A háború utáni földreformok statisztikai megvilágításban

1 1. szám. —856———

1933

laló városok külterületi fejlődéstöbblete milyen befolyást gyakorolt 1920. évi 521

%—os1) őstermelőnépességükre?

Sajnos a legutóbb lepergett tíz évre vo- natkozó számításokat nem egészíthetjük ki hosszabb időszakra vonatkozó adatokkalf) mert a korábbi népszámlálások hasonlóan pontos bel— és külterületi adatai nem álla—

nak rendelkezésre. Ez annál sajnálatosabb, mert a tanyamozgalom már a mult század utolsó harmadában, valamint a XX. század legelején is ugyancsak erőteljes volt, míg legújabban sok helyt a népesség megnöve—

kedett sűrűsége miatt már meg is lassabbo- dott. Pontos visszatekintő adatok hiányá—

ban a táblázatban szereplő tj. és megyei városok 1869—1930. évi lélekszámgy-arapo-

1) Érdemes itt megemlíteni, hogy az 5 tj. vá—

rosban 41'5, a 21 megyei városban 568, a tj. és m.

városokban együtt 506 s a 4 községben 65'4%l—ot tett 1920—ban az őstermelő réteg népességi hánya—

dosa.

2) Néhány erre vonatkozó adatot .,A tanyák,

puszták és egyéb külterületi lakotthelyek népes!

sége 1930—ban" c. cikkben már közöltünk. L. erre vonatkozólag a M. Stat. Szemle 1932. évf. 1054.

lapját. Itt utalhatunk egyben néhány város 1921——

1930. évi bel- és külterületi lakóháztermeléséről a M. Stat. Szemle 1932. évf. 1062, lapján közölt ada- tokra is.

dási százalékaitl) az 1930. évi külterületi hányadosok alapján csoportosítottuk; ez alapon a külterületi fejlődésről legalább

megközelítő képet alkothatunk:

A tj. és m. városok száma, amelyekben a 1869—1930. évi külterületen élő népesség aránya 1930-ben ne ara ' _ '

m3m5§w* **) §7?t1?;ü tára %—

—20 —— — _. _ 1 _

20—40 2 2 2 8 ——

40—60 — 1 1 3 _

60—100 —— __ 3 2 2

Adataink szerint a nagyobb külterületi há—

nyadosok és a gyorsabb népszaporulat kö—

zött az összefüggés nem tökéletes. De hiszen:

az idetartozó városok népének foglalkozási jellege sem egészen egyöntetű, a gyarapo—

dásra befolyással bíró okok pedig elsősor—

ban éppen a városokban érvényesíthetik a legkülönbözőbb irányban és mértékben be—

iolyásukat. Hogy az összefüggés összeállí- tásunkból ennek ellenére világosan kiolvas—

ható, ez kétségtelenül az 1920—1930—as év- tized adatsorából levonható tanulságokat erősíti meg. Thirring Lajos dr.

1) Az ország összes járásaitól készült hasonló összeállítás a M. Stal, Szemle 1932. évf. 1054. lap—

ján található.

...IIIIÚICÚIIIIID.D.-I'llllllilllllllllIll.-llIll-llIIll.ll'llllllICIIIl'IIlilil'llllllllllllll

§ e MEZÖGAZDASÁG ^§

IIUIIIPO

A háború utáni földreformok statisztikai megvilágításbanű)

Les réformes agraires dtaprés—guerre á la Iumiére de la staiistiguef) I.

Tizenöt éve lesz lassan, hogy Középeuró—

pának a volt orosz határ mentén fekvő terü- letein és ezek közvetlen nyugati szomszédsá—

gában —— alig hogy a fegyverek elhallgattak megindult a föld. Végig az úgynevezett keleti front harcvonalán és az ennek hadtáp—

területeiül tekinthető országokban, tehát:

Finn— és Észtországban, Litvániában, Lett- és Lengyelországban, Cseh-Szlovákiában,Ma—

gyarországon, Romániában, Jugoszláviában, Bulgáriában és Görögországban sürgős és nagyszabású földreformok kezdődnek és néhány éven át a társadalmi és politikai élet

1) A Magyar Statisztikai Társaságban 1933 no—

vember 7-én tartott előadás. Communication lue le 7 novembre 1933 () la Société Hongroise de Sta—

tistítlue. Les documents ;) eontenus paz-aítront en [rangais dans le Journal de la Société Hongroise de Statistigue.

legfontosabb és legtöbb szenvedélyt felkeltő kérdését alkotják.

Azóta e reformok túlnyomórészben le—

zajlottak és elérkezett az ideje annak, hogy az eredményeket és tanulságokat megállapit—

suk. Bármennyire is megnehezíti ezt a mező- gazdaság válsága és bármennyire határos is a lehetetlenséggel a mezőgazdaság viszonyai- ban bekövetkezett elváltozásokra vonatkozó—

lag pontosan megjelölni, mennyiben rejlik okuk az agráralkotmány megváltoztatásá—

ban és mennyiben a válságban, mégis meg kell kísérelni, hogy a földbirtokreformok eredményeit illetőleg az összekuszált hely—

zetből kibog0zzuk azokat a szálakat, ame—

lyek további földbirtokpolitikai tevékenysé—

günkben vezethetnek bennünket.

Erre kiilönöstm nekünk, magyaroknak van szükségünk. Mi is végrehajtottuk a ma—

1 1. szám ——857——

1933—

gunk háborúutáni esedékes földreformját.

Az eredmény, mint tudjuk, nem kielégítő.

Az utóbbi időben mind sűrűbben és mind ligyelemreméltóbb helyekről hallatszanak figyelmeztetések, hogy újabb birtokpolitikai műveletek megindítására van szükség. Ko- moly és felelősségteljes agrártestületek már javaslatok kidolgozásával is foglalkoznak.

A kérdés napirendre tűzése teljesen indo- kolt. Nem mindig helyesek azonban a javas- latok. Ugyanis más országok háború utáni földreformjaira való utalással leggyakrab- ban kettőt hangoztatnak: egyrészt, hogy min- denütt az ország területének túlnyomó vagy pedig igen jelentékeny részét használ—

ták fel radikális l'öldbirtokkiegyenlítés cél—

jára, másrészt, hogy ennek ellenére a mező—

gazdaság rövid idő múlva visszanyerte egyensúlyi helyzetét és eleget tudott tenni a nemzeti gazdaságban nekijutó feladatoknak.

