GYALOGSÁG ÉS HARCKOCSIK EGYÜTTMŰKÖDÉSE ÁTTÖRÉSNÉL
Kroljev vezérőrnagy cikke nyomán közli : Makray Ferenc százados
A gyalogság és harckocsik együttműködésének az a főcélja, hogy az ellenség élő erőire és támpontjaira, ellenállási gócaira egyidejűleg össz- •
pontosított csapást mérjünk.
Ilyen pörölyszerű csapást csak a roham alatt, előzetes és részletes j kidolgozás, pontos szervezés eredményeképpen mérhetünk az ellenség tám- pontjaira vagy első árkára. Az ellenség védelmének áttörésénél a gyalog- I ság és harckocsik együttműködését a legkisebb részletekre kiterjedően, a lövészezred legközelebbi feladatainak keretén belül szervezzük meg. ila már az ellenséges védelem mélységében vagyunk, a helyzetek annyira vál- tozóak, és oly gyorsan adódnak új feladatok, hogy az együttműködés kér- dését csak ezeknek az új helyzeteknek és feladatoknak megfelelően dönt- hetjük el.
Az ellenség védelmi rendszerének áttöréséhez a gyalogság arra törek- szik, hogy erőit minél; közelebb összpontosítsa az ellenség első vonalához, eś így a hirtelen és döntő csapást a harckocsikkal együtt mérhesse az ellenségre. Ha a terepadta lehetőségek előnyösek, akkor a rohamtávolság nem nagyobb 200 m-nél, ha azonban ezt a terep lehetetlenné teszi, akkor a gyalogság arra a távolságra küzdi magái előre, melyről a rohamot megindíthatja. Ez a tüzérségi előkészítés ideje alatt történik. A gyalogság ebben az esetben az ellenség első vonalától 1 km-re, sőt még nagyobb távolságról is megkezdheti a rohamállásba való előremozgását.
A harckocsik indulási idejét úgy válasszuk meg, hogy akkor haladja- nak át a gyalogság harcrendjein, amikor az a rohamtávolságra érkezik.
A zökkenőmentes együttműködést csak a harckocsik indulási pillanatá- nak .helyes megválasztásával biztosíthatjuk. A ' rohamtávolságon a gya- logság nem várakozhat a késlekedő harckocsikra, de a harckocsik sem álldogálhatnak ezen a kritikus vonalon, hogy bevárják a gyalogságot.
A gyalogság támadási lendületének egy pillanatig sem Szabad lan- kadnia, és ezért igen gyakran „menet közben" indítja meg a rohamot. Ezt a pillanatot kell megragadni, és erre a pillanatra kell felépíteni a gyalog- ság és harckocsik együttműködését. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy a harckocsik indulásának helyes időzítése és ebből következően a roham együttes végrehajtása a siker elengedhetetlen előfeltétele.
A rohamot az első lépcsők egyszerré hajtják végre, és ennek kezde- tét az arcvonal-szakasz parancsnoka határozza meg. Ehhez az időponthoz igazodnak a különböző helyekről rohamra induló harckocsik. Indulási ide- jük eltér egymástól, mert a rohamállástól való távolságuk nem egyforma.
A légierő hatalmas bombázásával társított tüzérségi előkészítés két- ségtelenül felbomlasztja az ellenség védelmi rendszerét, és bénító hatása elvitathatatlan, de az is világos, hogy a védelemben lévő ellenség egész sor olyan intézkedést tesz, mely éppen azt célozza, hogy ez alól a hatás alól kivonja élő erőit. Csak egyet említünk ezek közül. A tüzérségi tűz alatt 70
az eláő vonalban csak figyelők tartózkodnak, míg a többiek óvóhelyen várják a roham megindításának pillanatát, hogy ekkor sértetlen tűzesz- közeikkel sikeresen verjék azt vissza.
Az előbbiek is arra késztetnek bennünket, hogy a támadást ne sablo- nosán szervezzük meg. NincS mindig szükség hosszantartó tüzérségi tűzre.
