon elkábított, a restauráczió utáni időkben egy alkalommal féltékenységből igen udvariatlan levelet irt egy párisi hires p r i m a d o n n á n a k , melyet, hogy a gyűlölt vetélytársnőnek j o b b a n imponáljon, m i n t «So- phie, duchesse de Dalmatie» írt alá. A szellemes művésznő

nagyot nevethetett rajta, mert az ő válaszát mint «Stuart Mária, Skótország királynője» jegyezte alá — azon n a p este ezt a kedvencz szerepét játszotta, a berezegné levelét pedig épen az előadás után kapta meg öltözőjében. I. Na- póleonnak minden k a t o n á j a tudvalevőleg «háti bőröndjé- ben hordta a tábornagyi pálezát», minden tábornagya pedig tudta, hogy marsai-botjából egyszerre királyi páleza is lehet. Mikor Bcrnadotte tábornagy, az olasz hentes fia, királynak m e n t Svédországba,* azt mondták k a t o n á i : — Il est passé roi — (királynak avanzsérozott) úgy a m i n t m o n d a n i szokták : — Il est passé sergeant — (őrmester lett). A párisi élez Enghien herczeg agyonlövetése után egy torzképben gúnyolta a katonai aristokrácziát, melyen Napoleon a kivégzett herczeget ölében tartja, és verével

* A Bernadotte család tudvalevőleg az az egyedüli a Napoleon kegyelméből teremtett dynastiák közül, mely mai napig fentar- totta magát és jelenleg is Svédországban uralkodik.

befecskendezve József, Lajos és Murát rokonait, e szava- kat m o n d j a : — Je vous fais princes du sang ! — (Vérbeli herczegekké avatlak benneteket !)

III. Napoleon folytatta nagybátyja példáját és nyakra- főre siettette az ú j d o n s ü l t berezegek, grófok és marquis-k tömeges kinevezését, hogy trónját egy «udvarképes» arisz- tokrácziával körülvehesse ; de tovább m e n t a m a n n á l és a kihalt ősi nemes családokat sem hagyta s n j o k b a n pi- henni, h a n e m felbolygatta n y u g a l m u k b ó l s az által vélte galvanizálhatni az ancienne régime-nek egyes hírneves nemzetségeit ú j életre, ha czímeikkel az őt szolgáló par- venu-ket feldíszíti. Azzal, hogy a sírból feltámasztotta az egykori híres családoknak a régi királyok kanczellárjai által ünnepélyesen kettétört czímerpajzsait, s a régi nevek dics- fényének ú j leheletet adott, emelni akarta E u r ó p a előtt d e m o k r a t a t r ó n j á n a k nymbusát. így egyik kegyenczének, Mouchy szenátornak, Francziaország leghíresebb hisztori- kus családjának, a kihalt Montmorency-ak berezegi czímét és czímerét adományozta, mi ellen n e m csak a royalisták, h a n e m egész Francziaország felháborodva tiltakozott. Az I. és III. Napoleon által életbe léptetett katonai nemesség családjainak nagy része még m a is domináló állást foglal el a hadseregben ; tradiczióira és erzelmeire nézve, termé- szetes, hogy Bonapartisták, ha azt a megváltozott viszo- nyok miatt jelenleg titkolniok is kell. Az I. Napoleon ne- mességéből még a következő családok léteznek, melyeknek nagy része anyagilag is igen jó viszonyok között van : A Murát berezegek, Soult, Duc de Dalmatie, a Duc de Smolensk, Massena, Duc de Rivoli, Ney, Duc d'Esslingen, Duc de Wagram stb. A második császárság katonai nemes- ségének legelőbbkelő nemzetségei közül felemlitendők : Palikao, Duc de Peking, Mac Mahon, Duc de Magenta,

Canrobert, Duc de Malakow, Pelissier, Duc de Solferino, a Duc de Pnebla, stb.

Úgy mint minden nemesség adományozása, a katonai nemességgel való kitüntetés is csak akkor birhat kellő értekkel, sőt a modern felfogás szerint: értelemmel, b a anyagilag is javadalmazva van. E z t tartotta szem előtt mindkét Napoleon ; és ez igen helyes felfogás, mert a szuronyhegyeken nyugvó dynastiáknak egy sehonnai, földönfutó, vagyon- és befolyástalan arisztokráczia n e m lehet támasza. A régi Ausztriában is, egészen II. Jó- zsefig, uzusban volt a katonai nemesek donácziója. Az 1619-ben a féhér-hegyen vívott csatában elpusztult ősi cseh nemesség örökösei a 30 éves háború osztrák ve- zérei lettek: a Pappenheim, Stadion grófok, Colloredo berezeg, Dubsky, Wrbna grófok, stb. és a Wallenstein ellen működött liga fejei és kiváló szereplői, mint Leslie gróf, Terzky, Kinsky, Clam, stb. Egész Csehország földte- rülete :20—30 osztrák hadvezér közt lett felosztva. Azért Csehországban ma is többnyire csak nagy uradalmak létez- nek, melyek mind e tábornokság unokáinak kezeiben van- nak, kik most Csehország főrendeit képezik. Alighanem az utolsó donáczió, melyet egy vitéz osztrák katona főne- mesi r a n g r a való emelésénél az uralkodó kezéből kapott, futaki gróf Hadik András tábornoknak, a héteves h á b o r ú e kiváló alakjának, Berlin ostromlójának nagy összegű pénzzel és a futaki u r a d a l o m m a l való donácziója Mária Terézia alatt. Azóta a leghíresebb osztrák tábornokok, bármennyire tűntek is ki a csatában, vagy a hadi tudo- mányok terén, legfeljebb a bárói vagy lovagi rendet kap- ták — dicsteljes szegénységükhöz. Tábornokok, kiket a hadi sors oly helyzetbe juttatott, hogy e század elején nyilt csatában a francziák nagy császárával megmérközze-

n e k , s kik őt visszavonulásra kenyszeritették ; vezerek, m i n t Gablenz, Tegethof, lángelmék m i n t Uchatius, sze- génységben haltak meg, sőt kettő közülök: Gablenz és