ízzel szemben a magyar földreform, mond- ják, egyéb hibáin kívül nem is volt elég szé—

leskörű, tehát újból meg kell mozgatni né- hány millió hold földet.

Ezekkel az állításokkal akarunk szembe—

nézni. A statisztika adatainak felhasználásá- val megkíséreljük megállapítani a háború utáni földreformok, illetve, mivel azok egy részéhez telepítés jellegű műveletek is csat- lakoztak. mondjuk általában a háború utáni birtokmegosztási politika eredményeit az említett országokban, még pedig két szem—

pontból. Az egyik, hogy milyen eszközökkel mekkora változásokat értek el a földbirtok megoszlásában, a másik, hogy utóbbiaknak milyen volt a hatásuk a mezőgazdaságra, tehát az üzemágakra, a termelés eredmé—

nyeire, a jövedelmezőségre, a külkereskede- lemre, a munkaviszonyokra és a kivándor—

lásra. Ezúttal csak az első kérdéssel foglal—

kozunk.

ll.

Több ország birtokstatisztikai adatainak egymásmelléállításakor a nemzetközi össze- hasonlítások összes nehézségeivel halmazat—

ban találkozunk. Egyrészt azért, mert a hir- tokstatisztika különben is többé—kevésbbé elhanyagolt ága a statisztikának mindenütt, aminek magyarázata az adatgyüjtésköltséges voltában is rejlik. Másrészt figyelembe kell venni azt is, hogj a földreformokkal kapcso—

latban i'igyszőlván minden ország kénytelen különböző dolgokat féleredményeket, de különösen a mindenütt érvényesülő kisebb- ségellenes törekvéseket —-— lehetőleg leplezni, illetve az eredményeket a falóságosnál ked—

L.

vezőbb színben feltüntetni. Azt talán feles- leges is külön megemlíteni, hogy a közzétett adatok igen hiányosak es kevéssé részletez- nek, valamint, hogy felvételük és csoportosí—

tásuk szinte országonkint más és más szem- pontok szerint történik. Mind e nehézségek következtében teljesen lehetetlen minden or—

szágra vonatkozólag oly pontos és egyöntetű számokhoz eljutni, amelyekből egységes táblázatokat lehetne összeállítani. Ezért

"nemcsak az adatok kibányászása, de azok-

nak módszertani kritikára alkalmas módon faló előadása is kissé hosszadalmas.

III.

A birtokniegoszlási politika Célja föld—

hőzjnttatni azokat, akiknek vagy egyáltalá- ban, vagy nem kellő mennyiségben áll föld rendelkezésükre, feltéve, hogy az illetőknek földdel való ellátása a nemzeti közérdek ál—

tal irányított gazdasági és társadalmi szem- pontokból kívánatos. A föld és az azt meg—

művelő ember közt a legtermészetesebb kap—

csolat a tulajdonjog. A szóbanforgó föld—

ret'ormok ennek a kapcsolatnak a megterem—

tését tűzték ki célul. Előfordul ugyan a bér- letben való juttatás is; de vagy csupán át- meneti áll-apotként azzal a kifejezett céllal, hogy idővel tulajdonná váljék, vagy pedig valamely oly formában, amely a föld haszon—

élvezőjét voltaképen a tulajdonoséval egyenlő helyzetbe hozza. Ellenkezőleg: a legtöbb országban a földreformnak igen fon- tos feladata volt éppen az időleges bérlők—

nek tulajdonosokká vagy hasonló helyzetű haszonélvezőkké való tétele.

Általában tehát a földtulajdon megfele—

tőbb megoszlása a birtokmegoszlási politika célja. Az agrárpolitika mai elvei szerint első- sorban az önálló kisüzemek és mellettük megfelelő számú középüzem létesítése kivá—

natos. Nem annyira gazdasági, mint inkább társadalompolitikai szempontok kívánatossá teszik a mezőgazdasági munkásoknak, mel—

lettük esetleg iparosoknak, ipari munkások—

nak és tisztviselőknek oly kisebb földhöz való juttatását, amelyen egyébként értékesít- hetetlen munkaerejük felhasználásával mezőgazdasági cikkekkel önmagukat ellát—

hatják és némi szerény vagyongyüjtés lehe—

tőségeit megtalálják.

A legfontosabb mindenesetre az úgyneve—

zett egészséges parasztüzemek számának szaporítása. Ez történhet kétféleképen.

Vagy annak adok az egészséges üzemhez

11. szám.

elegendő földet, akinek eddig egyáltalában nem volt, vagy pedig azt, akinek már van földje, de nem annyi, amennyi az egészséges üzemhez kell, a még hiányzó földterülethez juttatom.

Az önálló parasztgazdaságok szaporítá—

sának lehetőségei tehát a következők: a) az eddigi parasztbérlőnek tulajdonba adom az általa művelt földet, b) az eddigi törpebirto—

kosnak földjét tulajdonba adott újabb föld—

del kiegészítem, c) az eddig földnélkiili egyénnek a parasztüzemhez szükséges nagy—

ságú földet juttatok. Az eredmény mind a három esetben ugyanaz. Ellenben igen nagy a különbség a kivitelben. Az első két eset- ben nem létesül új üzem, hanem a meglevő egészítődik ki jogi vagy gazdasági irányban.

Az utóbbi esetben új üzem keletkezik. Azt a megkülönböztetést tehetjük, hogy az első két eljárás új birtokosokat, a harmadik nem- csak ezeket, hanem új üzemeket is létesít. A nehezebb birtokpolitikai feladat az utóbbi.

Aki bérlő, annak van felszerelése, az Önálló gazdálkodásban gyakorlata. ismeri a viszo—

nyokat ott, ahol gazdálkodnia kell. Tehát a tőke, a rátermettség és a környezethez való alkalmazkodás kérdése —— megannyi nagy nehézsége a telepitésnek ——— fel sem merül.

