A nyelvismeret, mint a nemzetiségi statisztika ellenőrzője I.

Won'-.... nun-"nt onnon-c u.n-u...- "I' II.C.-IIIÚII "lb-ililnlil-l-alul-llllill '

Öö...-nunc".- -

o TERULET És 'NÉPESSÉG 4-

untam

A nyelvismeret, mint a nemzetiségi statisztika ellenőrzőjef'

u.n nun-...uun-u-n-n-o'ní— l.;nlcuogu-oo- noma-

La eonnaz'ssanee de tongue comme cantróle de la statistigue (les nationalite's?)

"',

Tartalom :

1. A nyelvismeretre vonatkozó statisztika előnyei és szükségessége.

11. A nyelvismereti statisztika módszere és eredményei Magyarországon. _ itt. A nemzetiségi és nyelvismeretí statisztika módszere és eredményei más államokban—';

IV. Összefoglalás és javaslat.

Résume'. La statistigue (les nationalite's, gui était importance avant le guerre déja, a gagne' encore en importance depuis.

Aussi, est—il nécessaire (Iue dans tous les pays ayant (les minorite's nationales consi—

dérables, elle soit azz-dessus de la eritigue au [point (le vue de la méthode et de liob- jeetivité; (Iu'elle soit aussi parfaite (Iue possible (]uant au (lépouillen'ient (les don—

nées et a la publication des résultats;

giuíelle renseigne non seulement sur [a po—

sition géographioue (les minoritás, mais aussi sur' leur vie economiaue et intellee—

tuelle.

En ee (lui concerne la auestion de la métlmde,il est presgue universellement admis (pre c'est par la la n g n e m a t e 1- n e [ le orion peut établir le plus sűrement le nombre (les nationalités. Il faut (lom- laisser entiere liberté a tout le monde pour áéelarer ú guelle nationalité il désire appar—

tenir et dans guelle Iangue il veut s'assurer [es droits -minoritaires. Ouant (: ceux aut partent plusieurs _langues, il eonviendrait d'étendre le' gues'tionnaire a toutes les lan- gues parlées en (lehoz-'s de la langue mater—

nelle, ainsi gue cela se fait',,(lepuis 1880, aux recensements de Hongrie.

Les données relatives a. [a langue 'ma-

ternelle et a la eonntri'ssance a'e langue devraient étre (lépouíllées _en eorrélation aussi avec liáge, lrr religion, le, '(legré (Pin—

struetion; la profession, etc.; il serrait utile 1) Ez a tanulmánya Nymzetközi Statisztikai Intézetnek Kairóbanr1927 dec. 2946! 1928 jan.

tartott XVJI_ ütése. alkalmából készült, és 'az ülés iratai között [francia nyelven teljes tor- je'detmében megjelent. — (lette éturle a été elerite (; Polccasion de la [XVIIe Session 'tle l"lnstitut 'ln- ternational (le Statistiaue, tenue au (faire (lu 25) dontik)? au 5' jani). 1928; elle a para en entier, rri' franeais. parmi 'les puineations de la Session.

ő—íg

tt. közlemény. — lfe publieation.)

de les publier suivant des unítés territoria— * les aussi petites gue possible. Au pointdíe vue de la statistigue des nationalités,_ee procédé a [es avantages suiu'ants; '

I" 11 permet de eontrőler, exactemelit, la statistigue des nationalités, car lié'volii—

[ion de la connaissance de langue indigue mieure gue la r—statistiaue des nationalités méme, [textension (les diffe'rentes langues.

2" II montre dansl'guelle meSure aug)—

mente, (Pane, part, le nombre de ceux'oui ne parlent auiune langue et d'autre part, ie nombre (les personnes parlant plusieurs [angues

** , . 3" On peut observer la e'onnaissan'ce

mutuelle (le langue des nati'o—nalités' et vérifier, par celle—la, les données—relatives

au.r nationalités. __ " ! 4" II permet dtobtenir des données

e.trtremement inte'ressantes, au, point de vue

(le statistiaue, sur le progres de la cari,-

naissanee (le langue suinant _les' groupefs' (Pages, [es professions, ete; etes données sont nécessaires aussi pour la '(liTee—tioní de ["arlministration locale.

5" On peut établir ** et cela importe surtout aux petites nations —— Fextension (les grandes langues mondiales, ce out a une grande importance au point de vue (les relations internationales. * A_—

A notre eonnaissanee, seule la statis—

tigue hongroise répond a toutes eesleon—

(litions (noir les nombreux tableaux ci—

(lessous). (Pest pourguoi il serait desirable ([ue les Etats ayant (les minoritás considé- rables adoptent a cet égard le systeme'hon- grois. Uauteur de la présente étude a dépose' Ia—(lessus une proposition a la Session du Caire de [Institut International (le Statis—

ligue, car ('*est a I"]nstitut auiil inco'mbe

(le reviser les méthodes statistigues des (li/l'érents Etats et de proposer 'tles métho—

(les plus parfaites et plus justes en 117an—

1

1, szám.

m

cement de celles (lui se montrent insujfi—

—santes ou. ínezractes pour l'établissement dn nombre (les nationalités.

Ainsí, l'lnstíínt rendmii 111) grand ser—

vice mm selllen'wnl' (': la seienee statis-

tigue,,mais aussi (71 la (range de la paix, cai' fil femit mire les aecusations gue se lancent les Etats () cause de Pimperfeciion et (le llimpossibiliié de (*onh'óle de ia statistimte

(les notiomllifés.

l. A nyelvismeretre vonatkozó statisztika előnyei és szükségessége.

,.