Uchatius, kénytelenek voltak oly csekély anyagi mizériák miatt, melyeket bármelyik újdonsült bankár báró fel sem venne, — hogy becsületüket megmentsék, — az öngyil- kossághoz folyamodni. Poroszország, a hol egyébiránt, mint már említettük, külön álló «katonai olygarchia»

nincs, másképen fogja fel a katonai nobilizálások, rang- emelési és a katonai érdemek j u t a l m a z á s á n a k kérdését,

mint azt az 1866 iki és 1870/1-iki h a d j á r a t a i u t á n láttuk, melyek u t á n a leghíresebb tábornokok, kik e két h á b o r ú szerencsés kimenetelére döntő befolyással voltak, mint Steinmetz, Vogl v. Falkenstein, Hericarth v. Bittenfeld II., Mannteufel, stb. grófi rangra való emelésüknél 100,000, 150,000, 350,000—300,000 tallérnyi dotácziókat kaptak

«nemzeti jutalom» czím alatt. Mit kapott volna Benedek, h a Königgrácznél a csatát m e g n y e r i ? Talán a Mária Te- rézia-rend nagy keresztjét, vele a bárói rangot és az előb- binek megfelelő pótdíjat nevezett rendjel pénztárából évi,

1 — 2 0 0 0 frtnyi összegben.

Az osztrák uralkodók, kivált a XVII. század óta, nagy előszeretettel j u t a l m a z t á k a trón és birodalom körül szer- zett kiváló érdemeket a «lovagi» czím adományozásával;

tábornokok híres fegyvertettekért rendesen a lovagi rendbe való emeléssel jutalmaztattak meg. így p. M i tábor- szernagy is, ki az I. Napoleon elleni h a d j á r a t idejében, a Sacile és F o n t a n a f r e d d a körül vívott csatában hadosztályá- val a franczia császár által vezényelt czentrumot p a r a n c s n é l k ü l m e g t á m a d t a , visszavonulásra kényszerítette s ez által a m á r elvesztettnek hitt csatát győzelemmé átváltoz- tatta, régi nemessége mellé a «lovagi» czímet nyerte.

A NEMESSÉGRŐL ÁLTALÁBAN.

Termeszetes dolog, hogy az ősi és nemesi próbák a már meglevő, kétségtelenül beigazolt nemességet tételezik fel. Miután azonban e kézikönyv feladata abból áll, hogy mindenről felvilágosítást nyújtson, a mi a nemességnek Magyarországban és Ausztriában való megszerzésére, meg- erősítésére stb. vonatkozik, czélszerűnek t a r t j u k a n n a k módozatait ismertetni. A magyar nemesség hisztorikus intézménye külön fejezetben van tárgyalva.

Eltekintve a nemességnek az apáról törvényes vagy adoptált gyermekeire átmenéséről vagy a nemes f é r j pol- gári születésű nejére való átruházásáról, a nemesség j e l e n - leg csakis az uralkodó által történő nemesítés által szerez- hető meg.

Magyarországon a következő nemesi fokozatok lé- teznek :

a) az egyszerű nemesség ; b) a bárói czím ;

c) a grófi « d ) a berezegi czím ;

Ausztriában pedig a következők :

a) az egyszerű nemesség, melyhez néha még a külön

«nemes» (Edler von) előszó is j á r ; b) a lovagi czím ;

c) a bárói czím ; d) a grófi « e) a herczegi «

Magyarországon a főnemesség a bárónál kezdődik, míg Ausztriában a lovag es a báró még a köznemességhez tartoznak, a főnemesség pedig csak a grófok és herczcgek- böl áll.

A nemesítési vagy egy m a g a s a b b nemesi fokra való emelési jog m a kizárólag az uralkodó által gyakoroltatik.

A Felség a nemességet kiváló érdemek j u t a l m á u l motu proprio, vagy pedig az illető kérelmére adományozza.

Magasabb nemesi rangfokozat az a l a n t o s a b b nemesi czímek átugrásával (pl. ha egy polgári egyén bárói vagy egy köznemes grófi r a n g r a emeléséről van szó) csak a leg- ritkább esetekben szokott adományoztatni, a m i n t ez pl. az utolsó évtizedekben Gyürkg Ábrahám, Karátsonyi Guidó és Lónyay Menyhért grófi r a n g r a való emelésénél történt.

A közös hadsereg, a hadi tengerészet s a két honvédség m i n d e n tisztje, a ki 30 évig a csapatnál szolgált és kifo- gástalan minősítvényi táblázattal bir, az 1757. j a n u á r

12-iken kelt legfelsőbb rendelet a l a p j á n magyar vagy osztrák nemességet nyerhet.

A különböző nemesi rangfokozatok elnyerésenel fize- tendő díjak a következők:

A herczegi rangért 12,600 o. é. frt, a grófi <• 6300 « a bárói « 3150 « a lovagi « 1 5 / 5 « az egyszerű nemességért 1050 «

A ki egy vagy több alantosabb rangfokozatot átugorva, magasabb r a n g r a emeltetik, a nyert nemesi fokozatért járó díjon kívül minden egyes átugrott fokozatra eső díjössze-

get is tartozik fizetni. Ha több testvér egyidejűleg bizonyos nemesi r a n g r a emeltetik, az egész díjösszeg mindegyiké- től b e h a j t a n d ó , még pedig a b b a n az esetben is, ha részükre csak egy közös nemesi oklevél kiadatott volna. H a vala- kinek a nemessége testvéreinek gyermekeire is átruházta- tik, akkor a rangemelési díj csak egy személyért fizetendő.