Kisebb mértékben ugyan, de áll ez a törpe—

birtokosra is, aki kiegészitő földterülethez jut. Mindenesetre megtalálható nála törpe—

üzemének és az esetleg azon lévő lakóház- nak értékében az a hitelfedezeti alap, amely a földkiegészltésnek finanszírozását meg—

könnyíti. Mindaz, ami ebben az első két cso- portban könnyebbséget jelent, hiányzik a harmadik esetben. Az új üzemek létesítése tehát a legnagyobb probléma és azért a ha—

ború utáni földreformok méreteit illetőleg elsősorban az a jellemző, hogy mennyire mentek ebben az irányban.

Ennek megállapítása előtt tudnunk kell azonban, hogy honnan és milyen módon sze- rezték meg az államok a szükséges földterü—

letet. Nagy a különbség aszerint, hogy az államnak van—e vagy nincs—e kisebb—na—

gyobb földterülete, amelyet erre a célra fel—

használhat. De a magántulajdonban lévő föld tekintetében sem mindegy, hogy ki a tulajdonos: jogi személy vagy természetes személy—e. Az üzemet illetőleg mindegy ugyan, akár ilyet, akár olyat bont meg a kisajátítás, de a tulajdonjogi viszonyokat illetőleg nem. Akár közjogi, akár magánjogi jellegű jogi személyről (egyházakról, közsé—

gekről egyfelől, alapokról, magánintézmé-

— 858 .—

1953 nyekről másfelől) van szó, akár pedig társas—

vállalatokról, nem egyéni magántulajdon van fenyegetve, már pedig ez az, amelyre mindenki a legkényesebb és amelynek meg- bolygatása a legmesszebbm—enő következ- ményekkel járhat.

A földterület megszerzésére vonatkozó vizsgálódásaink középpontjába tehát első- sorban azt a kérdést kell helyezni, hogy mennyi földet volt kénytelen megszerezni az állam az egyéni magántulajdont, érintő eszközök alkalmazásával. (Magánegyének- től kisajátított terület).

IV.

Finnországban 1899 óta folyik a telepí- tés, amely nagyobb lendületet vett az 1918 utáni törvényhozás következtében. Kényszer—

eszközök alkalmazására csak azóta kerül—

het sor. Sok volt a kis- és törpebérlő, az elő—

térben ezek tnlajdonossátétele állott. Az ilyen értelemben megmozdított földet is

beleértve, 1899—től 1931 végéig összesen

1,825.000 lla—[ használtak fel. Ebből mind—

össze 75.000 ha az állami és volt korona—

tulajdon. Tehát úgyszólván az egész terület magántulajdonból cserélt gazdát. A tulaj—

donnak a volt bérlő részére való átengedése túlnyomó részben a két érdekelt közti meg—

állapodás útján történt. Az új üzemek léte—

sítésére fell'iasznált 704.t)00 ha-ból 127.000-t az állam, 462).(l00—t a telepítési alap vásárolt, tehát 596000 szabadforgalomból ered, 75.000 pedig állami tulajdonból. Kényszer—

kisajátítás útján mindössze 7000 ha—t sze- reztek.

Végeredményben az ország földterü—

letének kereken ő%-a cserélt gazdát (ter—

mőterületének is csak 6%-a), de ebből ki—

sajátítás útján csak szinte elhanyagolható

százalék?)

Esztországban2) a földreform céljaira felhasználtak 2,350.000 ha-L vagyis az ősz—

szes területnek 54, a termőterületnek 63%-át. Egyéni magántulajdonból eredt 1900000 ha (melyből azonban 54.000—t visszaadtak a volt tulajdonosoknak); a többi 450000 orosz császári, egyházi, nemesi köz-

1) Az 1932. évi finn statisztikai évkönyv alap—

ján. Mivel a finn telepes erdőt is kap, az utóbbit is magában foglaló területet kellett alapul ven—

nünk számltítsainknál.

2) Revue Internationale d'Agriculture 1932.

132, 260. l., összehasonlítva Sering: Die agrarisehen límwíilzungen, 107, oldallal.

ll. szam.

birtokossági (Rittersehaft) és a parasztbank- tól eredő, valamint a békeszerződések révén _az eszt állam tulajdonába került terület.

Magántulajdonból igénybe vett tehát az .állam kereken 1,850.000 ha-t, az összes te-

rületnek 42, a termőterületnek 49%-át.

Bennünket azonban az is érdekel, hogy mennyit használtak fel a magántulajdon megbolygatásával új birtokosok teremté—

sére. Mivel az igénybe vett területből

1,150.000 ha erdő, melyet az állam magá- nak tartott meg, továbbá nem termő terület, kiosztásra és tagosítás-ra maradt 1,150000 ha. Ha eltekintünk attól, hogy a tagosítás mástermészetü birtokpolitikai művelet és feltételezzük, hogy a kiosztásra felhasznált terület mind magántulajdonból ered ——A—

közelebbi adatok hiányában erre kénytele—

nek vagyunk ee akkor is megállapíthatjuk, hogy Észtországban az egyéni magántulaj—

don megsértésével birtokmegoszlási célokra az összes területnek 26, a termőterületnek

pedig 30% —át használták fel. Ebben az or- szágban volt a földreform a legradikálisabb.

Lettországnak 3,680.000 ha állt reform—

rcélokra rendelkezésére. Ebből 2,986.000 eredt magántulajdonból, a többi volt koronauradalom, egyházi birtok és béke—

szerződés alapján szerzett állami föld. A 2,986.000 az összes területnek 45, a termő—

területnek 46%—a volna. A 3.680000 lta-ból

az erdőket, stb. az állam magának tartotta meg, tehát a bennünket érdeklő célokra 2,200.000 ha levonásával kereken 1490000

ha maradt, ami az összes és ugyanígy a termő területnek már csak 23%—a.1)

Litvánia —— saját, 1929/30. évi statisz- tikai évkönyve szerint —— 1019 és 1930 közt 710000 ha-t sajátított ki. Nyilvánvalólag nem foglalták bele ebbe a számba az erdőket és más területeket, melyek állami tulajdon—

ban maradtak. Ide kell azonban számíta- nunk a mir-ek tulajdonában volt és a reform—

mal kapcsolatban szintén felosztott kereken 430000 hold—at:?) Ez jelentene a reform cél—

jaira összesen, 1,040000 ha-tl az összes területnek 19, a termőterületnek 21%—át.