A statisztika probléma) között, mindig jelentős helyet foglalt el ;) nemzetiségek statisztikája neme-sink methodikai tekintet—

ben, de ;; statisztika?eredmenyeit és azok kihatásait illetőleg is El lehet nutmdank

hogy a Világháború keletkezésére és végső döntésére is nagy befolyással volt: a nem—

'zetiségi stz-)tísztikán:)k :) modern népszám-

lálásokkal történt kifejlődése. ;)mely rész—

letesen feltárt,-(); az egyes államok lakossá—

gának nemzetiségi viszony út és ezzel egy—

részt ürügyet adott. )fajrokon szomszéd- államoknak arra, hogy jogot, tormáljangk íajrokonaikkul való egyesülésre, másrészt 'úiwnemzeti államok képződésének :) gon—

dolátátpérlelte meg De, éppen e, nemzeti—

ségi statisztika mutatta meg, hogy Közép.

és Kelet—Európában ;) népek és fajok any—

nyira— Össze vannak keveredve és ennek következtében ;) nyelvlmtárok olyan bi—

zonytalánok 'és elmosódottnk, hogy :) nem-f zetiségi elv alapján tiszti) nemzeti államo—

kat alkotni ezen ?) területen teljes lehetet—

Tenség.

Wilsont, amikor az áltanmk alapjz'ml .) nemzetiségi elvet kimondta, bizon'fíirn jo hiszeműség és békeszeretel vezette, (le (") valószínűleg nem ismerte Európa nemzett ségi statisztikáját és kiilí')))(")5(—)h nem is- merte azokat ;) kultúrális és giud-asági erőket. amelyek ;) nemzetiségek nyers száma mögött, rejtozrwk s amelyek az egyes államok lakosságát, különböző nyel—

vük daárd századokon M iisszetnrtothlk .?edig a statisztika számsomi ezeket ;) vi—

zzonvhtokat is lehf)) ják. ltzek ;) gazdasági eg. kúltui'ál'is vivzonyok azonban hu (en—

trifugálisan jelentkeznek az )). 11. nemzeti államok HZGT'kGZGtÓUOk gyöng(*ség('*re is rí)—

világítanak, ezeknél csalóka képet adhat az ))ra1kodo fai esetleges n: )gy tiil)l)sef*e

A világhábmn utáni hekekótesek telje—

sen átalakították Közép és Kelet-Eun'nm térképét. Meglévő államokat több esetben kétszeresre, növelték, rég megszünt, áll;)- mokal pedig újra) életre keltettek ;) nen)—

zelisMi elv alapján. sőt olyan népeknek

%

is adtak önálló állami létet, amelyek azzal :) történelem folyamán sohasem bírtak.

Ezeknek :) ')')ltoztntúsoknak sok esetben meg volt, :) jogosultsága és más nemzetek súlyosabb sérelme, nélkül meg is voltak vah'míthatók (pl. :) Balti-államok), a Változ—

tatások nagyobb része azonban olyan volt.

hogy :), néprajzi, töldrajzi ésegyél) adottsá- gok folytán súlyos igazságtalanságokat je

le))tettek más nemzetekre amely igazság—

tulansngot meg növelte :)7. ;) körülmény.

hogy az ntosatolandó területek lakosságát meg sem kérdezték :)lelol. akar—(*, a másik államhoz csatlakozni. Nem szólva itt ;) több százados történeti jogokról, amelyek sérelmeit szenvu'ltek és :) földrajzi és gaz—

dasági egységekről. melyeket ;) gazdasági élet, nagy ká'íwn szétszakítottak, csak azt :) közismert tényt hozzuk fel. hogy ;) béke—

kötéxek folytán több mint 40 millió ember került ('). kisebbségek közé, tehát nyel—

vének meg nem felelő állam) kötelékébe, A nemzetiségi elvett, még ln) azt tisztán (s minden irányzatosság nélkül akarták volna) keresztülvinni. akkor sem lehetett volna )negvuhlsitani ;) népek erös kevere—

dése, folytán., ez ;) kzép elv azonban meg további sérelmet szenvedett azáltal. hogy az új politikai határokat sok esetben joval :) l'iemzetiségi határokon túl vonták meg részint. történeti. részint gazdasági és ka- tonni indokokkal támogat. (;) ez eljárást,

Igaz, és ezt, el kell ismerni. hogy ;) hé—

kekötések igyekeztek ;) nemzeti kisebbsé- gek nyelvi jogait megóvni sok olj-m) intéz—

kedéssel, amelyek lelkiismeretes végre,- hajtása )niinlenegetre biztosítani) :) kiseblw ségek fennnmradúsát.' Minthogy ;) liékw szerződések nem határozzák meg azt. hogy milyen xzámnál kezdödik :) kisel)l')s(*gek nyelvi joga. olyn) gyakorlat kezd kialt)—

kulni ———— joggal—(* vagy jogtalanul. azt most nem akarjuk ln'rálni. — ;) nemzeti kisebbsé—

gfekkel bíró államokban. hogy ;) közigaz—

gutásnát hí-áskodásm'd sőt egyél) téren is,

(nak ott adják megf :) nemzeti kisebbségek—

.

—'ez_zel— a kérdéssel és lehet mondani,

; 'nyes felvételeknek.

nek a békeszerződésben biztositott , nyelvi

jogokat, ahol a nemzeti kisebbségek a lakos—*

ságnak 20%-át elérik. Ha a nemzetiségi statisztika pontos és minden kritikát kiálló, u.akkor a legalább 2t)%—()t— kitevő kisebbséa gek mindenesetre nyugodtak lehetnek afelől, hogy a l)él(esZ€I'ZődéSbeIl biztosí—

tott nyelvi jogaik érvényesíthetők, Igen fontos tehát és a világháború után még fontosabbá vált, hogy a nemzetiségi sta—

tisztika mindazon allamokban, amelyek jelentékeny kisebbségekhez jutottak mód—

szer és tz'ugyilagosság tekintetében min- den kritikát, kiálljon, az adatok feldolgozá—

sában és az eredmények közlésében a le—

hető legtökéletesebbet nyujtsa és bepillan- tást engedjen a kisebbségeknek nemesak térbeli elhelyezkedésébe, hanem azok egész gazdasági és kultúrális életébe is.