Nemesi r a n g r a vagy magasabb nemesi rangfokozatba emelt nők a díj felét fizetik. A saját személye és gyermekei részére nemesi r a n g r a vagy magasabb fokozatra emelt nők úgy a maguk, mint minden leánygyermekükért járó díj felét, minden figy érmékért pedig az egész díjat tartoz- nak fizetni.

A nemességnek fogadott gyermekre való átruházás esetén, ha a fogadott gyermek leány a fél díj, ha pedig fiú, az egész díj fizetendő. Legfelsőbb rendelet folytán a nemesség csak akkor ruházható át fogadott gyermekekre, ha a fogadó szülők, esetleg a fogadott gyermek oly erde- meket t u d n a k felmutatni, melyek magukban véve is az ille- tőknek jogot adnának a nemesítésre igényt támasztani.

A 30 évi szolgálat után nemességre emelt katonatisz- tek nem tartoznak rangemelési dijat fizetni.

Miután oly eset is fordulhat elő, hogy egy család régeb- ben bírt ősi nemessége a nemesi levél elvesztése vagy más

oknál fogva hosszabb időn át tényleg nem létezőnek tekin- tetett, az illető család sarjának jogában áll, az elvesztett

nemesi okirat helyett más elfogadható bizonyítékok alap- j á n régi nemessegének megújításáért folyamodni. Az ilyen

okiratújításért a rendes rangemelési díj ötödrésze fize- tendő, nevezetesen

a herczegi r a n g n á l 2520 o. é. frt.

a grófi « 1260 « « « a bárói « 630 « <• «

a lovagi r a n g n á l '315 o. é. frt, az egyszerű nemesi rangnál 210 « « «

Nemesi előnévert a i*angemelési díj tizedrésze fize- tendő. Magasabb nemesi ranggal biró egyének az általuk bírt nemesi fokozatot megillető rangemelési díj tizedré- szét tartoznak megfizetni.

A nemesi előnev megváltoztatása vagy a vezetéknévnek egy más névvel való megtoldása esetén az a díj fizetendő, a mely az első előnév adományozásánál fizettetett. Ez azon- ban csak akkor érvényes, ha az előnév-változtatás vagy egy más névnek a felvevése rangemeléssel nincs össze- kötve. Helységek nevei csak akkor választhatók nemesi előnévül, h a az illető a nemességet a helység körül vívott csatában véghez vitt fegyvertettért kapta, vagy ha az illető helységben legalább 500 holdnyi nemesi birtok felett ren- delkezik.

Gyakran megtörténik, hogy két vagy három nemesi család nevét és czímerét egyesíti, ami kivált kihalt csalá- doknál vagy egy nemesi család általi adoptálásnál szokott előfordulni, mert ősnemesi szokás hogy oly esetben, ha egy férfi-ágában kihalt nemesi család vagyona az örökségi jog szerint, házasság vagy adojítálás folytán leányágra j u t vagy más családokra száll át, a törvényes örökösnek leg- felsőbb engedelylyel az illető család nevének és czím eré- nek a saját nevével és czimerével való egyesítése megen- gedtetik. Ily módon keletkeztek p. a következő nevek is :

Pál fii/-Daun, /ich y-Ferraris, Szögyény-Marich, Buhidó- Zichy, Eddsheim-Gyulai, Batthyány-Strattmann, Du

Mont de B< auf ort-] árhcgyi, Sárossy-Kapeller, Kohurg- Kohary, Csáky-Pallavicini, Hoyos-Sprinzenstein, Khuen- Hcdcrváry stb. Megjegyzendő, hogy fogadott gyermekek- nél ily nemesi név- és czimer-egvesitések csak akkor enged-

tetriek meg, ha a fogadott gyermek már az adoptálás előtt nemesi ranggal bírt.

Ily esetben nemcsak a névegyesítés, h a n e m a czímer- egyesítésért is külön-külön díj szedetik be. Czimeregyesí- tésért, valamint czímergyarapítás, vagy javításért, h a ez rangemelés nélkül történik, ama díj tizedrésze fizetendő, mely a kérelmező által birt nemesi rangfokozatnak meg-

Az eddig említett rangemelési díjak kiszabásak napjá- tól számítandó egy év alatt le fizetendők, különben a rang- emelés megszűntnek volna tekintendő'.

A rangemelési díjakon kívül még a következő okmány- kiállítási díjak fizetendők :

felel.

A) a herczegi diplomáért.

1. írnoki illeték 210 frt — kr.

2. Összehasonlítási illeték 1104 •< 60 « 3. Pecsét « 28 « 35 « 4. A czímer-ellenőrnek 56 « 70 « 5. A « festőnek 37 « 80 «

B) a grófi és bárói diplomáért.

1. írnoki illeték

2. Összehasonlítási illeték

26 frt 46 kr.

36 « 75 « 2 « 52 « 22 « 05 « 25 « 20 «

3. Pecsét ^«

4. A czímer-ellenőrnek 5. A « festőnek

C) a lovagi diplomáért.

1. írnoki illeték

2. Összehasonlítási illeték 3. Pecsét «

17 frt 64 kr.

32 « 04 « 2 « 52 «

4. A czímer-ellenőrnek 5. A « festőnek

15 frt 75 kr.

16 « 80 « D) az egyszerű nemesi diplomáért.

1. írnoki illeték

2. Összehasonlítási illeték

13 frt 14 kr.

