SZEMLE
AZ UNESCO KÖZGYŰLÉSÉNEK 29. ÜLÉSSZAKA
Az UNESCO-nak, az ENSZ 186 tagországot számláló oktatási, tudományos és kulturális szerve- zetének legfőbb tanácskozó és döntéshozó szerve, a Közgyűlés két évenként tartja ülésszakát. A 29. ülés- szakra 1997. október 21. és november 12. között ke- rült sor Párizsban. A résztvevő magyar küldöttség vezetője Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszter, helyettese Pataki Pál nagykövet, az UNESCO melletti állandó magyar képviselet vezető- je, tagjai a Magyar UNESCO Bizottság, több minisz- térium, főhatóság és kutatóintézet munkatársai vol- tak. Mivel egyes szekciók programjában olyan kér- dések is napirendre kerültek, amelyek a Központi Statisztikai Hivatalt érintették (oktatási nómenklatú- ra, nemzetközi statisztikai tevékenység), a delegáció munkájában november 3. és 7. között a Hivatal két munkatársa, Janák Katalin (Életszínvonal- és Embe- ri Erőforrás-statisztikai főosztály) és Rózsa Gábor (Népszámlálási főosztály) is részt vett.
A Közgyűlés a szervezet hatáskörébe tartozó ál- talános politikai, adminisztratív és pénzügyi kérdé- seket megvitató, plenáris ülésekkel kezdődött. Ezzel párhuzamosan különböző adminisztratív bizottságok (jelölő, számvizsgáló, jogi) és a szakmai tanácskozá- sok színteréül szolgáló öt munkabizottságot is meg- alakították.
Federico Mayor, az UNESCO főigazgatója be- vezető előadásában döntő jelentőségű eseménynek minősítette az ülésszakot a szervezet 2001-ig szóló középtávú stratégiájának megvalósítása szempontjá- ból. Az UNESCO fő célkitűzéseként a szervezet szakmai tevékenységében a béke, az emberiség intel- lektuális és morális szolidaritása eszméinek valóra váltását jelölte meg. Ehhez nélkülözhetetlen eszköz az új generációk teljes körű és magas színvonalú ok- tatása, a felnőttek folyamatos képzése, a környezet és a kulturális vagyon védelme, új kulturális, tudo- mányos és technikai értékek létrehozása és mindenki számára – nem, faj, kor szerinti diszkrimináció nél- kül – elérhetővé tétele. E gondolatok határozták meg a munkabizottsági ülések hozzászólásainak, vitáinak és határozatainak fő vonulatait. Az egyik ilyen mun-
kabizottság alapvetően szervezeti kérdésekkel, az UNESCO különféle kapcsolataival és a közgyűlés menetének kérdéseivel foglalkozott. Egy másik a természet- és élettudományoknak, illetve a humán- tudományoknak a fejlődésben játszott szerepét, egy harmadik pedig a kulturális örökség és alkotás prob- lémakörét, valamint a kommunikáció, információ és informatika különféle kulturális és jogi összefüggé- seit vitatta meg. Ezek munkáját a közgyűlés doku- mentumai ismertetik. A továbbiakban némileg rész- letesebben a statisztikai tevékenységet is érintő két munkabizottság üléseiről lesz szó.
A mindenki számára egész életen át tartó oktatás gondolatának részleteit megvitató és ezzel kapcsola- tos határozatokat hozó munkabizottság ülésén napi- rendre került az alapfokú oktatás teljes körűvé téte- lének fontossága, a marginalizált helyzetben lévő fi- atalok és más népességcsoportok, a sok helyen hát- rányt szenvedő nők oktatásának problémája, a kö- zépfokú oktatás és szakmai képzés megújításának je- lentősége, a felsőoktatás és a fejlődés számos össze- függése. Itt tárgyaltak a résztvevők az UNESCO ok- tatási kérdésekkel foglalkozó különböző intézmé- nyeinek szerepéről, valamint az információs techni- kák oktatási alkalmazhatóságának kutatását végző új intézet felállításáról. Ugyancsak e bizottság feladata volt, hogy elfogadja az iskolázottság nemzetközi szabványosztályozásának, az ISCED-nek a jelentő- sen átdolgozott, új változatát. E komplex kérdéskör megtárgyalása során minden ország (és hozzászóló szakmai szervezet) 8 percet kapott nézetei, egyetér- tése vagy fenntartásai kifejtésére. (A korlátozás in- dokoltnak bizonyult, több mint 100 hozzászólás hangzott el.)
A magyar küldöttség képviselője bemutatta az utóbbi évek hazai változásait és jövőbeni elképzelé- seit az oktatás területén. Az ISCED revíziójának ak- tualitását megerősítve kiemelte, hogy az említett vál- tozások és a várható új oktatási–szakképzési formák Magyarországon is időszerűvé tették az új nemzet- közi, illetve az azzal kompatibilis nemzeti oktatási nómenklatúra kialakítását.