Ami a methodika kérdését illeti, a sta—

slatisztikai és demografiai kongresszusok, sőt magának a Nemzetközi Statisztikai ln- tézetnek ülései is többször foglalkoztak hogy _ most már véglegesen kialakult az a nézet, (hogy az egyes nemzetiségek szamat sta- tisztikailag csak a nyelv, még pedig az anyanyelv kérdezése által lehet legmeg- közelítőbben megállapítani, A nyelvhasz—

' latmindenkinek egyéni joga amelyhez több esetben éizülete is igazodiks'sígy mdenkinek a saját egyéni bevallására _ zni annak az eldöntését hogy mi—

yen nemzetiséghez kivan tartozni

nyelven, kívánja magánál. a kisebbségi jo- gokat biztosítani. Anyanyelv alatt itt ter- rme'szetesen nem a szoros értelemben vett anyanyelvet értjük, hanem azt a nyelvet.

famelyet a megszámlalt egyen a népszám—

'lálás időpontjában minden befolyásolástól menten magáénak vall. Eza nyelv tehát kulonbozhet attól a nyelvtől. amelyet va—

laki anyjától tanult, bár az esetek 99/041- ban egyezni fog azzal. Nyilvánvaló, hogy annak a célnak, hogy mindenki ténylege-

—_s it beszelt nyelve és mondjuk vonzódása

"lete alapján kerüljön be egyik vagy

sik (nemzetiség rovatába, sem a társal—

gasi nyelv, sem a esaladi nyelv kerdezese nem felel meg. Még kevésbbé telel meg

egyenesen a nemzetiségnek vagy lajnaka é'rdezeSe, mert ez tág teret nyújt az önko leszármazás ós öröklés milyen ,

alapján Való megállapításoknak,tusfalád

vek alapján való besorozásoknak

amely eljárások a nemzetiségi statist át elhomályosítják, sőt meghamisíthatjá _ ezzel a nyelvi kisebbségek nyelvi jogait is illuzóriusokká tehetik i' '

A statisztikai tudomány szempontjabol amely a nemzetisegi statisztika methodika

részét már régen tisztázta, csak'fájlalnün -

és megrónúnk lehet azt az eljárást,:

egyik európai állam az 1927. évben népszámlálásában követett, amikor aim denki által könnyen bevallható any_any__,_1w helyett a népi eredetet kérdezteia ;n'ép számlálásnál. Mintha tudomást sem vett volna arról az évtizedek óta fo y_tatott Vi tárol, amely e körül a kérdés körül fir gott s amelyeket ezek a viták a fentebb , fejtett értelemben már régen eldöntötte Ha ilyen esetek előfordulhatnak, akkora.—

Nemzetközi Statisztikai Intézetnek egész munkája kárba veszett, mert mi értelme—

van annak, hogy éveken át tanácskozunk statisztikai felvételi módszerekről s meg

állapítjuk azoknak legalkalmasabb 'm ját. ha ezek után valamelyik" állam (visssza

tér egy olyan felvételi módszerhez, mély

már egy félszázaddal ezelőtt is túlhaladó_

volt a statisztikai tudomány _ megítélése

szerint. ; __ '

Mint fentebb jeleztem, a statisztikai lta—., (lomány mai (állása szerint az anyanyelv kérdezése sem az, amellyel legjobban még lehet közelíteni az egyes nemzetiségekliez tartozók számát. Teljesen tökéletes még ez a módszer sem lehet, mert olyan emberek—

nél, akik több nyelvet egyformám jól be—

szélnek és azokat váltakozva használják, sokszor nehéz eldönteni saját maguknak is, hogy mi az anyanyelvük. Ilyen esetben , természetesenteljesen az egyéni belátásra, jobban mondva érzületre kell bízni több,_

nyelv közül az anyanyelv megállapítását.

A népszámlálás kérdései között a legtöbb

olyan, amelyre a valaszt könnyű megadni, a felelet tekintetében kétség _nem lehet.

Ilyen pl. a nem, kor, családi állapot, szü—

letési hely, stb., amelyek nem kétségesek

(feltéve természetesen, 'ha a" megszámlált. *'

egyén tudja sajat adatait). A nye'lvné'lazun—m

ban, de csak a több nyelvet beszélőknél

1*

^{'— ; 1928}

kétely merülhet fel a hovatartozás iránt.

Van olyan állam is, mint pl. Németország, amely megengedi két anyanyelvnek a be—

vezetését s ezeket a kétnyelvűeket különis mutatja ki. Ez annyiban helytelen, mert az ilyen kétnyelvűeket nem lehet sem az egyik.

sem a másik nemzetiséghez sorozni, vagy pedig. csak önkényes kombináció útján,

rendesen felezéssel lehet szétválasztani. Ép-

pen azért, hogy az ilyen bizonytalanságok megszűnjenek, amelyek a nemzetiségi sta—

tisztika megbízhatóságát rontják, az anya—

nyelven kívül amely feltétlenül csak egy nyelv lehet, minden/államban, ahol a nem—

zetiségi statisztikának egyáltalán jelentősége van, kérdezni kellene az anyanyelven kívül beszélt nyelveket is, úgy, amint az Magyar- országon 1880 óta minden népszámlálás—

nál történik.

'Természetesen nem elegendő a kérdést egyszerűen feltenni, hanem a nyelvtudásra vonatkozó adatokat korral, vallással, mű—

veltséggel, foglalkozással és esetleg egyéb demográfiai jelenségekkel kombinálva is fel kell dolgozni és minél kisebb területi egységek szerint közzétenni. Ennek'az el- járásnak előnyei a nemzetiségi statisztika szempontjából a következők:

1. Lehetővé teszi ez az eljárás az anya- nyelven alapuló nemzetiségi statisztikának pontos ellenőrzését, mert ott, ahol a nem—

zetiségi adatok egyik népszámlálásról a másikra feltűnő eltolódásokat vagy követ—

kezetlen fejlődési folyamatokat mutatnak, a különböző nyelvek ismeretének fejlődési folyamata világosan megmutatja, hogy me—

lyik nemzetiségnek nyelve erősbődik job—

ban és melyik kevésbbé, esetleg melyik nyelv foglal tért a másiknak határozott ro—

vására.

