Egy könyvismertetés keretében természetesen reménytelen vállakózás lenne a teljességre törekvés, a könyben szereplő fontosabb gondolatok arányos kifejtése. Mi is csupán néhány problémát emeltünk ki; főleg azokat, amelyeknek megítélésük szerint van érvényes mondanivalója a mának és a holnapnak.
Azokat a közoktatáspolitikai jelentőségű kérdésekei, amelyek a ir.ai reform szempontjából elhanyagol- hatatlanok. Ebből következik, hogy még utalásszerűén sem érintettük a kötetnek a szélesebb értelem- ben vett művelődéspolitikai mondanivalóját, azokat a nagy fontosságú beszédeket, megnyilatkozá- sokat, amelyek a művészeti, kulturális élet eseményeivel kapcsolatosak, s amelyek úgy tartalmaznak aktuális mondanivalót, hogy egyben a jövőt is igyekeznek formálni.
Ezek a beszédek is tanúsítják azt, amit mindazok tudtak, tapasztaltak, akik közelebbről ismer- hették Ilku Pált. Tanúsítják azt, hogy elkötelezett ember volt. Olyan pedagógus, aki kora ifjúságától kezdve a nép érdekeit szem előtt tartva dolgozott fáradhatatlanul, s olyan alkotások, kezdeményezések részese és irányítója volt, amelyek hozzájárultak szocialista művelődésünk fejlődéséhez, közoktatásunk dinamikus és egészében eredményes fejlődéséhez, az iskola szocialista jellegének kibontakozásához és megerősödéséhez.
Köte Sándor
PEDAGÓGIAI SZOCIÁLPSZICHOLÓGIA
A válogatást készítette, a bevezető tanulmányt írta: Pataki Ferenc Gondolat Könyvkiadó, Bp. 1976. 729 oldal
A pszichológiai tanulmánykötetek sora ismét értékes munkával gazdagodott. Biztosra vehető, hogy rövid idő alatt ismertté válik pedagógusok, pszichológusok, elméleti és gyakorlati szakemberek köré- ben egyaránt. Már a könyv címe is izgalmas. Még a rendszeres tájékozódásra törekvő olvasó is felkapja a fejét: hát már pedagógiai szociálpszichológia is van? !
Pataki Ferenc számít erre a reakcióra, bevezetőjének is ezt a címet adja: Mi a pedagógiai szociál- pszichológia? Annak érdekében, hogy válaszát megalapozza, elfogadtassa, kifejti véleményét a pedagógia és a pszichológia, a pedagógia és a szociálpszichológia viszonyára vonatkozóan.
A szerzőnek a pedagógia és a pszichológia kapcsolatával összefüggő álláspontja vüágos: „ . . .jóllehet úgy véljük, hogy a pedagógiának mindig együtt kell fejlődnie a tudományok ama csoportjával, amely - röviden szólva — az embert és a társadalmat vizsgálja, s folyamatosan 'magába kell ötvöznie ezek minden új vivmányát, nem kevésbé fontos, hogy magának a pedagógiának a. tudományos arculata, sajátos autonómiája és funkciója ne illanjon el a határos tudományok nyomása és befolyása alatt. A pszichológiai ismeretek ritkán emelhetők át közvetlenül és egyenesvonalúan a pedagógiába és a nevelés gyakorlatába. A társadalmi nevelés céljai, éppen adott társadalmi feltételei és intézményes módja, struk- turális meghatározottságai sajátos módon átszűrik és konkrét-sajátos módon teszik alkalmazhatóvá a pszichológia tudományos felismeréseit." (13. old.). Ezzel összhangban elhatárolja magát a pedagógia és a pszichológia kapcsolatában nem ismeretlen káros egyoldalúságtól, a „pszichologizmustól" és az
„antipszichologizmustól". (6. old.)