A magántulajdonból eredő földterületekre vonatkozólag az adatforrások?) eltérnek és noha mindkettő hivatalos jellegű, az eltérés okát felderíteni nem sikerült. Fogadjuk el a nagyobb számot? melyet az évkönyv közöl, eszerint 625000 ha—t vettek el magánosok-

*) R. I. A. 1929. 449.

') Informations Sociales 1928. 393.

3) Lett Stat. Évkönyv és R. I, A. 1929. 288.

—— 859 _ 1933

től, ami megfelel a már ismert alapon 11—, illetve 1 % -nak.

Az eddig tárgyalt államok közül Finn- országban nem annyira földreformról, mint inkább telepítésről kell beszélni. A másik három balti állam radikális intézkedésekkel földalapot létesített a reform céljaira. Más a helyzet Lengyelországhan, amely nem egy

csapásra intézte el a kérdést, hanem a kü-

lönböző törvényhozási intézkedésektől elte—

kintve, a legutóbbi, az 1925. évi törvényen alapuló rendszerrel is 10 évre irányozta elő az egész reform lebonyolítását, amely tehát 1935—tel fog lezáródni. Itt eszerint még folyamatban van az. Az 1930. évi lengyel statisztikai évkönyv szerint földreform ei- mén 1019 és 1029 közt gazdát cserélt 14.800000 ha. Ez az összes területnek és a termőnek is kb. 5%—a. A törvény szerint évenként 200000 ha-nak kell kiosztásra kerülnie. Ha az 1930 és 1035 közti hátralevő hat évre ilyenforman további 1200000 lta-t számítunk, ezzel együtt 3,000.000 kerülne kiosztásra, vagyis kereken 896. 1910 és 1926 közt, az új birtokreform-törvény előtti és

—— mondjuk ——- kevésbbé konszolidált idők—

ben 935000 ha-t osztottak ki, tehát 7 év

alatt a területnek mintegy 21/éf76—át. Az új törvény szerint évente igénybevehető terület

valamivel több, mint %fő—a az összterület-

nek. Adatforrásaink felvilágosítása nélkül is feltehetjük, hogy a megszerzés szinte kizá—

rólag a magántulajdon rovására történik.

Azonban az évi 200000 ha-ba beleszámít a kormány jóváhagyásával és a törvény ren—

delkezései szerint magánúton parcellázott terület is. Vagyis kisajátítás útján a fenti területnek csak egy része cserélt gazdát.

Cseh-Szlovákiában az eljárás inkabb ha- sonlít a balti államokéhoz. Itt is egyszeri intézkedéssel gondoskodtak a földalapról.

Ez az 1932. évi statisztikai évkönyv szerint

—— a csere útján szerzett 33.000 ha—ral együtt ee 4,081.000 lla-t tett ki. Ebből meghagytak a volt tulajdonosoknak 1,327.000 lla—t (mely- ből 382000 ha, mezőgazdasági terület), az állam megtartott 418000 ha—t (melyből

38.000 ha mezőgazdasági terület); az ezen

két tételből adódó 1.800000 levonása után marad 2,386.000 hít—ból 1.444.000 ha erdő és más úgynevezett nem mezőgazdasági terület, melynek jórésze, legalább a fele elő- zőleg az állam, a korona, a volt uralkodó család. stb. tulajdonában volt és így levo—

nandó; az így maradó körülbelül 1.600000

ll Ki. A. 1930. 208.

11. szám. ——860—— 1933

ha került magántulajdonból más magán-

tulajdonba. Ez 11, illetve 13% -na-k felel meg.

A jugoszláv reform túlságosan össze—

kuszált ahhoz, hogy részletes adatok után kutassunk. Elégedjünk meg a Seting (I. m.

351 1.) által közölt adatokkal, melyek szerint gazdát cserélt a kinetek megváltásával kap- csolatban l,045.000 ha és földkiosztás ré—

vén 482000 ha, Összesen tehát 1,527.000 ha, vagyis az összes területnek 6, a termőnek 7% —a. Ez túlnyomólag magántulajdonból ered.

Romániáról mindössze annyit állapítha- tunk meg, hogy 1929 végéig 6,313.000 ha-t sajátították ki, ami 21, illetve %% lenne.

'l'udjukl) azonban, hogy Erdélyben sok köz—

jellegű erdőt koboztak el, tehát az egyéni magántulajdonból elvett terület kisebb.

Bulgáriával nem foglalkozunk, mert a Stambolinsky által megszavaztatott föld—

reformot alig hajtották Végre és újabb in—

tézked-ésekkel apránként törvényhozásilag is hatályon kívül került az. Mindössze a kisebb—

ségi kicseréléssel kapcsolatos telepítés volt ott nagyobbszabású birtokpolitikai mű- velet az utóbbi időben. Ilyet Görögország—

ban is hajtottak Végre, de ott ezenkívül föld- reform is történt. 1928-ig kisajátították 600.000 ha-t, menekülőkkel betelepítettek 840000 ha-t. A 840000 lla—nak, forrásunk szerint?) 11%—a állami, 60%-a törököktől kicserélt, 11.%—a bulgároktól kicserélt terü- let; tehát 82% az olyan föld, ahol a magán—

tulajdon kisajátításának problémája nem merül fel, és így a kényes földterületre mind—

össze 750000 ha esik az l.,440.000 ha össze—

sen felhasznált területből, ami megfelel az összes terület 11%—ának; a 740000 ha—ra vonatkoztatva ez a szám csak 696.

Állítsuk egymás mellé azokat az adato-

kat, amelyeket sikerült megállapítanunk;

akkor látjuk, hogy a kisajátított és újra magántulajdonba adott egyéni magántulaj—

don volt:

Az összes A termő—

terület terület

"lo — á 'n a n

Finnország . . . . , . 0 0 Észtország . . . . . . 42 49 Lettország . . . . . . 45 46 Litvánia . . . . . . . 11 12

Lengyelország . . . . 8 8

Cseh—Szlovákia . . . . 11 13

Románia . . . , . . . 21 26

Jugoszlávia . . . . , . 6 7

Görögország 11 ?

ls mao. sun, iíjvigzsnyv.

?) Rericlxte über die l,:mdwirtsehal't Xl. 266,

Hogyan áll Magyarország? A földreform során gazdát cserélt 1,271.000 kat. hold (beleértve a bérleteket is), az összes terület- nek nem egészen 8, a termőnek pedig, 81Á3%-a. Görögország után a legkisebb arányú volt ugyan a reform ebből a szem—

pontból, de mégis megközelíti Lengyelorszá—

got és Litvániát, valamint Cseh-Szlovákiát.