2. Ezzel az eljárással meg lehet állapí—

tania csak anyanyelvükön beszélőknek a számát, amellyel viszont ki lehet mutatni azt, hogy valamely területen mennyire csökken vagy emelkedik az egynyelvűség, esetleg melyik nyelv válik fokozatosan szinte kizár(')l'agossá. Ennek a folyamatnak a megfigyelése. szintén elleiu'irzt'm'xiil szolgál a nemzetiségi megoszlásnak.

3.—Meg lehet figyelni egy—'egy városban.

községben vagy területen a főbb nemzeti—

ségek kölcsönös nyelvtudását. vagyis azt,

hogy egyik nemzetiség a másik nyelvét mi lyen mértékben birja s ennek a folyamaté nak mi az iránya. Ha ezek az adatok meg:

vannak és azokból az tűnik ki, hogy a köl—

esönös nyelvtudás egyenlő erejű nemzeti—

ségeknél körülbelül egyenlő, különböző erejű nemzetiségeknél pedig az elterjedés ará—

nyának megfelelő, úgy ezek az adatok a legerősebb bizonyítékai a nemzetiségi stat—' tisztika helyességének és ezzel a legköny4 nyebben megcáfolhatók azok a vádak, ame—

lyeket a kisebbségek részéről leggyakrab- ban hallunk hangoztatni, hogy t. i. az.

államnyelvet beszélő kisebbségek a nép—

számlálásnál az uralkodó nemzetiségekhez soroztatnak.

4. A nyelvtudásnak ezen ellenőrző sze—

repén kívül általános statisztikai sZempont—

ból is rendkívül érdekes adatokat lehet ez—

által nyerni az egyes nyelvek ismeretéről a népesség kora, foglalkozása, stb. szerint és arról a fejlődésről, amelyet az egyes nyel——

vek ismerete a népesség különböző rétegei—

ben mutat, s amelyek nemcsak a statisztikai tudomány szempontjából érdekesek és ta- nulságosak, hanem a helyi közigazgatás irányítására nézve is szinte megbecsülhe—

tétlenek.

5. Ha a feldolgozás nemcsak az illető te—

rületen szokásos nyelvekre terjed ki, hanem az összes beszélt nyelveket magában fog—

lalja, úgy alkalom nyílik arra —— s ez kür—

lönösen kisebb nemzeteknél fontos ——0 hogy megtudjuk a feldolgozásból azt, hogy a la—

kosságból hányan ismerik a nagy világ—

nyelveket, ami viszont a nemzetközi érint—

kezés szempontjából nagyfontosságú. ! Tudomásunk szerint a nemzetiségi sta—

tisztikának a nyelvismerettel való ez a ki—

egészítése és a nyelvismeretre vonatkozó—

adatoknak a jelzett szempontok szerint való feldolgozása és közzététele csupán csak a magyar statisztikában található. Más álla—

mokban, ahol az anyanyelvet és a nyelv- tudást kérdezik, vagy a felvételben, vagy a feldolgozásban. vagy a közzétételben térnek el a fentebbi követelményektől, bár az újabb népszámlálásoknál több helyen haladást látunk ebben az irányban is. Később az egyes államok idevonatkozó módszereit is, ismertetni fogjuk és ott fogunk majd rá—

mutatni a jelentkező hiányokra.

1. szám. 1928 II. A nyelvismereti statisztika módszere és eredményei .Magy—arországon. - Az alábbiakban a magyar statisztika

gazdag anyagából óhajtunk bemutatni kü—

lönböző adatokat, hogy ezáltal bebizonyít- suk azt, mennyire szükséges lenne, hogy va—

lainennyi állam, hol a nemzetiségi kérdésnek bármi kis jelentősége van, hasonló módsze- rekkel tárja fel lakosságának nemzetiségi és nyelvi viszonyait.

A magyar népszámlálások, amint már fentebb említettük, 1880 óta 10 évenkint mutatják ki a nemzetiségi adatokat az anya—

nyelv kérdezése alapján. Az anyanyelv mel—

lett minden alkalommal az egyéb beszélt nyelv is kérdeztetett. Az adatok feldolgozá—

sában és közzétételében azonban bizonyos fejlődési folyamat észlelhető. Az 1880. évi népszámlálás a beszélni nem tudó gyerme—

keknél nem mutatta ki az anyanyelvet s ezeket egyik nemzetiséghez sem sorozta be.

§ 1890 óta azonban az egész népesség részle—

teztetett anyanyelvek szerint, a beszélni nem tudó gyermekeknél az anya nyelve vétetvén alapul. 1890 óta az 1880. évi népszámlálás adatai is visszamenőleg korrigáltattak az összehasonlíthatóság kedvéért olymódon, hogy a beszélni nem tudó gyermekek az egyes nemzetiségek %—os arányában osztat- tak fel és számíttattak az illető nemzeti- séghez.

Ami az egyéb beszélt nyelveket illeti, azok feldolgozásánál három népszámlálá—

son keresztül (1880, 1890 és 1900) az a

módszertani hiba történt, H- ezt őszintén be kell vallanunk ", hogy a magyar anyanyel—

vűeknél csak az első helyen megnevezett egyéb beszélt nyelv vétetett számba, a nem magyar anyanyelvűeknél pedig a beszélt magyar nyelv minden esetben, a többi be—

szélt nyelv közül pedig csak az,_amely a ma-

gyar nélkül első helyen volt megnevezve.