Félő azonban, hogy a két tudomány közötti kapcsolat egészséges értelmezését a szerző nem segíti, amikor így fogalmaz: „Némi feltételességgel szólva, akár azt is mondhatnánk, hogy a céltudatos, szándékolt (intencionális) nevelői gyakorlat tulajdonképpen nem egyéb, min alkalmazott pszicho- lógia. . . A nevelés csak a pedagógiai gondolkodásban kidolgozott célmeghatározás és értéktételezések alapján s ezek szolgálatában válik „alkalmazott pszichológiává". (6. old.) - E megfogalmazás háttérbe szorítja a pedagógia elméletét, nincs tekintettel a pedagógia (elmélet és gyakorlat) pszichológián kívüli interdiszciplináris kapcsolataira, s ezáltal nagyon valószínű, hogy a „pszichologizmus" irányába tolja azokat, akik a szerző e véleményéhez nem a szocialista pedagógia modern tárgymeghatározásának ismeretében közelednek.
A pedagógia és szociálpszichológia kapcsolatának megragadásához mindenekelőtt a szociál- pszichológia tudományrendszertani helyének, tárgyának meghatározása vált szükségessé. Tisztázódik, hogy a szociálpszichológia pszichológiai szakdiszciplina, s „ . . . a társas szempont ~ fejlődéselvű és aktuális - érvényesítésének szándéka jellemzi". (11. old.)
453.
A szerző rámutat e pszichológiai iránynak az iskolával való kapcsolataira. Jelzi azokat a lehető- ségeket, amelyeket az iskola mint kutatási terep biztosít azokban az esetekben, amelyekben a kutatások nem a pedagógiai folyamathoz kapcsolódnak. Amikor a kutatókat pedagógiai szempontok vezetik, „a nevelési folyamatot mint társas (interperszonális) rendszert teszi kutatása tárgyává.
( 1 4 - 1 5 . old.)
Elemezve a pedagógia és a szociálpszichológia kapcsolatát, a szerző kifejti véleményét, mely szerint a szociálpszichológia a pedagógia számára szinte valamennyi eredményével fontos szempontokat nyújthat. Ezeknek az eredményeknek, szempontoknak a behatolása a pedagógiába a szociológián, apedagógiai szociológián, a szociálpszichológián és újabban a pedagógiai szociálpszichológiánkeresztül történik.
A pedagógiai szociálpszichológia értelmezéséhez nagyon árnyaltan, több szinten közeledik a bevezető tanulmány írója. Utal azokra a gondokra, melyek abból adódnak, hogy maga az elnevezés nem egyértelmű, hiszen egy nagyon fiatal, a 60-as évekelejétől kibontakozó kutatási területről van szó.
A szerző a pedagógiai szociálpszichológiát alkalmazott szociálpszichológiának tekinti, amely arra törekszik, hogy a szociálpszichológia fogalmait és eredményeit, kutatási módszereit és egész szemléletmódját a pedagógiai történések elemzésére és kutatására alkalmazza, s így hozzájáruljon a nevelőtevékenység tudatosságának, eredményességének növekedéséhez". (9. old.) Jellegét illetően a következőket olvashatjuk: „Bár mind t ö b b rendszerbe foglalási kísérlet születik, aligha hihető, hogy a pedagógiai szociálpszichológiát valaha is egyébnek tekinthetjük, mint a »törzstudománynakn, vagyis magának a szociálpszichológiának mindenkori állásától és tudományos érettségétől függő, meg- lehetősen változékony és többé-kevésbé laza határú i s m e r e t k ö r t . . . Ez az ismeretkör az általános szociálpszichológiai ismeretek állapotát és a pedagógiai gyakorlat lehetőségeit, szempontjait és igényeit mindig egyszerre és együtt veszi tekintetbe, s így alakítja ki tulajdon megformálásának m ó d j á t . "
(15—16. old.) A szerző küátásba helyezi, hogy idővel ez a meghatározás pontosodni, finomodni fog.