32 « 03 « 2 « 52 « 12 « 6 0 « 12 « 6 0 « 3. Pecsét

4. A czímer-festőnek 5. A « ellenőrn ellenőrnek

«

A külföldi nemesi rang Magyaroszágon és Ausztriában is elismerve van és mint olyan tekintetbe is szokott vé- tetni. Ott azonban, a hol a belföldi nemesség részére külön fentartott j o g o k b a n való részvétel forog szóban, a kül- földi nemesi r a n g nem érvényesíthető, h a n e m jogában áll az illetőnek, hogy a belföldi nemességért folyamodjék.

Azt a kérdést, hogy melyik nemesség tekintendő ide- gennek és elismertessék m i n t olyan, egy legfelsőbb rende- let akként döntötte el, hogy az idegen rendes államok legfelsőbb h a t a l m a s a h a j d a n i német választófejedelmek által adományozott nemesség oly idegen nemességnek tekintessék, mely Ausztria-Magyarországon is elismertetik.

Magyar vagy osztrák alattvalóknak azonban tilos ide- gen kormányoknál nemesség adományozásáért folya- modni, vagy bármily rangemelést ő Felsége a király enge- délye nélkül elfogadni és használni.

A magyar indigenátus oly idegen nemeseknek adomá- nyoztatik, a kik huzamosabb időn Magyarországon tartóz- kodva, a m a g y a r állampolgárságot megszerezték és e hazá- ban nemesi birtokok tulajdonosai.

Ausztriában a nemesség megszűnik : *

A magyar nemességre nézve más törvény áll fenn. Lásd magyar nemesség* cz. fejezetet.

1. Egy nemes család férfi-ágának kihalása folytán, a mennyiben a leányok atyai nemessége utódjaikra át nem száll.

2. Egy nemes hölgynek polgári férfival való egybe- kelese által, miután a nő csakis férjének rangját birja. H a a z o n b a n egy polgári férfival házasságra lépett nemes nő első ferje halála után egy nemes emberhez megy férjhez, a b b a n az esetben az ő örökölt nemessége is újból érvénybe lép, második házasságából származó gyermekei pedig min- den ősi és nemesi próbánál nemesül született ivadekoknak tekintendők.

3. Engedély nélküli kivándorlás esetében.

4. A büntető törvényszék általi halálra vagy nehéz börtönre való elitéltetés esetében: a nemesség-vesztés azonban csak az elitélt személyét sújtja, ki nem hatva sem n e j é r e , sem pedig az itélet előtt született gyer- mekeire.

Nemesség-bitorlást az követ el, a ki j o g t a l a n u l nemesi czímet, czimert vagy nemesi koronát használ, vagy a ki bi-

zonyos nemesi rangfokozat birása mellet magasabb nemesi rangot, czimert, vagy koronát bitorol. H a a bitorlás nem csalási szándékból történt, a kihágás a politikai hatóságok által pénzbirsággal sujtatik. E pénzbírság első esetben 20—100 frtig terjedhet, mi esetleg 3— 14 napi fogsággal helyettesítendő; ismétlés esetében a büntetés 100—1000 frtig kiterjeszthető, vagyis 2—6 heti fogságig.

A nemesség bitorlását a magyar törvény is hasonló módon bünteti.

*

Sokszor találkozunk azzal a teves nézettel, hogy csak az tekinthető ősi nemes családból származottnak, aki ne-

2í>

mességét nemesi levéllel igazolja. Pedig épen a legrégibb családok, melyeknek törzsfája a m u l t évezred h o m á l y - födte századaiba visszanyúl, n e m birnak, sőt n e m is bír- hatnak eredeti nemesi oklevelekkel, h a n e m legfeljebb az úgynevezett «levél-nemesség» keletkezése idejében kiállított oly fejedelmi okiratokkal, melyek az illető család ősi n e - mességét és czímerét igazolják és megerősítik.

A legrégibb nemesség E u r ó p á b a n s egyúttal a legbüsz- kébb is a franczia, angol, spanyol és n é m e t . Az épen e m - lített ősrégi nemesség számos családja n e m is császárok vagy királyok kegyétől kapta meg nemességét, h a n e m kard- jogon önhatalomból emelkedett a nemesek rendjébe, füg- getlenül fejedelemtől, országtól, sőt n é h a daczolva m i n d a kettővel. Példa erre a sok közt a jelenleg is Stájerhon- b a n és h a z á n k b a n virágzó Stubenberg grófi család, mely- nek eredete s nemesi r a n g j á b a való emelkedése az ókor h o m á l y á b a vész. E nemzetség m á r a középkor legelső századaiban is oly erős volt, hogy daczolni mert a császár- ral is, bízva sok ezer fegyveres jobbágyainak k a r j á b a n . A család első őse S t u b e n b e r g F a r k a s volt, ki a m u l t évezred utolsó századában élt. A családi levéltár m a is őrzi egyik lovag-sisakját, melynek forgója alatt ezüst kapcson Agnes

•Jolánta, m a g y a r s z á r m a z á s ú nejéhez való romantikus szere- lemből, ennek szőke h a j f o n a t á t hordozta. E család sohasem keresett, sőt el sem fogadott fejedelmi Kegy adományozta nemesseget, de a n n a k a nemesi r a n g n a k , amit egyszer kardjogon felvett, m i n d e n k o r tudott elismerést és érvényt szerezni s azt f e n t a r t a n i a császárral szemben is. Ezért, valamint a fejedelmi kegy által felemelt főúri családoktól való megkülönböztetés kedvére, e család tagjai ősi idők óta csak Stubenberg urai vagy úrnőinek neveztetik és ír- ják magukat. A grófi czimet még a középkorban vette fel

a család egyik ága, hadi zászlóira pedig a büszke jelmon- datot (cri de guerre) iratta :

«Graven niche von Kayser's Gnad Sonders eynzich aign K rafft».

(Grófok vagyunk n e m a császár kegyelméből, csupán csak a m a g u n k erejéből.)