Ennek a magyarázatát most már nem tudjuk adni, bizonyára a feldolgozás technikai ne,—

hézségei szolgáltak erre okul, mert abban az esetben, ha a lapon több beszélt nyelv sze- repelt, az illető lapokat többször kellett volna számbavenni, ami először is lehetet- lenné tette volna azt, hogy a beszélt nyel;

vek szerint feldolgozott lapok száma egyez—

zék az illető nemzetiség számával, másrészt ez a feldogozás ellenőrzését is megnehezítette volna. Bármint áll a dolog, csak sajnálhatf juk, hogy ez a téves eljárás megtörtént, mert így 1900 előttről a nyelvtudásról nincsenek egészen pontos, megbízható és a későbbi adatokkal minden tekintetben összehasonlít- ható adataink. Csupána csak anyanyelvü—

kön tudók száma és a nem magyar anya—

nyelvűek közül magyarul tudók száma te—

kinthető egészen pontos adatnak. Meg kell azonban jegyezni, hogy olyan területi egy—

ségekben, amelyekben csak két főnemzetiség van és a harmadik vagy negyedik, stb. nem—

zetiség már csak alárendelt szerepet játszik., tapasztalás szerint az adatbevallók a másik l'őnemzetiség ismert nyelvét jelentik be első helyen, úgyhogy ilyen városokban vagy te—

rületrészeken az első helyen megnevezett nyelv feldolgozáSa is elég biztos támpontot nyujt a kölcsönös nyelvismeretre nézve.

Módszertani szempontból ez az eljárás azon—

ban semmiesetre sem tökéletes.

Rátérve most már az adatokra, a magyar anyaország régi' területén (beleszámítva Fiumét, de nem számítva Horvát-Szlavon—

országot, amelynek teljes nyelvi autonó—

miája volt) az egyes anyanyelvekhez tarto- zók száma és aránya az 1. számú tábla sze- rint alakult.

1. A népesség anyanyelv szerint való megoszlása Magyarországon 1880-tól 1910-íg.

Bépawitinn par lamme maternellc de la population de la Hongrie, (le 1880 ú 1910

' l .. § ! ' ' ' l §

Ev ;) § "2555; § Magyar Nemet Tót Oláh Ruthén _ Horvát § Szerb § Egyél) ' Annéel) §§ ngtzlgl HongroisÉ mááá Slovagues Roumains Ruthúnes§ ()roates § Serbes § Autres

§§ _. , § , , , ,, , _,WM M

1880 §§ 13,749.603 6, 404. 070§ 1 870 7721,855.451 2,403.041 353. 229 § l') 639. 986 § 223354 '

0/0' §§ 100'0 § 46' 6 13' (i 13'5 17'5 ? (; § 4 (; 1'6 -

1890 §§ 15,102.988 §:7 357. 936§ 1, 990. 084§ 1,896.665 2,589 079 379 786 §) 1.94.412§2) 495.3133§ 259893

% §; 100 0 § 48 ') § 13-1 § 12—5 171 25 § 1-3 ; , 1-7 §

1900 §§ 16,888.255 § 8, 651. 520 1 ,9991 060 2002165 2,798 559 424374, 191432 437737 33 3 008

% §§ 100-0 § 51 4 119 11-9 [66 2-5 § 1 1 § 215 N0 ,

1910 ' 19264 533 § 9944 627§ 1,903.357 1,94R.357 2,948.186 464 270 § 194808 [ 461516 401412

"§" (§ 100'0 § 54'5 § 104 10'7 !(í'l 2'5 1'1 § 25 2' 2 '

') 1880 ban és 1890 ben csak polgári, 1900 ban és 1910 ben polgári és katonai népesség. -—-— Powr 57880 et 1890, seulement populat. civile; pour 1900 et 1910, pnpulut. cwile el mzlztaire.

2) A bimyevácokkal és sokáeokkal együtt, kik később az egyéb anyanyelvűek közé soroztattak —.—

lY compris les Rowgne'vatzes (r/ les Schola/,:es zaffachés depm's á la rubr'imu(1 rdwe

gyar elem szaporodott a legnagyobb merték—

ben, relative pedig csakis :) magya-ttság fog—

lalt tért míg a kisebbségek aránya úgyszól—

vá'n következetesen kisebb és kisebb lett Ennek a jelenségnek számtalan a löldrajzi, történelmi települési helyzetbol gazdasági, műveltséni stb. viszonyokból eledő magya—.

rázata van, amelyeket e sorok írója és sokan mások több ízben részletesen kifejtettek és amely ekokat a magyar béketárgyalásokról 57.616 kötetekis részletesen kifejtenek. Hogy röviden összefoglaljuk ezeket az okokat, a magyarság ezt az eredményt a következő

körülmények összejátszása lolytán érte el.' 1. A régi Magyarország tudvalevőleg olyan tökéletes földrajzi egység volt amely ben a folyók majdnem kivétel nélkül az or—

szág határától az ország belseje felé ti)—

rekedtek

2. A magyarság az ország középső sík és dombos területét lakta, :) kisebbségek pe—

dig, akiknek legnagyobb resze későbbi be vándorló volt, mint a magyarság, köröskö—

rül az ország perifériáit s a7 Alföldnél sok—

kal kevésbbé termékeny területeket tartot—

ták megszállva

3. A belső termékeny területek jóval sű—

rűbb lakosságot lévén képesek eltarttani :) perifériákról állandó vándorlás folyt a ma gyar nyelvterület felé, amely az egyenkint vagy családonkint érkező s a magyar nyelv- terület városaiban és nagy alföldi községei—

ben szétszóródó más nyelvű bevándorlókat fokozatosan beolvasztotta.

4. A városok a kisebbségi nyelvterülete—

ken is túlnyomóan magyarok voltak, ame—

lyek szintén asszimiláló hatást gyakoroltak.

ezenkívül ezek és a kisebbségi területek—eli

keletkező egyéb bánya- és nagyobb ipartele- pek a magy ar nyelvterületről is nagy szám- tan kapták munkásaikat minthogy a mag gyar paraSztságban volt a legtöbb birtokta?

lan elem a városokat és ipartelepeket tehát

legfőképen ez az elen) táplálta. '

i.). A magyarság természetes szaporodása, statisztikailag bebizonyítottan nagyobb volt A

mint a kisebbségeké együttesen.

