S Z Ő N Y 1 PA L őrnagy
GÉPKOCSIZÓ LÓ VESZ (GEP ESITETT) CSAPATOK FELADATAI
ES ALKALMAZÁSA
A második világháborúban a gépkocsizó (gépesített) gyalogság igen gyakori alkalmazást nyert és a harctéri tapasztalatok azt mutatták, hogy főleg támadásban sok feladat megoldása nem vezetett volna eredményre, ha a támadó oldalán nincs elegendő számú gyorsan mozgó csapat és ezek között főleg gépesített gyalogság.
Gépkocsizó lövészek feladatai
A gépkocsizó lövész csapatok a leggyakrabban harckocsikkal és más fegyvernemekkel együttműködésben (megerősítve) hajtják végre támadá- sukat, de sokszor önálló feladatokat'is megoldanak, különösen mikor a fő- erőktől kikülönítve harcolnak, (pl. előrevetett csoport, üldöző csoport, elővéd, stb.).
Az ellenség megerődített állásaira valö támadásban a gépkocsizó lö- vészcsapatot semmi esetre sem ajánlatos ott alkalmazni, ahol arra kény- szerülhet, hogy mint rendes gyalogság harcoljon. Ilyen esetekben nem ké- pes kihasználni a mozgékonyságából származó nagy előnyét és elveszti harci fölényét is.
A Wagy Honvédő Háború számtalan fényes példája megmutatta a gép- kocsizó lövész és gépesített csapatok alkalmazásának helyes módját és az
eredményes tapasztalatok világosan megszabják a feladatokat is.
F. feladatok a következők:
mint előre vetett csoport, vagy elővéd csapat fontos terepszakasz gyors birtokbavétele és megtartása,
— futólagos védelemre berendezett ellenséges állások áttörése ön- állóan, vagy nagyobb egységek kötelékében,
— támadó hadműveletek sikerét kimélyíteni (üldözés),
— a küzdő csapatok szárnyait biztosítani,
— átcsoportosítások biztosítása széles arcvonalon mozgó védelemmel,
— a harckocsik által elért sikerek kimélyítése,
— az ellenség szívósan ellenálló támpontjainak az elszigetelése.
A fent említett feladatok közül a gépkocsizó gyalogság- legjellegze- tesebb feladatának az olyan .védőállás megtámadása tekinthető, melyet az ellenség csak rövid idő óta tart megszállva és futólagosan rendezett be védelemre. Ilyenkor mindenekelőtt a gyorsaság, határozottság és az idő- vel való takarékosság játsza a legfontosabb szerepet.
A gépkocsizó gyalogság a gyors felfejlődést és támadást mindenek- előtt gyors mozgási képességével érheti el. E mellett természetesen nem kevésbé fontos a csapatok alapos kiképzése, sulykolása és a. parancsno- kok helyes vezetési készsége.
A harcterület megközelítését a gépkocsizó gyalogság biztosított me- netben hajtja végre.
Ha a gépkocsizó (gépesített) csapat önálló alkalmazásban van, akkor célszerűbb több párhuzamos menetvonalon meneteltetni. Ezzel megrövi-
dül a menetoszlop és a felfejlődéshez szükséges feltételek is kedvezőbbek lesznek. Ha valamely más egységgel együttműködésben egy menetvonalra van utalva, ily esetben a menetoszlop mélységét oly módon rövidíthetjük meg, hogy az egyes gépkocsik, valamint alosztályok közötti távközt csök- kentjük és az egyes oszlopok lépcsőit terepszakaszonként ugtásszerűleg előre vonjuk az elővéd vonaláig. Ezáltal a különböző sebességű oszlopok mozgá-.
sát is szabályozhatjuk. A hátsóbb oszlopok előrevonásához igen célszerű fel- használni a párhuzamos utakat és kedvező időjárás esetén a talaj utakat.
A gépkocsizó (gépesített) csapatok menetének megszervezésénél kü- lönös figyelmet kell fordítani a légvédelem megszervezésére. A gépkocsizó
(gépesített) oszlopok az ellenséges .repülők számára igen jó célok. Éppen ezért, a csapatparancsnok köteles az oszlop légvédelmét minden rendelke- zésre álló eszközzel megszervezni.