Ha elég ütegünk és repülőgépünk van, előnyösebb úgy megindítani az áttörést, hogy az összes rendelkezésre álló erő — a gyalogság, harckocsik, tüzérség, repülőerők együttes és egyidejű bevetésével indítjuk meg a rohamot. Ilyen esetben előzetes tüzérségi előkészítésre nincs szükség. Sok esetben legcélravezetőbb a hatalmas erejű tüzérségi tüzfüggöny a repü'ők egyidejű bombázásával, mert adott esetben ez biztosíthatja legjobban a gyalogság és harckocsik sikeres rohamát.
A roham helyes megszervezésének sok jó változata van. Feladatunk az, hogy ezek közül azt válasszuk ki, amely az adott helyzet körülményei között a legbiztosabb sikert igéri.
A harckocsi megindulási helyre való előremenetel ét se végözzük sab- lonszerűén. Az legyen a cél, hogy a megindulási helyen ne várakozzanak 30 percnél tovább. Ezért néha előnyös, hogy az előremenetelt a közbeeső terepszakaszokon való megállásokkal szervezzük meg.
Az ellenség sem tétlen. Védőállása előtt harckocsielhárítás céljából aknamezőket telepít, amivel megakadályozhatja a harckocsik rohamát.
Ezzel a támadónak mindig számolnia kell, mert ha figyelmen kívül hagyja, súlyosan veszélyezteti a sikert.
Az ellenség aknamezőit fel kell derítenünk, és hatástalanítani kell azokat. Az áttörés tervében pontosan határozzuk meg, hogy ezt a feladatot ki, hol, mikor és milyen eszközökkel hajtja végre. Ez nem könnyű feladat, végrehajtására — a cél biztos elérése érdekében — a leghatásosabb esz- közöket vegyük igénybe.
Az együttműködés megszervezés munkája nem merül ki az időpontok összeegyeztetésében. Fontos feladat még a..harckocsik tűzeszközökkel való támogatása is melyet a gyalogsági tűzeszközökkel — ezredlövegekkel, aknavetőkkel, páncélelhárító fegyverekkel és géppuskával oldunk meg. A támogató tűzeszközök számvetésénél pontosan ismernünk kell a harckocsik feladatát és a roham irányát, de az együttműködés érdekében az is fontos, hogy a harckocsik ismerjék a támogató tűzeszközök tűzfeladatait.
A harckocsik tüzét szoros összhangba kell hoznunk a támogatására rendelt tűzeszközök tüzével.
Az áttörés folyamán a gyalogság és harckocsik állandóan Szoros együttműködésben vannak, csapásaikat együttesen és egyidejűleg merjk az ellenségre A gyalogság már a megindulástol kezdve megmutatja a harckocsiknak az újonnan felbukkanó célokat és ellenállási gócokat, de a harckocsik is megmutatják a gyalogságnak azokat a páncélelhárító fész- keket, melyeket a harc során újonnan felfedeznek.
Hogyan oldható meg ez a bonyolultnak látszó feladat? Nyugodtan ki- jelenthetjük, hogy megbízható híradóeszközök nélkül — melyek az állandó összeköttetést biztosítják — megoldásról Szó sem lehet.
A korszerű háború legmegbízhatóbb és legreálisabb híradóeszköze a rádió. Ebből a megállapításból az következik, hogy a gyalogság és harc-
kocsik között pontosan működő, szoros rádió összeköttetést kell létesíte-
nünk. Ha a gyalogságnak nem volna megfelelő rádiója, akkor a harckocsi- alakulat parancsnoka a lövészezred vagy zászlóalj parancsnokának rádió- val felszerelt harckocsit ad, mint ahogy adott esetben a tüzérséghez is küld.
így a lövészegySég parancsnoka szoros kapcsolatot tarthat fenn a roham- ban résztvevő harckocsikkal. Nem lehetünk kicsinyesek ennek a kérdésnek megoldásánál, ne sajnáljuk a rádióval «felszerelt harckocsit.
Az összeköttetés kérdése úgy is megoldható, hogy a lövészegységtől
— zászlóaljtól — rádióssal együtt egy rádiót vezényelünk az erre kijelölt harckocsiba. így legalább rövid távolságra megbízható összeköttetésünk lesz
A gyalogság és harckocsik menetsebessége különböző. Ebből adódik egy sokat vitatott probléma. Milyen rqessze távolodhatnak el a harckocsik
a gyalogságtól? 200—400 m az a távolság, melynél messzebb ne szakad- jon le a gyalogság, illetve ne kalandozzanak el a harckocsik. Ilyen módon
a harckocsik állandó látóösszeköttetésben lehetnek a gyalogsággal.