Ugyszinte a Dalbergekis, a k a r h a t a l o m b a bízva, ön- ként vették fel a bárói czímet, mely természetesen nem puszta czím volt, de a család által karddal hatalmába ke- rített u r a d a l m a k feletti feltétlen birtokos jogot jelentette.

A család tulajdonképeni nemesi neve m a is : « Kammerer von Worms, genannt (tehát nem király által kinevezett) Freiherr von und zu Dalberg». A Dalberg nemzetiség a középkorban oly hires volt, hogy minden német császár koronázásánál a császári hírnök, háromszori trombitahar- sogás után, azt kiáltotta a nép k ö z é : «Nincs-e egg Dal- berg itth (Ist kein Dalberg hie?) Es ha e családból egy férfi jelentkezett, azt a császár legott birodalmi lovaggá ütötte. E család eredetéről a következő romantikus legen- dát is őrzik: Az üdvözítő keresztrefeszítésénél őrségül kivezényelt egyik római legióbeli csapat vezére Aurelius, a család ősapja volt. Szent Mária Golgotha hegyéhez kö- zeledvén, a parancsnok az ő üdvözlésére levette a sisakját mire az Istenanya sírva azt m o n d á neki : «Tegye fel föve- get, komám uram.» (Az ó-német eredeti s z e r i n t : Bedeckt Euch, Euer Liebden.) Si non e vero, e ben trovato. Any- nyi tény, hogy a Dalbergek czimere m a is egyik mezejé- ben vértezett kar által felemelt római sisakot mutat.

A XVI. század óta a nemesség a különböző nemesi fokozatok külső megjelölésére azt a szokást vette át Francziaországtól, hogy a berezegek külön berezegi (vagy

tizenegy pontos), a grófok kilencz, a bárók hét, és a köz- nemesek öt p o n t o s k o r o n á t használnak czimerök fölött.

Németországban a lovagok a bárókkal való egyenlő és a köznemességnél való nagyobb r a n g j u k n á l fogva szintén hét pontos koronát h a s z n á l n a k .

Az öt pontos nemesi koronának polgári egyének általi használata egy 1865-ben kelt legfelsőbb rendelet folytán nemesség bitorlást képez s e szerint b ü n t e t e n d ő .

A MAGYAR NEMESSÉG.

A nemesség m o d e m alkotmányunkban is a törvény által meghatározott, külső kitüntetésekben és sajátságos jogokban álló elsőséget élvező, kiváltságos társadalmi osz- tályt képez, mindamellett, hogy m a g á n j o g u n k b a n a törvény előtti egyenlőség elve általános érvényre emeltetvén, a nemesek és nem-nemesek közti magánjogi különbség sokat vesztett hajdani jelentőségéből, a mennyiben az 1848-iki törvényhozás a polgárokat is az akkor még kizárólag a nemességnek fentartva volt legfőbb magánjogokban ré- szesítette.

A magyar nemesség Magyarország alapításával, törté- netével, fejlődésével és fennállásával egygyé van forrva ; bölcsője Árpád fejedelem és a honfoglaló ősök táborában állott. Eredetileg minden a hét ősi nemzeti törzs soraiban harczoló nemes volt, valamint azok az idegen származású bajtársak is, kik a magyarok ügyét magukévá téve, a nem- zet kebelébe avattattak. A kereszténység felvételével ezen legősibb nemesség szervezése és külalakja lényegesen vál- tozott s lassanként a Közép- és Nyugat-Európa nemessé- genek formáját vette fel. Ezen idő az úgynevezett lovag- kornak Közép- éa Nyugat-Európában való virágzásával esik össze, mely büvös-bájos légkörét, szív- és erkölcsne- mesítö hatását Magyarországra is kiterjesztette. Keresz-

tény-magyar lovagkor is volt, melynek tényezője a nemes- ség volt, az a dicső, ősi magyar nemesség, mely f e n n á l l á s a alapját m i n d e n h a a haza eszméjébe fektette s azért főhi- vatását is a h a z a fegyveres megvédelmezésében látta. Ezen eszme IV. Bélától kezdve, különösen pedig az Anjou-ház uralkodása alatt, a Szent István k o r o n á b a n nyerte szimbo- likus kifejezését s azóta is neveztetnek a m a g y a r nemesek

«a szent korona tagjainak» (Membra Sacra Regni Coro- me). Nemesi jog, kiváltság és nemesi szabadság csak egy volt ; élvezte azt a legkisebb nemes épen ugy, mint a leg- h a t a l m a s a b b , leggazdagabb zászlós úr. A h a j d a n i Magyar- ország és a magyar nemzet f e n n á l l á s á n a k s ú l y p o n t j á t a nemesség képezte, az országgyűlési jog egyéni vagy testü- leti nemesség által volt feltételezve, s azért a honvédelmi kötelesség is első sorban a nemességet illette.

A magyai' nemesség mindig hazafiúi érdemek j u t a l m a , a polgári erények koszorúja (laurea virtutis) volt s m a is a n n a k tekintetik.