A gépkocsizó (gépesített) oszlopnak a földi ellenség megíepése ellen ugyancsak védekeznie kell. A harcterület megközelítésénél, a gépkocsizó (gépesített) lövészcsapat az elővéd biztosítása mellett nyomul előre és a fontosabb irányokba biztosító és felderítő egységeket rendel ki. A csapat parancsnoka a menet megkezdése előtt a helyzet megítélése és a menet- vonal alapos áttanulmányozása alapján előre megjelöli azokat a terepsza- kaszokat, melyeken az ellenséggel való találkozás lehetséges. Ez azért szükséges, hogy az ellenséggel való találkozás pillanatában a csapat egy- ségei felkészülve, megfelelő csoportosításban képesek legyenek fejlődni és számukra előnyös helyzetben a harcot felvenni.
A gyorsaság és jelfejlödés.
Ellenséges biztosító és felderítő csapatokkal való találkozás* esetén, az oszlopban menetelő gépkocsizó (gépesített) lövészcsapat parancsnoka, intézkedik a zömnek részleges vagy teljes felfejlődésére. Feltétlenül arra
kell törekedni, hogy az alosztályok túl korán ne szálljanak le gépkocsik- ról, mert ezáltal a felfejlődés ideje lényegesen megrövidül.
A gépkocsizó (gépesített) gyalogság felfejlődésének ilyen módszere csak akkor lehetséges, ha a felfejlődési területen elegendő úthálózat ál!
rendelkezésre. Ha az oszlopok az ellenséges tüzérségi tűzkörletbe jutnak, ne szüntessék be. az előnyomulás!! A veszteség elkerülése, illetve csökken- tése végett a gépkocsizó (gépesített) egységek az arcvonalban, a terep- nyujtotta lehetőségek kihasználásával tagozódjanak.'
Minden esetben arra kell törekedni, hogy a gyalogságot gépkocsikon minél közelebb szállítsuk az ellenséghez. Ez lehetővé teszi, hogy az em- beri erővel takarékoskodjunk és időt nyerjünk. A gépkocsi menetben elé- rendő körleteket rendszerint a csapatparancsnok jelöli ki támadási paran- csában. Az esetben, ha ez nem történt volna' meg és az idő sürget, akkor a- zászlóaljparancsnokok önállóan határozzák meg a gépkocsin elérendő célokat. Fontos, hogy az ellenség földi megfigyelése elől rejtsék a csapatot és a leszállási körletek az ellenséges géppuskák és aknavetők hatásos tűzkörletén kívül feküdjenek.
A fenti adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a gépkocsin elérendő körletek áz ellenségtől 1—3 km-re fekhetnek. Magától értetődik, hogy a gépkocsin elérendő körlethez elegendő számú olyan út szükséges, mely gépkocsiszállításnál a mozgásra alkalmas. Kívánatos, hogy a gépkocsi- ról szállásra kiválasztott körletek az ellenség megfigyelése elől rejtést nyújtsanak és lehetőleg természetes 'harckocsi akadállyal is rendelkezzenek.
Siogy a harceszközök és a harcosok gépkocsiról szállása fedetten és biz- tosítottan történjék.
A háború tapasztalatai szerint a gépkocsizó (gépesített) gyalogság gyak ran. kényszerült arra, hogy a gépkocsikról hirtelen leszálljon. Ilyen körülmé- nye); között a felfejlődést az alosztályparancsnokok saját hatáskörükben szervezik meg. Ha az ellenséges tűz nem engedné meg a gépkocsikon
való mozgást, akkor az alosztályparancsnokok önállóan rendelik el a le- szállást, azonban a gépkocsik elhagyásánál a kedvező időpont megvá- lasztására különös gond fordítandó. A korai gépkocsiról szállás nemcsak
időveszteséget, de erőpazarlást is jelent. A késedelem a harc megkezdé- sénél okoz időveszteséget, az erőpazarlás az ütőképességet csökkenti.
Mindez csak olyan módon kerülhető el, ha a csapatparancsnok előre meg- határozza a gépkocsiról szállás rendjét, melyhez a felderítés adatait használja fel.