A bevezetőben olvashatunk a kötet összeváiogatásakor figyelembe vett szempontokról is. Olyan tanulmányok összegyűjtése volt a cél, amelyek tájékoztatják az olvasót arra vonatkozóan, hogy a pedagógiai szociálpszichológia hogyan segítheti a nevelés gyakorlatát. Ezen kívül az összeállításnál tekintettel kívántak lenni a hazai iskolai pedagógiai gyakorlat szükségleteire, s arra is törekedtek, hogy a tanulmányok, könyv-részletek formálják az olvasó szociálpszichológiai látásmódját. A közölt írások első ízben jelentek meg magyarul.
E szempontok figyelembevétele garantálja a kötet színességét, sokirányúságát. Ezen kívül azonban a tanulmánykötetet szemléletbeli heterogenitás is jellemzi. Ez természetes, hiszen „a pedagógiai szociálpszichológia is - csakúgy mint a szociálpszichológia egésze - különböző s egymástól igen gyakran lényegesen elütő szemléleti támpontok és irányzatok működésének és összecsapásainak terepe." (20. old.) Sajnos, a bevezető tanulmány nem ad elég információt a nézetek e dzsungelében való eligazodáshoz. Az ilyen jellegű kötetek megjelentetésekor gondolni kellene arra, hogy a ma élő külföldi szerzőkről nem állnak rendelkezésre elemző írások, lexikonokban is hiába keressük a róluk szóló címszavakat. Ezért nem elég annak jelzése, hogy a válogatást végző szakember és a kiadó nem mindig ért egyet a tanulmányokkal, hanem a többi problémával kapcsolatban is legalább olyan mélységű kifejtésre lenne szükség, mint amelyet a szociometriával kapcsolatban olvashatunk. Alapos, az olvasót biztosan orientáló elemzések hiányában a könyvben adott ismeretrendszer hatékonysága csak korlátozott lehet.
A köny három részre tagolódik: Szocializáció és nevelés ( 3 1 - 2 5 5 . old.), Társas-közösségi szer- kezetek és folyamatok a nevelésben (257 - 5 4 0 . old.), Szociálpszichológiai tényezők az oktatásban ( 5 4 1 - 7 2 6 . old.).*
*A kötet szerzői:
I. rész: D. A. Goslin, L. I. Bozsovics, A. Bandura, M. L. Gomelauri, B. R. McCandless, R . D. Parké, S: Wiseman, W. E. Moore
II. rész: L. Festingef, H. H. H y m a n - E . Singer, D. Cartwright, M. Sherif, I. Sz. Kon, J. P. Ruppert, J. L. Kolominszkij, A. V. Kiricsuk, A. Z a n d l e r - E . V. Egmond, M. I. Borisévszkjj, H. Neise-M. Vorwerg
Dl. rész: A Yates, J. P. Ruppert, J. S. Coleman, D. W. C h a p m a n - J . Volkman, L. Sz. Szlavina, M.
Gilly—M. L a c o u r - R . Meyer, J. S. Kounin-P. V. G u m p - J . J. Ryan, M. Horwitz, J . Adelson
454.
A kötetben közzétett 30 írás rendkívül gazdag tematikát ölel fel. Érdemes utalni néhány témára, amely pedagógus szemmel különösen érdekesnek tűnik. A gyermeki pszichikum fejlődésének marxista koncepciója, a hátrányos helyzet, a fegyelmezés, a büntetés, a tanár személyisége, az oktatás differenciálásának módjai, a cél és szándék szerepe a tanulók tevékenységének motiválásában, a társas szempontból lényeges oktatási helyzetek sajátosságai, a csoportos tevékenység során elérhető teljesít- mény mértéke a pedagógiának is aktuális kérdései.
Feltétlenül szükséges azonban, hogy az egyes tanulmányokban közölt kutatási eredményeket, következtetéseket pedagógiai ismereteinkkel konfrontáljuk. Ez a feltétele annak, hogy a kötet értékes eredményeit ne egyszerűen csak átvegyük, hanem különböző tudományok azonos összefüggésekre vo- natkozó tanulságait szintetizáljuk.