6. A nem magyar nemzetiségek földrajzi , elhelyezkedésükből kifolyólag mostohább gazdasági viszonyok között lakván közülök nagyobb volt az amerikai kivándorlás, mint :) magyarok közül. Az erdélyi románokra ezenkívül vonzó ()rőtg akorolt a szomsze—

dos és termékeny l'öldű Románia, amely egyébként az oláhsághoz hasonlóan mostoé

hább viszonyok között lévő székelységet is nagy mértékben fogyasztotta (')s olvasz—

totta be.

Ha a magyarság nagyobb fejlődését ()7ek kel az okokkal nem tudnók megmagyarázni (( nyelvtudásra vonatkozo adataink bizonyít- ják, hogy a fejlődés iránya tényleg az 0011.

amit a nemzetiségi statisztika számai mutat-

nak. Abban az esetben ugyanis, ha a nem-

zetiségi statisztika a magyarul tudókat ma—

gyaroknak mutatta volna ki, úgy a magya—

rok közül csak anyanyelvükön tudóknak

száma rohamosan csökkent volna, holott az

adatok az ellenkezőt mutatják. Volt ugyanis.

li'v , Usak ' A magyarok ' magyarul tudó "n,-ában

1980 5283380 825

1890 5 989. 628 81 '4

1900 6 870;_576 794

1910 7 897. 916 79'4

2. A más nyelven is beszélő magyarok és a magyarul is beszélő nem magyarok számának gyarapodása lSBO-tól l9lO-íg.

Accroissement de [880 (i, 191!) de nombre des Hongrois parlant dautres lam/nes (af (les )mn- Hongrms parlant hongrni-r.

* ) . , , _

? Más nvehet is % (323333?) ;Mazyam' is be- ) AÉÉÉÉÉÉÉS);

F; ), ;; beszélőrek számamagya— (___/_,: , § ,_), szelőgvaroknemszamaIma— 1! , ,,§ _

) - ) , ) () am— §

,; n ( e ")? 573) ; (kazikat)? ) %

! daulreslang—ues nombre [ i lant hongrois j nombre _A_.___._,,_v_..,,_,, WW, W, ., , ,_ Lw .mi ., ) ,,,,, _ §

,: ( , s

, 1880 polgári népesség —— Populal m'zile V l,12(l.690 — , —— ;) 817.771 ! _— )—

, 41890 ,. ; ,, 1368 808 ,247.618 22'1 1,078.487 260716 31'9 !

? 1900 ,, , (; l,'159.434_ 391326 ;?8'0' 1,365,764 287277 26171

* _1900 polgári és katonai nepesseg * §; ) ,, § '

Populat. cím'lc et militaire . . ;; l,780.944 —— ;; —— § l,384.729 ) w

1910 polgáii és katonai népesség * ! ; 1 N_

Populat. cimle et militm'w 1, 2.04G.711 ' 265767 ] 14!) ; 1,875.789 491 060 dan Szaporodás Accroissement 1880—1'910 " —— 904511 É80'7! ! l,039.053 1270!

l . szam.

] 928

Meggyőző érv tehát a magyarságnak a valóságban is jóval nagyobb fejlődése mel—

lett, hogy míg a nem. magyar nemzetiségek száma 30 év alatt csak 13'4 % —kal nőtt, a ki—

zárólag csak magyarul tudó, tehát még a kétségeskedők szemében is elvitathatatlanul magyarok száma 5076 -kal növekedett.

Hogy pedig a magyarság száma nem a magyarul tudó l'iemzetiségekkel növeltetett meg, arra nézve ; 2. számú kimutatás szol—

gálhat cáfolatul.

Az idegen nyelvismeret e szerint abszolút számban körülbelül egyl'orn'ia haladást tett a magyarok és a nem magyarok közt, sőt a haladás aránylag meg sokkal nagyobb a nem magyaroknál a magyar nyelvismeret terjedése tekinteteben, amit pedig nem mu—

tatnának adataink, ha a népszál'nlálás ma—

gyar anyanyelvűeknek minősítette volna azokat a nem magyarokat. akik magyarul megtanultak.

A kölcsönös nyelvtudásra vonatkozó ada—

tokat esak az 1914). évi népszámlálásról le—

het kimutatni, minthogy amint fentebb említettem ———4 regebben csak az első helyen megnevezett nyelv dolgoztatott fel, s így a magyarok közül más nyelven beszélőkre vonatkozó adatok nem teljesek.

Az 1910. évi nepszz'imlz'ilás vonatkozó adatai a következők:

magyar németül tudott . 1254411

német magyarul ,, . 756971

magyar tótul _ 547.l36

tót magyarul 417306

magyar románul ,, 40 ' 096

román magyarul _ 373 822

magyar ruthénul 49 841

ruthén magyarul .. . , 64.915 magyar horvát-szerbül tudott 178508

horvát—szerb magyarul 178858

x A németet kivéve tehát a többi nemze-

tiségnél a magyarok közül,/* idegen nyi—"we;

beszélők száma nem sokban különb' "

illető nemzetiségből magyarul b' _ számától. A német nyelvnél ezt! megmagyae rázza az a körülmény, hogy a neme egy Magyarországon az Ausztriával valókat?!

esolatná] fogva nagy szerepet játszott és azt a gazdasági, különösen kereskedelmi élet és a katonaság szolgálati nyelve ism—"

sen terjesztette. Azért volt jóval többne—

metül tudó magyar? mint megfordítva;

Egyébként e számok azt bizonyítják, ho a kölcsönösen beszélt nyelvek egymást köé

rillbeltil kiegyenlítik; vagyis ha feltesszük pl. azt, hogy a románul beszelő magyarok tulajdonképen románok, viszont a magya—

rul beszélő románok magyarok, a két nem—

zetiség száma alig változnék. A kisebb te;

rületi egységek szerint is meglévő adatok azt bizonyítják, hogy a nemzetiségek érint—

kező felületein az egyes nemzetiségek kö—

rülbelül hasonló számban és arányban ta—

nulják meg egymás nyelvét, feltéve, hogy a két nemzetiség abszolút száma között nin—

csen igen nagy különbség. Később, ahol egyes városok adatait is fogjuk közölni;

ezt meggyőzően fogjuk bebizonyítva látni;

Fenteliib már említettük? hogy a csak anyanyelvükön beszélők száma már 1880—

ban is helyesen volt megállapítva. Az 1880,_

évi adatok tehát pontosan összehasonlítf, hatók az 1910. éviekkell amely éyről ter-' mészetesen utoljára vannak adatok a régi Magyarországról.