A gépkocsikról való leszállási helyek és a gyülekezési pontokra vonat- kozó adatok beszerzése a felderítésre hárul, melyet a csapat a menet alatt rendel ki. Ezek a felderítők az ellenégre vonatkozó felderítési feladaton és a terep szemrevételezésen kívül, megállapítják a gépkocsiról való leszál- lásra alkalmas körleteket. Azzal-is számolni kéli, hogy a gépkocsizó (gé-
pesített) lövészegységek nem mindig egyidőben szállnak gépkocsikról.
Gyenge és kevésbbé szervezett ellenséges védelem esetén nincs is- szükség arra, hogy az egész csapat gépkocsiról szálljon. Ideiglenes véde- lemre berendezett ellenséges állás, különösen ha gyenge erőkkel van meg- szállva, az élcsapatokhoz beosztott gépkocsizó (gépesített) lövészegységek által is birtokba vehető. A biztosító rész egységei azonnal .leszállnak a gépkocsikról és harcba lépnek, míg a csapat zöme készenlétben a gépko- csin marad, hogy mielőbb megkezdhesse az ellenség üldözését. Bármilyen
helyzet is adódjék, a gépkocsikról való leszállás szervezett legyen és nem engedhető meg az egységek összekeveredése és a gépkocsik torlódása vagy egymást keresztező mozgása.
A leszállás legkedvezőbb módja az, ha va gépkocsik mozgása a két szárny irányába vagy az arcvonal egyik szárnyára vezető fedett haránt- utakon történik (lásd a túloldali vázlatot). Ez esetben gépkocsikról való leszállás gyorsabb ütemben folyhat és a gépkocsiszállítás számára lénye- gesen kedvezőbb helyzet alakul ki.
A gépkocsizó (gépesített) gyalogság gépkocsikról való leszállására lehetséges más megoldás is, amely lényegesen bonyolultabb. Ezt csak ak- kor alkalmazzuk, ha az eltolódáshoz alkalmas utak hiányoznak, és az ere- deti menetvonalon a további mozgás valamely ok miatt teljesen lehetet- len. Ebben az esetben a gépkocsikról való leszállás a menetvonal mentén folytatólagosan itörténik és az él kezdi meg; a gyalogság pedig a leszállás mérve szerint szakaszonként vagy századonként menetel előre a készenléti helyre. A szállítóeszközök gyüjtőállomásokra irányítandók. Az első lépcső- nek a leszállási helyére hajt előre a következő lépcső és így tovább.
A lövegek, aknavetők és az állványos géppuskák kirakásához célszerű
— a gépkocsizó (gépesített) lövészegységek állományából — megfelelő számú legénységet vezényelni, kik ezek előreszállításában is segítséget
nyújthatnak. Meg kell jegyezni, hogy a tartalékként kikülönített alosztá- lyok nem szállnak le a gépkocsikról, hanem fedett helyen helyezkednek el gépkocsikkal együtt és mint tartalék, állandóan készenlétben állanak a mozgásra.
harcbiztosítás. A gépkocsiról szállás idején a harckészültség foka a gépkocsizó (gépesített) egységeknél rendszerint meglazul. A harckészült- ség mindig gyengébb, mint a gépkocsin való szállítás közben. Szállítás alatt — szükség esetén — irányított tömegtüzet lehet leadni. Ez viszont a leszállás pillanatában nemi lehetséges, mert a legénység a gépkocsiról szállásnál fegyverzet, lőszer stb. kirakással van elfoglalva. Ezt a körül- ményt teltétlenül figyelembe kell venni a biztosítás megszervezésénél.