Már pedig tudjuk, hogy nálunk egészen más körülmények közt és egészen más célokkal intézik a birtokpolitikát, mint az említett utódállamokban. Ezt figyelembevéve a magyar földreform ebből a szempontból is.

elég nagyarányú volt.

V.

Kísérel jük meg az ismertetett adatokból annak megállapítását, hogy a rendelkezésre—

álló területet miképen használták fel az említett három célra: bérlők tulajdonba—

hclyezésére, birtokkiegészitésre és új— kis—

vagy törpeüzemek létesítésére.

Finnországban ISSN—"4.931 közt bérlők tulajdonába juttattak 1.121.000 ha-t, új birtokosoknak 704.000—t, Hogy utóbbiból mennyi a kiegészítő földdarab. nem tudjuk;

a Statisztikai Évkönyvben annyit találunk.

hogy 62.000 gazdatelepesből 11.000 kapott csupán kiegészítést. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a kiegészítő föld esetenként átlag 26—43 ha.—t tett ki, vagyis ezen a címen a 704000—

ből mindössze 30.000 ha—t kell levonnunk.

igy új kisüzemek létesítésére marad kere—

ken 670000 ha. Másfelől azonban Finn—

országban a birtokpolitika természete sze—

rint igénybevétel csakis új birtokosoknak való juttatása céljából történt, tehát az egész 1,825.000 ha kiosztásra került. De 32 év alatt!

Észtországban a rendelkezésre álló 2,350.000 ha-ből Sering szerint körülbelül Jc0% erdő és állami tulajdonban maradt, tehát kiosztásra került a másik fél, kereken l,200.000 ha. Ugyancsak Sering szerint az igénybevett területnek 28%-a felszabadított bérlet (kereken 660000 ha), úgyhogy bir- tokkiegészítésro és új üzemekre marad a hátralévő 23%, vagyis 540000 ha. Adatok híján tegyük fel, hogy azt túlnyomó rész—

ben új üzemek létesítésére használták fel.

Lettország 3,680.000 ha igénybe vett földjéből. 2,200.000 ha az erdő és nem niíi- velhető teriiletjl és így kereken 1,500.0005

:! R. I. A. 1020, HE),

11. szám.

ha-t szántak kiosztásra. Ebből a bérlők tulajdonába került 240000 ha, birtokkiegé—

szítésre jutott 90.000 ha, egyéb célokra fel—

használtak 220000 ha-t, tehát új gazdaüze- mekre darabolták fel 960000 ha—t.

Litvániát illetőleg a Statisztikai Év- könyv tájékoztat benniinket. Eszerint 1930 végéig kiosztásra került 421000 ha. Ebből azo-nban 81.000 ha a kiegészítés és így új üzemek létesítésére csak 340000 ha-t for- (,títottak.

l,,engyelországban 1919 és 1930 közt l,800000 ha—ból 630000 lia az, ami ki—

egészítésre használtatott fel, vagyis új üze—

mek 1,170.000 ha—on, azaz a terület 3% -án alakultak. Ha feltesszük, hogy a reform be- fejezéséig hátralevő hat év alatt az egyfelől a kiegészítésre, másfelől az új üzemekre felhasznált terület aránya ugyanez marad (112), akkor az új üzemekre felhasznált

terület évenként kb. 130000 ha—ral, össze—

sen kb. 800000 ha-ral gyarapodnék, ami az elöbbi 1,700.()00-rel együtt maximálisan 2,000.000 ha-t, fog kitenni. A bérlőknek tulajdonba adott földterület itt jelentéktelen, Litvániában pedig ebből a szempontból szintén csak a felosztott mir—földek számí—

tának.

Cseh—Szlovákiában az állami tulajdonba vett 4,080000 ha-ból 1930-ig az államnak megtartott 418000 ha—tól eltekintve kiosz—

tásra csupán 1,156.000, illetve, a bérlők tu—

lajdonába adott 86.000 ha levonása után l,070.000 ha került. Hogy mennyi jutott ebből új üzemekre, arra nézve itt 1) adatot nem találunk. Ellenben az 1925. év végéig kiosztott 445000 ha—ból Seringfl szerint mindössze 22.000—t használtak fel új üze- mek létesítésére. Valószínű, hogy később már több új üzem létesítésére került a sor.

Ha fel is tesszük, hogy a bérletmegváltás területének levonása után megmaradó 1,070.000 ha nagyobbik fele jutott új kis- gazdaságoknak akkor is legfeljebb 600000 ha-t kapunk.

RomániábanS) 4,075.000 ha-t szántak kiosztásra; számításaink szerint ebből az

az Ó-Romániában megváltott bérletekre

1,900000 ha esik, marad tehát 2,175.000 ha.

A birtokkiegészítés is nagy lehetett, tekintve,

hogy az Ó—Romániára vonatkozó törvény

szerint elsősorban erre kell törekedni. A ro—

x 1932. Stat. Évkönyv [V. 85.

s) 223. l.

3) R. I. A.

kiszámítva.

1031. 106. old. között adatokból

——861——— ¹⁹³³

mán üzemi statisztika szerint a 630000 ki—

egészítő földhöz juttatottbótl legalább 330000—

volt olyan, akinek eddigi birtoka nem ha- ladta meg a 36 ha-t, vagyis a 10 ha-on aluli üzemek átlagos birtoknagvságát. Ha ezek mindegyikének csak 14 ha jutott, az már magábanvéve 462000 ha. Hasonló eljárás szerint Besszarábiában ugyanígy kiegészül- tek a meglévő üzemek Összesen 126000 ha- ral; a kettő együtt 588000 ha. lla Erdély—

ben és Bukovinában nem is tételezünk fel birtokkiegészítést we csupán azért, hogy bizonyítandó tételünk irányában elfogult—

ságba ne essünk -——, akkor is ezen 588000 ha levonásával legfeljebb l,587.0()0 ha ju—

tott kisbirtokosoknak.