Minden esetben szervezzük meg a látjelzésekkel való összeköttetést is.
Erre legalkalmasabbnak a zászló vagy tárcsajelzések látszanak. Előfor- dulhat, hogy a döntő pillanatban megszakad a műszaki híradóösszekötte- tés, és ekkor bizony ha előzőleg nem szerveztük meg a látjelzésekkel való összeköttetést, a harckocsi alakulat parancsnokának harckocsit kell kül- denie a lövészezred vagy zászlóalj parancsnokhoz az összeköttetés felvé- tele végett. A kapcsolatok megszakadása esetén természetesen 3 lövész- ezred vagy zászlóalj parancsnoka is küldhet gyalogos hírvivőket vagy gép- pisztolyos csoportot a harckocsiparancsnokhoz, ha a körülmények ezt meg- engedik.
Az ellenség szívósan védi állásait, és különösen a zászlóalj védelmi magokban fejt ki elkeseredett ellenállást. De az ezek birtokbavételére vívott harc meglehetősen sok időt rabol el, még hatalmas erejű tüzérségi és repülőelőkészítés után is. A tüzérségi és repülőelőkészítés után rohamra induló gyalogságnak és harckocsiknak még sok feléledő vagy éppen sér- tetlen fészket, támpontot, tűzeszközt kell megsemmisítenie. Az épen maradt földerődök, melyek mindegyikében két-három géppuska van megakadályoz- hatják a lövészezred rohamát, sőt meg iS semmisíthetik azt. Ezt figyelembe- véve, az egyes különálló földerődökre komoly figyelmet kell fordítanunk.
Téves felfogás az, hogy ezeket a földerődöket ki kell kerülni. Ez tel- jesen helytelen, és súlyos hiba. A legtöbb esetben ezeket nem megkerülni kell, hanem teljesen meg kell semmisíteni. Ezek megkerülése mindaddig illuzórikus, amíg tüzelni tudnak, mert tüzükkel megakadályozhatják a megkerülést. Természetesen előfordulhat olyan kedvező helyzet, mely cél- szerűvé teszi a megkerülést, de a harckocsi csak akkor használhatja ki ezt a lehetőségét, ha a gyalogság részére nem képez különösebb nehéz- séget azok leküzdése. Ha nem ez a szempont vezeti a harckocsikat, akkor előfordulhat, hogy a kikerült földerőd megakasztja a gyalogságot és mégis csak harckocsitámogatásra lesz szükség. Tehát ez fölösleges vér és i d ő - ' pocsékláshoz vezet.
A védelemben lévő ellenség arra törekszik, hogy leválassza a gyalog- ságot a harckocsikról, mert ha ezt eléri, a rohamot már félig meg iS hiúsí- totta. Ezt rendszerint a földerődök tüzével igyekszik végrehajtani.
A 2. világháborúban történt, hogy az egyik áttörésnél a szovjet harc- kocsik leküzdötték a drótakadályokat és lövészárkokat, és túljutottak a 72
földerődök vonalán. A gyalogság azonban megtorpant a földerődök előtt, mert azok erős tűzzel földre kényszerítették őket. A harckocSialakulat Parancsnoka, Ugrjunov alezredes, aki egységének harcrendjében haladt, meglatta ezt. Rád ió útján néhány harckocsit irányított a földerődök ellen, ue ez az intézkedés elégtelennek bizonyult. Ekkor harcba vetette a harc- kocsitartalékát, és maga is résztvett a földerődök elleni harcban. A harc- kocsik lövegeikkel szétrombolták a Szívósan ellenálló földerődöket, és csak azok teljes megsemmisítése után vált lehetővé, hogy a gyalogság meg- indítsa a rohamot. « , Az ellenség védelmébe betört harckocsiknak még abban az* esetben is
arcolniok kell, ha a gyalogság valami oknál fogva lemarad. A gyalog- ag megsegítésére nem fordul vissza valamennyi harckocsi, hanem csak gy resze. A harckocsik zömének az a feladata, hogy a gyalogság fel- fözeszkö0'^ t a r t S a 3 2 e l f o g l l a l t t e r ü l e t e t> ós n e engedje feléledni az ellenség ..Nagy hiba származhat abból, ha a leszakadt gyalogság megsegítésére . j,z összes harckocsi visszafordul, holott erre egy része is elegendő lenne, ilyenkor elhagyják a már elfoglalt területet, és természetesen az ellenség ut le.eled. Ebben az esetben a tájékozódás is nehezebbé válik, és az ellen- ség aknamezői súlyos veszteséget okozhatnak a harckocsiknak.