A gépkocsiról szállás, valamint a felfejlődés rendes körülmények kö- zött az él- vagy elővéd biztosítása mellett történik. Ez azonban nem ele- gendő,' mert elkerülhetetlen, hogy az arcvonal biztosító egységei között hézag ne keletkezzék. Ezért minden egyes parancsnok köteles a gépkocsi ról szállás idejére közvetlen biztosító erőt kirendelni. A közvetlen biztosí- tásra rendszerint az elővédet követő alosztály rendelendő ki. Ez elsőnek érkezik a kiszállásra megjelölt körzetbe, majd elsőnek kezdi meg a gya- logmenetet, és azonnal megszervezi a közvetlen biztosítást is. Az egész oszlop leszállása után a biztosító egységek bevonulnak saját kötelékük- höz. A leszállási helyek biztosítására harckocsikat is beoszthatunk, hogy a fontosabb irányokba a kirakodás biztosítva legyen
.4 szállító lépcsők. A leszállás után szabaddá vált gépkocsikból szál- lító lépcsők alakítandók,, felelős parancsnokok (tisztek) parancsnoksága alatt. A szállító lépcsők csapattestenként vagy gyakrabban alosztályon- ként alakítandók. Utóbbi esetben az alosztályparancsnok rendeli ki a fele- lős parancsnokot.
A szállító lépcsőket a leszállási (kirakodási) körletekben helyezzük el, azonban kedvezőtlen viszonyok között az arcvonal mögé, fedett helyre irányíthatjuk. Hogy az elmenetelnél a szállító eszközök egymás mozgását ne zavarják, célszerű az üres szállító eszközöket más útvonalon, az arc- vonal mögé irányítani. A gépkocsik elhelyezéséről a szállító lépcső pa- rancsnoka intézkedik- A gépkocsikat mindig rejtsük, sőt huzamosabb meg- állásnál fedett elhelyezésről is gondoskodni kell, hogy a tüzérség, vagy repülöK altal okozható veszteségeket elkerüljük. Célszerű mind az arc- vonalon, mind pedig az arcvonal mögött a kocsikat tagoltan elhelyezni.
A szállító lépcsők parancsnokai megszervezik a szállító lépcső körle- tébői kivezető útvonalak felderítését, melyek a gépkocsi mozgásra alkal- masak. Ök felelőnek a megbízható összeköttetésért, a figyelésért, a gép- kocsik karbantartásáért és a gépkocsik készenlétéért. Minden parancsnok a századparancsnoktól felfelé, szervezze meg az összeköttetést a saját szállító lépcsőjével. Az összeköttetés főként híradóeszközökkel történik.
A szállító lépcsőktől viszont figyelőket kell kirendelni a saját alosztályhoz (látóösszeköttetés céljából).
A szállító lépcsők harcalakzatban egységenként egyik fedező vonaltól a másikig mozognak a csapat után. Indulás a szállító lépcső parancsnoká- nak utasítása szerint történik (esetenként az alosztályparancsnok utasí- tására).
A szállító lépcsők biztosítását a lépcsőparancsnokok gépkocsivezetők- ből és külön kirendelt biztosító egységekből szervezik meg.
Támadás. A gépkocsikról szállt lövészek a támadást ugyanúgy hajt- ják végre, mint a gyalogság. A háborús tapasztalat azt mutatja, hogy ideiglenes, vagy gyengén megerődített állásokra való támadásnál, a gép- kocsizó (gépesített) gyalogság harckocsik után gépkocsin nyomulhat előre, minden pillanatban leszállásra készen.
Az ellenség üldözésénél a gépesített gyalogság bátran és határozottan törjön előre, ékelődjék be a visszavonuló ellenség oszlopaibai, veszélyez- tesse ezek szárnyait és hátát. Az ellenséges védelem áttörése után, vagy a visszavonulásnál, az üldözésre be kell vetni a tartalékokat. Az üldözés rendszerint gépkocsikon történik. (Leszállásra állandóan készen.) Ily ese- tekben a leszállás, illetve a gépkocsikra való szállás a szakasz- és század- parancsnokok intézkedésére történjék.
A felsorolt szempontok megmutatják azt, hogy a gépkocsizó lövész (gépesített) csapatok kiképző munkájánál mennyi fontos körülményt kell figyelembe venni, ha a kiképzést korszerűen és a dicsőséges Szovjet Had- seregnek a Nagy Honvédő Háborúban szerzett tapasztalatai alapján akar- juk végrehajtni.
A követendő példa előttünk áll: a hős szovjet páncélos és gépesített csapatok utat mutattak nekünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy kiképző munkánkban milyen nagy feladat előtt állunk és így minden erőnkkel, akartunkkal és tudásunkkal fokozzuk Néphadseregünk gépkocsizó lövész
(gépesített) csapatainak kiképzését.