Jugoszláviában 1) kiosztásra került 1,'527.000 ha. Ennek túlnyomó része:

l,045.000 ha a kmetek és kolonátusok meg- váltásával kapcsolatban a volt bérlők tulaj—

donába adott föld. Kiegészítésre jutott 228000 ha, úgy hogy új üzemekre csupán 254000 ha maradt. Végül Görögországban tulajdonképpen csak a menekültek jelente—

nek a maguk 840000 lta—jával újonnan al—

kotott üzemeket.

Meg kell jegyeznünk, hogy az a terület, amelyet az új üzemek rovatába állítottunk be, mindenütt magában foglalja a házbe—

lyeket is. Pedig ezek nem mezőgazdasági üzemek és velük kapcsolatban a telepítés fentebb említett problémái természetesen nem merülnek fel. Ez a hiba azonban nem nagy, mert hiszen a házhelyek a területnek kis részét foglalják csak le. Okfejtésünk szempontjából pedig nem számít, hogy a mezőgazdasági új üzemek létesítésére fel- használt terület a kimutatásban valamivel nagyobb százalékkal szerepel. mint a való—

ságban.

A számítások alapján tehát többé-ke- vésbbé használható adatokat nyertünk arra vonatkozólag, hogy az új tulajdonosoknak juttatott földterületből mennyit kaptak azok, akik bérlők voltak, továbbá azok, akiknek már volt földjük és végül azok, akik eddig nem rendelkeztek birtokkal. A százalékos arányszámokat két alapon számíthatjuk ki.

Viszonyíthatjuk, mint eddig, a termőterü- lethez. (A táblázatban l.) Tekintve azon—

ban, hogy az így felhasznált terület erdőt vagy egyáltalában nem, vagy alig (Cseh—Szlo—

vákia) foglal magában?) célszerű lesz az

1) Sering 366.

2) Finnországot kivéve, hogy a telepes erdőt is kap.

melyben szokásos,

11. szám.

erdő levonása után fennmaradó termőte—

rületekhez viszonyított arányszámokat is

összeállítanunk. (A táblázatban 11.) így

Összes Új bírto— Új üzemek

kiosztott kostal??? letfeíitesé—

0 T S Z á ;; terület 351133?!) áíltetefiiglgf

§ 1 § 11 I § n ! § 11

Finnorsz. . . §1.000 ha 1.825 _700_ 670 (

___, , _ ' ,40/01, 55151, ,?f_5l_23, 35131

Esztorsz . 1.000hg, 1200 , 040 _ 540 , 0/0 32 § 42 14 § 19 14 § 19

Lettorsz. 1.000ha 1.500 1.260 960),

,, il/o 23 § 82 20 § 27 15 § 21_.

Litvánia . 71 000 ha 420 420 , 340

0/0 8§10 8§107§8

! ;

Lengyelorsz. . 1.000 ha 3.000 3.000 2 000

"M , W _ , ,__.,_,_0,/3L_, ,,§_i,1_1,,,,9,,l,,1_1, ,_§_, LL

Cseh—Szlovákia _ 1.000 ha " 1.150," 1.070, 600 ,; 0/0 9 §"13 8 [12 4 § 7 Románia _ 1.000 ha 4075 , 2.175 ( 1.587

% %% ,,__%_0_/_9,,,,, 17 l 25 9 l 13 6 i 17

! iiiiii; : ' ,_.__,,,-..,, ' 7": **

Jugoszlávia ' , § l.000ha_1.521 482 V 204

§ 0/0 7 §10 ? § 3 1 § 2

l ; (§ _ 9 . , '

Magyarorsz. . ' §l.000ha§—5; 6901 600 " .

§ U/0 § 8 § 9 § 7 § 8 . § 1) Eddigi bérlőknek juttatott terület nélkül.

') 1931. évi Stat. Évkönyv. 63. (kiosztott terület

'1,049.406 kat. hold %— kishaszonberletek 156877

kat. hold).

Az 0. F. B. által közzétett adatokból még hozzávetőleg sem lehet megállapítani, mennyit fordítottak nálunk birtokkiegészí—

tésre. lgy tehát azt sem tudjuk, mekkora az új üzemek létesítésére felhasznált terület.

Ennélfogva csak az új birtokosoknak jutta—

tott területek arányszámaira vonatkozólag van módunkban birtokreí'ormunkat a többi országával összehasonlítani. Azt találjuk, hogy a magyar arányszám ugyan Jugoszlá—

viától eltekintve a legkisebb, de nem nagyon áll Litvánia, Lengyelország, Cseh—Szlovákia

és Romániáé mögött, akár a termő-, akár a

szántó-, rét- és legelőterületet vesszük ala—

put. Más szavakkal: Magyarország majd- nem ugyanoly erőteljes reformot hajtott végre, mint az említett országok. Tette ezt egészen más társadalmi és gazdasági Viszo—

nyok közt és különösen minden nemzetiségi felülkerekedési szándék, vagy kisebbségi mel- lékíz nélkül. Ez mindenesetre alkalmas arra, hogy kellő megbecsülést keltsen a magyar

ll, Görögországot el kell hagynunk, mert nincse—

nek adatok a földterületre vonatkozólag.

w862—

1933 birtokpolítika iránt mindazon körökben, melyek feudális elmaradottságunkról be—

szélnek. Az érem másik oldalán persze azt látjuk, hogy a célt: birtokmegoszlási viszo—

nyaink javulását —-—— talán éppen ezért ——

mégsem értük el. A tanulság az, hogy bír- tokpolitikai műveletek értéke nem a meg—

mozgatott földterület nagyságától függ.

VI.

Minden földreform az agrárszervezet megbolygatásával jár és sikerét abból a szempontból kell megítélni, mennyi idő alatt képes az új üzemeket egészséges élet—

működésébe bekapcsolni. Egyebektől elte—

kintve, ez annál nehezebben fog bekövet—

kezni, minél több az új üzem a már fenn—

állottak számához viszonyítva.

Ez utóbbi szempontból a szórványos adatok körülbelül a következő képet adják:

Földrei'orm földreformmal előtti létesült üzemek , birtokok üzeúriiek birtgkok

"w—'é'ííle'a—EÉÉÉÉÉ"ri—"_—

Finnországl) . , , ——— — 27 § 141

Észtország?) . _ 53 51 77

Lettország 3) . 4) 142 — 98 § 100

Litvánia'l) . 240 § —— B)65 § ——

Lengyelország7) 3262 ' V 142 § ——

Cseh—Szlovákia . — § —— —— § ——

Románia . . . — , — m— J **)1 369

Jugoszlávia . . . ——— § —— _ § ——

Görögország . . . —— § _ , —— g)176

( !