A tanulmányok mondanivalójának a pedagógia eredményeivel való szembesítése kutatásmetodikai szempontból is indokoltnak látszik.
Feltűnő, hogy a különböző empirikus eredmények integrálására törekvő tanulmányokban gyakran hivatkoznak egymásnak ellentmondó eredményekre, amelyekért a szerzők mások nem megfelelő kutatási metodikáját teszik felelőssé. (Pl. 152., 164., 562., 572. 1.) Fel kell figyelni azokra a direkt módon megfogalmazott igényekre is, amelyek a módszerek körének bővítését, a hatásmechanizmus vizsgálatát sürgetik. (Pl. 208., 213., 1.) Magukról az empirikus kutatásokról beszámoló tanul- mányokban sem lehet mindig tetten érni azt a módszertani kiérleltséget, amelyet a könyv bevezetése csak a szerzők egy csoportjával kapcsolatban kérdőjelez meg. (27.1.) A kis minták alapján levont nagy általánosítások, a kutatás körülményeinek elnagyolt ismertetése, a kutatási eszközök bemutatásának elmulasztása időnként hiányérzetet kelt az olvasóban.
A fenti szempontok megemlítésével nem az empirikus kutatásokkal kapcsolatos bizalmatlanság felkeltése a cél, hanem a szakszerű eljárásokkal nyert kutatási eredmények becsületének védelme.
A kötet összeállítását illetően meg kell bíznunk Pataki Ferenc kompetenciájában. Azt azonban mégis meg kell említeni, hogy I. Sz. Kon írásának beválogatása nem volt célszerű. A közölt tanul- mányok, könyv-részletek az egzakt tudományosság igényével készültek. A barátság című írást viszont maga a szerző is történeti-pszichológiai esszének szánta.
Befejezésül ismét meg kell állapítani, hogy a kötet hasznos ismeretanyagot tesz hozzáférhetővé. Az egyes munkákhoz kapcsolódó irodalomjegyzék az érdeklődő olvasók számára a további tájékozódást megkönnyíti. . , , , . Nádast Marta
BENJÁMIN S. BLOOM:
HUMÁN CHARACTERISTICS AND SCHOOL LEARNING Az egyéni különbségek és az iskolai tanulás
New York, 1976. McGraw-Hill, 284 oldal
B. S. Bloom a chicagói egyetem tekintélyes tanára. Személyesen 1968-ban az UNESCO-nak az általános műveltség tartalmával foglalkozó moszkvai értekezletén ismertem meg, utána az IEA tanács- tagjaként találkoztam vele több alkalommal, tájékozódtam munkásságáról. Részben a nevével kap- csolják össze a pedagógiai célok taxonómiájának (egymásba illeszkedő rendszerének) első teljes össze- állítását, továbbá a mindenkit a teljes elsajátításhoz (mastery) elvezető tanulás egyes elterjedt formái- nak kidolgozását.
1976 végén megjelent könyve az iskolai tanítás olyan elméletét kívánja megadni, mely az egyéni különbségek figyelembe vételén alapul, és amelyet követve minden tanulót el lehet vezetni a kitűzött célok eléréséhez.
Saját fejlődését Bloom a következő három, nagyobb távlatban egymást követő felfogással jellemzi:
1. Vannak jó és rossz tanulók: a hagyományos iskolarendszerben ma is érvényesülő nézet.
2. Vannak gyorsabban és vannak lassabban célhoz érő tanulók: az 1960-as években J. B. Carroll-tói átvett álláspont, amely szerint a rossz (lassan haladó) tanulók is elérik a kitűzött összetett célokat (a tanultak tartós megőrzése, elvont fogalmak megértése, ezek alkalmazása új problémákra stb.), ha a szükséges időt és segítséget megadják nekik.