A földerődök elleni harc egy jellemző példája az alábbi:
A roham irányában páncélozott tűzfészkekkel — földbeásott közepes es nehéz harckocsikkal találkoztak a szovjet támadó egységek. Ezeket a harckocsikat a gyalogság összefogott tüzével, tüzérségi tűzzel és a harc- kocsikkal megsemmisítették. A harc három óráig tartott, és csak ezután kezdődhetett meg a gyalogság előnyomulása.
A harc általában az előre összeállított terv szerint folyt, de a védelem mélységében már nagy mértékben eltértek ettől. Kraszov főhadnagy jobb- szárnyon működő harckocsi százada a parancsnok kezdeményezésére a szárnyról megkerülve, hátulról megrohamozta az ellenség egyik erős ellen- állási gócát, melv feltartóztatta a szomszéd hadosztály balszárny ezredét.
Az ellenség egy "zászlóaljnyi tartalékot is vont erre a területre. A harc- kocsi század megsemmisítette a támpont földerődeit, és szétverte a tar- falékot is.
Mikor ezt a feladatot sikeresen megoldották, Kraszov főhadnagy meg- fordította egységét. Röviddel ezután eg> újabb, 400 főből álló ellenséges tartalékkal találta magát szemben. A harckocsiszázad a felzárkózott gya- logsággal együtt lendületesen megrohamozta ezt az ellenséget is. A gya- logság bevetette összes tűzfegyverét: aknavetőit, páncélelhárító fegyvereit ós tüzérségét. A gyors és szervezett roham eredményeképpen az ellenséges zászlóaljat" teljesen megsemmisítették.
A földerődöket — mint láttuk — a harckocsik és a tüzérség verte szét.
Hz lehetővé tette, hogy a gyalogság lendületesen nyomuljon előre. A mély- ségben még többször találkoztak földerődökkel, de azokat módszeresen Megsemmisítették.
A harckocsi alakulat folytatta a számára kitűzött feladatok végrehaj- fását. A védelem mélységében egy ellenséges utászzászlóalj által védett
e rő támpontra bukkant. A rohamot ebben az esetben is a gyalogsággal és
egy közelben tartózkodó tüzérosztállyal szoros együttműködésben hajtották
v égre. A támpontot mindkét szárnyra mért csapással megsemmisítették.
Ez arra utal, hogy a gyalogság és harckocsik között a legszorosabb összeköttetésnek kell lenni, mert a gyorsan változó helyzetekben csakis így biztosítható az együttműködés. A felhozott példákban az összeköttetést rádiós harckocsikkal és gyalogos hírvivőkkel oldották meg.
Az áttörés irama, mely kezdetben lassúbb volt, a védelem mélységé- ben megnövekedett, és elérte a napi 20 km-t. A nagy iramú és gyorsan változó körülmények mellett sem szakadt meg az összeköttetés. Ez annak volt köszönhető, hogy minden fegyvernem pontosan ismerte az összeköttetés eszközeit ás jeleit, és minden fegyvernem pontosan betartotta feladatát és irányát.
A gyalogságnak ebben az esetben nem volt rádió-összeköttetése a harckocsikkal. Ezért igényeiket, közléseiket a harckocsi alakulat törzsén keresztül, vezényelt rádiók segítségével és hírvivőkkel közölték. A harc- kocsiszázadok parancsnokai nem szakadtak el a gyalogságtól, állandóan figyelték azok harctevékenységét, és ha a helyzet megkívánta, a gyalog- sághoz küldték harckocsijaikat. így a gyalogság és harckocsik között a legszorosabb kapcsolat jöhetett létre, ami döntő kihatással volt a támadás
sikerére.
A korszerű harc a fegyvernemek egyesült harca, amelyben a gyalogság, a páncélosok, a tüzérség, a légierő és a műszaki csapa- tok együttesen érnek cl eredményt.
74
i