1) Stat. Évkönyv 1932. 313. 1. 1889—1931 közt, tehát harminckét éven át. Igaz, hogy az R. 1. A.

1929. 371. 1. szerint 1920—ban volt 182000 birtok,

1930-ban pedig kb. 300.000, tehát a fenti szaporo—

dásból 118000 az utolsó évtizedre esik.

2) R. I. A. 1932. 159, l.

) R.I.A. 1929. 449. l.

) E.I. du Trav. 1929. 32. l.

) Sering [, m. 132. l.

)

)

)

apum

État. Évkönyv MÉg/"30.

Stat. Évkönyv l930.

R. I. A.

ma

1931. 105. l. A földhözjuttatottak száma.

9) Ber. üb. de. XI. 265. l. A földhözjuttatottak száma.

A fenti hiányos táblázatból nehéz vala- mit kiolvasni. Az érdekes az volna, ha meg- állapíthatnók, hogy a reform előtti üzemek- nek hány százalékát teszik az új üzemek.

Erre vonatkazólag azonban azért is nehéz számításokat végezni, mert az új birtokok számába a rendelkezésünkre álló adatforrá—

sok hol bele—foglalják, hol meg nem a ház—

helyeseket. A fenti számok általában ezeket is felölelik.

ll. szám. —863——

Ilyenformán, ha megint Magyarország- gal akarunk öszehasonlitást tenni, akkor ugyancsak a házhelyeket is fel kell ölelni.

Az OFB kimutatása szerint 1921——1931—ig létesült 260000 házhely és 425.000 mező—

gazdasági üzem. Ez összesen 685.000 új földtulajdon. Mint látjuk, Romániát és ta- lán Jugoszláviát kivéve, sehol ennyi egyén nem jutott földhöz. Birtokpolitikai szein—

pontból természetesen csak az új mezőgaz- dasági üzemek számítanak. Ennélfogva a házhelyeket el kellene választani ezektől.

Az újonnan létesített házhelyek száma azon- ban általában csekély: Észtországban 6.000, Lettországban 10.000, Litvániában 5.000, Lengyelországban 22.000 telek, Cseh-Szlová—

kiában 6.000, Romániában 78.000 ha terü- let. Ezért nyugodtan tekinthetjük az új bir- tokok számait úgy. hogy azok túlnyomóan mezőgazdasági üzemeket jelentenek. Ahol pedig az új üzemek számát ismerjük, azok eo ipso nem foglalják magukban a házhe- lyeket. Ha most ezekkel szenibeállítjuk azt, hogy Magyarországon a földjultatás folytán 425000 új törpe- és kisbirtok keletkezett, akkor ismét azzal a ténnyel állunk szemben.

hogy mi akartuk. chnániától (és talán Ju- goszláviától is) eltekintve, egyszerre a leg- több új gazdát teremteni. Ebben a tö—

rekvésünkben annyira ragadtattuk ma—

gunkat, hogy 1925-től t930-ig 1,139.000- ről 1,598.000-re szaporodott a gazdaságok

száma, vagyis öt év alatt 40%-kal.1)

A termelés és értékesítés egységeinek ez a hirtelen felszaporodasa a legnagyobb ne—

hézségeket kell hogy idézze elő és a magyar gazdasági válság különleges okai sorában az elsők közt áll.

Vll.

Arra a kérdésre, hogy az új üzemek,

illetve birtokok megalapításánál a reform mennyiben volt tekintettel a földterület nagyságát illetően a minimális körülmé-

nyekre, a statisztika kétféle módszerrel ad-

hat választ. Az egyik, hogy egymás mellé állítja a létesített különböző birtoktípusok- nak juttatott maximális és minimális terü—

letegységeket. Emeljük ki ebből a szempont—

ból —- a munkásoknak juttatott törpebirto- kok elhagyásával %" csupán az új kisbirto- kokat és akkor azt fogjuk látni, hogy ezek nagysága volt:

1) Sajóhelyi István: Gazdaságaink nagyságmeg- oszlása 1930. M. St. Szemle 1931. 668. 1.

1933 Finnországban ') a tulajdonba adott

kisbérlet atlag . . . . . 185 ha

az új kisbirtok átlag. . 24'5—383 ,, Észtország 2) túlnyomórészlmn . 15 ———25 ,,

Lettországban 3) 13 —18 ,,

Litvániában 4) . . . . . 8 ——20 ,, Lengyelországban "!) átlagosan . . . 6'8—15'6 Romaniábanb)(t)-Románia)túlnyomóan 0'5—5 Cseh-Szlovákiában7) .

Jugoszláviában 8) .

1) R. I. A. 1929. 271. l.

2) R. I. A. 1932. 135 l.

3) Sering 1. m. 113. l.

") lnl'ormations Sociales XXVlll. 392. l.

5) R. I. A. 1930. 168. l.

6) Sering I. m. 360. l.

7) Nincs adat, de nem is szükséges, mert, mint tudjuk, kevés új üzem létesült.

5) Nincs adat.

Ezek a számok azonban nem sokat mon—

danak, mert hiszen Finnországtól Jugoszlá—

viáig valóban nagy a távolság és egészen különböző nagyságú földterület kell az egész-

séges üzemhez.

Sokkal jellemzőbbnek látszik a másik, a kezdetlegesebb módszer, amelynek jelző- számai a kiosztott földterületnek a földhöz- jutottak számával való osztásából keletkező, átlagai. Ilyen táblázatot találunk Sering—

nélf) melyet az újabb adatainkkal részbeni felfrissíthetünk :

Az új üzemek előirányzott tényleg elért

átlagos nagyság ha

Észtország —— 18'7

Lettország 10—22 160

Litvánia . . . 8 20 G'!)

Len elorszárr 1820 15

gy* * e 1325 20 m 35 a:

Cseh—Szlovákia . . 77 2?

Jugoszlavial) . 2— 5 15

O-Románia 2) 5 33

Erdély 2) . . 1 5

Besszarábia 9) . . 3'1

Bukovina!) . 6'0

Görögország 7—16 66

")

1) Sering: 831. táblázat alapján : Ági—363533—

?) Sering l. in. Rmnz'miáról szóló fejezetében közölt adatok alapján.

