J-i?>- **m>
A H A R C K O C S I K T E R E P J Á R Ó K E P E S S É G E É S M Ű K Ö D É S I I R Á N Y U K M E G V Á L A S Z T Á S A
H A R C B A N
M. Korolyev pc. vezérőrnagy cikke nyomén
Ismeretes valamennyiünk előtt, hogy a világ legkiválóbb harckocsi anya- gával a Szovjet Hadsereg páncélos és gépesített csapatai rendelkeznek. A hős szovjet páncélosok a Nagy Honvédő Háborúban fényesen bebizonyították döntő fölényüket az ellenség felett és a kiváló harcászati s technikai adottságokkal ren- delkező harckocsijaikat mindenkor a harcfeladat és az alkalmazási terület viszo- nyainak megfelelően a legtökéletesebben alkalmazták.
A Nagy Honvédő Háború tapasztalatai és példái nyomán láthatjuk azt, hogy a harckocsiegységek sikeres harci alkalmazása nemcsak a harckocs'anyag milyenségétől és harcászati adottságaitól függ, hanem a harckocsiegységek alkal- mazási területének terepjellegétől és állapotától is.
Éppen ezért, minden harckocsikezelőnek és parancsnoknak a kiképzés során egyik fontos feladata, hogy megtanulja a harckocsi harcászati és kiváló technikai adottságait a harcfeladat és az alkalmazási terület különböző viszonyai között a legjobban kihasználni.
A harckocsik zavartalan, folyamatos mozgása biztosítása céljából első- sorban ismernünk kell, hogy milyen „természetes" és „mesterséges" akadályok kerülhetnek a harckocsik útjába. Jól kiképzett és gyakorlott vezető kezében a harckocsi terep járóképessége a maximális lehet.
Ha tehát azt akarjuk, hogy a különböző akadályok mozgást gátló jellegét csökkentsük, akkor a harckocs'kezelőknek feltétlenül ismerni kell az egyes akadály- fajtákat. azok valószínű elhelyezését és leküzdési módját. A harci tapasztalatok megmutatták, hogy sokszor a legkülönfélébb kisegítő eszközök (dorongszőnyegek, rőzsekötegek, gyékények, fa és sínalátétek) alkalmazása a harckocsik terepjáró- képességét nagymértékben fokozták. Elengedhetetlen követelmény tehát, hogy a harckocsikezelők ismerjék a különböző kisegítő eszközök gyors elkészítési módját és azok alkalmazási szabályait. Nehezen járható terepet a gyalogság és műszaki egységek közreműködésével kell járhatóvá tenni.
I
A harckocsik sikeres alkalmazásának legfontosabb követelménye, hogy olyan terepen és irányba vessük be őket, mely lehetővé teszi a harckocsik harcá- szati és technikai adottságainak — a nagy mozgékonyságnak, a hatalmas tűz- erőnek és lökőerőnek — tökéletes kihasználását.
Kedvező terepen a harckocsi a legnagyobb gyorsasággal képes támadni és így a leghatásosabb csapást méri az ellenségre. Az a harckocsiegység, mely nehezen járható, harckocsi akadályokkal megerősített terepen támad, lassabban mozog és ezzel kiváló célt mutat a páncélelhárító fegyvereknek és az ellenséges harckocsiknak.
Előfordulhat az is, hogy egyes esetekben harcászati okokból, a harckocsikat nehezen járható terepen is alkalmazni kell. Ilyenkor azonban a harcászati és technikai adottságok Fgyelembevételével az összes kisegítő eszközöket igénybe kell venni a terepjáróképesség fokozására, ami lényegében annyit jelent, hogy a terepet műszakilag előkészítjük az akadályok gyors leküzdéséhez.