A magyar nemesség a nemesített elődtől (primus acqui- rens) minden törvenyes utódára száll át, s az a nemesi leány sem veszti el, aki polgári egyénnel lép házasságra. Az a polgári születésű nő pedig, a ki nemeshez megy férjhez, személyére nezve férje nemességében részes (nobilitas communicata) ; e nemesség az egyenrangú születés (Eben- bürtigkeit) feltételéhez semmikép sincs kötve. E szemelyes nemesség megszűnik, ha özvegyül maradva, újból polgári férfiúval kelnek össze. A polgári férfihoz férjhez menő ne- mesnő személyes nemességét megtartja. E tekintetben is lenyeges különbség létezik a magyar és osztrák törvény között, mert az osztrák törvény, felsorolva azokat az ese- teket, a melyekben a nemesség elvész, azt is m o n d j a , hogy

«a nemes nő nemessége megszűnik, ha polgári egyénnel

Marcziányi Gy. Nemesséf;. 3

lép házasságra, mert a nő férje állását követi ; nemessége csak akkor éled fel újra, ha mint özvegy ismét nemeshez megy férjhez. »

Altalános elv továbbá az, hogy a magyar nemesség oly- annyira a személylyel egygyé forrtnak tekintetik, hogy azt büntetésül a törvény sem veheti el attól, a ki bírja, mi az úgynevezett «térbeliség» fogalmának és jogának teljesen megfelel*; ellenkezőleg Ausztriával, a hol a nemesség csak kldsö, az illető személyéhez csak feltételesen kötött kitün- tetésnek tekintetik, ú g y m i n t bármely más nem örökös mél- tóság, s a melytől egy törvenyes ítélet nemcsak a bűnöst, h a n e m az ítélet jogerőre emelkedése után nemzett gyer- mekeit is megfoszthatja.

Megemlítendő még az úgynevezett helybeli nemesség (nobilitas localis), m. p. Veszprémmegyében a Szt. Gál község lakosainak nemessége (venatores Regii de Sz.-Gál), kik a nemességet akként bírták, hogy egyenként az orszá- gos nemesség jogait gyakorolták, Erdélyben pedig a nemes városok lakosainak nemessége (oppidanobilium), melyben Torda, Deés és Nagy-Enyed lakosai részesek. A szabad szekelyek, a H á r m a s k ö n y v szerint, mind nemesek, kik 3 osztályra oszoltak: főrendek (primores), lófők (primipili) és gyalog dorobánezok (pixidarii) ; nemesek végre az úgy- nevezett « puskásnemes »-ek is, kik 1667. és 1668-ban a

«fiskális jószágokból nobilizáltattak», valamint azoknak törvényes utódjai.

* Polgári halál a magyar és erdélyi jog szerint ismeretlen. Ha- sonló jog, mint a római jognak «capitis diminutio»-j&, s a franczia jog «»tort civile » - je, a mi magánjogi intézkedéseinkben nem fordul elő, és a súlyosabb bűntettek ós vétségek büntetései sem vonják maglik után a halál magánjogi következéseit.

A magyar és erdélyi nemesség politikailag legfonto- s a b b sarkalatos nemesi szabadsága a « Hármaskönyv» sze- r i n t abból á'lott, hogy abban az esetben, «ha a királyok, vagy fejedelmek valamelyike n é h a i II. András király úr közönséges végzeményében nyilvánított és kifejezett ne- mesi szabadságuk ellen valamit tenni merénylene, akkor m i n d e n hűtlenség vétke nélkül szabadságuk van a n n a k ellenszegülni s ellenmondani m i n d e n h a » . E sarkalatos szabadságot Magyarországban az 1687-iki IV. törvény- czikk, Erdélyben pedig a «Diploma Leopoldinum» 3-ik p o n t j a szüntette meg. A magyar nemesség azon szárma- zási uton kívül, mely szerint mindenki, a ki nemes apától törvényes házasságban született, nemes, még két szerzés- m ó d j a létezett, illetőleg létezik, és pedig :

1. a királyi adomány ; 2. a nemeslevél.

Szükséges, hogy a nemesítendő kiváló érdemeket szer- zett légyen a haza és a trón körül, mert a nemesség ezen érdemek legfényesebb j u t a l m a (laurea virtutis).

A királyi adomány (Donatio Regia) abból állott, hogy a magyar királyok a jeles érdemeket szerzett haza- fiakat vagy külföldieket is a tett szolgálatok j u t a l m á u l nemesi jószággal megadományozták, mi által az illető, az a d o m á n y beigtatása (statutio) megtörténte u t á n azonnal nemessé lett.

A nemeslevél vagy czímeres levél (litterse armales). E ne- mes- vagy armális levelek olyanoknak állíttattak ki, kik- nek egyúttal nemesi jószág nem adományoztatott. Az ily módon nemesített nevét rendesen a neki adományozott czímertől nyerte. E nemesi armális levelek azonban össze nem tévesztendők a közönséges czímereslevelekkel, me- lyeket a magyar királyok ősi idők óta nem-nemeseknek is

3*

szoktak kiállíttatni, s melyekkel a nemesítés n e m volt kapcsolatos.

A kir. adomány által az illető férfi érdemei egy nemesi birtoknak örök időkre való átruházásával jutalmaztattak meg. Egyedül ily módon lehetett közvetlenül nemesi jó- szágokra t u l a j d o n t szerezni. A királyi adományok intéz- ménye Szt. István király uralkodása alatt kezdett virág- zani, tulajdonképeni eredetét azonban az Árpád-királyok privilégiumaiból vette, teljes kifejlődését az Anjou-ház királyai alatt nyerte. A «Jus Regium» szerint minden nemesi birtok a szent korona kifolyásának tekintetett. Senki eredetileg nemesi jószágot mástól nem nyerhetett, m i n t a koronázott királytól; ha pedig a nemesi birtok tulajdono- sának halálával magszakadás (defectus seminis), vagy annak valami bűnös tette által a korona es a király iránti hűtlenség (nota infidelitatis) történt, a jószág ismét a koro- nára három! ott vissza.

Ily módon a Werbőczy által már jogtudományosan magyarázott adományi intézmény az Anjouk, Zsigmond és Mátyás királyok intézkedései folytán újított alakban kifejtve és rendszeresítve lett.