SZEMLE 74
A kulturális politika szerteágazó területeit átte- kintő másik bizottságban tematikusan szervezett ta- nácskozás folyt, amelyből az UNESCO statisztikai programjai megerősítésének és nemzetközi statiszti- kai intézete létrehozásának kérdésével foglalkozó ülésen voltunk érdekeltek. Ez a téma, a hosszas elő- készítés ellenére csak heves viták és alapos szöveg- módosítások után került napirendre. Az előzetes do- kumentum szerint a statisztikai tevékenységek és a szervezet megerősítésének célja, hogy az UNESCO megőrizhesse az e területeken kivívott világméretű vezető szerepét. A módosított határozattervezet szö- vege alapján a 35 hozzászóló (ideértve a korábbi el- lenzőket is) támogatta az intézet létrehozásának gondolatát. A vita során a fejlődő országok képvise- lői statisztikai tevékenységük támogatásának remé- nyét fejezték ki, a fejlett országok pedig a magas szintű minőségi, megbízhatósági normák, egységes fogalmi, osztályozási és mutatószám-rendszerek ki- dolgozását és alkalmazását szorgalmazták.
A magyar küldöttség nevében hozzászólásában Rózsa Gábor az említett szempontok hangsúlyozása mellett kiemelte az anyagi és humán erőforrások jobb összpontosításának lehetőségét, az egyszerű adatgyűjtési szerepkörön túlmutató, a nemzeti és re-
gionális politikák kialakításhoz szükséges elemző funkció, valamint az új típusú adatigények minél tel- jesebb és ésszerű határidőkre történő kielégítésének fontosságát. Az azonnali döntés elősegíthette volna a világnépesség iskolázottsági állapotának jobb felmé- rését a 2000. év körül tartandó népszámlálások ada- tai alapján, de a többi résztvevőhöz hasonlóan a ma- gyar küldöttség is elfogadta, hogy egy ilyen hordere- jű döntés további előkészítő anyagok megvitatását, a szervezeti elképzelések mellett a költségvonzatok és főként a szakmai feladatok, programok alaposabb kidolgozását igényli. Az UNESCO főigazgatója a következő, 1999-ben esedékes ülésszakon várható végleges döntésig ideiglenes struktúrák kísérleti jel- leggel történő felállítására kapott felhatalmazást a Közgyűléstől.
A Közgyűléssel párhuzamosan rendezett válasz- tások során Magyarország bekerült az UNESCO Vi- lágörökség Bizottságába, a tagállamok nagy többsé- ge részéről tanúsított magas szintű bizalom és elis- merés jeleként pedig Pataki Pál nagykövetet az UNESCO Végrehajtó Tanácsa elnökének választot- ták meg.
R. G.
MAGYAR SZAKIRODALOM
INOTAI ANDRÁS:
ÚTKÖZBEN.
MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ Belvárosi Könyvkiadó. Budapest. 1997. 226 old.
Az utóbbi időben nem lehet panaszunk a rádió- ra, a tévére és az írott sajtóra, mert igazán sokat – olykor talán a kelleténél is többet – foglalkoztak Magyarország európai uniós csatlakozásával, a tár- gyalások hátterével, a gyakran változó álláspontok megismertetésével. Mégis sokan vártak már olyan könyvre, amely a sok-sok részinformáció mellett át- fogó, tudományos igényű ismereteket, elemzést ad az Európai Unióról (EU), Magyarország teljes jogú taggá válásának folyamatáról, a csatlakozás haszná- ról és költségeiről, mindarról, ami már jelenleg is jól kitapintható, a jövőben pedig meghatározó jelentő- ségűvé válik életünkben.
Ezt az igényt igyekszik kielégíteni Inotai And- rás, aki válogatott tanulmányainak kötetbe rendezé- sével a közelmúltban jelentette meg új könyvét. A tanulmányok, melyeket a szerző 1996–1997-ben írt, részben Magyarországon, részben külföldön jelentek meg, és az Európai Unió fejlődésével, valamint Ma- gyarország uniós tagságra való felkészülésével fog-
lalkoznak, elemzik azokat a területeket, amelyek az 1998 első negyedévében kezdődő hivatalos felvételi tárgyalások magját fogják képezni. A szerző mint az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgatója és az Integrációs Stratégiai Munkacsoport vezetője, hihetetlen mennyiségű információval, érvvel, háttér- anyaggal látja el az olvasót. Könnyed stílusa, jó absztraháló képessége élménnyé teszi a könyv olva- sását. Stratégiai gondolkodása végig jól követhető, így írása remélhetően sok érdeklődőnek segít eliga- zodni a következő évek és évtizedek buktatói és ne- hézségei között.
A könyv egyfelől be kívánta mutatni a változó Európa helyét a drámai gyorsasággal mozgó világ- ban, másfelől a közép- és kelet-európai országok és az Európai Unió közötti kapcsolatok néhány hosszú távon is fontos mozgatórugójára szerette volna ráirá- nyítani a figyelmet. Tíz tanulmányából kettő a Sta- tisztikai Szemle hasábjain jelent meg, (Artner Anna- mária – Inotai András: Felzárkózási esélyek a sta- tisztikai adatok alapján. Statisztikai Szemle. 1997.
évi 4–5. sz. 293–302. old., és Éltető Andrea – Inotai András: Az Európai Unión belüli pénzügyi transzfer és a nemzeti költségvetés. Statisztikai Szemle. 1997.
évi 6. sz. 453–464. old.); kettő az Európai Tükör-