A harckocsik harcászati sajátosságainak teljes kihasználásához a műkö- dési irány helyes megválasztása a legfontosabb tényező. A működési irány helyes megválasztása a parancsnok részéről a harckocsik terepjáró képességének is- meretét és a terep legalaposabb felderítését követeli meg. Az irány felderítése elő- ször térkép alapján, az alkalmazás egész mélységére, továbbiakban pedig a tere- pen, a helyzet szerint lehetséges mélységig terjedjen ki.
A míik'dési irány felder'tése térképen m ridenek előtt „a harckocsi térkép"
időbeni gyors és helyes elkészítésétől függ. Fontos, hogy a lövész- és harckocsi- egység parancsnokok a harckocsi térképpel már a szemrevételezés megkezdése előtt rendelkezzenek, mert ezen térképek alapján történik a működési irány meg- választása.
Utakon a harckocsik jelentős távolságokra képesek menetet végrehajtani.
A menetet alaposan meg kell szervezni, a menetvonalakat (utak, oszloputakl áttanulmányozni és felderíteni. A menetvonalat mindenkor készítsük elő műszaki- lag is számításba véve a talaj állapotát (pl. mocsaras körzetben, nyáron a talaj- utakon a harckocsik zavartalanul mozognak, míg tavasszal és ősszel ugyanott lesüppednek). Az útvonal nehéz szakaszain műszaki kisegítő eszközöket kell igénybe venni és ezzel a harckocsik terepjáróképességét elősegíteni. M:ndig szá- molnunk kell azzal, hogy egy jó útvonal bármely szakaszán szétrombolt híd, mocsaras gázló, vagy hasonló akadály lehet. Ezeket a szakaszokat úgy készítsük elő, hogy rajtuk a harckocsik szabadon közlekedhessenek. Akadályokon keresztül az átjárókat cövekekkel pontosan jelöljük meg.
Mindezek a harckocsioszlopok menetütemét lényegesen növelik.
Egyenletes sík terepen, kemény talajon, továbbá közepesen átszegdelt tere- pen, erdő és mocsár nélküli területeken a harckocsik nagy sebességgel képesek mozogni. Az egyenletes kevésbbé átszegdelt terep mozgásra a legalkalmasabb, mert a harckocsi mozgékonyságának, lökő- és tűzerejének a legteljesebb kihasz- nálását teszi lehetővé. (I. sz. ábra.)
A Nagy Honvédő Fláború védő- és támadó harcaiban a harckocsik nagy tömegeit rendesen a harckocsik által jól járható terepen alkalmazták, de ez nem zárta ki, hogy egy'k-másik ezrednek vagy zászlóaljnak kevésbbé alka'mas terület jutott működési sávul. Mindig szem előtt kell tartani, hogy még kedvező terep- viszonyok mellett is adódhatnak harckocsik számára nem járható, vagy nehezen járható szakaszok.
Kisebb mocsarakat — összefüggő füves felülettel és kemény alappal a harckocsik leküzdenek. Néha előfordulnak nagy területű, de nem mély és kemény alaptalajjal bíró mocsarak — az ilyenek első pillanatban járhatatlannak tűnnek fel, de a valóságban a harckocsik közepes sebességgel leküzdhetik. Az ilyen mo- csarakat az ellenség oldalba, vagy hátba támadására meglepés céljából lehet jól kihasználni. Ezzel ellentétben adódnak kisebb, jelentéktelen és járhatónak látszó 9 }
i. sz. úbrn. Harckocsi támadás. Sík, részben fedett terepen.
mocsarak, melyek valóságban süppedékesek, mélyek s így harckocsik által telje- sen járhatatlanok. Például a Nagy Honvédő Háborúban a kurszki csata előtt a szovjet páncélos felderítők behatoltak az ellenség készenléti állásai közé, hogy a kis Nerucs folyó mocsaras kiöntéseinek járhatóságát felderítsék. A felderítés eredményeként megállapították, hogy a jelentéktelennek látszó Nerucs folyó mo-
csaras kiöntései járhatatlanok.