A esak anyanyelvükön tudók számát és arányát az említett két. népszámlálás szie—

rint a 3. számú tábla mutatja.

3. A csak anyanyelvükön tudók száma. és aránya 1880—ban és 1910-ben.

Nombrc et proportimz, fm IBV) et 1910, (les hab/tants ne sachant gue lem' lanyue malerwlhn

, ;; , ré

Ev. ?; Mao al. Német Tót Oláh § ': § .o'náiErr éb Összesen

megnevezés ; by ! § 2 Ti § 3430? by . .

Anv'ne'e, designation §§Hongrois Allemamls Slovagues Roumains ; § $$$); Aun-cs ! Total

NWA" "" 4) A.,—_" "** íw—IZ , ..,- ' ,..WW _—-,W .:

1880 § §

Összes szám --— Nombre total §§6,4U4.070 1.87lt'í72 1,855.451 240394] 353229 639386 223054 t3,749.603 Ebből csak anyanyelvén tud ;—

Dont ne savaient lme leur §§ ' '

langue matcmetle ' . f§5,288.375 1,181.608 1,5$)6.406 2,220.98$) 317329 485 397 104.131 11,189.235

% * 825 63-2 860 92—4 99-37 758 ;í6'7 81-4 ,

1910 ;? '

Összes szám _, Nombre total §§9,944.627 1,903.357 1,946.357 2,948.186 464270656324 401412 18264533 Ebből csak anyanyelvén tud §í

Dont ne savw'zent (me leur §§

tongue matemellc. . . . §§7,897 916 888.149 1,470.500 252688? 388577448307163570 l3,778.706

9/0 . . . [§ 79'4 46'7' 75'5 85"? 926 683 4039 § 75'4

? il

emaetisegnélcsokkent a csak mi _ny _ u ók aránya. Legkevésbbé természe—

a magyarságnál amely legnagyobb en lakik együtt s viszont leg- bb mértékben a németeknél, akik bb vannak szétszóródva az egész ban. A nem magyar anyanyelvűek- csak anyanyelvükön tudók arányá—

sökkenését leginkább mindenesetre a nyelvtudás terjedése okozta, mert nyelven beszélők között a magyarul

vannak 70—80% os többségben t is látjuk a 3. sz. táblából hogya

** anyanyelvükön beszélők abszolút ma yarság—nál növekedett a legerő—

hben, majdnem 50% —.kal Erősen nö- el; még a csak anyanyelvükön beszé- áma az egyéb alatt összefoglalt ki—

bar) meg nem ide,_

horvát-szerbekbez tarmztak. 'Az er az magyarosítás vádját megcáfo *

magyarul egyáltalán nem tudott A magyaron kívül egyéb nyel *_

retére vonatkozó adatok megv '

1880- ból is, ezeket azonban , említett okokból országosan 11 m—

öSszehasonlítani az 1910. éviekkel. , ' Az 1900. és 1910. évi népszáml ás egy öntetű korcsoportok szerint (__,

alacsonyabb korcsoportoknál tanköteles korhoz igazodnak

bö] az adatcsopmtból csupan a csakmagya rul tudók számait mutatjuk be ' A Csak magyarul beszélő magyar anyanyelvűek száma és aránya korcsoportok szerint

" 1900—ban és 1910-ben.

)

hongru'is. par urtmpes déges.

Magyar anyam elvűek (ismeg

owsoportok _ szám ;

hongroise rbupes d'áges

' * 1900 §

, Total. des habitants de languc mat

Ebből csak mavyarul beszél Dont ne parlaz'ent gue hanymz's

" 1900 __ ? 1910

szám sz. — 0/ szám sz; ?

nombre 0 ' nombre

0/0

718479

078050 1,142 309 507497 884.187 1338007 1,107.803 984656 663 233 421.754 165.511

39.014

723 960 1,3:')2.915 669 291 1,007 797 1.225.188 998 485 808.724 488 567 217.418

éven felül

* 80 Au—dessusdeá'üans ,

802967 *

1,6ll3.135 .

46.180 *

707655 635975 998080 464 384 683 684 960 187 783.460 673 048 491 063 318.148 125 . 507 29 *385

98'5 93'8 87'4 81 8 77' 3 72 2

[O'!

72 0 74 0 754

758 ,

5 753 1'

5;

789449

681180 1,186.551 550123 788572 1,177 601 858 593 706327 590056 368553 166.487

84.394

983 94'1 87"7 822 78'2 73'5 70'1 ' 70 7 73 () 75 4 76'6 74'5

Összesen m Total § 835520

l l l l

!

!

E

9044 027 _ _{6870576 794 §?}

i

7,897.9lö 794 Latjuk, hogy a két népszámlálásnál az

Lanyszamok korcsoporlonkinl is milyen zepen egybevágnak. Ez nem volna lehet- Ééges akkor, ha a magyarul tudó idegen anyanyelvűeket magyarok gyanánt mutat—

ltuk volna ki. Sőt éppen a tanköteles ko- grúaknál látjuk azt. amely korcsoportnál

? _ A csak magyarul

Korcsoporl tudók aránya

' , _Om—han

,, ll?"

20—29 éves

30—39 _

40—49 ,. *

50—59 .

722 70 ? 72'0 74'0 75'4

ilyen irányú gyanu legkönnyebben férkőz- het az adatokhoz, hogy a csak magyarul tudók aránya még növekedett is.

Ezekből az adatokból érdekes következ—

tetést vonhatunk arra nézve is, hogy egy bizonyos korcsoporthoz tartozóknak egy—

nyelvűse'ge hogyan változik meg ll) év alatt.

A csak magyarul j tudók aránya

Dio—ban ' __

Korcsopox t Változás

701 70 7 731) * 75'4 76'6 30-39 éves !