Az «ősiségi pátensek» megjelenése a királyi (és nádori) adományozások rendszerét hatályon kívül helyezte s azok- nak ma csak az a jelentőségök van, hogy Magyarország és Erdély nemesi birtokviszonyainak jogtörténeti alapját ké- pezik. Az adományrendszernek h á r o m főtényezője meg- különböztetendő, és pedig :

1. a királyi jog,

2. a nemesi jószágoknak a szent koronára káromlása és 3. a nemesi jószágoknak eladományozása, azaz a tulaj- donképeni adomány.

A királyi jog (Jus Regium) a Szent koronának az a

joga volt (Jurisdictio Sacri Eegni Coronae), melynél fogva az összes földbirtokot képviselte, és minden magánbirtok- nak alapul szolgált.

A nemesi joszágoknak a koronára való visszahárom- lása két esetben történhetett m e g : a mar/szakadás é s a hűtlenség esetében.

A magszakadás (defectus seminis) az adományi jószág birtokosa minden örökös nélkül való kimúlásának eseté- ben állott be.

A hűtlenség (nota infidelitatis) tágabb értelemben a felségsértést és pártütést is foglalta m a g á b a n . A hűtlenség, felségsértés és pártütés közt az 1723-iki 9. törvényezikk lényeges különbséget tesz. A hűtlenségben bűnösnek talált vagyona a z o n n a l (ipso facto) a k o r o n á r a szállt, a nélkül, hogy arra itélethozás szükséges lett volna. A bűnös és rokonai közt az öröködési fonal megszakadt, ugy, hogy ha a királyi kegyelem vissza is adta neki birtokát, közte és rokonai közt öröködési közösségnek n e m volt többé helye.

Az adománylevelek a magyar vagy erdélyi udvari kanczel- lária u t j á n adattak ki, ós a királyi jog czime alatt történt adományozásnál fogva a k o r o n á n a k az illető jószágra vo- natkozó joga az a d o m á n y o s r a szállt át. A knályi jóváha- gyás (Consensus Regius) a király azon privilégiuma volt, mely által a nemesi adományi jószágoknak magánszemé- lyek közti örök átruházása jóváhagyatott. Azonkívül léte- zett még a nádori adomáiig és a fegyverjog czime alatti adomány. A nádori adomány (Donatio Palatinalis) joga a nádor, m i n t a király helytartója által gyakoroltatott. Ez az a d o m á n y egy év alatt a kir. kincstárnak volt bejelen- tendő, s akkor hatása ugyanaz volt, m i n t a királyi ado- m á n y n a k . Az a d o m á n y o k k a l nemes emberek és oly nem- nemes emberek kegyeimeztettek meg, kik a trón és haza

körül kiváló érdemeket szereztek ; utóbbiak az adományo- zás által eo ipso nemesek lettek. Zsidóknak nemesi jószá- gok n e m adományoztathattak. A fegyverjog czíme alatti adomány az ország oly részeiben divott, melyek a XVII.

és XVIII. században a törököktől visszafoglaltattak. A fegyverjog ( J u s a r m o r u m ) alapján nemesi joszágot adomá- nyul kapott családok kötelesek voltak a jószág visszafog- lalására történt hadiköltségek aránylagos részét a kincs- tárba visszafizetni. A beigtatás (statutio) azaz ünnepélyes cselekmény volt, mely által az adomány foganatosíttatott.

Erre nézve az az általános elv állott fenn, hogy az ado- mány csak akkor nyerte el teljes érvényét, ha egy év alatt a beigtatás megtörtént. Az igtatást királyi vagy nádori ember (homo Regius vei Palatinalis) s a hiteles helynek egy embere mint bizonyság (homo Capitularis vei Conventua- lis) vittek véghez. Az igtatásnak nyilván a helyszínén, köztudomással és nappal kellett történnie. H a ez máskép történt, az igtatás «alattomos» (clandestina) volt, érvény és hatás nélkül.

Az igtatás ősi idők óta a következő ünnepélyességgel t ö r t é n t : Az igtatás n a p j á n a k reggelén az igtatók és a meg- adományozott az illető nemesi jószág udvarán megjelen- tek, mire a király megbízottja nyilt helyen (udvaron,tanyán, utczán vagy szabad téren) az adománylevelet s a király igtatási parancsát felolvasta. E n n e k megtörténte u t á n a két igtató az adományost két kezénél fogva az immár tu- lajdonába átment nemesi curiába vezették, hol neki a király megbízottja a jószág elfoglalásának jelképéül : ásóval egy földgöröngyöt átnyújtott. A most bekövetkezhető ellenmon- dások elfogadhatása végett az igtatók s a király embere 3 napig még a curián m a r a d t a k ; e 3 n a p letelte után eltá- vozhattak ugyan, de még 15 napig együtt kellett marad-

niok, hogy az esetleg még beérkező ellenmondásokat átve- hessék. E 15 n a p «válságos napok»-nak (dies fatales) neveztettek. A király megbízottja a következő szavakkal igtatta be az ú j birtokost adományi jószágába : ((Ennél- fogva én N. N. urat mint adományost N. jószág birtokába bevezetem, illetőleg beigtatom, ő cs. és apostoli kir. Felsége, kegyelmes urunk nevében neki meghagyván, hogy ezen jószá- got minden hasznaival és jövedelmeivel együtt a kihirdetett királyi adomány erejénél fogva örökbe bírhassa». Az ado- mányozott jószágra nézve az adományos örök és vissza- v o n h a t l a n nemesi t u l a j d o n t nyert.

A nemesség jogos bírásának igazolása Magyarországon rendesen politikai u t o n történik.