A fenti példából is levonhatjuk a kövefkeztetést, hogy nem csak a nagy mocsarakat, hanem a kisebb elmocsarasodott szakaszokat is alaposan fel kell deríteni.
A kisebb elmocsarasodott terepszakaszok, keskeny és mély folyók a harc- kocsik számára járhatatlanok, de a helyszínen fellelhető kisegítő anyagok fel- használásával, kisebb műszaki munkával könnyen járhatóvá tehetők.
Meg kell jegyezni azonban, hogy még a harckocsik által járható mocsa- rak is csak alacsonyabb sebességgel küzdhetők le, ami a harc számára természe- tesen előnytelen, mivel a lassan mozgó harckocsikra a találati valószínűség növekedik.
Tekintve, mint a fentiekből látjuk, hogy a mocsaras területek a harckocsik számára késleltető akndálvt jelentenek, nem célszerű a működési irányt mocsa- rakon keresztül megválasztani.
Ha pedig a harckövetelmények mocsaras területeken való áthaladást teszik szükségessé, keressünk megfelelő kerülő utakat, a harckocsikat lássuk el az összes kisegítő segédeszközökkel és az akadályt műszaki erők segítségével küzdjük le.
A mocsaras területeken való áthaladás módjára részletes útmutatásokai egyébként a „Páncélos műszaki és tereptani ismeretek" c. segédlet nyújt.
Vízi-akadályokat a harckocsik meghatározott mélységig ugyancsak le tud-
keménységétől, a víz sebességétől, a partok állapotától és a folyókhoz vezető utaktól függ.
Vízi akadályokon való átgázolás előtt a legfontosabb követelmény a gázlók járhatóságának időben való felderítése. A felderítés alkalmával a gázlók helyét meg lehet állapítani a folyókhoz vezető utakról, ösvényekről, a víz gyenge hullám- zásáról, egyenes folyamszakaszokon a folyó hirtelen kiszélesedésérő!. Nagyon fontos szabály a gázlók felderítésénél, hogy gondosan ellenőrizzük a folyó mély- ségét teljes szélességben, a fenéktalaj összetételét. Állapítsuk meg azt is, hogy a víz alatt nincs-e valami akadály (torlasz, akna).
A mélyebb vízi akadályokat a harckocsik hidakon, tagokon, vagy megfelelő teherbírású kompokon küzdik le.
Ritka és fiatal erdőket mint akadályt a harckocsik aránylag könnyen küz- denek le. Nagy kiterjedésű erdőségek a harckocsik harcát megnehezítik. Erdőn való áthatolásnál az utat törő, élen mozgó harckocsik csak géppuskáikból tüzel- hetnek, minthogy lövegeiket sérülés ellen hátra kell fordítani. A harckocsik mű- ködésének biztosítására előttük és az oldalakba gyalogság mozogjon. Az elől mozgó harckocsiknak a hátrább lévők nyújtsanak tűztámogatást. A gyalogság együttműködését a harckocsikkal alaposan meg kell szervezni.
Ha tekintetbe vesszük azt, hogy a harckocsik erdőségekben számukra ked- vezőtlen viszonyok között folytatnak harcot, az ellenség meglepetésszerű páncél- elhárító fegyvereitől jelentékeny veszteséget szenvedhetnek, továbbá technikai szempontból is nagy igénybevételnek vannak kitéve, könnyen meg lehet állapítani, hogy legcélszerűbb ilyenkor a támadás irányát az erdők közötti hézagokban és nagyobb erdő-átvágásokban megválasztani. Ha a helyzet és a harc köveMménvei
megkívánják, a harckocsiegységek részére az erdőn át külön utat keli vágni.
(Pl. a Berlin elleni hadmüveletek közben, hogy a harckocsik a Spree folyón ke- resztülvezető átkelőhelyhez menetelhessenek, külön utat építettek az erdőn keresz- tül, mivel az egyetlen odavezető utat a többi fegyvernemek vették igénybe).