Nincs hivatalos adat arra vonatkozólag,

hogy Magyarországon a földreform által létesített új birtokok átlagos területe mek—

kora. De kiszámíthntjuk a következőképen:

Az 1930. évi Statisztikai Évkönyv szerint

házhelyrendezés es töldhözjuttatz'ls által ke—

letkezett kereken 260 ezer házhely és 425 ezer törpe— és kisbirtok és ezekre a cé- lokra kiosztottak l,049.000 kat. hold föl——

ll l. m. 27.

11. szám. —864—

det. Mivel ugyanazon évkönyv szerint a házhelyrendezés során 37.000 házhelyhez 9923 hold kellett, jogosan vehetjük fel egy—

egy házhely területét átlagosan 027 kat.

holddal. Eszerint a 260 ezer házhely kere- ken 70 ezer kat. hold területet foglal el és így 425 ezer törpe— és kisbirtokra jutott 978 ezer kat. hold. Ebből kiszámíthatjuk, hogy egynek—egynek átlagos területe 23 kat.

hold, vagyis 13 haf)

Itt ismét kiütközik a magyar földreform helytelen iránya. A legkisebb átlagos föld—

darab nálunk jutott egy-egy kedvezménye—

zettnek. Kifejezésre jut ez abban a 363000

két kat. holdon aluli törpebirtokban, mely 1925 és 1930 közt keletkezett és amely ezen nálunk már amúgy is éppen elég nagy számban képviselt birtoktípns egységeinek számát 49%-kal növelte.

Arra nézve, hogy az új üzemek nálunk mikép oszlanak meg kis- és törpebirtokokra, illetve gazda- és munkástelephelyekre, ada—

tokat eddig nem tettek közzé. De ilyenekre nincs is szükségünk, a reform eredményei eleget elárulnak. A külföldre nézve a kö—

vetkezőket állapíthatjuk meg: Finnország- ban?) az új üzemeket és a megváltott bér—

leteket összevéve, 79.000 kisgazdasággal szemben áll 63.000 munkásbirtok. Észtor- szágbanf) a bérletektől eltekintve, 38.000 kisbirtok mellett alakult 6.000 házhely, ami valószínűleg a törpebirtokokat is magában- foglalja. Lettországban4) az új birtokok közül 10.000 a tíz hektáron aluli és 51.000 az ezen felüli. Litvániában5) 9.000 házhely és törpebirtok mellett 27.000 kisbirtokot találunk. A többi országra nézve nincsenek adataink. Valamennyiben, amelyről szám—

szerű képet nyujthatnnk, kevesebb az új törpebirtok, mint az új kisbirtok. Magyar- országon, mint tudjuk, ennek éppen az el- lenkezője történt.

VIII.

Hátra volna még a földreformok által a birtokmegoszlásban előidézett változások statisztikai megállapitása, különösen abból a szempontból, hogy mily mértékben erő- södtek az egészséges birtoktípusok és mily mértékben történt ez az egészségtelenek

1) Pontosabban még ennél is kevesebb, mert

a 978 ezer kat. holdból közlegelő stb. is létesül.

2) Stat. Évkönyv 1932. 313. l.

3) R. I. A. 1932. 159. l.

4) Sering I. m. 113. l.

')) Sering I. m. 152. 1,

1933 rovására. Ezen a ponton az adatok úgyszól- ván teljesen cserbenhagynak. Ez viszont érthető is. A szóbanforgó államok egytől- egyig utódállamok, melyeknek területe a földreformot megelőző időpont és valamely azt követő időpont közt nagy változáson ment át. Ha tehát volt is az illető területen hirtokmegoszlási statisztika, az nem a je—

lenlegi államterületre vonatkozott. így tehát

néhány megjegyzésre kell szorítkoznunk.

Finnországról nincs elég adatunk, de köztudomásu, hogy az ma már kizárólag parasztország. Észtországban, Sering idézett munkája szerint, az orosz időkben. az eszt tartomány "területének kb. 65%-a volt pa—

rasztbirtok, de 76%-a parasztüzem. 1929- ben, a reform után a birtokmegoszlás az üzemek száma szerint a következő volt?)

1—5 ha 22 ezer 17'69/0

5—10 , 22 ,, 16'2 ,,

10—20 ,, 35 ,, 26'2 ,,

20—30 24 ,, 18'2 ,,

30—50 ,, 22 16'6 ,,

50—100 ,, 6 ,, 4'8 ,,

100 felett , 0'5 0'4 ,,

A reform által előidézett változás számszerű kifejezésére nincs módunk.

Lettországra nézve jellemző, hogy ugyan- csak Sering szerint Livlandban a terület 59

% -a, Knrlandban annak 57 % -a esett paraszt- birtokokra. Az új (1929) birtokm—egoszlás a következ ő 12 )

birtok területtel

0—1 ha 10 ezer 5 ezer ha ( 5, ill. 0'10/0) 1—5 , 35 _ 99 ,, , (15, ,, 1'6 ,, )

5—10 ,, 44 ,, 329 ,, , (19, ,, 5-3 ,)

10—20 , 70 ,, 1.058 ;, ,, (30, ,, 17'1 , ) 20—30 ,, 30 ,, 715 _ ,, (13, ,, 11'5 ,, ) 30—50 ,, 22 ,, 864 ,, ,, (10, ,, 13'9,,) 50—100 ,, 17 1.105 ,, ,, (7, ,, 17'8,,) 100 felett , 2 ,, 2.016 ,, ,, ( 1, ,, 32'7 ,,)

Itt sincs módunk összehasonlítást tenni.

Litvánia újabb birtokviszonyaira nézve adatok nem találhatók.

Lengyelországban az 1925?) évi adatok szerint a 10 havon aluli birtokokra jutott 3275, a 10—100 ha köztiekre 2170, a töb- biekre 47%. Adatforrásunk4) szerint az első kategória növekedett 1926 végéig 440000 holddal, tehát kb. 33% —ra, a második 80.000—

rel, tehát kb. 26%—ra, a harmadik pedig le—

1) R. I. A. 1932. 162

') Ann. Intern. de Stat. Agi—ic. 746, 3) R. I. A. 1930. 206.

*) n. !. A. 1930. 166.