40—49 ,,_ í

( 50 — 59 ,, ,x 60—69 ' ,.

70—79 ,

2-1

i

l

l

;; l

l(

l . szam. ——

A 4. Sz. kimutatásból kivett és más cso-

portosításban összeállított adatok mutatják ezt. (L. az előző lap alján.) *

A 20—29 éves magyarok közül tehát 1900-ban 72'2% csak magyarul tudott, 10 évvel később ugyanezen korcsoport, mely ezalatt 30—39 évesek közé került fel, csak 70'1%—ot mutat. Ez a csökkenés azt mu—

tatja, hogy a 20 éven felüli magyarok egy része is még elsajátít idegen nyelveket.

Egyébként a nyelvtudás ——- mint a 4. tab-' lán lévő adatok mutatják _ még a gyer—

Lmekkorban fejlődik ki más nyelvű játszó—

társakkal és iskolatársakkal való érintkezés folytán.

A következő korcsoport már nem tanul idegen nyelvet, mert 10 év mulva is ugyan—

annyi a csak anyanyelvükön tudók aránya.

40 éven túl már a megtanult idegen nyelve—

ket is kezdik elfelejteni, ami abból látszik.

hogy a magasabb korcsoportokban 10 év- ről 10 évre mindig több lesz a csak anya—

nyelvükön beszélők aránya.

Ugyanezt a jelenséget lehet tapasztalni a többi nemzetiségnél is. Ezeknél azonban a csak anyanyelvükön beszélők száma kor—

csoportonkint nincs kimutatva, csupán a magyar nyelvtudásról lehet a fentebb em—

lített folyamatra következtetni. Az összes nem magyar anyanyelvüekre vonatkozólag ezeket az adatokat koresoportonkint a kö- vetkezőkben mutatjuk be:

A nem magyar anya—

nvelvűek közül K 0 l' (', s 0 p " r t magyarul tudott "fo

. 10: 0 1910

3 évnél fiatalabb A . . A . . 1 1 12

3—5 éves . . . . . . . . 40 4'6

6—11 ., . . . . . 15 0 250

12—14 22'2 35'9

15—19 ,, 236 3325

20—29" . 25-30 3305

30—39 ,. . . . . . . . . 208 279

40——49 " . . . . . . . . 188 223

50——59 " , . , . . . . . 16 7 19'6

60——69 , . . , . . . . . 15'3 16'3

70—79 , *. A . . 138 148

80 éven felül . . . . 11'8 13'0

Altalaban : 169 225 A magyar nyelvtudás minden korcso—

portban erösen növekedett 10 év alatt, két—

ségtelenül legerősebben az iskolaköteles kor—

osztályokban (f)—ll és 12—44 ev), ami a magyar nyelviintenzívebb tanításának a következménye, hogy azonban az élet is közrehatott a magyar nyelv terjesztésében.

mutatja azyhogy sokan az iskolaköteles ko- ron túl tanultak meg magyarul beszélni.

Ha; ugyanis szembeállítjuk egy évtized szü- lötteinek arányszámait a ket népszámlálás

_ azért,

—— 1928

szerint, fentebb —-a magyarokról között séma szerint a következö összeállítást kapjuk:

§ lÉ—agzi ? is:—É:

; s; 32 * es §; m

—_ , , aezma ui aza-a w

lav lwresoport ggg? lav Korcsoport Egg? §

253: :%s-3? ::

1900 20—29éves 23-9 1910 30—39évesi 279 gar-0 , 30—39 * gos Mig—40 ,, § 223345 ,, 40—40 ,, 188! nur—50 ,, 196 4-08 ,. 50—50 § 167 , 1650—es _ ; 16'3 —0-4 ett—69 § 153 ,, 170 70 ,, 1 1457 -—05 A 20—30 év közötti népességl;)ől tehát 10 ev mulva már 4% -kal többen tudtak ma- gyarul. A 30—40 közöttiek magyarul tu—

dása már csak 1'5%—kal javult 10 év alatt s a következő korcsoportnál 10 év mulva a százalék emelkedése már csak jelentéktelen

(0'8% ). 50 éven felül pedig már a nem ma- gyar anyanyelvűek kezdik elfelejteni a ma—

gyar nyelvet. Ezt a folyamatot nemek sze- rint is meg lehet figyelni. Az adatok azt mu—

tatják, hogy a férfiak sokkal nagyobb mér—

tékben sajátítják el az idegen nyelvet, nem mintha nagyobb nyelvtehetségük

volna, mint a nőknek, hanem azért, mert sűrűbben kerülnek más nyelvűekkel érint- kezésbe. Viszont azonban előbb is kezdik elfelejteni az idegen nyelv ismeretét. Érde—

kes, hogy pl. a 20 30 éves korú férfiaknak tt) év alatt további 796 -a tanult meg magya—

rul, míg az ugyanolyan korú nőknek csak

1-8 %-a *

1910—ről megvannak és közölve is van- nak a kölcsönös nyelvtudásra vonatkozó adatok korcsoportok szerint. Ezek közül az adatok közül csak a magyar anyanyelvűek közül tótul és a tót anyanyelvűek közül ma- gyarul tudókra vonatkozókat mutatjuk be.

(l. 5. sz. tábla).

Abszolút számban többen tudnak tótul a magyarok közül. mint megtordüva. Az arányszám azonban a tótság kisebb töme—

génél fogva a tótoknál természetesen sok— . kal magasabb. Az iskola hatása minden—

esetre meglátszik az utolsó számsoron, mert a magyarul tudó tótok arányszáma az is—

métlő tanköteles korban mindig a legmaga- sabb. Viszont a magyarok közül tótul leg—- többen 30—M—50 év között tudnak.

A magyarul tudók idegen nyelvtudására vonatkozó adatok korcsoportok szerint csak egy évről (1910) vannak meg és így nem lehet ?,megállapítani azt, hogy az egyes kor—

csoportok milyen haladást tettek az idegen nyelvek ismeretében az egyik népszámlá—