Hegységekben jó utakon és elnyúlt lankás lejteken a harckocsik jelen- tékeny magasságig képesek feljutni. Hegymeneteknél az emelkedések leküzdésé- hez tekintetbe kell venni a hernyóláncoknak a talajba való kapaszkodó képességét.
Például, ha a harckocsi szilárd talajon emelkedőt 35°-ig képes leküzdeni, akkor eljegesedett talajon csak 10—!5°-osat. Hegységekben a sziklás, köves talaj csak igen kis tapadással rendelkezik és az eljegesedett talajhoz hasonlítható.
Ezért egyik, vagy másik emelkedés járhatóságának meghatározását oz a talaj állapotát é s ' s a j á t o s s á g á t is kell ismerni. Ezeket az adatokat felderítéssel szerez- zük meg.
Nagy figyelmet kell fordítani a lejtők felderítésére is. Hegységekben a meredek lejtők a harckocsik számára veszélyesek. 7°-ig a lejtők aránylag könnyen vehetők — míg 20 fokig a lejt csak motoríékezéssel küzdhető le. Az ilyen lejtőkön való huzamos mozgás nagyon átmelegíti a motort, a vezetőtől pedig nagy erő- és idegmegfeszitést kíván. Nem kevésbbé veszedelmesek a hosszú lejtek sem, melye- ken a harckocsi sebessége nagyon felgyorsulhat. Hegységekben az ellenség részé- ről alkalmazott harckocsi csapdák igen veszélyesek lehetnek. Ezért a felderítésre különös súlyt helyezünk és a harckocsik működésére a völgyeket, elnyúlt emelke- déseket és lejteket, fennsíkokat és S'ma hegyhátakat kell kiválasztani. Szükség esetén a hegyi folyók kiszáradt medrét is fel lehet használni.
Télen a harckocsik mozgását a hótakaró akkor nem gátolja, ha vastagsága nem haladja meg a fenékmagasságot. Nagyobb mélységű hótakaró már nehezen és lassan küzdhető le, minthogy a harckocsi fenékkel felfekszik a hóra. Ilyenkor a terepjáróképesség fokozására éppúgy, mint a rossz utaknál különböző kisegítő eszközöket kell igénybe venni. A mély hóval borított szakadékokat ki keli kerülni.
9 3
a. sz. úbra. Mozgńs egyenetlen terepen.
Jéggel borított víziakadályokat a harckocsi ugyancsak le tud küzdeni.
A járhatóság a jégréteg vastagságától és a harckocsi súlyától függ. Jéggel borí- tott akadályokon való áthaladásnál pontosan m e g kell állapítani a jégréteg vas- tagságát, sz'lárdságát, valamint állapotát. (2. sz. ábra.)
A különböző kisebb tereplépcsők, bevágások és ugratok a harckocsik ré- szére nem képeznek különös akadályt és a harckocsik önállóan küzdik le. Na- gyobb méretű tereplépcsők és egész meredek emelkedők (45°-nál meredekebb) már komoly akadályt jelentenek és ezek leküzdése v a g y kerülőutak segítségével, vagy m é g a támadás előtt való szétrombolásukkal történik.
* * *
Ha összegezzük a fentiekben elmondottakat, világosan látjuk, hogy a harckocsik magasfokú terepjáró képessége a legeredményesebben kedvező terep- viszonyok mellett használható ki. Az alkalmas terep lehetővé teszi a legnagyobb gyorsasággal való támadás, a megsemmisítő tűzerő é s a hatalmas lokőerő teljes kifejtését. A működési irány megválasztásakor támadásban és védelemben egy- aránt ezek a szempontok vezessék a páncélos kötelékek parancsnokait. A harci tapasztalatok azt mutatják, hogy a harckocsik előtt nincs akadály, ha a fegyver- nemek közötti szoros együttműködés megvan és a harckocsikezelők mmden ere- jükkel és akaratukkal a parancs teljesítésére, az ellenség megsemmisítésére töre- kednek.