A m u l t század első évtizedeiben , a kuruez h á b o r ú k lezaj- lása után, szükségesnek mutatkozott a magyar nemesség- nek általános megvizsgálása (generalis nobilium investi- gatio), mely 1725. és 1731-ben, később pedig 1759-ben oly módon megtartatott, hogy azokat kiveve, kiknek nemes- sége kétségen kívüli és notorius volt, mindenki, ha nemesi szabadságát fel akarta tartani, nemességét az e czélra ki- nevezett megyei bizottmányok előtt bebizonyítani tartozott, melyek a z o n b a n gyakran csak felületesen végezték teen- dőiket. Mária Terézia királynő Albert szász-tescheni ber- ezeg s a királyi helytartó közbenjárására u j eljárást rendelt el a nemesség bebizonyításánál. Ezen eljárás «nemesség- igazoló-per» -nek (processus legitimatorins vagy productio- nalis) neveztetett. E pert a megye tiszti ügyésze indította meg azok ellen, a kiknek nemessége ketes volt. A nemes- ség bebizonyítása vagy gyökeres próbából (próba radi- calis) áll, mi által az illető nemességét bebizonyítja, vagy csupán a nemesség gyakorlatára vonatkozik. Első esetben az adománylevél, vagy a nemesi okirat előmutatásán kívül

még a nemesség első szerzőjétől (primus acquirens) való egyenes törvényes leszármazása bizonyítandó be (próba filiationis). A ki a szükséges nemesi okiratokat felmutatja, s köztudomás szerint 60 évi folytonos gyakorlásában van a nemességnek, a filiatio-próbát nem tartozik letenni. Az eredeti nemesi levelek a király által megerősített okmányok (transumta) által, vagy az eredeti okleveleknek a hiteles helyek levéltáraiban még meglevő hiteles régi dupplica- tumai, vagy pedig a kir. táblánál készült «transumta octa- valia» cz. iratok által pótolhatók. Végre az eredeti okle- velek teljes elvesztése esetében a király felmentő levele is bebizonyítja a nemesség alapját. A nemességet azonkívül a leánynegyed (quartalicium) fizetéséről szóló nyugtákkal s ősi osztálylevelekkel vagy törvénykezési hiteles okmányokkal is lehet bizonyítani.

A MAI MAGYAR MÁGNÁSI INTÉZMÉNY, MINT APÁRÓL FIÚRA SZÁLLÓ ÖRÖKÖS FŐNEMESI REND.

A magyar nemesség eredeti szervezése és avitikus kül- alakja, mely őt az Árpád alatti első földosztás (prima occupatio) óta századokon át sokkal h a t á r o z o t t a b b a n jel- legezte m i n t ma, és pedig kivált azoknak az időknek a beálltáig, amidőn a Habsburg-ház trónfoglalása után azok az idegen befolyások m i n d i n k á b b érvényre kezdtek emel- kedni, melyeknek czélja n e m a n n y ü a a magyar nemes- ségi intézménynek a nyugateurópai örökös arisztokráczia színvonalára való emelése és létformáinak európai módon való átidomítása, mint i n k á b b ezzel, az akkori idők szel- lemének megfelelőleg a legtöbb országban mély gyökeret vert egyeduralom járszalagán tartott és vak eszközének kenyszentett nemességgel való teljes egyenlővététele volt, — a XVI. század második felében, de kivált a XVII.

század kezdetén nevezetes változást tapasztalt az örökös mái/nási családok szervezése és azoknak a nyugat európai arisztokráczia czímtárából átvett örökös herczegi, grófi és bárói czímekkel való felruházása folytán. Különben nem vonható ketségbe, hogy a magyar nemességnek szervezése, mely h a j d a n á b a n a hét ősi törzs önálló törekvéseiben és szervezésében bírta nemzetségi fogalmát és jelképi kife- jezését, m á r a keresztényvallás felvételével is külalakjára és belszervezervezetere nézve lenyegesen módosult, és

hogy régi nemzetségi formájából kivetkőzve, ős nemzeti kapcsa is tágult s a nyugateurópai arisztokráczia közép- kori intézményéhez hasonlóbb lett, mint azelőtt volt.

Történelmi tény, hogy az Árpád- és Anjou-ház és a vegyes házakból való királyok is, — de mindig csak ritka kivételt képező, a magyar nemesség szervezeti lényét ille- tőleg tehát számba sem vehető esetekben — egyes zászlós urakat vagy nemeseket, a szomszédországokban divó szo- kás szerint az örökös «grófi» vagy «bárói» czímmel fel- ruházták, mint pl. Zsigmond király is, ki I . Estorás Miklós- nak, az Esterházyak ősének, a pozsonymegyei galánthai uradalmat adományozva, 1421-ben őt és törvenyes utódjait

«Baro de Galántha» czimmel örökös bárói r a n g r a emelte, vagy amint ezt a Pálffyakkal egy eredetű Erdődy grófi családnál is látjuk, melynek egyik őse II. Erdődy Péter 151 l - b e n , tehát még a Habsburg dinasztia trónralépése előtt, umonoszlói» előnévvel II. Ulászló királytól magyar grófi rangot nyert. Az 1580-ban czimer- és előnevgyara- pítást nyert monoszlói és monyorókeréki Erdődy grófok e szerint a ma virágzó grófi családok között az egyedüliek, a kik grófi rangjukat és örökös mágnási méltóságukat nem a Habsburgháztól, hanem egy ősi magyar királytól nyer- tek, ami a bárói rangra nézve az Esterházy nemzetség- ről is áll.

Ámbár a mohácsi vész előtti időkben is voltak magyar főurak (és egyes örökös mágnási méltóságok is), t. i. zászlós urak, nevezetesen a nádor, az országbiró, a főtárnokmes- ter, a bán, a testőrök főkapitánya, a király főlovászmestere, a pozsonyi gróf, a koronaőrök stb. mégis csak egy nemesi előjog s ehhez képest csak egy nemesi szabadság is lete- zett, csak egy országgyűlés a Rákoson a nemzet képvise- letében, melyen ugyanazon egyenlő szavazattal birt az